Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

A pest megyei hírlap különkiadása XIII. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1969. SZEPTEMBER 2., KEDD Kapunyitás a vád iskolákban A Telep utcában most kezdik a parkettázást Védett utcanevek A múlt hét végén a mú­zeumban ülést tartott az a bi­zottság, amely a Hazafias Nép­front kezdeményezésére jegy­zéket készít a védett váci ut­canevekről. Javasolják, hogy a neves helyi személyekről (Tra- gor Ignác, Banda Marci, Far- kasfalvy Imre) elnevezett út­vonalak, valamint a történel­mi eseményhez kötött Földvá­ri tér, Diadal tér, Mártírok út­ja stb. neve ne legyen megvál­toztatható. A végleges névsort a városi tanács hagyja majd jóvá. SPORTHÍREK Vasárnap délelőtt megyei I. osztályú kézilabda-mérkőzés színhelye volt a Spartacus- pálya. A váci csapat Pécel együttesét látta vendégül. 44:19 volt a végeredmény — Csaknem egyhónapos nyári szünet után megnyílt a járási­városi könyvtár. Milyen vál­tozások várják a mintegy 3000 beiratkozott olvasót az új idényben? Erről beszélget­tünk Orosz Mihály könyvtár- igazgatóval. — Harmincezer kötetes könyvtárunkban több mint 57 ezret kölcsönöztünk a múlt évben — világosít fel. — Gondjaink a nyári szünet után sem szűntek meg. Egyelőre új munkarenddel, belső rendszabályokkal próbá­lunk a bajokon javítani. — Mire gondol pontosab­ban? — Arra, hogy legfőbb gon­dunk a nyomasztó helyhiány, ami egyre súlyosabban nehe­zedik intézményünkre. Köztu­domású, hogy a helyiségek- meglehetősen kicsinyek, kü­lönösen a raktárszobácska, és a szűkössé vált gyermekrész­leg fájdalmas számunkra. — Mi volna a megoldás? — Többféle is kínálkozik. A legjobb lenne természete­sen, ha egy teljesen új, kor­szerű épületet kapnánk. Erre azonban — anyagiak híján — kevés a remény. Addig is ta­lán megoldás lenne a gyer­mekrészleg elhelyezése má­sutt, és az így felszabaduló helyiséggel megoldanánk a felnőtt olvasók gondját. A vá­ros ugyanis egyre nő, mind több, különféle szakember igényét kell kielégítenünk, mérnököket, technikusokat, szakmunkásokat, diákokat szakkönyvekkel ellátnunk. Er­re a jelenlegi kézikönytárunk nem alkalmas. Egy ennyire a hazaiak javára. Képünkön a péceli kapus ugrik — de ké­sőn — a hálóba tartó labda után. KlSZ-ftitkári értekezlet Szeptember ötödikén reggel 9 órakor titkári értekezletet tart a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Vác városi bizottsága. Napirenden a ve­zetőségválasztás, valamint a szeptember 7-i honvédelmi nap előkészületei szerepelnek. Vasárnap megelevenedett a város képe. Bőröndös diákok igyekeztek a kollégiumok fe­lé. A siketnérna-intézatbe szü­lők hozták gyermekeiket, az idegenben tanuló váci fiúk és lányok búcsúzkodtak a vasútállomáson. Hétfőn reggel ünneplőbe öltözött gyermekekkel népe­sedtek be az utcák. A Géza király téri gimnázium és szakközépiskola tágas elő­csarnoka feldíszítve, szék­sorokkal várta a diákokat. Az emelvény felett nagybetűs felirat: ÜDVÖZÖLJÜK AZ ELSŐ OSZTÁLYOSOKAT! Bíró Béla igazgató mondott megnyitó beszédet, hangsú­lyozva, hogy első ízben mű­ködik ott az egészségügyi szakközépiskola. Az Ifjúság téri közgazda- sági szakközépiskolában Mol­A hét előadóművésze volt KOVÁCS DÉNES Népszerű zenesorozat a rá­dióban „A hét előadóművé­sze”. Legutóbb magyar elő­adóiművészt hallottunk hét napon keresztül: Kovács Dénes Kossuth-díjast. 1930-ban született Vácott. Hatéves kora óta hegedül. A Zeneművészeti Főiskolán Za- thureezky Ede tanítványa volt. 1951-től 1957-íg a Magyar Ál­lami Operaház koncertmeste­re, azóta pedig a Zeneművé­szeti Főiskola tanára, majd igazgatója. Koncertútjai során Európa legtöbb országát bejárta. Hangversenyezett a Szovjet­unióban és Kínában is. Meg­kapta a Liszt Ferenc díj I. és II. fokozatát, majd 1963-ban a Kossuth-díjjal tüntették ki. Reméljük, hogy a zeneisko­la felépülése után szülővárosa is kgszöntheti Kovács Dénest a Konstantin téri hangver­senyterem pódiumán. (p. r.) (Foto: Gyimesi) Több figyelmet érdemelne növekvő városban égetően sür­gős lenne a szakmai és szép- irodalmi anyag szakadatlan bővítése, amire pillanatnyilag helyszűke miatt alig van le­hetőség. Pedig keresik, hiá­nyolják nálunk a korszerű irodalmat. — Említette, hogy belső in­tézkedéseket hoztak. Melyek ezek? — A könyvállomány meg­óvása, a korszerűbb szolgál­tatások terhet rónak munka­társainkra, Visszaállítjuk a hétfői szünnapot, és más na­pokon is egy órával rövidül a nyitva tartási idő. Remél­jük, hogy több segítséget tu­dunk nyújtani olvasóinknak, hiszen csökkentjük könyvtá­rosaink túlterhelését. Orosz Mihály végül el­mondotta, hogy mégis bizako­dással kezdik az új évadot. A gondok ellenére sikerült fel­frissíteniük a könyvállományt, a meglevő hely jobb kihaszná­lására is ügyelnek, így a régi szeretettel hívja, várja olva­sóit a könyvtár. Rudolf Ottó Az első nap Azon az őszön korán indultak az ökörnyálak dél­nek. Már a fecs­kék nyomában jártak, kihasznál­va a csendes suga­raidat és a kicsi, játszó szelet, mi­előtt még hide­gebbre fordul az idő. A kertekalja megtelt a birsal­ma csodálatos, ke­sernyés illatával, jelezvén a nyár menthetetlen ha­lálát. Akár egy régi, keserű és mégis édes filmben, úgy látom akkori ma­gam, amint anyám kezét fog- i'a megyek a tardi dombok között, a messzi tanyáról be a faluba. Éreztem a veszedelem kö­zelségét, az isme­retlen szorítását amiről csak any- nyit hallottam: is­kola. Nem tudtam mi az, ám semmi jóval nem bízta­tott az oldalamat verdeső vászonta­risznya, benne a gonoszkodva csör- renő palatábla. Anyám meséjéből és intelmeiből nem tudtam a biztosat, féltem és eddigi boldog gondtalanságo­mat sajnáltam, mert éreztem, hogy annak mind­örökre vége sza­kad ... A falu közepén, a nagykút és a híd között álltunk meg. Az eddigi riadtság — ami bennem sajgott — most feltört és hiába szorította anyám még erő­sebben ujjaimat, elindultak köny- nyeim és az éret­len vadkörténél is keserűbb íz öntöt­te el torkomat. — Itt vagyunk, kisfiam — szólt anyám és tusz­kolt volna a ka­pun belül, ám én — akár egy ma­kacs és remegő jószág — megve­tettem lábam, és a kapufélfával birkóztam. Igen hosszú tu­sakodás után ke­rültem csak bel­jebb és egyszerre hasonszőrű, vias­kodó nyáj sűrűjé­be cseppentem. Mint akit közéjük vetettek, a magam riadtsága újabb hullámot kavart, amikor egy szikár öreg ember nyúlt az állam alá és könnyeimen át is láttam, hogy mo­solyog, és azt, hogy mosolyában talán még anyám tenyerénél is több bátorítás van. Nem tudtam, csak éreztem, hogy az öreg ember a ta­nító, akinek anyá­ink kötőjéből a kezébe estünk. Később már moccanástalan ül­tünk az avittas padokban. Hatan egymás mellett. Még mindig fél­ve, ám ez az érzés lassan-lassan ol­dódott. A kicsi ab­lakokon átszűrődő piros fény játszott a katedrán, akár a kislányok szalag­osokra, ahogy ssi- pogásukra még néha-néha meg­rezzent. Miként múlt el az első nap? Nem tudom már. De tudom, hogy dél­utánra már nem volt könny egyi­künk szemében sem, és úgy ül­tünk a göcsörtös padokban, mint akik csodára lel­tek, mint akik át­léptek egy kaput és bekerültek oda, ahol már meg­szűnt a mese, ahol már a valóság kezdődik. Délután a ka­pun kilépve, drá­ga anyám ölelt ma­gához. Várt reám, ott ült a hídon ét- len-szomjan. Ma­gához ölelt és éreztem, hogy a könnyek — amik arcom forrósítják — nem az enyé­mek, hanem az ő féltő és mégis örömben fakadt anyai könnyei... A messzi idő ködében elmerül­tek már annak a napnak részletei, csak zsibogása van még mindig bennem. Ilyenkor törnek elő az em­lékek szeptember elején, amikor gyermekzsivaj töl­ti be az utcákat és mosolyogva nézzük a legki­sebbeket, akiknek arcán még több a félelem, mint az öröm. Ám a szep­temberi verőfény most is olyan gyönyörű és mint­ha éreznénk, hogy a kertek alatt édes birsalmaillat ke­ring és mintha a madarak is betű­ket írnának a fe­jünk felett kitá­rult hatalmas, kéklő táblára — az égre. Csankó Lajos nár Mihály igazgató kívánt sikereket tanulóinak az új tanév küszöbén. Újdonság lesz ez évben az emeleti gépterem, amely először segíti a számviteli oktatást. Az általános gimnázium Vác legrégebbi középiskolája, itt Tóth Istvánná igazgató nyi­totta meg a tanévet, a gép­ipari technikum tanévnyitó­ján Pásztor Sándor igazgató beszélt. A Pornói István vezette Táncsics Mihály Mezőgazda- sági Technikumban nem lesz zökkenő nélküli az új tanév kezdete. A tantermek parkettázását ugyanis csak most kezd­ték el. E miatt a diákok az első ta­nítási napokat a tanintézet gazdaságában töltik, néhány osztály behúzódik a tornate­rembe, szertárba. Ma reggel nyolckor megszó­lal a csengő Vácott is, vala­mennyi általános és közép­iskolában. Elkezdődött sok ezer diák tízhónapos munká­ja: a tanulás. — papp — A mai Dunakanyar tv-filmről Láng Róbert író-rendező nyilatkozata 1962 óta rendszeresen meg­rendezik a Dunakanyar sakk­csapatversenyt Nagymaroson. A tornán minden évben nagy­létszámú csapatok vesznek részt. A Váci Vasutas kezdet­től a résztvevők között volt, és az idén is bejutott a leg­jobb 12 közé. A váci A-csa- pat: Maróth, Hardicsi, Zala és Herczeg, a B-csapat Sziebig, Varga, Szalai és Szliva. A versenyt augusztus 31-én ren­dezték. * Az idei országos atlétikai bajnokságon női súlylökésben Nagy I. lett az első. A fiatal versenyző városunkban kezd­te pályafutását Bodnár Ferenc tanár irányításával. Jelenleg a TF versenyzője. * A televízió Szabadság téri labirintusában nehéz megta­lálni valakit. Órákba telt, míg beszélhettem Láng Róberttel, a kedd este 19.35-kor képer­nyőre kerülő „Dunakanyar” című tv-film író-rendezőjével. — Sok kedves emlékem fű­ződik a húszperces film váci felvételeihez — mondta a tv neves munkatársa. — Színes anyaggal dolgoztunk, mert a hazai közönségen kívül kül­földi televízióállomások is be­mutatják a Vácról, Esztergom­ról, Szentendréről és Visegrád- ról készült filmet. — A révátkelésnél kezdőd­nek a váci. felvételek. Bemu­tatjuk a főteret, a tanácsházát, a volt nagypréposti palotát és a Fehérek templomát. Hala­dunk a dóm felé, majd a Gé­za király téri kontraszt követ­kezik: a régi kis ablakos lakó­házak és az új iskolaépület. — Kameránk eljut a Diadal térig, a Gombás-patak kő- szobros hídjáig. Végül a Kő­kapun át búcsúzunk a város­tól. Párbeszéd nincsen a film­ben, csak műemléki adatok és zenei aláfestés. Nem készítet­tem dokumentumfilmet: ked­vet akartam csinálni a Duna­kanyar megtekintéséhez a leendő hazai és külföldi turis­táknak — fejezte be nyilatko­zatát Láng Róbert (P. k.) Augusztus 28-án a televízió népszerű Tízen Túliak Társa­sága meglátogatta az alagi Lósport Vállalat versenyistál­lóját. A hét végén rendezték meg a járási egyéni és csapat te­kebajnokságot 22 versenyző részvételével. Csapateredmé­nyek: 1. Sződi TSZ SK A-csa- pat 186 fa, 2. Sződi TSZ SK B-csapat 156 fa, 3. Penci TSZ SK 145 fa. Egyéniben a sződi versenyzők diadalmaskodtak: 1. Sági József, 2. Flokk Jenő, 3. Zelinka Mihály. „Foglalt" a puszta Vádirat — sikkasztás miatt A Vád Járási Ügyészség vádiratot adott ki az 56 éves Dévényi Ernő sződligeti lakos ellen. Dévényi a földműves­szövetkezet raktárkezelője volt és ebben a minőségben társadalmi tulajdont károsító sikkasztást követett el. A rábízott árukészletet sa­játjaként kezelte. Noha nem kapott készpénzes eladásra engedélyt — feladata az üz­lethálózat ellátása volt —, egy 120 literes hűtőszekrényt, egy hibás mosógépet, fagöngyöle­geket adott el stb., 13 051 fo­rinttal károsította meg a kö­zösséget. Dévényi beismerte tettét. Az első tárgyalást elnapolták, folytatására rövidesen sor ke­rül, —a— Meleg napsütéssel, ragyo­góan szép idővel búcsúztunk vasárnap az augusztustól. Már kora reggel benépesedett a Rádi úti nagytér. Forgal­mas vásár ígérkezett. Az állatfelhajtásban a kíná­lat nem volt arányban a ke­reslettel. Kevés sertést, szarvasmarhát hoztak, így nagy árat kértek érte. Bugacot, a romantikus kör- nyézetű vidéket az idén min­den eddiginél több hazai és külföldi turista kereste fel. A nyár végi forgalomra jellem­ző, hogy szinte mindennap „foglalt” a puszta. E héten NSZK-beli, svájci, osztrák, japán és koreai turistacso­portokat kalauzoltak Buga- con. A svájciak már rendsze­resen vendégek. Hetenként két alkalommal száz-száz fős Június 27-én népes társaság szórakozott a Visegrád és Ze_ begény között közlekedő séta­hajón. Ittak, nevetgéltek, tán­coltak ... Másfél hónap múlva szüret. Sok száz holdon telepítettek szőlőt az utóbbi évtizedben. A termés is jónak ígérkezik. így sokan megálltak a kádárok frontján, és számos új hordó talált gazdára. Az augusztus végi dinnyevásár kora délután ért véget. (Szöveg: Papp — I Kép: Gyiinesi) turistacsoport érkezik ebből az országból. Elsősorban a puszta növény- és állatvilága ragadja meg az idegeneket, minden évben sikerrel „szerepel” a magyar­szürke gulya lovasbemutatója, s pusztai utazás. Minden tu­ristacsoport a bugaci csárdá­ban fejezi be a kirándulást, ahol speciális ételkülönleges­ségeket szolgálnak fel a ven­dégeknek. ! A hajóút befejezésével Nagy­maroson szállt fel a vonatra I Simon József, Mészáros Ist- I ván, Mészáros József, Komár Ferenc és Laczkó József. A kalauznak nem mutatták fel a jegyeket, ellenben azt mondták: „Tűnj el, mert ki­osztunk, hapsikám!” Lökdöső­dés, dulakodás kezdődött, ami­kor a kalauz egyikőjüket le akarta szállítani a vonatról. Zebegényben visszatartották a szerelvényt, míg az állomás személyzete értesítette a Szobi Ren dőrkapitányságot. Mielőtt a rendőrség megér­kezett volna, Simon, Komár és Laczkó elszaladt, és gyalog ment haza. Mészáros Józsefet, a fő rendbontót, őrizetbe vet­ték. Másnap este a szobi Határ étteremben ivott Laczkó és Mészáros István. Elhatározták, hogy meglátogatják a fogdá­ban levő Mészáros Józsefet. A szomszédos gyógyszertár kerí­téséről átugrottak a rendőrség udvarára, ám a fogdába nem tudtak bejutni. Mérgükben egy kővel beverték a rendőrség ablakát. A köznyugalom megzava­rása és garázdaság'miatt emelt vádat ellenük az ügyészség. (b. h.) — A Löwy Sándor Gépipar! Technikum 1969. szeptember 15-től folyamatosan Indít láng- és ívhegesztő tanfolyamokat. Jelentkezni lehet az iskola por­táján: Vác, Konstantin tér 6. (x) Blicceltek — garázdálkodtak f

Next

/
Thumbnails
Contents