Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-12 / 211. szám
HEGYE I K/tírlap 1969. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK A soproni polgármester ükunokája Filmet forgat Ráckevén Maxi milian Schell Közel harmadik hónapja, hogy a filmjeiből ismert kiváló 'filmszínész, Maximilian Schell óhazánkban forgatja Turgenyev: »Első szerelem” című elbeszéléséből készülő filmjét. A film somogyfajszi felvételei már befejeződtek, s most az utóbbi hetekben a stáb áttette székhelyét a ráckevei kastélyba. A színész Osborn Mielőtt Magyarországra érkezett. Dél-Amerikában a legendás hírű szabadsághős, Szi- mon Bolivari életéről szóló filmet forgatta, amelyet az idei moszkvai filmfesztiválon is bemutattak nagy sikerrel. Az Oscar-díjas színész most első ízben rendezője és forgatókönyvírója is egy filmnek. A ráckevei kastély kertje idegen beszédtől hangos, de az alkalmi nézősereg, mégis rendkívül nagy figyelemmel kíséri a for- galjást. Mosolygós szőke fiatalember áll a ráckevei fiatalok gyűrűjében, és kissé zavartan, de azért mégis magabiztosan írja nevét az eléje nyújtott naptárakba, emlékkönyvekbe. John Moulder Brown, akit a ráckevei gyerekek már az első nap felismertek és boldogan súgták egymásnak, hogy 6 játszotta a nemrégen bemutatott nagy sikerű magyar filmben, a Pál utcai fiúkban Gerébet. A másik férfi, akinek megjelenése feltűnést kelt, John Osborne író, aki ezúttal színész, saját magát, illetve egy Urai költőt játszik a filmben. De a legnagyobb csodálat a rendező filmsztár, Maximilian Seheltoek szól. A forgatás rendkívül nagy tempójában idősebb asszonnyal beszélgettem, akiről hamar kiderült, hogy nem más, mint Maximilian és az ugyancsak híres Mária Schell édesanyja. Természetesen először csodálattal adóztam az anyának, aki két Világhírű filmszínész édesanyja. De ő nyomban kijavított. Nem kettő, hanem négy gyermeke van, és a másik kettő, Kari és Brigitte sem marad el Maximilian és Maria mögött. Csak éppen hozzánk nem jutottak még el filmjeik. Később megtudtam azt is, hogy az egész család színészhajlamú, illetve a művészet rajongói, szerelmesei. Ahogy a mama látja — Nagy esemény a családban, hogy Maximilian filmet rendez? — Igen. Ezért is vagyok itt. De ezenkívül más is idehozott, méghozzá a gyermekkorom emlékei. Ne csodálkozzék. Négyéves koromban jártam először Magyarországon. Mert ha nem tudná, a dédnagy- apám a soproni polgármester volt és felesége Asboth-lány. Úgy, hogy ha jól megvizsgáljuk a famíliámat, kiderül, hogy magyar vér folyik bennünk. A gyerekeknek is sokat meséltem az én gyermekkori utazgatásaimról és ezért mindegyiküknek régi vágya volt, hogy ellátogassanak ide. S talán ez játszott közre akkor, amikor Maximilian úgy döntött, hogy itt forgatja a filmet. Mert ennyit mondott első magyarországi útja után: „Igaza volt, mama, Somogy lankás tája valóban csodálatos.” Később azt is megtudtam, hogy a testvérek között Maximilian a legnyugtalanabb vérű. Már gyermekkora óta többféle sportot űzött, méghozzá nem is akárhogyan, mert vívásban, teniszezésben, lovaglásban, úszásban elnyerte az egyetem bajnoka címet, ahol a klasszika-filológia tanszakon végzett, de rögtön utána újságíró lett és közben nagyon sok időt töltött zongora mellett, és rendszeresen hangversenyezett Aztán egyszer csak egy vidéki színház színpadán tűnt fel. Először Goldoni, majd Pi- randello-darabokban. Csakhamar Bécs és München színpadait is meghódította, és nem sokkal később a filmet is. — Furcsa fiú, sokszor magam sem tudom, mikor alakul ki igazán. Óriási képgyűjteménye van, sőt maga is fest. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy amit csinál, mindig a legnagyobb alapossággal, körültekintéssel teszi. Mégsem romantika Közben megérkezik Maxi- milián, hozzá fordulok. — Turgenyev elbeszélése, az „Első szerelem”, amely filmje alapja, kimondottan romantikus mű. Miért forgat pont ilyen filmet, hiszen manapság a krimiknek és a sexfilmeknek van nagy térhódítása? — Nem hiszek ezeknek a filmeknek a tartósságában, sőt biztos vagyok abban, hogy nagyon rövid időn belül még a nagyközönsége is lelki és szellemi igénye lesz a romantikus és a művészi film, ennek jelei már most is mutatkoznak. Egyébként Turgenyevnek az Első szerelem című elbeszélése egyáltalán nem romantikus. A film egy fiatal fiúról szól, aki 16 éves korában a nyári vakáció idején beleszeret a szomszédos kastélyban nyaraló lányba, de csakhamar rá kell teni, ami remélem, majd a kész filmből kiderül. — Mindössze pár nap van hátra még a forgatásából és ön elhagyja Magyarországot. Mi vár önre. hová utazik? — Amerikába, mert a Broad- way-n kedves barátom, John Osborne darabjában lépek fel. Jelenet a filmből: Siménfalvi Sándor, Dominique John Moulder Brown. Sanda és jönnie, hogy van egy riválisa, méghozzá a saját édesapja. Ezekután átesik mindazon a lelki válságon, amin ebben a korban és ebben a szituációban minden hasonlóan érző, gondolkodó fiatal keresztülmegy egyaránt a 18. és 20. században. Egyébként egy percig sem ragaszkodtam a film forgatása alatt a turgenyevi korhoz, én csak az ő szellemét, poézisát igyekeztem megörökíTalán az fáj a legjobban, hogy a közel négyhónapos magyar- országi tartózkodásom alatt, mint privát ember nagyon ke veset láttam. De viszont, amíg a filmem motívumait kerestem, addig alkalmam volt gyönyörködni az önök valóban nagyon szép országában. Ha módónban áll, egyszer mint privát ember jövök vissza és akkor pihenni is fogok. Ungvár Mária „Római rögön' - pezsgő Pécs belvárosában, a székesegyház előtti Szent István téren, új pezsgőgyár építését kezdte meg a Mecsekvidéki Pincegazdaság. Az üzem alapjait „római rögre”, — egy feltárt római kori temető helyére — rakják le az építőmunkások. Az építkezést megelőző földmunkák során ugyanis római sírokra bukkantak és ennek nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum régészei felkutatták a beépítésre kerülő telket. Az ásatás során kiderült, hogy a IV—V. században Sopianae város temetkező helye volt itt. ' A mintegy ezer négyzet- méternyi területen 88 sírt és középpontjukban egy karélyos temetőkápolna falmaradványait tárták fel. A sírokban talált üvegedényeket, ékszereket és egyéb tárgyakat a pécsi Janus Pannonius Múzeumban helyezték el, a sírokat pedig — miután alaposan megvizsgálták és lefényképezték — szétbontották, s ezek után megindulhatott a tényleges építkezés. A Mecsekvidéki Pincegazdaság messzemenő segítséget nyújtott a régészeti munkához, annak ellenére, hogy ez üzemi szempontból hátrányos volt számára. Az ásatások miatt ugyanis körülbelül egy évvel később kezdődhetett csak meg az új pezsgőgyár alapozása, a kápolna miatt pedig módosítani kellett az építési terveket. A négyszintes új pezsgőgyár, amelynek beruházási költsége 14—15 millió forint, 1970 végére készül el; ez lesz az ország legmodernebb ilyen üzeme. A „római földön” nyugvó gyárban évente egymillió palackot töltenek meg a közkedvelt Pannónia pezsgővel. Még lehet jelentkezni mezőgazdasági szakmunkásnak A hónap elején Pécelen, a megyei mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában is megkezdődött az oktatás. Újdonság: az idén sokkal többen jelentkeztek szakmunkás- tanulónak, mint eddig bármikor. 164 elsőéves ült most be a padokba. Kényelmes otthont tudnak biztosítani Pécelen azoknak, akik élethivatásul a mező- gazdasági szakmák valamelyikét választják. Bőven van hely az iskolában, s szeptember 15-ig még jelentkezhetnek az általános iskolát végzettek. SÁROSPATAK FERENCZY HANNA: SZEPTEMBERI SZONETT Szél vonóját áthúrozza, fenn az ég mélyebbre kékül. Övjét a Nyár megoldozza, mint aki sztriptízre készül. Tarka virág koszorúját messze dobja, messze ejti. Napsugárból szőtt ruháját — fáradt lombok közé rejti. Mélységes csend lesz a parton. Arany lámpást gyújt az Alkony Ősz lesked a domb mögül — Am — hiába, mit sem láthat. Csak gyöngyöt, csak lenge fátylat bokrokon, s a fák körül. Ásatások az Olaszbástya és a Vöröstorony között A sárospataki Rákóczi várban több éve folytatnak ásatásokat az Olaszbástya és a Vöröstorony között. Ezen a területen mintegy négy méter vastag törmelékréteget takarítanak el, hogy a vár két fontos létesítményét eredeti állapotában mutathassák be a látogatóknak. Az ásatások során sok érdekes lelet került napfényre. Így például megtalálták a vár hajdani sütő- és lőporházának falmaradványait és szép számban kerültek elő azok a mintás török csempék, amelyek I. Rákóczi György bokályosházának falát díszítették. Az idei ásatások is eredménnyel zárultak. A földsánccal megtámasztott Olaszbástya északkeleti sarkán egy XVII. századból származó épület alapjait tárták fel. A ház falába a vár régi loggiájának köveit is beépítették. Az ott talált földbe süllyesztett kemence még sok fejtörést okoz a kutatóknak, Gömöri János régész szerint ugyanis a feltárt kemence sem kenyérsütésre, sem fémolvasztásra nem alkalmas. Az eddig ismeretlen célt szolgáló ház közelében, a földsáncot képező domboldalban egy rézkori temetkezési helyre bukkantak. Eddig egy sírt bontottak fel, amelyben zsugorított kisgyermek tetemére találtak. A holttestet az akkori temetkezési szokásoknak megfelelően „út- ravalóval” is ellátták. így a sírból számos díszített cserép- töredék, fekete obszidián penge, különböző állatcsontok, valamint kaparó- és vágóeszközök kerültek elő. A vár régésze a „mellékletek” elhelyezési módjából, az edények formáiból és 'azok díszítéséből arra következtet, hogy a bod- rogkeresztúri kultúra népének egyik telephelyét találták meg. Szoborsétány a Körös-parton A Békéscsabát átszelő élővíz-csatorna mentén, a cáabai „Körös-parton” a városrendezési tervek alapján szoborsétányt alakítanak iá a következő években. A magyar irodalom- és zenetörténet, a képzőművészet, valamint a munkás- mozgalom kilenc nagy alakjának mellszobrát — neves szobrászművészek alkotásait — állítják fel a hatalmas gesztenyefák alatt. ÓRISZENTPETER AJANDEKHAZ Űj otthont építettek Öri- szentpéter társadalmi szervezetei a 73 éves özv. László Györgynének. Az idős asszony régi vályogháza lakhatatlanná vált és helyébe bontott anyagból, 3x4 méteres lakószobát emeltek. A helyi termelőszövetkezet építő brigádja, a tanács tagjai, nyugdíjasok, KISZ-esek munkaidő után és vasárnap dolgoztak Lászióné új otthonán. Két hét múlva kiszáradnak a falak és az idős asszony beköltözhet az „ajándékházba”. SATORAUAUJHELY Pincelabirintus Sátoraljaújhely alatt valóságos pincelabirintus húzódik, amelynek hossza meghaladja a 42 kilométert. A hajdan bortárolásra használt pincék száma az elmúlt években tovább gyarapodott. A műemlékjellegű épületek felújítása során számos elfalazott, több teremből álló, bolthajtásos pincerészt fedeztek fel. Legutóbb a Széchenyi-tér egyik háza alatt 12 méter széles és három és fél méter magas pincerészre bukkantak, amelyből kijáratot lehet nyitni az utcára. Ez adta az ötletet a tanács vezetőinek, hogy az eddig lomtárnak használt pincéket a város fejlesztésének szolgálatába állítsák. Sátoraljaújhelyen ugyanis ma még sok gondot okoz a helyiséghiány, s emiatt nem tudnak új szórakoztató és vendéglátó létesítményeket nyitni. Ezek a romantikus, száraz pincetermek némi átalakítással igen jól megfelelnének ifjúsági klubok, halászcsárdák és borkóstolók céljára. A tanács úgy határozott, hogy a városközpontban levő száraz és nagy- területű pincerészeket kiadja azoknak a szerveknek, amelyek szórakoztató és vendéglátó létesítményeket kívánnak nyitni. TABI LÁSZLÓ: Daliás idők (1945-1946) Kétezer dollár Tegnap délután megpillantottam a villamoson Citrom Aladárt, régi kedves barátomat. Ezzel a Citrommal, ha találkozom, remekül elévő- dünk. Van valamelyes humora és szívesen él vele. Háttal ült nekem. Hogy megtréfáljam, vállára tettem a kezem és komor hangon azt mondtam: — Rendőrség! Miből telik önnek villamosjegyre?? Felnézett rám és felpattant a helyéről. Átölelt. — Gróf úr — kurjantotta — végre, hogy látom! Ingujjban voltam és egy szatyor kelkáposztát vittem haza éppen, mert nem győzöm a vendéglői kosztot adópengőjeggyel. A villamos utasai rámnéztek. Szemükben részvét és biztatás volt. Nyilváhvalóan sajnáltak, hogy elvették a tízezer holdamat és csak egy szatyor kelkáposztát hagytak meg, mert részt vettem az ellenállási mozgalomban. Nem szeretem, ha sajnálnak. Mondtam Citromnak: szálljunk le. Sétáltunk a kullancsmelegben. Elmondta, hogy szerényen bár, de tisztességesen megél. — Üjrendszerű töltőtollal ügynökölök — mesélte. — Svéd patent. A tolinak a szára tömör fából van s úgy kell írni vele, hogy az ember belemártja egy tintásüvegbe. A mai árakhoz képest hallatlanul olcsó és jól fogy. Fő előnye, hogy nem tintázza be a zsebet. — Ügyes ember maga, Citrom — mondtam és megsimogattam a fejét. — És kétezer dollárom is van — szólt könnyedén. — Kétezer dollárja! Honnan? — Találtam. És azért hoztam szóba, mert beszélni akarok magával ebben az ügyben. Tudniillik nem tudom, hova tegyem. — Hát hol tartja? — Itt van nálam. Állandóan magamnál hordom. Egy drukk az életem. — Hol találta? — kérdeztem izgatottan. — A padláson, egy ládában. Szerencsére százas címletek. Látott már százdollárost? Nemleges válaszomra bevitt egy kapu alá. A zsebébe nyúlt és kivett egy csomó papirost. Idenézzen — mondta és az orrom alá tartotta. Keskeny sárga színű számolócédula volt, valami képpel és az volt rányomtatva: „Person gumisarok a legjobb!” — Hülye vicc — mondtam egykedvűen. — Hogyhogy hülye vicc? Húsz ilyenem van. Az kétezer dollár. — Ne beszéljen marhaságokat — förmedtem rá — ez nem dollár. — Nono! Ez csak akkor nem dollár, ha értékesíteni akarom. Ha én ezt jól eldugom valahova, akkor dollár. Nem vagyok bolond, hogy értékesítsem. Hogyne! Amikor egyre feljebb megy az ára! Hála Istennek, tisztességesen keresek, van mit ennem, egy-két ruhám, amit nem adtam át megőrzésre, megmaradt, miért adnám el a dolláraimat? En ezt a kétezer dollárt jól eldugom valahova és élek abból, amit keresek. — De minek ezt eldugni? Kiteheti akár a küszöbre isi — Megbolondult? Hát nem tudja megérteni, , hogy csak akkor dollár, ha mondjuk beleteszem egy üveg meggybefőttbe? Ha jól eldugom, akkor biztonságérzetet ad. Nagyszerű érzés azt tudni, hogy az embernek van kétezer dollárja, amire ugyan — hála az égnek — szüksége nincs, de ha Isten ments, valami történik, mégis csak ... Ki tudja, mit hoz a jövő? — És mihek kell ahhoz történnie, hogy... — Az ember azt most nem tudhatja. Inget csináltatni, aranyórát venni — emiatt nem nyúlnak a dollárhoz. Nem azért van az embernek egy kis vastartalékja, hogy ilyesmire költse. Csak, ha valami nagy baj történik. Valami nagyon nagy baj, tudja? Megragadtam a karját és ráordítottam: — De ha valami nagyon nagy baj éri, ki fog derülni, hogy nincs egy dollárja sem! — Ez igaz — felelte elgondolkozva —, de mit számít a pénz, ha az embert valami nagyon nagy baj éri?... (Folytatjuk.)
