Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-12 / 185. szám

r MS T HEGY Kl KMírlew 1969. AUGUSZTUS 13., KEDD Interj u egy nyelvésszel — Pardon, uram, nem értettem, mit mondott. — Ezt, nyista? Pedig fejnek néztem az ablakos sze­mével. Na jó, ismétlem, de rávigyázzon, mert többet nem kukorékolok. — Hallgatom. — Virítsa ide a blázt, mert lerogyott a kanócom. — Viríts! Bláz! Kanóc! Lerogyott! Ez nem valami Karinthy-féle halandzsa? — Szegény ember! Kit érdekel a maga Karinthy ja! Mondja, hány iskolája van? — Két egyetemi diplomám! Egy történelemből, egy magyarból! — Ehe, meg egy mákos. Na jó, adjon tüzet, mert ar­ról davenoltam. És mi az istennek járt egyetemre, ha még beszélni sem tud rendesen. — Látja, ezt egész értelmesen mondta. — Mert igyekszem magához alacsonyodni. Pedig mindig könyvekkel rakkol, s mégis .milyen denaturált az agya. — Denaturált? — Az. Kinyiffant. Szétmállott. Záp. Ötvaros. — Kezdem érteni, mire gondol! — Még szép. Hát még ha nem járt volna egyetemre. — Most is járok, de csak mint előadó. — Na, ne nyírja ki az agyamat! Ezzel a ráncos du­mával? — Meg vannak velem elégedve. — Mert nem ismerik az ajser hadovát. / — És maga hol tanulta a nyelvészkedést? — Hol! Kell azt tanulni? Ragad az emberre. — Körülbelül mennyi szókincse van? — Szó mi? Ne héklizzen, mert összemegy a fülem. — Nem akartam megbántani. Csak azt akartam tud­ni, hány ilyen sajátos szót használ. — Ja! De mi van abban sajátos! Hallaná Ludgégét, azt még én sem értem meg. — Ki az a Ludgége? — De hát ember, nem skubizza néha az újságot? Mindig a hátsó oldalon szerepel a Népszavában vagy az Esti Hírlapban. Csövez, markecol, ficakot rámol, — Értékes ember lehet. — Asziszem! A múlt hónapban ment pótért, de már újra sitten van. — Póter! Sitt! — Kis butám! Szabadult, aztán megint ül. — Akkor így aligha adhatja át a tudományát. — Aligha! Ha csak nem száll be maga is valami bu­liba! — Most teszek le újabb nyelvvizsgát — Mit izzasztja magát! Szúrhatja, hogy ürge! — Pedig a múltkor a Lőrincze is nagyon dicsért. — Lőrincze! Az a rádiós pacekovics? Ideje lenne be­szegni a hangszálait. Agyon etet a pimpós vakerjával. — Tud ajánlani jobbat helyette? — Hát hogyne! A Ludgégét! Ja, az foglalt! Viszont én éppen nem vagyok előzetesben. Bevágódhatok, ha akarja! — Majd szólok az illetékeseknek. — Kakukkoljon csak. Almás már nagyon az az édes anyanyelv sorozat, ideje kicsit fölpörgetni... Nagy S. József TV-FICYELO Színvonalasan szórakoztató hét Az elmúlt héten nem lehe­tett különösebb panaszra oka a televízió több milliós néző­táborának. Minden adásnap estéjére jutott egy színvona­las szórakoztató, nem egy eset­ben tartalmas mondani való jú produkció. Ilyen hét is ritkán adódik a televízióban! Kedden este a televízió ma­gyar irodalmi folyóirata, a Fáklya jelentkezett. Szabó Lő­rinc három szép verse vezette be a műsort Bitskey Tibor ki­tűnő tolmácsolásában. Ezután Sarkadi Imre novellájának tv- változatát láthattuk, a Tavaszi történetet. A rövid lélegzetű történetben az író arra a kér­désre keresi a választ: mi él­teti az embert? Az öreg nyug­díjast Kovács Károly, válni készülő lányát pedig Meszléry Judit alakította. A jó tempójú rendezés Szőnyi G. Sándort di­cséri. A Fáklya harmadik pro­dukciója Görgey Gábor és Komlós János Európa expressz című bűnügyi szatírája volt. A történet groszteszkbe hajló alapszituációja: egy „illegális” szerelmespár az alagútból ki­robogó vonatban egy hullát fedez fel. Az írók által feltett kérdés: ki hogyan reagál a vá­ratlan eseményre? Talán sike­resebb lett volna a válasz­adás, ha egyénibb figurákkal játszhatják végig furcsa fin- torú történetüket. A darabot Nemere László rendezte. Szerdán este A novellairo­dalom gyöngyszemei című so­rozatban O’Henry, illetve Car­los Buiza egy-egy novellájá­nak tv-változatát láthattuk. O’Henry: Vonalak Tobin te­nyerén című novellájából nyu­gatnémet filmeseit készítettek filmet Alexander May rende­zésében. Őszinte és nemes szenvedély vezeti a novella hő­sét, hogy megtalálja a lányt, akit szeret. A romantikus tör­ténet ellenpárja Carlos Buiza: Az aszfalt című novellája. Hő­se, a magányos kisember, aki reménytelen harcot folytat az elidegenedett és közönyös vi­lágban. Huszonháromból tíz A IV/a dicsérete Hányán tanulhatnak tovább? Az ácsai Bolyai János Gim­názium jó hírű iskola. Nem­csak a megyében, országosan is rangja van. S ennek most újabb bizonyságát adta. Dr. Kulla Jánosné osztály­főnök diákjai, a IV/a psztály huszonhárom tanulója sikeres érettségit tett júniusban. A huszonhárom diák közül ti­zenkettő határozta el, hogy egyetemen, főiskolán folytatja tovább tanulmányait. ■ Szá­mukra tehát nem pihenőt, ha­nem komoly felkészülést je­lentette az idei nyár. Felké­szülést és felvételi vizsgát. S az eredmény? Horváth Árpád ócsai diák (az apja nyugdíjas gyári mun­kás) a műegyetem építészmér­nöki karára nyert felvételt. Szintén munkásszülők gyer­meke az ócsai Kozik Árpád, akit az a megtiszteltetés ért, hogy a Szovjetunióban foly­tathatja tanulmányait: vízgaz­dálkodási mérnöknek készül. Drozgyik Klárát, apja asszisz­tensként dolgozik a KÖJÁL- nál, a veszprémi Nehézvegy- ipari Egyetemre vették fel. A szintén ócsai Teleki Erzsi pe­dig — akinek gyári munkás az apja — ősztől a budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem magyar—orosz sza­kos hallgatója lesz. A budapesti Kandó Kál­mán Felsőfokú technikumban hárman is tanulnak majd az ócsai gimnázium ta­nulói a IV/a osztályának diák­jai közül. Az alsónémedi Zöld Mező Termelőszövetkezet el­nökének a fia, Kis Tamás, a bugyi községben lakó Taszler Miklós (az apja boltvezető) és az Örkényi Svajer László (az apja normás az egyik buda­pesti gyárban) tehát továbbra sem szakad el egymástól — ugyanannak az iskolának a diákjai lesznek. Az ócsai Tóth Péter az édes­apja foglalkozását követi: ka­tonatiszti iskolára nyert fel­vételt. Nem úgy Péter Endre, az ócsai gimnázium igazgató­jának a fia, aki néhány esz­tendőre dunaújvárosi lakos lesz, mert oda vették fel a ko­hó- és gépipari főiskolára. A kecskeméti gépipari felsőfokú technikum tanulója lesz vi­szont Halmost Zoltán, akinek az édesapja a helyi Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport tagja. Tizenkét jelentkező közül tíz vizsgázott sikeresen a fel­vételi vizsgákon. Egy jelesen és egy kitűnően érettségizett kislánynak azonban az idén még nem sikerült ugyanez. Pedig mindketten a maxiinális tíz ponttal startoltak. Közü­lük az egyik tavaly a hatodik helyet szerezte meg a megyei történelemversenyen, a felvé­telin viszont történelemből egyetlen pontot sem sikerült elérnie. Rövidzárlat? Túlságo­san nagy vizsgadrukk? Vala­mi ileysmi történhetett vele. A csüggedésre viszont egyi­küknek sem lehet oka. Ami nem sikerült az idén, még sikerülhet esztendő múl­va. A IV/a huszonhárom diákja közül tehát egyelőre tíz tanul­hat tovább főiskolán, egyete­men. Nagyszerű arány. S még inkább az, ha figyelembe vesszük, hogy közülük négy munkásember, kettő pedig földművesember gyermeke. Az ócsai Bolyai János Gim­názium tehát az elmúlt tanév­ben is bizonyított: a megye legjobb középiskolái közé tar­tozik. prukner Tíz esztendeje mutatták be először a csütörtökön este megismételt Próbáld meg Daády című tv-játékot. Békés József darabjának műsorra- tűzését nemcsak az indokolta, hogy tíz esztendeje még alig néhány ezer embernek volt tv- készüléke, hanem ma is ak­tuális mondanivalója. A hiro- simai atomtámadás huszon­negyedik évfordulóján — a közvetítés napján — erdemes volt egy órára felidézni a rob­banás még ma is nyomasztó fizikai és lelkiismereti követ­kezményeit. S ha hozzávesz- szük, hogy olyan nagyszerű színészek nyújtottak segítsé­get az emlékidézéshez, mint Páger Antal, Sennyei Vera, Gordon Zsuzsa és Kálmán György, akkor mindenképpen dicséretes volt a darab meg­ismétlése. Pénteken este a Klassziku­sok a képernyőn című sorozat keretében a Gaucher atya va­rázsitala című francia tv-fil- met láthattuk. Daudet klasszi­kus elbeszélését Marcel Pagnol dolgozta át televízióra, a tv- nézők minden rétegének kelle­mes szórakozást szerveze vele. Harsány és mégis jóízű mu­latságot nyújt a tiszteletremél­tó atya csodálatos elixírjének meséje, amely harsány kaca­gás közepette leplezi le a papi képmutatást és farizeuskodást. Szombaton este három Mol­nár Ferenc egyfelvonásost lát­hattunk képfelvételről, a Ma­dách Színház Kamaraszínhá­zának előadásában, Színház cím alatt. Mindhárom egyfel- vonásos színészekről szól, hí­ven tükrözve a színház vilá­gát, s arra az egyetlen nagy kérdésre keresi a választ a színpad nagy varázslója, Mol­nár Ferenc: mikor játszik a színész és mikor adja önma­gát? S teszi mindezt szipor- kázjó szerepeket játszatva szí­nészeivel, a valóságban is fél­tékeny Othelló színésszel (Gá­bor Miklós alakítja kitűnően), a halállal kacérkodó színész­szel (ismét csak Gábor Miklós remekel), és a nőknek végül még;s csak behódoló színház- igazgatóval (Márkus László játssza nagyszerűen). A jól si­került szombat esti mulatság Vámos László rendező érdemé. Vasárnap estére kettős izgal­mat ígért a televízió. Egy lab­darúgó-rangadót és egy angol krimit. Hogy sem a Ferencvá­ros—Vasas mérkőzés, sem A leleplezés gyötrelmei című bűnügyi film nem volt eléggé izgalmas? Ez már nem a tele­vízió műsorszerkesztőinek hi­bája. Egy biztos: régen láttunk már egy hét alatt ennyi, az átlagosnál sokkal jobb pro­dukciót a televízióban, mint az elmúlt héten. Főleg nyáron nem, uborkaszezonban. P. P. Elhunyt Kodolányi János Vasárnap 70 éves korá­ban hosszú betegség után elhunyt Kodolányi János író. Temetése augusztus 18-án 15 órakor lesz a Far­kasréti temetőben. Kodolányi János, a Nyu­gat utáni nemzedék egyik legkiemelkedőbb tagja, 1899-ben született Telki­ben. A 20-as évek elején jelentkezett naturalista szemléletű novelláival, re­gényeivel (Sötétség, Bör­tön, Szép Zsuzska), ame­lyekben elsősorban az or­mánsági paraszt életét áb­rázolta. A dunántúli egy­kerendszer ellen írta Föld­indulás című megrendítő drámáját, s a magyar kö­zéposztály világáról festett képet Futótűz című regé­nyében. A 20-as évek ele­jén — hogy írói hivatásá­nak élhessen — nagy nél­külözések között tartotta fenn magát. Ebben az idő­ben a munkásmozgalom­mal is kapcsolatba került. Első regényeinek megje­lenése után neve hamaro­san ismertté lett az irodal­mi életben. A 30-as évek közepétől kezdve írt ar­chaizáló stílusú regényei (A vas fiai, Juliánus ba­rát, Emese álma) a ma­gyarság első századaiban játszódnak, s jelentős tel­jesítményük az ómagyar nyelv rekonstruálási kísér­lete. A felszabadulás után megjelent regényeiben is a misztikus ősidőkbe és az ókorba fordult válaszért kérdéseire. Pályakezdő műveinek témaköréhez csak legújabb munkáiban (Vízválasztó, 1960) tért vissza. Önéletrajza Süllye­dő világ, válogatott elbe­szélései Eltek, ahogy tud­tak címmel jelent meg. Műveit angol, francia, né­met, olasz és szerb nyelvre is lefordították. KISZ-oktatás az új tanévben Már javában dolgoznak a KISZ Központi Bizottságának munkatársai az 1969—70-es tanévi KISZ-oktatás tematiká­jának összeállításán. A közép­fokú tanintézetek diákjai a he­lyi adottságoknak, igényeknek megfelelően négy okatási for­ma közül válogathatnak. Az elsőosztályosoknak a „Fáklya­vivők” című kört javasolják, ahol a leendő és új KISZ-ta- gok megismerkedhetnek a párt és a magyar kommunista ifjú­sági mozgalom forradalmi har­caival, a KISZ célkitűzéseivel. A második osztályosoknak politikai vitaköröket célszerű rendezni: ez az oktatási forma a politikai kérdések iránt ér­deklődő fiatalok részére bizto­sít vitafórumot. A harmadiko­sok, negyedikesek marxista vi­takörökön vehetnek majd részt: ez az oktatási forma el­sősorban a világnézeti kérdé­sek iránt mélyebben érdeklő­dő diákfiatalok képzésére nyújt lehetőséget. A felszaba­dulási kör szabadabb formá­ban — elbeszélések, versek ismertetésével, riportok, do­kumentumok, forradalmi da­lok felhasználásával ismerteti meg a fiatalokat a párt, a kommunista ifjúsági mozga­lom és a szovjet hadsereg harcaival. Iskolák, óvodák - renoválva Faburkolat a folyosón - Variaterem - Új műhely Szentendrén már sok iskola, óvoda rászorult a tatarozásra, felújításra. Ezért minden ed­diginél nagyobb összeget szán­tak az idén a rendbe hozásuk­ra. A kettes számú óvodát bő­vítették: az eddig nyitott ve­randát beüvegezték, így na­gyobb lett a kicsik zsibongója, s az ebédlő és a mellékhelyi­ségek között előteret létesítet­tek az alapvető higiéniai kö­vetelményeknek megfelelően. A három óvoda kifestése, a ki­sebb hibák kijavítása 40 ezer forintba került. Az iskolákra már nagyobb összeget kellett fordítani ah­hoz, hogy minden rendben le­gyen. A szokásos tatarozás mellett esztétikai és nagyon praktikus újításokat is beve­zettek. így például az Alkot­<5 el: gyik kollégám hétfon délben teljesen fel­dúlt állapotban jött be a szerkesztőség­be és szó szerint a következőket mondta „Képzeld, milyen borzalmas dologra döb­bentem rá. Igen, a fiamról, Péterről van szó. Tudod, az óvoda utolsó három hetét tapossa, elsején már megy iskolába. Már vagy egy esztendeje kérdezgeti tőlem: édesapa, mi mi­kor veszünk egy kocsit? A Gárdái Pisti apu­kája (nemzetközi hírű élsportoló) is kicserél­te a Volkswagenjét egy új, gyönyörű piros Fiatra. Mindig mondogatom neki: nekünk nem kell autó kisfiam, bennünket kivisz a az előzmények, a kölyök ismeri már az ösz- vízibusz a telkünkre Surányba. Szóval, ezek szes autómárkákat, sőt azt is tudja, hogy az élénk színű kocsi azért jobb, mert aki azzal jár, kisebb a valószínűsége, hogy hátulról be­lerohannak. No, most szombaton egy barátom vitt' ki bennünket egy öreg kopott határral, a kö­lyök úszott a boldogságban. Nem mondom, nekünk sem volt rossz, azért kényelmes egy ilyen kocsi, nem kell a kétnapi kaját teli szatyrokban cipelni, csak megálltunk a leány­falui ábécé előtt és megvettünk mindent ami kell, a kenyér kivételével, mert csak négy­napos kőkemény volt már nekik, miért is lenne friss kenyér ott szombat délután, ha nálunk sincs bent a városban, a Körtéren. Na, szóval gyorsan kiértünk, de azért nem fordult meg a fejemben, hogy de jó lenne egy kocsi. Miből is tartanánk, az áráról nem is szólva, nem keresünk mi annyit, hogy erre a luxusra teljen. Persze, honnan tudja, értse mindezt egy hatéves gyerek? Ezt nem is lehet elvárni tő­le, de azért amit csinált, az nagyon meg­^rrs/sssssss/ssss/ssss/ssss/ssss/sssswsssssss/ssssfsssss^ 1 HÉT VÉGI MESE 1 döbbentett, sőt el is keseredtem egy kissé. No, de engedd, hadd mondjam el, most jön a poén. Kiérünk, azonnal lemegy a srác a biciklijével a partra, ott volt kint a nyáron egy másik kisfiú, Attila, a nagymamájánál nyaralt. Jó is volt, mert így nem kellett vele foglalkozni, már mint a mi gyerekünkkel, nyugodtan beszélgethettünk a haverral, a szemelt rizlinget kortyolgatva, amit persze vittünk magunkkal. Hát képzeld, megyek át sötétedéskor a kölyökért, hogy lefektessem, mivel fogad a másik kissrác nagymamája: — Hallom, szer­kesztő úr, hogy vett egy vadonatúj Moszkvi­csot, Péterke most újságolta. És még azt is mondta, hogy már meg is van a jogosítvá­nya, és hogy ezután a kocsival járnak ki mindég és Apa már ma sem ivott egy kor­tyot sem, mert félt, hogy a műúton a rend­őrök ellenőrzést tartanak. Ezt mondta a néni és gondolhatod, én majd­nem elájultam. A fiam még írni és olvasni sem tud és már így... Szóval, ilyen meséket talál ki és mint a vízfolyás úgy mondja. Tu­dod, arra gondoltam rögtön: ez a kölyök úgy keveri össze a vágyait, álmait, a valósággal és éppúgy sző belőle mesét, mint egyes új­ságírók. Ismerek néhány ilyet. Csak az nem fér a fejembe: a srác, a fiam, ezt a tulajdonságát kitől örökölhette?” Hetesi Ferenc Pál mány utcai iskolában a fo­lyosókat vállig érő farostlemez burkolattal fedték be, ame­lyet színtelen lakkal védenek, s így az év folyamán, ha be­piszkolódna, könnyen lemos­hatják. A Bajcsy-Zsilinszky úti iskolában szintén faburko­latot alkalmaztak, de itt lécek fedik majd a folyosók falait. A szép, ízléses burkolatot a Szentendrei Kocsigyár készí­tette. Az itt tanuló gyerekek­nek egyébként is meglepetés lesz az első tanítási napon né­zelődésük eredménye: két egy­másba nyíló teremből egyet csinálhatnak; az új ajtók szét- tárásával itt színpadot, kul­túrtermet alakítottak ki. Azért volt szükség erre a variate- remre, mert az iskolákban egyre szorgalmasabban tevé­kenykedő kultúrcsoportoknak s az általuk meghívott ven­dégművészeknek eddig nem­igen tudtak helyet biztosítani. A régi, szűk, leromlott állapot­ban levő politechnikai műhely helyett is újat kaptak a gye­rekek, amely tágas, világos, s kényelmesen lehet benne dol­gozni. Ezt az iskolát és az Al­kotmány útit egyébként kívül­ről is tatarozták. Az őszi fel­készülésre, tatarozásra, fel­újításra, karbantartásra csak­nem félmillió forintot fordított a Szentendrei Városi Tanács ebben az évben. A „kivitele­zők”, a dunabogdányi Arany­kalász Tsz, a Pomázi Szakszö­vetkezet, a Szentendrei Építő­ipari Ktsz, ezúttal különösen szép munkát végeztek. LEHEL hűtőgépek garanciális és garancián túli javítását A RÁCKEVEI, A MONORI ÉS A DABASI JÁRÁS TERÜLETÉN IS VÁLLALJUK. Hibabejelentés: Budapest XIII.j Fürst S. u. 9. Telefon: 313—993 Koitíátor Hűtőgépjavító Ktsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents