Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-09 / 156. szám
1969. JÜLIUS 9., SZERDA Óvja egészségét E XPORT Szívjon bolgár füstszűrös Plovdiv 2IGARETTEN cigarettát Plovdiv, egy csomag 20 db: 4,40Ft Segédgépkocsivezetőket budapesti telephelyre, GYAKORLAT NÉLKÜL FELVESZÜNK. Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt autójavító szakmabeliek. A gyakorlat megszerzése utón jó kereseti lehetőség. UGYANITT GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat is felveszünk Budapest különböző kerületeiben levő telepeinkre és kirendeltségeinkre. Vidékiek részére munkásszállást és utazási költségtérítést adunk. JELENTKEZÉS: Építőipari Szállítási Vállalat 1. sz. Szállítási Üzemegység. Budapest III., Zay u. I—3. Forgalmi Iroda. IPÄRITANULÖ FELVÉTEL! A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (BUDAPEST XXI., CSEPEL, KISS JANOS ALTB. U. 19—21.) FELVESZ 14—16 éves, általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat KŐMŰVES, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ, ÉPÜLETLAKATOS SZAKMÁKBAN IPARI TANULÓNAK, továbbá VILLANYSZERELŐ (emelt szintű évfolyamra) TANULÓNAK ieles tanulmányi eredménnyel. Valamennyi tanuló részére tanulóotthont, teljes ellátást és ösztöndíjat ad a vállalat. Jelentkezés írásban vagy személyesen a fenti címen. Ipari tanulókat FELVESZÜNK az ács, a festő, a parkettás és a villanyszerelő szakmában FELTÉTELEK: általános iskolai végzettség és a 14. életév (az ács szakmában a 15. év) betöltése. A jelentkezéshez szükséges az iskolai bizonyítvány, a születési anyakönyvi kivonat, éi a tüdőröntgenlelet. Szállást, munkaruhát, szerszámot és teljes ellátást díjtalanul adunk. A tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjat fizetünk. JELENTKEZÉS A „Prosperitás” Ktsz munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45. KO CSIK Pályázat Lenin születésének 100. és hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára Egy egri és egy debreceni i klsz, valamint a miskolci Vas- j ipari és Gyermekkocsigyártó j Vállalat készít gyerekkocsit 1 az országban. A hazai szükséglet kb. egyharmadát a miskolciak adják. Termékükre az 1819. július 9-én, 150 éve született Elias Howe mechanikus, a gyakorlatban bevált és elterjedt első varrógép feltalálója. Atyja farmján dolgozott, de gyenge alkata miatt a nehéz munkát nem bírta. Műszer- és órakészítő inas lett. Atyjának és egyik barátjának anyagi támogatásával, ötévi munkával, 1845-ben szerkesztette meg első, percenként mintegy 250 öltést teljesítő, kettős öltésű, kézzel hajtott varrógépét, amelyet azonnal szabadalmaztatott. Készülékével az Egyesült Államokban nem volt sikere. Angliába óta megnőtt az igény: az 1966. évihez viszonyítva csaknem kétszeresére, 14 ezer darabra emelkedett a legyártandó gyerekkocsik száma a miskolci vállalat idei tervében. ment, ahol végső szorultságában a gépre vonatkozó minden angliai jogát eladta, de a ravasz brit üzletemberek kijátszottak. 1849-ben hazatért és mint gépész dolgozott Időközben Amerikában többen lemásolták és részben tökéletesítették találmányát, emellett nagyobb üzleti érzékkel hozták forgalomba, legügyesebben Isaac Merrit Singer nevű volt színész. A bitorlók ellen Indított pereit Howe megnyerte. Ettől minden egyes gyártott gép után részesedést kapott korai haláláig — 48 évet ért meg. A Művelődésügyi Miniszté- i rium közoktatási főosztálya, szakoktatási főosztálya, gyér-! mekvédelmi osztálya és az Országos Pedagógiai Intézet pályázatot hirdet Lenin szüle- f tésének 100. és felszabadulá- | sunk 25. évfordulója alkalmá- { ból. A pályázat témakörei a következők: 1. Hogyan valósítom meg a tudományos (marxista—leninista) világnézetre nevelés korszerű feladatait a szaktárgyakban? 2. Fel- szabadulásunk negyedszázados eredményeinek tudatosítása a szaktanári munkában, vagy az osztályfőnöki, illetőleg az ifjúsági (úttörő vagy KISZ) szervezet segítő tevékenységében az általános, illetve a középiskolában. 3. Az iskola (nevelőotthon) szocialista társadalmi tevékenysége terén szerzett tapasztalataim. 4. Eredményeim és terveim a szakmaszeretetre nevelésben. A pályázat feltételei: a pályázók 20—50 gépelt oldalon (kettes sorközzel) fejtsék ki gondolataikat a választott témakörben. A pályázaton részt vehetnek gyakorló nevelők, alsó-, közép- és felsőfokú intézmények pedagógusai, az oktatásügy irányításában működő pedagógusok, valamint a pályázati témakörökben járatos más elméleti és gyakorlati szakemberek. A pályamunkákat — jeligés levéllel — 1970. január 31-ig kell beküldeni két azonos példányban a következő címre: az 1—2 témakörben készülőket az Országos Pedagógiai Intézethez (Budapest, VII., Gorkij fasor 17—21.), a 3. témakörrel kapcsolatosakat a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályára, illetve gyermekvédelmi osztályára, a 4. témakörhöz kapcsolódókat pedig a szakoktatási főosztályra (Budapest, V., Szalag utca 10.). A pályázatok eredményét 1970. április 1-ig hozzák nyilvánosságra. Pályadíjak témánként: első díj 5000, a második díj: 3000, harmadik díj: 2000 forint. Egy-egy első, két- két második, illetve harmadik díjat osztanak ki. VEREBHALO A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi hálókészítő üzemében gabonavédő műanyaghálókat gyártanak, főként a dunántúli gabonafelvásárló és feldolgozó vállalatok részére. Ezekkel a vékony, szintetikus műanyagszálakból készülő, kis szembősógű hálókkal a gabonatároló színeket veszik körül. Mecseki jégverés A Mecsek déli előterében — a Pécs—Mohács közötti országút mentén — példátlan intenzitású jégeső pusztított vasárnap. Ez volt az idei hetedik jégverés Baranyában, és egyúttal a legnagyobb erősségű, amelyet valaha is észleltek ezen a területen. A szakemberek négyzetdeei- méterenként 130—140 becsapódást számláltak meg, vagyis rostalyukszerű sűrűségben söpört végig a jég a mecseki tájon. A Pécsi Állami Gazdaság, valamint a belvárdgyulai Közös Üt és a berkesdi Kossuth tsz 1500—2000 hold termése ment tönkre. Jellemző a jégverés intenzitására, hogy szétverte a már érett, kemény káposztafejeket, az emberfej nagyságú dinnyéket pedig leszakította a szárukról és legörgette a lejtős tábla aljába. Az ERDŐTERV terve Varrógép-variációk A vadászati világkiállítás hét vidéki bemutatója közül a legnagyobb szabásút Tata-Remeteségpusztán rendezik. Az ERDŐTERV már el is készítette a bemutató tanulmánytervét. Eszerint csupán az élővad- bemutatók 16 hektáros területet foglalnak majd el. Felvonultatják az állami gazdaságokban vadászható összes állatfajtát, mégpedig oly módon, hogy az egyes gazdaságok specialitásait is tükrözzék. így például a lábodi gazdaság a kzarvas-, a kecskeméti a fogoly-, a tatai pedig a fácántenyésztést mutatja be. Külön területet kap Európa legnagyobb vadmadara, a már kihalófélben levő túzok. Egy kastély átalakításával reprezentatív vadászszállót, egy másik épületben modern, nagy kiállító csarnokot alakítanak ki. ' ASPIRANTURA A Tudományos Minősítő Bizottság meghirdette a pályázatot az 1970. évi belföldi és külföldi aspirantúrára. Csak olyan szakemberek pályázhatnak, íikik 35. évüket még nem töltötték be és az egyetemi oklevél megszerzésétől számítva legalább háromévi szakmai gyakorlatot, valamint kezdeti tudományos munkásságot tudnak felmutatni. Külföldi aspirantúrára a Bolgár Népköztársaságba, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, a Lengyel Népköztársaságba, a Német Demokratikus Köztársaságba és a Szovjetunióba lehet pályázni. Az ösztöndíjas aspiránsok tanulmányi ideje három, a levelezőké négy év. A pályázati kérelemben fel kell tüntetni a választott tudományszakot, a témát és indokolását, az as- pirantúra formáját, külföldi aspirantúra esetén az országot és az intézetet is. A pályázati kérelmeket a munkahely vezetőjének, a személyzeti vezetőnek és a párt- szervezet titkárának véleményezésével az illető intézmény fölött felügyeletet gyakorló főhatóság személyzeti osztályához szeptember 1-ig kell beküldeni. A Tudományos Minősítő Bizottság, 1970. márciusban értesíti az érdekelteket a pályázat eredményéről. A pályázatok elbírálásakor előnyben részesülnek azok a pályázók, akik a Tudományos Minősítő Bizottságnál vagy a személyzeti osztályokon kapható pályázati felhívásban megjelölt tudományszakokra jelentkeznek. Füzfaidomító Verővas, szúrótőr. Hogy mik ezek az eszközök? Kár találgatni, inkább eláruljuk: Szokolai István ceglédi kosárfonómester nélkülözhetetlen szerszámai. Ahogy az udvarba lépünk, észrevesszük a kék Trabantot is, telis-tele kosárral. Őszhajú ember a tulajdonos. Hely- lyel kínál. Meg sem várja a kérdést, máris, beszélni kezd: — Hatvanegy éves vagyok, már ötven éve idomítom a fűzfát, azóta fonom a kosarat. Apám, nagyapám is az volt. Öröklődő foglalkozás ez családunkban. Szeretem a szakmámat. Bár az üzlet nem megy már valami jól. Nyaranta még fel-fellendül a forgalom, mégiscsak kihalófélben a szakma. Régen tizenöt-húszán is árultunk, most jobbadán egyedül vesztegetem a portékát á vásárban. Egy kovács, nem kovács! — ismeri a mondást, ugye? — Az unokám is autószerelő. Hallani sem akar arról, hogy a nagyapja mesterségét folytassa. Nem is kívánhatom. Jól keres, mindene megvan. — Nyugdíjba kéne már menned neked is... — szól közbe a felesége. — Lassan megöregszel. — öregember, nem vén ember — kacsint —, kell még Szokolai kosara a ceglédi vásárban. (Falus) Nem érdekes a történetem, — Szép itt nálam? Zöld, virág mindenütt. Jönnek az emberek, hozzák a csomagot, a levelet és a pénzesutalványt feladni. Benyújtanak a kisab- lakon egy-egy csokrot is ajándékba. És mennyi kóstolót kapok! Az első eperből kistányéron, hamvas őszibarackot. Olyan jólesik. Mindenki örül neki, ha szeretik, ha becsülik. Mégsem vagyok boldog, talán el is megyek, ha másképpen nem lesz. Annyit töprengek, mit tegyek, mert nem szeretnék hűtlen lenni. A posta adott kenyeret a kezembe, de lakást már nem tud. Papíron igen, mert nekem itt szolgálati lakáshoz van jogom. Keserves történet, bár-mindennapi. Postást kerestek. A bátyám jelentkezett Bakony- szombathelyről. Ez még hatvanötben történt. Hívott, tanuljam ki én is a szakmát. Felvettek, dolgoztam mellette, majd beiratkoztam levelező hallgatónak a postaforgalmi technikumba. Tavaly januárban felajánlották a bátyámnak, menjen el vezetőnek egy nagyobb forgalmú helyre. Akkor beadtam egy kérvényt: M# helyette engem nevezzenek ki ide Dabasra. Az elutasító választ tudomásul vettem, hiszen még csak tanultam a technikumon. Valaki mást bíztak meg, aki beköltözött a bátyám volt szolgálati lakásába. Alig töltött itt néhány hetet, az állást és a lakást feladta. Ekkor újabb vezetőt küldtek, aki ismét beköltözött. Gyenge két hónapi „működés” után fegyelmivel leváltották és más hivatalba helyezték alacsonyabb beosztásba. A lakásból viszont nem költözött ki. Ekkor ismét kérvényt adtam be. Évek óta dolgozom, s napok múltán a technikumot is befejezem. Kérésem ismét elutasították. Végül először ideiglenesen, majd később véglegesen kineveztek hivatalvezetővé. Rangom már volt, munka is. Közben fenyegettek a kézbesítők, elmennek, ha nem kapják meg végre a hosz- szú hónapok óta ígért munkaruhát és szolgálati kerékpárt. Mentem ehhez, mentem ahhoz s csak mellékesen próbáltam megtudni, vajon mikor költözhetnék be a szolgálati lakásba? Azt mondták, igen, igen, dehát tudom, hogy most lakik benne valaki. Mondom, hogy tudom, kerülgetjük egymást az udvaron, mert ugyanabban a házban találtam albérletre egy kétszer-három méteres kis kamrában. Folyton halogatjuk az esküvőmet, mert a háziak a jövendőbelimet már nem fogadják be. Tessék mérleget vonni. Itt dolgozom 1965 óta. Lassan egy éve kinevezett hivatalvezető vagyok. Járna a szolgálati lakás, amibe az elődöm hat heti munkaviszony jogán lakik és akit fegyelmivel küldtek el. A postaközpontban azt mondták, forduljak a helyi tanácshoz. Kedvesen fogadtak, de lakást adni nem tudnak, legfeljebb felírnak a hosszú lista végére, amelyen a lakásigénylőket tartják nyilván. Hát így. Illatozik a sok virág, hozzák a nénik kistányéron az epret és én mégis menni szeretnék. Aki csendben dolgozik, azt ritkán veszik észre. Még ami jár neki, ázt sem kaphatja meg. Mondtam ugye, hogy nem érdekes a történetem. Olyan sok van belőle... Lejegyezte: — komáromi —
