Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-28 / 199. szám

6 PÉSI BIECYEI •&űrlgp 1969. AUGUSZTUS 29., PÉNTEK TUDÓSÍTÓNK JELENTI: Fürdőváros lesz Barna tojások Sex Sal Link... Gödöllő? Gödöllőn, még áprilisban be­fejezték a melegvíz-feltárási munkákat, az Alsóparkban. Kiderült, hogy a föld mélyé­ből percenként ezer liter 54 C fokos víz tör elő. A lakosság körében gyorsan terjedt a hír s az üzemek, intézmények, KlOSZ-tagok, felajánlották segítségüket a majdani fürdő megépítéséhez. Dr. Galicz Tibor, a városi tanács vb-elnöke tájékozta­tott: az építendő strand beru­házási vázlattervét jóváhagy­ták, s a szakemberek vélemé­nye alapján a tervezők to­vább dolgoznak. Az őspark, eddig rejtegetett kincse nem­csak az üdülők és helybeliek, de valószínű a fővárosiak jó hétvégi pihenését is biztosítja majd. Tollas társulás Két éve sincs még, hogy né­hány lelkes ember kezdemé­nyezésére Gödöllőn megala­kult a kisállattenyésztő társu-j lat. Ne tévesszük ezt össze a hasonló nevű, hatalmas állami gazdasággal. A társulat ugyan­is a házkörüli baromfi- és nyú 11enyésztéshez ad segítsé­get, megoldja az értékesítést. A tenyésztés nagyon jöve­delmező, a szárnyasok és tapsi­fülesek révén akár meg is le­het. „tollasodul”. Az országnak pedig devizát jelent a kisálla­tok exportja. Nem csoda hát, hogy a kezdeti I4-ről 80-ra emelkedett a taglétszám, s megsokszorozódtak a jószágok is. Ma már 10 ezer baromfi szaladgál a „farmokon”, s ezsr tapsifüles eszegeti békésen a füvet. A társulás tagjai félévenként tartanak közgyűlést, s negyed­évenként szakmai megbeszé­lést. A téli estéken a tudomá­nyos módszerekkel ismerked­nek. Úgy hírlik, az Agrártudo­mányi Egyetem az idén 16 elő- adásos kurzust indít. Csiba József Egy félév szomorú statisztikája.. Növekszik a gyermekbalesetek száma Ezt bizonyítja az Állami Biztosító legutóbbi statisztiká­ja is, amely ez év első hat hó­napjának adatai alapján a bal­esetekre kifizetett térítések 20 százalékos növekedését mutat­ja. A legtöbb áldozatot válto­zatlanul a közlekedés követeli. Elszomorító és elgondolkoztató ez a tény. Az elmúlt évben 106 isko­lás tanuló vesztette életét közútjainkon, de az otthot nők védett falai között is sok gyermektragédia for­dul elő. A vigyázatlanság, a felelőtlen­ség következményeként 21-en meghaltak, 6909-en pedig meg­sebesültek. A korszerű háztar­tásokban egyre több a gép, az elektromos árammal működő használati tárgyak száma is ugrásszerűen növekszik. Elég csak néhány percre magukra hagyni a gyermekeket, ha azok nincsenek kellőképpen felvilágosítva, könnyen kíván­csiságuk áldozataivá válhat­nak. Tovább tallózva a statiszti­kai kimutatásban, még az iskolákban is elő­fordult négy halálos és 8573 kisebb-nagyobb sérü­léssel járó baleset. Ijesztően magas azoknak a gyermekeknek száma is, akik sportolás, játék vagy kirándu­lás közben vesztették életüket. Itt a legtöbb áldozatot a víz, a meggondolatlan fürdőzés kö­vetelte. A balesetek okait vizsgálva, pontos rangsorolást állapítha­tunk meg. Első helyen állanak az esések okozta balesetek. Egy fél év alatt közel 8 ezer alkalommal fizetett kártérítést ilyen esetekre az Állami Biz­tosító. A verekedés, az erőfi­togtatás szintén több száz bal­eset okozója volt. Most, az új tanév kezdetén nem árt egy kicsit elgon­dolkozni a fenti tényeken. Újra megszólal a csengő, be­népesülnek az iskolaudvarok, ahol a szünetekben esetenként több száz gyermek játszik, sza­ladgál, sokszor rosszalkodik, rendetlenkedik. A tanuló bal­esetbiztosítás — amellyel szin­te kivétel nélkül minden is­kolás rendelkezik — bizonyos anyagi védelmet nyújt, de nincs hatalma a bénult ide­gek felett, s az életet sem ké­pes visszaadni! ... ez a különös név nem egy távol-keleti személynek, hanem egy tojóhibrid tyúk­fajtának a neve, amely az idén hódította meg Budapes­tet és környékét is. Tavaly még csak kísérletképpen fog­lalkozott vele néhány tojás- termelő, de ma már a fővá­rosban 14 000, Pest megyében 57 000 ilyen jószágot tartanak. A Sex Sal Link a házi as­szonyoknak köszönheti sike­rét. A tojás vásárlásakor ugyanis két szempontra fi­gyelnek: a tojás legyen nagy és lehetőleg barna héjú, mert ennek rendszerint sötétebb a sárgája. Nos a Sex Sal Link tyúkok tojása ilyen: barna héjú és az átlagos súlya hat dekán felül van. Emellett a héja vastagabb, mint a fehér tojásoké, és ezért a szállítást jobban bírja. Exportra alkal­masabb. A tenyésztők is jó véle­ménnyel vannak a tyúkokról. Ez a hibrid az izlandi fajták jó tulajdonságait egyesíti magában. Ugyanolyan nagy­üzemi körülmények között kell tartani őket, mint a töb­bi — fehér tojású — hibride­ket. Évente 240 tojás a hoza­ma. A falusi és a tanyasi udvaro­kon is jól érzi magát, noha itt kevesebbet tojik. Egyre többet tartanak az egész országban, amit bizo­nyít az is, hogy az Uraiúj fa­lui Állami Gazdaság — ahol a csibéket keltetik — jövő augusztusig előre eladta va­lamennyi csibéjét. Szálloda a „Vöröskőben“ Tahiban, a Dunakanyar ele­gánsan berendezett, hangula­tos Vöröskő Éttermének eme­leti részében szállodát nyi­tottak. A kényelmes egy- és kétszemélyes- szobák negyven, illetve nyolcvan forintba ke­rülnek naponta. A vendégek rendelkezésére külön hideg­meleg vizes fürdőszoba áll. Az étteremben különlegessé­gek várják: a közkedvelt tahi húsleves, a börzsönyi gu­lyás, vagy a Vöröskő-pala- csinta. És aki szereti a jó nedűt, a szálloda melletti bo­rozóban néhány hangulatos órát tölthet eL — A középiskolák negye­dik osztályaiban fokozatosan vezetik be a világnézetünk alapjai tantárgy oktatását. Az új tanévben már 500 osz­tályban 20 ezer diák tanulja majd az új tantárgyat Á város szélén kanyargósak és sötétek az utcák. Nagy rit­kán sárga neonreklám fénye csap az arcomba, utána so­káig semmit sem látok a kin­ti világból. Kanyarog a kes­keny aszfalt, gö-ö-ö-ödrökön ugrálunk keresztül, sípol a fém és az üveg. — Már Cinkotán vagyunk? Cinkotán? Nem, nem va­gyunk még Cinkotán, bár ma­gam is talán ha kétszer jár­tam erre, de annyit biztosan tudok,, hogy nem vagyunk még Cinkotán. Unalomból és harmatgyenge kíváncsiságból nézem az ablaküvegen túli sö­tét világot, mert ha legalább lenne egy jó lábú vagy érde­kes arcú lány vagy asszony ott szemben velem, az más, de így? — Misi bácsi most jár erre életében először. Ez új vi­szonylat. Ha Misi bácsi most jár erre életében először, akkor Misi bácsinak nyilván érdekes és izgalmas lehet ez az út, öt- percenként felfigyelhet, hogy talán célba érkezett, s aztán csalódhat, mert nem, mert csak lassítottunk, mert kerü­lünk egy lerobbant tömeget két piros varázsszemmel. Misi bácsi reménykedve nézhet kétpercenként a kötött kesz­tyűs kalauznőre, talán be­mondja éppen azt a megállót, ahol Misi bácsinak le kell szállnia, de nem, a kalauznő egy munkásasszonnyal beszél­get családi ügyekről, mert a munkásasszony ezen a jára­ton jár minden reggel és min­den délben és minden este a fülledt fonóba, és elmondja, hogy skarlátos a gyerek. — Nem ismeri véletlenül Mátyásföldön a Tóth Cucut? Nem, nem ismerem véletle­nül Mátyásföldön a Tóth Cu­cut, miért kellene ismernem véletlenül Mátyásföldön a Tóth Cucut. Sem Mátyásföl­dön, sem Cinkotán,1 sem Palo­tán, sem sehol nem ismerek senldt, és az elkövetkezendő időkben nincs is szándékom­ban közelebbi ismeretséget kötni! Mert, Misi bácsi, van az úgy, hogy az ember néha szeretne kettesben maradni a gondolataival, s erre mi sem alkalmasabb, mint a februári estében, sötét utcákon kanya­rodó és zö-ö-ö-ötyökölő autó­busz, vagy hogy az embernek néha olyan jólesik semmire sem gondolni, csak nézni ki az üvegen az elmázolt vidék­re. — Mert hogy a Misi bácsi éppen a Tóth Cucutól jön, megivott egy-két pohár bort a jó öreg Misi bácsi. Érzem, ezt határozottan ér­zem, s ha szabad egy meg­jegyzést tennem, savanyú bor, kocsisbor, Misi bácsi. De jó öreg Misi bácsi, tudja, az úgy van, hogy a borszagot még akkor is nehezen viselem el, ha az a saját szájamból jön, Derekán Gábor: Új viszonylat s így most komoly viharok dúlnak a lelkemben, s ami még annál is kellemetlenebb, a gyomromban, Misi bácsi, a gyomromban! — Hát így járt a jó öreg Misi bácsi. Megvallom őszintén, nehe­zen találtam meg a helyem ezen az ülésen, mert kelle­metlenül kemény, s most még­is azzal a gondolattal foglal­kozom, hogy elvándorolok az előbb említett ok miatt, de nem, mert a fényekből látom, Cinkotán vagyunk, s ha jól ér­tettem, Misi bácsi itt leszáll. — Cinkotán vagyunk — mondom —, jelezzen, mert különben nem áll meg a busz. — Már mért jeleznék, nem akarok én leszállni, csak ép­pen kérdeztem az előbb. Vé­gig megyek. De Misi bácsi! Ezek szerint mi mindketten végig me­gyünk. S maga Misi bácsi en­gem szóval tart ha akarom, ha nem, ha tetszik, ha nem, s tudja mit, én mégsem ülök el magától. — Jó ember a Misi bácsi. De nem ülök át! Mégsem, mert nem ülök át. Azért. Mert nem ülők át, nem ülök át ér­ti, Misi bácsi! — Nem kell haragudni a Misi bácsira ... Kedves, jó öreg Misi bácsi én tulajdonképpen szeretem az ilyen Misi bácsikat, mert az apám is Misi bácsi, csu­pán a borszag hiányzik nála, meg az erdélyi keresztapám is Misi bácsi ő azonban már — látja Misi bácsi — megissza, de meg ám a bort és a pálin­kát. De az más! Nézem Misi bácsit. Hátra­fordul és majd meglátja meg­fájdul a nyaka, mert még fél­óra is van tán a végállomásig, s ezt a helyzetet csak úgy bír­ja ki, ha majd félúton nem a bal válla fölött néz hátra, ha­nem a jobb válla fölött. — Misi bácsi a múlt héten a Rozmaring utcában meló­zott. Pályámunkás az öreg, remélem tudja, mi az. Forró teát hordott körbe a béna Ka­láris, hát a Misi bácsi húzta az orrát, mert a Misi bácsi a bort szereti, persze maga a béna Kalárist sem ismeri. Munka után aztán be a Kés- nyitogatóba. Mert jobb egy pohár hideg bor, mint egy po­hár forró tea, ezt jól jegyezze meg! A Késnyitogatóban járt már, nem? Rendes hely. Az Orosz Bangyi, a főnök, birkó­zó volt, érmet is nyert a vb-n. Aztán kapta gebinybe. Ott aztán nem lehet kiabálni, meg káromkodni, mert az Orosz Bangyi azt nem szereti. Hát, nézd csak, mondom, ott a Tóth Cucu! Szevasz te hóhá­nyó, hát neked még mindig akkoráit a füleid, mint egy szamárnak! Isten a tanúm, megőrült a Tóth Cucu, i nem látta a Misi bácsi a Tóth Cu­cut, van annak tán két éve. Tudja, együtt dolgozott a Misi bácsi vele a sínfektetéseknél a Béke úton, erős ember volt, aztán mégis meglépett. Hétfőn reggel bem jött és nem jött többet. Nini a Misi bácsi, sze­vasz te vén öreg, még mindig hordod ezt a szürke gúnyát, s az a tányérsapka a fejeden, még azt hiszi valaki, hogy for­galmi tiszt vagy. Látja, erre mondta, hát már mér ne hor­danám, rendes ruha ez, nem? Csak ilyen nagy pofája volt mindig, de a szíve az vaj. Ha akkor nem ugrik oda a Su­nyóért, ott marad a fiú, ki­nyiffan a gerince. Megindult a sín a kocsirul, s ha a Tóth Cucu nem rántja el, ott ma­rad a fiú. A Tóth Cucu lába így is tönkrement, két hónapig volt betegállományban, de ez még azelőtt történt, hogy el- gyütt a vállalattól. Nahát. Ez a Tóth Cucu. Tényleg nem is­meri? Nem ismerem, Misi bácsi, tényleg nem ismerem a Tóth Cucut, de ha akarja drága Misi bácsi én most azonnal le­ugrom a buszról és visszame­gyek Mátyásföldre, mert ezt a Tóth Cucut meg kell ismerni, mert ez a Tóth Cucu egy szent ember, ha ilyent csinál, vagy nem? — Azt mondja neki a Misi bácsi, hogy hát te, Cucu, mi­kor beszélgetünk már el egy­szer úgy istenigazában, mi van veled, mit csinálsz. Gyere fel vén öreg égjük este, remélem, még tudod, hogy hol lakom, ott, ahol régen. Azt mondja Misi bácsi, talán még odatalál­nék, vagy mifene! Mert tudja, vitt fel neki a Misi bácsi egy fél lter pályinkát, akkor, amikor betegállományban volt, aztán megitták s mind­járt nem fájt úgy a lába a Cucunak. Oszt mikor? Hát úgy hat-hét óra felé, de ne lepődj meg, vén öreg, asszony is van a háznál. Misi bácsi így: gra­tulálok, te hóhányó, mindig nagy kujon voltál. Na, de me­gyek, várnak. Aztán most a Tóth Cucutól jön a Misi bácsi. Megivott egy pohár bort, s el­jött. De nem volt az több öt, hat pohárnál. Hát eljött Misi bácsi, mi­lyen érdekes is az élet, fel­ment, aztán lejött. Ennyi az egész, felmegy az ember a lép­csőkön, aztán szépen lejön. Egy, kettő, három, talán még számolja is a lépcsőket, egy, kettő, három, te leszel a pá­rom. — így gondolkodott a Misi bácsi: menjek fel égjük este, hat-hét óra felé. Áháháhá, ra­vasz ez a Cucu, ez vacsoraidő! Majd főz a menyecske valami jó illatú birkagulyást, bort iszik utána a Misi bácsi a Cucuval, elbeszélgetnek, _ az utolsó buszig. Kibeszélik iste­nesen magúkat, két év nagy idő, s a Tóth Cucu igazán ren­des gyerek. Misi bácsi ebéd óta nem evett, vett a közért­ben két üveg jó pecsenyebort és fehér ingben meg a jó ru­hában hat órakor pontosan be­kopogott. Szerbusz, Cucu, á. kezeit csókolom kedves asz— szonyom, ha nem zavarok. Do­hogj', vén öreg, ülj le, na mi van, nyugdíjba mentél^ már, még nem, pedig már elég vén vagy ahhoz, aztán még fel- áll-e... Szóval pecsenyebor volt Misí bácsi. Két üveg. Maga igazán kitett magáért, két üveg, ez rendes dolog, maga igazi úri­ember, Misi bácsi, ahogy meg- aszalódott feje belecsúszik eb­be a nagy szürke kabátba, a szíve hol van, Misi bácsi, a Bzíve, magának van szíve, Misi bácsi, törékeny szíve, csaik el­takarja ez a nagy szürke ko­pott kabát. Misi bácsi az én apámnak is ilyen pergamen az arca. s ha végigkaoarja a zsi­lettel, ugyanígy kivörösödik, csupán az orra más. — Ne haragudjon, kedves fiatalember, hogy ezt így el­mondom magának. Mondja meg, ha untatom. De értse meg, ott ültünk fél nyolcig a konyhaasztalnál, még a kabá­tot sem vettették le rólam. Az asszony kócos volt és rongyos volt a ruhája, hát én egyedül élek, de az enyémet megnéz­heti. Nézze meg! Ott ült a lá­dán és meg nem mozdult Szédültem már, érti! Nem hogy birkagulyás nem volt, de még egy szelet zsíros kenyér sem. Szédültem, kóválygott a gyomrom. Már a bort én ugyancsak szeretem, de úgy voltam, hogy ha még egy po­hárral meg kell innom, ott nyomban végighányom a konyhát. Ök meg csak vedel­ték a boromat. Én pár pohár­ral ittam. Ha öttel, hattal. Legalább másfél litert megit­tak ők ketten. Fél nyolckor mondom a Cucunak, na sze­vasz, én megyék. Nj’olcig van nyitva a sarkon a közért, ro­hantam, bevágtam ott állva húsz deka kolbászt meg ne­gyedkiló kenyeret.' A sarkon ráhúztam egy nagyfröccsöt Há tudja, az jólesett. Misi bácsi az ablaküveghez hajol, sárga kezével árnyékot vet a szeméhez. — Merre járunk? — Mindjárt megérkezünk, Misi bácsi. — Maga itt lakik? Még so­sem láttam... Jaj, drága, Misi bácsi, kö­szönöm szépen, én nem szok­tam meg, aztán sietek is, néz­ze, én még átszállók, van is benn busz, rohanok, na min­den jót, Misi bácsi és ne ha­ragudjon rám. Ráckeve, a horgászok paradicsoma. Segít az egész család

Next

/
Thumbnails
Contents