Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
mo. AUGUSZTUS 10., VASÁRNAP MLLtii II I, Foil MTAPASZTAL ÁTOK Guruló f Nincs a megyének olyan tája, ahol ne lennének szem- betünőek a gazdagodás, a bővülés, a korszerűsödés jelei. Csupán az építési tevékenység értéke megközelítette 1968-ban a kétmilliárd forintot, s egy- milliárd forintot tett ki a kapacitás hiányában kielégítetlenül maradt építési igény. A két számadat jól jelzi azokat a feszültségeket, melyek Pest megyében éppúgy tapasztalhatók a beruházási tevékenységben, mint az egész országban. Az építőipar 1969 első félévében több munkát kezdett el, mint 1968 hasonló időszakában, az átadott létesítmények száma viszont nyolc százalékkal csökkent. A legfrissebb adatok is azt tanúsítják tehát, hogy nem történt lénye- ,ges változás a múlthoz kéjest, régi gondok kopogtatnak .ajtónkon, ha olykor új köntösben is. Kísért a múlt A reform bevezetése óta eltelt tizenhét hónap tapasztalatai azt igazolják, hogy erőteljesen kísért még a múlt, sűrűn fogalmaznak meg olyan beruházásihitel-kérelmeket, melyek megalapozatlanok, s melyeket nem előzött meg elemző munka. Nem lehet ugyanis áthágni azt az alapvető szabályt, hogy a beruházás csakis a mai tartalékokra alapozódhat, s hogy a holnapi kapacitásbővítést úgy kell megvalósítani, hogy egyben megteremtse a holnapi tartalékképzés lehetőségeit is. Azaz: nem elég létrehozni a bővített újratermelés — és fogyasztás — feltételeit, hanem a „bővített tartalékképzés” módját is meg kell adni. Néhány korábban elhatározott, s most megvalósított beruházás — mint például a közúti járműprogram s azon belül a Csepel Autógyárban, a Vörös Csillag Traktorgyár gödöllői gyáregységében végrehajtott fejlesztés — jogosan figyelmeztet arra, hogy nem kellően megalapozott remények nem is igazolódnak, s hogy az ily módon elgurult forintok — milliók — visszaszerzése, azaz haszonnal való kamatoztatása nehéz feladat. (Magyarán: a korábban tervezett nagy sorozatok gyártását a jelenlegi rendelések nem teszik lehetővé.) Tagadhatatlan, hogy az iparban — s félreértés ne essék: nemcsak a megye iparában! — meglevő beruházási igényeknek jelentős szerepe volt az építőipari árszínvonal nem csekély — 16—17 százalékos — emelkedésében, s abban is, hogy — éppen a különböző oldalról gyakorolt „nyomások” miatt — napjainkban sem változott különösebben a megkezdett beruházások elaprózottsága, a meglevő kapacitások szétforgácsoltsága. (Magyarán: mindig több építkezést kezdenek el, mint ameny- nyire a kapacitásból futja, s ezért a határidő-módosítások, az öt-hat lézengő ember egy- egy építkezésen stb.). így válik érthetővé, hogy a beruházásra fordított összegek emelkedésével arányosan emelkedett a befejezetlen létesítmények állománya, s különösen szembetűnően igazolta e tétel igazságát az 1967-es esztendő, amikor utoljára lehetett az állam pénzén — azaz a vállalatok számára ingyen — beruházni. Többet vág; jobban? Hazánkban 1939 előtt évente átlagosan a nemzeti jövedelemnek 4—7 százalékát fordították . beruházásra. 1958- ban ez 13 százalékra, 1960-ban 20,1-re, 1967-ben 23,1-re, 1968- ban pedig 22 százalékra emelkedett.. Ez a hányad nemzetközi viszonylatban — a fejlett tőkés országokhoz ará- nyítva is! — magas, mégis tény, hogy a beruházási hányad növelése önmagában nem okvetlenül eredményezi a gyorsabb gazdasági fejlődést, sőt, alacsonyabb hányaddal is elérhető nagyobb fejlődési ütem. A gazdasági növekedésre döntő hatása annak van, hogy az adott beruházási lehetőségeket mire és hogyan aknázza ki egy- egy ország, azaz milyen a beruházások fölhasználási szerkezete. A reform azzal az alapvető tapasztalattal járt: elsősorban nem többet, hanem jobban kell beruházni. (Az építőiparnak tökéletesen mindegy, hogy milyen épületeket emel száz- vagy kétszázmillió forintért, de a gazdaságosságra döntő hatása van annak, mi történik azokban az épületekben. Kézzel bütykölgetnek-e bennük, vagy korszerű termelésszervezés közepette, sza- lagszerűen dolgoznak-e, mint például a Híradástechnikai Anyagok Gyára trafóüzemé- ben. (Azért lényeges ezt hangsúlyozni, mert nemcsak népgazdaságon, de egyes iparágakon belül is igen nagy a szóródás a befektetések gazdaságosságát illetően. Nem mindegy tehát, hogy egy- vagy kétmillió dollárt — a külkereskedelmi mérleg szempontjából az adott időszakban mindegy, mert mindenképpen kiadás — olyan gépek beszerzésére fordítanak-e. melyek gyors iramban növelik az anyagmentes termelési értéket, avagy olyanokra, melyek tovább tetézik a lekötött eszközökhöz arányított veszteséget... (Van olyan ágazat, ahol nyolcvan forint veszteség jut száz forint értékű lekötött eszközre, s van, ahol 83 forint tiszta jövedelem!) Ezek — s természetesen sok más tényező — után érthető, ha — ma még elsősorban a hitelt nyújtó bankok esetében — egyre nagyobb figyelem terelődik egy-egy beruházás előzetes gazdaságossági számításaira. Minden szektorban! Pest megyében az országosnál kevesebb vihar közepette zajlottak és zajlanak a hitel- kérelem elbírálások, de rögtön hozzátehetjük: a reform ma még elsősorban csak az iparban kényszerítette ki a gazdaságossági szemlélet érvényesítését. A holnapnak és a holnaputánnak óhatatlanul magával kell hoznia ezt a többi szektorban is, a mező- gazdaságban éppúgy, mint a szolgáltatásoknál. Sőt, bármennyi vita is van körülötte, még a művelődésben, a kultúrában is. A gazdaságossági szemlélet — éppen, mert tényeket tnér- legeL — nemcsak az iparban és a mezőgazdaságban, de másutt sem kárhozatos. Sőt: elengedhetetlen. Nemzeti jövedelmünk tekintélyes hányadát fordítjuk beruházásra, de a tények azt mutatják, hogy az ennek fejében létrejövő eredmények elmaradnak a lehetségestől. Ezért döntő — s a jövő kulcskérdés^ —, hogy az adott beruházási lehetőségeken belül következzék be szerkezeti változás, hogy meglevő forintjaink szándékunk szerint jó helyre — guruljanak. Mészáros Ottó Barátommal elhatároztuk, hogy a hét végét a Dunakanyarban töltjük, mégpedig a jobb oldali partján. Azért döntöttünk így, mert már előre rettegtünk a szombat-vasárnapi pesti strandoktól, ahol akár meztelenül is járhatna az ember, mert a tömegtől úgysem látszik semmi. A Balatonhoz sem volt kedvünk. Maradt tehát a Dunakanyar, amely egy ugrásra van — vízzel, heggyel, panorámával —, és nem több százezrekkel, legfeljebb tekintélyes tízezrekkel. ■. ‘ ■ : Ts •• Anyagyilkos Fogalmazása tömör, pontos. Az önmagukat jól ismerő, tetteiket és következményeit előre felmérő emberek típusa az övé. Határozott egyéniség. Az intelligencia jegyei kitűnnek mondataiból. Nem hazudik, nem ködösíti el a tényeket. Szavai a bonckés közömbös tárgyilagosságával metszik fel jellemének ritkán látni engedett pontjait. Magyarázva, nem mentegetve, logikusan fűzi össze tettét kiváltó okokat. Ocsenás Miklós 33 éves főkönyvelő. Meggyilkolta 70 éves édesanyját. ugyanaz. Mindig ugyanaz. Én társaságot akartam, mert egyedül éreztem magam. Ittam, ezzel ütöttem el minden bajt. Feleségem szerint a legaranyosabb vagyok, ha nem iszom, de nem bírt látni részegen __ K iragadott filmkockák egy életről. Első kép. Az anya. — Anyám betegsége 1967. decemberében kezdődött. Ideggyulladása miatt mindkét keze megbénult. Kórházban kezelték, de a bénulás lábait is elérte. Magatehetetlenné vált. Egy ideig nővéremnél lakott, aztán a mi házunkba, Pilisvö- rösvárra, a Munkácsy Mihály utcába költöztettük. Mivel egyedül mozdulni sem tudott, ápolására fogadtunk egy asz- szonyt, reggeltől délutánig. Ezután pedig én és feleségem gondoskodtunk róla... Negyedik kép. Asszonyok. — Otthon egyre inkább érez- nem kellett az anyám és feleségem közötti feszültséget. Nem komoly konfliktusok voltak ezek, apróságok, de rossz légkört teremtettek. Mindketten más-más háztartást akartak. Anyám a régit, a megszokottat. Ha nem volt elmosogatva, kérdezgette: mit csinált feleségem egész nap? És kérdezgette: miért nem tett sálat a kislányra, miért ad neki későn uzsonnát és így tovább. Minden panaszt nekem kellett meghallgatnom. Ügy éreztem, villámhárító vagyok kettőjük közt. Akaratgyenge voltam. Nem tudtam az asztalra csapni, mindkettőjüket szerettem, inkább lenyeltem a véleményem. Ittam, egyre többet, és akkor könnyebbnek tűnt az élet... Második kép. Harmónia. Ocsenás Miklós 1956-ban ismerte meg feleségét. Szépen éltek. Bővítették a családi házat, sokat jártak társaságba. Az utóbbi években a termelő- szövetkezetben dolgozó főkönyvelő havi jövedelme elérte a 6000 forintot és felesége is keresett. Anyagi gondjuk nem volt. Gyerekük született ,a kislány most hétéves. Ötödik kép. A munka. A főnök véleménye: — Ocsenás Miidós nagy lendülettel, odaadással, fáradtságot nem ismerve dolgozott. Szigorú könyvviteli, pénzügyi fegyelmet vezetett be, ennek is köszönhető, hogy termelő- szövetkezetünk megerősödött. A dolgozók tisztelték és becsülték. ezen, úgy véltem, megoldódnának a problémák. Nem mertem neki mindjárt megmondani, kimentem előbb a konyhába, a kislábasból pörköltet ettem ... Aztán bementem. Anyám a fotelben ült mozdulatlanul, csak a televízió képernyője világított a szobában. Szemébe néztem és azt mondtam: — Megöllek anyám. Kapok 25 évet, de te meghalsz. — Fiam, ez nem igaz — emlékszem, ezt mondta. — Hozzáléptem és két kézzel megszorítottam a nyakát. Nem tudott hangot adni, csak rám nézett. Csodálkozó szemekkel. Elengedem — gondoltam. De már késő volt. Anya és fia nem élhet úgy egymás mellett, hogy az anya tudja, fia meg akarta ölni ... Sokáig nem halt meg. Felkaptam a vizeskancsót és fejéhez vágtam. Aztán az éjjeli lámpát is. Még élt. Nem sokáig ... — Véres ingemet ledobtam a földre. Másik inget vettem és zakót. A „lenti” presszóba mentem. Féldeci gint, vagy cseresznyét kértem, kísérővel. Fizettem és elindultam jelentkezni a rendőrségre... Visszagondolva a történtekre, lehet, hogy közben sírtam... Feleségemet nem tudtam volna megölni. Most állapotos ... Utólag jöttem rá, mennyire szerettem az édesanyámat... Harmadik kép. Az ital. — Régen is ittam, de mértékkel. Ittasságom azonban egy idő óta fokozódott. Eleinte például csak egy-két, majd három-négy féldeci cseresznyepálinkát kívántam meg reggelente. Most már tudom, ez bűn volt. Családunkban romlott a légkör. Elszakadtunk a társaságtól, baráti köreinktől. Életünk egyhangú lett. Hétköznap munka, este hattól nyolcig vacsora, tisztálkodás, tv-nézés. Vasárnap délelőtt főzés, délután alvás, este Hatodik kép. Ellentmondás. Egy munkatársa: — Az utóbbi időben észrevehetően többet ivott, mint régen. Két ember alakult ki benne. Az ital hatása alatt jelentkezett nála a rosszindulat, féltékenység ... Beszélgetéseink alapján úgy tűnt, nagyon szereti édesanyját, érte mindenre képes lett volna. Vélemények. Egy munkatárs: — A hírt nem akartam elhinni, nem tartottam képesnek erre... A feleség: — Hosszú ideig kétségeim voltak, hogy férjem ilyet tett volna ... Hiszen szerették egymást. Édesanyja sem neki, sem nekem nem jelentett terhet... Hetedik kép. Kegyetlen percek. — Este ittasan jöttem haza. Feleségem szüleihez ment látogatóba. Járkáltam a lakásban és arra gondoltam; megfojtom anyámat. Már néhány hete is gondolkoztam A megyei rendőrfőkapitányság vizsgálati osztályán, kihallgatásakor a férfi újra és újra megfogalmazza tettét és indítékait. S eközben egyre nyomasztóbban érzi bűnének súlyát, a tett szörnyűségét- Saját szavaival olyan tükröt állított önmaga elé, amelybe mind szégyenteljesebb belenézni. Ocsenás Miklós bírói ítéletre vár, de önmaga felett már ítélkezett. Szitnyai Jenő Először Szentendrén az idegenforgalmi hivatalban érdeklődtünk, hogy hol hajthatnánk le fejünket szombatról vasárnapra virradóra. Legalább két héttel hamarabb kellett volna hogy jöjjünk, de- 1 rült ki, úgy talán most lenne szállás, bár akkor sem garantálnák hét végére, legfeljebb | hét közben található csak hely j szórványosan. Víkendre1 ugyanis a jelentkezők 50 százalékát vissza kell hogy utasítsák. A hotel Danubius 129 férőhelyét már hetekkel ezelőtt lefoglalták. Szentendrén, ebben a festői városban, csupán négy szoba áll a fizetővendég-szolgálat rendelkezésére, mert a bérlők inkább albérlőket tartanak, és az elég rossz lakás- viszonyok miatt nem is minden szoba felel meg a követelményeknek. Ezután bekukkantottunk a Pap-szigeti kempingbe, ahol a modern faházakban kilenc- venen, a mikronéi is mikróbb motelben tízen férnek el. Sátornak való hely viszont bőven van a parkos hívogató három holdon, sátoroztak is pénteken vagy 30-an, 40-en. Akkor jó lenne a sátor is, mondtuk. Hát hozzunk, válaszolták. Kölcsönözni nem lehet? Azt nem, arra mincsenek berendezkedve, pedig ezen a területen kilencszázan is elférnének. Sátorral nem rendelkezvén, szoba után kutattunk a városban. Megszólítottunk egy ősz hajú nénit, aki tanácstalanságában az ingatlanközvetítő irodába javasolta hogy menjünk. Egy mosolygós középkorú férfi a Békét ajánlotta, nem tudván, hogy a hajdani szálló helyén most már irodák vannak. Végül egy kövérkés asszony Bözsi nénihez küldött bennünket, aki szokott szobát kiadni, és itt van a Fő térhez közel, csak az autóbusz vonalát kell követni a második fedett megállóig. Járkáltunk is vagy egy fél órát, de nem találtuk Bözsi nénit. Végül egy reszkető öreg néni feltette az elgondolkoztató kérdést: ugyan, ugyan, minek jönnek ide, miért nem maradnak otthon? Továbbálltunk Leányfalu felé. Egyenesen a kempingnek tartottunk, értesülvén, hogy itt a faluban egyáltalán nincs fizetővendég-szoba. Korszerű faházak, de reménytelenül telt házak fogadtak. Száznegyven- négyen férnek be a házakba, sátor szintén nincs, de ha hozunk, felverhetjük. A kemping vezetője szerint nem érdemes sátorkölcsönzéssel foglalkozni, mert az emberek igényét ma már ez a túlságosan „nomád élet” nem elégítené ki. Bennünket, esküszöm, kielégített volna — és azt hiszem, még több száz szállás után kutató társunkét is, hiszen hely lenne is a sátoroknak: a terület két hold, összesen 800 személyre méretezett — de hogyan töltse itt idejét egyszerre ennyi ember, ha nem biztosítanak fedelet a fejük fölé? __ Bent, a nevezetes faluban, az eszpresszó egyik felszolgálónője javasolta, hogy nézzük meg, hátha van még kiadó szobájuk Sz.-éknek a Gyulay Pál utcában. Elmentünk, de nem volt szerencsénk, esetleg a jövő hét közepén, ígérték. Hova menjünk? — kérdeztük. Nem biztattak, kevés a kiadó szoba, és hét végekre már jó előre lefoglalják. Utolsó állomásunk a büszke oromzaté Visegrád volt, ahol a három turistaszállóban sincs több hely, mint 120. Természetesen mind foglalt. A 18—20 fizetővendég-szobát már hónapokkal előre, egész nyárra, főleg üzemek bérlik ki. Van még a sátortábor, de ide nagyobb csoportokban úttörők és KISZ-esek járnak. Amint az idegenforgalmi hivatalban tájékoztattak, a nagymarosi kemping néhány helyére is van diszpozíciós joguk. De köny- nyebb a holddal kapcsolatba lépni, mint velük, a túlparton telefonon, mert néhány órát várni kell a kapcsolásra, s ha be is jön a vonal, szinte nem lehet hallani semmit... A Fő utcán egy hölgy javasolta, hogy menjünk a közeli kisvendéglőbe, hátha ott tudnak szállást ajánlani. El is küldtek néhány házzal odébb Klári nénihez, akinek kapuját és ablakait tárva-nyitva találtuk, de ajtaját zárva. Vártunk egy darabig, aztán csüggedten továbbléptünk, mivel egy kislány az utcáról bekiabált, ha szobát keresünk, ne várjunk, mert az már nincs. A Klári néninél se! Tehát aludni már nem fogunk ezen a hét végén a Dunakanyar jobb partján — több ezer társunkkal együtt, akik azt hisszük, egy-két éjszákára szívesen vennék, ha sátrak is várnák őket a kempingekben, szeretnék, ha több fizetővendég-szoba állna rendelkez- sükre, sőt azt sem bánnák, ha azok, akik különben a fizetővendég-szolgálatnak nem, de alkalmakként kiadnák szobáikat, valamifajta hirdetőtáblán adnák ezt tudomásul. Túl sok beruházást mindez nem igényelne, de talán elősegítené, hogy sokkal többen és hosszabb ideig gyönyörködjenek a tájban, és élvezzék a hűsítő Duna vizét. Berkovits György Magyaros készételek Moszkvában A moszkvai Szokolnyiki parkban augusztus 20. és szeptember 2. között sorra kerülő önálló magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás egyik részvevője, a TERIM- PEX is összeállította a bemutatóra szánt árukat és szakmai találkozók programját. A TERIMPEX felsorakoztatja majd a kiállításon mindazokat az exportcikkeket — többek között húskészítményeket, tejtermékeket, amelyeket külföldre szállít, de a kiállításon különös hangsúlyt kapnak azok a termékek, amelyeket a szovjet piacon most akar bevezetni. Ilyenek például a magyaros készételek — ezeket külön szakmai bemutatón ismerteti, ízlelted meg a meghívottakkal. Ugyanilyen szakmai bemutatón kerül „terítékre” a vágott baromfi, bemutatják nemcsak nyersen, hanem sülve is. A TERIMPEX már szállít vágott baromfit a Szovjetunióba, de fokozni kívánja az exportot, mivel a magyar külkereskedelem több mezőgazdasági termékkel kíván fizetni a Szovjetunióból érkező, az ipar számára nélkülözhetetlen importcikkekért és azokért a közszükségleti cikkekért is, amelyek növekvő mennyiségben jelennek meg a magyar üzletekben.
