Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-12 / 211. szám

1969. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK i-bat «icrei 'xXMm* Becsüld meg magad fiam! Eljött a szeptember újból, s vele az az időszak is, ami­kor sok-sok falusi családnál elköszön hazulról a nagyfiú, vagy a nagylány. Egyik ipari tanulónak megy, a másik szakközépiskolába, vagy egy­szerűen szülőfalujától mesz- száre eső munkahelyet talál magának, ahol biztos meg­élhetés, ellátás, sőt talán kollégium vagy munkásszál­lás is várja. A távolság miatt azonban nem tud hazajárni naponta, lehetséges, hogy he­tenként sem. F'élig-meddig a saját szárnyán „repül”, anyja, apja szeme nincs rajta töb­bé, kikerül az otthon vonzásá­ból, féltéséből. Ilyenkor mondja, néha bi­zony sírással küszködve az édesanya: „Vigyázz magadra, igyekezz kisfiam. Nehogy va­lami baj érjen.” Ilyenkor hangzik el az apai intelem: «,becsüld meg magad fiam”. Becsüld meg magad... A Szülői féltésnek ezek a sza­vai figyelmeztetnek és egy­ben útmutatással is szolgál­nak. Féltik gyereküket a kez­deti bizonytalanságtól, attól, hogy rossz társaságba keve­redik, amelyben könnyen el­felejti a kicsi korától any- nyi szeretettel és türelem­mel beleoltott tudnivalókat, a jónak tartott eszményeket, a viselkedés, az erkölcs nor­máit, amelyek mind-mind an­nak érdekében hangzottak el, hogy a gyerek „ne vesszen el” az életben, ne hozzon szé­gyent a családjára, apja ne­vére. És hát figyelmeztet is ez az egyszerű mondat. Mert a fi­gyelmeztetés nagyon helyén­való, hiszen mindenki tudja, hogy a nagyvilágban nem könnyű egyedül megállni. Akinek a kezét szülei elen­gedik, annak az első időszak­ban különösen nehéz elke­rülni olyan mellékutakat, amelyek gyakorta a tisztesség határán túlvezetnek. Egy tá­jékozatlanságból eredő meg­gondolatlan lépés, a nagyobb közösség elleni vétek hatá­sait hosszú ideig, néha egész életére megsínyli a vétkes. A mellékút könnyen leitet zsákutca, ahonnét aztán nincs tovább. Útmutatás is az apai szó. Mert csak az várhat megbe­csülést a társadalomtól, aki megbecsüli magát. Nálunk ez elsősorban szorgalmat és em­beri tisztességet jelent. Azt je­lenti, hogy senki ne akarjon mások rovására boldogulni. Ne húzza ki magát a munká­ból. Ügyes legyen, de nem ügyeskedő, szókimondó, de nem szájaskodo, a körülmé­nyekhez alkalmazkodó, de nem szolgalelkű. Becsüld meg magad, hogy megbecsül­jenek, légy tisztességes, kü­lönben nem várhatod, hogy veled is tisztességesen bánja' nak — az apai intelemnek talán ez a legfontosabb ré­sze. A szülői háznak ezeket az igazságait társadalmunk emeli törvényerőre. Betartásuk ezért kétszeresen is fontos. Akad­hatnak azonban helyzetek, mint ahogy akadnak is min­den iskolában, kollégiumban, üzemben, amikor egyes fia­talokat figyelmezteni kell arra, hogy ne legyenek fe­ledékenyek. Okos emberi szó­val, a fiatalok iránti szeretet kifejezésre juttatásával, a vadhajtások gondos nyese- getésével, a becsületes em­berré nevelés folyamatában a felnőttek társadalma sokat tehet azért, hogy a gyerekek­re egy kicsit szüleik helyett is jól vigyázzon. Ezért hang­súlyozzuk mindig újból és újból minden felnőtt felelős­ségét, minden fiatal, az élet­tel most ismerkedő ember iránt. Tanúi lehetünk számos eset­ben annak, hogy nem min­den fiatal találja meg azon­nal helyét a nagyobb közös­ségekben, s hogy tekintélyes azoknak a száma, akik nem tartoznak sehová. Magányos­ságtudatuk előbb-utóbb ka­rakterüket kezdi ki, s ha bá­tortalan közeledésük türel­metlen visszautasításra vagy megszégyenítést előidéző rea­gálásra