Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

V Wfl9. AUGUSZTUS 3., KEDD nst «tere kMívIup n HÁROM KIÁLLÍTÁS A képzőművészeti élet je­lentős eseményei zajlottak le vasárnap. Abonyban emlék­táblát lepleztek le a Ceglédi út 25. számú ház falán. „Itt lakott az 1900-as évek elején vagy alföldi festőnk, Koszta József. Az abonyí táj és nép ihletése gazdagította művésze­tét.’’ Az ünnepséget Győré Pál, a községi tanács vb-elnöke nyi­totta meg, majd dr. Telepy Katalin, a Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa emlékezett a 20 éve elhunyt festőre. A tanács dísztermében kiállítást rendeztek. Ez már csak azért is jelentős esemény, mert évek óta nem láthattunk az országban Koszta-kiállítást A Dunakanyarba látogató, művészetszerető közönségnek kettős öröme volt: két kiállí­tást nyitottak meg egy időben. Szentendrén, a Ferenczy Ká­roly Múzeumban Deirn Pál gyűjteményes kiállítását. A még fiatal festőművésznek ez az első önálló kiállítása szülő­városában, annak ellenére, hogy az országban, a főváros­ban, sőt külföldön is jól is­merik már nevét és művésze­tét. A megnyitón Németh La­jos művészettörténész méltat­ta Deim Pál festészetét, mely­nek lényege, mint mondta: formában és tartalomban egy­aránt újat, modemet hozott, s hozzátette: a Deim Pólóknak köszönhetjük, hogy a művé­szet rohamosan technizálódó korunkban sem válik az em­beri tudat által meghaladott képződménnyé. A legnagyobb tetszést egyértelműen a „Fel­jegyzések egy kolostorban” cí­mű sorozat váltotta ki, a mű­vész tavaly nyári, egy jugo­szláviai kolostorban szerzett élményeinek visszatükrözése. A megnyitóra eljött: dr Csi- csay Iván, a Pest megyei Ta­nács vb-elnökhelyettese, dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője is. Nagymaroson, a művelődési házban dr. Fehér Zsuzsa mű­vészettörténész a helyi mű­vésztelep alkotóinak tárlatát nyitotta meg. Az első látoga­tók örömmel állapították meg hogy a 15 művész képeiből rendezett kiállítás rendkívül izgalmas, változatos és érté­kes. Sokféle stílusirányzat megtalálható itt, de a műfa­jok Is elég változatosak, az akvarelltől, grafikától egé­szen a politikai plakátig. Ez utóbbit a Kemény Éva és Sós László művészházaspár mű­veli magas szinten. Még né­hány név: Szász Endre, Szent- györgyi Kornél, Pap Zoltán, Mácsay István. Valamennyien a modern magyar piktúra tö­rekvéseit képviselik. Timar Mátyás befejezte háromnapos látogatását Befejezte háromnapos ba­ranyai látogatását Tímár Má­tyás, a Minisztertanács elnök­helyettese, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja áld az első baranyai ipari vásár megnyitására érkezett a me­gyébe. Tímár Mátyás megte­kintette az uránvárost, az Orvostudományi Egyetem új 400 ágyas klinikáját, a restau­rált székesegyházat és a Zsol­nai Múzeumot. VÁLSÁGBAN AZ OPERA? A zenei hetek alkalmával a modem zene egy-egy érdekes problémáját megvilágító könyv jelenik meg a Zenemű­kiadó gondozásában: Zeneélet címmel. Az első kötetben Fábián Imre zenetudós „Válságban az opera?” címmel az opera sor­sa és jövője körül világszerte kialakult vitát igyekszik sok- felől megvilágítani. Ugyancsak a modern zene kérdéseivel foglalkozik Földes Imre, a Zeneművészeti Főis­kola tanára a „Harmincasok” című monográfiájában. A cím tíz mai fiatal magyar zene­szerzőre utal. Mindenki áldozat? Kacifántos ügy. Mindenki áldozatnak érzi magát. Min­denki tehetetlen. Holott a megoldás kézenfekvő. Csak- hát... No, de ne vágjunk a dol gok elé. Az előzmények Schwarczenberger Béla, aki jelenleg Szigetbecsén lakik és ‘ Kiskuniacházán Füszért-rak- táros, 1943-ban, Gyálon, a Szent István utca 80. szám alatt, két-szoba konyhás csalá­di házat építtet. Háború. Kato­naság. Fogság. Amikor, 1945- ben hazakerül, romokat talál. Nekilát, s a romokból ház lesz megint. A házat egy kocsmá- ros bérli, majd egy postás, vé­gül, annak ellenére, hogy nem államosították, a tanács köztu­lajdonnal! tekinti, s Fekete Jó. zseféket telepíti bele. Az idős Fekete-házaspár elhalálozik, bérleményül! lányuké, özvegy dr. Halmai Tivadarnéé marad. És múlnak az évek. Az özvegyet 1964 nyarán fe­leségül kérik. Gyönyörű pesti főbérleti lakással rendelkező, nyugdíjas ügyvéd teszi az ajánlatot. Az özvegy igent mond. Úgy látszik, a gyáli ház, a 244 négyszögöl konyhakert­tel, gyümölcsössel, végre visz- szakerül tulajdonosához, aki­nek fia, a Pestvidéki Gépgyár dolgozója, ott szeretne csalá­dot alapítani. De nemi Az akció özvegy Halmainé beszél régi ismerősével, Hegedűs Pálné pesti kosárfonó kisiparossal, akiről tudja, hogy válni akar: átadná neki a gyáli házait; munkahelyén, a Videoton szál­lítmányozási osztályán, valaki 25 000 forintot ígért érte, in­kább Hegedűseiének juttatná, ugyanannyiért; a pénzre, meg­tartandó esküvője miatt, sür­gősen szüksége van. Hegedüsné, fiatal unokahú­gával, Földes Teréz könyvelő­vel, lóhalálában Gyálra költö­zik. Fökies Teréz is, az apja is és a bátyja is 5000—5000 fo­rint OTP-kölcsönt vesz fel, Hegedüsné teremti elő a még hiányzó tízezret, özvegy Hal- mainé, miután három részlet­ben megkapja a pénzt, Földes Terézt családtagként jelenti be. ö maga ekkor már Pesten, újdonsült férjével él, kijelent­kezését azonban Gyálról csak fél év múlva intézi el. Idő­közben Hegedűs Pálné is megunja a szabadságot, haza­költözik. S az akció bevégezte­tett: a gyáli ház Földes Teré- zé immár visszavonhatatlanul. A tehetetlenek De most megjelenik Schwar- czenbeNBéla. Jogos tulajdonát követeli. Megakadályozza Föl­des Teréz bátyjának bejelent­kezését és pert indít. A Dabasi Járásbíróság 1968. június 26- án meghozza az ítéletet Köte­lezi Földes Terézt, hogy hat­van napon belül ürítse ki a házat és adja a tulajdonos ki­zárólagos birtokába. Fizessen továbbá a tulajdonosnak 468 forint perköltséget 1968. jú­nius 30-ig bezárólag 2200 fo­rint lakáshasználati díjat, a későbbi időre pedig, amíg ideiglenesen még ott tartózko­dik, havi 200 forint bért. Fpldes Teréz nem tud fizet­ni. De nem is. akar. Ö özvegy Halmaiméval egyezett meg: öt­ezret adott a rozoga bútoro­kért, mezeknek túlnyomó többségét tűzre vetette, húsz­ezerrel pedig a lakás négyévi használatát váltotta meg. Ar­ról, hogy tulajdonos is van, csal! jóval az ügylet lebonyolí­tása után értesült. A helyi tanácson tehetetle­nül forgatják a járásibíróság jogerős ítéletét. Még hét ha­sonló ítéletet tartanak nyilván végrehajfhatatlanul. Nem áll rendelkezésükre szükségla­kás. Földes Terézt jegyző­könyvileg kihallgatják. A ki­hallgatott megígéri, hogy há­zasságkötéssel oldja meg la­káshelyzetét. És csakugyan azzal oldja meg. Ez év januárjában férj­hez megy Lakatos Józsefhez, áprilisban kisfia születik, s most már hárman lakják a Szent István utcai házacskát. Igaz, a férj bejelentetlenül, mert a tanács, minthogy a nej is jogcím nélküli birtokló, nem fogadja el a bejelentőjét. Mindettől függetlenül az ifi­asszony nem átall durva han­gú levelet küldeni a tulajdo­nosnak; megfenyegeti, a falak festéséért 1200 forintot számol fel