Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

V * í, Jy MEG 1969. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT Kecskemét - Szimferopoi Kecskemétet már csaknem tízéves testvérvárosi kapcso­lat fűzi Szimferopolhoz, a krími terület székhelyéhez. Az időközben „megyeivé" szélesedett baráti együttmű­ködés az élet szinte min­den területére kiterjedt. A hivatalos delegációk évről évre cserelátogatásokat tesz­nek. Együttműködik számos ipari üzem, intézmény, szer­vezet. Az Alföldi Cipőgyár a Dzerzsinszkij cipőüzemmel rendszeresen kicseréli a ter­meléstechnológiai tapasztala­tokat. Ugyanakkor a kon­zervgyárak közgazdasági — főleg piackutatási — kér­désekben segítik egymást. Kölcsönösen hasznosítják a nagyüzemi szőlő- és gyü­mölcstermesztésben. alkal­mazható legjobb módszere­ket is. Ebből a célból most a kecskeméti felsőfokú mező­gazdasági technikum és a szimferopoli mezőgazdasági egyetem is keresi a tudomá­nyos együttműködés legjobb formáját, lehetőségeit. Hason­ló kezdeményezés született a magyar és a szovjet város óvónőképző intézetei között is. Ez évben öltött konkrét formát a KISZ- és a Kom- szomol-szervezetek kapcsola­ta, úgyszintén a legkisebbek, az úttörők barátsága is. A kecskeméti úttörők mostaná­ban főleg Leninről levelez­nek a szimferopoli p'onírház nemzetközi barátság- körének tagjaival. A tőlük kapott írá­sokat kiállításon mutatják be jövőre a Lenin-centená- rium alkalmából a kecske­méti úttörőházban. Örvendetesen megnöveke­dett a testvérmegyék közöt­ti turistaforgalom is. Az al­földi megyéből az idén is már csaknem 300-an. jártak.®': rlápfény és Krímben, onnan pedig körülbelül 130 látoga­tót fogadtak Kecskeméten. Vietnami szakemberek tanulnak a Biogálban ..Nézem a szívem“ A Biogál Gyógyszergyárban több vietnami gyógyszerész és gyógyszerész-technikus nyer továbbképzést. Tanulmányoz­zák a galénuszi készítményeket — a gyógynövényekből készült kivonatokat. Tok és márna Két dunai érdekességgel sza­porodott az Allatkert vízi ál­lománya. Kulcsár Ferenc mohácsi horgásznak a minap 50 cen­timéteres tok akadt a horgá­ra. Ez nem mindennapi fo­gás a Dunában, mert a ke- csegének ez a rokona csak vagyon ritkán vándorol fel ilyen messzire a Fekete-ten­gerből. A másik újdonság mérete miatt minősül ritka­ságnak. Az a márna ugyanis, amelyet Tóth János halász fogott a Margit-híd közelé­ben, pontosan 70 centiméter hosszú. Az Állatkert mindkét hal­ritkaságot nie gszerezte, s a látogatók mindkettőt megte­kinthetik az akváriumban. Eredeti pompájában az első magyar királyi rezidencia | v-v-a'B «ifi ' Eredeti pompájában fogad­ja a hónap közepén Magyar- országon ülésező nemzetközi KIEMELT VÁLLALAT ÁTKÉPZŐS TANFOLYAMOKAT INDÍT érettségizettek és 8 általánost végzettek részére: központi fűtés, víz-gázszerelő, villanyszerelő, festő-mázoló, tapétázó, hidegburkoló, müanyag-burkoló, parkettázó, szigetelő, üvegező, kőműves, ács, vasbetonszerelő, műköves, épületasztalos szakmákban. Házgyári épületek szerelésénél a legkorszerűbb technológia mellett foglalkoztatjuk. A tanfolyam sikeres elvégzése után minden hallgató szakképesítést kap. A tanfolyam időtartama alatt havi 1600 Ft-os bért fizetünk, majd kiemelt bérrel foglalkoztatjuk. MINDEN SZOMBAT SZABAD. Vidékiek részére szállást adunk, különélést fizetünk, utazási hozzájárulást térítünk, üzemi ebédet és vacsorát szolgáltatunk. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: A 43. s: ÁÉV. szakoktatási csoport/'ínéi Budapest XI., Dombóvári út 19. (4, 41, 43, 47-es villamossal). művétóéttŐHénfetfJx0t ;köhgreísíi- szus Esztergomba látogató résztvevőit az első magyar királyi rezidencia. Addigra ugyanis befejezik a vár nagyszabású restaurálásának első szakaszát. Most az 1930- as években feltárt Árpád-kori palotát újították fel. Rend­behozták a gótika első ma­gyarországi emlékét, a kápol­nát, a palota Szent István termét, Beatrix szobáját. Megtekinthető lesz néhány kazamata, és bemutatják a legújabb ásatásoknál felszín­re került jelentősebb Árpád- kori falmaradványokat is. A műemlék-helyreállítás, amelyet 1975-ig be akarnak fejezni — természetesen foly­tatódik, a nagy műemlék- komplexumot úgy alakítják ki, hogy a látogatók könnyen áttekinthessék a Várhegy mintegy 5 ezer éves telepü­léstörténetét. Az utóbbi hét évben végzett ásatások ugyan­is kétségtelenül bebizonyí­tották, hogy már a rézkor embere is megtelepedett itt. s a bronzkor, majd a vaskor népcsoportjai is tanyát ver­tek a Várhegyen. A leletek a kelták és a rómaiak nagyobb településeiről is tanúskodnak. A gazdag anyag bemutatá­sára a várudvaron levő ka­szárnyaépületben és egy új épületszárnyban nagy mú­zeumot alakítanak ki. 563 nap ajándékba Blaiberg temetésén Barnard ■professzor egy ideig maga is vitte a koporsót. A fokvárasi fogorvos, az eddig legtovább élt újszívű holttestét mintegy 700, különböző vallású, fehér és fekete bőrű megilletődött ember kísérte a maitlandi kre­matóriumig, ahol végakarata szerint elhamvasztották. Egy ilyen sokszínű menet már ön­magában is rendkívül érdekes abban az országban, ahol a fe­hér és fekete bőrű lakosság teljes elkülönültségben él. Második élet Egy újságíró megkérdezte | Bamard professzort, megérte-e az operáció a fáradtságot? A professzor így válaszolt: „Meg kell kérdezni maguktól a be­tegektől." A különböző hírlapok közilé­séből az állapítható meg, hogy Blaiberg a választ állandóan hangoztatta „második élete" 563 napja alatt. A fogorvos ezekkel a szavakkal írta le a poklot, amelyből az 1963. ja­nuár 2-án végrehajtott rendkí­vüli szívműtét kiszabadította: „Az operáció előtt úgy érez­tem magam, mint egy hal, amelyet kihalásztaki eay tóból és időről időre egy vödör víz­be merítenek, hogy egy kis élet maradjon benne.” 1967. decemberében Bamard odalép Blaiberg ágyához és a következőket mondja neki: „Én becsületes akarok lenni magához. Megoperáltuk az első beteget és meghalt. De úgy véljük, sokat megtudtunk. Azt i gondolom, megkísérelhetjük a második szívátültetést”. Bioi- berg habozás nélkül válaszolt: „Doktor, mikor lesz az operá­ció?” Azóta nagyon sok ember fel­tette magának a kérdést, hogy valójában milyen lehetett a beteg lelkiállapota ebben a döntő pillanatban. Beszéltek bátorságról,', hősiességről, .di­lemmáról Blaiberg egy mon­data semmivé oszlatta az okos­kodást: „Ez egy olyan válasz­tás volt, ahol nem volt igazi választás. Bárki ugyanezt ha­tározta volna.” A fogorvos három nappal az operáció után már szilárd ételt eszik. Január 15-én megteszi első lépéseit, két hónappal ké­sőbb pedig hazatér. Minden nappal új fejlődést ünnepel, ismét vezeti kocsiját, fürdik a tengerben, moziba jár és romit játszik éjjel kettőig. Azoknak, akik azt kérdezték tőle, más ember lett-e az új szívvel, azt feleli, hogy ismét önmaga lett, amilyen volt szívrohamai előtt. „Jobban értékelem az életet, a szenvedés nélküli életet”. Részt vesz hivatalos ünnepségeken, újságírókat fogad, filmet for­gat, gyakran szórakozik. Mind­ez Blaiberg élniakarásának igazolása. Talán eddig nem hangoztat­ták eléggé, hogy a sebészek tudományos és technikai felké­szültsége Blaiberg dinamizmu­sában és energiájában pótol­hatatlan segéderőt talált. Enél- kül sokkal nehezebb dolguk lett volna. A gyógyulás elen­gedhetetlen feltétele, hogy a beteg teljes szívéből gyógyulni akarjon. S mint a tények iga­zolják, Blaiberg vitathatatla­nul ilyen volt. Újabb szív? 1968 júniusában közlemény jelenti, hogy Philip Blaiberg beteg. Hepatitisben, májgyul­ladásban szenved. Barnard újabb szívátültetést javasol, de Blaiberg bízik új szívében, s visszautasítja a javaslatot. Végeredményben az a szérum menti meg, amelyet az újabb szívátültetés előkészítéseként adtak* neki. Mint a többi kö­zött a Paris illat eh írja, a fog­orvos ekkor többet szenve­dett, mint az operációi során. Szeptembertől ismét folytatja előző életmódját. A betegből író lesz. „Loo­king at my heart — Nézem a szívem” című művében leírja mááodik életét, bizonyítva azt, hogy megérte. „Abból az időből élek, amelyet kölcsön­kaptam, higgyék el, hogy azt a kevés időt, amit még ka­pok, örömmel fogadom.” Az interjúit, fotók, filmek és ma­ga a regény megjavítja anya­gi helyzetét, és olyan kényel­met élvez, mint azelőtt soha­sem. Blaiberg azonban nem hálátlan, bevételének egy ré­szét átadja a ,donor” fiatal özvegyének, Dorothy Haupt asszonynak. A vég 1969 májusában Blaiberg- nete újra vissza kell térnie a Groote Shur kórházba. Az orvosok szemére vetik, hogy hajszolja magát, ennek elle­nére 10 nappal később otthon van és hosszasan ünnepli 60. születésnapját. Blaiberg ak­kor még nem tudja, amit csak néhány beavatott gyanít, hogy a kivetés krónikus fo­lyamata megindult. A tudo­mány nem tudta elérni, hogy szervezete végleg befogadja az új szívet, s amikor au­gusztus 14-én újra kórházba szállítják, Blaiberg ugyanaz a haldokló, mint a szívátültetés előtt. Philip Blaiberg fokvárosi fogorvos' nem csupán túlélt egy súlyos operációt, hanem életének legintenzívebb és legtermékenyebb 563 napját élte. Egy francia újságíró, aki benyomásairól kérdezte Blai­berg halála után Boulogne abbét (a jelenleg legrégebben élő francia újszí vöt), így vá­laszolt: „Azt akarja monda­ni, hogy a szívátültetések lis­táján én vagyok a következő? Hogy most rajtam van a sor meghalni? Talán. De miért ne lehetne önön...?” A Barnard professzor körü­li reklám bizonyos mértékig talán háttérbe szorította Blai- berget. Pedig Barnard nagy­szerű alanyt talált Philip Blaiberg személyében, aki él- niakarásával, makacs opti­mizmusával elősegítette azt az ajándékot, amit a tudo­mánytól kapott. Egy televízió­interjú alkalmával készült képsoron Barnard gondter­helt, szemmel láthatóan le­tört, olykor szeme sarkából letöröl egy könnyet, majd ke­zébe temeti arcát. Talán az ő számára is tanulságos volt az eset. Tanulságos volt tudo­mányosan, de talán abból a szempontból is, hogy a sze­rényebb reklám jobban illik az orvostudomány úttörőjé­hez. <—sa—) Egy csodálatos üzem — Még fiatal vagyok — mondta, szerényen az ősz sza­kálla Archimédesz — amikor megkérdeztem, miért ő a portás a Kád- és Vízértéke­sítő Vállalatnál... — Mennyi idős, kedves mester? — Ö, még csak 62 múltam, s igazán alig van egy-két olyan aprócska találmányom, néhány jelentéktelennek mondható teóriám, ami jogot adhatna a számomra, hogy majdan a vízbemártási osz­tályra elegendő legyen egy technikusi beosztásra... — szólt és odakiabált egy baju­szos, sörényes ősz bácsinak ... — Hé, Steini — kísérd fel az urat az irodákba ... — ... a tér és az idő egy­ségének — motyogta mellet­tem az öregúr, amint ballag­tunk végig a gyár udvarán ... — Mit csinál itt, bácsi- kám? ■ — Udvaros vagyok, ké­rem ... Ezt a teret tartom itt rendben és az időt számítga- tom, amikor a tér idővé és az idő térré változva időm és terem lesz, hogy alkalmaz­hassam relativitáselméle­tem ... Einstein vagyok — bólintott kedvesen. — És hol szeretne dolgoz­ni, bácsikám? — Az időelemzési osztá­lyon, vagy legalábbis a tér­felvigyázó alosztályon, mint számítástechnikus, de még arra várnom kell, mert ott egy vasúti pályamester dol­gozik ... Még negyven éve van a nyugdíjig. Tegnap vet­ték fel — mondta bizakodva, hiszen negyven esztendő nem is olyan sok. — Fleming vagyok — mu­tatkozott be a liftkezelő egy­kedvűen, rám se nézőéi, ffiert valami gombái bámult a ke­zében ,.. — A spóra alosztályra, ha le­hetne — mondtam szerényen, mert gyanús volt az ember és idegesített a lelkiismeretem. — Mit keres ott? — Oít dolgozom majd ... Fleming úr szeme felcsil­lant, közel hajolva lelkesen kérdezte: — Antibiotikum szakértő? — Nem. Kazántechnikus vagyok, de úgy tudom, hogy itt az az állás foglalt. — Igen — sóhajtott Fle­ming —, úgy tudom, hogy oda éppen a minap vettek fel 'egy geológust, mert azt mondták, hogy a kazánban is van kő... Lesz is — }ette hozzá gunyorosan és kinyitot­ta az ajtót előttem a hatodik emeleten, a gombaosztályon, ahol mától kezdve dolgozom. S ment le a lift, le, oda, ahol a kazán van, vitte Fleming urat, hogy megbeszélje a geológussal a kazánkő és a liftvezetés rejtelmeit, bal ke­zében tartva a gombát. Ennyi idő is elég volt ah­hoz, hogy megállapítsam: a Kád- és Vízértékesítö Válla­latnál solzat adnak arra, hogy lehetőleg minden poszton magasan kvalifikált szakem­bereket alkalmazzanak. S ez nagyon megnyugtat. Rögtön munkához láttam, elő­vettem a szakácskönyvet, hogy kikísérletezzem, hogyan lehetne penicillin gombából tejfölös gombapaprikást ké­szíteni ... Gyurkó Géza Ne halassza! Még ma jöjjön el a Budapesti Bútoripari Vállalat, a Szék és Kárpitosipari Vállalat és a Bútorértékesítő Vállqlat közös kiállítására, a Budapesti Őszi Vásár 23-as pavilonjába! Nálunk megvásárolhatja a VIOLA lakószoba-garnitúrát, ára: 19 900 Ft-tól, valamint az OTELLÓ kárpitos-garnitúrát, ára: 6 040 Ft-tól. Komplett szobaberendezések vásárlása esetén bútorát Nagy-Budapest területén díjtalanul hazaszállítjuk. I

Next

/
Thumbnails
Contents