Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-15 / 188. szám

PESt HECtEI k/Cirlap 1969. AUGUSZTUS 15., FENTEK Két évtized változásai a Hortobágyon Augusztus 20-án ünnepli megalakulásának két évtizedes évfordulóját a Hortobágyi Ál­lami Gazdaság. A felszabadu­lás előtt alig néhány száz hol­dat forgattak meg az ekék az óriás pusztaságban, s ma már ötvenötezer hold tartozik a gazdasághoz, ebből csaknem 25 ezer holdat — a halasta­vakkal együtt — művelnek. Harmadik esztendeje önálló község a Hortobágy, s az új község lakóinak többsége a gazdaságban dolgozik. Közü­lük ötvenkilencen az alapítás­tól kezdve. Az egykori úgyne­vezett pásztorszállások ma vízvezetékkel, villannyal ellá­tott települések, állattenyész­tési központok. A csárda kör­nyékén csaknem száz új csa­ládi ház sorakozik egymás mellett, s még ebben az esz­tendőben elkészül a hortobá­gyi egészségház és három or­vosi rendelő. Könyvespolc Ferenczy István A Corvina Kiadó A művé­szet kiskönyvtára sorozatában megjelent a nagy magyar szobrász, Ferenczy István munkásságát és életpályáját ismertető kötet. A magyar nemzeti művészet történetének kezdetét az 1824- es dátum jelzi: akkor költö­zött haza végleg Rómából az első magyar szobrász: Fe­renczy István. Alkotásai nem emelkedtek túl az Európa- szerte dívó klasszicizmus át­lagszínvonalán, de különleges helyzete minden művét és cse­lekedetét, még kudarcait is, az egész magyar kultúra létfon­tosságú kérdésévé tette. <J)ifka Péter, a kötet szerzője a művész személyes sorsának és munkásságának ismerteté­sét összekapcsolja a reform­kor mozgalmas szellemi életé­nek érzékletes bemutatásá­val. — K — — Üj műanyag vitorlás­hajét bocsátottak vízre Ba­latonfüreden. A * Magyar Hajó- és Darugyár balaton­füredi gyáregységének sporthajó üzemében készült az új magyar tervezésű mű­anyag vitorlás első példánya. Írószer u földben Életveszély Még emlékezünk rá, milyen tragikus szerencsétlenség tör­tént Tihany egyik legforgal­masabb útkereszteződésénél. Egy autóbusz fordulás köz­ben aknára futott és felrob­bant. A robbanás emberélete­ket is követelt. Az eset nem volt egyedi. Azóta is érkez­nek jelentések, különösen vi­dékről, hogy gyermekek rob­banóanyagot találtak, s azzal játszadoztak, amely tragikus következményekkel járt. A második világháború ide­stova 25 esztendeje fejeződött be, de még ma is találnak elásott, eldugott, elhagyott gránátokat, aknákat, és egyéb robbanóanyagokat. Megtörté­nik lakott területeken, hogy házak padlásain tatarozás köz­ben bukkannak egy-egy fel nem robbant gránátra, bom­bára, ami 25 esztendeje veszé­lyezteti a lakókat és csak a véletlenen múlt, hogy eddig nem okozott súlyos szeren­csétlenséget. A Balatonban, a Velencei-tóban és folyóink- ban is találtak évtizedek óta rejtőzködő robbanóanyagokat. Néphadseregünk tűzszeré­szeit kérdeztük még: — Hogyan lehet védekezni a minduntalan előforduló rob­banóanyagok ellen? Hajnalban minden ok nélkül fölriadt. A “ telefon hallgatott. Az utcán nem dobál­ták a tejeskannákat. A szemétgyűjtő kocsi sem csikorgóit. A házmester még nem se­pert. Csönd yolt. Mégis, úgy riadt föl, mint akire rádöntik az ajtót. Az óra: fél öt. A hő­mérő: huszonhárom fok. Még egy órát alud­hatott volna. S a következő gondolat: mek­kora pokol lesz délben, ha már most hu­szonhárom föle? Tussolás, reggeli, feketekávé. Addigra be­dobták az újságot. Címek. „Bomba rob­bant” ... „Pilóta nélküli Jelderítő gépet lőtt le...” A nyugalmasak: „'Az egész országban aratnak ...”, „Rekord vízfogyasztásra számí­tanak ...” Leengedte a redőnyöket. Néhány apróbb holmit elrakott. Rágyújtott. Kényel­mesen végigszívta a cigarettát. A hűtőszek­rényből kiemelt egy üveg Colát, megitta. A megszokottnál csupán öt perccel indult ko­rábban. A portás hangosan köszönt. Mint minden reggel. A széles, műmárvány korláttal szegett lépcsőház fölerősítve verte vissza léptei hangját. Ilyenkor csak ő jön be. A többiek? Másfél óra múlva. Fél kilencre. A hivatalos idő kezdetére, ő addigra már átnéz egy halom aktát, kiszignálja, s mire a titkár­nő megérkezik, már átnyújtja a testes irat­tartót. Mfergit, a titkárnő vastag szemüvege mögül szemrehányóan pillant rá: „már me­gint hajnalban jött be”, ezt fejezi ki tekinte­te. Húsz éve dolgoznak együtt. Megszokták egymást, megtanulták elviselni a másikat. Búgott a telefon, átvette a vonalat, hiszen " Margit még nem volt itt. Vékonyka női hang kérte a gépkönyvelésj^l Sípos kartár­sat, s ijedten dadogott bocsánatot, amikor meghallotta, hogy a városi bírósággal be­szél. Miért rezzen meg az emberek hangja, ha meghallják: bíróság? Ha tiszta a lelkiis­meretűk. Ha nem vétettek a törvény ellen. Soha nem felejti: szegény felesége mily bo­nyolult praktikákkal igyekezett elkerülni, bárhová mentek is a városon kívül, hogy megtudják, a férje bíró. Nem, nem szégyell- te. Valami olyasmit mondott: félnének tőled az emberek. Az emlék — röstellje? — párát vont a szemére, le kellett tennie a szemüve­get. Ilona. Három éve halott. Az életfogytig­lan — ahogy Ila emlegette — neki telt ki ha­marabb. Még az utolsó perceiben is azt kér­te: ne maradj egyedül. Egész életében hall­gatott rá, de most, ebben, nem. Kit tudna ő megszokni? Hatvan évesen? Ki lenne képes arra, hogy éjjel kettőig üljön vele, kivigye a megtelt hamutartót, vizet hozzon, kávét főz­zön, összerakja az iratokat? A pillanatnyi gyengeség elmúlt. Az asszony alakja eltűnt a múltban. Föltette a szemüveget, olvasta tovább az iratot; „... a botrány kirobbanásakor az elsőrendű vádlott nem tartózkodott a helyiségben, oda csak ké­sőbb érkezett...” Nincs ott. Nem tudja, mi­ről van szó, kik és miért kezdik ütni egy­mást, de: bicskát ránt. És: embert öl! Ember. Az áldozat, a gyilkos egyaránt. Létezik-e a világon tágabb, mindent elnyelőbb fogalom ennél? Hányán álltak már előtte! Mindegyik más volt Sőt: ugyanaz az ember is mindig más volt Az első tárgyalási napon. A tanú- kihallgatásokon. Az ítélethirdetéskor. ítélet. Soha, egy pillanatra sem volt képes megszo­kottként elfogadni, hogy neki kell kimonda­nia. Mindig úgy érezte, hogy a legtisztább lelkiismerettel vállalhatja bármelyik ítéletét. S mégis, minden ítélethirdetéskór az első mondatoknál rekedt a hangja. Az izgalom­tól. A feszültségtől. A felelősségtől. Ebben nincs rutin. Nem létezhet fásultság. Profesz- szora valaha az egyetemen azt mondta: a bíró a társadalom, a törvény libellája. Eszköz, mérce, mely tett és törvény közötti különb­séget vet össze. A társadalom közegébe ágya­zott sajátos gázbuborék, mely érzékenyen jelei az eltéréseket. Hasonlat? Rossz hason­lat volt. Akkor, ott, az egyetemen áhítato- san hallgatta. Azután megtanulta, hogy nem igaz. Nem így van. Nem lehet így. Minden ügy: mocsok, szenvedés, köny­” nyék, vér, komédia, dráma. A szerveze­ti sémán rövid jelző: büntető ügyek. S ahogy hivatali szobáinak ajtaján cserélődtek a táb­lák — a fogalmazóitól a mai elnökig —, úgy érezte mind súlyosabbnak a láthatatlan, de vállat rogyasztó felelősséget. Úgy tanulta meg, hogy a bűn soha nincs előzmények nélkül, s hogy a büntetéssel soha semmi nem ér véget. Az öreg embereik mindig filozofálnak — futott végig benne a malíciózus gondolat. Igaz. Otthon néha azon kapja magát,, hogy bár egyedül van, de hangosan beszél. Érve­ket s ellenérveket sorol, reménytelenül, de soha nem lankadóan hajszolja a tökéletes, semmit figyelmen kívül nem hagyó tény­megállapítást. Először, amikor azon kapta magát, hogy önmagával folytat párbeszédet, elment az öreg baráthoz, a kórház igazgató­jához. Kinevette. Nincs benne semmi külö­nös. Egyedül vagy — ennyit mondott. p gyedül. Hát nem furcsa, hogy az ember *J évtizedeken át ismer s használ fogal­maikat, de értelmüket rest megfejteni? Vagy nem is tudja. Mert alkalmatlanná teszik er­re a körülmények. Mert más az, hogy valaki egyedül van, vagy: magára marad. Egyedül van akkor is az ember, ha magában kószál az őspark faóriásai között, ha hajnaliban, nesztelen léptekkel átmegy a dolgózószobába, s leemel a polcokról egy könyvet, s akkor is, amikor sokadmagával ül a vonaton, megy az utcán. Magára maradni más. A félelem hi­deglelése. Megsejtése annak, hogy parány és gigász az ember. S hogy a jóban a gonosz csírája is ott lapul, s megfordítva. Hogy sem­mi nem egyértelmű, s mégis, csak egyetlen értelem adható mindennek. T alán hajnalban is ezért riadt föl. Az al­1 vás idején is működik az idegrendszer, csak elektromos impulzusai csökkennek. Vagy a szíve riasztotta? Hónapok óta vissza-visz- szatér az enyhe szorítás, s nyomában a lég­szomj. Miért nem megy orvoshoz? Valame­lyik öreg baráthoz? A bíró szíve? A bírók­nak nincs szíve — olvasta valahol, vagy hallotta az olcsó kabarétréfát. Buta ember írhatta. Vagy gátlástalan. Mert hiába búj­tatják sok országban talárba a bírót, hiába éltetnek vele parókát, hogy egyéniségét el­födve maga legyen a megtestesült törvény, a talár, a paróka csalóka köntöse a bírót soha nem téveszti meg, s minden pillanatban kénytelen rádöbbenni, hogy talárral, paróká­val, az ítélkezés minden külső kellékével együtt ember, .kétkedő, mindenért megszen­vedő lény maradt. 4 z öreg ingaóra — vannak, akik azt n mondják, kétszáz éves — nyolcat kon­gatott. Néhány perc múlva hallotta Margit lépteit a kintí szobában. No, ma nem kapja meg rögtön aV, irattartót. Csodálkozni fog. Kérdő tekintetére legszívesebben azt felel­né: Margit, maga szerint micsoda, kicsoda egy bíró? á mégis, azt fogja neki mondani: na, akit ebben a pukkasztó melegben hűvös­re küldünk, az csak hálás lehet nekünk ... Mészáros Ottó Dolánszky Ottó tűzszerész­százados így válaszolt. — Az országot a második világháború befejezésé után körzetekre osztották és az el­hagyott lőszereket hatástala­nították. Sok száz tűzszerész végzett hasznos munkát az elhagyott hadianyagok, a fel­tárt és bejelentett lőszerek semlegesítésénél. — Szerte az országban, sokfelé a szántóföldekben, rej­tőzködnek a robbanóanyagok. A veszély elsősorban abban van — folytatta a százados —, hogy a robbanóanyagnak nem mindig ágyúgolyó a formája és ezért a talált, vasé araboknak látszó anyagokat a laikusok (főleg a gyerekek) kézbeveszik, játszanak vele. Ilyenkor kö­vetkeznek be a szerencsétlen­ségek. A vidéki gyerekek sok­szor találnak még kézifegy­ver-lövedéket, s melyek ét gyakran a szülők szeme lát­tára kalapálnak szét, mond­ván, hogy ezeket már kilőtték. Aztán mégis megtörténik a baj. — Ezért azt ajánljuk a la­kosságnak, hogy a föld mé­lyéből kiszántott, vagy más­hol talált különös alakú vas­hasábokhoz, vagy lövedékfor­májú acéldarabokhoz ne nyúl­janak. A feltárt gyanús anya­got kerítsék körül, táblával jelöljék meg, hogy robbanás­veszélyes és azonnal jelent­sék a tanácsnak, vagy a leg­közelebbi rendőrségi szerv­nek. Mi igyekszünk gyorsan a helyszínre menni, s ha va­lóban hadianyagnak minő­sül a talált gyanús tárgy, el­szállítjuk és megsemmisíti ük'? Sajnos, a szülők és neve­lők felelősségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. A gyerekeket, a fiatalokat fi­gyelmeztetni kell, hogy a kü­lönös alakú vasdarabokhoz, amit nem ismernek, ne nyúl­janak. Ne játsszanak vele és ne próbálják feldarabolni, vagy szétszedni. A nevelők és ta­nárok is sokat tehetnek en­nek tudatosításában, — Különös a mi munkánk — fejezte be Doiánszky Ottó százados. — Noha különleges kiképzésben részesülünk, még­is előfordul, hogy bennünket is ér szerencsétlenség. Keve­sen tudják, hogy a jelszaba­dulás óta négyszáz tűzszeré­szünk vesztette életét a talált és feltárt hadianyagok semle­gesítésénél. Tehát munkánk veszélyes, mégis szívesen csi­náljuk, mert ezreket védünk meg vele. Zs. L. KARAI LÁSZLÓ: Perben Nem jó ez így; mindig perben a világgal, önmagámmal meg ennél is többször. Elvégre van egy íróasztalom keményfából sötétrepácolt \ szép darab, masszív tartozéka új és régi kispolgáraink nehéz vacsorák utáni álmainak. Higgyétek el, nem is pofáznék: de hallgatásra nincs idő: a sárkányfej, amit levágok holnapra hétszer is kinő és újra gyönge lányra éhes. Teszem hát, amit tenni kell, nem krisztusi lázból, ó, dehogy! de írni, szólni, káromkodni kell, míg engem, téged — minket sért a gőg és bordáimat döfködik a mai pecsenyesütögetők nyársai. Elénk színek, modern szabás Lehet-e csinos a munkaruha? A válasz a tegnap látottak alapján egyértelmű: igen. Képzeljenek el egy élénk­kék, vagy zöld elegáns sza­bású női overallt, narancsszí­nű blúzzal. Ezt ajánlják pél­dául mezőgazdasági munka­ruhának. Az otthon és irodá­ban használható köpenyek is mintásak, mutatósak, úgy hogy az utcai ruha és a hiva­tali között elmosódnak a ha­tárok. Praktikum és esztéti­kus megjelenés egyaránt fel­tétele a munka közben hasz­nálatos mai öltözékeknek. Tegnap új üzletében többek között ezeket mutatta be a Munkaruházati Kereskedel­mi Vállalat. Évi egymilliár­dos forgalmat bonyolítanak le, nagy választékot kínálva, hogy minden üzem, vállalat a számára legkedvezőbbet vá­sárolhassa meg. Az Üllői úton nyílt kis áruházban egyéb­ként az iparágak részére be­mutatókat tartanak. A színek és a modern szabás szeren­csés együttesének köszönhető, hogy a korábbi, ormótlan for­maruha helyett már minden­ki megtalálhatja a testre sza­bott, mutatós öltözéket. Így néz ki például egy beöltözött kohász: türkiz színű overall, narancs színű válíappal. Több nagyüzemünkben, mint ami­lyen az Ipari Műszergyár, már korábban bevezették a korszerű munkaruhákat. Kapitális harcsa Sokéves tapasztalat, hogy a Tisza felső szakaszán augusz­tusban a legnagyobb a harcsa­járás. Ebben az időben kerül a legtöbb ragadozó hálóba vagy horogra. A megfigyelése­ket az idei év is igazolja. Az elmúlt napokban több nagy példányt sikerült kifogni. Leg­utóbb Kolozsi Dezső tiszadobi horgásznak kedvezett a sze­rencse. Több mint két méter hosszú, 71 kilós harcsát akasz­tott meg és tett szárazra. Fazekasház Idegenforgalmi látványos­sággá vált Tihanyban a nép- művészeti ház mellett tavaly megnyílt fazekasház. Az itt dolgozó fiatal népművész, Barth Lidia, a hajdani Bala­ton felvidéki gelencséripar legszebb hagyományait és a habán kultúra kedvelt motí­vumait kelti életre. Az állan­dó kiállításon kívül érdekes látványosságnak számít a sza­badtéri népi kerámiabemutató és köcsögvásár. Az idei vásár csütörtökön nyílt meg, és 10 napig tart. jövedelmező vadászat A Mátrai Állami Erdőgazdaság területén vadkárok miatt a korább'i években nem, de az elmúlt évben már jövedelmező volt a vadászati ágazat, mert 700 ezer forint tiszta nyereségei hozott. Hogy mi a magyarázat? A vadállományt minőségileg annyira feljavították, hogy a szebbnél szebb vadászházakban elhelyezett külföldi vadászok a súlyos agancsokért súlyos pénzt fizetnek. Es hogy a környezet milyen, arról tanúskodjon képünk: a gályái vadászház beilleszkedik a Mátra hegyvonulatai közé. Foto: MTI

Next

/
Thumbnails
Contents