neki. „Személyesen nem tárgyalunk, minden csak le­vélben történik”. Az ítélet végrehajtható E sorok írója az ügy min­den szereplőjével beszélt. Schwarczenberger Béla: — Szoba-konyhás lakásban la­kunk, oda nem hozhat asz- szonyt a fiam. Mit tegyek, hogy elorozott személyi tulaj­donomat visszaszerezzem? Földes Teréz, illetve már Lakatos József né: — Ki fo­gadna be albérlőnek egy há­romtagú családot? A férjem Kőbányán dolgozik, 1700-at keres, én nem kapok gyer­mekgondozási segélyt, mert amikor szültem, nem voltam állásban. Minden pénzünk ott van H almainénál, nekünk csak adósságunk van. Hegedűs Pálné: — Bizalom­mal voltunk Halmainé iránt, hiszen nagyon régi ismerő­sünk, az apja is kosárfonó volt, nálunk dolgozott. Sose gondoltam volna, hogy eny- nyire kibahrál velünk. özvegy dr. Halmainé, illet­ve már dr. Vadnai Tiborné: — Én a lakás berendezéséért vettem fel a 25 000 forintot. Nem értem, mért adják He­gedűsék a naivat, kezdettől fogva tudták, hogy a lakás­nak tulajdonosa van. Egyébé ként is a gyáli tanácson ne­kem azt mondták, hogy bér­leményem akár pestivel is el­cserélhetem, szabadon rendel­kezem felette. Kiscsák Róbertné vb-titkár: — Ügy látszik, átjátszottak bennünket. Majd ismét elő­vesszük ezt az ügyet. Persze, Schwarzenberger Bélának kell Lakatosék részére meg­felelő lakást szerezni. Miért neki? És különben is: a dabasi járásbíróság P. 20212/1968/7. számú jogerős ítéletének végrehajtására megvan a lehetőség. Lakatos Józsefné, született Földes Te­réz, a bejelentőlap tanúsága szerint családtagja dr. Vadnai Tiboménak. Amikor dr. Vad- nainé elhagyta Gyált, új la­kásába Földes Terézt is ma­gával kellett volna vinnie. Mulasztását pótlandó, költöz­tessék hozzá, a Drégely utca 20. szám alá utólag Lakatosé- kat. Úgyis minden vágyuk, hogy Budapestre kerüljenek. Polgár István „Az AFÉSZ-ek is igazodjanak az új mechanizmushoz" Beszélgetés a Szövetkezetek Pest megyei Központjában az ÁFÉSZ-ek termelésszervezési, felvásárlási és értékesítési munkájáról Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek (az ÁFÉSZ-ek) tevékenységének egyik fontos része a tagság kö­rében végzett termelésszerve­zés, felvásárlás és értékesítés. Az utóbbi időben viszont ta­pasztalható, hogy az ÁFÉSZ- ek felvásárló munkája háttér­be szorul, o felvásárolt cikkek mennyisége csökken. Lanyhul a termelésszervezési tevékeny­ségük is, holott a háztáji gaz­daságok igénylik a segítségnek ezt a formáját. Háttérbe szo­rult a növényvédelem, egymás után állítják le a facsemete- forgalmi telepeiket. A péceli szövetkezet például beszüntet­te baromfikeltető üzemét. Ezekről a kedvezőtlen jelensé­gekről beszélgetett munkatár­sunk Szabó Miklóssal, a MÉ­SZÖV mezőgazdasági és felvá­sárlási főosztályának vezetőjé­vel és Bandur Bélával, a fel- vásárlási osztály vezetőjével. KÉRDÉS: AZ AFÉ- SZEK tevékenységében észrevehető negatív je­lenségeknek melyek a fő okai? VÁLASZ (Szabó Miklós): Az új gazdaságirányítási rendszer előtt szövetkezeteink a külön­böző állami vállalatok és szö­vetkezeti intézmények megbí­zásából végezték tevékenysé­güket. A felvásárolt áruk ér­tékesítése egyirányú és kötött volt. A szövetkezetek piaci is­meretekkel alig rendelkeztek, anyagi érdekeltségük minimá­lis volt. Ahol a vállalati érdek úgy kívánta — felsőbb utasí­tásra — a szövetkezeteknek át kellett adniuk raktáraikat, boltjaikat, felszerelésüket. A felvásárlás céjaira a SZÖ- VOSZ-tól beruházási hitelt nem kaptak. KÉRDÉS: Az új me­chanizmusra nehéz volt átállni? Nehéz talán még mindig az új módszerek szerint tevékenykedni? VÁLASZ (Szabó Miklós): Igen. természetesen. Hoz­zájárul ehhez, hogy szövetke­zeteink a fő súlyt még ma is a kereskedelmi és vendéglátó- ipari tevékenységre helyezik. Meg kell változtatni a szövet­kezetek vezetőinek szemléle­tét. Ehhez nagy segítséget adott a termékforgalmazás rendjéről szóló 1020/1967-es kormányhatározat is, amely­nek értelmében megszűnt az úgynevezett „kényszerpályás” értékesítés, kialakult a több csatornás rendszer. Sajnos, szövetkezeteink nehezen il­leszkednek az új helyzetbe — az önállóbb bonyolításhoz sem technikai, sem személyi felté­telekkel nem rendelkeznek. KÉRDÉS: A szövetke­zeti vállalatok, mint pél­dául a MÉK. segítik-e az AFÉSZ-eket? VÁLASZ (Bandur Béla): A szövetkezeti vállalatok a je­lenlegi szervezésben — tekin­tettel, hogy ők csak a nyereség tömegének növelésében érde­keltek — nem képesek sem a termelő-, sem a fogyasztási szövetkezetek érdekeit szolgál­ni. KÉRDÉS: Nem külö­nös, hogy a SZÖVOSZ irányítása alá tartozó MÉK és az ugyancsak onnan „távvezérelt” AFÉSZ-ek tevékenysége ellentmondásoktól ter­hes? VÁLASZ (Szabó Miklós): Valóban nagy az ellentmon­dás, de ezt nem lehet elkerül­ni. Ha a piaci érdekeltség úgy kívánja, a MÉK. mint erősebb és több szempontból előny­nyel rendelkező szervezet, ki­szorítja a piacról az érdekeit sértő szövetkezetét. Sokszor a MÉK különböző gazdasági ki­kötésekkel megkísérli lehetet­lenné tenni a szövetkezetét: ez a „versengés” árfelhajtást eredményez, ugyanakkor a szövetkezet és tagjai között bizalmatlanságot kelt. Az sjjn ritkaság, hogy amikor a MEK a tsz-nek kifizeti a szerződé­ses termelői védőárat, az árut kinn hagyja, s nem használja fel a fogyasztói árak csökken­tésére azzal, hogy olcsón ér­tékesíti a piacon. Sorsára hagyja a védőáron kifizetett terményt, a gazdaság azt csi­nál vele, amit akar, feletethe­ti akár a jószággal is. De nézzük meg pontosab­ban a gazdasági okokat! A tsz-ék és a MÉK mentesek az eszközlekötési járulékok, sőt az illetményadó alól is. Az ÁFÉSZ-ek 8 százalékos, illet- ményaddt fizetnek. SZTK- és nyugdíjjárulékot a tsz 13, az ÁFÉSZ 17 százalékot fizet. A tsz 6 százalékra kap forgóesz­közhiteit, az ÁFÉSZ 7-re. Me­gyénkben az ÁFÉSZ-ek kere­tében 129 különböző mező- gazdasági társulás működik. A velük való foglalkozás hát­térbe szorult, pedig jelentő­sen lehetne termelésüket nö­velni, ha a feltételeket biz­tosítanánk. A szövetkezetek piaci pozíciói kedvezőtlenek. Értékesítés szempontjából kis­üzemnek számítanak, s a fo­gyasztók számára nem tudják a folyamatos szállítást bizto­sítani. Emiatt az önálló bo­nyolítás lehetőségei korláto­zottak. KÉRDÉS: Tételezzük fel, hogy például a zöldségfelvásárlással és értékesítéssel foglalko­zó AFÉSZ-ek — élve a többcsatornás értékesí­tés lehetőségével — le­rövidítik az áru útját, ami a termelőtől a fo­gyasztóig halad. Ez az Harminc óra ... A toki Egyetértés Tsz díjnyertes őszibarackjai. (Folytatás az 1. oldalról.) Nem is beszélve a lenyűgözően káprázatos tömeg jelenetekről. Sokan le sem feküdtek az előadás után, hajnalig ismer­kedtek a Tisza-parti város éj­szakai nevezetességeivel. Va­sárnap folytatódott a városné­zés, a zene szerelmesei meg­hallgatták a Fogadalmi temp­lom orgonakoncertjét, a képző­művészet rajongói a Móra Fe­renc Múzeumban megnyílt X. szegedi tárlat képeit tanulmá­nyozták. S akik belefáradtak a városnézésbe, a Tisza hűs hullámaiban kerestek menedé­ket a forróság elől... A kirándulás szervezői — az Állami Biztosító megyei igaz­gatóságának vezetői — elége­detten összegezhették vasárnap este a Nyugati pályaudvarra visszaérkező kirándulók véle­ményét: jól sikerült a Tisza- parti randevú, sok kellemes élménnyel térhettek haza a részvevők. — sp — Foto: Urbán áruk alacsonyabb piád árát teszi lehetővé. Miért nem lehetséges az áru értékén való cserélődése a MÉK-en keresztül? VÁLASZ (Bandur Béla): A MÉK — nem azért, mert ve­zetői rossz emberek, vagy rosszat akaró embereik, ha­nem gazdasági kényszerből — csak saját nyereségének nö­velésében érdekelt. Ha szük­séges, nagyabb árrést nyit, de a hasznát el kell érnie. Erre indítja jelenlegi szervezete, vállalati mechanizmusa. KÉRDÉS: Mi lenne a megoldás? V ALASZ (Szabó Miklós): Legjobb megoldásnak kínál­kozik, ha a MÉK-et jelenlegi eszközállományának változat­lanul hagyása mellett, mind­két szövetkezeti szerv (tsz-ek és ÁFÉSZ-ek) közös szolgál­tató vállalatává szerveznék át. Ennek alapvető feltétéle a szövetkezet részéről az ön­kéntes részvételi elv érvénye­sülése. El kellene érni, hogy a vállalat anyagi ösztönzője ne az árrésben, hanem a szö­vetkezetek részére végzett különböző szolgáltatásokért kapott térítésben realizálód­jon. Feladatát a szövetkezetek megbízásából végezné. Példá­ul: piacot szervezne a tsz-ek és ÁFÉSZ-ek részére, a helyi ellátásra beszerezné, közvetí­tené a szükséges árualapot. A technikai berendezések igény- bevételéért a szövetkezetek a MÉK részére térítést fizetné­nek. Ez a megoldás növelné a meglevő eszközállományt, a hűtőterek, raktárak, váloga­tók jobb kihasználását. A MÉK szervezné az áruk szál­lítását. Lényegesen le lehetne csökkenteni a ma még megle­vő keresztszállításokat, de ki­térj eszthetné tevékenységét piackutatásra, információk adására is. Persze a leglénye­gesebb dolog, hogy a MÉK óriási apparátusát le lehetne szűkíteni. A többcsatornás ér­tékesítés óta négy-ötezer va­gonnal csökkent a MÉK áru­forgalma, de nem csökkent az apparátusa. Félévi felvá­sárlási tevékenységből kell fedezni az apparátus egész évi fenntartását. Ezt a fo­gyasztóknak kell megfizetni­ük. KÉRDÉS: Hogyan hat­na ki az „egyenlő part­nerség” a szövetkezetek termelésszervezési és egyéb munkájára? VÁLASZ (Bandur Béla): Azonos közgazdasági feltéte­lek esetén a szövetkezetek meg tudnák teremteni a sze­mélyi és technikai feltételei­ket. Jelenleg akadályozó té­nyező, hogy az ÁFÉSZ-ek tár­sulására, közös vállalkozására nem jelent meg állami jog­szabály. Addig is az 1003-aí kormányrendeletet kell tisz teleiben tartani. Javasoljuk hogy a szövetkezeti vezető, továbbképzését oldják me és a szövetkezeti dolgozó anyagi és erkölcsi elismeré ben részesüljenek, ahol a tér melés, szervezés, felvásárlás és értékesítés jól megy. KÉRDÉS: Nyilvánva lóan hosszabb időn' kell eltelnie, amíg szövetkezetek az í mechanizmus „levegő­jét” megszokják ét eredményesen tudna., benne tevékenykedni. VÁLASZ (Szabó Miklós): A szövetkezeti tagok és a la­kosság érdekében lényeget hogy végrehajtsuk a változta tásokat. A termelő kapja met a maga hasznát, de a lakos­ság is olcsóbban vásárolhas­son. Az új mechanizmus eb­ben az irányban hat és a gaz­dasági ösztönzők előbb-utóbb megérlelik a változtatás kény­szerét. Nem mindegy azon­ban, hogy a Pest megyébe/ több tízezer embert közvetle: érdeklő kérdésekben gyorsa, tudunk-e döntést kicsikaró — mondta végezetül a ME SZŐ V főosztályvezetője. Szűts I. Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents