Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-26 / 197. szám

// Ősitől a Szovjetunióban tanul 1112 jelentkező közül az idén ésszel 363 elsőéves kerül ősz. töndíjjal az európai szocialista országok különböző egyetemei­re. Egyes szakokra sokszoros volt a túljelentkezés, így pél­dául rengetegen jelentkeztek szovjet ösztöndíjra az atom erőművek és — berendezések, valamint az elektronikai sza­kokra; viszont senki nem je. lentkezett a kenyérsütés, a száraztészta és a cukorgyártás technológiájára. Jurányi Péter a váci Géza király téri gimnázium IV. B. osztályában érettségizett. Érte­sítést kapott a Művelődésügyi Minisztériumtól, hogy . sikeres felvételi vizsgája alapján az 1969 70-cs tanévtől elnyerte a 363 külföldi ösztöndíj egyikét. Mint a Kohó- és Gépipari Minisztérium ösztöndíjasa, a Szovjetunióban az elektroni­kus számoló és adatfeldolgozó gépek mérnöki karán folytatja ősszel tanulmányait. Tanárai, volt tanulótársai vele örülnek a sikernek. Mi is kívánjuk, hogy jó eredmény­nyel végezze tanulmányait külföldön is. (—PP) KISZülés Kibővített ülést tartott ked­den a Váci Járási KISZ-bi- xottság. Jóváhagyta a II. fél­évi munkatervét, majd meg­vitatta az őszi vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlés, va­lamint a tagösszeírás tervét. Mindkét napirendi pont elő­adója a járási KlSZ-bizottság titkára, Furák János volt. A titkári értekezleten meg­beszélték az őszi vezetőségvá­lasztás részletes tervét — az alapszervezetektől kezdve a járásig. Gaál Ferenc, a járási MHSZ-titkár ismertette a KISZ és az MHSZ kapcsolatá­nál? továbbfejlesztési tervét, majd megtárgyalták a szep­tember 7-én sorra kerülő po­kol-szigeti honvédelmi nap részletes programját. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1969. AUGUSZTUS 27., SZERDA üj szenvedély - a gyógyszergyűjtés A járási főgyógyszerész válaszol kérdéseinkre AUGUSZTUSI ESŐ / Tűnődve nézek ki a szer­kesztőségi ablakon, odakinn esik az eső. Puha fátyolban van a Naszály — micsoda csú­nya, augusztus! Vagy ez már az ősz? Ha nem is vártuk, de ttt van, figyelmeztet a nyár, a ragyogás múlandóságára. Nézem a Lenin körút nyüzs­gését és figyelem a hajlado­zó esőszálak sultogását. Hi­deg selyemszálak, leborulva az égi szövődéből, beborítva mindent a városból. Bebo­rítva és eltakarva olyannyira — hogy most már ki sem bú­junk alóla jövő tavaszig... Ráfigyelek egy szép, szőke asszonyra a túloldalon. Riad­tan megáll, esernyőjét feljebb emeli, és úgy látom: egye­nest a mi ablakunkat kém­leli Majd átiramodik az úton, és csakugyan a lépcsőnek tart. Figyelem az ajtót, hallgató­zom és kisvártatva halk ko­pogtatás után belép az asz- szonylM. Vizes haján ezüst­korona, megilletődve pillog teám. Elfogódott, mint ahogy már illik égy szerkesztőségi szobában. — Jaj, ne haragudjon, de muszáj volt jönnöm, mert szörnyű baj történik — rebe- gi és valami bűntényt várva, ültetem le. — Ne féljen, mondjon el mindent — biztatom, — Arról van szó — báto­rodik fel az ázott tündér —, hogy a kislányomat elütötte egy autó, de az istenért! meg ne írják az újságban. A nagy­mami szíve nagyon gyenge és ha elolvassa, még valami, baja lesz. Különben sincs ko­moly sérülés, csak kisebb hor­zsolások — ragyog fel az ar­ca . . Felragyog a szoba is és oda­kinn hirtelen kisüt a nap. Csupa fény lesz minden — mert mégis csak nyár van és a gyereknek sem történt baja, a nagymama egyáltalán nem tud meg semmit. Cinkosként nézünk össze, amikor elmegy. Hosszan né­zem utána a becsukódó ajjót. Majd az ablakból látom, hogy vidáman lóbálja az ernyőt, és a túloldalról még egyszer visszaint. — csankó — Az alábbi kérdéseket tettük ; fel Palotai Ferenc. járási fű- \ gyógyszerésznek, a váci köz- ! ponti gyógyszertár vezetője- | nek: — Mit tart járásunk, vá­rosunk lakói gyógyszerigé­nyéről? — Az öt év előtti, havi 600 • ezer forintos forgalmunkkal j szemben az idén 850 ezer fo­rint forgalmat érünk el. Váro­sunk, járásunk sem-, mentes attól az áramlattól, ami az egész világon jelen tkfezik. Sok gyógyszer fogy, a fogyasztás rohamosan emelkedik. Ennek okát abban látom, hogy az ál­talános betegbiztosítás alap­ján a betegek bátrabban, gyakrabban fordulnak orvos­hoz, kiterjedtebb a gyógysze­res kezelés. — Fellelhető-e gyűjtési láz vagy az ésszerűtlen felhalmozás nyoma? — Természetesen van ilyen tapasztalatunk, ha nem is nagy arányú. A gyógyszer­gyűjtés néha önkénytelen fo­lyamatként jelentkezik. A be­tegek hajlamosak arra, hogy ha a kezelt baj tünetei javul­nak, a gyógyszerszedést abba­hagyják, amikor ez újból szükségessé válik, nem a meg­maradt készletből fogyaszta­nak, hanem új receptet írat­nak. Ilyenkor egy gyarapodó tartalék jön létre. Ezt felesle­gesnek 'tartom, mert a kezelő­orvos minden szükséges gyógy gyszert felír és az ki­váltható. — Történt-e a budapesti gyógyszertárak házipatika felülvizsgálatéihoz hasonló munka nálunk? — örömmel mondhatom, hogy központunk kezdemé­nyezésére két éve már az egész megyében felmérést vé­geztek egészségügyi dolgo­zóink. Felkeresték körzetük lakóit, megnézték a lakásukon tárolt1 gyógyszereket, a régie­ket megsemmisítették. Termé­szetesen nem mindenki fogad' ta szívesen a vizsgálatod fő­leg azok nem, akik nem érez­ték benne a jóakarató* segítő­szándékot. Azóta sokan tud­ják, hogy hasznos a jó tanács A járás és város bármely gyógyszertárában szívesen adunk felvilágosítást és segít­séget ebben a kérdésben. — Mit üzen a járás és vá­ros lakóinak gyógyszer­ügyben? — Szeretném mindenkivel tudatni, hogy a magyar gyógy­szerek versenyben vannak a külföldiekkel. Szükségtelen azok mindenáron való beszer­zése. Ne gyűjtögessék a gyógy­szereket és nagyon fontos, hogy a régen taroltakat ne használják fel. Nemcsak a gyógyszerekre, hanem a ház­tartásban használt vegyszerek­re is vigyázzanak, mert azok is veszélyesek. A legnagyobb óvatosságot és az elkülönítést ajánlom. Ne kísérletezzen sen­ki a gyógyszerekkel önmagán, a kezelőorvos utasítását tart­sák be. — Azt szeretném kérni az illetékesektől — fejezte be a főgyógyszerész —, hogy a köz­ponti gyógyszertár előtt rako­dási területet jelöljenek ki, hogy a zavartalan gyógyszer- szállítást biztosítani tudjuk. A. B. Aggodalmak a Borbár körül tott ez a sejtelem. Elképzel­tem reprezentatív bárunkat, ahonnan időnként hangos nó- tázással másznak fel négy­kézláb a törzsvendégek. Bizony, ez nemcsak rém­hírnek, de viccnek is rossz. Remélem, hogy álcád , az We- tékes helyen is olyan, aki eb­ben egyetért velem. M. V. Arán)kórus találkozó Vasárnap délután kedves összejövetel színhelye volt a művelődési központ. Az Aranykórus tagjai — akik a régebbi években Gyulán, Pé­csett arattak diadalt — baráti találkozóra jöttek össze a 10-es teremben. Elbeszélgettek egy­mással. majd Bogányi Tibor karnagy vezetésével Monte­verdi-, Bartók-, Kodály-dalla- mok csendültek fel. emlékez­tetve a sikeres hangverse­nyekre. Csütörtökön: Növényvédelmi tanácskozás Csütörtökön a Váci Járási Tanács dísztermében kezdődik a Pest megyei növényvédelmi tanácskozás. Bevezetőt mond dr. Pénzes János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. A vitaindító előadást dr. Nechay Olivér tartja „A növényvéde­lem helyzete, problémái” cím­mel. Vita után a vendégek lá­togatást tesznek az Alagi Ál­lami Gazdaság központjában. Napirenden: a megyei honvédelmi nap Szeptember hetedikén, va­sárnap a Váccal szemközti szigeten rendezi a Pest me­gyei MHSZ a váci járási és városi pártbizottsággal, vala­mint a tanáccsal karöltve az 1969-eß megyei honvédelmi napot. Ezzel kapcsolatban pénteken délelőtt tartották az előkészítő tanácskozást a Lenin úti pártház könyvtár- j szobájában, 1 ÍR ANY: Visegrád és Szentendre A városunkban fesztiválozó fiatal amatőr írók a hétfői és a keddi üzemlátogatások után ma, szerdán a Dunakanyar két helységébe látogatnak. Visegrádon megtekintik az ásatásokat. Ebéd után Szent­endrére utaznak és ellátogat­nak Barcsay professzor mű­termébe. Holnap fiatal honvé­dekkel találkoznak a Sallai- laktanyában, ahol Szálkái őr­nagy tart vitaindító előadást „Hazafiság és irodalom” cím­mel. iRgyanesjogi tanácsadás Augusztusban az utotsó csü­törtöki ingjenes jogi tanács­adást 28-án délután öt órai kezdettel tartja dr. Polácsy Beatrix, a Váci Ügyvédi Munkaközösség tagja, a Lenin úti párt-, és tömegszervezeli székház első emeleti üvegter­mében. ■ Csövezésnek ne­vezzük azt, ha vala­ki csölakó. Azaz, ha nincs lakása, és éj­szakára — kényelme­sen vagy kényelmet­lenül — meghúzódik egy testhezálló cső­ben. A szónak ter­mészetesen átvitt ér­telme is van: nem feltétlenül szüksé­ges egy csőben szun­dikálni, megteszi azt pad, árok, vagy akár egy szénakazal is. A sors úgy adta, ■ hogy hajnali egy óra­kor Szódon álltam ünneplő sötét öltö­nyömben, valarpint egy táskával a hó­nom alatt. Pestre menni nem érdemes, mivel reggelre úgyis vissza kell jönnöm. Elhatároztam: Vác- ra megyek. Vác mégiscsak város, könnyebben találok szállást. Sétáltam, sétáltam, egészen Sződligetig, ahol végre-valahára táláltam egy leara­tott búzatáblát. — Ahol búza, > ott kazal! Heuréka! — mondtam fennhan­gon. és elindultam a tarlón. Néhány lévést tettem két lábon, majd négykézlábra ereszkedve átkoztam a technika vívmá­CSÖVEZTEM nyalt. Rögtön kap­csoltam ugyanis, hogy amiben eles­tem, nem lehet más, mint egy szalmabála. Kicsi, kemény, vizes és alattomos. Hol van rnár a szalma­kazlak romantikája?! Nem tehettem mást, továbbindul­tam a város felé, in­tegettem az autósok­nak, ők vissza — de megállni egy sem akart. Azaz, a hajó­gyárnál szerencsém volt, mert onnan már kocsival jöhettem be. örültem, persze, még ennek is. Első .utam termé­szetesen a vasútállo­máshoz vezetett — hiába. ,A szálló azért nem jutott eszembe, mert nem is mertem remélni, hogy a 16 ágy közül egy is szabad lenne. Ám az állo­másra is l\iába Inen- tem: kitehették vol­na a ..telt ház” táb­lát. Minden pádon aludt valaki. Morfondíroztam, mit tehetek, aztán rájöttem, csak egy megoldás van: a ró­zsákért. Már el is képzel­tem. milyen gyönyö­rű érzés lesz a vi­rágzó rózsák illatá­ban, a természet lágy ölén, esftleg a kert egyik padján alvás­ra hajtani fejem. Áb­rándozva indultam el, de a Marx téren egy pillanatra meg­zavartak. — Giliszta! — ki­áltott rám valami. — Hm. hm — csodálkoztam. Is­merve alakomat, sok minden lehet monda­ni rám, de gilisztát semmi esetre sem! Aztán kiderült a té­vedés. A téren hin- tázgató néhány fia­tal összetévesztett Pilincka nevű barát­jával. Én pedig Pi- linckát tévesztettem ■ össze Gilisztával. Node sebaj — gon­doltam —, ezek az ifjak váciak, bizo­nyára bölcs tanács­osai láthatnak el al­vásügyben. Beszédbe elegyed­tünk, elmesélték, hogy búcsúban vol­tak, sőt, azt is meg­tudtam, hogy a tár- saság minden tagja' mindenkit csak Du­gónak vagy Gyugó- nak szólít, kivéve Kopaszt, aki azzal érdemelte ki nevét, hogy haja vállig ér, valamint Pilinckát, akivel engem össze­kevertek. — És hol alud­jam? A rózsakert­ben? — A, dehogy, az állomáson. — Ott, sajnos, minden hely foglalt. — Akkor az első vágányon balra van egu vonat, amelyik csak éjszaka közleke­dik. Valamelyik kocsijában biztos lesz még hely. Lemondtam hát a rózsaillatról, de a vasúti kocsit sem ke­restem fel, mert a váróteremben meg­ürült egy hely. Táskámat fejem alá tettem, és ünneplő öltönyömben az iga­zak álmát aludtam reggel 6-ig. Persze, ha ez az igazak álma, akkor inkább bűnösnek vallom magam, és legközelebb nem pádon, hanem egy jó meleg ágyban al­szom. Mert az sokkal jobb... . , M. S. Házgyár az országút mellett (ii.> Tegnapi számunkban ere­zettük olvasóinkat az ÉVM 43-as számú Állami Építőipa­ri Vállalat III-as számú ház­gyárának harminc holdas te- rül-tére. Bemutattuk Vetró Mihály gyárvezetőt s arról ír­tunk, hogy ők készítik majd a 14 000 otthont magában fog­laló Újpalota korszerű laká­sait. 22 ezer négyzetméteren Az országút felől is jól lát­ható ez a monumentális mun­kahely, hatalmas üvegfalai­val, tekintélyt parancsoló méreteivel. A gyártócsarnok 22 ézer négyzetméter alapterületű. Eltörpül benne az ember. Da­rupályák, csigasorok, sínek. A szovjet öntőformák már megérkeztek. Kezdődik a pró­baöntés. Nagyméretű falré­szek, vasbetonelemekkel. Az oldalfalak majd kitapétázva, a padlórészek műanyagszőnyeg- borítással. űk készítik, szál­lítják és szerelik össze a helyszínen. ; Egy év alatt 4200 lakás el­készítését tervezik. »• Ciícző, munkásszálló Kétszáznegyvenen dolgoz­nak ma a házgyárban. Tíz­tizenöt helységből szállítja őket ide reggelenként a há­rom gyári busz, főként a Du­nakeszi—Vác és a Dunakeszi —Főt közötti szakaszról. Ha majd beindul a futő- szalagos, teljes termelés, 800 munkás* és 100 alkalmazottat foglalkoztat a gyár. A róluk való gondoskodás sok jelét látjuk máris. Kész a 227 sze­mélyes öltöző. Szeptemberben elkészül az 57 férőhelyes szálló, háromágyas szobákkal, saját étteremmel, kultúrhe- lyiséggeL Párt, KISZ, szakszervezet Az építőmunka segítője a társadalmi mozgalmak kibon­takozása. A pártalápszervezet már az első napokban meg­alakult. 1968. november 7-én volt az első taggyűlésük. Kész az őszi politikai oktatás ter­éé, gondolnak a további párt­építő munkára. A szakszervezet egyik kez­deményezője volt annak a vállalásnak, melynek során a házgyári kollektíva vállalta III. negyedéves tervének 10 százalékkal való túlteljesíté­sét., S a betonelemeket gyártó Üttörő-brigád felajánlása sej­teti egy kibontakozó szocialis­ta munkaverseny csíráját. Egy barátságos fiatal asz- szony, Szabó Imréné a KISZ- szervezet titkára. Elmondta, hogy hatan kezdték, s ma har­mincnál több tagja van az if­júsági szervezetnek. Minap a Szentendrei úti rokongyárban voltak tapasztalatcserén, KISZ-látogatáson. — Él a gyárunk! — össze­gezi Vetró gyárvezető, s jo­gos büszkeség cseng a hang­jában. Papp Rezső A yáci Sztáron Sándor Gimná­zium nappali taqozata részére a tanévnyitó ünnepség szep­tember 1-én de. 9 órakor lesz Levelező taqozata részére a ja­vító vizsqa: szept. 3-án 14 óra­kor lesz; beiratkozás: és tan­könyvvásárlás szept. 3-án és 4- én lesz 15 órától 18 óráig; az első tanítási nap: szeptember 5- én 16,30 órakor, (x) Elkészültek a külső tárolósorok (Wahl Ottó felvétele) i Köztudott dolog városunk­ban, hogy utcáink nem a leg­tisztábbak, még mindig kifo­gásolható a kenyér minősége, és hogy sokfelé nyílt talpon­álló. Na, de ne csak a negatívu­mokra tekintsünk, hiszen épül városunk reprezentatív szó­rakozóhelye: a Borbár. Ez eddig egészen helyén­való, mivel színvonalas szó­rakozóhelyekben nem bóvel- Icedünk. Csakhogy — és ne legyek most pesszimista? — a múltkoriban azt olvastam városunk lapjában, hogy a Borbár egyik helyisége — bizonyára az ajtóhoz közelebb eső — talponálló lesz. Megdöbbentem eme hír ol­vasásakor, szilárd meggyőző­désem volt: ez nem lehet más, mint rémhír! Rámszállt mégis valami baljós sejtelem. Hátha jól értesült lapunk tudósítója és a talponálló ügye mégis igaz. Őszintén szólva, porig súj­

Next

/
Thumbnails
Contents