Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-21 / 193. szám

1969. AUGUSZTUS 22., PÉNTEK Serceg a zsírban a hurka, a kolbász. A kókai termelőszö­vetkezet lacikonyhájára ládaszámra hozták a disznótorosnak- valót. Az ügyes üzletvezető, szorgalmas kiszolgálók sok száz adagot mértek ki néhány óra alatt. (Folytatás az 1. oldalról.) jobb munikát, a jobb minőség ösztönzését, a munka nagyobb megbecsülését, a szocialista elosztás elveinek következete­sebb alkalmazását értjük. Legyen nagyobb becsülete a jobb munkának — Értjük továbbá azt, hogy legyen nagyobb becsülete anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt anno); a munkás­nak, aki mestere szakmájá­nak, annak a vezetőnek, aki jók-Érti .dolgát, aki sokmilliós hasznot hajt vállalatának,’ s a népgazdaságnak. Ugyanakkor érezzék a tár­sadalom hátrányos megkülőn­mány, hogy ezen a napon or­szágszerte egymáshoz látogat­nak az üzemek és termelőszö­vetkezetek vezetői, dolgozói, régi vagy új barátként üdvöz- lik -.egymást. Kicserélilt'-Moná- jaikat. örömeiket? és SZŐVéjte- nek terveikről. Ezeknek a ta­lálkozóknak a nagykáíai já­rásban is messzire nyúló ha­gyományai vannak. Az időseb­Szíjjártó Lajos, a járási tanács vb-elnöke, átadja a monori járási mezőgazdasági kiállítás első díját Pilinyi Józsefnek, a Monori Állami Gazdaság igazgatójának. böztetését azok, akik csak a pénzért nyújtják markukat, s minél kevesebbet akarnak dol­gozni, ügyeskednek és ki­használják a kiskapukat, s így akarnak munka nélkül vagy kevés munkával jól élni. — A reform változatlanul hangoztatott célja, hogy a ter­melés felfutásának arányá­ban növekedjék a fogyasztás, hogy minden dolgozó végzett munkája szerint részesül­jön a javakból, s váljék általánossá a jólét eme­lése. Ehhez azonban többet kell tenni a termelésiben, a válla­latoknál, a termelőszövetkeze­tekben, mert ahogy mondani szokták, a munkahelyeken dől el minden. Jámbor Miklós ezután be­szédét azzal folytatta, hogy au­gusztus 20-a sajátos vonása nemcsak az alkotmány, hanem a munkás-paraszt szövetség ünnepe is. — Szép és nemes hagyo­bek emlékeznek a 40-es esz­tendők végének falujáró mun­kásaira, azokra, akik villanyt szereltek, kutat ástak, tetőt fedtek, középületet renováltak, s jó barátként köszöntek el az altkor még egyéni parasztok­tól. A későbbiekben kifejlődött patronálási rendszer sokféle módon gazdagította a falvak népének életét — és bepillan­tást adott a városi emberek gondjaiba, örömeibe is. A közös gazdaságok meg­szilárdultak, a falvak né­pe átalakult, és továbbra is változik. A patronálásra, a régi formák­ra tovább nincs szükség — de a barátság bővítésére igen. — Tisztelt nagygyűlés! — Az új kenyér köszöntésé­nek napja is a mai. A friss ke­nyér évezredek óta szimbólu­ma az emberiségnek, jelképe és egyben gyümölcse is fárado­zásainak, verejtékének és ál­mainak, tervezgetésének. Az új kenyér olyan szimbólum, amely a tegnaptól a holnapba Vidáman ünn Soha ne feledjük honnét indultunk el vezet, hiszen összeköti a teg­nap elvetett magot a mai ara­tással és holnapi vetéssel. Volt idő a magyar történelemben, nem is olyan régen, amikor még ebből a kenyérből sem ju­tott elég. Ügy hiszem, ezen a környéken erre nem kell kü­lönösebben emlékeztetni, hi­szen a Györgyeyek, Illésék, Vi- cziánok valamikori cselédei nagyon is jól tudják, mekkora becsülete volt egy karéj ke­nyérnek. Ma büszkén elmond­hat] ült, hogy mindenkinek jut kenyér, ha van is még gond, baj, ha vannak is szerényen élő emberek — nincs olyan, aki ha dolgozik, ne tudná a kenyeret megkeresni magának és csa­ládjának. Nem maradt el termeszete- J sen annak méltatása sem, hogy i szűkebb hazánk, a megye, mennyit lépett előre. Közel ne­gyed évszázada a falu lakosai­nak nagy többsége még pa­raszti foglalkozású volt. Ma az itt élők nagy többsége az ipar­ban keresi kenyerét Pest megye ma már fej­lett nagyiparral rendelke­zik. A vidéki iparfejlesztésben el­ismerésre méltó erőfeszítéseket tettek a nagykátai járás veze­tői. így új üzemrész telepedett le Szentmártankátán és Tápió- szelén is. dolgozóinak, a haladást szol­gáló terveik végrehajtásához. Véget ért az ünnepség hi­vatalos része, muzsikusok lép­tek a pódiumra, táncosok, éne­kesek. Bál-melyik hivatásos műsorrendezőnek becsületére válnék a kitűnő összeállítás, a hangulatos, sodróerejű ének-, zene-, táncprogram. A budapesti Törekvés Művelő­dési Központ és a nagykátai művelődési ház együttes mun­káját dicséri az előadás, ame­lyen egymásután tapsolták vissza, „új rázták” meg a szá­mokat. Tündöklőén napfényes volt az idő, nem tudni hány ezer adag harapnivaló fogyott el. de az bizonyos, hogy délig már sok száz sörösüveg le­helte ki szénsavas lelkét. Ürültek a húsos ládák, s a muzsika mellé itt-ott jóked­vű dalolást hallottunk. Estig tartott a mulatság. A csillagos éjszaka zárta a kiemelkedően jól sikerült, hangulatos ün­nepséget Nagykátán. — Nagykáta is tucatnyi jelét mutathatja fel a gyarapodás­nak: Az új házakat, a gabona- tárolót, a gimnáziumot, a ter­melőszövetkezeti parasztság közös tulajdonának erősödését, üzletsort, mindazt, amit ugyan természetesnek veszünk — s az is —, de amire nem árt em­lékezni azért, hogy soha ne fe­ledjük, honnét indultunk el. Felszabadulásunk negyed- százados évfordulójának megünneplésére már ké­szülnek a tervek, hogy a történelmi jelentőséghez méltóak legyenek az ün­nepségek. Jól tudjuk, hogy ünnepek előtt és után is dolgos hétköz­napok következnek. Felszaba­dulásunk évfordulójára is a munka jegyében készüljünk! A szónok kitért a nemzet­közi helyzetre is. Hazánk, né­pünk sorsa természetesen összefügg ezzel, a nemzetközi munkásmozgalom és a szocia­lista országok közösségének segítő kezet nyújtsunk, ahol a népek igazságáért, szabad­ságáért és békéért küzdenek. Beszédét ezekkel a szavakkal zárta: — Az ünnepek mindig mun­kánk összegezői, s akikor ün­nepiünk jó szívvel, ha erőnk­től, tudásunktól függően meg­tettük amire a társadalom, s becsületünk kötelezett ben­nünket; ha úgy érezzük, hogy jó sáfárai voltunk a közös érdekeknek és értékeknek. — Szigorú mérce ez, de az utókor nem szándélcaink, ha­rtem cselekedeteink alapján fog megítélni bennünket. Hi­szem, hogy az elmúlt 20 év alatt elért társadalomalakító eredményei népünknek, — maradandó eredmények és minden nappal értékesebbé lesznek. Ennek tudatában kí­vánok jó egészséget a járás Ahol sok volt az ünneplő, előírásszerűén megjelent és szol­gálatba állt a mentőkocsi is, szerencsére nem sok dolguk akadt. Hogy a hasznosat a kellemessel is össze lehet kötni ezt bizonyította a nagykátai mentővezető. Ö ügyeletes, családjá­nak legkisebb tagjai a tróhörökös víkendezik. Kopogtatás a falvakban sorsával. Szólt a kommunis­ta és, munkáspártok nemzet- ■fcüzk '--moszkvai tanácskozásá­nak jelentőségéről, az egysé­ges antiimperialista front szükségességéről. A vietnami és közel-keleti háborús gó­cok felszámolásának szüksé­gességét hangsúlyozva, elítél­te a Szovjetunió határai el­len elkövetett kínai provoká­ciókat. Rendkívül fontos, hogy még ilyen helyzetben is, higgadt, tárgyilagos és mér­téktartó maradt a világ liato- nai, ipari nagyhatalma, a Szovjetunió. Általános köte­lezettségünk, hogy mindenütt Húsz évvel ezelőtt, ugyan­ezekben a . napokban, amikof a még alig csecsemő Magyar Népköztársaság felnőtt és érett alkotmányt kapott — Buda- jenőn megalakult a tsz. Me­leg, szép, nyári napok voltak akkor,is — most is, amikor reggel megérkezünk a faluba. Az utcák még kihaltak és csendesek. A művelődési ház udvarán néhány asszony krumplit hámoz, a színpad há­ta mögötti helyiségben pedig fehér kötényes férfiak két má­zsa borjúhússal bíbelődnek. Borjúpaprikás lesz ebédre, vagy 180 személyre. Lassanként szállingóznak a falubeliek. A vezetők már hamarabb összegyűltek. A já­rási vezetők is „befutottak”, és „megérkezik Tausz János, á körzet országgyűlési képvise­lője is. A Rákóczi Tsz elnök- helyettese, Honpot Alajos nyitja meg az ünnepi gyűlést, majd Karlik András, a Budai Járási Pártbizottság tagja mondja el ünnepi beszédét. Szabó Bálint, a húszéves tsz elnöke kiosztja a jutalmakat az alapító tagoknak. 1949-ben 173 holdon 12-en kezdték. Az­tán gyorsan szaporodott a ta­gok száma, és az elsők közül negyvenen vannak olyanok, akik ma is a tsz aktiv tagjai. [ Átruccanunk Pátyra, ahol i a délutáni lövészversenyre ké- j szülődnek a fiatalok a sffeYt- ] pályán. Zsámbékon is hasonló I a helyzet, és Perbálon tudjuk j meg a vb-elnöktől, hogy so- ! kan már korán reggel beutaz- | tak Pestre, az ünnep látvá- ! nyosabb eseményeit megte- | kinteni, már a fél nyolcas j busz telve volt, és azután sor- j ra a többi is. ) Éppen egy kis háziünnep- j ségre toppantunk be a perbáli i tanácsházára: Bauer Antal és j Lancmann János a veteránokat I köszöntötték abból az alka­lomból, hogy az Elnöki Ta­I (Folytatás a 4. oldalon) Zsámboki lányok teljes díszben.

Next

/
Thumbnails
Contents