Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-21 / 193. szám
1969. AUGUSZTUS 22., PÉNTEK Serceg a zsírban a hurka, a kolbász. A kókai termelőszövetkezet lacikonyhájára ládaszámra hozták a disznótorosnak- valót. Az ügyes üzletvezető, szorgalmas kiszolgálók sok száz adagot mértek ki néhány óra alatt. (Folytatás az 1. oldalról.) jobb munikát, a jobb minőség ösztönzését, a munka nagyobb megbecsülését, a szocialista elosztás elveinek következetesebb alkalmazását értjük. Legyen nagyobb becsülete a jobb munkának — Értjük továbbá azt, hogy legyen nagyobb becsülete anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt anno); a munkásnak, aki mestere szakmájának, annak a vezetőnek, aki jók-Érti .dolgát, aki sokmilliós hasznot hajt vállalatának,’ s a népgazdaságnak. Ugyanakkor érezzék a társadalom hátrányos megkülőnmány, hogy ezen a napon országszerte egymáshoz látogatnak az üzemek és termelőszövetkezetek vezetői, dolgozói, régi vagy új barátként üdvöz- lik -.egymást. Kicserélilt'-Moná- jaikat. örömeiket? és SZŐVéjte- nek terveikről. Ezeknek a találkozóknak a nagykáíai járásban is messzire nyúló hagyományai vannak. Az idősebSzíjjártó Lajos, a járási tanács vb-elnöke, átadja a monori járási mezőgazdasági kiállítás első díját Pilinyi Józsefnek, a Monori Állami Gazdaság igazgatójának. böztetését azok, akik csak a pénzért nyújtják markukat, s minél kevesebbet akarnak dolgozni, ügyeskednek és kihasználják a kiskapukat, s így akarnak munka nélkül vagy kevés munkával jól élni. — A reform változatlanul hangoztatott célja, hogy a termelés felfutásának arányában növekedjék a fogyasztás, hogy minden dolgozó végzett munkája szerint részesüljön a javakból, s váljék általánossá a jólét emelése. Ehhez azonban többet kell tenni a termelésiben, a vállalatoknál, a termelőszövetkezetekben, mert ahogy mondani szokták, a munkahelyeken dől el minden. Jámbor Miklós ezután beszédét azzal folytatta, hogy augusztus 20-a sajátos vonása nemcsak az alkotmány, hanem a munkás-paraszt szövetség ünnepe is. — Szép és nemes hagyobek emlékeznek a 40-es esztendők végének falujáró munkásaira, azokra, akik villanyt szereltek, kutat ástak, tetőt fedtek, középületet renováltak, s jó barátként köszöntek el az altkor még egyéni parasztoktól. A későbbiekben kifejlődött patronálási rendszer sokféle módon gazdagította a falvak népének életét — és bepillantást adott a városi emberek gondjaiba, örömeibe is. A közös gazdaságok megszilárdultak, a falvak népe átalakult, és továbbra is változik. A patronálásra, a régi formákra tovább nincs szükség — de a barátság bővítésére igen. — Tisztelt nagygyűlés! — Az új kenyér köszöntésének napja is a mai. A friss kenyér évezredek óta szimbóluma az emberiségnek, jelképe és egyben gyümölcse is fáradozásainak, verejtékének és álmainak, tervezgetésének. Az új kenyér olyan szimbólum, amely a tegnaptól a holnapba Vidáman ünn Soha ne feledjük honnét indultunk el vezet, hiszen összeköti a tegnap elvetett magot a mai aratással és holnapi vetéssel. Volt idő a magyar történelemben, nem is olyan régen, amikor még ebből a kenyérből sem jutott elég. Ügy hiszem, ezen a környéken erre nem kell különösebben emlékeztetni, hiszen a Györgyeyek, Illésék, Vi- cziánok valamikori cselédei nagyon is jól tudják, mekkora becsülete volt egy karéj kenyérnek. Ma büszkén elmondhat] ült, hogy mindenkinek jut kenyér, ha van is még gond, baj, ha vannak is szerényen élő emberek — nincs olyan, aki ha dolgozik, ne tudná a kenyeret megkeresni magának és családjának. Nem maradt el termeszete- J sen annak méltatása sem, hogy i szűkebb hazánk, a megye, mennyit lépett előre. Közel negyed évszázada a falu lakosainak nagy többsége még paraszti foglalkozású volt. Ma az itt élők nagy többsége az iparban keresi kenyerét Pest megye ma már fejlett nagyiparral rendelkezik. A vidéki iparfejlesztésben elismerésre méltó erőfeszítéseket tettek a nagykátai járás vezetői. így új üzemrész telepedett le Szentmártankátán és Tápió- szelén is. dolgozóinak, a haladást szolgáló terveik végrehajtásához. Véget ért az ünnepség hivatalos része, muzsikusok léptek a pódiumra, táncosok, énekesek. Bál-melyik hivatásos műsorrendezőnek becsületére válnék a kitűnő összeállítás, a hangulatos, sodróerejű ének-, zene-, táncprogram. A budapesti Törekvés Művelődési Központ és a nagykátai művelődési ház együttes munkáját dicséri az előadás, amelyen egymásután tapsolták vissza, „új rázták” meg a számokat. Tündöklőén napfényes volt az idő, nem tudni hány ezer adag harapnivaló fogyott el. de az bizonyos, hogy délig már sok száz sörösüveg lehelte ki szénsavas lelkét. Ürültek a húsos ládák, s a muzsika mellé itt-ott jókedvű dalolást hallottunk. Estig tartott a mulatság. A csillagos éjszaka zárta a kiemelkedően jól sikerült, hangulatos ünnepséget Nagykátán. — Nagykáta is tucatnyi jelét mutathatja fel a gyarapodásnak: Az új házakat, a gabona- tárolót, a gimnáziumot, a termelőszövetkezeti parasztság közös tulajdonának erősödését, üzletsort, mindazt, amit ugyan természetesnek veszünk — s az is —, de amire nem árt emlékezni azért, hogy soha ne feledjük, honnét indultunk el. Felszabadulásunk negyed- százados évfordulójának megünneplésére már készülnek a tervek, hogy a történelmi jelentőséghez méltóak legyenek az ünnepségek. Jól tudjuk, hogy ünnepek előtt és után is dolgos hétköznapok következnek. Felszabadulásunk évfordulójára is a munka jegyében készüljünk! A szónok kitért a nemzetközi helyzetre is. Hazánk, népünk sorsa természetesen összefügg ezzel, a nemzetközi munkásmozgalom és a szocialista országok közösségének segítő kezet nyújtsunk, ahol a népek igazságáért, szabadságáért és békéért küzdenek. Beszédét ezekkel a szavakkal zárta: — Az ünnepek mindig munkánk összegezői, s akikor ünnepiünk jó szívvel, ha erőnktől, tudásunktól függően megtettük amire a társadalom, s becsületünk kötelezett bennünket; ha úgy érezzük, hogy jó sáfárai voltunk a közös érdekeknek és értékeknek. — Szigorú mérce ez, de az utókor nem szándélcaink, hartem cselekedeteink alapján fog megítélni bennünket. Hiszem, hogy az elmúlt 20 év alatt elért társadalomalakító eredményei népünknek, — maradandó eredmények és minden nappal értékesebbé lesznek. Ennek tudatában kívánok jó egészséget a járás Ahol sok volt az ünneplő, előírásszerűén megjelent és szolgálatba állt a mentőkocsi is, szerencsére nem sok dolguk akadt. Hogy a hasznosat a kellemessel is össze lehet kötni ezt bizonyította a nagykátai mentővezető. Ö ügyeletes, családjának legkisebb tagjai a tróhörökös víkendezik. Kopogtatás a falvakban sorsával. Szólt a kommunista és, munkáspártok nemzet- ■fcüzk '--moszkvai tanácskozásának jelentőségéről, az egységes antiimperialista front szükségességéről. A vietnami és közel-keleti háborús gócok felszámolásának szükségességét hangsúlyozva, elítélte a Szovjetunió határai ellen elkövetett kínai provokációkat. Rendkívül fontos, hogy még ilyen helyzetben is, higgadt, tárgyilagos és mértéktartó maradt a világ liato- nai, ipari nagyhatalma, a Szovjetunió. Általános kötelezettségünk, hogy mindenütt Húsz évvel ezelőtt, ugyanezekben a . napokban, amikof a még alig csecsemő Magyar Népköztársaság felnőtt és érett alkotmányt kapott — Buda- jenőn megalakult a tsz. Meleg, szép, nyári napok voltak akkor,is — most is, amikor reggel megérkezünk a faluba. Az utcák még kihaltak és csendesek. A művelődési ház udvarán néhány asszony krumplit hámoz, a színpad háta mögötti helyiségben pedig fehér kötényes férfiak két mázsa borjúhússal bíbelődnek. Borjúpaprikás lesz ebédre, vagy 180 személyre. Lassanként szállingóznak a falubeliek. A vezetők már hamarabb összegyűltek. A járási vezetők is „befutottak”, és „megérkezik Tausz János, á körzet országgyűlési képviselője is. A Rákóczi Tsz elnök- helyettese, Honpot Alajos nyitja meg az ünnepi gyűlést, majd Karlik András, a Budai Járási Pártbizottság tagja mondja el ünnepi beszédét. Szabó Bálint, a húszéves tsz elnöke kiosztja a jutalmakat az alapító tagoknak. 1949-ben 173 holdon 12-en kezdték. Aztán gyorsan szaporodott a tagok száma, és az elsők közül negyvenen vannak olyanok, akik ma is a tsz aktiv tagjai. [ Átruccanunk Pátyra, ahol i a délutáni lövészversenyre ké- j szülődnek a fiatalok a sffeYt- ] pályán. Zsámbékon is hasonló I a helyzet, és Perbálon tudjuk j meg a vb-elnöktől, hogy so- ! kan már korán reggel beutaz- | tak Pestre, az ünnep látvá- ! nyosabb eseményeit megte- | kinteni, már a fél nyolcas j busz telve volt, és azután sor- j ra a többi is. ) Éppen egy kis háziünnep- j ségre toppantunk be a perbáli i tanácsházára: Bauer Antal és j Lancmann János a veteránokat I köszöntötték abból az alkalomból, hogy az Elnöki TaI (Folytatás a 4. oldalon) Zsámboki lányok teljes díszben.
