Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-07 / 181. szám

Ha a világon mindenki ilyen volna Este fél kilenc tájban tik- kadtan ballagok deákvári ott­honom felé. A mezőgazdasági technikum előtt arra leszek figyelmes, hogy egy férfi a Bacsó Béla utat keresi. Mivel a kérdezettektől nem egészen világos választ kap, felaján­lom szolgálatomat: én is arra megyek, jöjjön velem, majd megmutatom. Útközben beszédbe elegye­dünk. Megkérdezem: kit ke­res? Hátha ismerem az ille­tőt és így hamarabb meg tu­dom mutatni — e közvilágí- tásilag nem éppen elkényez­tetett városrészen — lakását. Elmondja, hogy ő bizony nem tudja, csak a 35. számú házat keresi. A nevet elfelejtette. Az történt ugyanis, hogy ma délután a Heuréka Gumigyár környékén egy retiküli talált, benne személyi igazolvánnyal, gyári belépővel, némi pénzzel és egyéb aprá holmival. Előbb hazament alsógödi lakására dolgait intézni, de most visz- szatért, hogy átadja tulajdo­nosának az elveszett tárgya­kat, aki bizonyára nagyon örül majd azoknak. „Igaz, mondta a feleségem, hogy ráérsz vele holnap. De én azt feleltem, hogy így ta­lán megkímélem a retikül tu­lajdonosát egy álmatlan éj­szakától. Meg talán ki is ka­pott a kislány figyelmetlensé­géért.’’ Mert amint egy pis­lákoló utcai lámpa alatt a személyi igazolványban meg­néztük, a retikül K. Á. 19 éves kislány tulajdona volt. Közben elértük a Bacsó Béla utat, s nehezen megta­láltuk a 35. számot. Itt elvál­tunk. Nem tudom, hogyan köszönték meg fáradságát, de úgy gondolom, neve megér­demli a nyomdafestéket: Mo­hácsi Gyula 63 éves alsógödi nyugdíjas volt a becsületes megtaláló. Elválás után önkéntelenül is a fenti, felejthetetlen film címe jutott az eszembe... (bénik gy.) Filmklub Egyhónapos nyári szünet után ismét folytatja műsorát a Dunakeszi Járműjavító film­klubja. A művelődési központ keretén bedül működő klub a várakozásnak megfelelően új sorozatot indít. E ciklusban a francia és olasz filmművészet remekeit mutatják be. Vetítés­re kerül a többi között A test ördöge. A fekete Orfeusz, Vö­rös kocsma, Nincs béke az olajfák alatt, Róma 11 óra és más sikeres archív filmcseme­gék. A szeptembertől decembe­rig tartó sorozatra már szerve­zik a nézőket. Az üzem dolgo­zói közül az első napokban sok Űj jelentkező kérte felvételét. (szőnyi)- ott és itt Vácott félő, hogy az eddig eredményesen működő film­klub nem tudja folytatni tevé­kenységét a szeptemberben kezdődő új évadban. Az építők művelődési házának égisze alatt dolgozó filmklub kezdet­ben népes hallgatóságot von­zott. Párhuzamosan, két-két előadásban vetítették az egy­kor nagysikerű magyar, olasz, francia, német és a tengeren­túli néma és hangos filmeket. A Filmtudományi Intézet cím­jegyzéke sajnos kimerült A közönséget vonzó műveket Vá­cott lepergették és ha nem bő­vül a jelenlegi lista, nehéz lesz újabb sorozatokat összeállíta­ni. (papp) Ha megengedik Ha valaki olyan dologról ol­vas, amiről általában nem il­lik írni — félháborodik. Most mégis ilyen történeteket adunk közre. Mert jogosan csak ak­kor háborodhatunk fel, ha te­szünk is a felháborodás oka ellen valamit. Mi a magunk részéről e né­hány sort Mert: még mindig jobb ol­vasni, mint látni... Kezdjük a pádon Az emberek többsége nem veti meg az italt. Való igaz, sokszor jól esik egy pohár bor vagy sör. Még azt is elfogad­hatjuk, ha valaki néha-néha kirúg a hámból. Ám az seho­gyan sincsen rendjén, hogy ezt mindenki szemeláttára és rendszeresen az utcán teszi. Nem gusztusos látvány, ami­kor valakinek a gyomra nem bírja az italt és... utána vé­gigfekszik a pádon és jóízűen horkol. Hogy, hol láttam ezt? A Széchenyi utcában. Mi­kor? Rendszeresen, minden Felvételre keresünk férfi- és női dolgozókat beton-bedolgozó munkakörbe. Fizetés: teljesítmény szerint 2200-2700 forint. Munkásszállás nincs. VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 8ETONUZEME (Gumigyár mellett) Telefon: 601. I — drasztikusan este. De azt még sohasem lát­tam, hogy valaki elzavarta volna onnan ezt az embert. Pedig éppen söpörtek a ház előtt... Ittas embert ... nem szolgálunk ki. Ez a felirat ott van minden borozó­ban. Eredménye? Sok helyen, ha lopva is, de mindenkit ki­szolgálnak. Gyakran ebédelek a resti­ben. Mindig látni itt kétes ala­kokat. Ez természetes, hiszen olcsó helyen mindig van belő­lük. Vácott pedig börtön van, ahonnan mindig szabadulnak. Bár — tudomásom szerint — az első vonattal el kellene utazniok a városból, mégsem teszik, hanem betérnek a res­tibe. Itt találkoztam egy sza­badulttal a napokban. Vállon­veregetett és így szólt: — Ma reggel szabadultam a sittről. Hat mázsát nyomtam le itt. Es most boldog vagyok. Gyere koccints velem! Ha kért — kapott inni valót. Sőt. Este, amikor kimentem az állomásra még mindig ott volt. Részegebben, mint délben. Bort rendelt és kiszolgálták! Pofont pofon követ Míg Ica néni, a művelődési központ népszerű tánctanára táncra és illemre tanítja az if­jakat, addig néhány méterrel odább csattognak a pofonok. Nemcsak egy alkalommal volt szerencsém látni ilyet. Több­ször. Ugye emlékeznek olvasóink, amikor Budapesten több em­ber szemeláttára agyonütöttek két férfit? Ezt csak azért kérdeztem meg, mert itt is körbeállták a verekedőket és biztatták őket. A vér nem számított — az csak emelte a látvány „izgal­mát”. Végül Bocsánat, ha érzelmeiben valakit megsértettem. De Vác elég nagy város, hogy ilyet ne tűrjünk meg. Különben sehol sem lenne szabad megtűrni! M. S. VÁCI MAPLŰ A PEST MfGVfl HÍRLAP KÜIÖNKIAOÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1969. AUGUSZTUS 7., CSÜTÖRTÖK EGYESÜLT DLNAMENTI TERMELŐSZÖVETKEZET: Böröcziék lettek az elsők A díjakat 20-án osztják ki Az alsógödi Egyesült Duna- menti Termelőszövetkezetben július 30-án délelőtt 11 órára befejezték az aratást, annak ellenére, hogy az esős időjárás miatt csak késve tudták megkezdeni. A termelőszövetkezet 1228 holdnyi vetésterületéről négy kombájn huszonegy nap alatt vágta le a gabonát. Az aratással szinte egy idő­ben. megkezdték a szalma bá­lázását is. A bálázott szalmát vasárnapra szeretnék kazlakba rakni. A szövetkezetnek három bálázó­gépe dolgozik a tarlókon. Saj­nos gyakran elromlanák, és ami még ennél is nagyobb baj, nehezen lehet alkatrésze­ket kapni. A gabona átlagtermése — a rozson és az őszi árpán kívül alatta marad a vártnak. En­nek egyik oka az, hogy a szö­vetkezet gabonaföldjeit vihar- és jégkár sújtotta. A termés- kiesést csak részben pótolja az Állami Biztosító kártérítése. Az aratás kezdetén a szövet­kezet arató- és szalmabetakarító versenyt hirdetett. A az elmúlt héten az aratóverseny eredményeit már kiértékelték. Az első helyet idősebb Bö- röczi László vezető és ifjabb Böröczi László segédvezető szerezte meg. ök 376 holdról 3820 mázsa gabonát vágtak le. A második helyen Telér Gábor és segéd vezetője, ifjú Cseri István végzett. Teljesítményük 327 hold és 2915 mázsa gabo- I na volt. őket Stetina Mihály | és Szőlőssi Ferenc követte: 275 j holddal és 2776 mázsával, míg Ökrösi Gyula és Farkas Fe­renc 250 holdról 2370 mázsa gabonát aratott le. A gyors aratást segítette az is, hogy ezen a nyáron nem sok gondot okoztak a kombájnok. Ha apróbb bajok voltaik is, azt a vezetők — egymást segítve — maguk kijavították. A legkevesebb javítása és a FIGYELŐ HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN Az izzó híradása szerint a tanács és a gyár összefogásá­ból új csatorna épült az üzem­mel szomszédos Pálffy utcá­ban. — A Magyarország ha­sábjain László Miklós számolt be a váci műemlékvédelemről. — A Magyar Híríap-ban Esz­tergomi László riportját olvas­tuk a Madách Imre Művelő­dési Központról. — A Népsza­vában Szemtiványi György el­ragadtatással ír a vácrátóti arborétumról. — A Tükör-ben Bán Ernő képes riportja közli a csempészésen tetten ért Tóth Károly váci órásmester rend­őrségi vallomását. — A Kos­suth rádió déli krónikájában Pászit Róbert ismentetett rész­letesen egy váci munkáscsábí- tásit — A Magyar Ifjúság író- körök fesztiválja című írásá­ban kedvesen méltatja a váci Radnóti Irodalmi Kör kezde­ményezését. Egy jó! sikerült kora eklektikus homlokzat Az építőművészet történeté­ben éppen olyan nehéz kor­szakokat évszá mokkái hatá­rolni, mint magában a törté­nelemben, hiszen a változá­sok ritkán történnek egy bi­zonyos időpontban, inkább folyamatosan mennek végbe. Különösen nehéz évszámok­kal határolni a vegyes stílu­sok korszakában, mert itt már jelentős időbeli átfedések vannak, mégis azt mondhat­juk, hogy az 1867-es kiegye­zéskor a romantikának már nem volt talaja, ugyanakkor már kialakulóban volt az ek­lektika, amely különböző ko­rok építészeti stílusait kísé­relte meg lemásolni, néha né­mi változtatással, és inkább kevesebb, mint több sikerrel. Kezdetben, a kora eklektika korszakában inkább a rene­szánszot és a klasszicizmust, később a barokkot, románt, gótikát is az előbbiek mel­lett, és mindent, még nem európai stílusokat is. Néha egy épületen többet is. Ezek­ből a neo stílusokból viszony­lag nagy építkezési arányszá­muk ellenére, kevés igazán művészi született. Ezen kevés művészi meg­oldás egyik példája a váci Széchenyi utca 14. számú ház kora eklektikus (ez esetben neo-klasszicista) homlokzata, kitűnő arányaival és egyszerű, szép épületplasztikai díszíté­sével. Az írásbeli adatokat és a homlokzatot egybevetve, min­den valószínűség szerint egy meglevő régebbi épületet ala­kítottak ét eklektikussá. Az időpontot nem ismerjük, de megközelítően az 1860-as években történhetett. Az eklektika egyik gyakori hibája a túldíszítettség. Erről itt szó sincsen. A hatalmas, 13 ablaktengelyes homlokzat jóformán egyetlen folyamatos dísze az emeleti korinthoszi pilaszterek által tartott kon­zolsor, amely a főpárkány alatt húzódik. Az emeletet a földszinttől elválasztó övpár­kány épp oly' sima és egysze­rű, mint a gondosabb kivitelű emeleti ablakokat körülfogó szalagkeret. Nem tudjuk, ki tervezte a homlokzatot, de a stílus lehe­tőségein belül jót alkotott. Stefaits István legkisebb állásideje idősebb Böröczi Lászlónak volt. Az aratás befejezését fehér- asztal mellett ünnepelték az aratók és a szövetkezet veze­tői. Itt a kombájnosok és a szemszállítók felajánlották, hogy a já­rás bármely területére el­mennek segíteni, ha szükséges. Az arató- és szalmabetakarí- verseny díjait és a célprémiu­mokat augusztus 20-án, a ter­melőszövetkezet ünnepségén osztják ki a győzteseknek. Bányász Hédi Bútorok a „kultúrbanii Színes felirat hirdeti a Ma­dách Művelődési Központ be­járatán, hogy a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat bútorkiállítást rendezett. (Csak úgy zárójelben: végre valami szembetűnő reklámot is láthatunk a városban.) — Milyen céllal rendezte meg a PIK ezt a kiállítást? — Sajnos, — mondta Simon István, a váci bútorüzlet veze­tője — a városban nincs meg­felelő hely, ahol bemutathat­nánk a bútorokat, és amíg el­készül — ez év végére, vagy a jövő év elejére tervezik — ad­dig is szeretnénk, ha vásár­lóink kulturált környezetben láthatnák áruinkat. — Milyen a forgalom? , — Meglepetésszerűen na-, gyobb, mint amire számítot­tunk. Nem csak a látogatók száma nagy, hanem rengetegen vásárolnak. m. s. Szerdán ülésezett a KISZ végrehajtó bizottsága A városi KlSZ-végrehajtó-, bizottság szerdán ülést tartott, Napirendjén szerepelt a többi között a VII. számú építő munkaközösség megalakulása. Múlt pénteken összehívták az újabb jelentkezőket és a vb- döntés alapján a közeljövőben megalakul egy újabb, házcso, portot építő társulás. Fodrászüzletet kér az alsóváros mm Ez a málladozó falú, alapo­san megtámogatott épület nem a város valamelyik el­dugott részében található. Az Iskola utcai oldalon elhelye­zett háromszögletű KRESZ- tábla főútvonalat jelez; a le­húzott redőnyök előtt pedig gépkocsik százai suhannak el naponta, a nagyforgalmú Mártírok útján. Akinek jó az emlékezőte­hetsége, az elmondja az ér­deklődőknek, hogy valamikor nagyforgalmú fodrászüzlet működött ezen a sarkon. Ké­sőbb a déli oldal megrepedt, életveszélyessé vált az épü-> let, ezért a Dunakanyar Ve­gyesipari Ktsz beszüntette az üzemeltetést. i Az épület a VKG hatáskör rébe tartozik. A vita nem dőlt el máig sem, hogy ki hozza rendbe az épületet? Pedig az alsóvárosa lakók nagyon sze­retnének egy szép üzletet ezen a részen, hogy ne kelljen messze — a Rádi útra, a Kos suth utcába — menni hajnyíi rás, vagy frizunaigazítás mi« att. (Papp—Törnek) Ebből a fene­ketlen pokolból, a kánikulából hová is menekülhetne az ember, mint a víz mellé? Egy ugrásnyira a hús vízhez, annyira, hogy csak elen­gedje magát és zsupsz! egy más világban van azonnal, meg­könnyebbülten. Az imént jöttem ki a vízből és a fűben szürenkez­tem. Hallgattam a habok monoton, csendes fecsegését. A szomszédos fü­zes, bokros ár­nyékból halk mo- corgás és néhány szófoszlány ütötte meg a fülem: — Na-a, Jenci! ezt nem akarom. Mi lesz akkor ve­lem? Igazán, mi­lyen vagy... — hallottam fülhegy- gyel. — Nem tudom, mért lenne ez rossz, Gizus? Hi­szen más is ezt tenné a helyem­ben — motyogott egy jenőféle hang. — De akkor is, Jenci, ha valami A parton mást tennél oda, az nekem is jobb lenne. Miért akarsz erővel is tönkretenni? — méltatlankodott továbbra is az a bizonyos Gizus... A kíváncsiság ördöge bökött ol­dalba, és már mozdultam is a szomszédos bokor felé. Óvatosan araszolgaitam, hogy a párocskát szét ne ugrasszam. Valami csudálatos látványra készí­tettem elő magam és nesztelenül hajlítottam félre az ágfüggönyt. Átnéztem a résen: Gizus és Jenő egy pléden kupo­rogtak. Barnára égett vállukon aranylott a nap­fény és homlok­ráncolva nézték a kettőjük között elhelyezett sakk­táblát. A kislány még a nyelvét is kinyújtotta nagy igyekezetében. — Ugye kérte­lek, te bolondos, hogy ne a bástyát tedd oda?! Most megette a fene a partimat. Mindig én veszítsek? — mondta majdnem pityeregve a biki­nis tündér. Ám Jenci nem válaszolt. Büsz­kén, a győző te­kintetével nézett körül és kis híján meglátott lapítá- somban. Úgy húzódtam vissza a magam tanyájára, mint aki gazdagabb lett valamivel. Az if­júság bűvös-bájos varázsával — és bárhogy is szid­juk őket néha — tisztaságával... Hanyatt feküd­tem ismét a fű­ben. Felettem bá­rányfelhők úsztak, az ég sötétebb kékjét kerülgetve óvatosan. Szemlé­lődtem és rádöb­bentem, hogy ide­je lenne megtaní­tanom kisfiámat a sakkozás művé­szetére ... — csankó —

Next

/
Thumbnails
Contents