Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

Éjszakai körúton az „URH"-val Csendes, békés éjszaka volt A galeri lakat alatt - EN 87-85 - Csörög az óra Tulajdonképpen egyszerű, hétköznapi éjszaka ez. A mo­non főtéren alig egy-két járó­kelő lézeng, a Hangulat presz- szó ajtajában, fehér kötényes- bóbitás felszolgálónő álldogál, fényt szitáinak a lámpák... Fél kilenc. Felbúg a kocsi, s a fiatal rendőrtiszt, Jankovics József „védelme” alatt — éjszakai járőrbe indulunk. Mi felajzva, kivont tollal és rajtra kész fényképezőgéppel, a gépkocsi- vezetőnek és rendőr kísérőnk­nek nagyon is megszokott már az ilyen kirándulás. A pilisi állomáson fékezünk. Ledniczki László egyedül van a forgalmi irodában. — Ma még semmi különös nem történt. Persze, ez a jó, mert a múltkoriban tudtam volna mesélni! A sínek között kerékpározott egy fiatalember, s nem volt hajlandó elmenni innen. Értesítettük a rendőr­séget, mire elkezdett randalí­rozni, még verekedett is. Jobb ez a csend ... Az eszpresszó egyik redőnye Ledniczki László: — Jobb ez a csend. rők, aztán az útbaeső ajtókat felfeszítve jutottak a raktárba. Az ablak körül még látsza­nak a friss vakolás -nyomai, újak az ajtózárak is. A rak­7ít működtek a betörők. lehúzva — a résen orvul lefo­tózzuk a takarítónőt, aki fel­figyel a vaku villanására, de aztán — ügyet, sem vétve az egészre — mossa tovább a kö­vet A nagyteremben még ja­Leóvakodunk a lépcsőkön ... az éjjeliőr, Élő Károly megáll mögöttünk. vában szórakoznak, pedig ne­gyed óra múlva zárás lesz. Né­hány hete betörtek ebbe a presszóba. Lentliár Kálmánná, az üzletvezető odavezet a szín­helyre: a termelőüzem rácsos ablakát bontották ki a betö­' . wwm* iMMWm ÉÜM­f. r * ' v -í ** ' Dúsa Lajos és az „őr óra” tár hatalmas — 150 ezer fo­rintos készlet van benne — 7300 forint értékű holmit vit­tek magukkal a betörők! El­enyésző összeg ez az egészhez viszonyítva, de az üzletvezető már a gondolatra is dühös lesz: „Csak egyszer láthatnám valamelyiküket!” Persze, a 11 tagú galeri már jó helyen van, ahonnan nemigen látogathat­nak ki a közeljövőben. Befordulunk a leányotthon melletti, koromsötét kis utcá­ba. Csend van, sehol egy ár­nyék, pedig olykor-olykor akadt tennivalója a rendőr­járőrnek itt is. A fiúk elősze­retettel ácsorognak a kerítés mellett, könnyű kalandra vár­va. Legtöbbször persze nincs szerencséjük. Tíz óra múlt. A monori-erdei emelkedő alatt motoros követ bennün­ket, aztán a magasban, éppen j a kanyarnál őrült iramban j előz. A gépkocsivezető felszisz- szen, feljegyezzük a rendszá­mot: EN 87—85. És újra Mo- nor. A Ságvári utcai sorompó előttünk nyílik fel, két kerék­páros fiatalember száguld át rajta, egyikük lassít, s zseb­lámpájával a sofőr szemébe világít. Egv pillanatra megva- lAilunk a hirtelen fénytől, de az üldözés hiábavaló, kámfor­ként tűnnek el az egyik mel­lékutcában. A gyömrői úton megyünk, a vaksötét országúton, Péteri meg Gyömrö is sötét, sem az utcákon, sem a házakban nincs egyetlen fénysugár. Ecseren, Maglódon fény ugyan van, de embernek nyoma sincs. Éjfélre jár, alszanak. Vecsésen az állami gazdaság hatalmas, körülkerített telepé­nél állunk meg. Az egyik iro­daház — mi legalábbis annak nézzük — pincéiéből fénysu­garak törnek elő. Nyitva az ajtó, leóvakodunk a lépcsőkön — az alsó tér vasajtaja erősen lelakatolva: csirkecsipogás! A résen látni a tömérdek apró jószágot, de nem bámészkod­hatunk. az éjjeliőr már mö­göttünk áll. Élő Károly jól vigyáz a rábízott vagyonra. Háromnegyed egy. A VÍZÉP Vállalat portáján szól a rádió, halk zene szűrő­dik hozzánk. Megnyomjuk a csengőit, s magától tárul előt­tünk, halk zúgással a vasrá­csos kapu. Itt is rendben, van minden, Baranyai Mátyás és Dúsa Lajos felváltva járják körbe a gyárat. Dúsa Lajost mi is elkísérjük. Furcsa kísér- tetkolosszusok, vaslemezek magasodnak az udvaron, s minden épület oldalában ott a kulcs, amivel Dúsa Lajos fel­húzza az „őr órát” — ez is bizonyíték, hogy nem alszik. Hazafelé tartunk, az úton alig találkozunk kocsival. A hétnek talán ez a legcsende­sebb éjszakája. A monori állomáson öt fiú alszik a váróteremben. Egyi­kükről kiderül, hogy Mátészal­káról jött Monorra — se roko­na, se ismerőse, se pénze... A Marx-liget padján részeg férfi horkol, hosszú időbe te­lik, míg felrázzák. Tárcájából nagynehezen előkerül a sze­mélyi igazolvány — Gombán lakik. Míg felírják az adatait, halkan motyogja:- elaludtam, i elaludtam ... Fél. kettő. Utunk véget. ért. Mennyi minden történt — és mégis: tulajdonképpen eseménytelen éjszaka volt. (koblencz — péterffy) MOHOMDfól A PESTT MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM 1969. JÚLIUS 9., SZERDA A község fele bejáró munkás Hogy dolgozik az üllői szakmaközi bizottság? Az üllői szakmaközi bizott­ság is megtartotta taggyűlését. Lehoczky Károly vb-titkár ve­zette a taggyűlést, Bardóczi Károlyné titkár ismertette a szakmaközi bizottság felada­tát. A bizottság rendszeres szer­vező munkát folytat a község­ben működő szakszervezetek bevonásával. Megrendezték az öregek napját, ismeretterjesztő előadásokat tartottak — két orvosi, két jogi, egy munkavé­delmi és egy alkohol elleni előadást —, több szórakoztató műsort rendeztek fővárosi mű­vészek és országos hírű tánc­zenekarok részvételével. Eze­ken a bejáró dolgozók nagy többsége is megjelent. A nőszövetséggel együtt szabás-varrás tanfolyamot szerveztek, továbbá sakk-, biliárd- és • tekeversenyt rendeztek. Megalakították a nyugdíjasok klubját, melynek több mint 60 tagja van. A titkári jelentés után Ur­ban Sándorné gazdasági fele­lős számolt be a tavalyi bevé­telekről és kiadásokról. Ezután hozzászólásukban többen elis­merően nyilatkoztak a szak­maközi bizottság működéséről. Megállapították, hogy Üllőn jó szakszervezeti élet van kialakulóban. Torma Pál elnök sokat dolgo­zott. Pest környékén ugyanis nehéz aktivizálni a lakosságot, hiszen a csaknem kilencezer lakost Számláló Üllőnek a fele bejáró. Nemcsak az itthon dol­gozókkal kell foglalkozni, ha­nem emellett a bejáró dolgozók politi­kai, kulturális és szakmai igényét is ki kell elégíte­ni A taggyűlés részvevői meg­ígérték, ezentúl is minden tá­mogatást megadnak a szakma­közi bizottságnak. Kozák Sándorné, a Pest me­gyei Szakszervezeti Tanács küldötte kért szót. Elmondotta, hogy örömmel hallgatta a szép eredményekről szóló beszámo­lót. S örül annak is, hogy a község minden vezetője példa­mutatóan támogatja a szak­maközi bizottságot. Ezután lemondott a régi ve­zetőség, s megválasztották az újat, majd a művelődési ott­hon színpada szórakoztatta a jelenlevőket. (em) hírek — A legutóbbi járási párt­vb tudomásul vette az elmúlt tanévi úttörőmunkét. Egyút­tal elismerését fejezte ki a já­rás pedagógusainak az úttörő­életet segítő tevékenységükért. — Harminc, harmadéves ta­nuló ballagott el a vasad! me­zőgazdasági szakiskolában. A megye különböző helyein mint mezőgazdasági szakmun­kások dolgoznak majd. — Autóbusz-kirándulás — tsz-tagoknak. A péteri Rákó­czi Tsz vezetősége úgy hatá­rozott, hogy a növényápolási munkák befejezése után autó­busz-kirándulást szervez tag­jainak. Az útirányt később határozzák meg. — Ecser és ájaglód taka­rékszövetkezetének betétállo­mánya jelenleg több mint két és fél millió forint. Villanófényben KÉZI RAKODÁSSAL? Fuvarosok rakodnak a mo­non TÜZÉP-telepen. Beton- gerendát, födémeket kézzel, ahogy tudják. Vonszolják, hu­zigálják a hatalmas, nehéz födémpaneleket, nehogy a lábukra, kezükre essen. Jaj annak, aki véletlenül alája kerül. Vannak vagy hatan. Velük van a telep raktárosa is. Hosszú, magas, piros képű ember. Ügyes, határozott, ő dirigál, érti a mesterségét. Mégis, bennem félelmet kelt a primitív kézi rakodás eme módszere. Óhatatlanul felmerül ben­nem: nem lehetne egy fürge kis villástargoncával, eme­lővel megkönnyíteni és főleg biztonságosabbá tenni a ra­kodást? Ez megfelelne az el­adó és a vásárló érdekének is. Nem szőrszálhasogatásból mondom, de ilyen elektro­mos, sokattudór praktikus gé­pek hovatovább bevonulnak minden üzembe, egységbe. A monori TÜZÉP kivétel lenne?! (ő) Délibábos Hortobágy A tápiósülyi ÁFÉSZ 44 dol­gozója kétnapos autóbuszki­ránduláson vett részt a hét végén. Megtekintették a Hor- tobágyot, a pásztormúzeumot, a debreceni Nagyerdőt, majd az Arany Bikában vacsoráztak. Második nap Hajdúszoboszló­ra rándultak ki. A két nap olyan jól sikerült, hogy — mint mondják — sokáig megemle­getik. NB III. Holnap Véradónap Úriban és Tápiósülyben Sikoltó mentőautó száguld a falun keresztül. Baleset tör­tént! A kórházban a beteg azonnal a műtőbe kerül, vért kap. Megmentik az életét! Emberek ezrei köszönhetik gyógyulásukat a vérátömlesz­tésnek. Minden beteg ingyen juthat hozzá ehhez a drága gyógyszerhez, s az önkéntes véradóknak köszönhető ez. Holnap, csütörtökön, egész napos térítésmentes véradást szervez a Vöröskereszt Úriban és Tápiósülyben. A járási ve­zetőség felkéri a községek egészséges embereit, csatlakoz­zanak a nemes mozgalomhoz, legyünk minél többen életmen­tők. Ezzel kapcsolatban jó tudni, hogy a Mupka Törvényköny­vében foglalt rendeletek értel­mében a dolgozó részére átlag- kereset jár négy munkaórára akkor is, ha-a vizsgálat ered­ménye miatt nem vettek tőle vért. MAI MŰSOR MOZIK « Maglód: Hazai pálya. Monor: Belfagor a pokolból. Nyáregyhá­za: Mind-en dalom a tiéd. Tápió- süly: Nem félünk a farkastól. Úri: Két csengetés között. Vecsés: Harc a sátánnal. Kislány az írógépnél Kislány? Két tömött, barna var- kocs, egy piros, bordás garbó, kék mim munkakö­peny és roppant nagy elmélyülés. Az irógépjavítás ugyanis egyálta­lán nem könnyű dolog, legalábbis, ahogy én elnézem ezt a szerkesztősé­gi nagyjavítást, egyre mélyül ben­nem a felismerés: soha az életben nem tudnám meg­csinálni. A kis­lány pedig matat az írógépben, ami­ről annyit tudok mindössze, hogy ez a példány „ve­ri” a gépfegyvert, sokkal hango­sabban kattog, ezenkívül bera­gadnak a billen­tyűk, és néha ak­korákat ugrik az egész, mint... Nincs is ide jelző. De a gépen segí­teni kell. ű már csuklóig masza- tos, én drukkolok, hogy sikerüljön kifognia ezen a nem mindennapi jószágon, amikor kijelenti: most kezet mos. Kész? Hát persze. Nem lehet szó nélkül hagyni a dolgot, dolgozni kezd bennem a kíván­csiság: ez hogy le­het?! Mármint, hogy egy 17 éves lány, így egyedül, „mesteri” segéd­let nélkül megza­bolázzon egy ilyen írógépei? Az úgy volt, hogy Agócs Erzsé­bet még suliba járt, amikor a ta­náriban elromlott a kávéfőző. „Majd az Erzsiké!” Ott­hon rossz volt a vasaló ... Hát így gyakorolt. És most már nem hagyná abba a szakmát semennyiért sem. Gyömrői „mester­nél” tanul, szeret­ne mellette ma­radni, mondja, de többet aztán egy szót sem lehet ki­húzni belőle. Sze­rény. Az írógépet egyes-egyedül, tö­kéletesen megja­vította. Álljon itt tanúbizonyságul ez az írás. (zs.) Mérlegen a tavaszi bajnok Fények és árnyak A legvérmesebb vecsési szurkolók sem gondoltak a tavaszi idény megkezdése előtt arra, hogy csapatuk a szezon, befejezése után hét­pontos előnyre tesz szert. Nógrádi és Varga kiválásá­val ugyanis látszólag a csa­pat játékereje lényegesen gyengült. Az „új” csapat az előkészületi edzéseken igen vegyes benyomást keltett. A rajt azonban mindjárt ragyogóan sikerült: Zagyva- pálfalván l:0-ra nyertek a piros-fehérek. Jól vették az akadályt a Sörgyár pályán és Pásztó ellen is. Csak a tava­szi hajrában derült ki, hogy tulajdonképpen a legnagyobb riválisokat győzték le a VÍZÉP játékosai. S míg a vecsésiek szor­galmasan gyűjtötték a pontokat, a riválisok egyre-másra vesztettek értékes pontokat saját otthonukban is. Egy-két mérkőzésen a sze­rencse is a vecsésiek mellé állt és sikerült mérsékelt já­tékkal is megőrizni a veret­lenséget. Az utolsó fordu­lóban ragyogóan hajrázó, de az MNK-mérkőzéstől fáradt zagyvapálfalvaiak is súlyos vereséget szenvedtek és ez­zel hét pontra nőtt az előny. A labdarúgó NB vaiameny- nyi csoportja közül a vecsé­siek vezetnek a legnagyobb előnnyel csoportjukban és az egész NB-ben, a közel 250 csapat között mindössze két veretlen akad, a Pécsi BTC és a Vecsési VÍZÉP. Párját ritkító, bravúros tel­jesítmény! A győzelem fénye azon­ban nem szabad, hogy elvakítsa a szemlélődül. Sajnos, a vecsési labda­rúgósport egén továbbra is akadnak felhők. Szotyori Pál, a vecsésiek edzője egyik beszélgetésünk alkalmával félig nevetve, fé lig panaszosan mondta, hog; ő azt a jól bevált taktikát aí kalmazza, hogy győztes csa paton ne változtass! — iga; nincs is kit betenni — tett hozzá! Valóban, a labdarúgó csapat gerincét adó 13—1 játékos mögött óriási az üt Mi sem jobb példa erre : tartalékcsapat gyenge sze replésénél. S valljuk be őszin tén, az ificsapat százvalahán; gólja is inkább a járási ifi bajnokság gyengeségét „di cséri”. Egy-két tehetség vaj az ifisták között — de ói csak a távlatot jelenthetik Közvetlen utánpótlás — „há la” az elmúlt évek siralma munkájának — Vecsései nincs!. (szatti) Szombaton jön Gyömrőre a Bp. Spartacus Vasárnapi számunkban téveí információ alapján közöltük hogy a Bp. Spartacus 6-ár Gyomron vendégszerepei. A találkozóra július 12-án, szom­baton kerül sor Gyomron dél­után 5 órakor. Az NB I B-s csapat a he­lyiekkel játszik barátságos mérkőzést. A fővárosi csapal várható összeállítása: Virágh — Fábián, Mezei, Idei, Kácsoi — Strenitzer, Nagy I — Gábor Juhász, Olasz, Simon. Érdekesség, hogy szóhoz jut Nagy István is, aki csukáig az MTK-ban rúgta a labdát, és többször volt válogatott is. A másik érdekesség: Hidegkúti Nándor a csapat edzője, az egykori magyar aranycsapat tagja. A mérkőzés iránt élénk ér­deklődés nyilvánul meg nem­csak Gyömrőn, hanem a szom­szédos községekben is. (—é —)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents