Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-14 / 213. szám
1969. SZEPTEMBER 14., VASÁRNAP PEST MEGYE I xJCirlm* 9 'WSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* i w Féltenek, szidnak, vitatkoznak, De egyikük sem gondolja komolyan. Hogy én: a hosszúhajú, smirglizett farmeros apáink örökségét átvenni jelentkezem. Hogy éri: az aligszoknyás kis csaj, az „erkölcstelen” anyáink helyébe jövőt szülni jelentkezem. Szövetségben az idővel. Hlés István Őszi strófák Őszi szél fúj, varjú károg, pereg már a falevél. A nemrég még szép, zöld pázsit sárga, fonnyadt, alig él. Felhő mögül a napsugár épp hogy néha kitekint. Bágyadt fénye meg-megvillan, szomorúan búcsút int. Iskolában Pista, Jutka, Panni, meg a többi mind. Egyik-másik fel-felsóhajt, < ^ hej, nem jó már odakinn. § Az udvarról csupasz karral | a vén platán integet, Búcsúzhatunk — szól magában — már a nyártól gyerekek. s | Andrásfy András s'rssssrsrsrAfsrsssssrsArssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* a a kedves olvasó maga elé tudja képzelni a híres görög bölcselőt, Szokra- tészt, akkor máris ismerősnek tarthatja Nikó Drosszoszt is. Nikó Drosszosznak Tessza- loniki szélén volt egy kis kocsmája. Az öreg írt, olvasott, épp úgy, mint öles termetű fia, akivel együtt vezette kis boltját. Nikó nem akart versenyre kelni a fényes éttermekkel. Vendégei sózott olajbogyót, poliplevest, kenyeret kaptak, meg jóféle ánizs- likőrt, pálinkát és Tesszália dégeket: „Jó napot! Nyomj el mégegyet!” Nikó városszerte híres volt éles nyelvéről. Nem azért hordta a nyakán a fejét, hogy legyen mire kalapot tenni. Vendégei azonban éppen ezért szerették. Sőt, még a helyi pópa is be-benézett egy pohárka italra. Meg aztán közös érdekeik voltak, mivel a papnak is volt egy papagája, majdnem olyan, mint Nikóé. A papi madár persze nem mondott nyomdafestéket nem — Le a diktatúrával! Akasztófára az ezredeseikkel!... Nikó Drosszosz, ezután csendesebb lett. A bajt kerülendő, unokája új jelszavakat írt a falaikra: „Igyál valódi amerikai whiskyt!” „Feledjétek gondjaitokat — igyatok NATO- koktélt!” „Görögországnak remek kormánya van!” A jelszavak ellenére egyre- másra érkeztek a titkos jelentések Nikó kocsmájáról. Valaki úgy hallotta, hogy Nikó azt mondta egy munkásnak: a kormány alkalmatlan, különMARTTI LARNI: Nikó bácsi paj 3agája illatos borát ihattak. A kocsma „reklámfőnöke” az unoka volt, aki ilyen lélekemelő feliratot pingált a falra: „Ha azért iszol, mert felejteni akarsz, akkor előre fizess!”... „Ha a szoba hirtelen forogni kezd veled, gyorsan ülj le.” „Ne feledd, hogy Nikó soha nem adja ki kliensét, a feleségek nem tudják meg, hogy itt veritek el a pénzt!” A kocsma mennyezetéről lelógó kalitkában egy papagáj ugrált. Nikó megtanította kedvencét, hogy köszöntse a ventűrő szavakat, hiszen istenesen nevelték. A kocsma törzsvendégei közé tartozott Lerósz ezredes is, Nikó unokaöccse, Adolf Hitler bősz tisztelője. Nikó Drosz- szosz és az ezredes minden alkalommal ádáz ellenségként vált el egymástól. Nikó azzal fojtotta ellenfelébe a szót: — Idefigyelj, öcskös! Elmehetnél a pszichiáterhez, mert még úgy végzed, mint Adolf. K ét évvel ezelőtt azonban Nikó Drosszoez jól felvágott nyelve megcsendesedett. ; A királyi hatalmat felváltotta ; az ezredesek juntája és az ! unokaöccs figyelmeztette: 5 — Ha sokat fecsegsz, kon5 cenitrációs táborba dugunk. J Nikó nem felélt, de válaszolt | helyette a papagáj a kalitká- ; ból: S 5 — Le a diktatúrával. Akasz5 tófára az ezredesekkel! | — Hát így állunk! — nei vette el magát Lerósz. — Meg- S tanítottad a papagájodat, hogy jheyetted válaszoljon? Tudod j mivel jár ez? ; — Beraktok a lágerbe — i szólt fejét lehajtva Nikó. § — Ha1 nem1 az apám1 bátyja j volnál, agyonlövetnélek — ! mondta Lerósz. — Utoljára fi- ! gyelmeztetlek, ha továbbra is j rágalmazod a kormányt, Za- ; tounura kerülsz, minit két idő- ! sebb fiad, guanót szedni, i — Értettem — szólt ernge- ! délmesen Nikó. — Ha kinyi- ! tom a szám, akkor elküldenek | guanót szedni a kormánynak, i Az ezredes dühösen legyim- j tett és fogait összeszorítva ki- i felé indult. Már az ajtónál i volt, amikor meghallotta a pa- I pagójt. ben is folyton ezt a szót ismételgeti mindenre — alkalmatlan. Azt is bepanaszolták, hogy Nikó papagája valami idegen hatalom szolgálatában áll és mindenféle propagandát folytat Lerósz ezredes azt tanácsolta nagybátyjának, hogy sürgősen szabaduljon meg a papagájtóL így is történt. A kocsma állandó vendége, a pópa is beleegyezett, hogy elcseréljék a madarakat A cserével az ezredes ugyancsak egyetértett és végre elhitte, hogy bácsikája felhagy a kormány bírálatával. Sőt, azt a szót is elfelejti, hogy „alkalmatlan”. De hiába. Olyan jelentések érkeztek, hogy Nikó felháborító plakátokkal ragasztotta tele a kocsmát. Lerósz elhatározta, végleg elveszi az öreg kedvét attól, hogy nyelvét a kormányon köszörülje, és ismételgesse, hogy az „alkalmatlan”. Parancsot adott: tartóztassák le és lőjék agyon Nikót. Hiába kért a pap kegyelmet az öregnek, Nikót kivitték a város szélére, ahol a szegény, írástudatlan nép lakik, a fal elé állították. Vele szemben felsorakozott egy szakasz katona és parancsszóra eldördült a sortűz. Nikó elesett. Az ezredes megijedt, hiszen azt parancsolta, hogy vaktöltényt használjanak. — Szegény bácsikám... Úgy látszik, meghalt az ijedtségtől — ismételgette és odarohant a földön fekvő öreghez. Nikó Drosszosz kinyitotta a szemét, lassan felült, körülnézett és megszólalt: — Most már elhiszed, hogy ebben az országban minden alkalmatlan, még a katonaság töltényei is ? Larosz leckéje után a kocsma faláról leszedték a felira-. tokát, az unoka vette át a kiszolgálást, Nikó pedig ki se jött a konyhából. A z ezredes egyszer betért a kocsmába, hogy meglátogassa nagybátyját. Közölte, hogy megbocsátottak neki, ő maga pedig nagyon elégedett az öreg viselkedésével. Nikó ugyanis meg se szólalt. Elmenőben megállt a papagáj kalitkájánál és gúnyosan eine-, vette magát. — Na papmadár! Ugyancsak csendben vagy. Nem ta-i nított meg beszélni a pópa? A madár hallgatott, nézte az ezredest, aztán elfordította a fejét. Az meg csak beszélt hozzá: — Vagy te is úgy tartod, hogy a diktatúrát meg kell dönteni, az ezredeseket meg felakasztani ? A papagáj kinyitotta a csőrét és komolyan válaszolt: — Legyen meg az Ür akarata. FILM Karamazov testvérek BALATON-PART, A MARINA SZÁLLÓ TETEJÉRŐL (MTI foto, Benkő felv.) — Úgy beszélsz, mint aki az egyetemen tanít — ordítottam Alira —, de még ezeket a csavarokat sem tudtad rendesen megszorítani! Vakmerő dolog volt ez, hi- ízen nem tudhattam, nincs-e más hiba is — de megütöttem a főnyereményt. Ali szemmel- láthatóan nem hitte, hogy egykét hitvány apróságtól függjön a gép munkája, de mikor meghúzta a csavarokat, a motor elindult és hibátlanul működött. Nagy lett az öröm! A következő pénteken végre kokan jöttek el hozzám. Ott volt Ali is. Egyik fülemmel az igazgatóra figyeltem, másikkal őrá, aki egy öreg arabbal vitatkozott. — Ezért ér többet a szamár, mint a gép! — mondta az öreg. — Az magától is dolgozik. Legfeljebb a farkát kell megcsavarnod, ha makacsko- dik! — És ennyivel érsz többet te, mint a hajcsár! — kiabálta Ali. — Mert a gépbe te szereled bele az életet! — Mégis bölcs ember ez az Ali! — gondoltam. Másnap aztán megtudtam, hogy talpig férfi is. Egy perc nyugodalmam nem volt többet tőle. Mindent érteni akart é3 .mindent meg is tanult. Rövid idő alatt ő lett a jobb kezem s ez azért is sokat ért, mert törzséből sokan dolgozták gyárunkban, s ezek ellenkezés nélkül teljesítették parancsait. Hanem ez a törzs, ez megint olyan különös dolog. Alinak egy kis kamrája volt a nagy barakkban — de néha heten is laktak benne, mert senkit el nem utasíthatott, aki a falujából a városba látogatott vagy költözött. Ügyes-bajos dolgaik után is neki kellett loholnia. De ezért ő soha nem panaszkodott. Sőt! Egyszer éppen munkaidő alatt akart elmenni az üzemből, hogy elintézze egy kis rokona ügyét, akit valami nőhistória miatt kizártak az iskolából. A henger már a darun himbálózott — a frász kerülgetett, mi lesz, ha éppen most hagy itt. Máig sem tudom, hogyan jutott eszembe a törzsgárda kifejezés, de eszembe jutott. Elmagyaráztam neki, hogy nálunk a törzstag munkások ügyeit a főmérnöknek kell intéznie és megsért, ha az igazgatóhoz nem engem enged el. Fiatal ember volt az igazgató s a leghaladóbb mindazok közül, akikkel Homrá- ban megismerkedtem. Két szóból megértett és visszafogadta a gyereket. Én pedig, ezen felbátorodva, elpanaszoltam neki nehéz helyzetemet. — Elmesélek neked egy . történetet — mondta erre mosolyogva. — Hasznát veheted. Nagyon szent történet, de Allah bizonyára megbocsátja, ha kissé profánul beszélem el. *áy tudtam meg végre, hogy Allah először azt kívánta, hogy az igazhívők naponta ötezerezer boruljanak le előtte. De Mohamed — akinek nagyságát az is mutatja, hogy a próféták közül egyedül juthatott el Álla,hhoz a hetedik mennyországba — először ötszázra, majd ötven- re, Végül ötre alkudta le ezt a tömérdek imát, s ezért háromszor kellett a hatodik mennyből visszafordulnia. Az igazgató szerint mind Allah, mind a próféta rendkívüli szenvedéllyel alkudozott, s hogy Allahot éppen ez győzte meg véglegesen: helyesen választotta prófétájául Mohamedet. — Mindenesetre, egy országban, ahol még az isten és prófétája is alkudozik egymással, neked is több türelemmel kell kivárnod, uram, amíg az időd elérkezik. Mi vagyunk, amilyenek vagyunk s neked kell minket megértened. Mivel hírek szerint a nyugatnémetek még nálunk is rosszabbul álltak, én iparkodtam mindent megérteni. De például a Ramadant egyszerűen nem tudtam felfogni. Az országban egész hónapig nappal böjtölnek, éjjel pedig esznek. Péternek is ez a hónap vitte el reményeit. Pedig Iréntől többszöri könyörgés után, egy kétsoros levélben engedélyt kapott, hogy két hónappal megtoldja esküjét: „Május 1-ig váriak. A kezemet már megkérték.” Ramadan harmadik napján meglátogatott és körülnézett a gyárban. Csaknem sírt kétségbeesésében. Biztosra vette, hogy Irén beváltja fenyegetőzését. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ — A párizsi Stock kiadó- vállalat megszerezte Ravi Shankar „Életem a muzsika” című művének kiadói jogát, amelyhez Jehudi Menuhin írt előszót. — Isadora Duncan, a nagy táncosnő életrajza nemrég jelent meg a párizsi Gallimarő Kiadónál. és merész vállalkozás. Irán Pirjev, a rendező, jól választotta ki a regény leglényegesebb csomópontjait, kitűnően, és az eredeti alkotás izgalmasságá- hoz mérten is megfelelő izgalomtöltéssel pergeti a cselekményt, értelmesen szuggerálja a nézőbe a hősök cselekvésrugóinak okait. Nagy figyelmet és energiát fordított a színészek játékára és kiválasztására. Hatásosan játszott Mihail Uljanov, Kirill Lavrov, Lionel. la Pirjeva, Szvetlána Korkos- ko és Andrej Mjagkov. Hatásosan, de nem film-, inkább színházszerűen: széles gesztusokkal, túlzott mimikával. Megkapóan festőiék a színes felvételek, bár sokszor öncélúnak tűntek, nem szolgálták megfelelően sem színben, sem kompozícióban a cselekvés indítóokainak légkörét. Szorosan ide kapcsolódhat az is, hogy a „Dosztojevszkij-féle lélektani világ” atmoszférája megcsorbult. Az emberi lélek mindenfajta jelzővel ellátható rezdüléseit nem „láttuk” és ezért nem is érezhettük megfelelően. Legalábbis úgy nem. mintha olvastuk volna a regényt. Mindezekért is, talán voltak olyanok, akikben az az érzés került túlsúlyba, hogy krimit láttak. Bár leegyszerűsített dosztojevszkiji légkört érzékelhettünk, de azért ez mégsem volt krimi. Mert ugyan kiderült, hogy ki a gyilkos és ki az áldozat — ennek ellenére többen méltatlanul bűnhődtek — pedig az áldozat saját maga gyilkosa volt, mint ahogy a felszínes krimikben nagyon ritkán, de az életben és a lélekben szinte mindennap. Berkovits György Az emberi cselekvés mélyen szunnyadó — és sokszor mi ínagunk, emberek előtt is ismeretlen és megdöbbentő — mozgatórugóit talán először tárta fel szuggesztív lélekelemzéssel és máig — a ma oly divatos pszichológia világában — is ható érvénnyel a nagy orosz író, Dosztojevszkij. A Karamazov testvérek című regényében a hősök összeütközésének indítóokai és léte mindennap, mindenkor, és mindenhol megtörténhet, ahol a vad szerelem — a legidősebb fiú Dmitrij és az apja ugyanazt a nőt szereti —, ahol a tiszta értelem — a középső fiú, Iván, intellektuálisan rekeszti ki magából apját — és ahol a szelíd jóság — a legkisebb fiú, Aljósa, vallásos rajongása önmagában szemben áll apja drasztikus világával — keresztezik egymást, és a vége: gyilkosság. De ha ilyein egyszerűek lennének ezek a képletek, akkor lapos, unos-untig ismert, már rég elfeledett művet' hagyott volna hátra az író. De Dosztojevszkijnál mindez olyan összetett, bonyolult és elemző, mint maga az ember. Nála nincs csupán áldozat és csupán gyilkos, nála áldozat- emberek és gyilkos-emberek vannak — a hangsúly az emberen van —, mert lehet, hogy a gyilkos inkább ember, mint az áldozat. De hogy az egyik miért lesz vádlott és a másik miért halott, ez a Dosztojevszkij-féle lélektani dráma saját törvényeiből fakad, amelynek alappillére az indítóokok szinte tudományos lélektani, mély elemzése, és szerencsés velejárója. az izgalmas cselekményfűzés. A dosztojevszkiji világot filmen ábrázolni rendkívül nehéz — Beteg a barátod? — kérdezte tőlem AU. — Bánata van, nem beteg. És nem barátom, hanem rokonom — mondtam vakmerő ötlettel. — Erzsébeti alván születtünk mind a ketten. És én betegszem meg, ha miattatok elveszti szerelmesét. — Ezt eddig miért nem mondtad, Uram? — döbbent meg Ali. Az én munkásaim vitézül szédelegtek egyik géptől a másikig. Persze csak szédelegtek, de elszántságuk igazán nem volt tagadható. Végül Péter maga mondta nekik, hagyják abba. Áprilistól nem jött el hozzám többé. És nemsokára Ali sem látogatta péntekjeimet. De csak huszonharmadikán tudtam meg tőle, hogy Péter huszonötödikére már meg is vásárolta repülőjegyét. — Azt hittem, uram, te engedted el... Péter előtt még ma sem merném elismételni káromkodásomat. Taxin szaladtam a városba. Ajtóstól akartam Péterre rohanni, de csak a lesőablakot nyitotta ki. — Mit akarsz? — kérdezte durván. — Menj haza! — Szeretnék elbúcsúzni! — feleltem gúnyosan. A markomba nyomott egy papírlapot. — Ez a távirat érkezik he- | lyettem. Ez állt a papírlapon: „Hagyj el, ha akarsz! Még; két hónapig maradok!” — Hát ez Irén válóperének i története. i — Enrico Macias irt előszót ahhoz a Párizsban kiadott szakácskönyvhöz, amely körülbelül 100 észak-afrikai étel receptjét tartalmazza. — Az Új Testamentumot 1326 nyelvre fordították le, ami azt jelenti, hogy a világ népeinek 96 százaléka saját nyelvén olvashatja a bibliai szövegeket. Irodalmi hírek
