Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
4 "skMíHod 1969. AUGUSZTUS 17., VASÁRNAP-----------------------------------------------------------------HET I KOMMENTÁR Nem pusztán mozi-ügy Levelet kaptunk a héten, Vácról, a Hűinán Kató utca 15. szám alól küldte Urbání'y Jenő nyugdíjas. Javaslata, melyet ezúton továbbítunk az illetékesekhez, így hangzik: „A fővárosban lakó nyugdíjasok már évek óta élvezik azt a kedvezményt, hogy a mozik délelőtti és délutáni első előadására, nyugdíjas-igazolványuk felmutatása mellett két forintért jegyet válthatnak. Ezt a szép gesztust megtehetnék a vidéki moziüzemi vállalatok, így a Pest megyei is, hiszen nem érné kár őket, mert — itt Vácott is — a délutáni első előadásokon igen alacsony a látogatottság. Növekednék a mozivállalat bevétele, s ugyanakkor sok, kis nyugdíjú ember — akinek máskülönben nagyon is meg kell gondolnia a dolgot — örülne, mert szórakozhatna. Vácott sok száz nyugdíjas él, s az országban sok ezer, egy ilyen egyszerű intézkedés is könnyíthetne a helyzetüket, szebbé tehetné öreg napjaikat.” Eddig a levél. A néhány sor azonban sokkal többet sugall, mint amennyit szavakban kimond. Azt sugallja, hogy az élet igen sok területén maradnak rejtve olyan lehetőségek, melyek egyszerűen fölhasználhatóak lennének, melyek nein igényelnek semmiféle anyagi ráfordítást, s mégis, sok embernek szereznének örömet. Nem pusztán moziügy tehát Urbánfy bácsi javaslata, hanem egyben figyelmeztető szó is. Arra figyelmeztet, hogy a hivatalos észjárás olykor nehézkesebb, mint az egyszerű emberé, hogy sok olyan javaslat, terv, ötlet akad, melyek elkallódnak, mert kifejtésükre, kimondásukra nem akad fórum, pedig valamennyien veszítünk vele. Nemcsak érdemes, de szükséges is erre figyelmeztetni, mert eléggé eluralkodott napjainkban az „ezt mi jobban tudjuk” típusú szemlélet. Anélkül, hogy bármelyik szakma rangját kétségbe vonnánk, megállapíthatjuk: a szakma ellenében is lehetnek jó javaslatok, melyek laikusoktól származnak. Éppen a városfejlesztési távlati tervek kidolgozása, s megjavítása — a többi között a népfront szervezte összejöveteleken — igazolta, hogy az építészek ellenében is lehet igaza annak, aki „csak” lakó. de nem egy esetben beigazolódik ez az üzemekben is. amikor egy-egy új berendezést munkába állítanak, s működtetője. a munkás derít ki olyan hibákat, melyeket — ha megkérdezik őt — megelőzhettek volna. Jobban odafigyelni a kezdeményezésekre, ötletekre, nagyobb gonddal bánni a javaslatokkal — nemcsak szükséges, de hasznos is. Az államigazgatási munkában éppúgy. mint a vállalati tevékenységben, az élet minden területén. Hiszen — csak egyetlen dolgot említve — a lakosságtól érkezett javaslat volt az is annak idején, hogy kapjanak elismerést — emlékérmet — a megyéért legtöbbet fáradozó társadalmi munkások ... Egy-egy rövid javaslat megvalósítása igaz, adhat többlet munkát, okozhat gondot is. Ám azért, mert valamivel többet kell tenni, lemondhatunk-e erről a forrásról, mármint az ötletekről, javaslatokról? Lemondhatunk-e arról, hogy minden eszközzel egyetlen célt, a mindennapi élet könnyebbé tételét kell szolgálnunk? Krónikás L ____________________ Hár mas lakodalom... A termeEékenység emelésének útjai Eszközök és módszerek Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése (III.) Az Egyesült Államok üze-1 meiben, raktáraiban tavaly 800 vezető nélküli programvezérléses jármű szállítóit anyagot, alkatrészt és árut. A programvezérléses szállító járművek száma a tervek szerint jö- vőre eléri az ötezret az USA- ban. Ezek a pótkocsis targoncák naponta „vakon”, percnyi időveszteség nélkül teszik meg ugyanazt az ismétlődő útvonalat, teljes biztonsággal, hiszen a jármű a legkisebb akadály esetén is automatikusan leáll. S az egészben nem annyira a technika, mint inkább a magasfokú szervezettség a meglepő. Hány üzemünkben szűnne meg a daru-, a targonca-, a tehergépkocsihiány és vele együtt a fizikai erő embertelen pazarlása, felőrlése, a nehéz cipekedés. ha az óhatatlanul naponta ismétlődő szállítási feladatokat hasonló módon végiggondolnák, rendszerbe foglalnák. Az ésszerű szállíKiállílás Vácott Augusztus 20-án nyílik meg Vácon a városi tanács vb, a Madách Imre művelődési központ és a Kiállítási Intézmények közös rendezésében a „Vác nyári tárlat ’69” című kiállítás. A kiállításnak különleges hangsúlyt az ad, hogy Vác város új kiállítótermét avatja fel. A kiállításon festmények, grafikák és szobrok szerepelnek majd. A kiállító művészek között szerepel Balogh László, Be- lánszky Ferenc, Bertalan Ferenc, Dániel Kornél, Gaál Imre, Hegyi György, Hídvégi Valéria, Pock Ferenc, Iglay JóKezdődik a tankönyvvásár tási útvonalak kialakítása, s az eszközök pontos, menetrendszerű használata — beruházás nélkül — új kapacitásokat hozna létre. (Jelenleg a szállító berendezések kihasználási foka 50—70 százalékos.) S ezzel nem csupán a szállítási gondok és költségek mérséklődnének, hanem mindenekelőtt a termelőmunka válna szervezettebbé, hatékonyabbá. S természetesen csökkenne a zsúfoltság, az eszközigény, a gyártás átfutási ideje. Vezető nélküli programvezérléses targoncával, a jelek szerint, még néhány évig nem találkozhatunk üzemeinkben. De elvétve máris feltűntek a legmodernebb transzkonténerek, amelyekben a termelőtől közvetlenül a felhasználóig szállítja az árut országúton, vasúton, hajón — átrakás, raktározás nélkül. Képzeljük el, hogy a futószalagról zsef, Kocsis László, Kristóf János, Lőrincz Vitus, Mizser Pál, Cs. Nagy András, Nagypál István, Pirk János, Somogyi László, Szabó István, Uhrig Zsigmond, Lipovnitczky László, Déki Márton, Csíkszentmi- hályi Róbert, id. Paál Mihály, ifj. Paál Mihály, Rózsa Péter és Szabó Edit A kiállítás szeptember 7-ig lesz nyitva és naponta 10—12- ig és 14—18 óráig tekinthető meg. A kiállítás ünnepi megnyitója augusztus 20-án délelőtt 10 órakor lesz. Megnyitó beszédet mond Arany István a városi tanács vb-titkára. Kedves családi ünnepség tajlott le szombaton délelőtt 11 órakor az érdi tanács házasságkötő termében. E napon esküdött egymásnak örök hűséget Bezerédy Imre és Vörös Teréz, s ugyanezen a napon ünnepelték az újdonsült férj 5. — Jaj, de helyes a kutyus — szólt le a félemeleti galéria lépcső fordulójáról a hallban várakozó törzsőrmesterhez az üzletvezető. — És barátságos. Úgy látom, megkedvelte magát, hogy így a nyomába szegődött — válaszolt ravaszul Csupati. K ántor az üzletvezetőnek nem engedte maga mögött becsukni az ajtót. A küszöbön állt. Farka a folyosón, feje a szobában. Csupati kutyájának peckesen meredő farokzászlaját figyelte, ám ez néhány másodperc múlva eltűnt előle, és szinte ezzel egy időben a szobából kétségbeesett kiáltás harsant Csupati hármasával ugrálta a lépcsőfokokat, s nem tellett bele fél perc, már az irodaajtó előtt állt — Maradjon mozdulatlan — tanácsolta a törzsőrmester a rémülettől vacogó embernek. — Arról nem volt szó, hogy maga kulcskeresés közben telefonál is. — Csak a szakácsnak akartam utasítást adni. Csupati megértőén bólintott. '.Engedd!” szólt Kántorra, szülei — Bezerédy Lajos és Simsik Mária — 25 éves, s nagyszülei — Simsik Antal és Ayneter Mária — 50 éves házassági évfordulójukat. A házaspárokat a községi tanács vb-elnökhelyettese, Birinyi Ferenc köszöntötte. majd kivette a köpcös üzletvezető kezéből a kagylót és visz- szatette a készülékre. „Megvan a kulcs?” — I-i-igén... — hebegte, miközben baljával jobb csuklóján Kántor fogainak helyét simogatta. „Telefonálni akart a pasas, de kinek?” — töprengett lefelé menet Csupati. A szálló forgóajtajában már Sátori jött velük szembe. „De hamar ideértél” — fogadta Csupati a főhadnagyot, majd a füléhez hajolt és ezt suttogta: „Figyeltesd a portást Mire az utca felől a személyzeti bejáróhoz értek, az árkádos kapubejáró elé megérkezett a határőrség rohamkocsija is. „A helyzet?” kérdezte Csupatitól a kémelhárító csoport vezetője. „A nyomok a határtól idáig vezettek.” Sátori ismerte a csoportvezetőt és arra kérte, embereivel zárassa körbe a hotelt. Éjfél volt. Az étteremben záróra, lassan szállingóztak a vendégek. Izgalmában az üzletvezető remegő keze alig talált a zárba. Kántor könnyedén azonosította a nyomot és ahogy az ajtó kinyílott, elsőnek lépett a szénporos, keskeny csigalépcsőre. Robot a falo Ügyes szerkezet, elegáns kivitelű műanyag dobozban. Amit tud, valóban meglepő. Ha emberi kéz közelít hozzá, azonnal érzékeli, s bekapcsolja szerkezetét. Ettől a pillanattól kezdve áramlik a forró levegő s rövid idő alatt megszárad a vizes kéz. Ha eltávolodik, kikapcsol. Automata kézszárítót állított elő az Iklaéti Ipari Műszergyár s kezdi meg gyártását rövidesen. Mindenekelőtt a legkorszerűbb szállodákban szerelik fel az új, eddig sehol nem használt módszerrel működő berendezést. A kis robotszerkezet érzékeli a térben mindenütt tapasztalható, különböző erősségű állandó mágnesességet. A kéz közelítésével a nyugalmi helyzet megváltozik s ezt veszi észre finom szerkezetével a kézszárító, bekapcsolva vagy kikapcsolva motorját és fűtését. Foto: Urbán ÜJ LAP Szombaton a debreceni Szabadság Lapnyomdában új üzemi lapot nyomtak ki: kétezer példányban megjelent a Hortobágyi Állami Gazdaság dolgozóinak lapja, a „Hortobágy”. Ezentúl minden hónapban rendszeresen jelentkezik a puszta dolgozóinak lapja. Az alagsorban szűk folyosó vezetett az épület hosszában. A kazánház előtt haladtak eL Sátori az üzletvezetőtől megkérdezte: hol a fűtő? — Az éjszakásnak iitt kell lennie. Ha az urak nem jönnek, már magam is kerestem volna, mert a konyhaséf panaszkodott, hogy nincs forró víz. — Kántor a gépház vasajtója előtt állt meg. „Nyisson be”, kérte az üzletvezetőt a főhadnagy. A kazánházi ajtó azonban nem nyílott. „Ezt nem értem, kérem. Este tízkor váltottak és az éjszakás fűtő nem iszákos ember... A portás is ellenőrizte. Talán a pihenőszobában tartózkodik.” A fűtők folyosó végi szobájába se tudtak bemenni. „Hol vannak a kulcsok?” — fordult az üzletvezetőhöz Sátori. „Az irodámban és a portán...” — Hadnagy elvtárs, kísérje el a főnök urat és az összes alagsori helyiség kulcsait hozzák ide — utasította egyik nyomozóját Sátori. Kántor egyre nyugtalanabbul izgett- mozgott az ajtó előtt. Orrát többször is a szárfa réséhez dugta. Gyakran pislogott gazdájára és tappancsával is megpróbálta kinyitni. „Várj" — Elkészült valamennyi általános iskolai tankönyv és — néhány kivételtől eltekintve — a középiskolák könyveit is ezekben a napokban szállítják a boltokba, az oktatási intézményekbe. Az általános iskolák tanulói saját iskolájukban juthatnak hozzá a tankönyvekhez: szeptember első két napján. Az általános iskolákban szükséges tankönyvek ára: X. osztály 22 forint, II. osztály 30.50, III. osztály 32,—, IV. osztály 32,50, V. osztály (történelmi, földrajzi atlasszal és szótárral együtt) intette türelemre Csupati. öt percbe tellett, mire a csörgő kulcshalommal a hadnagy és az üzletvezető visszaérkezett. „Válassza ki a megfelelőt” — mondta Sátori az üzletvezetőnek — „és a kilincshez senki ne nyúljon". Ezután zsebéből kendőt vett elő, azzal fogta meg a kulcsot és miután a zárba dugta, a kilincset is. Elsőnek Kántor ugrott a sötét helyiségbe. Csupati zseblámpájának fénycsóvája követte kutyáját és ahogy átlépett a küszöbön, nyomban vissza is hőkölt. A koszos vaságyról, fejjel a betonpadló felé idősebb ember lógott. Alsóteste az ágyon, homloka könyökben behajolt alsókarjára zuhantan lógott, mintha még végső kétségbeeséssel a betonról vissza akarná nyomni magát az ágyra. Sátori felkattintotta a villanyt. „A fűtő” kiáltott fel rémülten az üzletvezető. — Megfojtották, méghozzá fonott dróthurokkal — állapította meg Sátori, miközben alaposan szemügyre vette az áldozatot. „Odaát mostanában ez a divatos gengsztermódszer” — jegyezte meg Csupati. Kántor ez alatt az öltözőszekrény ajtajával bíbelődött S arló alakú körme beleakadt a szekrényajtó kissé élálló alsó szélébe és a kutya erős rántására reccsenve pattant fel a zár. Csupati a zajra odanézett: „Mit csinálsz?” lépett Kántor mögé. A kutya a szekrény alsó reteszéből kisujjnyi vastag sodrott 110,—, VI. osztály 79,—, VII. osztály 78,—, VIII. osztály 73,50 forint A gimnáziumi tankönyveket, szótárakat atlaszokat, valamint a kötelező és a javasolt iskolai olvasmányokat a tanulók a kerületi könyvesboltokban vásárolhatják meg, kivéve négy budapesti gimnáziumot, ahol helyszíni árusítást rendeznek. Vidéken minden gimnázium biztosítja tanulói számára a tankönyveket: augusztus utolsó, illetőleg szeptember első napjaiban lesz a helyszíni árusítás. huzalt rángatott elő. „Főnök” — szólt Csupati — „a hurok”. Sátori gyorsan intézkedett. Utasította a hadnagyot, hívassa ki a rendőrorvost és a bűnügyi technikusi Csupatitól azt kérdezte: „Tovább tudunk menni?” — Kántor, mint a jó kopó, újra nyomon volt, s csak gazdája jelzését várta. Az intésre azonnal indult. Végighaladt a hosszú alagsori folyosón. A liftakna mellett, a főlépcsőház alján néhány ellenőrző szimatot tartott, majd felfelé vezette a csoportot. Ahogy a földszinti hallba érték, Csupati futó pillantást vetett a portáskarám mögött a különböző papírokkal buzgolkodó hotelierre. Kántor odaszagolt a karámhoz. Halkan morgolódott, de aztán mégis visszafordult és a főlépcső kopott, bordó szőnyeggel borított járókáján indult felfelé. Csupati agyán csupán átsuhant a gondolat, milyen sápadt is a vöröshajú portás. A z első emeleten először balra fordult a kutya, ám néhány lépcső után visszatért. A keresztfolyosó végén, a vilá- gítóudvarra néző hátsó traktust célozta meg, és a sikátorszerű. gyéren világított hosszú folyosó távoli sarkából nyíló ajtó előtt váratlanul megállt. „Itt ki lakik?” — kérdezte foj- tottan az üzletvezetőtől Sátori. A kopasz, kövér ember zsebkendőjével törölgette izzadó homlokát. „A dízőzünk” — és a választ inkább sóhajtotta, mint mondta. (Folytatjuk) egyenesen a rakodólapra s azzal együtt a transzkonténerbe kerül az áru, amelyet azután esetleg csak a tengerentúli felhasználónál vesznek újra kézbe. Ehhez azonban még net» eléggé szervezett vállalatainknál a szállítás. Hogy mást ne mondjunk: kevés helyen alkalmaznak például rakodólapokat. A rakodólapok használata pedig transzkontónerek nélkül is kifizetődő. Ha az anyagot, félkész- vagy készterméket nyomban, ahogy elkészülitek, szabványos méretű fából, vagy fémből készült rakodólapra helyezik, sok felesleges mun- kától megkímélik a dolgozókat. Az árut ezután ugyanis már nem kell még egyszer darabonként kézbe venni, ötször, tízszer, százszor átrakni, leszámolni stb. A különféle anyagok, dobozok, üvegek légióját egymásra helyezve, 5— 10 mázsás tömegben (úgynevezett egységrakományokban) emelővillás targoncákkal emelhetik a szállító járműre, a raktári polcra, viheti át onnan a feldolgozó műhelybe, üzletbe ! Stb. , így meggyorsul az áruk, anyagok körforgása, minimálisra csökken a nehéz testi munka, a szállítás, a tárolás vesztesége, egyszerűsödik az adminisztráció, javul a raktárak kihasználása, stb. Mindehhez, persze, szoros kapcsolatot szükséges létesíteni a szállítóval, a vevővel, a közlekedési, a kereskedelmi vállalattal, hogy a rakodólapos szállítólánc folyamatos legyen. Csak így élvezhetik együtt, kölcsönösen a rakodólapos szállítás előnyeit. Hazánkban, sajnos, ezt még nem sokan élvezik. Pedig a feltétele adott, összesen 1,3 millió szabványos rakodólap van az országban, ebből 35 ezer csere céljaira, a közhasznú közlekedési vállalatoknál. Eddig 28 üzemet sikerült bevonni a rakodólapos szállítás teljes körű forgalmába; így például a konzerv- és üveggyárak között már teljes a lánc. (De előfordul, hogy például a vegyianyagot a Nyugati pályaudvaron a vasutasok rakják rakodólapra, s a végállomáson le is szedik róla.) Tavaly a feljes vasúti teherforgalom 0,5, a darabáru-forgalom 15,8 százaléka bonyolódott rakodólapon. Ezek rendkívül alacsony arányszámok. Nyugaton például a darabáru-forgalom 80—90 százaléka már rakodólapos egységcsomagokban bonyolódik. Sőt, az ömlesztett áru egyre nagyobb része, a műtrágya, a gabona stb. zsákkal együtt a rakodólapra kerül. Nálunk viszont az emberek cipekednek. Mert az átvevő vállalatok megjegyzés nélkül vállalják a nagyobb fuvar- és rakodási költséget, a szerződésekben nem ragaszkodnak a fizikái munkától mentesítő rakodólapok alkalmazásához. A korszerű szállítás, rakodás még sok más eszközt, formát és módszert is ismer. Az előző írásunkban a függőpályáról, a konvejorról futólag már szóltunk; folytathatnánk a felsorolást különböző futószalagokkal, targoncákkal, emelőgépekkel. A legkorszerűbb, vagy a leggazdaságosabb eszközt és módszert nem választhatjuk ki közülük ötletszerűen. Azért sem. mert gyakran különböző eszközök, módszerek kombinációja a célravezető s azért sem, mert a szállítás a gyártástechnológia szerves része. Nem beszélhetünk korszerű gyártásról, ha elmaradott az anyagmozgatás. Az igazán korszerű gyártási folyamatoknál — a futószalagos szerelésnél, az automatizált gépsoroknál és gépláncoknál vagy az elektrostatikus festésnél — a szállítás, az anyagmozgatás maga is technológiai műveletté válik. Kovács József (Következik: Pénz, gép, szemlélet és ember.) KfiNTOR és RÉSZLETEK EGY NYOMOZÓKUTYA TÖRTÉNETÉBŐL I
