Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 196. szám

1969. AUGUSZTUS 26., KEDD t KÖRÖSI DISPUTA II. Demokrácia kicsiben és nagyban Mosolyt keltő véletlen: Les- kó László, a Nagykőrösi Kon­zervgyár pártbizottságának titkára, s Friss Antalné, a szakszervezeti bizottság titká­ra egy megbeszélésről jön, ahol az üzemi demokrácia helyzetéről készülő fölmérés — szeptemberben kerül plé- num elé a jelentés — néhány módszertani kérdését tisztáz­ták. Benne vannak tehát a té­mában, amelyről az újságíró is kérdezi őket.' ÚJSÁGÍRÓ: Ha már a vé­letlen így kézrejátszott, miért a fölmérés? Munkaterv sze­rint, vagy mert valami aktuá­lissá tette? Hiszen a gyár többszörösen elnyerte a Mi­nisztertanács és a SZOT vö­rös vándorzászlaját, a szocia­lista munka vállalata címet, ilyen helyen aligha lehet baj az üzemi demokráciával. LESKÖ LÁSZLÓ: Éppen ez az az álláspont, ami arra késztetett bennünket, hogy alaposabban fölmérjük, hol is állunk? Minden rendben van? A jó eredmények ugyanig sokakban táplálták azt a tudatot, hogy nekünk már nincs is lényeges tenni­valónk. Valóban: van üzemi demokrácia nálunk. Ügy ál­talában. De a részleteit te­kintve? Az üzemeket, a kis­csoportokat? A középveze­tést? FRISS ANTALNÉ. Ez utóbbihoz kapcsolódva: a föl­mérő munkának ugyan nem vagyunk még a végén, de az már most is kiderült: az üze­mi demokrácia csatornáinak némelyike középszinten el­dugul. Az emberekhez még úgy-ahogy elkerül az, ami a gyárvezetéstől jön, de a visz- szajelentő csatorna már nem nnj ködük. az irányítókhoz alig valami jut el abból, amit az emberek mondanak, bírál­nak. K ÚJSÁGÍRÓ: Meggyőződé­sem, hogy napjainkban az anyagi és erkölcsi ösztönző rendszer ilyen értelemben a kívánatossal szemben, fordít­va működik. Arra sarkallja a középvezetőket, hogy hallgas­sák el a bajt, a mulasztást területükön, ha lehet, ne to­vábbítsák az elégedetlen ész­revételeket — mert azok rá­juk is rossz fényt vetnek —, tussolják el a konfliktusokat stb. LESKÖ LÁSZLÓ: Hasonló tapasztalataink vannak. Ko­rábban igen elégedettek vol­tunk azzal, hogy nqlunk min­denki megmondhatja a véle­ményét, s a haja szála sem görbülhet. Most, amikor ezt a széleskörű vizsgálódást meg­kezdtük, kiderült: édeskevés megelégedni ennyivel. Nem az a fő kérdés, megmondhatják-e az emberek a véleményüket, hanem az, milyen tettek, in­tézkedések követik a bírála­tot?! Azaz: van-e értelme egyáltalán szólni? Ez a de­mokrácia alapkérdése. FRISS ANTALNÉ: Másik, s igen fontos tapasztalatunk az, hogy az üzemi demokrá­cia „hatásfoka” nagy mér­tékben függ a környezeti té­nyezőktől — ez eddig ismert —, s ezen belül is attól, az egyén a saját és a közös ér­deket miként ismeri fel. Kö­zelebbről: a húsz éve itt dol­gozó törzsgárdatagot áthelye­zik a másik üzembe, ami a konzerviparban nem ritkaság. Kiderül: aki eddig lelke volt egy közösségnek, ott, a szo­katlan helyen — amit tehát „rákényszerítettek” — nem­törődöm lett. A megszokás fe­lülkerekedik a gyári érdek fölismerésén, de legyűri az egyéni érdeket is. A pszicho­lógiai tényezők nagy szerepe, legalábbis számunkra, újdon­ság a demokratizmus eseté­ben. LESKÓ LÁSZLÓ: Azt ten­ném hozzá: még a legjobb szocialista brigádokkal is ba­junk van ilyen esetekben. A kiscsoportok sovinizmusa ko­héziós erő a maguk körében, de. sűrűn akadály a gyár egé­szét, a fejlődést tekintve. Ér­dekes ellentmondás, tipikus esete a fejlődés szülte ellent­mondásnak Korábban min­denki csak magával törődött. Ma a kiscsoportok — egyes brigádok, egy gyártóvonalón levő közösségek — már erő­sen össze tapadnak, de: az egész közösség s a maguk ér­dekeinek kapcsolatait még nem ismerik fel. ÚJSÁGÍRÓ: Ha jól értem, lényegében az alapokig kí­vánnak eljutni. Addig, hogy mi az üzemi demokrácia, mi­ként hat különböző módon azonos közösségekre s így to­vább. LESKÓ LÁSZLÓ: . Igen. A párt-végrehajtóbizottság ja­vasolta a téma vizsgálatát, azért, mert meggyőződésünk: egy csomó dolog nem más, mint látszat vagy áldemokrá­cia, semmi köze a tényleges — mert hatásos — üzemi de­mokratizmushoz. A formaliz­musok veszélyes megnyug­vást kelthetnek. Márpedig sok a formalizmus. FRISS ANTALNÉ: Vizsgál­juk például, hogy szüksé- ges-e az a sokféle fórum, mely ugyan létezik, de: mi­nek? E fórumok"funkcionális szerepét tűztük napirendre: hivatásvizsgálatot végzünk, vajon érdemes-e próbálkozni kevesebb, de minden tekin­tetben nagyobb eredményeket kínáló formákkal. Egyetlen példa: nagyon változó a ter­melési értekezletek eredmé­nyessége. Van olyan üzem­vezető, művezető, aki min­den felszólaló után azonnal válaszol, sokszor nem éppen kedvesen, s ezzel olyan pszi­chológiai légkört teremt, hogy mások már nem is kí­vánnak szólni. Apróság? Ta­pasztalataink szerint nagy a jelentősége. ÚJSÁGÍRÓ: Ez jó óolog, de én még nem hallottam olyan esetet, hogy valakit — bárhol — felelősségre von­tak volna azért, mert meg­szegte az üzemi demokrácia szabályait. Mármint anyagiak­ban éreztetett felelősségre gondolok. A fejmosás, az 'ejnye-ejnye ugyanis aligha elég... Márpedig az van: ha a tervet nem teljesítette, ha rossz minőségű félkész vagy kész terméket adott tovább, akkor csökkentik a prémiu­mot, a nyereségrészesedést, de ha nem tűri az üzemi demokráciát, ha fütyül -az emberek véleményére, tehát ha alapvető normákat sért meg, semmiféle anyagi kö­vetkezménye nincsen. Ezentúl csak saját telepükön végezhetnek bérmunkát a mezőgazdasági tsz-ek Rendélet □ termelőszövetkezeti munkaerők foglalkoztatásáról A munkaügyi miniszter és a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter rendeletet adott ki a termelőszövetkezeti mun­kaerők foglalkoztatásának egyes kérdéseiről. A rendelet a mezőgazdasági tsz-ekre, a halászati termelőszövetkeze­tekre, a mezőgazdasági szak- szövetkezetekre és ezek társu­lásaira, valamint az érintett vállalatokra terjed ki. Mint a Munkaügyi Miniszté­riumban elmondották, az új jogszabály a szövetkezeti munkaerők átengedésével és a szövetkezetek bérmunkáival kapcsolatos egyes visszásságo­kat szünteti meg. Eddig mód­juk volt a szövetkezeteknek, hogy különböző ipari üzemek számára átengedjenek szövet­kezeti tagokat, munkájukért jelentős összegeket számítottak fel, s gyakran bérfeszültségek keletkeztek az iparvállalat sa­ját dolgozói és a hasonló mun­kát végző szövetkezeti tagok keresete között. Ugyanakkor az is indokolatlan volt, hogy a szövetkezetek lényegében munka nélkül jutottak több­letjövedelemhez. Azoka^ a dolgozóikat, aki­ket valamilyen okból átmene­tileg nem tudnak foglalkoztat­ni, továbbra is átengedhetik más vállalatoknak, ezentúl azonban nem mint szövetkeze­ti tagok dolgoznak, hanem mint a vállalat dolgozói, s a bért is a vállalattól kapják. A szövetkezet ilyen esetben tag­jától vagy alkalmazottjától sem igényelhet térítést a vál­lalati munkalehetőség biztosí­tásáért, mivel azonban az ideiglenesen átengedett dolgo­zó után is kell bizonyos ter­heket viselnie a szövetkezet­nek, a szövetkezeti dolgozót foglalkoztató vállalat költség címén a szövetkezeti tagnak kifizetett munkabér 15 száza­lékát köteles megtéríteni a szövetkezetnek. Ezenkívül azonban semmiféle térítést nem fizethet a vállalat a tsz- nek. Az említett koncepcióval függ össze, hogy a termelőszö­vetkezet — bár természetesen továbbra is vállalhat bérmun­kát — az ilyen munkával csak saját telephelyén foglalkoztat­hatja tagját vagy alkalmazott­ját. A rendelet körülhatárol­ja, hogy saját telephely alatt az a község vagy város érten­dő, amelynek területén a szö­vetkezet mezőgazdasági tevé­kenységét folytatja. A szövet­kezet számára bérmunkát adó vállalat telepén akkor sem vé­gezhet a tsz bérmunkát, ha telephelyük azonos városban vagy községben van. Ez a kor­látozás azonban nem vonat­kozik az élelmiszergazdaság­gal, a fagazdasággal, nádter- meléssél és -feldolgozással kapcsolatos bérmunkára. A rendelet augusztus 23-án, szombaton lépett hatályba. Az ezzel ellentétes korábbi meg­állapodásokat 1969. szeptem­ber 1-ig meg kell szüntetni. Elfelejtett lehetőségek ELADÓ EGY KISVASÚT Különös, vegyes hangulatot áraszt a szobi gazdasági vasút „pályaudvara”. Az elhagya- tottság és elhanyagoltság me­seszerűvé varázsolja a hal­ványszürke kockaköveket szállító szerelvényeket, a gye- r .kjátéknak tetsző kismozdo- nyokat. A benyomást zola-i árnyalatokkal motiválja a szűkös, szegényes irodahelyi­ség. Mindez így együtt: mint­ha régesrég olvastam volna, regényben, és az ismerősen hi­hetetlen képet csak emlékeze­tem filmje pergetné elém. Lassan-las&an azonban ki­derül, hogy valóságos ténye­zőkből áll össze a Kép ilyen­né — ilyen régen volt hangu­latúvá. Ez a kisvasút ugyanis — habár szüntelenül „üzemel” y (a Pestvddéki Kőbányát Szolgálja ki) tulajdonképpen nem más, mint egy elf elejtett probléma. Valami, amiből le­hetne valami — de ez a fel­tételes mód állandósult a sor­sát illetően. Az Iroda menti fal tövében ásnak valamit; falikutat szerelnek oda. Ezzel a „létesítménnyel” kö­rülbelül ki is merül a „kor­szerűsödés” lehetősége. Eddig hordóban tárolták a vizet, de az Ipoly felől nyitott pályáról Aki a betegek egészségére vigyáz A múlt héten a Pest me­gyei szakorvosi rendelőintézet belgyógyászati rendelésén ko­ra reggel