Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

1969. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT WLO» v/Cívim EMBEREK REFLEKTORFENYBEN A művezető és a gyémánt \ A színhely, egy gyémánt­üzem. Négy helyiség: az egyikben zöld esztergagé­pek, a másikban emeletes hő­kezelőgépek és kemencék — szóval két szokványos g'yár- esarnok a laikus számára — azután egy kis laboratórium­szerűség sok-sok vegyszeres üveggel, majd egy még ki­sebb iroda. Mindez Budaörs után, a Szerszám- és Gépelem- gyárak porkohászati gyár­egységében, az egyik épü­letben a sok közül. — És hol a gyémánt? — kérdeztem Tomasievitz Jó­zsefet, a gyémántüzem mű­vezetőjét. — Páncélszekrényben — vá­laszol. Helyesbítek: nem is „egy” gyémántüzem, mint a kezdő­sorban írtam. Hanem „a”..., mert hazánkban hasonló rész- ; íeg csak még egy van, a Grá- j nit Csiszolókorong- és Kő­edénygyárban. — Azt mondják, hogy a hobbyja a gyémánt? — Illetve a speciális gyé­mánt szerszámok — helyesbít Tomasievitz József. — Ugyan­jis gyárunk olyan kemény- 1 fémalkatrészeket, -elemeket gyárt, amelyeket csak még keményebb eszközökkel, te­hát gyémántszerszámokkal lehet megmunkálni. Úgyneve­zett hideg alakító- és forgá­csoló szerszámok elemeit gyártjuk. — Hogyan készülnek az eze­ket alakító gyémánteszkö- zök? — Gyémántporral össze­keverünk speciális íémporo­/. osztályú • *• ?% VT korlátlan mennyiségben kapható! Vác és Vidéke ÁFÉSZ Betonáru Üzem Vác (Gumigyár mellett). Telefon:-601. kát, majd megfelelő sűrű­ségűre összesajtoljuk ezt a keveréket, ezután hőkezel­jük, hogy megszilárduljon, vé­gül ragasztással, forrasztás­sal valamilyen tartótesten ^rögzítjük, és kész a szer­szám. — Volt nálunk hagyomá­nya a gyémántszerszámok készítésének? — Amikor ez a gyár létre­jött, akkoriban a gyémánt embargós cikk volt, ezért fel­merült, hogy a nekünk szűk-, séges szerszámokat magunk állítsuk elő, s mivel hazai hagyományokra nem támasz­kodhattunk, „fel kellett ta­lálni”. 1955-ben kerültem a gyár kísérleti üzemébe, ahol megkezdtük az alapozó kí­sérleteket, Horváth Ferenc vezetése alatt, aki Belgium­ból tért vissza, de inkább az ékszergyémánthoz értett, nz iparihoz kevésbé. — Mennyi ideig kísérletez­tek? — Egy évig, 56—57-ben meg­kezdtük a rendszeres gyár­tást. Külön üzemrészt és beruházást akkoriban nem kaptunk. Ahol volt valami­lyen elfekvő szerszámgép, vagy kemence, az lett a miénk. 1960-ban megkaptuk ezt az önálló üzemrészt, most kilen­cen dolgozunk benne. — A kísérleteket abbahagy­ták? — Mint ahogy máshol, itt sincs megállás. Azonban más­fél éve abbahagytuk a kísér­leteket a galvanikus szer­számtípusnál. Nem sikerült. Itt a galvanizált rétegre vi­szik fel a gyémántot, sajnos a mi esetünkben nem maradt meg rajta. Persze nem voltak megfelelő eszközeink. — Elérhetetlennek gondol­ták így a sikert? — A mi körülményeink kör .zött, igen. Nem támogattak bennünket luegőelelően,pe­, dig rendkívül jól fizető gyártmányról lett volna szó. Licencet kellett volna vá­sárolni. De addig halogatták, amíg megelőzött bennünket a Gránit ' Csiszolókorong- és Kőedénygyár. A Vác Híradástechnikai Anyagok Gyára FELVÉTELRE KERES tizéves gyakorlattal rendelkező SZ^RSZÁMSZERKESZTŐT FIZETÉSI megállapodás szerint. — Mennyi gyémántot hasz­nálnak fel egy évben? — Néhány tízezer karátot, több mint 10 millió forint ér­tékben — mondja a műve­zető. — Milyen értéket képvisel az ebből készült szerszám? — Az elmúlt évben körül­belül 17 milliós volt a ter­melési értékünk. Ebből saját gyárunk szükséglete csupán egymillió forint körüli, a többi máshová megy. — Tehát jól fizetnek, vagy rosszul fizetnek gyártmá­nyaik? — Termelési értékben jól fizet, a termelékenységi muta­tója is magas, hiszen 17 millió jut nyolc munkásra. Azonban nyereség szempontjából rosz- szul fizet, mert itt más ténye­A Dunakeszi Házgyárba FfeLV ESZÜNK: villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő, víz- és gázszerelő, burkoló, híddarus szakmunkásokat, segédmunkásokat. Segédmunkásokat különböző házgyári szakmákra betanítunk. Kiemelt bérezés, megegyezés szerint. 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Ütiköltséget térítünk, vidékieknek szállást adunk. Jelentkezés a 43. sz. ÁÉV. DUNAKESZI HÁZGYÁRA Munkaügyi csoportjánál. zők játszanak közre. Az üzem az egész gyár termelési érté­kének csupán 1/7-ed. 1 10-ed részét szolgáltatja. Anyaghá­nyadunk is meglehetősen ma­gas (de kisebb, mint a többi gyártmányainké), azonban a befektetés nálunk hamar meg­térül. Ha ez egy önálló üzem lenne és nem egy gyár kis ré­sze, akkor másképp mutatkoz­na a nyereség. Ha mondjuk maszek lennék, kis befektetés­sel is jól keresnék. Talán el­jön majd az az idő is, amikor azt is értékelik, hogy mennyi pénz kell a finanszírozáshoz... — Exportálnak is? — Nem. Ugyanis előnytelen az exportmutatónk a nagy anyaghányad miatt, persze, ha licencet vásárolunk, exportálni is jobb lehetőségünk nyílt vol­na. — Túl drágák lettek volna a licer.c által követelt berende­zések? — A nyereség kitermelésé­hez viszonyítva nem. Persze lehet, hogy ezért a fejemre csapnak, de elmondom, hogy kemencéink pontatlanok, nem is erre a célra készülték, átépí­tettek. Voltam kéthetes tanul­mányúton az NSZK-ban, hát ott bizony olyan berendezések­kel, olyan körülmények között lehet dolgozni. Talán nálunk még nem mérték fel eléggé a gyémánteszközök termelésének jelentőségét. Mert ha nagyobb fontosságot tulajdonítanak ne­ki, akikor több beruházást kap­tunk volna, még akkor is, ha megterhelte volna jelentőseb­bem a gyár anyagi eszközeit De ezt talán le se kellene ír­ni... e — Mit tapasztalt tanulmány­útja során? — A sok közül csak a két legfontosabbat említem meg: szél« skálájú technológiákat használnak, megfelelő színvo­nalú termelő berendezések áll­nak rendelkezésükre. Megkap­tuk egy gyémántcsiszoló szer­szám — élizáló tárcsa — teljes tervdokumentációját. De csak részben tudtuk átvenni. — Miért? — Mert hiányzott néhány megfelelő anyag, amit csak importból fedezhettünk volna. A nagyvállalat anyagellátásá­tól igényeltük, de azt a választ kaptuk, hogy próbáljunk hazai anyagokat felhasználni. Azon­ban nem tudjuk, hogy ilyen anyagokat hol -kell beszerez­ni, ajánlat, tájékoztatás hiá­nyában. Lehet, hogy a KGST- országokban is gyártják, dé nem ismerjük a forrást. — Ne haragudjon, nem akartam panasznapot tartani — mondja Tomasievitz József — dehát ezek az én problé­máim. Különben gépipari techniku­mot végzett, két évig estire is járt a gépészmérnöki karra, de aztán — mivel korán nősült — családi és anyagi problémák miatt abbahagyta. Gondolko­zik azon, hogy folytatja a ta­nulást ... Berkovits György így is lehet! Kunyhó és palota Egyelőre még ott állnak egy- I más mellett. Az egyik szégyen­kezve. a másik büszkén, az egyik omlatagon, a másik ma- j gabiztos szilárdásággal. — Hány éves lehet? — mu­tatok a kunyhóra, s a feleletet egy arra csoszogó, fáradt ag­gastyántól várom, kíváncsian. — Én, édes fiam, bár már túl járok a nyolcvanon, suttyó korom óta ilyennek látom. — Meg is fordult benne? — Mint mindenki, aki ide­való. — S mit tapasztalt odabenn? — Az egyik szobában né­gyen dolgoztak, a másikban hárman. Ha valakinek bizal­mas beszéde volt az elnökkel, ki kell vonulniuk az udvarra. A csömöri tanácsháza régi és új épülete. Egyelőre még egymás mellett láthatók. De a kunyhót az év végére lebont­ják. És parkosítják a helyét. Ha beszélni tudnának a fris­sen rakott falak, így monda­nák el történetüket. Aki mer, az nyer Több költségvetés készült a kunyhó felújítására. De a fel­sőbb szervek mindig találtak fontosabb építenivalót. A já­rási tanácstól végül, tavaly, kétszázezer forint érkezett. A helyi vezetők azonban akkor fontolgatni kezdték, vajon ér­demes-e erre a szerkezetileg tönkrement, folytan verejté­kező falú. beázó. szigetelés nélküli, egészségtelen épületre akár egy fillért is költeni? És kimondták; nem érdemes. Az új mechanizmus adta nekjk e „nem”-hez a bátonságot. Még az, hogy van egy nyolctagú építőbrigádjuk. És elhatároz­ták: új tanácsházát építenek; kezdik a kétszázezerrel, majd segít a lakosság, segít a köz­ségfejlesztési alap, továbbá ar­ra is gondoltak, hogy eredmé­nyeik láttán a.'máí é^ySSéir 'Ki­nyílt buksza ismét kinyílik. Aki mer. az nyer. Morva István tan ácsé nők kezdemé­nyezésére. ördögh Mihály mű­szaki ügyintéző, aki egyébként építésztechnikus. társadalmi munkában elkészítette a ter­vet: 25 ezer forintot takarított meg. S tavaly szeptemberben lerakták az alapokat. Vásár- naponként összesen körülbe­lül kétszáz csömöri túrta-dúrta a földet, rendezte a terepet. A háziasszonyok a bontási téglát tisztogatták. A tanács megnö- vekedett létszámú brigádja ol­csóbban dolgozott, mint bár­mely építővállalat. A hiányzó százötvenezer Év végére tető alá került a háromszintes épület, a munká­nak télen sem kellett szünetel­nie. A járási tanács vezetői, az erőfeszítések megbecsülése­ként, újabb kétszázezer forin­tot biztosítottak a folytatáshoz. A helyi tanács pedig az idei községfejlesztési alapból, száz­ezerrel toldotta meg. Volt most már pénz. de még mindig nem annyi, amennyi kellett volna. A munka mindenesetre haladt. S a járási tanács továbbra sem bizonyult szűkmarkúnak. A fi­nis sikerét még kétszázezerrel segítette, bútorvásárlásra húsz­ezret adott. Ez utóbbira hamar húszezrét kiutalt a helyi ta­nács is. De ekkor már a Pest megyei Tanács is pénzért nyúlt: legyen csakugyan szép az a házasságkötő terem, itt van rá tízezer forint. Százötvenezer- azonban még mindig hiányzott. De össze­jött az is. A következőképp: a Haladás Tsz ingyen adott sódert, és ingyen fuvarozott; a 35. számú Iparitanuló Is­kola tanulói, Radocsányi Fe­renc igazgató irányításával, kifestették a szobákat; rész­ben társadalmi munkával, Paúlovics József beszerelte a villanyt, Vető József átmá­zolta az ajtókat, Ablakokat, Fogd Miklós felszerelte a füg­gönyöket, mindhárman kis­iparosok; Zsák Péter gyári munkás lerakta a parket­tát, Krizsán Pál üzemi dol­gozó és két társa a központi fűtés- és vízvezetékszerelést vállalta magára; a Budapesti Bútoripari Vállalat selejt- änyagot adott, csömöri telepé­nek dolgozói pedig elkészítet­ték belőle a falba rögzítendő iratszekrényeket; a központi fűtés terve Trnka Miklós gé­pészmérnök, az elektromos terv Micsinai István gépész­mérnök társadalmi munkájá­nak eredménj’e. És augusztus 20-án átadták rendeltetésének az új létesít­ményt. Szakemberek vélemé­nye szerint, vállalat vagy ktsz másfél milliónál olcsób­ban nem készítette volna el. Nagyközség lesz Nagy gondot vállalt magá­ra a tanács, amikor a házi kivitelezést választotta. A végrehajtó bizottság vezetői, hivatali munkájukon túl, még vasárnaponként is az új tanácsháza dolgaiban intéz­kedtek. A társadalmi munkát Morva István, az elnök szer­vezte, A műszaki irányító ördögh Mihály volt. Az íz­léses bútorokat Gantner Já­nosáé vb-titkár vásárolta. De a tanácsi apparátus min­den tagja sokat tett azért, hogy a fejlődő községnek, néliány évtizedre, nyolc hi­vatali helyiségből, házasság- kötő teremből, körzeti rendőr- megbízotti irodából, tűzoltó szertárból, MHSZ-helyiségből. tágas irattárból, kazánházbóí és mellékhelyiségekből álló, korszerű tanácsháza épülhes­sen. Vlaha István azért jött, hogy kifizesse a házadóját. Leül a folyosón a kitett szé­kek egyikére, mert a hivatali szoba zárva. Mellételepszem. — No, mit szól az új ta­nács hazánkhoz? — érinti meg a karom ráncos keze. — Örülnek neki a népek, bi­zony, örülnek ám. Én is hord­tam hozzá a sódert, meg a homokot, Tóth György meg, az ismerősöm, aki szintén nyugdíjas, téglát pucolt. — Az átadás előtti héten éjszakánként két órát alud­tam — dünnyögi, csak úgy, maga elé, Morva István ta­nácselnök, aztán hangosabban így folytatja; — Már csak azért is szükség volt erre az új tanácsházára, mert a kö­zeljövőben nagyközséggé lép elő Csömör. Két új státuszt máris kaptunk, egy mezőgaz­dasági előadóit és egy gaz­dasági csoportvezetőit. De így is elférünk kényelmesen. Polgár István A pécsi i /, #■:•*■ * X'XVIÍiT"es' a XIX. században virágzott pécsi— baranyai papír- gyártás történetét kutatta fel és írta meg dr. Szita Lászlói a Dunán­túli Tudományos Intézet munka­társa. Kutatásai során érdekes technikai és kultúrtörténeti adatokra bukkant, amelyek azt bizo­nyítják, hogy an­nak idején a Habsburg biroda­lom egyik fő pa­pírgyártó helye Pécs és környéke papír volt. Kisebb még- ' szaki lásokkal egy évszázadon át mű­ködtek a papír-, malmok a Me- csekalján. Közülük az elsőt 1764-ben alapítot­ta Klimó György püspök, az a nagy műveltségű férfiú, aki megteremtet­te Pécsett az or­szág első nyilvá­nos könyvtárát is. Ez volt a biroda­lom legszebb pa­pírgyára: a Tety- tye-patak völgyé­ben állt a har­minctermes, im­törtenete pözans, barokk épület, amelyet el­hanyagolt álla­potban lévén — 1895-ben bontot­tak le Ferenc Jó­zsef pécsi látoga­tása miatt. 1847-ben már tízezer rizsma, az­az ötmillió ív pa­pirost állított elő az üzem. Termé­kei olyan jó mi­nőségűek voltak, hogy külföldön is szívesen vásárol­ták, s például Belgrad város ma­gisztrátusa is pé­csi papírra irt. Teljes jogú albérlet, de meddig... Gödöllő, egy egészen új lé­tesítmény, az I. AKÖV 12. szá­mú üzemegysége nagyon ha­mar kinőtte ruháját. 1966-ban 38 gépkocsival kezdte működé­sét. Ma már 350 dolgozóval és 130 ZIL típusú kocsival üze­mel. Érthető tehát, hogy szűk­nek bizonyul minden épülete MORFONDÍROZOK Minek nevezzelek? Úgy három hete azt olvas­tam az újságban, hogy az új egri szálloda a Hotel Unicor­nis nevet kapta. Azóta sem megy ki a fejemből a dolog. Nem tudom, ki lehetett a körösztapja az új vendégfoga­dónak, de két dologban biztos vagyok: az illető nagy tiszte­lője lehet az állatvilágnak, és gyűlöli a sablonokat. Hogy miért éppen Unicor­nis? Egy kis morfondírozással ezt is ki lehet találni. Emberünk, ugyebár, abból indult ki, hogy a történelmi és kulturális emlékekben gazdag megyeszékhely új szállodáját csakis a város valami jellem­ző tulajdonságáról, egyedi sa­játosságáról szabad elnevezni. Erre legalkalmasabbnak Eger — messzeföldön híres — fau­nája látszott. Ne tessék moso­lyogni kérem, gondoljunk csak az egri ménesre, amely — mint ismeretes — mind szürke. Na de szállodát nem nevezhetnek Egri ménes-nek? f Legyen te­hát Arany Bika? Nem jó, mert ennek hallatán mindenki Deb­recenre gondol. Akkor esetleg Fehér Galamb? Az Vácott is van. Talán Arany Sas? Még összetévesztenék császárvárosi pandatjával! Ahogy szűkült a számításba vehető jószágok köre, úgy tá­gult a névadó fantáziájának horizontja. Aztán megszületett a nagy ötlet: Eger specialitása az egzotikum. Legyen tehát a szálló — mondjuk — Fekete Párduc. Igen ám, de akkor mindenki Kipling Dzsungel könyvének Bagirájára gyana­kodna. Akkor legyen ... Ven­dégfogadó a Cethalhoz, „ön hol szállt meg, tisztelt kollé­gám?’’ „A Cethalban.” „Ö, Szóval Jónáshoz van szeren­csém?” Nem jó. Mi lenne, ha... annak az egzotikus állatnak a latin ne­vét használnák? Ha például vízilónak, Hippopotamusnak hívnák? Túl hosszú, s a nép­nyelv még képes volna Hypó- ra rövidíteni. Megvan! Legyen Unicornis. Hotel Unicornis. Ez több okból is jó. Először: a latinszakos tanárokon és a zoológusokon kívül kevesen tudják, hogy az előkelő hang­zású unicornis — egyszarvút jelent. Másodszor: ezt nem lehet összetéveszteni a Fehér Ga­lambbal. Harmadszor: hadd lássa a külföld azt a fene nagy latei. ner műveltségünket! Negyedszer! ezt legalább nem fogja a jó nép zsákdugó­ra magyarítani, mint a székes- fehérvári Jacques Duclos ut­cát ... — nyíri — és dolgozóinak nem tudja biz­tosítani a megfelelő szociális körülményeket. A 25. számú Állami Építőipari Vállalat sem végzett valami dicséretes mun­kát annakidején, mert a fürdő használhatatlan. A meglevő épületek javítá­sát is most végzik, s közben nincs egy helyiségük, ahová egyszerre leültethetnék dolgo­zóikat. Sajnos, a kulturális lé­tesítményeket is albérleti vi­szonyban használják a MÁV- AUT-tal; a dolgozók fegyelmét dicséri, hogy békességben, zsörtölődés nélkül. Étkezni a VÖCSI gödöllői gyáregységé­hez járnak, saját kolibacillusos kútjukból merítenek inni. Mindezek ellenére jól dolgoz­nak, szocialista brigádjaik az év nyarán megtartott kocsi- szemlén dicséretben részesül­tek. A jó kollektív szellem bi­zonyítéka; két fizetésnél ősz- szegyűjtött pénzből tévét vásá­rolnak, amit november 7-én a máriabesnyői általános iskolá­nak ajándékoznak. Végezetül; ha a MÁVAUT kivonul, és megvalósulnak a jóváhagyott tervek, megválto­zik az AKÖV telepén szorgos- kodók munkakörülménye is. Nemcsak kívülről csodálhatják a Vác felé vezető műúton, a modernvonalú objektumot, dé belül is szebb lesz az élet. Hogy mikor? A tervek valóra- váltása a KPM feladata, s re­méljük, nem kell sokáig vár­ni. Cs. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents