Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

MAPLÖ A PEST MEGYEI HÍRIAP KÜLÖNKIADÁSA' XIII. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1969. JÚLIUS 8., KEDI> Aratásról... Kombájnok, bálázótraktorok Intő példa a gödöllői tűz! A múlt hetek aratásra ked­vezőtlen időjárását felváltotta a júliusi meleg. Megindultak a gépek, kora hajnaltól késő estig az aratás zaja dübörög a gabonaföldeken. Az első ellenőrző körútjáról beszélgettem Győri Zsigmond- dal, a járási pártbizottság munkatársával. — Mire ezt a cikkét meg­írja, egy-két helyen már vé­geznek az őszi árpával. De szünet nem Igsz, mert az érés meggyorsult, és pihenés nélkül négy-öt hétig tart a hajrá. — Az első napok tapasztala­tai már árulkodnak a felké­szülésről is? — kérdem. — A fóti és az alsógödi fel­készülést nagyon jónak tar­tom — válaszolja. A fótiak már teljes lendülettel aratnak, az őszi árpa utolsó táb­láit „fogyasztják”, majd a kétszeres következik és a rozs érését megelőzi 'a sokat ígérő búza betakarítása. Öröm volt nézni a fóti brigá­dot, ahol megállás nélkül ha­ladtak a kombájnok, nyomuk­ban a bálázógépek és azokat szorították a szántótraktorok. Lelkes, eredményes munkát és jó szervezést láttam a Vörös- martyban is! Ez a termésered­ményekben is megmutatko­zott, mert a téli felfagyás és a rossz, kora tavaszi időjárás ellenére is volt olyan tábla, amely tizenöt mázsával fizetett. — A járás vezetői nagyon szeretnék — folytatja a tájé­koztatóját —, ha a gazdasá­gok még jobban segítenék egymást, mint az elmúlt év­ben. Az időjárás változékony, minden percet ki kell hasz­nálni. A rádi termelőszövet­kezet már végzett az őszi ár­pával, segíthetne a szomszéd­jának az aratásban. Az üzemek összefogása lerövidítheti ezt a nagy munkát. A gépek irányításánál több körültekintésre van szükség mindenütt, — a süllyedés te­rületekre ne küldjenek kom­bájnt, hagyják a kézi kaszára! — Mindent tegyenek meg a vezetők az aratásban részt vevők ellátásáért és premizál­janak! Váci példa: az aratás második nap ián két kombájn­vezető már négy vagon árpát aratott le ... Itt kapcsolódik bele beszél­getésünkbe Kiss Imre, a járá­si tűzrendészet parancsnoka. Ezúton is kérte a gazdaságok vezetőit, hogy az aratásra és a gépek üzemeltetésére vonatkozó előírásokat szi­gorúan tartassák be, mert egész évi termésük és a nagy értékű gépek állapota nem engedi meg a legkisebb lazaságot sem. Intő példa erre a napokban történt gödöllői kombájntűz is. — csankó — Kilencéves kora óta muzsikál Fővárosi zenemű-boltok ki­rakatai kínálják lemezeinek változatos sokaságát. A Zene- akadémia plakátjai hirdetik hangversenyeit. Népes közön­séget vonzanak' tihanyi, pécsi, szegedi vendégjátékai. Lehotlca Gábort fiatal kora ellenére az orgona nagy mű­vészei között tartják számon. Kritikusai szerint játéka szi­gorúan ritmikus és ketmény- veretű, zenei intellektusa átfo- ■ gó és koncepciózus: e nagy- mul'tú hangszer hagyományai­ból kizárólag azt tartja meg, ami valóságos érték. 1938-ban született Vácott. Kilencéves korában eljegyezte magát a zenével. Zongorával kezdte tanulmányait. Pikéthy Tibor és Hammer schlag János ismertette meg a „hangszerek hangszerével”. Sugár Rezsőtől és Szer.vánszky Endrétől ta­nult zeneszerzést. 