Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
PEST MEC.vn YF, ff s^Cirlap 1969 AUGUSZTUS 10.. VASÁRNAP KISS ATTILA: VAZLATFÜZET JURIJ ZOLOTARJEV: Elkapó legény asztalt... De azt nem vette figyelembe, hogy itt mégiscsak irodában van, és nem a piacon. Úgy látszik, önnek a szép szó nem ér semmit. Hordja el magát gyorsan ... Vitalij Grigorjevicset ismét magához kérette az első helyettes. Végigmérte, majd így szólt: — Figyeljen ide, barátocs- kám! Panaszkodnak önre az emberek. Elbagatellizálja a feladatát. — A panaszos nagyon sok, én meg csak egyedül vagyok — mondta Vitalij Grigorje- vics. — Az igaz, hogy legépeltettem a testhezálló szöveget. Meg az is, hogy zűrök is vannak ... Nem lehetne nekem is hivatalból egy helyettest biztosítani? Természetesen kedvességi feladatok ellátásával; ez kitűnően megoldaná a helyzetet... A két Vittorio és Sharon Tate A „Tizenhárom” című olasz —amerikai koprodukciós film felvételei Olaszországban készülnek. Főszerepét Roman Polanski filmrendező felesége, Sharon Tate amerikai filmszínésznő játssza. A film rövid tartalma: a fiatal hősnő útrakel. hogy megkeresse az egyik idős nagynéniénél elrejtett, mesébe illő örökséget. Az olasz szereplők közt van Vittorio Gassman és Vittorio de Sica. '/S/WSSS/SSSSSSSS/ ősi civilizáció nyomai Peruban Perui, francia és amerikai archeológusokból álló kutató- csoport Peru délkeleti részében, Marcaballa közelében egy i.e. perui civilizáció nyomait fedezte fel. Ebben a körzetben alakult ki a híres tiahuanaco civilizáció is, amely egészen Bolíviáig, Argentínáig és Chiléig terjedt mielőtt eltűnt és 1000 körül átadta helyét az inka kultúrának. Az örök forgatagban végigkísérem hosszú útjain a nyersvasat: folyékony egy darabban remeg az öntőüstök aljain, kovácslegények izzadó kezétől nemesedik és durva ráhagyással dobják kupacba, Zümmögő veszélyről Mesél, ha forgó gép mellé teszem. Ha kell, igen. De ha már rajzolok a gépcserénél tiszta a kezem. Es így tovább ... S te mit tudsz? Fehérgalléros, kék köpeny feszül halvány bőröd felett s ha megállsz itt, szemedben furcsa félelem terül. Mitől félsz? A vas hideg, csak olajos Kezem szoríthat néha könnyedén, De nem állsz mellém. Pedig a munka, így fehérgalléros köpenyben nem halad ... Mi lenne, hogyha megbecsülnéd a vasforgácstól sebes arcokat, a szénporos és izzadt nyakakat, az olajos és fáradt kezeket, akik miatt nem kell ötször mosni naponta (csak egyszer) kezedet? Besze Imre r 's/ssssssssssssssjcsssssssssssssssxsssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssss)^ Heti filmlevél veszünk egy kétszemélyes színházbérletet, és ^ sohasem fogjuk Terlca nénit látni.” Szóval én ^ világosan megmondtam, hogyan képzelem a § boldogságot. Erre mi történik? Minden bc-fc ten elcipel Terka nénihez. Nekem hetenként \ végig kell néznem Terka néni családi képes- § albumát, végig kell hallgatnom a piaci hely- ^ zet ismertetését, és kell innom egy kávét, \ amelyet Terka néni bizonyára azért főz \ olyanra, amilyen, mert tudja, hogy nem sze- \ retem úgy. Hát kötelezhető va ... — Elég!! — szóltam közbe erélyesen. —$ Most majd én beszélek. A lényeg az, hogy\ mindketten hibásak vagytok, mert a vészé- i> kedéshez kettő kell: egy, aki veszekszik, s \ egy, akivel veszekednek. Egyikőtöknek alkal- $ mazkodnia kell. Miska, légy te az engedéke- \ nyebb. és ... ^ — Hogy én. Erről szó sem lehet! Nézd kér- \ lek. mindenki azt mondja, hogy én vagyok a § férfi. Miért legyek én az engedékeny? Hiszen \ mindig nekem van igazam... — Szent ég!! — sikoltott Ilonka. — Hogy \ neki van igaza! \ — Csend! — szóltam. — Hallgassatok megi türelemmel. Az életetek így pokol. Annak el- \ lenére, hogy szeretitek egymást. Ha egyikö- % tök sem akar alkalmazkodni, van más meg- \ oldás. i 5 E lgondolkoztam. Nem szeretek felületest tanácsot adni. Alaposan mérlegeltem helyzetet, aztán így szóltam: — Hát akkor csak egy lehetőséget látok. \ Búcsúzzatok el egymástól. Jól meggondoltam, § mielőtt ezeket a súlyos szavakat kimondtam. $ De ez az egyetlen lehetőség, amit látok. A J szerelem nem minden, s az olyan szerelem, 5 amely állandó viták közt él, nem sokkal ér $ többet a hajítófánál. Ha alkalmazkodni sem\ tudtok, békülni sem tudtok, csak veszekedni \ tudtok — váljatok szét békességgel. Lehet, \ hogy egy-két napig nehéz lesz, de majd ta- $ Iáitok valakit, aki a nyugalom kellemes érzé- $ sével ajándékoz meg benneteket. \ — Azt mondod — kérdezte komoran Mis- $ ka —, hogy ne találkozzunk többé? — Azt. Legyetek erősek, és meg tudjátok $ tenni. Es nyugodt életetek lesz. — Telefonon se hívjam fel Miskát? — kér- \ dezte Ilonka megdöbbenve. — Nem hát. Kész. Slussz. Vége. Nem sza- § bad erőltetni a dolgot. A maguk szerelme \ ovtikai csalódáson alapul. Ne találkozzanak 5 többé í — Mit szólsz ehhez, Miska? Miska felemel -dett a helyéről. Kiilönös\ mosoly lebegett ajka körül. Ilonkára nézett, \ rám mutatott és azt mondta: — Ez bolond ... Ilonka is felkelt. Belekarolt Miskába, s fel- \ nevetett. Mintha egy kis gúny is megcsillant \ volna a hangjában: \ — A barátod! • s Azzal karonfogvást otthagytak a saját fa- i képemnél. Még láttam őket elvonulni az ab- J laküveg előtt. Miska élénk taglejtésekkel ma- i gyár ázott valamit. Nézetem szerint azon vi- $ tatkoztak, hogy bolond vagyok-e vagy sem. $ Xabi László > Egy jugoszláv történelmi film — A szarajevói merénylet — és egy habkönnyű amerikai vígjáték — Hívd a férjem találkára! — szerepel a mozik e heti műsorán. A szarajevói merénylet című jugoszláv film nem vitatkozik és nem is foglal állást, csupán rekonstruálja 1914 júniusának néhány napját, amelyekről eddig mintegy háromezer könyv és tanulmány jelent meg az elmúlt fél évszázadban. Hogy miért készítették ezt a filmet, amikor'szinte semmi újat nem nyújt a már ismert és sokszor feldolgozott tényéknél? Nehéz lenne választ adni rá. Ami a feldolgozásban újszerűnek hat: a film cselekménye Belgrád felszabadulásának óráiban kezdődik és fejeződik be. Ez a keret — a filmben mindössze néhány perc — egy, a németek ellen merényletet elkövetett, menekülő diák egy idős, annak idején osztrák trónörökös ellen követett merényletben részt vett férfi különös találkozása. A film többi része a merényletet megelőző és követő órák dokumentumszerű hitelességre törekvő története, meglehetősen egyhangú tempőtlan feldolgozásban szereplők közül két színész játéka nyújt többet az átlagosnál: Ferenc Ferdinánd szerepében Bert Sotlar és a Zsófiát alakító lengyel Lucyna Winnicka. A filmet írta és rendezte: Fadil Hadzic. A századforduló Párizsába kalauzolja el a nézőt a Hívd es az elés A a férjem találkára! című színes, szélesvásznú amerikai filmvígjáték. Hőse, Viktor, a híres ügyvéd, a házasélet tizedik esztendejébe lép. A kilencedik boldog évfordulón Gábriellé azt súgja férje fülébe: Most már örökké egymásé vagyunk... Viktor viszont, aki úgy érzi, hogy a szerelem sohasem tarthat örökké és ezért mindig újra kell kezdeni, e meghitt kijelentés perspektívájától azon nyomban elretten. Habár hű- séges és szerető férj, ettől g kevéssé szerencsés pillanattól fogva rabságnak érzi a házasságot. Ami ezután következik, sokszor látott bohózati for- i dulatok sorozata, amely az Aranykakashoz címzett találkahelyen ér a tetőfokra. Egymást üldözi és kerülgeti itt mindenki: férj. feleség, barátnő és jóbarát, a1 család orvosa, a főlakáj, a részeges portás és sokan mások. Persze, mint minden vígjátékban: s bonyodalmak itt is megoldódnak, s az Aranykakas fennállása óta először történik meg, hogy törvényes házaspár alszik falai között S hogy a néző mégsem távozik csalódottan a moziból, az elsősorban nem a semmitmondó forgatókönyv, hanem két kitűnő színész vérbő játékának az érdeme. Az egyik: Reá: Harrison, aki a férj szerepe mellett remek, mint részeges portás is, a másik pedig Louis Jourdan hölgybarát figurája. A filmet Jacques Charon rendezte. — P — goromba... szóval forrófejű. És hirtelenharagú. Előfordul, hogy ordít az ügyfelekre. Néha kidobja őket. Igaz? — Szent igaz . .. — No látja. Maga lesz az „elkapó legény”. Azaz a kidobottakat beviszi a saját irodájába. Most már világos? — És azután mit csinálok velük? — Bocsánatot kér tőlük — rikoltott rá az első helyettes. Majd hozzátette: — Nincs itt semmi érthetetlen. Egyenesen kell beszélni a bajokról ezekkel az emberekkel!... ... Eleinte semmi nem sikerült az új helyettesnek. Ingadozott. habozott, elvörösödött, és csak elcsépelt frázisokkal operált. Az igazgató által halálra sértett ügyfél elsodorta Vitalij Grigorjevicset és rohant. hogy megírja panaszos levelét. Nem sok idő múlva az első helyettes magához kérette a második helyettest. — Az utolsó időszakban legalább öt alkalommal kellett eredménytelen munkája miatt bocsánatot kémünk a sértettektől. Három esetben ez sem vezetett eredményre! Ez nagy selejt a munkában. — Selejt — mondta nagyot nyögve Vitalij Grigorjevics —, de képzelje csak el, milyen nehéz a dolgom. Kiabálás, veszekedés, sőt sokszor könnyek is. Ami ott történik, az már az idegeimre megy. — De valami árat csak fizetnie kell azért, hogy az igazgató második helyettese lett! Vitalij Grigorjevics ettől kezdve olyan mézesmázos mosollyal jelent meg az igazgató fogadószobájában, olyan barátságosan fogta karon a kirúgott, vagy kidobott pácienseket, s olyan kedvesen vendégelte meg őket citromosteával a saját szobájában, hogy az előbb már kidobott ügyfél szinte olvadozott és megbékéltem. távozott. — Vannak még derék emberek! — mondták az ügyfelek, és írásos panaszlevél helyett távozáskor puszit dobáltak Vitalij Grigorjevicsinek. — Hogy tudja ilyen gördülékenyen, ilyen közszeretetnek örvendően csinálni? — kérdezte csodálkozva az első helyettes. — Egyszerű az egész — mondta mosolyogva a második helyettes. — ilyeneket mondok: a főnök fáradt, feszített tervet kell teljesítenie. ^ Meg azt: éppen csak, hogy el- ^ ment szabadságra, már vissza ^ is hívták, hogy elhagyta a ne-1 je, s ráadásul egy másik igaz- ^ gatóhoz ment hozzá ... Ennek | nyomán lecsillapodnak az ide- gek. És ha ez nem használ. § akkor előszedem az öregeket ^ is. | — Miféle öregeket? — Hát a kedves szülőket. ^ Mondjuk, a főnök apjának^ cukorbetegséget állapítottak ^ meg az orvosok; mamáját a | hideglelés kínozza, ráadásul ^ szegénykének még a bordája % is eltörött. Így pedig főnök- $ nek lenni nagyon nehéz!... | Az igazgatónak az utóbbi ^ időben igen rossz kedve volt, ^ s ezért a második helyettes ^ munkája hihetetlen mérték- ^ ben megszaporodott. És, hogy Vitalij Grigorje- ^ vies könnyítsen a munkáján, ^ a bocsánatkérő frázisait leír-1 ta; 1-es, 2-es, 3-as sorszám- S mai látta el, és odakészítette ^ az íróasztala üveglapja alá. ^ És a szöveget, amit még nem ^ is olyan régen oly sok meg- ^ értéssel és gyengéden mon- ^ dott el az ügyfeleknek, most $ a jó bemagoltsáe hadaró gyor- ^ saságával eldarálta. Nézzük csak. Leszidták?... | Hát már az is valami? Vagy ^ azt gondolja, hogy az igazga- ^ tónkra nem szoktak kiabálni ^ a főnökségen? Vagy vegyük ^ csak: önt ez a forrófejű ki- ^ dobta. Hát már ez is baj ? Le- ^ hetséges, hogy a mamája | nagy betegen fekszik otthon, ^ ön pedig kedvességet vár tő- ^ le? Hogy magát nagyon ki- S osztotta? Hát előfordul ilyes-^ mi az életben. Mert bizonyé- ^ ra követelődzött, verte az •' | Vitalij Grigorjevicset magá- ^ hoz kérette a vállalat igazga- ^ tójának első helyettese. A ^ csendes természetű, szerény > udvarias emberke könnyedén S meghajolt és félénken leült. $ A teltkarcsú, erősen dohá- $ nyos első helyettes méregetve ^ nézett Vitalij Grigorjevicsre. ^ és így szólt; ^ — Szedje össze a holmiját. ^ — Hogyhogy? — Átköltözik az új, saját $ különbejáratú irodájába. Vál- $ lalatunk igazgatója ugyanis ki- ^ nevezte második helyettesévé. ^Mégpedig kedveskedést udva- 4 riaskodási feladatok ellátására, í Világos? $ — Engedelmet... de nem $ egészen . .. ^ — Eh! Ne mafláskodjon. Az ^ igazgatónk, mint ahogy azt maga is nagyon jól tudja, egy ssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssssssss* Tanácsot kérnek ß arätaim és tisztelőim régen tudják, hogy ügyes-bajos dolgaikban a legnagyobb készséggel állok rendelkezésükre, ha hivatalos óráim alatt felkeresnek az Alligátor-kávé- házban, a bejárattól mindjárt balra. Nem azért mondom, de kétségtelen, hogy az embert lélek útvesztőiben otthonosan mozgok, és számos szerelmi csalódásom révén valóságos specialistája vagyok a női léleknek. Kiváltképpen, ha a mások dolgáról van szó. Legkevésbé sem lepődtem meg tehát, amikor tegnap délelőtt Miska és Ilonka állított be hozzám. Helyet foglaltak, s Miska azonnal elárulta, hogy létfontosságú ügyükben jöttek tanácsot kérni tőlem, mert szilárdan bíznak éleslátásomban, nyers őszinteségemben és pártatlan jóindulatomban. Tudtam, hogy Miska két éve udvarol Ilonkának, szerelmük kölcsönös. Kérdő pillantást vetettem feléjük. Negyedóra hosszat vitatkoztak, melyikük adja elő a problémát. Végül is Miska győzött:• — Tudod, hogy Ilonlta és én szeretjük egymást. Ennek ellenére életünk merő vitatkozás és veszekedés, nincs a világon semmi, amiben egyetértenénk. Azon felül, hogy mélyen és őszintén szeretjük egymást, semmi kapocs sincs közöttünk. Civakodunk vendéglőben és színházban, a Margitszigeten és a Duna-korzón. Veszekedünk reggel, délben és este, olykor — ha időm engedi — délután is. Hallottál már. ilyent? S ami a legszomorúbb, néha egészen jelentéktelen okok miatt. Például veszek a múlt héten magamnak egy zöld kalapot... y lonka most egyszeribe kipirosodott, és idegesen vágott közbe: — Ugyan kérlek, hogyan állíthatod azt, hogy az a kalap- ügy jelentéktelen volt? Ide figyeljen, Lajos ... Miska vett magának kétszáz forintért egy méregzöld bársonykalapot, sötétzöld szalaggal. hátul apró tollal. Kétszázért Kérdem tőle: hát uradalmi intéző vagy te, Miska? Hogy lehet ilyen kalapot hordani egy milliós városban? Most mondja, Lajos... Volt ebben valami sértő? Ugye nem volt. Miska mégis kijött a sodrából, összekaptunk. De ez még hagyján. Hanem olykor csakugyan ok nélkül veszekszünk, ez a szomorú! Például a napokban azt mondom Miskának: „Szivecském, el kell látogatnunk Terka né ...” Miska az asztalra ütött: — Nahát, ez mégiscsak furcsa! Hogy akkor nem volt okom a dühöngésre? Ide hallgass, Lajos ... Van egy nénje Ilonkának, ez a Terka néni. Lehet, hogy kitűnő asszony, lehet, hogy nagyszerűen főz, hogy elmélyült természetbúvár — mittudom én. Nem szeretem. Ehhez csak jogom van? Amikor én most egy fél éve vázoltam a jövőt Ilonka előtt, azt mondtam neki: „Fiacskám, minden jel szerint boldogok leszünk. Szép lakásunk lesz, egy drótszőrű foxid, nyaranként elutazunk,