egy páciens Vizsgá­latra jelentkezett. Sárgasága van, az szemmel látható volt, azt pedig, hogy a baj honnan ered, a vizsgálat mindjárt megállapította:'fertőző máj­gyulladás. Azonnal a László Kórházba utalták, de talán még oda sem érhetett vele a mentőautó, amikor az összekö­tő ajtón át a kórházból az in­tézetbe lépett sietősen egy őszes hajú, fehér köpenyes or­vos. Intézkedésére nyomban fer­tőtlenítették az intézet vala­mennyi helyiségét, ahol a be­teg megfordult, és gammaglo- bulinnal beoltottak minden or­vost, asszisztenst, takarítónőt is, akivel csak érintkezett. Ef­fajta óvintézkedés távolról sem újdonság, annál inkább az, hogy a kórházban külön szakképzett közegészségügyi­járványügyi ordas látja el ezt a feladatot. Az egészségügyi miniszter alig két éve elrendelte, hogy 1971-ig a klinikákon, fővárosi és megyei kórházakban füg­getlenített higiénikusi főorvo­si állást tervezzenek. A Pest megyei Semmelweis Kórház az elsők között hajtotta végre a rendeletet, amikor néhány hó­napja dr. Antunovics Jánost erre az állásra kijelölte. A főorvos előzőleg 12 esz­tendőn át működött a Pest megyei Közegészségügyi—Jár­ványügyi Állomáson, és ez­alatt tudásával, lelkiismere­tességével, ügybuzgalmával nagyon sokban hozzájárult a megyei közegészségügy fejlesz­téséhez. Most pedig a megyei kórház és rendelőintézet köz- egészségügyét ellenőrzi, de a megye többi kórházát, ren­delőintézetét is felkeresi időn­ként, van tehát éppen elég tennivalója. Munkájáról csak ennyit mond: — Az elővigyázatosságot és tisztaságot természetesen ed­dig sem hanyagolták el a kór­házakban, a Semmelweis ne- i vét viselő kórházban sem. Kol­légáimnak azonban sok idejét kötötte le az ez irányú gondos­kodás és adminisztráció. Per­sze, a higiéniai szempontok be­tartására most is változatlan éberséggel figyelnek, csak hogyha észrevesznek valami rendellenességet, elég, ha ne­kem szólnak, intézkedniük már nem kell. Egyszóval te­hermentesítem őket ettől a munkától és a vele járó admi­nisztrációtól, s mint szakem­ber, természetesen állandó el­lenőrzést végzek. Feladata nem szorítkozik csupán af esetleg felmerülő fertőzésekre. A Semmelweis Kórházban 650, néha 700 be­teg fekszik, a rendelőintézet­ben naponta több százan for­dulnak meg, az orvosok, ápo­lónők és a többi kórházi dol­gozó száma is meghaladja az ötszázat. Látogatási napokon pedig sokszor kétezren is el­lepik a kórtermeket. Ahol egyetlen kórházépületben eny- nyi ember megfordul, ott va­lóban fokozottan kell ügyelni a higiéniára. Különben megtörténhet, hogy akár egy beteg vagy lá­togató elterjeszti a benne lap­pangó fertőző betegséget az ápoltak és a kórház dolgozói között. Aminek ugyan elenyé­szően csekély a veszélye, de hogy még kisebb lehetőség le­gyen rá, arra a megyei kór­házban most dr. Antunovics ügyel. Orvos, aki nem gyógyít, hanem a betegek egészségére vigyáz. Sz. E. ellopták a víztároló hordót — pedig errefelé többnyire szent­ségtörésnek tartják, ha vizet tárolnak a hordóban... — A tettes kiléte nem derült ki — viszont kénytelenségből föl­szerelik a falikutat. — Amit lehet, feketén meg­csináljuk magunk — vizsgáló aknát, darut, ilyesmit erre kényszerít a sorsunk — mond­ja Néder Mihály, a szobi gaz­dasági vasút üzemfőnöke. Egy-egy vevő felbukkan, az­után minden marad a régiben — a levegőben. Emiatt ilyen nyomorúságos minden. Ezen a többértelműen po­ros munkahelyen, a kiörege­dett épületben összezsúfolódó öltözőszekrényekben a pisz­kos ruha közös helyen van a tisztával, a fürdő óvilági, és ezzel a szociális vívmányok felsorolásával végeztünk is. A 33 év alatt, amióta Jacz- kó Béla lakatos csoportvezető itt dolgozik, jól párszor gaz­dát váltott már a kisvasút. Kezdetben a Magyar Kereske­delmi Bank RT-é volt, azután államosították, 53-ban átvette a Győri Gazdasági Vasút, majd az E&zak-magyarországi. — „A vasút a vasúté” — szü­letett meg a minisztertanácsi határozat az ötvenes években — számol be további sorsújáról Néder Mihály. Ennek eredmé­nyeképpen országszerte körül­belül át ven kisvasutat csatol­tak a gazdasági vasút igazga­tóságához. 1960-ban újabb ha­tározat jött ... Külföldön fej­lesztik az ilyen kisvasutakat, nálunk minden szállítást az autóutakra akarnak hárítani újabban. Pe­dig tömeget csak a vasút szál­líthat! Pillanatnyilag a nagy MÁV-hoz tartozunk, ez mi­ránk is sok plusz-terhet ró — a szolgálati időt a nagy MÁV rendelkezései szabják meg, az elszámolás, bérszámfejtés, me­netlevél' sok adminisztrációval jár — és bár túlzottan gazda­ságosak éppen nem vagyunk, de ráfizetésesek sem, hasz­nunk mégis a nagy MÁV zsák­jában vész el. A MÁV is sza­badulna most már tőlünk. Jó ideje tart a huzavona: mi le­gyen? ötletek merülnek fel, és tűnnek el. Emiatt él teljes lét­bizonytalanságban másfél év óta vagy száz emberünk. So­kan nem is vártak tovább: el­mentek máshová. Dehát mindenki nem járhat be Pestre! Zömmel helybeliek dolgoz­nak nálunk, de Letkésről, Ipolydamásdról, Zebegény- ből, Márianosztráról is be­járnak, — motorral, kerék­párral, busszal. Személyze­tünk: 5—6 forgalomirányító, és csoportvezető, 8 fűtő, 8 moz­donyvezető, 8 kisegítő, 20 laka­tos, és 40 fékező. — De létszámhiányunk van, emiatt sokszor nem tudjuk be­tartani a határidőket — pana­szolja Jaczkó brigádvezető. Fülöp Elemér mozdonyveze­tő 21 éve van itt, fűtőként kezdte. Szeretne innen nyug­díjba menni —, de ki tudja, mi lesz addig. Gonda Pálné, a telep „mami”-ja, 14 éve taka­rít a kisvasúinál. Ö is itt sze­retne maradni, akárcsak a töb­biek. Néder Mihály folytatja a történetet. — Hatvanhárom körül kijött egy határozat — a szobi járási NEB javaslatára úgy döntöt­tek, hogy kössék össze a mi Szob—Nosztra—Börzsöny vo­nalunkat a másik oldalról in­duló Kismaros—Királyréti kis­vasúiéval. Tavaly, vagy tavaly­előtt a Pest megyei Hírlapban cikk is jelent meg erről. A Kismaros—Királyrét! erdei vasút tulajdonosával: a Bör­zsönyi ÁG-gal egy éve június­ban is folytak erről tárgyalá­sok. Nagy tervek, elképzelések — aztán újra meg újra semm,. A Börzsöny egészen Ipolyig, Kemencéig az ÁG-é. Jó pár ezer hold. Sok turistaház van már Börzsönyligeten, Kisma­roson rengeteg telket adnak el, de van itt óriási szűzterület is, tökéletesen kihasználatlanul. A Börzsönyi ÁG parcellázhat­na. a Szob—Nosztra—börzsö­nyi szerpentin út—Királyrét— kismaros!, összekapcsolandó vonala mentén gyönyörű a környék, sok a duzzasztható patak, teliszórhatnák nyara­lókkal, víkendházakkal. Micso­da romantika lenne a külföl­dieknek is az úttörővasút stí­lusában kifejlesztett erdei kis­vasút! A telkeket vennék, mint a cukrot — mi pedig személy- szállítással is foglalkoznánk, egyik a másikát lendítené föl. Az elképzelés egyáltalán nem látszik utópisztikusnak —. sokkal inkább a remény lát­szik túlzottnak, hogy az ügyes elgondolás belátható időn be­lül meg is valósul. Vajon miért nem törődnek jobban ezzel a kitűnő lehető­séggel, most. amikor a nya­ralótelkek iránti érdeklődés elérte a felső fokot, a telek­árak nem kevésbé — és ami­kor a gazdasági szempontok már régóta nem tartoznak a reiteffetnivaló szépséghibák közé? Börzsönyi ÄG! Pest megyei OTP! Dunakanyar bizottság! Mindenki, akit illet! Eladó egy kisvasút, és a felsorolt, kap­csolt üzleti lehetőségek. Péreli Gabriella LESKÓ I,ASZLÖ: Felel­hetném azt, hogy nálunk már volt példa erre —'a Konzerv V. üzem esetében —, mármint a tervteljesítés, a ■ megfelelő minőség ellenére alkalma­zott anyagi megkülönbözte­tésre, éppen az ön által em­lítettek miatt, de tény, hogy nem általános gyakorlat ez. Itt már eljutunk a felelősségi rendszer kérdéseihez, a veze­tők egyéni adottságaihoz, mindahhoz, ami már nem­csak gyári téma, hanem jó­val túlterjed annál. Ugyan­is: mi gyáron belül nem tu­dunk létrehozni egy olyan anyagi felelősségi rendszert, amelyben súlya van erkölcsi tényezőknek is, ha újra meg újra kontrát mond erre a gyárkapun kívüli élet. Azt mondom ezzel: az üzemi de­mokrácia egy-egy közösség esetében sem függetleníthe­tő az általános helyzettől, s haladás csak akkor lehetséges, ha az élet más területein is haladást, változást tapasztal­nak az emberek. FRISS ANTALNÉ: Lénye­gében tehát az alapokig ju­tunk el, oda, hogy alig is­merjük az üzemi demokrácia hatásmechanizmusát, s' oda, hogy egyáltalán mit jelent: üzemi deirfokrácia? Miként, milyen mércékhez igazítva határozható meg? Állapot és folyamat egyszerre, annak minden ellentmondásosságá­val, s éppen ezért fordítunk nagy figyelmet a fölméréskor az alapkérdésekre. Sok száz embert hallgatunk meg a három és fél ezer főt foglal­koztató gyárban, de még így sem biztos: helytálló lesz-e minden megállapításunk. ÜJSAGÍUÖ: Azaz elvégzik a fölmérést, hogy utána egé­szen az alapokig visszamen­jenek, s újrakezdjék építésű- I két? ' LESKÓ LÁSZLÓ: Pontosan erről van szó, mert enélküi a legjobb szándékok és elha­tározások is csak fabatkát ér­nek. Mészáros Ottó Lehár-emlékmő A Szlovák Képzőművészeti , Alap és a Komáromi Városi Tanács szűk körű pályázatot' ír ki egy Le hát-emlékmű meg- * alkotására. Az emlékmű alap­kőletételére jövőre kerül sor a komáromi származású világhí­rű zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából.

Next

/
Thumbnails
Contents