1963-ban kitűnő eredmény- nyel fejezte be tanulmányait, a Zeneakadémia orgona-tan­Köszönet az udvariasságért HOZZÁSZÓLÁS: A pinceklubhoz pénz kel!! Június 8-án Mészáros Sándor írását közöltük, amelyben Szikriszt Évával, a nagymarosi művelődési ház igazgatónőjével arra keresték a választ, hogy miért nem működik Nagymaroson a fiatalok pinceklubja? Erre, a ,/Tetszhalott Pinceklub” című írásra érkezett levél a múlt hónap közepén Csele Józseftől, a Szobi Járási Tanács mű­velődésügyi osztályának vezetőjétől. Levelében — június 21-én közöltük — Szikriszt Éva igazgatónő munkáját kritizálja. Szin­te őt teszi felelőssé a pinceklub haldoklásáért. Közöltük levelét, mert úgy éreztük, a tárgyilagosság megkívánja, de azzal a kí­vánsággal, hogy a pinceklub tagjai és az igazgatónő írják meg véleményüket és a „halódás” okait. Az első választ Marschall Bélától, az MHSZ nagymarosi tartíekgsklubjának titkárától kaptuk. „... Meggyőződésem, hogy a nagymarosi pinceklub „tetsz­halott” volta nem Szikriszt Éva hibája elsősorban — írja. — Ez év januárjában megbeszélést tartottunk a művelődési ház­ban, ahol a község népművelé­si tervét egyeztettük. Itt Bod­nár Sándor, a községi tanács vb-elnöke felajánlotta a lehe­tőséget, hogy az MHSZ helyi szervei ezután a pinceklubban tevékenykedjenek. örömmel fogadtuk, mert megelőzően a községi strand egyik helyiségé­ben voltak felszereléseink. A pinceklub lényegesen jobb vi­szonyokat biztosított mun­kánkhoz. — Februárban felszerelé­seinket átvittük a pinceklub­ba. Együttműködési megálla­podást akartunk kötni a KISZ-szervezettel, az általános iskolával, valamint a községi tanács végrehajtó bizottságá­val. Ebben a megállapodásban kértük, hogy a tanács-vb az 1024/1967. (Vili. 8.) számú kormányhatározat értelmében a tartalékosklub, a lövészklub és a sorkötelesek előkészítő tanfolyamainak térítésmente­sen biztosítsa a pinceklubban a fűtést, takarítást, világítást és a művelődési ház filmvetítő gépének használatát. (Termé­szetesen az MHSZ-en kívül a KISZ és a művelődési ház to­vábbra is használhatta volna a helyiséget.) — Ezt a megállapodást egyedül a községi tanács vb nem írta alá, tehát nem bizto­sította a feltételeket. Ezért kénytelenek voltunk az isko­la fűtetlen termeiben rendezni összejövetelünket. — Véleményem szerint a pinceklubban bármilyen élet, műsor, foglalkozás, csak a he­lyiség felújítása és a berende­zés kiegészítése után lehetsé­ges. Az ehhez szükséges anya­giak előteremtése viszont nem a művelődési ház feladata. Ha a községi KISZ-szervezet ahhoz a körülbelül 120—25 ezer forinthoz hozzájutna, amivel a helyiséget elfogadható állapot­ba lehetne hozni, akkor nem lenne akadálya annak, hogy a „tetszhalott” klub ismét az if­júsági és társadalmi szerveze­tek otthona legyen” — írja Marschall Béla Nagymarosról. A napokban, a délutáni zár­óra előtt tértem be a deákvári ABC áruházba. Megvásárol­tam a következő napok élel­miszer adagját, a többi között öt liter tejet is vettem. Átöntöttem a magammal hozott kannába, és visszavit­tem az üvegeket a visszavál­tó helyre. Megdöbbenve hal­lottam azt, hogy ésak tisztára mosott üveget vesznek át. Hol mossam ki, hol mossam ki, tépelődtem, de az asszonyság szigorúan szemlélt és könyör­telenül kitartott követelése mellett... Ekkor angyali szózat zen- dült, az egyik púit mögötti csi­nos kislány mosolygott rám, és szólt, kedves szóval: „Tes­sék csak ideadni az üvegeket, nagyon szívesen kimosom.” Kimosta és megmentett ezzel minden további gondtól. Ezúton mondok kedvessé­géért köszönetét, mert vissza­adta a kereskedelembe vetett hitemet. Csiszár Imre Váchartyán szakán. 1965-ben zeneszerzés­ből szerzett diplomát. Hat éve az Országos Filhar­mónia szólistája. Fővárosi rendszeres hangversenyein kívül vendégszerepeit az or­szág nagyobb városaiban. Kül­földi turnéi is sikert jelentet­tek számára. Lengyelország, Jugoszlávia után a Szovjet­unióban is koncertezett. Moszkva, Leningrad, Riga, Minszk, Krakkó, Gdanszk, Belgrad zeneszerető közönsége zárta szívébe a fiatal művészt. Az idén nyáron ismét Jugo­szláviába készül. Lemezei nem hiányoznak a komoly zene barátainak gyűj­teményéből. Bach orgonamű­veit egy 1633-ból való soproni