Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

PE VI NEGYE» „Háromnyelvű ” iskola Vasárnap három nemzetisé­gű körzeti általános iskolát avattak a nyugati határmenti Horvátzsidány községben. A korszerűen felszerelt, hattan- isermes iskolában kétszáz hor- vát, német és magyar anya­nyelvű diák tanul szeptember t-tőL A helybelieken kívül bejárnak a pereéznyeiek, az módiak és a kiszsidányiak is. ra Iß r m 1969. SZEPTEMBER 3., SZERDA \ máltai selyempincsilol - a német juhászig Vasárnap Miskolcon rendez­ték meg az észak-magyaror­szági ebtenyésztők kutyakiál- títását. A népkert árnyas park­jában több mint 300 törzs­könyvezett kutyát mutattak íe a máltai selyempincsitől ezdve a német juhászkutyáig, íz egész napos bemutatónak ö bb mint tízezer nézője volt. „Mesterséges44 békák A biharugrai halgazdaság évente több tonna békát ex­portál a MAVAD útján. A bé­kákat mindeddig alkalomsze­rűen gyűjtötték össze. Ebben az évben Kovács György, a biharugrai halgazdaság fő- agronómusa és Makra Győ­ző, a MAVAD előadója ki­dolgozta a nagyüzemi béka­tenyésztés technológiáját. Kí­sérletképp mesterségesen ívat- Ták a békákat, s bebizonyoso­dott, hogy mesterségesen igen jó eredménnyel tenyészthe­tők. Biliarugrán az elkövet­kező években a halgazdaság egyik jól jövedelmező mellék­üzemága lesz az exportbéka- ' enyésztés. Világnézetünk alapjai AZ 1969—70-ES TANÉV­BEN a középiskolák mór mint­egy ötszáz negyedik osztályá­ban tanítják az új tantárgyat, a világnézetünk alapjait. A cél — ahogy az újságok híranya­ga megfogalmazza —, hogy a fiatalok jól, megbízhatóan el­igazodjanak korunk bonyolult világnézeti, politikai és gaz­dasági kérdéseiben. Tanításaink, nevelésünk, ál­talában pedagógiai munkánk korszerűsítéséről nem először esik szó. A szakemberek régen azon' munkálkodnak, hogy a felnövekvő nemzedék minél inkább olyan tudásanyaggal, olyan feszültséggel lépjen ki az életbe, amely a társadalom szabta igényeknek megfelel. E korszerűségre való törekvés­nek a világnézetünk alapjai tantárgy bevezetésével iskola­reformunk megvalósításának fontos lépcsőjéhez érkeztünk el. Az iskolákban, a középis­kolákban nélkülözhetetlen a világnézeti nevelés, tantervi és tantárgyi beosztással is. KÖZISMERT ÉS RÉGEN ELFOG ADOT T pedagógiai gyakorlat különben: egy tan­tárgy lényege nemcsak azáltal izmosodik, válik természetes hatóanyaggá, hogy benne sze­repel az órarendben. Különö­sen érvényes ez a pedagógiai tapasztalat a világnézeti neve­lésre, hiszen ennek érvén3'e- sülnie kell az egész oktatási- nevelési mechanizmusban, az iskola egész munkájában. E tantárgy oktatásának, mint ahogy a megfogalmazás­ból is kiderül, legfontosabb célja, hogy a fiatalok jól, meg­bízhatóan eligazodjanak ko­runk bonyolult világnézeti, politikai és gazdasági kérdé­sedben. Az új tantárgy tehát már a cél meghatározásánál is a korszerűség igényére épít, és j abból indul ki: korunk tudo­mányos, politikai és gazdasági élete bonyolult, s az abban való eligazodás, jártasság szin­tén korszerű követelmény. Vi­lágnézetünk, a marxizmus— leninizmus csakis azáltal vál­hatott a leghaladóbb világné­zetté, hogy mindig a kor szín­vonalán kereste az összefüg­géseket, a kor eredményeit felhasználta és beépítette rendszerébe, izmosodva és fej­lődve azáltal, de ugyanakkor vissza is hatott és inspirálta a kor haladását, fejlődését. Ahhoz persze, hogy korunk legtudományosabb világnéze­tét közvetíteni tudjuk, önma­gunknak is jártasoknak kell lennünk világnézetünk kérdé­seiben, tudományos rendsze­rében. Pedagógusaink rendel­keznek ezzel a felkészültség­gel, munkájuk tehát ennek birtokában eredményesnek ígérkezik. IGAZ, E TANTÁRGY okta­tásának még nincsenek meg a hagyományos pedagógiai- didaktikai módszerei. De épp az új tantárgy bevezetése az oktatás megannyi módszeré­nek alkalmazási lehetőségét is ígéri. Valójában tehát gazda­gon, bátran lehet élni az ok­tató- és nevelőmunka változa­tos formáival. Világnézetünk emberköz­pontú, az emberiség egyete­mes ügyét, a haladást szolgál­ja. Tudományos megalkotód, kimunkálói alapvetően peda­Kacsóh-emlékláhla Alapításának 75. évforduló­ját ünnepelte vasárnap egy patinás józsefvárosi iskola, a Tavaszmező utcai volt Zrínyi ETÁ ZSFVTÉJSHÉZ 1”-os, 6/4'’-os és 2"-os HEGESZTETT FEKETE CSŐ KAPHATÓ A FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT SZAKUZLETEIBEN : VI. , Lenin krt. 86. VII. , Dohány u. 28. VI., Váci út 1. Telefon: 110-116. Telefon: 410-671. Telefon: 119-633. G.t TSZ EHE LES RÉZ 1”-os 5/4”-os, 6/4’’-os és 2”-os I ARRA T NÉLKÜLI FEKETE CSŐ nagyobb mennyiségben is kapható a VII., Dohány u. 28. sz. alatti üzletünkben. Telefon: 410—671. gimnázium. (Ez egykori isko­laépület ma is diáitoknak, a Kandó Kálmán főiskola hall­gatóinak ad otthont.) Itt taní­tott egykor matematikát és fi­zikát a neves, zeneszerző, Ka­csák Pongrác, innen indult Ságvári Endre, Bóka László író, Eisemann Mihály és Lajtai Lajos zeneszerző. Szilárd Leó és Teller Ede világhírű tudós — hogy csak néhányat említ­sünk a jeles sorból. Vasárnap csaknem ezer öregdiák gyűlt össze, az ün­neplők közül a legidősebb 1902-ben volt maturandus. Az iskola előtti téren a Vasas Művészegyüttes szimfonikus zenekara adott műsort, majd Szinte László, 1905-ben végzett öregdiák köszöntötte a tanáro­kat, volt diáktársait. Az épület falán elhelyezett Kacsák Pong- rác-emléktábla leleplezésekor a zeneszerzővé lett matemati­kus pedagógustársa, Elekes István tanár mondott avató beszédet. Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, épület- és diszműbádogos, víz-fűtésszerelő, lakatos, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, autószerelő szakmunkásokat, tehergépkocsivezetőket, kubikosokat, rakodómunkásokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk • Jelentkezni lehet a fi Prosperitás” Ktsz munkaügyi osztályán. Budapest IX, Viola u. 45. gógusok is voltak. A modem kor leghaladóbb társadalmi osztályát, a munkásosztályt tanították, s mindig a leglé­nyegesebbre: a kizsákmányo­lás megszűntetésére, a társa­dalmi haladás szolgálatára. Az új tantárgy bevezetésével is­kolai oktatásunkban intézmé­nyesen is polgárjogot nyer vi­lágnézetünk tanítása, s ez ma már a kor követelménye. Pilvax — Corvina — Club A vásári hagyományoknak megfelelően a magyar dohány­ipar az idei Budapesti őszi Vásárra is visz újdonságot. A vásáron kezdik árusítani a kubai jellegű és minőségű, tengerentúli dohányból ké­szült, kesernyés zamatú Pilvax szivart, darabonként külön- külön fémtokban és hatos hen­geres gyűjtődobozban 11, illet­ve 66 forintért. Már tavaly si­kert arattak a dohányipar 20 centiméter hosszú reklám ci­garettásdobozai, amelyek közül elsőnek a Corviná-ét használ­ják fel gyűjtőcsomagolásként. Az „óriás” dobozban 10 cso­mag Corvina lesz. Az illatos Club pipadohányt pedig a vá­sáron már műanyag tasakban hozzák forgalomba A dohányipar újdonságait a vásár 10 napja alatt csaik a helyszínen árusítják, utána kerül forgalomba másutt is, a fővárosban és vidéken. Zsugorfóliás tasak Elektroforetikus festék A Tiszai Vegyi Kombinát az idén tovább szélesíti áruvá­lasztékát. Egyes külföldi cé­gekkel történt üzletkötés ered­ményeként olyan termékek gyártását kezdik meg, amelye­ket eddig importáltunk. így például a Grace-Gray o- vac céggel perfektuált koope­rációs szerződés alapján már megkezdték a zsugorfóliából készülő műanyag tasakok ha­zai előállítását. Ez a csomago­lóeszköz valósággal rá­zsugorodik a vágott ba­romfira, s a sajtra, a vajra és más élelmiszercikkekre. így az áru nemcsak tetszetős, ha­nem higiénikus csomagolást is kap. A kombinát másik értékes terméke a Német Szövetségi Köztársaságban működő Leso- nal-Werke művektől vásárolt licenc alapján gyártott eiekt­roforetikus festék lesz. Az új festéket — amelyet eddig tő­késországokból hoztunk be — a gépkocsik színezésére hasz­nálják. Gyártását rövidesen megkezdik. Z suzsi nagyon bátortalanul állt ott a szoba közepén, ijedtség ült a szemében, de kíváncsiság is. — Hát itt laksz? — mondta egészen bizonytalan hangon. A saját szavaiba próbált meg­kapaszkodni. Ádám a másik szobából vá­laszolt. — Ne nézz körül, mert min­den szanaszét van. Magam ta­karítok. — Ugyan — tiltakozott Zsu­zsa —, nagyon rendes itt min­den. — Nem mert még körül se nézni. — Mi az? Miért állsz ott a szoba közepén? — kérdezte Ádám, ahogy becsukta maga mögött az ajtót. Szines boríté- kú lemezeket tartott a kezé­ben, meg egy üveget, s tál­cán poharakat. — A fotelba ülj, az kényelmesebb. — A le­mezjátszóhoz lépett. — Van itt néhány érzelgős dalocska, dg azt hiszem, mo§t jók lesz­nek. — Igen — mondta a lány. — Most valóban jók lesznek. — Gyorsan beszélt, s összehúzód­va ült a helyén. Amíg Ádám a lemezekkel babrált, gyorsan körülnézett'. A szoba nagy volt, bútor kevés. A falakon egy kép szomorkodott, egy re­produkció: Tahiti táj. Alatta széles heverő. Innen gyorsan elkapta a tekintetét, s az ablak felé nézett és gyorsan meg­igazította a szoknyáját. Aztán megszólalt a lemezjátszó, han­gos volt, de ennek csak örült. — Na, ezzel megvagyunk — mondta Ádám. Töltött az üvegből és az egyik poharat a lány felé nyújtotta. — Nem tudom, hogy sza­bad-e most innom?'*— mond­ta Zsuzsa. — Miért — kérdezte Ádám. Ránézett a lányra, aztán meg­értette. Letette a poharat és leült. — Te nagyon rendes vagy — mondta a lány. — Nagyon-na- gyon rendes. De én még so­hasem voltam ... így... érted, ugye? — A nyitott ablakon bejött az utca a szobába. Hát­rakapta a fejét és ismét a szoknyáját igazgatta. Nagyon szeretett volna kinézni az ab­lakon, át az utca másik olda­lára, arra a hosszú kivilágított ablaksorra. — Hogy így? — kérdezte Ádám. Tudta nagyon jól per­sze, hogy mire gondol Zsuzsa, de dühös volt, hogy „rendes”- nek nevezte. Az emberek szó­tárában a rendes és a hülye többnyire egyet jelent. — Én még sohasem voltam férfi lakásán — vallott Zsu­zsa. — Soha. — Nem tartod furcsának ezt a dolgot? Pedig már elmúltam húszéves. Ádám megivott egy pohár­ral. — Nem baj — mondta. — Legalább is azt hiszem, hogy nem baj — tette hozzá Fel­kínálta ismét a poharat, de a lány megrázta a fejét. — De én úgy sem voltam még soha — folytatta Zsuzsa. A " dám erre már nem vála­szolt Ebben az utcában mindig van valami zaj. Most gyerekek kiabálása hallatszott. A lemez meg egyhangúan, unottan forgott. — Te akartad, hogy feljöj­jünk — mondta végül. — Fel­állt és a lányhoz lépett. S ma­ga felé fordította a fejét. — Miért mondtad el ezt az egész hülyeséget? — kérdezte. — El kellett mondanom — szólt Zsuzsa csaknem határo­zottan. Felállt, s már azzaí sem törődött, hogy most lát­ni lehet a szemközti ház ab­lakaiból. Folytatta, amit elkez­dett. — Húsz éves vagyok. A lányok állandóan rajtam ne­vetnek. Főleg Szepes Erzsi. „Mi az, még mindig szűz vagy?” kérdezi esténként, ha hazamegyek. És egész este, amíg mindenki el nem alszik, állandóan arról beszélnek. Szemben a lányok ablakával Mindenki elmeséli, hogyan is történt véle... El kell mesél­ni. És olyan hülyeségeket be­szélnek. Mindig azt mondom magamban, hogy engem ez nem érdekel, de azért hall­gatom. Szepes Erzsi, az meg különösen ronda dolgokat me­sél. A mellettem levő ágyon fekszik és állandóan hozzám intézi a szavait. Persze, jó hangosan, s utána mindig megkérdezi tőlem: „Na, te kis szűz, hogy állunk a fiúkkal?” De a többiek is mesélnek, csak én nem szólok soha. ömlött belőle a szó, látszott rajta, hogy most akkor is folytatná, ha fegyvert fogná­nak rá. Ádám közben a szo­bában sétált. — Amióta téged megismer­telek, még rosszabb. Emlék­szel? Emlékszel arra az éjsza­kára, amikor a Duna-parton mászkáltunk, s verseket mondtunk, s olyan jó volt? Hát azután, amikor hazamen­tem, ott vártak a lányok. Mind vártak, és Szepes Erzsi meg­kérdezte. Akkor hazudni akar­tam egy történetet, amit már régen kigondoltam, mert azt akartam, hogy többet ne csú­foljanak. Téged akartalak el­mesélni, ne is haragudj; de csak annyit tudtam mondani,, hogy igen, bolond voltam ed­dig, mert nagyon jó volt, és ekkor sírni kezdtem, annyira sírtam, hogy a lányok el is hallgattak, még Szepes Erzsi is, de hát másnap újra kezd­ték. Ádám a tahiti tájképet néze­gette. Zöld és piros színek, szí­nek. Egészen messziről jött a lány hangja. — Hát most feljöttem ide hozzád. C end. Csak az utca zaja. Szemben, a másik olda­lon pedig ott a kivilágitott, hosszú ablaksor. Az ablakban mindig a lányokat lehet látni, kinéznek, vihognak, integet­nek, egyformák innen a másik oldalról, mit számít az, hogy egyiknek szőke, a másiknak fekete a haja. És mégsem egy­formák. Miért volt az, hogy ő egy napon egyszercsak szürké­nek látta a tarkaruhás többit, s már csak egyet vett észre, egyvalakit figyelt, s az az egy, a csendes Egy a Tömegből szürke ruhájában vidám szí­nekre éledt? Miért? Azóta ál­mában sokszor töltötte vele az éjszakát, előre elképzelte a percet, amikor a két arc egy­máshoz ér és egy lesz; a re­megést; a sötétséget; a vilá­gosságot, a félelmet; a szeme­ket; s csaknem olyan volt most is minden, de csak csak­nem volt olyan. A tahiti táj­ról a heverőre siklott a tekin­tete. Műtőasztal — jutott eszé­be hirtelen a helyes kifejezés, s nyomban ki is bontakozott az ölelésből, felállt, s az asz­talhoz lépett. Olyan volt az egész, mint amikor elszakad a moziban a film. Ivott, aztán kikönyökölt az ablakpárkány­ra. — Elmegyek — hallotta a lány hangját. Aztán ajtócsapó- dás. Most ér le a lépcsőn, most és a kapuhoz, kilép a kapun, igen, átmegy az úttesten, hát­ra fog nézni, nem; léocsők, az emelet, nyíló ajtó, a lányok, s már látni is lehet a fényes ab­laksor egyikében. A lányok ott ültek az ágya­kon. Németh Kati éne­kelt, Piri, a vörös hajú Piri fésülködött, a többiek olvas­tak. Amikor kinyílt az ajtó, hirtelen csend lett. Zsuzsi odabotorkált az ágyá­hoz és rádőlt. Szepes Erzsi letette könyvét és melléje lépett. — Na, kicsikém, most már nem játszhatsz tovább. Lát­tunk az ablakból, a fiúdnál. Mesélj. A többiek felé vigyorgott. — Miért nem hagyod — szólt halkan Németh Kati. — Rohadt egy alak vagy, Erzsi. Rohadt egy alak, én mondom. Zsuzsi feküdt az ágyán, nem sírt, várt. — Biztosan elfáradt sze­gényke — mondta Erzsi. — El­fáradt a kis szűz. Pedig hogy adta á nagyot. — Miért nem hagyod! — mondta Németh Kati, de most már hangosabban. — Hogy véded te is ezt a kis ártatlankát — mondta Szepes Erzsi. — Pedig aztán te is... Hiszen hányszor mesélted ... ezzel a fiúval ennyiszer, a má­sikkal annyiszor ... mindig mesélted, nem tagadhatod. — Ha nem hagyod abba, hozzád vágom ezt a széket! — De érzékeny lettél te is! Pedig kimondom, hogy mi vagy. Egy közönséges kis ... — Mit mondtál! — ugrott fel Piri. — Szétverem a mocs­kos pofádat! Erzsi hátrább lépett. A kö­vér Mari sírvafakadt. — Én nem, lányok, higgyé­tek el, én nem! w. -^.-Hallgass” .ri*1 "’kiabált*’ rá Németh Kati. —' De te is'meg­járod, Erzsi, ha nem hagyod abba a mocskolódásaidat. — ö dumált a legjobban — szólalt meg Piri. Igazán elég volt! És ezt a szegény Zsuzsit is ... Sohasem hagyta nyugton, Erzsi az ágya mellett állt és a falig hátrált. — Hát ti? Ti is folyton erről kérdeztétek. És most felment a fiújához. Hiszen láttátok? — Semmi közöd hozzá. Mos* már nem lesz így — mondta Piri és Zsuzsihoz lépett. A lány mozdulatlanul feküdt. Semmit nem hallott a vitából. A szeme előtt képek vonultak el, azokat bámulta lehúnyt szemredői mögül. — Zsuzsi! Hallod! — Hagyjátok — szólt Német Kati. Láthatjátok, hogy né? ki... Mindenki az ágyához ment és lefeküdt. Csend lett. Csak Szepes Erzsi állt még a falnál. Egészen fehér volt. Dühösen fakadt ki. — Na jó, ilyenek vagytok. De én megmutatom nektek. Odaugrott az ablakhoz. Néz­zétek, ott áll a fiúja az abla­kukban. Nem tudom mit eszik ezen a kis hülyén. Hirtelen mozdulattal kibújt pulóveré­ből. — Mit csinálsz? — kérdezte Piri. — Megőrültél? — Vetkőzöm, nem látjátok? — hangzott a válasz. A melltartót is lerántotta magáról, úgy állt az ablak előtt. A csapódó ajtók zajára megmerevedett. A szemközti ház ablakaiból lelkes gyerek­szemek bámulták. Mérgesen csapta be az ablakot és szét­dobált ruháit kezdte keres­gélni az üres szobában. A znap este jókedvű társa­ság nevetése verte fel a szomszédos Duna-partot. Hét fiatal lány ugrándozott a rak­parton s az arra kószáló fiúk­nak csakhamar tudomásul kel­lett venni, hogy ma egyikük sem törődik velük. Ádám is egyedül feküdt ágyán a tahiti tájkép alatt. Ha nem látja a jelenetet, biz­tosan nem küldi, el második vendégét, aki éppenhogy ma­gára kapott ruhákban jelent meg az aitaja előtt, de hát lá­tott mindent. Az sem jó, ha valaki ennyire szembe" l^kik a lányok ablakaival. G. V. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents