Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-08 / 182. szám
PEST HEt.tEI 1969. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK A népi ellenőrök javasolják: vizsgálják felül a szociális otthoni gondozási díjakat A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság sokakat érdeklő és érintő témát, az idősekről való szociális gondoskodás eredményeit, problémáit vizsgálta meg. Megállapította, hogy a nyugdíjban részesülők száma 1950 óta több mint kétszeresére nőtt, s ma már megközelíti a 1.3 milliót. Az öregek 23 százaléka egyedül él és nincs olyan családi vagy rokoni kapcsolata, amelyre szükség esetén számíthatna. Megoldást jelenthetnének a szociális otthonok, de ezek jelenlegi formájukban nem felelnek meg a növekvő igényeknek. Kevés a hely és az intézetek nem az igényeknek megfelelően differenciáltak. A népi ellenőrök a területi vizsgálatok tapasztalatai alapján sürgős feladatnak tartják a gondozási díjak felülvizsgálatát. A díjak ugyanis olyan alacsonyak — havi 400—500 forint között mozognak —, hogy felét sem fedezik a fenntartásra fordított költségnek. Az alacsony gondozási díjak az otthonok belső légkörén is éreztetik hatásukat, némelyek csupán abból a havi IS forint szerény zsebpénzből kénytelenek fedezni apróbb kiadásaikat (cigaretta), amit az intézettől kapnak, ugyanakkor mások több száz forint zsebpénzzel rendelkeznek. A vizsgálat felhívta a figyelmet arra is, hogy a szociális otthonok lakói közül többen ingatlan vagyonnal rendelkeznek, amelyet általában a fizetésköteles hozzátartozók hasznosítanak és a megmaradt ingóságokat, értéktárgyakat is ők öröklik. Indokolt lenne az elhunyt gondozók után felmerült és megtérítetlen díjakkal az ilyen ingatlanokat terhelni, így az összegek részben vagy egészben megtérülnének. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja, hogy vizsgálják felül az állami költség- vetésből fenntartott szociális otthonok térítési díjait, és alakítsák ki az igényeknek legjobban megfelelő szociális otthon típusokat. Fejleszteni kellene a penziórendszerű intézményeket. Szükség lenne arra is, hogy o mezőgazdasági területen élő öregek nyugodt élet- körülményeinek megteremtését a tsz-ek, mint jogi személyek, a jövőben az eddiginél jobban, intézményesen segítsék. Jelentés a táborokból Az Egészségügyi Minisztérium illetékeseinek tájékoztatása szerint a KISZ nyári építőtáboraiban, a megyei, az úttörő- és az Express ifjúsági táborokban komolyabb megbetegedés a nyár eddigi részében nem fordult elő, a fiatalok tízezrei jó egészségben, aktív pihenéssel töltik a vakációt. A szakemberek véleménye szerint a kedvező egészségügyi helyzetben nagy szerepe van annak, hogy a táborok felszerelésében és működtetésükben gondosan megtartották, illetve megtartják az alapvető higiéniai szabályokat. BURLEY A szolnoki dohányfermentáld körzetében megkezdték a Balkán félszigetről származó, kiváló minőségű import dohányfajta, a Burley leveleinek törését. A csaknem fává terebélyesedő dohány egy-eg y szárán húsz-huszonnyolc, hetven-nyolcvan centiméter hosz- szúságú levél érlelődik. A becslések szerint a környékbeli tsz-ek a kísérleti jellegű ültetvényein holdanként tizenkét mázsán felüli szárított dohányra számítanak. Ez a mennyiség kétszerese a hevesi fajta dohány hozamának. A gazdaságoknak egy-egy hold dohány termelése harmincezer forintnál is magasabb jövedelmet biztosit. Értékesítése is biztonságos, mert a világpiacon és a hazai dohánygyárakban egyaránt szívesen vásárolják a kitűnő formájú dohányfajtát. Fűzfa-arborétum Feltérképezték a Tihanyi-félsziget még szépítésre váró, fásításra alkalmas területeit. A tájvédelmi körzet egymástól megkülönböztetett 8 természetvédelmi területére erdőtelepítési terv készül. A félsziget déli részén a révkikötötöl és a motelvárostól nem messze elterülő zsombékos, vizenyős réten fűzfaarborétumot telepítenek. A vizes területen szépen díszlő füzes eltakarja majd a szennyvízderítőt is. Egyes kopár helyeken — mint a belső tó partján — szaporítják a tájat szépítő vadrózsabokrokat. Az óvár alatt és még néhány körzetben parkerdőt alakítanak ki. Megmaradnak a vidék legszebb színfoltjai, a levendulatáblák is. Az Eiffel cég Szegeden Felújítják a szegedi Tisza, hidat. A Hídépítő Vállalat megkezdte az 1880-as években a francia Eiffel-cég által épített szegedi Tisza-híd felújítását, illetve az új hídfők épíPipafüst mellett ■250 típus, 200 ezer darab — Kőrösről Füstszűrös, „zeneszerző“, páratlan angol áz asztalíiókot, s a vendég ámulatára előhúzott egy ugyanolyan pipát. Az is Nagykőrösön készült. (paládi) Táncoló, daloló Zágráb Nemzetközi folklórfesztivál — 1969 Táncolnak a varasdini magyarok. „Petka, Mirarci, Dőli, Rugóvá, Brcko, Krk, Turopolju” — felszalagozott zászlón piros keretű, fehér mezőben a kék felirat. A község neve, amelyet az együttes képvisel, évszám és egy stilizált violinkulcs — a fesztivál jelképe. Zágrábban immár negyedik éve minden nyáron színes népviseletbe öltözött férfiakkal, nőkkel telnek meg az utcák, a terek. Csak úgy csillognak a napfényben a gyöngyös párták, a görbe nyelű tőrök, perdülnek a szoknyák, dobbantanak a csizmák, koppannak a fapapucsok. Az idén is két és fél ezren jöttek el a horvát fővárosba, csupa amatőr együttes, hogy bemutassák tánc-, ének- és zeneszámaikat. Estéről estére megtelt a Dinamo stadion; énekszótól zengtek a zágrábi terek. Jugoszlávia valamennyi nemzetisége képviselve volt a fesztiválon. És 21 országból 50 csoport, Európából, sőt még Tuniszból és Kanadából is. Találkoztunk belga, francia, osztrák, cseh, lengyel, bolgár, román együttesekkel és a Magyarországot képviselő kalocsai táncosokkal. A sok hímzett virág, ráté- tes minta, csipke, csillogó flitter, gyöngy, aranypénz, fémdísz tarkította ruhák, a pántlikás botok, lobogók tarka forgatagában úszik a város. dulataikhoz. A zadariak sötét szoknyáját, nadrágját csak a lányok pártája, színes köténye élénkíti. Táncuk is lassú, mél, tóságteljes. — Honnan, kitől tanulták? — Falubeli öregektől, tanároktól, egymástól. — Honnan a ruhák? — Magunk csináltuk. — Még a nagyanyámé volt Büszkén mutatja fekete-sárga díszítésű szoknyáját: — Több mint százesztendős! — Mikor gyakorolnak? — Munka után, késő este. Fellépések előtt hetente háromszor is. Egyébként egyszer- kétszer. A táncosok, énekesek, zenészek közt minden foglalkozás és korosztály megtalálható — iskolások és 60 éves nagymamák, friss mozgású öregek, vidám fiatalok. Minden ruha külön műremek. Minden, ruhájuk tájakat, indulatokat idéz; hol kecsesen lebegő, hol szilaj dübörgő. Találkoztam a dór őszi ói magyar táncosok két fiataljával, Garay Valériával és Gel- lér Árpáddal. Vali sokcsipkés, sokíodrú alsószoknyáját, kecses járását még itt, a szakértők körében is elismerő tekintetek dicsérik. Árpád a társaság legfiatalabbja: nyolcadik osztályos. Édesapja, Gell ér Zoltán tanítja a táncosokat, és családtag a koreográfus is, Gellér Veronika. A 18 tagú vajdasági tánccso- port Zágráb után magyarországi vendégszereplésre készül: Dávodba, a testvérfaluba és Kalocsára. — Bár sokszor felléptünk már rangos közönség előtt, a Miből lesz a pipa? Hosszas keresgélés után betérsz a Nagykőrösi Pipagyárba, s a főmérnök sajnálkozva közli: ezer dolga van. Sajnálod, hogy nem láthatod az üzemet, s már „nem látsz a pipától”. Félre a tréfát, már csak azért is, mert a következő pillanatban megjelenik Szabó László kereskedelmi osztály- vezető és Demcsík Gyula, a pipaüzem vezetője. Nagyon kedvesen kalauzolnak ... Miből lesz a pipa? Gyökérből, az Erika nevű cserjeféléből, amit importálunk. A Bruyére pipa hőállása viszont kitűnő. Ezenkívül gyümölcsfákból készítenek itt márkás dolgokat. Tajtékból nem. Hogyan készül? A portól alig látni. Zúgnak az eszterga- és csiszológépek, ontják a faport. Utána jön a pácolás, lakkozás, polírozás. Az egyetlen hazai pipagyárban 15-en dolgoznak. Senki sem pipázik. Varga Dani bátyánk volt az egyetlen pipás — 13 éve csinálja itt a gyártáshoz szükséges szerszámokat —, de öt éve már egyáltalán nem dohányzik. — A szívtrombózis határán voltam, abba kellett hagyni — mondja keserűen, Ö próbálta ki a legújabb fajtákat, meó- zása megbízható volt. Most a rajzoló csapott fel alkalmi meósnak. Az irodában együtt szívjuk el a „békepipát”. S míg száll a füst, kis kartondobozok kerülnek az asztalra: a mintakollekció. Van itt kürt, kocka, hatszögletű, csészealjszerű, holland papucsot utánzó, elforgatható nyelű — s ki tudja, hányféle furcsábbnál furcsább pipa. — 250 típus készül, évente 200 ezer darab — mondják. Most készülnek a zágrábi vásárra. Főként Jugoszláviába és Romániába exportálnak. Újdonság? A lakkozott pipatórium. Nyolc pipát lehet belerakni a kör alakú pipatartóba, a tetején levő zárt dobozkában jó csomó dohány elfér. A másik: a Szuperfiit szipkához hasonló megoldással újfajta szűrőt tesznek ezután a pipákba. Mindkettő rövidesen kapható lesz az üzletekben. Sztori? Hogyne lenne! Kérésre egyetlen egyedi darabot is elkészítenek. A legkülönösebb kívánság egy zeneszerzőé volt. Olyan pipát kért, amelyik komponálás közben nem borul fel, ha a zongorára teszi. Elkészült — most már akárhogy veri a billentyűket, amíg a zongora áll, addig a pipa is. Más: vendége volt a városi párttitkámak. Mint jó vendéghez illik, angol pipával büszkélkedett: „Ilyet csináljatok! Páratlan!” — mondta. A titkár, mint jó vendéglátóhoz illik, a pipát egy mozdulattal kettétörte. Kinyitotta Minek nevezzelek? Egy kicsit értetlenül, ám kétségtelenül mindig kíváncsian figyeltem, milyen nevet adatnak a frissen született tájfunok számára. Mert igaz ugyan, hogy egy-egy ilyen rettenetes vihar földrészeket pusztít el, útját romok és emberi életek kihunyt üszkei kísérik, ám az is igaz, hogy ezeknek a tájfunoknak soha más nevet nem olvastam, hogy adtak volna, mint például Viola, avagy éppen Iboly, sőt Kedves! Ugyanis sok mindent el lehet mondani egy tájfunról, de azt, hogy szerény lenne, mint az Ibolya, vagy Kedves, mint egy pacsit adó pincsi kutya, nos azt a legkevésbé. Lehet, sőt valószínű, fűztem tovább töprengésemet e tárgyban, hogy a névadás mögött valami régi sámán — varázsló kultusz húzódik meg: békés név adásával hátha békére lehetne bírni e pusztító ciklonokat. A példák azt igazolják, hogy egyrészt a névadás mit sem változtatott a tájfunok természetén, másrészt, hogy az ember optimizmusa és naivitása kitartásban felülmúlja a passzát szelekét. Ám miért ne lehetne e módszert továbbfejleszteni és szép, sőt lírai nevekkel ellátni a természet ma még megfékezhetet- len erőit. Mi lenne például, ha egy nyolcas erősségű földrengést Inci- Fincinek neveznénk el? Kedves és bájos név. Vagy egy megyé- nyi pusztító hazai jégverésnek Mennyi Gyöngy Akció nevet adnánk, s e néven könyvelné a biz. tositó, a meteorológia, s e néven kerülne be a szövetkezet bevételi rovatába is. Pusztító árvíz? Legyen Hableányok Tánca a neve. Mindjárt andalítóbb még a vízbefúlás gyönyöre is. Sőt továbbmen- ve, miért ne lehetne a vietnami háborút kedvesen, meghitten, idegeket és politikát nem borzolóan mondjuk Tubarózsa névvel illetni. A tubarózsa szép virág, a tubarózsa név szép név, s a tubarózsa illatos virág is. Vagy ez talán mégis felesleges lenne, mert az amerikaiak- vietnami háborúja e név alatt is messze illatozik? Azazhogy nem is illatozik? Jó, legyen dögkeselyű akció. A név úgyis mindegy. Beigazolódott már a tájfunok esetében is. (egri) A brckói táncosok Zágráb óvárosában. A bosnyákok. Fekete-bordó a ruhájuk, drámai a táncuk. A macedón férfiak fehér posztóruháját fekete rátét díszíti, fejüket turbán fedi. A nők is fehérben — tarka kendővel, köténnyel. Vad, szenvedélyes tánc az övék. Verik a magasba tartott dobot a piros-fehér öltözetű keletmacedónok. Dalukban, táncukban élő-eleven a bolgár hatás. Aztán szenvedélyes kóló következik —egyre gyorsabban, gyorsabban. És mintha a hazai tájak levegőjét éreznénk — a varasdini magyarok ropják fergeteges ritmusban, temperamentumosán. A délszlavóniaiak fekete-fehéren hímzett viselete jól illik elegáns mozmagyarországi út azért izgalommal tölt el — mégis má* az, magyarok előtt táncolni... — mondják. * Zágráb egy hétig olyan volt, mint valami tarka, virágos rét. Színes, vidám és jókedvtől hangos. A lányok hajában virág és szalagok, a fiúk kezében bot vagy díszes markolatú tör. Tájak, nemzetek találkoztak, s találtak egymásra a zene, a tánc igézetében. S nem hallgathatom el, némi irigységgel néztem végig a sokszínű, soknemzetiségű fesztivál műsorát. Vajon miért nem rendezünk mi, magyarok is legalább hazai folklórszemlét — népművészetünk, dalaink, táncaink, viseleteink m egmentéséért ?! Kád» Márta tését. Á régi híd kiemelt szer. kezeti elemei közül két oszlop és egy ív a Budapesti Közlekedési Múzeumba kerül. A mintegy 8 millió forint értékű felújítási munkákat 1970-ben fejezik be.