Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
Ésszerűtlen egyszerűsítés Tudtuk előre, hogy az új mechanizmus egy sor egyszerűsítésre ad lehetőséget. Nem fehér holló azóta a rugalmas, gyors ügyintézés, a vezetők felelősségének, döntési jogának kiterjesztése, az udvarias kiszolgálás, a jó árucikk jó reklámozása. Tapasztalhatjuk, hogy mind hathatósabban szélesedik a szocialista demokrácia. A minap a 46. számú papír- és írószerboltban sok diák tolongott tanszerekért. Közeledik a szeptember. No, meg a reklám: „Idejében vegye meg tanszereit!” Bosszankodva vártam, mikor következem, amíg a pénztáros — összeadógép hiányában — kézzel, fejben adogatta össze, szedegette el a pénzt. Gép nincs többé. A felettes szervek elvitték, mondván, hogy ez csak 3 személyes bolt, itt nincs rá szükség. A boltvezető hiába kéri, egy rendeletre hivatkoznak, nem kapja vissza. Most, amikor kezdődik a tanszervásár. Hol itt a vezető felelősségének, döntési jogának ki- terjesztése? Ez az egyszerűsítés ellentmond az észszerűségnek. Ám reklámnak talán jó. Amióta nincs összeadógép, naponta bemegyek, hogy a pénztárosból pénzszedegetővé változott alkalmazottnak kinyilvánítsam részvétemet. És olyankor mindig veszek is valamit. De csak egyet, hogy ne kelljen összeadni... (sz) BűtorkiáSlítás Albertirsán Augusztus 9-től 18-ig az abonyi ÁFÉSZ bútorbemutatót tart Albertirsán, a helyi pártház nagytermében. A község lakossága gyönyörködik a szebbnél szebb magyar, szovjet, lengyel és román garnitúrákban, bútorokban, és ha megtetszik egyik vagy másik, azonnal megvásárolhatja készpénzért, de OTP-hitelle- vélre is. Nagy öröm ez a vásárlóknak, mert nem kell kilométerekre utazniuk, hogy igényeiket kielégítsék. Ezt igazolja a boltvezető beszámolója is: — Az elmúlt napok forgalma megközelítette a 100 ezer forintot. A kiállított darabok nagy része már elkelt. A vevőkben jogosan merül fel az a kérdés, hogy miért nincs a tizenháromezer lakosú községben bútor szaküzlet?! A kiállítás sikere bizonyítja, hogy az abonyi ÁFÉSZ ügyes kezdeményezése önmaga és a vevők számára is haszonnal jár. (m. o.) Rizs a Tiszában A jászkarajenői Uj Barázda Tsz komoly erőfeszítéseket tesz az öntözéses termelés kialakítására. A Tiszából érkező vízbe már az idén rizst vetettek 90 hold olyan területen, amely más termelésére alkalmatlan. A rizs területét jövőre még tovább akarják növelni. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜIÖ&KIA&ÁSA A CEGLÉDI JÁR XIII. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1969. AUGUSZTUS 17., VASARXAP • •_ Ünnepi tanácsülés, munkás—paraszt találkozók, térzene, rollerverseny Cegléd ünnepi programjában Gazdag programmal ünnepli meg Cegléd városa az alkotmány törvénybe iktatásának 20. évfordulóját. A megemlékezések már kedden kezdődnek, az üzemekben, hivatalokban a munka befejezésekor rövid gyűléseken emlékeznek meg az alkotmányról. Kedd délelőtt 9 órai kezdettel ünnepi tanácsülés lesz a városházán. Az alkotmány 20. évfordulójáról Kürti András tanácselnök emlékezik meg, majd AZ ÚJ KENYER Az alkotmány 20. születésnapja alkalmából tartandó augusztus 19-i ünnepélyes tanácsülésen — a hagyományokhoz híven — új lisztből sütött 3 kilós házikenyeret, és egy üveg ceglédi vörösbort ajándékoznak a város lakosságának, amelyet a választópolgárok nevében Kürti András vb-elnök vesz át. A mezőgazdasági dolgozók nevében az Alkotmány Tsz vezetői nyújtják át a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyeret, amelyet a tsz egyik házi kemencéjében sütnek 19-én, korán reggel. Raffay mester csizmái — Üldögélek csak, látja, nem siettet senki. Talán még egyszer elmegyek egy vásárra, de aztán én is abbahagyom. A barátom is beteg lett, egyedül maradtam a ceglédi csizmadiák között, aki vásárokra jár. De már 86 éves vagyok, a ványológépem is odaadtam a múzeumnak. — Bizony, volt olyan vasárnap, hogy 12 milliót árultam, de hétfőre 2 millióm elúszott. No, nem mulattam el, az első világháború utáni inflációs időszakban volt ez! Én 1911 óta vagyok csizmadiamester. Minden héten 40 pár csizmát vittem a vásárra. Bejártam az egész megyét. Irsa, Örkény, Nagy- káta, Monor, Pilis. Mindenütt ismerték „Raffay mester” oldalvarrásos csizmáit. A körösi, meg a kecskeméti tímárok adták a legjobb bőrt. Egy tehénbőrből 9 pár csizmát szabtam ki. Akkoriban azt vették a legjobban a parasztok, amelyiket forgatás kaptafára készítettem. Az lassabban készült, mert nem lehetett egyszerre mindkét kaptafára húzni, mint a féllábasat, de azt mondták, ha ők éjjel, sötétben felkelnek, ne kelljen válogatni, melyik melyik lábra való, legyen mindegyik egyforma. — Karácsonyig jártak csizmában az emberek, azután már nem kelt el a portéka. Volt egy kis holtszezon, aztán a bakancs kellett nagyon. Februártól augusztusig 2—300 pár csizmát készítettünk el, ha rossz időjárás volt, karácsonyig el is fogyott. Sokszor napokig baktattunk a lovaskocsival. Kákán, 100—120 csizmadia épített reggelenként sátrat. Egyszer csak elkiáltotta az egyik, hogy no most aztán mindenki rakja ki, amit hozott. Szárazbőr? Mind azt nézte. Úgy megismerték, mint a jó szövetet. Másf él óra múlva mind elfogyott — Csizmát már nem csinálok. Oldalvarrottat sem, nyelveset sem. Bakancsot, szandált, papucsot készítek, de ezt a boltot is elrontotta a leértékelés. Azok járnak hozzám, akik erős lábúak, meg 46-os méret kell nekik. Olyat az üzletben ritkán találnak, . én készítem nekik. Pántos női cipőt kellene varrni, azt keresik mindig. De én már nem kezdem elölről. Abbahagyom. Augusztusban végleg abbahagyom. Vasárnap is Monoron voltam, két kötős asszony jött még velem a személykocsiban. A viteldíjat sem tudtam megkeresni. Néhány éve még teherautón, ládákban vittük a vásárra az árut, most az a 10 —15 pár elfér a személyautó csomagtartójában is. Apám, meg az ő apja mindig lovas- kocsival járt. — Én már csak üldögélek, senki sem siettet Talán egy vásárra még elmegyek, aztán végleg abbahagyom. A nyolc- vanhatodikat gyúrom már. Majd a lányom cipészkedik helyettem. A három fiú más pályát választott. Lejegyezte: Szabó Alfréd átadják a városfejlesztésben kiemelkedő munkát végzett személyeknek az emlékérmet Heten arany-, tizenhármán ezüst- és tizennyolcán bronzérmet kapnak. A július 28-i tanácsülésen rögzítették határozatban azoknak a nevét, akik méltóak ez elismerő érmekre. Aranyérmet kapnak Bartha László, Cza- gány György, Ráióti István, Kovács János, Détári István ceglédi lakosok. A szolnoki Nagy Ignác és a budapesti Nemes Imre olyan sokat tett Cegléd érdekében, hogy a tanácsülés részükre is megítélte az aranyérmet. A város hét termelőszövetkezetében kedden és szerdán munkás—paraszt találkozók lesznek, amelyekre a szövetkezetek meghívják az őket patronáló üzemek képviselőit Augusztus 20-án kora reggel zenés ébresztő lesz. Délelőtt pedig a Szabadság téren a honvédség fúvószenekara ad térzenét. A Szabadság téren a gyermekek izgalmasnak ígérkező roller-, kerékpár- és aszfaltrajzversenyben mutathatják be, ki az ügyesebb. A sportkedvelők kedden és szerdán különböző versenye- két tekinthetnek még, 20-án este pedig az ünnepségsorozatot a Kossuth Művelődési Központban rendezett arató- bál zárja. TÖPRENGÉS Munkatársunk, Péterffy István, felvétele egy országos ifjúsági fotókiállítás első díját nyerte Pécsett, Búcsú a nyártól? Közvetlen vonat Siófokra A legtöbb ceglédi nem is tudja talán, hogy a nyáron eddig három ízben indult — vasárnap — közvetlen gyorsvonat a Balatonhoz, Siófokra. Ez a magyarázata annak, hogy a két júliusi vasárnapon mindössze 10—15-en váltottak jegyet. Híre aztán csak elterjedt, most 10-én már 20 ceglédi szállt fel a Békéscsaba. Szeged felől jövő vonatra. , ,,S£a Kiég és 24-én, jqyő vasárnap még .egyszer berobog a gyors, és aztán egy évre elbúcsúzik. Ceglédről 7.50-kor indul. A kényelmes utazást biztosítja az, hogy csak helySPORT Megyei tekebajnokság Hétfőn délután 5 órai kezdettel rendezik a megyei nagygolyós tekebajnoki találkozót a Batthyány utcai pályán. A Vízkutató mérkőzik a Bem SE csapatával. Kedden is lesz egy találkozó a vasutas-pályán, a Ceglédi Vasutas „A" csapata mérkőzik az EVIG-gel. Rajtuk i A városi tanács szociálpolitikai előadójának „Börtönből szabadultak” című dossziéja szomorú statisztikai adatokat tartalmaz. Ebben az évben eddig huszonkilenc sort töltött be azoknak a neve, akik több-kevesebb évet töltöttek a börtön falai között. Huszonöt férfi és négy nő. Huszonhárom évestől negyvenkilencig. Egyik-másik sorban piros vonal jelzi: nevük nemegyszer szerepelt már a bíróságon. — Mit tesz, mit tehet a kiszabadultak érdekében a szociálpolitikai előadó? — kérdeztem DeZi Sándornétől. — Azon kívül, hogy nyilvánAlbertirsa ’69 Képzőművészeti kiállítás nyílik augusztus 20-án Albertirsán immár másod ízben rendeznek kiállítást helyi képzőművészek: M. Orbán Edit, Miklosovits László és Ró- nai Mátyás munkáiból. A több mint 40 képből álló, főleg grafikai anyag az alkotók jó képességeit, fejlődésüket tükrözi, és a kiállítás sokat ígérő színfoltja lesz az alkotmány ünnepi programoknak. A megnyitása augusztus 20-án délelőtt 11 órakor lesz, a községi pártházban. A tíz napig nyitva tartó kiállításon a tárlatvezetők maguk az alkotók lesznek. (Moe) Emlékezés Koszta Józsefre Húsz éve, hogy elköltözött az élők sorából. Egy évvel előbb, 1948-ban, a művésztársadalom és tisztelői még az élő Kosztát ünnepelhették a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása és a Kossuth-díj elnyerése alkalmából. Szentesen érte utói a halál. Az abonyiak munkálkodására, abonyi tartózkodására emlékeznek, amikor egykori lakóhelyét emléktáblával jelölik meg és emlékkiállításon gyönyörködnek képeiben. Koszta megjárta Rómát, Párizst, ünnepelte Berlin, Drezda, Leningrad, London, egész Európa, de igazából csak az Alföldön volt otthon, legszívesebben szűkebb hazájában. Szentesen tartózkodott. Az Alföld települései közül Cegléd, Csorvás, Félegyháza, Kun- szentmárton, Szolnok, Abony, Cibakháza és Gyömrő voltak munkásságának állomásai. Általában rendkívül szűkös körülmények között, önkéntes remeteségben élt és rendszerint a falu szélét választotta lakhelyéül. A tiszta paraszti környezetben érezte otthonosan magát. A századforduló utáni években telepedett le Abonyban, és a hely, ahol lakott, ugyancsak faluszélének számított. A mezei munka, a munkából hazatartó parasztok, és az örök alföldi táj ragadta meg képzeletét. Az Abonyban festett Mezei munkások című festményéért 1910-ben Röck-díjat kapott. Ez a festmény jelenleg a szentesi Szántó Lajos tulajdonában van. Nincsenek már nálunk a régi öregekből, akik közvetlen szóval mondhatnák el élményüket, találkozásukat Kosztával, a kemény, sörte- hajú festővel. De emlékezéseiket az utódok őrzik. Sokat csodálta a Buzgány-alj, a Gerece, a Telelőpart szépségét, elnézte a hazatérő kaszásokat, a tarlójárókat... Amit művészetével közölt, az súlyos emberi-művészi ítélet a magyar paraszt sorsáról, életéről. Győré Pál tartást vezetünk róluk, ameny- nyiben elhelyezkedési gondjaik vannak, segítünk munkahelyet keresni számukra. Ha úgy látjuk szükségesnek, „pat- ronálót” jelölünk ki, aki — és ez is a kiszabadult érdekében történik — figyelemmel kíséri életét, munkáját. Természetesen ez a legnagyobb diszkrécióval történik. Az emberek fenntartással fogadják, ha egy ilyen „megbélyegzettet” kell maguk közé fogadni. Ez az, ami valóban nyomot hagy az illető lelkében. Persze, csak annak, aki feledni akarja múltját... Aki pedig nem akarja, nem tudja? Ebben a nyilvántartásban minden harmadik név alatt húzódik piros vonal. Pedig minden lehetőségük megvolt az új élet kezdéséhez. Szabadulásukkor 2, 5, 6 és 8 ezer forinttal bocsátották ki őket, attól függően, hány hónapot, évet töltöttek — munkával — a rácsok mögött. A munkára jelentkezők minden esetben el tudtak helyezkedni. A vállalatok, tsz-ek sem zárkóznak el fogadásuktól. Hol kell hát keresni az okot, a hibát? Önmagukban! Miért kellett Sz. J.-nek, aki alig múlt húszéves, erre a listára kerülni? Jó szakmája, jó fizetése volt. Lopott. Két év, hat hónapra ítélték. Kiszabadulásakor az egyik ktsz majdnem tárt karokkal fogadta. Megbecsülték. De csak pár napig tehették. Hol van most K. J.? Ki tudja? Nyolc napon belül értesült a kilépéséről a szociálpolitikai előadó. De mit tehet, amikor a fiatalembernek se bejelentett lakása, se hozzátartozója nincs? Nyomoz, keres, hogy még időben segíthessen rajta. Ha ugyan már nem késő... R. G.-né nem fiatal asszony j már. Egy éve szabadult. Visz- szaeső bűnösként van nyilvántartva. Lopott. Egyszer, kétszer, háromszor. Hogy miért? A több pénzért. Szüksége volt rá? Nem. Jó szakképzettsége van. Három hónapig helyben dolgozott. Jó munkahely, jó kereset. Mégis jelenleg a fővárosba jár dolgozni. Kialvatlan szemek, rebbenő tekintet. Egyszerűen nem tudok, nem lehet a szemébe nézni. Kérdéseimre igen, nem a válasz. Ez is csak azért, hogy valamit mondjon. A szavak hidegen, üresen koppannak a kis szobában. Csak szavak, amit mondani kell, súlyuk nincs. — Soha többet?... — Nem. — Gondoljon a fiára. Akit fel kell nevelni ... — Igen. — Megbecsülik a munkahelyén? — Igen. Csend, ő a földet nézi. Mereven. Amikor már kényelmetlen a csend, így szól: — Álmos vagyok, le szeretnék feküdni... Bezárt lélek, börtöne önmagának. Innen nehezebb kiszabadulni, mint a börtönből. így vannak legtöbben. Pedig a társadalom mindent meg. tesz értük. Az emberek többsége bízik bennük. Bízik abban, hogy minden ember jó akar lenni. (csatáriné) jeggyel lehet rá felszállni. A helyjegyet pedig ajánlatos jó pár nappal előbb megváltani.