orgonán játszotta lemezre. Gregor Werner, Albrechtsber­ger, Händel művei a pannon­halmi barokk orgona hangján szólalnak meg a lemezjátszói kon. Lehotka teljes biztonsággal és tájékozottsággal érzi magát otthon a különböző stíluskor­szakokban. Előadása technikai felkészültségben, muzikalitás­ban megragadja hallgatóit, Máris előadóművészeink leg­jobbjai között vívott ki helyet magának. Papp Rezső Megjelent a MAGYAR HÍ­REK (a Magyarok V il ágszövetsége képes hetilapja) legújabb számá­ban. Szakszervezeti könyvespolc Szocialista brigádoknak ajánljuk Hétszer több mopedet adnak el a falvakban Városiasodik az életmód községeinkben. Ezt mutatja a Vác és Vidéke Általánps Fo­gyasztási és Értékesítési Szö­vetkezet kimutatása, amelyből kiderül, hogy többszörösére növekedett a tartós fogyasz­tási cikkek forgalma. A kályha, hűtőszekrény, centrifuga és porszívó forgal­ma négyszeres, a televízióé és zsebrádióé majdnem ötszörös és végül a moped motorke­rékpáré: hétszerese a korábbi évekének. Sarkadi Imre (1921—1961): A gyáva. — Gál János útja. A gyáva, az író legutolsó, életé­ben megjelent, és valószínűleg legjobb műve. Főhőse Éva, egy csinos, harmincéves asz- szony, egy országos hírű, gaz­dag szobrász felesége. A Gál János útja Móricz regényének, A boldog ember főhősének újrateremtése, a felszabadulás utáni körülmények között. Kittenberger Kálmán (1881 —1958); Utolsó afrikai vadá­szatom. — Az író még az első világháborút megelőzően hosz- szú éveket töltött Kelet-Afri- kában. Kötetének egyik fő ér­téke az, hogy mintegy szellemi rezervátumban mutatja be az akkori Afrika vadvilágát, gyarmati társadalmi viszo­nyait, és az izgalmakban bő­velkedő fáradságos vadász- szafárik mindennapjait. Kodolányi János (1899—): Boldog békeidők. Az önéletraj­zi elemekkel átszőtt regény a századforduló „aranykorát”, a Ferenc József-i „boldog béke­idők” magyar társadalmát ele­veníti fel. Újabb irodalmunk egyik legértékesebb társadal­mi regénye. Heinrich Böll (1917—): Ádám, hol voltál? Az ismert nyugatnémet írónak ez a kis­regénye a második világhábo­rú maimáiban őrlődő német katonákról szól. A cselek­ménydús, izgalmas regény modern, lélektani eszközökkel és közérthetően íródott. L. E. ŰRJOG Genf ben befejeződött az ENSZ világűrbizottsága jogi albizottságának ülésszaka. A 28 ország képviselőijéből álló albizottság szerződésterveze­tet vitatott meg, amely tisz­tázza a felelősséget a kozmi­kus térségbe bocsátott objek­tumok által okozott esetleges károkért, a „kozmikus tér­ség” fogalmát, körvonalazza a világűr és az égitestek hasz­nosításának jogi szempontjait, beleértve a kozmikus hírköz­léssel kapcsolatos kérdéseket. A lengyel delegáció kezde­ményezésére azt a javaslatot terjesztették az ülésszak elé, hogy vitassák meg a holdon és más égitesteken kifejtett emberi tevékenységet szabá­lyozó normákat. Liszt is játszott rajta Megjavították a fóti tempz lom orgonáját, amelyen va­laha Liszt Ferenc is játszott. A hónap végén. Pécsi Sebes-, tyén orgonaművész, az Or­szágos Filharmónia szólistája, szólaltatja meg az értékes hangszert. Vendégfogadás Vasárnap sok idegen megfordult Vácott. A Du­nakanyar Dalostalálkozó ötszáz résztvevőjét nagy­számú rokon, hozzátartozó is kísérte. Püspökladányi úttörők érkeztek a szigeti táborba és akadt más tu­rista is bőven. A belváros nem az ün­nepi dísz — hanem a hét­köznapi szeméttenger ké­pét mutatta. A főtéri SZTK-rendelőintézet kör­nyékén, a Széchenyi utcá­ban, a postaparknál nem egynapos, de több hetes hulladék, trágya- és építő­anyag-maradvány köszön­tötte az elvonuló, városné­ző Csoportokat. Nem lehetne legalább ilyenkor, vendégvárás ide­jén méltóbb külsőt mutat­ni? (—ő) TÁJÉKOZTATÓ A polgári védelemről 1J ortís ahtaiiís A városi tanács a műit év végén vitatta meg a város polgári védelmi helyzetét. A közelmúltban Gados János őr­nagy, a város polgári védelmi törzsparancsnoka ismét tájé­koztatta Vác vezetőit a hely­zetről. A polgári védelmi előadá­sok a város lakóinak széles IZZÓ: Féléves diadal Befejeződött az első félév. Valamennyi üzemünkben ér­tékelik a hat hónap eredmé­nyét Az Egyesült Izzó gyor­saságát dicséri, hogy a szám­szerű adatok rögzítése már nyilvánosságra hozta az ered­ményeket. A Lenin út és Szé­chenyi utca kereszteződésénél elhelyezett nagyméretű tábla ió eredményeket hirdet. A Honvéd utcái üzem — a 25. évforduló tiszteletére kez­deményezett verseny során 300 ezer darab képcső elkészí­tését vállalta. Időarányos ré­szét június végéig 101 száza­lékra teljesítette. Vállalásában szerepel 20 ezer darab export elektronágyú és 9 millió elekt­róda gyártása. Ennek a ver­senypontnak is eleget tett. A dicsőségtábla azt is jelzi, hogy nyereségtervét ugyancsak teljesítette. (PP) körében terjesztik a hasznos és szükséges ismereteket. Az iskolában, az Ifjú Gárda szá­zadnál tartott foglalkozások és filmvetítések, a volt görög templomban rendezett városi polgári védelmi kiállítás bi­zonyítják, hogy minden ve­szély ellen lehet védekezni, ha idejében és alaposan felké- szülünk rá. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy növekszik a Polgári Vé­delem című lap előfizetőinek száma is. Gados János őrnagy rész­letesen ismertette azokat a feladatokat, amelyek a jö­vőben hárulnak a polgári védelem erőire, a város ve­zetőire és a lakosságra. Az idén mintegy ezer váci lakos vesz részt 15 órás tájékoztató oktatásban. Fokozzák a pro­pagandamunkát, hogy a város felnőtt lakossága teljes egé­szében megismerkedjék a pol­gári védelem fő feladataival. (P.) Akikről még ma is beszélnek Ácsán... Zvaráné férje legénykori megkísérléséről sem feledke­zett meg, amit az sokszor el­mondott neki, amíg élt. — Este volt, későre járt már az idő, amikor hazafelé bal­lagott. Balkoviczék előtt hoz­zászegődött egy kutya. Azt hit­te a koromsötétben, hogy az övéké jött elébe. Szólítgatni kezdte: Szultán! Szultán!... és simogatta hazáig. Bement az udvarba, de a'kutya nem jött utána, hanem felült a kapura, és nevetett rá, hahaha!... hahaha! — Férjem igen fázós lett egyszerre a nagy ijedtségtől. Akkor tudta meg, hogy tulaj­donképpen nem kutya volt a kísérője, hanem valaki, aki magát kutyává változtatta át. — A nagy fehér kutya a ta­báni út hídján üldögélt hold­tölte idején éjszakákon át. Nem bántott senkit sem, nyu­godtan elmehettek mellette az emberek. Ha nagyon néztek rá, az szemlátomást nőtt, mint­ha felfújták volna. Mi lett vol­na, ha bántják! Az öreg papra haragudott, és nemegyszer rá­kapaszkodott a hátára. Bi­zony, kénytelen volt a hátán hazáig vinni. Sokan látták ezt, Ennek lett aztán az áldozata. — Gonosz ember volt a ku­tyában. — A patika előtt valamikor gémeskút adta a vizet. Nagy­apám legény korában arra járt udvarolni esténként. A kútgé- men rendszerint egy pulykát látott. — Mit keres a pulyka éjnek idején a kútgémen?... — gondolkozott magában. Hiá­ba törte az eszét, csak nem lett okosabb. Úgy gondolta, jobb lesz, ha ezt elmondja tapasz­taltabbaknak. Azt tanácsolták neki: — Ne bántsd a pulykát, mert rosszul járhatsz! De akadt olyan is, aki azt javasolta: — Kösd ki a gatya madzago­dat, amikor a pulykát meglá­tod! — Amikor legközelebb arra ment, úgy is tett. Nagy ámula­tára a pulyka megszólalt: „Na bánts, fiam!” A hangot felis­merte. — Dedákné volt 9 pulyká­ban, aki magát át tudta vál­toztatni. Többet nem látta nagyapám a pulykát a kútgé­men. (Nádasdy Ottó gyűjtéséből) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents