Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

1969. AUGUSZTUS 3.. VASÁRNAP ^cÁf/rfap n Munkába, mamü^HHUBBnanM eredményekben gazdag félév ■a—aarmr^'nryi i.í'iiíjf M'nii ii —aaggaa—mb—— Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a HN Pest megyei bizottságának titkárával A FŐVÁROS KAPUJÁBAN A távolban hegyek keretezik a lapályos tájat, ahol most az ország egyik legkorszerűbb lakótelepe, a keleníöldi épüL Az egykori „Bíbic telep” helyén — szovjet házgyári minta alapján — egymás után rekordtgyorsasággal húzzák fel a „mini” és „maxi” beceneveket viselő, hat, tíz, tizenkét lépcsőházas, négy- és kilencemeletes sávházakat s a tizenhat emeletes, messze vidékre gyönyörű panorámát adó „góliátokat”. Közel 20 ezer s * ember élvezi már itt a modern lakáskultúra előnyeit, s a telep — áruházzal, szolgáltatóházzal, 600 személyes cinerámamozival gazdagodva — épül, szépül tovább 1972-ig, amikor is valóságos kis várost alkot majd a főváros kapujában. MTI_Foto HETI KOMMENTÁR — Hegedűs elvtárs, a fél­éven már túl vagyunk, min­denesetre annyi idő már el­telt, hogy értékelni tudjuk, mit végeztek megyénk nép­frontmozgalmának területi szervei. Ha lenne szíves né­hány szóval vázolni, hogyan értékelik önök ezt a munkát. — A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága úgy látja, úgy értékeli, reméljük helyesen, hogy a népfront­mozgalom területi szervei a népfrontmunka mindhárom fő területén az első félévben számottevő eredményeket ér­tek el. A szocialista demokratiz­mus szélesítésében a lehető­ségeket jobban kihasználták. A szocialista hazafiságra ne­velést ebben a félévben az öt­venéves évfordulóra való fel­készülés és azok megünnep­lése határozta meg. Rendkívüli módon fellendült a honismere­ti munka, talán nem is volt olyan községe a megyénknek, ahol ne szorgoskodtak volna a múlt emlékeinek összegyűj­tésében. Az ötvenéves évfor­duló ünnepségei is rend leivül impozánsak, tartalmukban gazdagok voltak. Egy általá­nosítással tudnám zárni a té­makört: a népfrontmozgalom különféle módon, de állan­dóan napirenden tartja a szo­cialista hazafiság kérdését. A fentiek mellett el kívá­nóim mondani, hogy a béke- mozgalom, a magyar—szovjet barátság és a baráti szocia­lista országokkal való kapcso­lat, szeretet is elmélyült. Ta­lán a számát sem tudnánk megmondani a baráti találko­zóknak. a kellemes éLménj-ek- ben gazdag baráti esteknek. — Vajon az alkotmányos munkáját két választás között miként, milyen formában és milyen eredményekkel végzi c népfront? — A megyében ez év tava­szán egy új akció indult a vá­lasztókerületi bizottságok te­vékenységének élénkítésére. A legtöbb járásban, község­ben a bizottságokat, illetve a bizottságok elnökeit beszélge­tésre hívták össze, ahol egy­részt a község- és várospoli­tika időszerű kérdéseivel, másrészt a tanácstagi munká­val foglalkoztak. A választó- kerületi bizottsági tagok a meghívásnak szinte minden esetben túlnyomó többségben eleget tettek, az ülések han­gulata igen jó, a résztvevők aktivitása élénk volt. Kiala­kulóban van, hogy a válasz­tókerületi bizottságok és a népfront területi aktívái egy- egy választókerület társadal­milag aktív magjává válja­nak, melyeken keresztül a vá­lasztott testületek, más részről a lakosság közvetlen kapcso­lata megvalósítható. Ez első­sorban a községfejlesztési ter­vek vitájában és a társadalmi munka szervezésében jelent­kezik. Bizottságaink még tavasszal barátilag elbeszélgettek a ta­nácstagokkal és az országgyű­lési képviselőkkel. Régebben és most is tapasztaltuk: bizony a fizikai munkát végző embe­reknek nem könnyű a közéleti funkcióikat is ellátniok. A be­szélgetések éppen ezért hasz­nosak voltak, mert próbáltunk segíteni, jó tanácsokat adni, és ha a mi bizottságainknak ez kevésbé sikerült, akkor „bese­gítettek” ebbe a munkába a megye, a járás, párt- és állami vezetői is. — Ha megengedi, az ön kér­dését én most egy kicsit kija­vítanám. ön azt kérdezte, hogy két választás között mi­lyen munkát végzünk. Mint ön is tudja, az első félévben zaj­lottak az időszaki választások Erről csak annyit, hogy a jelö­lés módszere javult és a vá­lasztások demokratikus, kultu­rált formában történtek. Még talán annyit, hogy igyekeztünk segíteni a bíróságok népi ül­nökeinek választásában is. — Hallottuk is, olvastunk is róla, hogy nemrégen megala­kult a megyei város- és köz­ségpolitikai társadalmi bizott­ság. Ha lenne szíves a képvi­selő elvtárs erről néhány szót ejteni, a bizottság célja, mun­kája, talán érdekelné me­gyénk választópolgárait. — Már eddig is, a bizottság néhány ülése során is meg­állapítható, hogy jelentős munkát végeztek. Gazdája lett és már értékelte is a múlt év községfejlesztési versenyét, ki­dolgozta az 1969-es év község­fejlesztési versenyfeltételeit. És olyan súlyos problémákhoz is hozzá mert nyúlni — és konkrét javaslatot dolgozott ki a probléma megoldására — mint az emberi élet szempont­jából meg nem felelő lakóte­lepek felszámolása és a megye villamosításának befejezése. Természetesen a bizottság mindkét esetben a problémák társadalmi támogatására tett javaslatot. A felszabadulási verseny­mozgalommal kapcsolatban ta­lán elég ha annyit mondok: a megyei elnökség és a megyei tanács vb-je közös felhívást bocsátott ki és a nyertes köz­ségeknek másfél milliós díjat tűzött ki. Nem túlzás feltéte­lezni, a felszabadulási verse­nyek eddigi eredményei alap­ján azt, hogy számottevő alko­tásokkal, a község, város kül­ső képének kialakításával, parkosítással, fásítással az év­forduló jelentős és maradandó eredményeket hoz. — A gazdasági életben mi­ként találja 'meg a helyét, ho­gyan segít a népfrontmozga­lom? — Természetesen igyek­szünk általában mindenütt ott lenni és a magunk szerény eszközeivel segíteni, így a gaz­dasági életben is. Konkrétan a szövetkezetpolitikai munkáról ejtenék néhány szót Me­gyénkben is megalakult a me­zőgazdasági társadalmi bizott­ság. Kissé még vontatottan, de már alakul a termelőszövetke­zetek területi szövetségeivel is a kapcsolatunk. Pedig a lehe­tőségek szinte kimeríthetetle- nek. A tagok hozzánk fordul­nak panaszaikkal, gyakran ér­zik, hogy hátrányosan jelölték ki háztáji területeiket, valódi vagy vélt nyugdíjsérelmeikkel is felkeresnek bennünket és a háztáji állatállománnyal kap­csolatban is elég gyakori a problémájuk. Ilyen esetekben mindig felemeljük a szavun­kat. Az egy más kérdés, hogy ezekben az esetekben mekko­ra a mi hangunk, szavunk ha­tása. Nagyon jó az együttműkö­désünk, eredményes a közös munkánk a MESZÖV-vel és az AFÉSZ-ekkel. A helyi üzlet- politikában és a községfejlesz­tésben, nem utolsósorban a falu kulturális életében mu­tatkoznak eredmények. A kisiparosokról, illetve ró­luk és magunkról ugyanezt tudnám elmondani. Ezek a szorgalmas, becsületes kisem­berek szintén kiveszik részü­ket a községfejlesztési mun­kából. Sajnos, ugyanezt nem mondhatnám el a ktsz-ekről. Itt még a megyei szervekkel sem sikerült az eredményes l kapcsolat megteremtése. Gondolom, az ön kérdésére válaszként még azt is elmond­hatom, hogy a már említett szerveken kívül gazdaságpoli­tikai jellege van a népfront­mozgalom és az SZMT, vala­mint annak szerveivel való sok irányú együttműködésünk­nek is. Közösen tartottuk a tavaszi békehónapokat, közö­sen rendeztük kulturális ak­ciónkat, közösen vizsgálgatjuk és próbálunk segíteni a bejáró munkások helyzetén. — Kedves Hegedűs elvtárs, annyi szép dologról és komoly eredményről hallottunk eddig az ön beszámolója alapján, mégis az újságírói kíváncsiság, amely — remélem — egybe­esik az olvasók érdeklődésé­vel, nos ez a kíváncsiság arra sarkall, hogy még egy kevés ideig fárasszam és az eddigiek­nél nem kevésbé érdekes, fontos munkáról kérdezzem önt. Nevezetesen: mik a ta­pasztalatai az első félévben a társadalmi és művelődéspoliti­kai munkáról, illetve annak eredményeiről? — Valóban a kérdés jogos, megpróbálom a választ erre is pontosan, vagy megközelí­tően pontosan adni. A nép- írontmozgalom 1969 első hat hónapjában a tudatos társada­lompolitikai tevékenység ki­alakítására tett, mondjuk így, néhány kezdeti lépést. Bekap­csolódtunk a nemzetiségek helyzetének és a kedvezőtlen szociális .körülmények között élő rétegek életének, körülmé­nyeinek vizsgálatába. Az ered­ményekről itt még sokat be­szélni nem tudóit. A falusi lakosság politikai oktatásában azonban a nép­front már másodízben kapcso­lódott be. Először 1967—68- ban. Itt az eredmények is gaz­dagabbak. A tematika helyes kiválasztása, az anyag kötetlen baráti eszmecseréken történő feldolgozása eredményezte, hogy a résztvevők érdeklődése általában jó, helyenként na­gyon élénk volt. Érthető, hi­szen a földtörvény végrehajtá­sáról, az új gazdasági mecha­nizmusról és más hasonlóan izgalmas témák körül folyt a vita. Jövőre oda kell figyel­nünk az igényekre. Az elő­adóknak a helyi viszonyokra is konkretizálniok kell majd a témát. És sokan kérték, az idő­szerű nemzetközi témák szín­vonalas feldolgozását is. A honismereti munka, első­sorban a honismereti társa­dalmi bizottság szervezésében, az 50 éves évfordulók és a 25 éves évfordulóra való felké­szüléssel kiszélesedett. Jelen­tős, minden területre kiterjedő és nagyon lelkes honismereti aktívahálózatunk van, ezek rendszeresen és jól együttmű­ködnek a népfrontbizottsá­gokkal és a különböző szintű tanácsokkal. Az 50 éves év­fordulóra a megyei tanáccsal együttműködve pályázatot ír­tunk ki, melyre mintegy 10 000 oldalnyi pályamű érkezett be. A díjak Isaszegen, a megyei honismereti tanácskozáson ke­rültek kiosztásra, és itt adtuk ki első ízben a megyei elnök­ség által alapított „Honisme­reti munkáért” kitüntető jel­vényeket is. A megyei tanács­kozást követően minden járás honismereti aktivistái megtar­tották megbeszéléseiket, ahol elsősorban a 25 éves évfordu­lóra való felkészüléssel fog­lalkoztak. A tanácskozásokon felvetődött annak szükségessé­ge, hogy a községi, városi hon­ismereti munkához kapcsoló­dóan kezdeményezni kell a szövetkezeti üzemi krónika­írást is. A megyei elnökség elé javaslat kerül egyrészt a 25 éves évfordulóra szóló orszá- i gos és megyei pályázat kihir­detésére, másrészt az üzemi, szövetkezeti krónikaírás meg­indítására, a 25 éves évforduló tiszteletére. Megyei titkársá­gunk részt vett a Visegrádon tartott országos honismereti konferencia előkészítésében és lebonyolításában. A megyei könyvbarát bi­zottságok munkájára kimon­dottan büszke vagyok. Együtt dolgoznak a megyei könyv­tárral, szervezik az olvasó népért mozgalmat, sikeresen tartották megyénkben a költé­szet napját és megrendezték az ünnepi könyv hetét. Nehéz, korántsem látványos munka, de eredménye felbecsülhetet­len. A művészeti közízlést is igyekeztünk befolyásolni, fej­leszteni. Művészbaráti köröket szerveztünk, az eredmények máris biztatóak. Nagykőrösön megalakult az Arany János irodalmi társaság, Visegrádon az Őrtorony nevű irodalmi presszó és számtalan helyen az értelmiségi klub. — Kedves képviselő elvtárs, számomra kissé szokatlan és feltűnő, hogy beszélgetésünk során, legalábbis ami az ön válaszait illeti, számokról nem esett szó, legalábbis az évszá­mokon és az évfordulók szá­main túl számokat nem mon­dott. Ez nálunk, a mi külön­böző, de végső fokon egységes mozgalmunkban, elég szokat­lan. Szabadna befejezésül né­hány, a mozgalom erejét, ered­ményét, reprezentáló számot is kérnem? — Az álszerénység, mint is­mert, éppen úgy elítélendő, mint a szerénytelenség, szá­mokat, tehát nem álszerény­ségből nem mondtam, tudato­san hallgattam. De természe­tesen szolgálhatok a számok bizonyító erejével is, ha úgy. gondolja, hogy erre szükség van. Talán a tavaszi békehó­nap és az ezek során tartott gyűlések és egyéb rendezvé­nyek számaival szolgálnék a lap olvasói számára. Előrebo­csátom, hogy a tavaszi béke­hónap az 1968-as év erőfeszí­téseinek már beérett gyümöl­cse volt. A békegyűlések láto­gatottak, ünnepélyesek és ben­sőséges hangulatúak voltak. De tanulmányozzuk a számo­kat. A megyében 55 jelentős, úgynevezett kiemelt békegyű­lést tartottunk. Az összes ren­dezvényeink száma 1400 volt, s több mint 100 ezren látogat­ták. De vannak ilyen száma­ink is: 400 távirat az észak- és dél-vietnami külképvisele­teknek és tiltakozótávirat az USA nagykövetségének. Vagy: 400 gyűlésen kultúrműsort adott mintegy 2000 szereplő. És: a Szovjetunióba 450 ember utazott a barátság vonatán. A jelentkezők száma sok, ezért augusztusban és novemberben újabb barátság vonatokat kül­dünk a Szovjetunióba olyan emberekkel megzsúfolva, akiknek a szívében ott ég a magyar—szovjet barátság. Számtalan dologról lehetne itt még szólni, de talán e né­hány gondolat, amely tulaj­donképpen csupán tényeket volt hivatva rögzíteni a vég­zett munkáról, nos talán e né­hány gondolatba foglalt vá­lasz is mondott valamit a munkánkról. A második fél­éves munkánkról csak any- nyit, hogy az teljes egészé­ben felszabadulásunk 25. év­fordulójának ünnepét készíti elő, és bizottságaink, remélem, munkájukkal az eddigi színe­ken kívül, képesek lesznek e nagy nemzeti ünnepünkre új színekkel gazdagítani az éle­tet. Suha Andor Több, mint A művelődésügyi mimiszter- nek a héten megjelent rende­letét — mely a középfokú ok­tatásban részt vevőkkel köthe­tő tanulmányi szerződéseket szabályozza — olvasva, valaki megjegyezte: jó csalogató ez ahhoz, hogy a vidéki vállala­tok utánpótlási gondjai eny­hüljenek. Anélkül, hogy ta­gadnánk a rendelet serkentő, ösztökélő hatását, jóval több­nek érezzük csalogatónál. A középfokú képzettséget szerzett szakemberek szerepe, nélkülözhetetlensége ma már sehol sem vitatéma. A szak­munkástól a technikusig terje­dő, s igen sokféle tevékenysé­gi kört felölelő „termelési de­rékhad” döntő tényező a ter­melés. korszerűsítésében, a gyártás- és gyártmányfejlesz­tésben, az úgynevezett általá­nos termelési színvonal emel­kedésében. Bizonyítja ezt — többek között —, hogy tizenöt év alatt megkétszereződött az iparban foglalkoztatott techni­kusok száma, s növekedett a szakmunkások aránya is az összes foglalkoztatottakon be­lül. A miniszteri rendelet e gaz­dasági folyamat sajátos támo­gatója. A tanulmányi szerző­dés. s az annak alapján fo­lyósított — maximálisan 450 forintra rúgó — tanulmányi ösztöndíj, illetve szociális tá­mogatás, szoros kapcsokat kovácsolhat diák és gyár, vál­lalat között, nem pusztán az anyagiak, hanem amiatt is, hogy mód nyílik a gyakorlati ismerkedésre. A rendelet lehe­tővé teszi ugyanis, hogy a vál­lalatok ösztöndíjasaiknak is szociális juttatásokat nyújtsa­nak. támogassák szakmai ér­deklődésüket a szakirodalom hozzáférhető tételétől egészen a gyakorlati megbízásokig. Ami pedig még inkább el­mélyíti meggyőződésünket, csalogató miszerint a rendelkezés több mint csalogató, az az, hogy be­vallottan célja a fizikai dolgo­zók gyermekeinek támogatása, a továbbtanulás megkönnyíté­se. Az elmúlt években egyre több, s mind aggodalmasabb vélemény hangzott él arról, hogy csökken a fizikai dolgo­zók gyermekeinek aránya a közép- és felsőfokú oktatás­ban, s éppen ezért joggal kel­tettek elismerést azok az in­tézkedések, melyek célja e kedvezőtlen folyamat megállí­tása volt. A most megjelent rendelet is az említett intéz­kedések közé tartozik, mégpe­dig hangsúlyozottan. Kiköti: nem kaphat szociális támoga­tást az, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem az 1100 forintot meghaladja. Az államnak s az annak po­litikáját megvalósító különbö­ző állami szervezeteknek nincs okuk arra, hogy eltitkolják: igenis, megkülönböztetést tesz­nek. Megkülönböztetést, azok javára, akik önhibájukon kí­vül hátrányos helyzetben van­nak, akiknek családja nem ké­pes előteremteni a tanuláshoz szükséges anyagiakat. Sok ilyen tehetséges munkás- és parasztfiatal van, akiket csak­is a társadalmi méretű — és sokoldalú — segítség vezethet el az iskolák padjáig. Ezért döntő, hogy a rendeletet j ó 1 hajtsák végre a gyárakban, a vállalatoknál. Körültekintően válasszák ki, rostálják meg a jelentkezőket, tehetség és rá­szorultság, szorgalom és érde­messég összevetése hozza meg a döntést. A rendelet adta le­hetőség távlataiban sokat len­díthet a gyárakon, vállalato­kon, utánpótlásgondjaik meg­oldásán. S még 'többet lendít­het azokon, akik e társadalmi gondoskodás nélkül lemond­hatnának álmukról, a tovább­tanulásról ... Krónikás

Next

/
Thumbnails
Contents