Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
Ha a világon mindenki ilyen volna Este fél kilenc tájban tik- kadtan ballagok deákvári otthonom felé. A mezőgazdasági technikum előtt arra leszek figyelmes, hogy egy férfi a Bacsó Béla utat keresi. Mivel a kérdezettektől nem egészen világos választ kap, felajánlom szolgálatomat: én is arra megyek, jöjjön velem, majd megmutatom. Útközben beszédbe elegyedünk. Megkérdezem: kit keres? Hátha ismerem az illetőt és így hamarabb meg tudom mutatni — e közvilágí- tásilag nem éppen elkényeztetett városrészen — lakását. Elmondja, hogy ő bizony nem tudja, csak a 35. számú házat keresi. A nevet elfelejtette. Az történt ugyanis, hogy ma délután a Heuréka Gumigyár környékén egy retiküli talált, benne személyi igazolvánnyal, gyári belépővel, némi pénzzel és egyéb aprá holmival. Előbb hazament alsógödi lakására dolgait intézni, de most visz- szatért, hogy átadja tulajdonosának az elveszett tárgyakat, aki bizonyára nagyon örül majd azoknak. „Igaz, mondta a feleségem, hogy ráérsz vele holnap. De én azt feleltem, hogy így talán megkímélem a retikül tulajdonosát egy álmatlan éjszakától. Meg talán ki is kapott a kislány figyelmetlenségéért.’’ Mert amint egy pislákoló utcai lámpa alatt a személyi igazolványban megnéztük, a retikül K. Á. 19 éves kislány tulajdona volt. Közben elértük a Bacsó Béla utat, s nehezen megtaláltuk a 35. számot. Itt elváltunk. Nem tudom, hogyan köszönték meg fáradságát, de úgy gondolom, neve megérdemli a nyomdafestéket: Mohácsi Gyula 63 éves alsógödi nyugdíjas volt a becsületes megtaláló. Elválás után önkéntelenül is a fenti, felejthetetlen film címe jutott az eszembe... (bénik gy.) Filmklub Egyhónapos nyári szünet után ismét folytatja műsorát a Dunakeszi Járműjavító filmklubja. A művelődési központ keretén bedül működő klub a várakozásnak megfelelően új sorozatot indít. E ciklusban a francia és olasz filmművészet remekeit mutatják be. Vetítésre kerül a többi között A test ördöge. A fekete Orfeusz, Vörös kocsma, Nincs béke az olajfák alatt, Róma 11 óra és más sikeres archív filmcsemegék. A szeptembertől decemberig tartó sorozatra már szervezik a nézőket. Az üzem dolgozói közül az első napokban sok Űj jelentkező kérte felvételét. (szőnyi)- ott és itt Vácott félő, hogy az eddig eredményesen működő filmklub nem tudja folytatni tevékenységét a szeptemberben kezdődő új évadban. Az építők művelődési házának égisze alatt dolgozó filmklub kezdetben népes hallgatóságot vonzott. Párhuzamosan, két-két előadásban vetítették az egykor nagysikerű magyar, olasz, francia, német és a tengerentúli néma és hangos filmeket. A Filmtudományi Intézet címjegyzéke sajnos kimerült A közönséget vonzó műveket Vácott lepergették és ha nem bővül a jelenlegi lista, nehéz lesz újabb sorozatokat összeállítani. (papp) Ha megengedik Ha valaki olyan dologról olvas, amiről általában nem illik írni — félháborodik. Most mégis ilyen történeteket adunk közre. Mert jogosan csak akkor háborodhatunk fel, ha teszünk is a felháborodás oka ellen valamit. Mi a magunk részéről e néhány sort Mert: még mindig jobb olvasni, mint látni... Kezdjük a pádon Az emberek többsége nem veti meg az italt. Való igaz, sokszor jól esik egy pohár bor vagy sör. Még azt is elfogadhatjuk, ha valaki néha-néha kirúg a hámból. Ám az sehogyan sincsen rendjén, hogy ezt mindenki szemeláttára és rendszeresen az utcán teszi. Nem gusztusos látvány, amikor valakinek a gyomra nem bírja az italt és... utána végigfekszik a pádon és jóízűen horkol. Hogy, hol láttam ezt? A Széchenyi utcában. Mikor? Rendszeresen, minden Felvételre keresünk férfi- és női dolgozókat beton-bedolgozó munkakörbe. Fizetés: teljesítmény szerint 2200-2700 forint. Munkásszállás nincs. VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 8ETONUZEME (Gumigyár mellett) Telefon: 601. I — drasztikusan este. De azt még sohasem láttam, hogy valaki elzavarta volna onnan ezt az embert. Pedig éppen söpörtek a ház előtt... Ittas embert ... nem szolgálunk ki. Ez a felirat ott van minden borozóban. Eredménye? Sok helyen, ha lopva is, de mindenkit kiszolgálnak. Gyakran ebédelek a restiben. Mindig látni itt kétes alakokat. Ez természetes, hiszen olcsó helyen mindig van belőlük. Vácott pedig börtön van, ahonnan mindig szabadulnak. Bár — tudomásom szerint — az első vonattal el kellene utazniok a városból, mégsem teszik, hanem betérnek a restibe. Itt találkoztam egy szabadulttal a napokban. Vállonveregetett és így szólt: — Ma reggel szabadultam a sittről. Hat mázsát nyomtam le itt. Es most boldog vagyok. Gyere koccints velem! Ha kért — kapott inni valót. Sőt. Este, amikor kimentem az állomásra még mindig ott volt. Részegebben, mint délben. Bort rendelt és kiszolgálták! Pofont pofon követ Míg Ica néni, a művelődési központ népszerű tánctanára táncra és illemre tanítja az ifjakat, addig néhány méterrel odább csattognak a pofonok. Nemcsak egy alkalommal volt szerencsém látni ilyet. Többször. Ugye emlékeznek olvasóink, amikor Budapesten több ember szemeláttára agyonütöttek két férfit? Ezt csak azért kérdeztem meg, mert itt is körbeállták a verekedőket és biztatták őket. A vér nem számított — az csak emelte a látvány „izgalmát”. Végül Bocsánat, ha érzelmeiben valakit megsértettem. De Vác elég nagy város, hogy ilyet ne tűrjünk meg. Különben sehol sem lenne szabad megtűrni! M. S. VÁCI MAPLŰ A PEST MfGVfl HÍRLAP KÜIÖNKIAOÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1969. AUGUSZTUS 7., CSÜTÖRTÖK EGYESÜLT DLNAMENTI TERMELŐSZÖVETKEZET: Böröcziék lettek az elsők A díjakat 20-án osztják ki Az alsógödi Egyesült Duna- menti Termelőszövetkezetben július 30-án délelőtt 11 órára befejezték az aratást, annak ellenére, hogy az esős időjárás miatt csak késve tudták megkezdeni. A termelőszövetkezet 1228 holdnyi vetésterületéről négy kombájn huszonegy nap alatt vágta le a gabonát. Az aratással szinte egy időben. megkezdték a szalma bálázását is. A bálázott szalmát vasárnapra szeretnék kazlakba rakni. A szövetkezetnek három bálázógépe dolgozik a tarlókon. Sajnos gyakran elromlanák, és ami még ennél is nagyobb baj, nehezen lehet alkatrészeket kapni. A gabona átlagtermése — a rozson és az őszi árpán kívül alatta marad a vártnak. Ennek egyik oka az, hogy a szövetkezet gabonaföldjeit vihar- és jégkár sújtotta. A termés- kiesést csak részben pótolja az Állami Biztosító kártérítése. Az aratás kezdetén a szövetkezet arató- és szalmabetakarító versenyt hirdetett. A az elmúlt héten az aratóverseny eredményeit már kiértékelték. Az első helyet idősebb Bö- röczi László vezető és ifjabb Böröczi László segédvezető szerezte meg. ök 376 holdról 3820 mázsa gabonát vágtak le. A második helyen Telér Gábor és segéd vezetője, ifjú Cseri István végzett. Teljesítményük 327 hold és 2915 mázsa gabo- I na volt. őket Stetina Mihály | és Szőlőssi Ferenc követte: 275 j holddal és 2776 mázsával, míg Ökrösi Gyula és Farkas Ferenc 250 holdról 2370 mázsa gabonát aratott le. A gyors aratást segítette az is, hogy ezen a nyáron nem sok gondot okoztak a kombájnok. Ha apróbb bajok voltaik is, azt a vezetők — egymást segítve — maguk kijavították. A legkevesebb javítása és a FIGYELŐ HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN Az izzó híradása szerint a tanács és a gyár összefogásából új csatorna épült az üzemmel szomszédos Pálffy utcában. — A Magyarország hasábjain László Miklós számolt be a váci műemlékvédelemről. — A Magyar Híríap-ban Esztergomi László riportját olvastuk a Madách Imre Művelődési Központról. — A Népszavában Szemtiványi György elragadtatással ír a vácrátóti arborétumról. — A Tükör-ben Bán Ernő képes riportja közli a csempészésen tetten ért Tóth Károly váci órásmester rendőrségi vallomását. — A Kossuth rádió déli krónikájában Pászit Róbert ismentetett részletesen egy váci munkáscsábí- tásit — A Magyar Ifjúság író- körök fesztiválja című írásában kedvesen méltatja a váci Radnóti Irodalmi Kör kezdeményezését. Egy jó! sikerült kora eklektikus homlokzat Az építőművészet történetében éppen olyan nehéz korszakokat évszá mokkái határolni, mint magában a történelemben, hiszen a változások ritkán történnek egy bizonyos időpontban, inkább folyamatosan mennek végbe. Különösen nehéz évszámokkal határolni a vegyes stílusok korszakában, mert itt már jelentős időbeli átfedések vannak, mégis azt mondhatjuk, hogy az 1867-es kiegyezéskor a romantikának már nem volt talaja, ugyanakkor már kialakulóban volt az eklektika, amely különböző korok építészeti stílusait kísérelte meg lemásolni, néha némi változtatással, és inkább kevesebb, mint több sikerrel. Kezdetben, a kora eklektika korszakában inkább a reneszánszot és a klasszicizmust, később a barokkot, románt, gótikát is az előbbiek mellett, és mindent, még nem európai stílusokat is. Néha egy épületen többet is. Ezekből a neo stílusokból viszonylag nagy építkezési arányszámuk ellenére, kevés igazán művészi született. Ezen kevés művészi megoldás egyik példája a váci Széchenyi utca 14. számú ház kora eklektikus (ez esetben neo-klasszicista) homlokzata, kitűnő arányaival és egyszerű, szép épületplasztikai díszítésével. Az írásbeli adatokat és a homlokzatot egybevetve, minden valószínűség szerint egy meglevő régebbi épületet alakítottak ét eklektikussá. Az időpontot nem ismerjük, de megközelítően az 1860-as években történhetett. Az eklektika egyik gyakori hibája a túldíszítettség. Erről itt szó sincsen. A hatalmas, 13 ablaktengelyes homlokzat jóformán egyetlen folyamatos dísze az emeleti korinthoszi pilaszterek által tartott konzolsor, amely a főpárkány alatt húzódik. Az emeletet a földszinttől elválasztó övpárkány épp oly' sima és egyszerű, mint a gondosabb kivitelű emeleti ablakokat körülfogó szalagkeret. Nem tudjuk, ki tervezte a homlokzatot, de a stílus lehetőségein belül jót alkotott. Stefaits István legkisebb állásideje idősebb Böröczi Lászlónak volt. Az aratás befejezését fehér- asztal mellett ünnepelték az aratók és a szövetkezet vezetői. Itt a kombájnosok és a szemszállítók felajánlották, hogy a járás bármely területére elmennek segíteni, ha szükséges. Az arató- és szalmabetakarí- verseny díjait és a célprémiumokat augusztus 20-án, a termelőszövetkezet ünnepségén osztják ki a győzteseknek. Bányász Hédi Bútorok a „kultúrbanii Színes felirat hirdeti a Madách Művelődési Központ bejáratán, hogy a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat bútorkiállítást rendezett. (Csak úgy zárójelben: végre valami szembetűnő reklámot is láthatunk a városban.) — Milyen céllal rendezte meg a PIK ezt a kiállítást? — Sajnos, — mondta Simon István, a váci bútorüzlet vezetője — a városban nincs megfelelő hely, ahol bemutathatnánk a bútorokat, és amíg elkészül — ez év végére, vagy a jövő év elejére tervezik — addig is szeretnénk, ha vásárlóink kulturált környezetben láthatnák áruinkat. — Milyen a forgalom? , — Meglepetésszerűen na-, gyobb, mint amire számítottunk. Nem csak a látogatók száma nagy, hanem rengetegen vásárolnak. m. s. Szerdán ülésezett a KISZ végrehajtó bizottsága A városi KlSZ-végrehajtó-, bizottság szerdán ülést tartott, Napirendjén szerepelt a többi között a VII. számú építő munkaközösség megalakulása. Múlt pénteken összehívták az újabb jelentkezőket és a vb- döntés alapján a közeljövőben megalakul egy újabb, házcso, portot építő társulás. Fodrászüzletet kér az alsóváros mm Ez a málladozó falú, alaposan megtámogatott épület nem a város valamelyik eldugott részében található. Az Iskola utcai oldalon elhelyezett háromszögletű KRESZ- tábla főútvonalat jelez; a lehúzott redőnyök előtt pedig gépkocsik százai suhannak el naponta, a nagyforgalmú Mártírok útján. Akinek jó az emlékezőtehetsége, az elmondja az érdeklődőknek, hogy valamikor nagyforgalmú fodrászüzlet működött ezen a sarkon. Később a déli oldal megrepedt, életveszélyessé vált az épü-> let, ezért a Dunakanyar Vegyesipari Ktsz beszüntette az üzemeltetést. i Az épület a VKG hatáskör rébe tartozik. A vita nem dőlt el máig sem, hogy ki hozza rendbe az épületet? Pedig az alsóvárosa lakók nagyon szeretnének egy szép üzletet ezen a részen, hogy ne kelljen messze — a Rádi útra, a Kos suth utcába — menni hajnyíi rás, vagy frizunaigazítás mi« att. (Papp—Törnek) Ebből a feneketlen pokolból, a kánikulából hová is menekülhetne az ember, mint a víz mellé? Egy ugrásnyira a hús vízhez, annyira, hogy csak elengedje magát és zsupsz! egy más világban van azonnal, megkönnyebbülten. Az imént jöttem ki a vízből és a fűben szürenkeztem. Hallgattam a habok monoton, csendes fecsegését. A szomszédos füzes, bokros árnyékból halk mo- corgás és néhány szófoszlány ütötte meg a fülem: — Na-a, Jenci! ezt nem akarom. Mi lesz akkor velem? Igazán, milyen vagy... — hallottam fülhegy- gyel. — Nem tudom, mért lenne ez rossz, Gizus? Hiszen más is ezt tenné a helyemben — motyogott egy jenőféle hang. — De akkor is, Jenci, ha valami A parton mást tennél oda, az nekem is jobb lenne. Miért akarsz erővel is tönkretenni? — méltatlankodott továbbra is az a bizonyos Gizus... A kíváncsiság ördöge bökött oldalba, és már mozdultam is a szomszédos bokor felé. Óvatosan araszolgaitam, hogy a párocskát szét ne ugrasszam. Valami csudálatos látványra készítettem elő magam és nesztelenül hajlítottam félre az ágfüggönyt. Átnéztem a résen: Gizus és Jenő egy pléden kuporogtak. Barnára égett vállukon aranylott a napfény és homlokráncolva nézték a kettőjük között elhelyezett sakktáblát. A kislány még a nyelvét is kinyújtotta nagy igyekezetében. — Ugye kértelek, te bolondos, hogy ne a bástyát tedd oda?! Most megette a fene a partimat. Mindig én veszítsek? — mondta majdnem pityeregve a bikinis tündér. Ám Jenci nem válaszolt. Büszkén, a győző tekintetével nézett körül és kis híján meglátott lapítá- somban. Úgy húzódtam vissza a magam tanyájára, mint aki gazdagabb lett valamivel. Az ifjúság bűvös-bájos varázsával — és bárhogy is szidjuk őket néha — tisztaságával... Hanyatt feküdtem ismét a fűben. Felettem bárányfelhők úsztak, az ég sötétebb kékjét kerülgetve óvatosan. Szemlélődtem és rádöbbentem, hogy ideje lenne megtanítanom kisfiámat a sakkozás művészetére ... — csankó —