talál, sebzett lélekkel csalódottá, emberkerülővé válnak. Nem tudnak feloldód­ni, nem tudják önmagukat adni, ha a közösség nem ka­rolja fel őket, ha csak taní­tunk és oktatunk, de nem ne­velünk, ha a sok bírálat, fej­mosás mellett elfelejtkezünk a dicsérő elismerésről, ha csak szigorúak vagyunk hozzájuk, s nem megértőek. Akik tegnap még a szülői ház melegében éltek, s a szü­lői szeretet természetes köze­gében megszokták, hogy kö­rülöttük forog a világ — szü­leik világa minden esetre —, azok számára életszükséglet a megértés, a szeretet. Szüleik helyett kritikus pillanataik­ban a társadalomnak kell őket kézenfogni és emberi szó­val, emberi tisztességgel to­vább erősíteni bennük az apai intelem igazságát, hite­lét. K. I. Koszorűzási ünnepség Belőni György hamvainál Bölöni György halálának 10. évfordulója alkalmából a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Népköztársaság mű­vészeti alapjának irodalmi szakosztálya csütörtökön ko- szorúzási ünnepséget rende­zett a Kerepesi temető ko- lumbáriumában, az elhunyt hamvait tartalmazó urnánál. Az ünnepségen, — amelyen részt vett az író özvegye is — ott volt Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára, Földe­ák János, az irodalmi szak­osztály igazgatóhelyettese, to­vábbá irodalmi életünk szá­mos más kiválósága. Tamás Aladár emlékezett meg az egy évtizede elhunyt jeles íróról, publicistáról, Ady egy­kori barátjáról és harcostár­sáról. A megyei NEB megállapításai Listavezető a Kevés a szolgáltatóhely — A vállalatoknak mellékes Támogassák a tanácsok — Javaslatok a fejlesztésre A korábbi vizsgálatok, vala­mint a járási, városi népi el­lenőrzési bizottságok megálla­pításai alapján a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ipari szakcsoportja a közel­múltban összefoglalta a me­gyei szolgáltatóipar jellemzőit, s több javaslatot is kidolgo­zott a fejlesztés elősegítésére. Fölkerestük Marsovszky Gyu­lát, az ipari szakcsoport veze­tőjét, hogy válaszoljon a té­mával összefüggő néhány kérdésünkre. — A lakosság részére vég­zett szolgáltatás-javítás helyze­te közismerten lehangoló a megyében. Ügy fogalmaznám meg: a népesség növekedésé­vel arányban növekszik a szol­Falu, amelyre figyelni kell Püspokhaívan fejlődni akar Püspökhatvan nem nagy, nem is híres falu, pedig az lehetne: lakói szép példákkal bizonyítják naponta az emberi összefogás minden nehézséget legyőző erejét. Más is ez a község, mint a többi: tiszták az utcák, csino­sak, frissen festettek a házak. Ügy tűnik, az itt lakók szere­tik a rendet. — Meg a falujukat — mondja Jakus Lászlóné ta­nácstitkár. — De nemcsak szeretik, ha­nem tesznek is érte bőven — veszi át a szót Várszegi Mihály tanácselnök. És valóban, az eredmények­ről szóló rövid kis beszámoló megmutatja a község derűs arcát és lendületét. Májúé elsejére-készül t el a 710 ezér forintba kerülő, 15 helyiségből álló, folyóvízzel felszerelt orvosi lakás és a rendelő. Jelenleg a központi fűtést szerelik. A jelentős ösz- szegből 600 ezer forintot a község teremtett elő, aminek nagy hányadát a falubéliek társadalmi munkája jelentet­te. — Nálunk nem kell kötéllel fogni az embereket — meséli ;ogos büszkeséggel a titkárnő. Jönnek maguktól. Szeptem­ber 7-én, vasárnap délután be­kötő utat építettünk 72 helyi lakos segítségével. A pedagó­guslakás — ugyancsak jelentős társadalmi munka segítségével —, augusztus végére készült el, a másikat most fogják fel­újítani. Jelenleg az állatorvosi lakást tatarozzák. Befejezték a községben a villanyhálózat bő­vítését is és ezzel a községben befejeződött a villamosítás. — Kérelmünk van — kap a szón az elnök. — 1680 lakosa van a községnek, de csak egy, 120 éves, öreg, négytantermes iskolánk van. Nagyon kellene már egy új. Ha kapnánk pénzt, egy hat tantermes épületre, ami körülbelül 3 millió forint­ba kerül, a község társadalmi munkával azt nyolc tanter­mesre bővítené ki. Ez min­den — fejezi be az elnök —, de ez nagyon kellene! Ezt el is hiszem. Ott jártam, láttam, az a falu fejlődni akar. Arra a falura figyelni kell! — k. i.— gáltatások — relatív — elma­radottsága is. — Sajnos, ez így van. A me­gye lakossága az ország népes­ségének nyolc százalékát te­szi ki, ám a szocialista szektor szolgáltató helyeinek száma az országosnak csupán négy szá­zalékát éri el. A szolgáltatások mértékét tekintve még szeré­nyebb az arány: három száza­lék. A megyében a miniszté­riumi ipar és a tanácsi ipar az országos szolgáltatási tevé­kenységből mindössze egy szá­zalékkal részesedik. A vállala­toknak mellékes ez a terület, nem foglalkoznak vele — Az adatok azt igazolják, hogy á korábbi évekhez mér­ten alig változott a helyzet. Sőt; tapasztalataink szerint a múlt esztendőben csökkent a szolgáltató tevékenység nem egy helyen. — A megyében végzett szol­gáltató-javító tevékenységet a magánkisipar jellemzi. Magán­kisiparosok végzik a javítások- szolgáltatások 65—70 százaié-, kát... A szolgáltatások egyet­len területén sem játszik ki­emelkedő szerepet a szocialis­ta szektor — állami vállalatok, kisipari szövetkezetek —, sőt, 1968-ban a kisipari szövetke­zetek szolgáltató tevékenysége mintegy 15 százalékkal csök­kent. Egyre inkább az áruter­melés felé fordulnak az állami vállalatok és a kisipari szö­vetkezetek is. — Bizakodásra adott okot, hogy könnyebbé vált, az iparen­gedélyek kiadása, illetve kérel­mezni lehet ún. működési en­gedélyt; munka mellett űzött javító-szolgáltató tevékenység­re. — A kisiparosok száma 1965-ben 5335 fő volt, 1969- ben már 6950. A növekedés­ben nagy szerepe van valóban a működési engedélyek kiadá­sának — bár sok helyen a kis­iparosok tiltakoznak ellene, a konkurrenciától félve —, de nem szabad elfeledni: a muh­dani, annak nincs oka minder­wertig... satöbbire!) To­vább!... Tudathasadás, azaz skizofrénia. Erről mostanában sokat írnak, darabokat, tanul­mányokat. Divatos betegség, de hogy mégis miben nyilvá­nul meg, fogalmam sincs! Hirtelen felbődül a rádió. Hát nem elfelejtettem lezárni megint! — „Kedves hallgatóink, most a Szabó család hétmillió­nyolcszázhuszonötezer-kilenc- százkilencvenkilencedik foly­tatása következik. Röviden is­mertetjük az előző fejezete­ket” ... — Fúj! — mondom önkénte­lenül is fennhangon. Es fel­erősítem. — Fuuúj! — hallom a szom­szédból — és felerősítik. — Fúj! Fúj! Fúj! — zengi a gang kórusa és berohannak felerősíteni. — Pfuj! — leheli választéko­sán a szembenlakó kritikus. Gyorsan leereszti a redőnyt és felerősíti. En sem jutok tovább háztáji gyógyászati képzésemben. Aludni sem fogok, úgyse, mint máskor, leuka és Zsiguci prób­áméi annyira felbolygatják zgész valómat, hogy ilyenkor végképp nem jön álom a sze­memre. Ki tudja, mikor érek rá me­gint, hogy elővegyem a kiská­tét és folytassam, ahol abba tellett hagyni. Ki tudja, meg- udom-e valaha, mi is az a tu- lathasadás! Péreli Gabriella Szakmai gyakorlatra az NDK-ba utazott a magyar fiatalok idei első csoportja A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti megegye­zés alapján a következő he­tekben újabb 4500—4700 magyar fiatal utazik két- három éves szakmai gyakor­latra az NDK-ba. Az idei el­ső csoport csütörtökön este indul útnak. A fiataloknak mintegy kétharmada szak­munkás: többségük gépgyár­tó, elektromos és vegyipari üzemekbe kerül. A fiatalok az utazásra szer­vezetten felkészültek, rövid nyelvtanfolyamokon is részt vettek. A nyelvtanulás , to­vábbi segítésére 23 nyelv­tanár is az NDK-ba utazik: A fiatalok egyébként a me­gyei tanácsok munkaügyi osz­tályaitól tájékoztatást kap­tak a munkavállalás feltételei­ről és a kinntartózkodásuk- kal kapcsolatos , egyéb kérdé­sekről. Elektromos hőmérő A kőszegi Műszaki Ktsz szakemberei elkészítették az ember testi hőmérsékletének mérésére alkalmas elektromos hőmérő prototípusát. Sündisznóhenger így becézik, de az útépítők hivatalosan juhlábhengernek nevezik. Az olvasó dolga, hogy melyiket fogadja el. Az építők számára a név sokkal kevésbé érdekes, mint a fur­csa alkotmány gyakorlati haszna. A ceglédi talajjaví­tók műhelyében készült 7 darab, s feladata, hogy jó ala­posan tömörítse, bepréselje a köveket a készülő útba. Csak egy erőgép vagy vontató kell hozzá, s indulhat a különleges henger. Foto: Urbán ka után végzett javító-szolgál­tató tevékenység a teljes idő­ben végzettnek csak egyötödét teszi ki, mint „kapacitás”. Sok szakma van — férfifodrász, férfiszabó, cipész stb. —, ahol gyors az elöregedés, s alig van utánpótlás. Az elöregedésnek is betudható, hogy bár 1967— 1968-ban több, mint ezer ipar- engedélyt adtak ki a megyé­ben, a tényleges növekedés alig haladja meg a négyszázat, — Van olyan nézet, hogy a főváros közelsége, valamint az ingázás „besegít” a javításba, szolgáltatásba. Fölfedezhető némi reális alapja e vélekedés­nek? Vagy inkább csak hiede­lemről van szó? — Hiedelemről. Adatok so­kasága igazolja, hogy nem a főváros, hanem a helyi kontá­rok „pótolják” a hiányzó ja­vító-szolgáltató kapacitásokat. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb javító-szolgáltató ka­pacitás a fővárosban is túl­terhelt, s illúzió arra gondol­ni, hogy a fővárosi lakatos kimegy Vecsésre vagy Üllőre néhány zárat megjavítani... — A helyzetkép egyben * teendők sürgősségére is fi­gyelmeztet. Nagyon ideje lenne a változásoknak, ám itt a ráol­vasás aligha segít. Nem arról van szó, hogy a gazdasági ve­zetők rossz fiúk, s ezért nem végeznek szolgáltató munkát az irányításuk alatt levő egy­ségek, hanem arról, hogy a jelenlegi gazdasági szabályo­zók nem serkentik őket erre. — Az ipari szakcsoport, s annak jelentése alapján a me­gyei NEB részletesen kitért erre. Tény, hogy a fejlesztési elképzelésekhez a jelenlegi szabályozók nem teszik lehe­tővé az anyagi alapok megte­remtését. Több út kínálkozik, s azt hiszem, valamennyin járni kell. Segíthet a szolgál­tatások esetében a szabad ár­forma kiterjesztésé, az ár és a tényleges költségek közelítése. Enyhíthet a helyzeten a jöve­delemelvonás finomítása, a nagyobb differenciáltság. Itt azonban megfontoltan kell el­járni, nehogy az következzék be, hogy a kedvezményeket ugyan igénybe veszik a válla­latok, de nem fejlesztik szol­gáltató tevékenységüket. Ezért nem támogatjuk például azo­kat az elképzeléseket, melyek illetményadó mentességet kívánnának, vagy az esz­közlekötési járulék csökkenté­sét, törlését a javítások, szol­gáltatások esetében. Ez utóbbi esetleg a szolgáltatóházaknál elképzelhető. Sokkal járhatóbb útnak ítéljük meg a preferált hitelek nyújtását. — A megoldások keresése va­lóban úgy lehet csak eredmé­nyes, ha összhangban áll a gaz­dasági reform általános elvei­vel. Ezért például nem lehet egyetérteni azzal, hogy újabb állami árkiegészítéseket kapjon a javítás, szolgáltatás. Ez ké­nyelmességre vezet, hiszen az állami árkiegészítés fixen ter­vezhető, semmi nem serkent feljesztésre. — Egyetértek. Ügy ítéltük meg, hogy célravezető lernte inkább néhány szabályozó mó­dosítása. Így például a nyere­ségadó progresszivitásának mérséklése a javító-szolgáltató tevékenység esetében, a nye­reségadó degresszív megálla­pítása a szolgáltató tevékeny­ség fejlesztésekor, az átlag­bérszint merevségének fölol­dása úgy, hogy a bérfejlesztést az adózatlan nyereség terhére számolhassák el ezeken a he­lyeken, s segíthetne a szolgái- • tatásban dolgozó nyugdíjasok évi hatezer forintot kite-ö keresetmaximumának eltörlé­se is. — Ezek a javaslatok sokat lendíthetnek a mai helyzeten, amennyiben persze nem ma­radnak csupán javaslatok. Mi­vel segíthetik helyben a gyor­sabb tempót, s általában a fej­lődést? — Csak egyetlen példát em­lítek: a fejlesztési tervek ki­dolgozásánál a tanácsok meg­határozhatják, hogy több évre szólóan milyen támogatást ad­nak a szolgáltató tevékenység bővítéséhez, az ezt szolgáló beruházásokhoz. Éz biztonság-1 érzetet adna a vállalatoknak, vonzóvá tenné számukra a be­ruházást, ha annak harminc­negyven százalékát a tanácsok fejlesztési alapja állná. (m. o.) I * % enyém között! Éhségtől gyo­mornyomás, jóllakottságtól ugyanaz. Ezt éppen fel tudom mutatni, ha koncentrálok. Ha viszont — amint itt írja — ez gyomorfekélyre utal, akkor nem koncentrálok. Tíz-tizenkét órája falom a kövér kis könyvet; csak meg ne ártson! Már teljesen meg- gémberedtem, zsibbad a hátam közepe, és mintha hangyák mászkálnának rajtam ... Ho- hó! lapozzunk csak vissza! Itt van!” „Hangyamászás” — oka érelmeszesedés, vagy agyi megbetegedés... De most ve­szem észre, hogy nyitva hagy­tam a rádiót. Milyen szórako­zott vagyok mostanában! „Nagyfokú szórakozottság” — erről mit mondhat? Nincs. Ta­lán latinul. Nagy — az magna, szórakozottság? Felhívjam De- vecserit? Ehh, magyar lány­nak magyar kórság, minek az a flanc... De min is töpren­gek én itt most tulajdonkép­pen? Töprengek... töprengés- ilyesmit is láttam odébb ... Igen! .,Töprengést kényszer, lásd elmebajoknál”. Ezt is most tudom meg, hogy töpren­gés és elmebaj ugyanaz... El­mebajok. Megalomania, avagy nagyzási hóbort, mikrománia, azaz kisebbrendűségi érzés, mindé rioertigkeitgef ühlkomp- lex. azaz ugyanaz, mint előbb (tyűha, aki ezt ki tudja mon­Ujabbam nehezen alszom el, de orvoshoz nem szívesen megyek; különben is: ott a polcon régi kiskátém: „A há­ziasszony, mint orvos”. Néz­zük csak! Meg is van a halvány rózsa­színű tömzsi kis kötet. Kül­sőre is akkurát mint egy derék háziasszony. Aber rád... ádámcsutka ... álomkór... aggkori gyengeség ... anya- jegy... apácatérd! No nézzék: ez is betegség, nem női test­rész. Hát ezt a remek könyvet nem lehet latenni... Fejfájás- helyes! ... étvágytalanság ... stimmel — azt mondja, hogy gyomormérgezés. De hőemel­kedésem nincs, tehát gyerünk tovább. Fáradékonyság, álmat­lansággal keresztezve, — oka szellemi kimerültség. No nem, ez sem az igazi... Nézzük, mi van még a prospektusban. La­pockatáji szúrás plusz sápadt arcszín, annyi mint tüdőlob, esetleg tüdővizenyő, netán szá­raz mellhártyagyulladás. Túl hosszúi mind, és rosszul hang­zik. Tovább! Vegyük talán a görcsöt, amely úszási kísérleteimkor belémáll? Vegyük! Az annyi- mintannyi szívbillentyű-elég­telenség. Szerinte. Nekem fennállásom óta pontosan elég ennyi szívbillentyű. Bár zon­gorázni tudnám a különbséget az elégtelen szívbillentyű és az Krónikus eset

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents