Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

"Xféfrfap 1969. AUGUSZTUS 19., KEDD r n Otven éves a ceglédi Vasutas Énekkar Egy pillanat — Gödöllőn — Anyu mindig azt mondja, hogy megfájdul a torkom, be­teg leszek, hiába van meleg. De ma egész nap jó kislány vol­tam, és kaptam egy forintot. Csak ez a pult ne lenne olyan magas .... Foto: Urban 750 éves Nyírbogdány Négynapos jubileumi ünnep­ségsorozat kezdődött vasárnap Nyírbogdányban a település fennállásának 750. évfordulója alkalmából. Leleplezték a köz­ségi tanács épületének hom­lokzatán elhelyezett emléktáb­lát. A fehér márványból ké­szült emléktáblára arany be­tűkkel vésték rá az 1219-es és az 1969-as évszámot, a község alapításának és a 750. jubileu­mának dátumát. A déli órák­ban az általános iskolában Gulyás Emilné, a megyei ta­nács vb-elnöikhelyettese meg­nyitotta a régészeti, népművé­szeti, kőolajipari és mezőgaz­dasági kiállításit. A jubileum alkalmából megjelent Nyír­bogdány monográfiája is. Dél­után a Kőolajipari Vállalat kulitúrotthonában a szabolcsi képzőművészek alkotásaiból nyílt tárlat, majd változatos műsor következett. Horlobágyért „Alakok és formák" Höllering, a Hortobágy című film rendezője több mint har­minc év elteltével, 1967-ben meglátogatta a hajdani forga­tásainak színhelyét, a pusztát. Magyarországi tartózkodása során járt a debreceni Mű­vész moziban is, ahol a még élő szereplők részvételével ün­nepélyes keretek között vetí­tették le filmjét. Az idős alko­tó, aki jelenleg a londoni Aca­demy Cinema igazgatója, meg­ismerkedett a Művész mozi és a debreceni Filmklub munká­Az idén ötven éves a ceglédi Vasutas Énekkar. A jubileum méltó megünneplésére készül­nek. Hót vasutas énekkart hív­nak meg szeptemberben az or­szágból, köztük a neves szom­bathelyi és debreceni kórust. A ceglédiek szoros kapcsola­tot tartanak a lengyelországi, szczecini Héjnál kórussal, amely a ceglédiek ottani ven­dégszereplését viszonozza szept^mberbén. \ ? Az idén májusban alakult ceglédi Magyar—Lengyel Ba­ráti Társaság, tekintettel a lengyel vendégekre, lengyel műsort tervez a jubileumra. Kiállítás nyílik, irodalmi estet tartanak és a tervek szerint le­leplezik Dembinszky emlék­tábláját a Pesti út 6. szám alatti házon. jóval, életével, s elismeréssel nyilatkozott an öl. Búcsúzóul megígérte, hogy egyik filmjét a debreceni Művész mozinak ajándékozza. Az ajándék most megérkezett Debrecenbe, az „Alakok és formák” című nemzetközi sikert aratott kis- film egyik kópiája. A film ze­néjét Lajta László szerezte. PÜSPÖKI MIHÁLY: Tiltakozom! A z egyik verőfényes délelőtt ki kellett szállnom Ró- rsaszentmártonban. S mivel az idő kedvezőnek mutatko­zott, rákapaszkodtam az öt- ven köbcentis robogómra. Be­rúgtam a motort és elindul­tam a salgótarjáni műúton. Vígan pöfögött a motor alattam. Egymás után hagy­tam magam mögött a Mátra vidéki Erőművet, Lőrinci köz­séget, majd Petőfibányán megálltam. (Ugyanis a petőfi- bányai könyvespavilonnál volt egy-két elintézetlen dolgom, s ezért csak némi késéssel foly­tathattam az utam tovább.) A Petőfibánya és Rózsa- szentmárton közötti útsZaka-' szón levő dombok, szerpenti­nek alaposan igénybe vették törpe járművem hegymászó­képességét. Minden emelke­dőnél, kapaszkodónál úgy zi­hált, köhögött a masina, hogy végül is megsajnáltam. Meg­álltam vele a rózsaszentmár- toni Kakas-tanyánál és annak rendje, módja szerint, az út- árok oldalába állítottam a köhögőt. Én magam pedig megtelepedtem egy sovány akác ritkás árnyékában. Pihengetés közben megkor- dult a gyomrom. Delet jelzett gyomromban a rövidminisz­ter, mire előszedtem táskám­ból az elemózsiát s falatozni kezdtem. F alatozás közben arra fi­gyeltem fel, hogy két szárnyas jószág közeledik fe­lém. Az egyik gangos járású volt, mig a másik szerényebb tartású jérce. És mindkettő kendermagos. Csak a kakason hivalkodóbb volt a tollazat. A két vendég illő távolság­ból kezdte figyelni déli kérőd- zésemet. Sűrűn pillogó sze­mükből olyasfélét véltem ki­olvasni, hogy néhány csipet kenyér ellenében hajlandók lennének barátságot kötni ve­lem. S mivel én barátkozó ter­mészetű ember vagyok, a ki­mondatlan kívánságnak igye­keztem eleget tenni. Evés köz­ben letörtem egy csipetnyit a kenyérből, és vendégeim elé dobtam. Féloldalt fordította a kakas a fejét, és kíváncsian meg­szemlélte ajándékomat, majd gyanakodva rámpillantott. És amikor meggyőződött békés szándékaimról, hangos kotyo- rászással lépett az általam adományozott falathoz. Csőré­vel megragadta a kenyérmor­zsát, s mint valami gálánt ga­vallér, úgy rakta a zsákmányt a hölgye elé. Meghökkentem az ekkora gavallériától. Csak bámultam á kakasra, s ■ hirtelenjében nem tudtam magyarázatot ta­lálni a viselkedésére. Újabb porciót dobtam a ga­vallér elébe. S újra megismét­lődött az eset. A kakas a tyúk­jának adta át a morzsát. Elképedtem a látványon. És szórni kezdtem a morzsákat, miközben számoltam: egy, kettő, három ... Tizenkét falatot engedett át, illetve adott át a gavallér vendégem a párjának. A tyúk pedig, mint valami kacérkodó asszony az udvarlója, társasá­gában, pipiskedő kényeske­déssel nyeldeste az átenge­dett falatokat. Lenyűgözött az eset. Idáig az volt az elképze­lésem, hogy az állatvilágban, ha bendő megtöméséről van szó, ismeretlen fogalom az udva­riasság. Mert azt még megér­tem, hogy az anya csontig képes levetkőzni a kölykeiért, dehát az anyai szeretet és önfeláldozás mindenek felett való. Az ösztönösen gondolko­zó állat, melyet a lét- és a fajfenntartási ösztönök moz­gatnak, érzéktelen olyan fo­galmak iránt, mint: tapintat, előzékenység és felebaráti szeretet. S most mégis hihetetlen példáját kellett látnom az ud­variasságnak. (Ámbár azt is el kell árulnom, hogy a to­vábbi kísérletezésem igen prózai eredményeket hozott. Hiába szórtam aztán a ke­nyérmorzsákat a taréjos ga­vallér elébe — úgy látszik, ő is csak egy gyarló halandó az élők társadalmában —, mert minden elébeszórt falatot magába tepert. Mégpedig, is­tenesen.) lgondolkoztam a tapasz­ig taltakon. Sokáig törtem á fejem, de nem tudtam el­fogadható magyarázatot ta­lálni arra, hogy amit láttam, az csak a hím és a nőstény együvétartozásának a bizo­nyítéka. Valahogy többet sej­tetett bennem a látvány. Azt mondjuk a neveletlen emberre, hogy úgy viselke­dik. mint az állat. Azt hi­szem, ez erős túlzás. Nem minden állat viselkedik állat módra. Mint ahogy nem minden ember viselkedik em­ber módra. . Mindig rosszullét fog el, ha embereket látok összeröffenni apró. haszontalan dolgok mi­att. Ilyenkor mindig az az ér­zésem, hogy mi, az emberek, legtöbbször, olyanok vagyunk, mint... az ... No. tessék! Jómagam is visszaesem e méltatlan vádas­kodásba. Úgy látszik, nehezen szabadul meg az ember a be- lérögzött előítéletektől, szoká­KÖNYVESPOLC WOLFGANG SCHREYER: Figyelő szemek az égbolton 1943 decemberében, az angol királyi légihaderő, a RAF, egyik fénykép-kiértékelő be­osztottja — nő, Constance Ba- bington-Smithnek hívják — a Moszkitó típusú felderítőgép által készített felvételt tanul­mányozva, felismer egy kismé­retű — nyilvánvalóan tehát pi­lóta nélküli — repülőgépet az usedomi német kísérleti telep sok más épülete és berende­zése között. A kisméretű re­pülőgép a V 1. volt. A „csoda- fegyver”. 1960 május elsején moszkvai idő szerint 8 óra 55 perckor a Fekete Hölgy néven becézett, szokatlanul nagy hordfelületű szárnyakkal ellátott repülőgép vezetője, aki addig szorgalma­san nyomogatta a filmfelvevők és fényképezőgépek gombjait, „egészen váratlanul valami tompa robbanásfélét” hall, és „narancsszínű villanást” lát, mint később a bíróság előtt vallja. A Fekete Hölgy a 20 700 méter magasból szár- nyasaegett madárként egyre gyorsulva közeledik a földhöz. A gép roncsai meglehetősen épen megmaradnak. A pilóta ejtőernyővel ér földet. A gép az U 2. volt, a pilóta pedig Francis G. Powers. Két kiragadott epizód a légi felderítés, légi kémkedés hi­hetetlenül gazdag történetéből. A német szerző e történet fel­dolgozására vállalkozott, s volt mivel foglalkoznia. A légi kémkedés és megfigyelés egy­idős azzal, hogy az ember a levegőbe emelkedett léggömb­jeivel, majd repülőgépeivel. Ha valahol, itt valóban korlátla­nok a lehetőségek, legalábbis fizikai s technikai értelemben. Mert amúgy — mint Powers esete is bizonyította — nem mindenki tűri el a korlátlan lehetőségek korlátlan kihasz­nálását ... Főként ha már ko­rábban* több ízben tiltakozott a nemzetközi joggal összefér­hetetlen légi kémkedés ellen, mint a szovjqt kormány tette. Ma, amikór már nehéz szá­mon tartani a föld körül ke­ringő kémbolygólcat, melyek nagy felbontó képességű ka­meráikkal végigpásztázzák négyzetméterről négyzetméter­re az útirányukként kijelölt pálya alatt fekvő területeket, már régmúltnak tűnik az az idő, amikor lassú járású fel­soktól. Még a végén megérem azt, amitől eddig mindig tar­tózkodtam, hogy bömbölve tülekszem majd legközelebb az autóbuszra, miközben álla­ti jelzőket szórok embertár­saimra. De nem! Én a jövőben sem fogok tülekedni. Kivárom, kiibőjtöiöm azt az aranykort, amikor majd az utasok lö­työgnek az autóbuszokban. Hanem akkor bömbölni fo­gok. Hurrá! csatakiáltással veszek birtokba egy egész au­tóbuszt. Hogy ezért be fognak dugni a bolondok házába? Hát, istenem! Az még min­dig jobb , lesz, mint hallgatni napjainkban az autóbuszuta­sok egyik-másikának a vér- fagyasztó hallaliját. derítőgépek személyzete, éle­tét kockára téve kattogtatta a — ma — primitívnek nevezett fényképezőgépeket... Nap­jainkban, a nagy érzékenysé­gű filmek, felvevők korában, tökéletesen szervezett ipar­ágnak nevezhető a légi kémke­dés, persze, a minden „iparra” jellemző kockázatokkal. A szerző nagy szorgalommal gyűjtötte össze e sajátos te­vékenység eseményeit, s fel­dolgozásukban elsősorban az érdekességet tartotta szem előtt, a technikai részletekbe nem bonyolódik bele. Éppen mert eltekint a műszaki meg­alapozottság részletesebb be­mutatásától — igaz, általában minden ilyesmit hétpecsétes titokként őrzik, legalábbis a jelen anyagait, eszközeit ért­ve —, túlzottnak tűnik a majd’ négyszáz oldal. Túlzottnak, mert a részletesebb műszaki ismertetés hiányát a szerző elemista színvonalú politizál- gatássál igyekezett ellensú­lyozni egy-egy bekezdés ere­jéig, s ez duzzasztotta meg művét. Nem ártott volna a na­gyobb kiadói munka ez eset­ben: a rövidítés. A könyvben levő érdekes események és té­nyek ugyanis önmagukért be­szélnek. nincs semmi szükség „megideologizálásukra”. (Kos suth Könyvkiadó) (m. o.) Úttörőtábor Ráckevén Éppen a harmadik csoport ünnepélyes táborozására ér­keztünk a IX. kerületi Tanács ráckevei úttörőtáborába. Tiva­dar Ferenc táborvezető a jól megérdemelt díjakat osztotta ki a sportversenyek győztesei­nek. Utána szomorúan ballag­tak sátraikba a fiúk. A más­napi program: indulás haza­felé ... — Minden csoportnál így van ez az utolsó napon — mondta a táborvezető. A gye­rekek nagyon sajnálják, hogy véget ért 14 boldog nap a víz mellett. Június 16-tól eddig három turnust fogadtunk, s augusztus 23-ig van itt a ne­gyedik — az utolsó. 160 felső­tagozatos gyerek pihen, tíz pedagógus felügyelete mellett. Ha jó idő van, természetesen a fürdés az elsőszámú prog­ram — úszásoktatással —,. ha borús az ég, a sportversenye­ket bonyolítjuk le. A helybeli horgászszövetség 50 pecabotat a rendelkezésünkre bocsátott, s a srácok közül nem egynek igen gazdag zsákmánya volt. — Milyen az ellátás? — Kitűnő. A Gyermekélel­mezési Vállalat mindent meg­tett azért, hogy az úttörők né­hány kilót magukra szedve térjenek haza. Azt hiszem, en­nek a szülők örülnek majd legjobban... A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNAL FELVESZ A KÖZPONTI TELEPHELYRE: esztergályos, marós, lakatos, ív-lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat, raktári kiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi telephelyen 44 órás a munkahét, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD KOLSZOLGÁLATOS MUNKÁRA: kardoskúti, algyői, százhalombattai és szőnyi műszer- és technológiai szerelési munkahelyeinkre felveszünk csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyeken is 44 órás a munkahét, MINDEN SZOMBAT SZABAD. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak. Munkásszálló, üzemi konyha van. A szállás ingyenes. Bér: megegyezés szerint. A béren felül 500 FT KOLSZOLGALATI ÁTALÁNYT, az alföldi munkahelyeken még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén az útiköltséget térítjük, de próbaidő alatt történő kilépés esetén ezt visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképző tanfolyamot szervezünk. JELENTKEZÉS: a vállalat Munkaügyi osztályán (Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83.) vidéken a munkahelyek vezetőinél. Addig azonban tiltakozom! Tiltakozom az állatok nevé­ben, tiltakozom a rózsaszent- mártoni kakas nevében, mert... , Jaj, abba kell hagynom a tiltakozást. Most, hogy ülök idehaza a szobámban az író­asztal előtt, s tűnődöm a ró- zsaszentmártoni kakashistó­rián, éppen a feleségem ér­kezik meg a piacról. Szatyrá­ban egy pompás kendermagos kakas, miközben az asszo­nyom lelkendezve újságolja, hogy igazi sárga húsú, kö­vér baromfit csak Rózsaszent- mártonból hoznak az asszo­nyok. S míg ő beszél, magya­ráz, addig én bűntudattól el­telve meredek a szomorkásán- kandizó kakasra, amely vé­szesen hasonlít a tegnapelőtti ismerősömre. L e vagyok törve teljesen. Úgy érzem, hogy nem bírok megszabadulni az em­beri barbárságtól. Bűnré­szességet fogok vállalni a ka­kas meggyilkolásában. S mindezt csak azért, hogy a vasárnapi ebéd alkalmával megtölthessem a bendőmet. Utolért a próféták sorsa. Ifjú szakmunkások! Magas bérezéssel alkalmazunk benneteket budapesti és Pest megyei építkezéseinken kőműves, ács, vasbetonszerelő, festő, asztalos, parkettás, fűtés-, víz-, gáz­villanyszerelő, műköves, lakatos, gépszerelő szakmákban. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT, MINDEN SZOMBAT SZABAD. SZÁLLÁST, ÉTKEZÉST KEDVEZMÉNYESEN ADUNK. utazási költségtérítést fizetünk. Jelentkezés: személyesen. Pest megyei Állami Építőipari Vállalat BUDAPEST XXI., Kis János altábornagy u. 19—21. Boráros térről H£V?vel 2 megálló.

Next

/
Thumbnails
Contents