Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-15 / 188. szám
PESt HECtEI k/Cirlap 1969. AUGUSZTUS 15., FENTEK Két évtized változásai a Hortobágyon Augusztus 20-án ünnepli megalakulásának két évtizedes évfordulóját a Hortobágyi Állami Gazdaság. A felszabadulás előtt alig néhány száz holdat forgattak meg az ekék az óriás pusztaságban, s ma már ötvenötezer hold tartozik a gazdasághoz, ebből csaknem 25 ezer holdat — a halastavakkal együtt — művelnek. Harmadik esztendeje önálló község a Hortobágy, s az új község lakóinak többsége a gazdaságban dolgozik. Közülük ötvenkilencen az alapítástól kezdve. Az egykori úgynevezett pásztorszállások ma vízvezetékkel, villannyal ellátott települések, állattenyésztési központok. A csárda környékén csaknem száz új családi ház sorakozik egymás mellett, s még ebben az esztendőben elkészül a hortobágyi egészségház és három orvosi rendelő. Könyvespolc Ferenczy István A Corvina Kiadó A művészet kiskönyvtára sorozatában megjelent a nagy magyar szobrász, Ferenczy István munkásságát és életpályáját ismertető kötet. A magyar nemzeti művészet történetének kezdetét az 1824- es dátum jelzi: akkor költözött haza végleg Rómából az első magyar szobrász: Ferenczy István. Alkotásai nem emelkedtek túl az Európa- szerte dívó klasszicizmus átlagszínvonalán, de különleges helyzete minden művét és cselekedetét, még kudarcait is, az egész magyar kultúra létfontosságú kérdésévé tette. <J)ifka Péter, a kötet szerzője a művész személyes sorsának és munkásságának ismertetését összekapcsolja a reformkor mozgalmas szellemi életének érzékletes bemutatásával. — K — — Üj műanyag vitorláshajét bocsátottak vízre Balatonfüreden. A * Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységének sporthajó üzemében készült az új magyar tervezésű műanyag vitorlás első példánya. Írószer u földben Életveszély Még emlékezünk rá, milyen tragikus szerencsétlenség történt Tihany egyik legforgalmasabb útkereszteződésénél. Egy autóbusz fordulás közben aknára futott és felrobbant. A robbanás emberéleteket is követelt. Az eset nem volt egyedi. Azóta is érkeznek jelentések, különösen vidékről, hogy gyermekek robbanóanyagot találtak, s azzal játszadoztak, amely tragikus következményekkel járt. A második világháború idestova 25 esztendeje fejeződött be, de még ma is találnak elásott, eldugott, elhagyott gránátokat, aknákat, és egyéb robbanóanyagokat. Megtörténik lakott területeken, hogy házak padlásain tatarozás közben bukkannak egy-egy fel nem robbant gránátra, bombára, ami 25 esztendeje veszélyezteti a lakókat és csak a véletlenen múlt, hogy eddig nem okozott súlyos szerencsétlenséget. A Balatonban, a Velencei-tóban és folyóink- ban is találtak évtizedek óta rejtőzködő robbanóanyagokat. Néphadseregünk tűzszerészeit kérdeztük még: — Hogyan lehet védekezni a minduntalan előforduló robbanóanyagok ellen? Hajnalban minden ok nélkül fölriadt. A “ telefon hallgatott. Az utcán nem dobálták a tejeskannákat. A szemétgyűjtő kocsi sem csikorgóit. A házmester még nem sepert. Csönd yolt. Mégis, úgy riadt föl, mint akire rádöntik az ajtót. Az óra: fél öt. A hőmérő: huszonhárom fok. Még egy órát aludhatott volna. S a következő gondolat: mekkora pokol lesz délben, ha már most huszonhárom föle? Tussolás, reggeli, feketekávé. Addigra bedobták az újságot. Címek. „Bomba robbant” ... „Pilóta nélküli Jelderítő gépet lőtt le...” A nyugalmasak: „'Az egész országban aratnak ...”, „Rekord vízfogyasztásra számítanak ...” Leengedte a redőnyöket. Néhány apróbb holmit elrakott. Rágyújtott. Kényelmesen végigszívta a cigarettát. A hűtőszekrényből kiemelt egy üveg Colát, megitta. A megszokottnál csupán öt perccel indult korábban. A portás hangosan köszönt. Mint minden reggel. A széles, műmárvány korláttal szegett lépcsőház fölerősítve verte vissza léptei hangját. Ilyenkor csak ő jön be. A többiek? Másfél óra múlva. Fél kilencre. A hivatalos idő kezdetére, ő addigra már átnéz egy halom aktát, kiszignálja, s mire a titkárnő megérkezik, már átnyújtja a testes irattartót. Mfergit, a titkárnő vastag szemüvege mögül szemrehányóan pillant rá: „már megint hajnalban jött be”, ezt fejezi ki tekintete. Húsz éve dolgoznak együtt. Megszokták egymást, megtanulták elviselni a másikat. Búgott a telefon, átvette a vonalat, hiszen " Margit még nem volt itt. Vékonyka női hang kérte a gépkönyvelésj^l Sípos kartársat, s ijedten dadogott bocsánatot, amikor meghallotta, hogy a városi bírósággal beszél. Miért rezzen meg az emberek hangja, ha meghallják: bíróság? Ha tiszta a lelkiismeretűk. Ha nem vétettek a törvény ellen. Soha nem felejti: szegény felesége mily bonyolult praktikákkal igyekezett elkerülni, bárhová mentek is a városon kívül, hogy megtudják, a férje bíró. Nem, nem szégyell- te. Valami olyasmit mondott: félnének tőled az emberek. Az emlék — röstellje? — párát vont a szemére, le kellett tennie a szemüveget. Ilona. Három éve halott. Az életfogytiglan — ahogy Ila emlegette — neki telt ki hamarabb. Még az utolsó perceiben is azt kérte: ne maradj egyedül. Egész életében hallgatott rá, de most, ebben, nem. Kit tudna ő megszokni? Hatvan évesen? Ki lenne képes arra, hogy éjjel kettőig üljön vele, kivigye a megtelt hamutartót, vizet hozzon, kávét főzzön, összerakja az iratokat? A pillanatnyi gyengeség elmúlt. Az asszony alakja eltűnt a múltban. Föltette a szemüveget, olvasta tovább az iratot; „... a botrány kirobbanásakor az elsőrendű vádlott nem tartózkodott a helyiségben, oda csak később érkezett...” Nincs ott. Nem tudja, miről van szó, kik és miért kezdik ütni egymást, de: bicskát ránt. És: embert öl! Ember. Az áldozat, a gyilkos egyaránt. Létezik-e a világon tágabb, mindent elnyelőbb fogalom ennél? Hányán álltak már előtte! Mindegyik más volt Sőt: ugyanaz az ember is mindig más volt Az első tárgyalási napon. A tanú- kihallgatásokon. Az ítélethirdetéskor. ítélet. Soha, egy pillanatra sem volt képes megszokottként elfogadni, hogy neki kell kimondania. Mindig úgy érezte, hogy a legtisztább lelkiismerettel vállalhatja bármelyik ítéletét. S mégis, minden ítélethirdetéskór az első mondatoknál rekedt a hangja. Az izgalomtól. A feszültségtől. A felelősségtől. Ebben nincs rutin. Nem létezhet fásultság. Profesz- szora valaha az egyetemen azt mondta: a bíró a társadalom, a törvény libellája. Eszköz, mérce, mely tett és törvény közötti különbséget vet össze. A társadalom közegébe ágyazott sajátos gázbuborék, mely érzékenyen jelei az eltéréseket. Hasonlat? Rossz hasonlat volt. Akkor, ott, az egyetemen áhítato- san hallgatta. Azután megtanulta, hogy nem igaz. Nem így van. Nem lehet így. Minden ügy: mocsok, szenvedés, köny” nyék, vér, komédia, dráma. A szervezeti sémán rövid jelző: büntető ügyek. S ahogy hivatali szobáinak ajtaján cserélődtek a táblák — a fogalmazóitól a mai elnökig —, úgy érezte mind súlyosabbnak a láthatatlan, de vállat rogyasztó felelősséget. Úgy tanulta meg, hogy a bűn soha nincs előzmények nélkül, s hogy a büntetéssel soha semmi nem ér véget. Az öreg embereik mindig filozofálnak — futott végig benne a malíciózus gondolat. Igaz. Otthon néha azon kapja magát,, hogy bár egyedül van, de hangosan beszél. Érveket s ellenérveket sorol, reménytelenül, de soha nem lankadóan hajszolja a tökéletes, semmit figyelmen kívül nem hagyó ténymegállapítást. Először, amikor azon kapta magát, hogy önmagával folytat párbeszédet, elment az öreg baráthoz, a kórház igazgatójához. Kinevette. Nincs benne semmi különös. Egyedül vagy — ennyit mondott. p gyedül. Hát nem furcsa, hogy az ember *J évtizedeken át ismer s használ fogalmaikat, de értelmüket rest megfejteni? Vagy nem is tudja. Mert alkalmatlanná teszik erre a körülmények. Mert más az, hogy valaki egyedül van, vagy: magára marad. Egyedül van akkor is az ember, ha magában kószál az őspark faóriásai között, ha hajnaliban, nesztelen léptekkel átmegy a dolgózószobába, s leemel a polcokról egy könyvet, s akkor is, amikor sokadmagával ül a vonaton, megy az utcán. Magára maradni más. A félelem hideglelése. Megsejtése annak, hogy parány és gigász az ember. S hogy a jóban a gonosz csírája is ott lapul, s megfordítva. Hogy semmi nem egyértelmű, s mégis, csak egyetlen értelem adható mindennek. T alán hajnalban is ezért riadt föl. Az al1 vás idején is működik az idegrendszer, csak elektromos impulzusai csökkennek. Vagy a szíve riasztotta? Hónapok óta vissza-visz- szatér az enyhe szorítás, s nyomában a légszomj. Miért nem megy orvoshoz? Valamelyik öreg baráthoz? A bíró szíve? A bíróknak nincs szíve — olvasta valahol, vagy hallotta az olcsó kabarétréfát. Buta ember írhatta. Vagy gátlástalan. Mert hiába bújtatják sok országban talárba a bírót, hiába éltetnek vele parókát, hogy egyéniségét elfödve maga legyen a megtestesült törvény, a talár, a paróka csalóka köntöse a bírót soha nem téveszti meg, s minden pillanatban kénytelen rádöbbenni, hogy talárral, parókával, az ítélkezés minden külső kellékével együtt ember, .kétkedő, mindenért megszenvedő lény maradt. 4 z öreg ingaóra — vannak, akik azt n mondják, kétszáz éves — nyolcat kongatott. Néhány perc múlva hallotta Margit lépteit a kintí szobában. No, ma nem kapja meg rögtön aV, irattartót. Csodálkozni fog. Kérdő tekintetére legszívesebben azt felelné: Margit, maga szerint micsoda, kicsoda egy bíró? á mégis, azt fogja neki mondani: na, akit ebben a pukkasztó melegben hűvösre küldünk, az csak hálás lehet nekünk ... Mészáros Ottó Dolánszky Ottó tűzszerészszázados így válaszolt. — Az országot a második világháború befejezésé után körzetekre osztották és az elhagyott lőszereket hatástalanították. Sok száz tűzszerész végzett hasznos munkát az elhagyott hadianyagok, a feltárt és bejelentett lőszerek semlegesítésénél. — Szerte az országban, sokfelé a szántóföldekben, rejtőzködnek a robbanóanyagok. A veszély elsősorban abban van — folytatta a százados —, hogy a robbanóanyagnak nem mindig ágyúgolyó a formája és ezért a talált, vasé araboknak látszó anyagokat a laikusok (főleg a gyerekek) kézbeveszik, játszanak vele. Ilyenkor következnek be a szerencsétlenségek. A vidéki gyerekek sokszor találnak még kézifegyver-lövedéket, s melyek ét gyakran a szülők szeme láttára kalapálnak szét, mondván, hogy ezeket már kilőtték. Aztán mégis megtörténik a baj. — Ezért azt ajánljuk a lakosságnak, hogy a föld mélyéből kiszántott, vagy máshol talált különös alakú vashasábokhoz, vagy lövedékformájú acéldarabokhoz ne nyúljanak. A feltárt gyanús anyagot kerítsék körül, táblával jelöljék meg, hogy robbanásveszélyes és azonnal jelentsék a tanácsnak, vagy a legközelebbi rendőrségi szervnek. Mi igyekszünk gyorsan a helyszínre menni, s ha valóban hadianyagnak minősül a talált gyanús tárgy, elszállítjuk és megsemmisíti ük'? Sajnos, a szülők és nevelők felelősségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. A gyerekeket, a fiatalokat figyelmeztetni kell, hogy a különös alakú vasdarabokhoz, amit nem ismernek, ne nyúljanak. Ne játsszanak vele és ne próbálják feldarabolni, vagy szétszedni. A nevelők és tanárok is sokat tehetnek ennek tudatosításában, — Különös a mi munkánk — fejezte be Doiánszky Ottó százados. — Noha különleges kiképzésben részesülünk, mégis előfordul, hogy bennünket is ér szerencsétlenség. Kevesen tudják, hogy a jelszabadulás óta négyszáz tűzszerészünk vesztette életét a talált és feltárt hadianyagok semlegesítésénél. Tehát munkánk veszélyes, mégis szívesen csináljuk, mert ezreket védünk meg vele. Zs. L. KARAI LÁSZLÓ: Perben Nem jó ez így; mindig perben a világgal, önmagámmal meg ennél is többször. Elvégre van egy íróasztalom keményfából sötétrepácolt \ szép darab, masszív tartozéka új és régi kispolgáraink nehéz vacsorák utáni álmainak. Higgyétek el, nem is pofáznék: de hallgatásra nincs idő: a sárkányfej, amit levágok holnapra hétszer is kinő és újra gyönge lányra éhes. Teszem hát, amit tenni kell, nem krisztusi lázból, ó, dehogy! de írni, szólni, káromkodni kell, míg engem, téged — minket sért a gőg és bordáimat döfködik a mai pecsenyesütögetők nyársai. Elénk színek, modern szabás Lehet-e csinos a munkaruha? A válasz a tegnap látottak alapján egyértelmű: igen. Képzeljenek el egy élénkkék, vagy zöld elegáns szabású női overallt, narancsszínű blúzzal. Ezt ajánlják például mezőgazdasági munkaruhának. Az otthon és irodában használható köpenyek is mintásak, mutatósak, úgy hogy az utcai ruha és a hivatali között elmosódnak a határok. Praktikum és esztétikus megjelenés egyaránt feltétele a munka közben használatos mai öltözékeknek. Tegnap új üzletében többek között ezeket mutatta be a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat. Évi egymilliárdos forgalmat bonyolítanak le, nagy választékot kínálva, hogy minden üzem, vállalat a számára legkedvezőbbet vásárolhassa meg. Az Üllői úton nyílt kis áruházban egyébként az iparágak részére bemutatókat tartanak. A színek és a modern szabás szerencsés együttesének köszönhető, hogy a korábbi, ormótlan formaruha helyett már mindenki megtalálhatja a testre szabott, mutatós öltözéket. Így néz ki például egy beöltözött kohász: türkiz színű overall, narancs színű válíappal. Több nagyüzemünkben, mint amilyen az Ipari Műszergyár, már korábban bevezették a korszerű munkaruhákat. Kapitális harcsa Sokéves tapasztalat, hogy a Tisza felső szakaszán augusztusban a legnagyobb a harcsajárás. Ebben az időben kerül a legtöbb ragadozó hálóba vagy horogra. A megfigyeléseket az idei év is igazolja. Az elmúlt napokban több nagy példányt sikerült kifogni. Legutóbb Kolozsi Dezső tiszadobi horgásznak kedvezett a szerencse. Több mint két méter hosszú, 71 kilós harcsát akasztott meg és tett szárazra. Fazekasház Idegenforgalmi látványossággá vált Tihanyban a nép- művészeti ház mellett tavaly megnyílt fazekasház. Az itt dolgozó fiatal népművész, Barth Lidia, a hajdani Balaton felvidéki gelencséripar legszebb hagyományait és a habán kultúra kedvelt motívumait kelti életre. Az állandó kiállításon kívül érdekes látványosságnak számít a szabadtéri népi kerámiabemutató és köcsögvásár. Az idei vásár csütörtökön nyílt meg, és 10 napig tart. jövedelmező vadászat A Mátrai Állami Erdőgazdaság területén vadkárok miatt a korább'i években nem, de az elmúlt évben már jövedelmező volt a vadászati ágazat, mert 700 ezer forint tiszta nyereségei hozott. Hogy mi a magyarázat? A vadállományt minőségileg annyira feljavították, hogy a szebbnél szebb vadászházakban elhelyezett külföldi vadászok a súlyos agancsokért súlyos pénzt fizetnek. Es hogy a környezet milyen, arról tanúskodjon képünk: a gályái vadászház beilleszkedik a Mátra hegyvonulatai közé. Foto: MTI
