Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

PEST

HEGYEI

»*

1969. AUGUSZTUS 30., SZERDA

Augusztus 20 a magyar államiság ünnepe

(Folytatás az 1. oldalról.)

elnöke: — Én akkoriban egy Somogy megyei termelőszövetkezet elnöke voltam — mondotta. — Ilyen minőségben éreztem együtt a Györ-Sop- ron megyei harccal és harcosokkal.

Sokan figyeltük az itteni nagy „frontáttörést”. A forradalmi átszervezés nemsokára áldásosán éreztette hatását az egész országban, felvirágoztatta a mezőgazdaságot, nyugodt, biztos életet teremtett a parasztságnak.

— Mezőgazdaságunk eredményei — folytatta — jogos büszkeséggel tölthetik el azokat, akik részt vettek az első nagy lépések megtételében. Győr-Sopron megye munkás- osztálya, parasztsága, egész lakossága azóta is híven és eredményesen dolgozik, s minden erejével támogatja a párt újabb sikerek felé vezető, bevált politikáját. Nincs ma olyan nyitott szemű, becsületes ember, aki tiz esztendővel a „nagy változás” után ne ismerné el, hogy pártunknak és kormányunknak teljes mértékben igaza volt akkor is, és igaza van most is: jó úton járunk, a szocializmus, a közösségi és az egyéni felemelkedés útján.

Kenyér és munka

— Augusztus 20. a magyar államiságnak, a szocialista hatalom kivívásának és továbbfejlődésének állít emléket. Az ünnep tartalmát két régi hagyomány adja. Ez a nap, évszázadokon át névnapja volt államalapító első királyunknak, akinek alakjához korszakváltó történelmi esemény fűződik: véget ért Magyarország elmaradottsága, szervezetlensége és elszigeteltsége, létrejött és megerősödött a központi hatalom, s hazánk elindulhatott az akkor legkorszerűbb állami fejlődés útján. Ugyanakkor augusztus 20. évtizedek óta az új búzából sütött kenyér ünnepe is. A kenyérgabonát sok helyütt még ma is „életnek” nevezik, a kenyér jelképezi ugyanis mindazt, ami az élethez szükséges.

— A szocialista társadalomban nem lehet elválasztani egymástól a kenyeret és a munkát — mondotta ezután. — Az egész ország erőfeszítése, lankadatlan, mindennapi munkája testesül meg a ma megszegett új kenyérben. De a munkához és kenyérhez a mi társadalmunkban szorosan hozzátartozik még valami, ami éppoly nélkülözhetetlen, mint a mindennapi kenyér: a dolgozó nép joga a munkához és a munka eredményéhez, a kenyérhez.

Ezután az alkotmány 20. születésnapját méltatva, az Elnöki Tanács elnöke hangoztatta:

— Az alkotmány kemény harcokat vitt végső győzelemre, alapvető szocialista jogokat és kötelezettségeket szentesített, s azóta is oltalmazza a szabad hazánkat, szabad életünket. Alkotmányunk legfontosabb mondatai szállóigévé váltak, szelleme áthatja közösségi és egyéni életünket.

— A mi alkotmányunk a dolgozó nép, a szocialista társadalom alaptörvénye. Államunk minden szerve, gazdaságunk, oktatásügyünk, kulturális tevékenységünk hűen tükrözi, hogy a mi államunk — munkáshatalom.

— A Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok állama. Ennek az államnak a rendíthetetlen alapja a munkás-paraszt szövetség, amely maga köré tömöríti a társadalom minden alkotó rétegét és tagját.

A kapitalista társadalomban az állampolgár, a dolgozó és az ember — három külön kategória. A dolgozóknak csak részek, néha csak morzsák jutnak az állampolgári és az általános emberi jogokból, a kötelességek terhe viszont szinte kizárólag rájuk nehezedik. Gondoljunk csak a folyamatos nyugati valutaválságra, amely a tőkések érdekében előbb az

I angol font, majd a francia frank és más valuták leértékeléséhez vezetett. Az ilyen in- I tézkedések minden következménye a dolgozók millióinak életét nehezíti. Igazán állampolgár és igazan ember az ottani megítélés szerint csak az lehet, akinek vagyona és kiváltságai vannak.

— A szocializmusban viszont a dolgozó és kizárólag a dolgozó érdemli meg a szabad állampolgár és az ember büszke címét, nem zsákmányolhatja őt ki senki sem. A dolgozó, az állampolgár és az ember részese a hatalomnak, mert minden hatalom a dolgozó népé.

— Alkotmányunknak ezek a legfőbb mondanivalói, most 20 év elteltével sem szorulnak reformra vagy módosításra. Lehetnek olyan részlet^ ^melyeket továbbfejleszt n,dju a társadalom, de a belső mag, az alkotmány társadalmi és politikai lényege változatlan és változhatatlan: nálunk az állam néphatalom, gazdaságunk szocialista népgazdaság, amelyben a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Nálunk minden és mindenki a népért van, a népet szolgálja. Közéletünket, állami intézményeinket, jogrendszerünket, a tanácsok, üzemek és vállalatok munkáját, mondhatjuk tehát, egész valónkat a szocialista demokrácia hatja át.

Egy dolog két oldala

— A szocializmus és a demokrácia egy tőről fakad, egy ugyanazon dolognak a két oldala — hangsúlyozta a szónok. — Hibásan gondolkodik az, aki szembeállítja a kettőt, s akár a szocializmust félti a demokrácia kiterjesztésétől, akár a demokráciát a szocializmus következetes megvalósításától. A gyakorlatban bizonyosodott be, hogy a szocializmus nem más, mint az igazi, legszélesebb körű demokrácia. A demokrácia pedig nem érvényesülhet másutt igazán, csak a szocializmus viszonyai között.

— A szocialista demokrácia azért szocialista, mert a politika, a gazdaság és a kultúra irányítása egyértelműen és oszthatatlanul a proletárhatalom kezében van. És azért demokrácia, mert a proletárhatalom valóban a lakosság millióinak jogait, jólétét és műveltségét szolgálja.

— A szocialista demokrácia természetesen nem automatikusan fejlődik. Érvényesüléséért a társadalom minden területén, pártunknak, az államnak, a vezetetteknek és vezetőknek, a szocialista demokrácia minden igaz hívének — még sokat kell dolgoznia és harcolnia. De azt is tudnunk kell, hogy csak azoknak van joguk a szocialista demokráciához, akik nem élnek vele vissza, akik tehát nem valami mást, hanem valóban szocialista demokráciát akarnak.

A továbbiakban azt fejtegette, hogy a párt és a kormány intézkedéseinek hatására az utóbbi időkben különösképpen kidomborodott országunkban a szocialista demokrácia politikai és gazdasági oldala. Az állami élet, a nép- képviseleti kormányzás, a tanácsrendszer gazdasági alapja ugyanis az, hogy hazánkban szocialista tulajdonviszonyok jöttek létre. A gazdaságnak e kézzelfogható demokratizmusa nélkül bármilyen politikai demokrácia csak üres jogi forma lenne, amely könnyen semmivé válna. És fordítva: a szocialista termelési viszonyokat, az állami és a szövetkezeti ipart, a mező- gazdaságot, az egész gazdasági alapot a politikai demokrácia népi szervei óvják, védelmezik és szervezik. A szocialista demokrácia politikai és gazdasági oldalának mélységes összefüggését és egymásra való hatását példázza az immár másfél esztendeje bevezetett új gazdasági mechanizmus.

Kulcskérdés

— 1969 első félévének gazdasági eredményei megfelelnek a várakozásnak — mondotta ezután. — De jól ismerjük a gondokat, a nehézségeket is. A kulcskérdés* a termelékenység emelése. Ezt egyedül a mechanizmus reformjával természetesen nem lehet biztosítani. Múlhatatlanul szükséges a tudományos, szelemi és fizikai erők összpontosítása, a munka lendületének további fokozása. Vagyis a gazdasági reform nyújtotta nagy lehetőségeket a következő hónapokban és esztendőkben maradéktalanul, jól fel kell használnunk. Egész ipari termelésünket, annak szerkezetét és arányait, tervezését és szervezését hatékonyabbá kell tennünk — mutatott rá.

— Minden jel arra mutat — folytatta —, hogy mezőgazdaságunk ebben az évben ismét jó eredményt ért el. Ma már biztosra vehetjük, hogy túlszárnyaljuk az elmúlt évek termésátlagait. Kenyérgabonából több termett a tavalyinál és jónak ígérkezik a kapások és kertészeti kultúrák hozama is. Köszönet illeti ezért a mezőgazdaság dolgozóit és az ő munkájukat segítő ipari és tudományos dolgozókat — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a szocializmus fontos törvénye a munka szerinti elosztás. Nálunk ki-ki elvégzett munkája szerint részesül a közös erőfeszítések gyümölcséből. A munka az egyetlen elismert „nemesi oklevél”, a munka határozza meg az államDolgárok helyét, rangját és előmenetelét a szocialista társadalomban.

Az internacionalizmus éltető eszméje

Külpolitikai kérdésekről szólva kiemelte:

A szocializmus teljes győzelméért a munka és a harc nem csupán nemzeti keretek között, hanem nemzetközi méretekben is folyik. Szocializmust építeni az egyes országokban csak úgy lehetséges, hogy a legnagyobb éber»é,~-e'l ápoljuk önmagunkban, mindennapi munkánk végzése közepette és nemzetközi fórumokon az internacionalizmus éltető eszméjét. A Magyar Nép- köztársaság külpolitikájának sarkköve a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok szolidaritása. Számunkra, magyarok számára állandó kérdés, hogy mivel és hogyan járulunk hozzá a szocialista közösség erősítéséhez, a béke és a haladás ügyének előmozdításához.

— A legértékesebb hozzájárulás az, ha saját országunkban, a Magyar Népköztársaságban minél áldozatosabban és eredményesebben építjük a szocializmust, ha néphatalmunk szilárd, ha gazdaságunk kiegyensúlyozott, ha társadalmunk fejlődése példát mutat az egész világnak.

— Helyes internacionalista külpolitikát folytatni azonban egyedül céltudatos szocialista belpolitika alapján lehetséges. A Magyar Népköztársaság egyenletes belső fejlődése, a dolgozók nyugodt és békés élete számára védelmet^ biztonságot jelentenek barátaink, szövetségeseink. A felszabadító Szovjetunió, a Varsói Szerződésben tömörült testvéri országok, a szocializmust építő és a szocializmusért harcoló népek és államok a békéért küzdő haladó erők őrt állnak minden egyes szocialista ország nemzeti függetlensége és békés építő munkája fölött.

— Nincs erő, nincs sem fenyegetés, sem csábítás, amely a Magyar Népköztársaságot el tudná szakítani természetes szövetségesétől, a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól. Önmagát gyengíti, saját létét kockáztatja az a szocialista ország, amely elkülöníti magát a többitől. A szocialista világ, ha egyetért és összefog, legyőzhetetlen marad, s közös ügyünk diadalmaskodik.

Egység

— Lenin határozottan megmondta, hogy a szocializmus és a béke ügyét az viszi előre, ha a szocializmus és a béke erői egyesülnek, meghatványozzák önmagukat, s egységesen lépnek fel az emberiség legnagyobb ügyeiben. A sok szempontból meghasonlott világban ezt az egységet, ezt az internacionalista szolidaritást és együttműködést kell munkálnunk.

— A moszkvai nagy világtalálkozó dokumentumai és

felszólalásai, az értekezlet egész szelleme azzal a reménységgel biztat mindany- nyiunkat, az internacionalizmus minden harcosát, hogy sorainkat áz elkövetkezendő hónapokban még szorosabbra zárjuk, s közös akciókban nyilvánul majd meg, hogy az antiimperialisita harcban, a békéért és a szocializmusért vívott küzdelemben teljesen azonos cél vezérli a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok, a haladó mozgalmak döntő többségét.

Befejezésül a munka, a ke! nyér, a jogok és a kötelessé- i gek egységéről szólt az Elno- ! ki Tanács elnöke. — Ha ezt az egységet szem előtt tartjuk és erősítjük, akkor az előttünk álló hétköznapok egyre több örömet és megelégedettséget adnak majd mindannyiunk számára. Tegyünk meg tehát mindent, hogy újabb nagy eredményekkel köszönthessük majd felszabadulásunk negyedszázados jubileumát.

Fehér Lajos beszéde

Kedden a Vasasszékház dísztermében országos értekezletet tartottak a termelőszövetkezeti patronázsmoz- galom kiemelkedő eredményeket elért aktivistáinak részvételével. Ott volt az értekezleten és az elnökségben foglalt helyet Fehér Lajos, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Bálint József és Tóth Mátyás, a Központi Bizottság osztályvezetői.

Németh Károly megnyitó szavai után Fehér Lajos mondott beszédet.

Megtisztelő megbízatásom, hogy bejelentsem: a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága őszinte elismerését fejezi ki az ipari üzemek, intézmények munkásainak, vezetőinek az elmúlt időszakban végzett eredményes, a falu fejlődését, a szocialista átalakulást segítő patronáló tevékenységükért. *

Ezzel együtt tolmácsolom önöknek, a falusi patronázs- mozgalom képviselőinek, a kormány, a termelőszövetkezeti parasztság és a mezőgazdasági dolgozók háláját, szívből jövő őszinte köszönetét.

A tisztelet hangján kell megemlékeznünk a falujárókról, az ipari munkásokról, alkalmazottakról, értelmiségiekről azért, hogy immár több mint két évtizede fáradhatatlanul járják az országot, kutatva: mivel és hogyan segíthetnék leginkább a falvak dolgozóinak életét. Elismerés és hála a munkásosztályunknak, amely a társadalmi haladásért folytatott forradalmi harcban kivívta valamennyi dolgozó osztály és réteg tiszteletét. Köszönet annak a munkásosztálynak, amely szilárd szövetségese és következetes támogatója a parasztság leghaladóbb erőinek, a szövetkezeti gazdálkodás falusi úttörőinek, s amely nagy áldozatkészséggel politikai és anyagi segítséget nyújtott szövetséges társának, a dolgozó parasztságnak előbb a földreform sikeres, gyors megvalósításában, majd később, amikor ennek feltételei megteremtődtek — a szövetkezeti gazdálkodásra, a szocializmus útjára való áttérésben.

A falujárók emléke

Hazánk különböző tájain ezernyi emlék él még ma is elevenen a falujárókról, s élni fog szinte időtlen időkig. Mert lehet-e feledni azt, hogy a falujárók, a patronálok mindig ott, mindig akkor segítettek, amikor és ahol a legnagyobb szükség volt rájuk! Es legnemesebb alkotása a megerősödött munkás-paraszt szövetség, amelynek megteremtésében soha' el nem múló érdemeket szereztek, létéért, hatékony működéséért, soha el nem évülő áldozatokat hoztak a patronálok!

A magyar munkásság' és mezőgazdaságunk dolgozói nem az utóbbi években találtak először egymásra. Amióta munkásmozgalom van Magyarországon, a munkásosztály mindig harcostársat keresett, és sokszor derék küzdőtársat talált a dolgozó parasztságban.

Hazánk történelme kézzelfoghatóan példázza, hogy a parasztság leghűségesebb barátja, érdekeinek legkövetkezetesebb képviselője a munkás- osztály.

Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a magyar parasztságnak és az ipari munkásságnak a földreformért, ennek megvédéséért végzett közös, vállvetett műin.

| kája, ennek a történelmi je- \ lentőségű tettnek messze- és mélyreható nagy élménye teremtette meg az őszinte egymást megbecsülő munkás-paraszt összefogás igazi alapját — akkor még fiatal demokráciánk, később a szocializmus útjára tért társadalmi rendünk legfőbb alappillérét!

Ítélet az ezeréves perben

Lezárult egy sok évszázados társadalmi harc, szentesült a földért folyó ezeréves perben hozott igazságos ítélet, és a magyar falu elindult fejlődésének, felemelkedésének új korszaka felé. Az út nem volt könnyű. Az akadályok leküzdéséhez, a nehézségek elhárításához azonban továbbra is biztatást, tanácsot és közvetlen segítséget adott a munkásosz-' tály. A Magyar Kommunista Párt felhívására 1946 pünkösdjén a budapesti munkások százai utaztak vidékre. Ezzel kezdődött a szervezett falujárás.

Kedves barátaim!

A hatalom kivívása után megváltozott a falu járók munkájának a jellege. 1949 közepétől már a szocialista gazdálkodás megteremtésének, a termelés növelésének elősegítését tekintették fő feladatuknak.

Fejlődésünk sajnos, nem volt töretlen. Az 1956. évi ellenforradalmi támadás során, súlyos helyzetbe került termelőszövetkezeti mozgalmunk is. Az ellenforradalom után a pártnak legsürgetőbb feladata a munkáshatalom megvédése és megszilárdítása volt. E nehéz, rendkívül bonyolult helyzetben a munkás-paraszt szövetség másodízben is kiállotta a történelmi próbát. Annak ellenére, hogy az agrárpolitikában korábban elkövetett durva hibák miatt meglazult a munkás-paraszt szövetség, a munkáshatalom megszilárdításáért, a belső rend helyreállításáért vívott kemény küzdelemben a parasztság egyértelműen a munkásosztály mellé állt, a szocializmusra szavazott!

Megerősödő bizalom

A néphatalom megvédésével és megszilárdításával egy- időben a Magyar Szocialista Munkáspárt új agrárpolitikájában, a falu szocialista átalakítására irányuló politikájában megtartotta és folytatta mindazt, ami az előzőekben helyes volt, viszont volt bátorsága gyökeresen szakítani mindazzal, ami hibásnak, károsnak bizonyult.

Mindezek hatására a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége, a párt politikája iránti bizalom 1957-től kezdve lépésről lépésre jelentősen megerősödött. A párt tekintélyre tett szert, komoly erkölcsi, politikai tőkét gyűjtött a falusi lakosság körében. Mindezek eredményeként a Központi Bizottság 1958 végén úgy ítélte meg: az általános politikaigazdasági helyzet alapján lehetőség van arra, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomban az eddiginél gyorsabb fejlődést érjünk el. Lehetségesnek és szükségesnek tartotta, hogy a magyar faluban egy évtizeddel korábban megkezdett forradalmi nagy átalakulást végigvigyük.

A földreform tapasztalatai is igazolták, hogy a falun zajló nagy társadalmi folyamatok nem lehetnek spontánok, így a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átalakítása sem mehet spontán végbe. A parasztságot a szocializmus útján — az önkéntesség lenini elvének tiszteletben tartásával — a munkásosztálynak keil vezetnie, amelynek politikáját és akaratát a párt testesíti meg.

E meggyőződés szellemében a párt hívó szavára újból sok ezer munkás vállalta, szocialista lelkesedéstől hajtva,

hogy hóban-sárban, jó és

rossz időben hosszú éveken át fáradhatatlanul részt vegyen ebben a nagy társadalmi átalakulásban. Részt vett és segített szövetséges társainak, a dolgozó parasztoknak sokszor nehéz töprengésükben és lelki vívódásaikban, kételyeik .leküzdésében, és bátorította őket elhatározásuk meghozatalában. Igazi agitáció, valóban országos eszmecsere volt ez. A falu felemelkedése s egyben az ország továbbfejlődése érdekében az ipar, a város követei és a föld népe tanácskozott akkor a városokban, községekben, falvakban, pusztákon, tanyákon.

Az a történelmi tény, hogy rövid pár év alatt sikeresen végbe ment falun a nagy forradalmi átalakulás, a munkás—paraszti összefogás újabb nagy sikere, a marxista-leninista elmélet, a népet szolgáló kommunista politika kiváló gyakorlati eredménye volt. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme, egymillió parasztcsalád termelőszövetkezetekbe való tömörülése kedvező feltételeket teremtett az új, egységes szövetkezeti parasztság kialakításához. Ezzel tovább erősödött a munkásosztály és a parasztság szövetsége, amely most már a szocializmus alapjain nyugszik. Magasabb szintre emelkedett ez a szövetség: tartalma és célja ezentúl az, hogy teljesen felépítsük hazánkban a szocializmust!

Nyolc év

Nyolc évvel ezelőtt fejeztük be a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Nyolc év eltelte után azt jelenthetjük, a mai aktívaülésnek, hogy a szocialista forradalom ügye biztatóan halad falun is. Parasztságunk nagy többsége saját belső meggyőződése szerint is mondhatja': jól választott,

megtalálta helyét és számítását, jól érzi magát a szövetkezeti gazdaságban és jobban él, mint korábban.

Nyolc év tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy szocialista mezőgazdaságunk kiállja a próbát, habár sok tekintetben részleges és kezdeti eredményeket érünk el, nagyüzemi mezőgazdaságunk már bizonyít. A gyakorlatban bizonyítja, hogy a gazdálkodás szocialista nagyüzemi formája sokkal többre képes, mint a magánparaszti gazdálkodás, és hogy a parasztság előbbre- haladásának valóban ez a legcélravezetőbb útja.

A mezőgazdasági termelő- szövetkezet, amely a szocializmust valósítja meg falun, rugalmas, bevált, jó gazdálkodási forma. Termelőszövetkezeti mozgalmunk egészében jelentősen megerősödött és biztatóan fejlődik. Az elért eredményekben benne van az önök, a patronálók kitartó, fáradságos és egyben nagyon lelkes munkája.

Nyugodtan, a jól végzett munka örömet adó tudatával mondhatják el, mert a tények is bizonyítják: a patro- nálás elérte eredeti célját!