Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

1969. JÚLIUS 6., VASÄRNAP 9 SZÜNIDEI GONDOK A szépet a jóval BISTEY ANDRAS: Az elmúlt héten a megye különböző vidékem fordul­tam meg, azonos kérdésre vá­laszt keresve: hol, mivel, ho­gyan töltik a nyári vakációt az általános iskolások? Más más településeken nagyjából azo­nos dolgokkal, gondokkal ta­lálkoztam... Legutóbb Buda­keszin — az ott tapasztaltak is, részint, általánosíthatók. Azért esett erre a községre a választásom, mert műve­lődési otthona — járási művelődési központ — el­ismerten jó munkát foly­tat az általános iskolások kö­rében. Kiváló gyermekklubjá­ról, bábszakköréről, ifjúsági klubjáról volt nevezetes. Lel­kes, fiatal tanári, tanítói gár­da dolgozik az iskolákban. A művelődési otthonban, utam célját illetően, csalód­nom kellett: uborkaszezonra érkeztem. A .gyermekklub már régebben feloszlott. A báb- szakkör is beszüntette tevé­kenységiét a nyár idejére. Ti­zenöt gyerek összehangolt munkáján alapulnak foglal­kozásaik, ha egyet is elvisznek nyaralni, az egész játék meg­bénul — mondta vezetőjük, Osza Hajnalka budapesti óvó­nő. — A nyárra meghívták őket egy balatoni szereplésre, de még nem tudják, sikerül-e összeszedni a csoportot? Mindez azonban a község­ben gyerekeknek csak kis há­nyadát érinti, hiszen összesen ezeregyszáz általános iskolás van Budakeszin. Mit csinál­nak a vakáció alatt? Először is, sokan mennek dolgozni gyárakba, termelő­szövetkezetbe, állami gazda­ságokba. Munkájukat igény­lik. A helyi IX. számú általá­nos iskolát például még a ta­vasszal megkereste az egyik közeli gazdaság, hogy ha ti­zenötnél több gyerek szerző­dik le hozzájuk a szünidőre, akkor naponta gépkocsival hajlandók szállítani őket. Eb­ben az iskolában az ötszázkét tanuló közül száztizenhárom vállalt munkát a vakációra — a felsőbb osztályokban ez kö­rülbelül ötven százalékos arány. Több tanárral beszél­gettem a közelmúltban erről a témáról. Valamennyien he­lyesnek tartják, hogy a gyere­kek a szünidőben ismerked­nek a munkával, a gyárakkal, termelőszövetkezetekkel. De az már a helyes elv félreérté­sén alapul, hogy a budakeszi iskolában például alsótagoza- tos gyerek szülei kiértek írás­beli engedélyt kisfiúk nyári munkavállalására. Sok szülőt meg a tavalyi tapasztalatokon okulva külön kellett figyel­meztetniük: augusztusban már hagyják pihenni, játszani a gyereket. S nem jó, hogy alig ellenőrzik, vajon a gazdaságok, az üze­mek az előírt munkaidőben, megfelelő munkakörben fog­lalkoztat] ák-e a tíz-tizennégy év közötti gyerekeket? — Helyesebb lenne a tanári kíséretet biztosító nyári ún. építőtáborokat szorgalmazni az általános iskolások köré­ben is. — mondja Sinkai Imre budakeszi iskolaigazgató. És azok a gyerekek, akik nem dolgoznak? Nyári napközi nincs Buda­keszin. Talán maguk a szülők sem tudják, hogy kérhetik ilyen napközi életrehívását. Ezt különben sok helyen meg­hiúsítja az, hogy a tanárok, tanítók többsége igényt tart a nekik járó negyvennyolc na­pos szabadságra. Ellenben sok nyugdíjas pedagógus keres időszakos foglalkozást, — az ő alkalmazásuk segíthetne. Táborozás? Néhány évvel ezelőtt az Üt- törősizövetség járási szerveze­te egy nagyon szép balaton- fenyvesi táborral gazdagodott — ezt nagyrészt társadalmi felajánlások révén, szövetke­zetek, üzemek, állami gazda­ságok segítségével hozták lét­re. Egy-egy iskolából azonban nem olyan nagyon sok gyere­ket tudnak befogadni, — a bu­dakeszi IX. számú iskolából az idén például csak húszat. Nagy problémájuk, kire essen a választás? A legjobb úttö­rőkre, "a iegjobb tanulókra? A leginkább rászorulókra? Ezek­ből is, azokból is küldenek. Egy pár tanulmányi versenyt nyert gyerek eljutott még tő­lük az alsógödi úttörő szaktá­borokba, orosznyelvű, mate­matikai, képzőművészeti és más szakcsoportokba. A nyaraló gyerekek száma azonban nem lehet kevés eb­ben a községben sem, hiszen az egyik iskolában például csak a táborokban és a szak- szervezeti, vállalati üdülőkben összesen százhét fordul meg az idén az ötszázból. Minden- $ esetre a táborozok számát még ^ lehetne növelni, ha § táborszerű nyári S, napköziket hívnának életre —, a terme- $ szeti környezet erre itt is ki- 5 válóan alkalmas. Helyi sportlehetőségek? Sportfelszerelések tekinteté- $ ben ők sem nevezhetők gaz- S dagnak, akár a többi község. 5 Ellenben néhány lelkes fiatal $ pedagógus és úttörővezető né- $ hány éve alsótagozatos túra $ szakcsoportot alapított. Az el- $ múlt tanévben összesen ezer 5 kilométernyi gyalogtúrát tét- í tek meg — sporttevékenysé- $ güket a nyárra sem hagyták $ abba. Milyen tanulságokkal szol-1 gálhatnak a részint általáno- $ sítható budakeszi tapasztala- $ tok —, a jövő nyárra? Hogy $ jó volna, ha a művelődési há- $ zak több programot nyújtaná- 5 nak a vákáció idejére az álta- 5 lános iskolások. Jó lenne, $ s lehetne is az eddiginél sok- | kai több gyereket nyári tábo- ! rokban elhelyezni, ha a tele- ; pülés közelében, megfelelő $ természeti környezetben ún. $ tábor-napköziket hívnának $ életre. Sokat segítene ezenkí- S vül, ha a nyári foglalkoztató- $ sokba nyugdíjas pedagógusok $ is bekapcsolódhatnának. 5 Padányi Anna s Éjszakai ügyelet z asztalon régi újság he­vert ... A nappali ügye- $ letes hagyta itt. Felvette és az ^ utolsó oldalra lapozott. „Le- ^ tartóztatták a kémkedő kli- ^ nikai főorvost”. — Már olva- ^ sott az esetről, de most újra ^ átfutotta. ^ Ajtónyitás riasztotta fel... ^ Széles vállú, kövér törzsőr- ^ mester állt a küszöbön. Ke- ^ zével a sapkája felé bö- ^ kött, inkább csak jelezte a § tisztelgést. ^ — Jelentem, egy gyereket ^ hoztam. § — Miért? ^ A törzsőrmester köhintett. ^ — Azt mondta, hozzam be. ^ Egy pillanatig mind a ket- ^ ten hallgattak. A törzsőrmes- ^ tér bizonytalanul nézett rá, i zavartan hunyorgott. Lassú S beszédű, komótos ember volt, |az a típus, amelyik nehezen ^ ért meg valamit, de ha meg- ^ értette, egész életére az agyá- $ ba vésődik. ^ — Miért hozatta be magát ^ a gyerek? ^ — Nem tudom. Azt mondta, | betöri a kirakatot, ha nem | hozom be. ^ — Hol van most? ^ — A folyosón. ^ Egy pádon ült és bóbiskolt. | Amikor megálltak mellette, ^ felriadt. A gyenge világítás S összemosta az arcvonásait, kö­zel kellett hajolni hozzá. Ti- zenihat-tizenihét évesnek lát­szott. — Hogy hívják? — Kiss Árpád. — Hány éves? — Tizennyolc. — Foglalkozása? — Most érettségiztem. — Miért jött ide? Megvonta a vállát... — Ivott? — Nem.-]V yugodtan, türelmesen ült Ttí a pádon. Az alhadnagy­nak fel sem tűnt, hogy nem állt fel, amikor beszélni kezd­tek ... A törzsőrmester az aj­tófélfának dőlt és mosoly­gott. Elégtételt érzett, ami­kor látta az alhadnagy ta­nácstalanságát. — Hol lakik? — Nagykátán. — Minek jött ide? — Dolgozni. — Hol dolgozik? — Nincs munka. — Hogyhogy nincs? — Nekem nincs. — Miért? A fiú felállt, lépett néhá­nyat. Erősen sántított, minden lépésnél nehézkesen oldalra dőlt. Néhányszor megtett vagy öt métert oda-vissza, azután szótlanul megállt. $ — Itt a városban hol lakik? $ — A Csokonai téren. A ^ nagybátyáméknál. ^ — Ügy gondolta, hogy ml S szerzünk munkát magának? S ^ — Nem tudom. $ — Mit akar? Beszélgetni ^ jött ide? \ — Nem akartam hazamen­$ ni. Akkor láttam meg... $ A törzsőrmester felé muta­5 tott. s 5 — Miért nem akart haza­§ menni? / 5 — Ma sem találtam mun­5 kát. S — Fél a nagybátyjától? — Nem. — Itt nem maradhat. A törzsőrmester felé fordult. — Megnézte a személyi iga­zolványát? — Igen. Rendben. A fiú köszönt, és döcögve elindult az ajtó felé. — Jó éjszakát! Visszament a szobába, de nem ült le az asztalhoz. A törzsőrmester lekísérte a fiút a kapuhoz és most a pi­henőbe akart menni. Nyitva volt az ajtó, az alhadnagy haragja megállította az elő­szobában. — Törzsőrmester elvtársi Megállt az ajtóban. — Tessék. — Mit gondol, miért kísér­tette be magát a fiú? — Biztos bolond. Nem szívesen beszélt, lát­szott, hogy feszélyezi a közöt­tük levő korkülönbség. Magá­ban nem fogadta el felettesé­nek az alhadnagyot, aki a fia lehetett volna. Minden mozdu­latával hangsúlyozta, hogy csupán a szolgálati fegyelem miatt tartja tiszteletben ezt a viszonyt... — Mégis ... miről beszél­tek, amíg jöttek befelé? — Nem beszéltünk. — Nagyon magányos lehe­tett ... A törzsőrmester nem vála­szolt, s az alhadnagy hir­telen úgy érezte, hogy valami ostobaságot mondott. Meg akarta magyarázni, de beleza­varodott és elvörösödött. — Beszélni akart valaki­vel ... azt gondolta, hogy ki fogják hallgatni... A törzsőrmester egy dara­big várt még, de az alhadnagy nem mondott mást, hát össze­ütötte a sarkát. — Kérek engedélyt a távo­zásra. ÍGY ÉLET-A FORRADALOMÉRT /. Jermasov: Szun Jat-szén TÁBORBAN (MTI foto, Mező felv.) Nincs egyetlen rossz sza­vam sem a német posta ellen, de azért... ... de azért jó lenne tudni, miért mindig az én telefonom cseng, ha valaki a Tej-központ­tal akar beszélni. Talán a ve­zetékben van a hiba. A Tej­központ száma 2808, az enyém pedig 2809, — és folyton csöng. Az is lehet, hogy vala­hol meglazult egy kis csavar... S most megint csöng. — Itt Weiner beszél — szó­lok bele. — Itt a 309-es számú Élel­miszerbolt — jelentkezik egy női hang, aki a nevemet vagy egyáltalán nem vette tudomá­sul, vagy úgy vélte, hogy a Tejközpontnál dolgozik egy ilyen nevű kartárs. Panaszo­san folytatta: — Kérem, ma egyáltalán nem szállítottak nekünk túrót! — Tudok róla! — És miért nem? — Kisasszony — jegyeztem meg — milyen alapon szállít­sak én önöknek túrót? — De hát minden reggel önöktől kapjuk! — Kérem, még egyszer, ki beszél ott? — Már mondtam: a 309-es számú Élelmiszerbolt, — szólt a nő most már emeltebb han­gon. — És az hol van? — kér­deztem. — A Gartenstrasse 18-ban. Tudja azt maga nagyon jól. — Ja úgy — válaszoltam —, a Garenstrasse 18-ban, és maga az a kis szőke ... — Nem, én fekete vagyok — szakított félbe beszélgető­RALPH WIENER: Téves kapcsolás partnerem — de egyébként ez nem tartozik a tárgyhoz. — Nagyon téved, kedves kisasszony — torkoltam le. — Túrót ugyanis mostanában csak szőkéknek szállítunk. Talán szőkíttesse ki a lófarok frizuráját és akkor majd meg­látjuk ... —- Ott valóban a Tejközpont beszél? — kérdezte a hölgy most már elbizonytalanodva. — Nem — közöltem vele — itt az Egyesült Göngyölthering Művek. És egyébként még egy kis gyógyvízkúrát is ajánlha­tok ... De ekkor már a partnernőm letette a kagylót. Elgondolkodtam. Tulajdon­képpen bosszantó, hogy min­dig én vagyok a téves hívások áldozata. Nem kellene vala­miképpen bosszút állni azon a kilazult csavaron, és megfor­dítani a dolgokat? Például if­júkori szerelmemnek, Lilonak 2027-es a telefonszáma, a Technika Házáé pedig 2028. Feltárcsáztam Lilo számát. — Jó reggelt — szóltam a kagylóba... — Itt az ALÓ Művek. Ma küldünk önöknek két darab tévékészüléket... Át tudják venni? Lilo nyilván nem készült er­re. Egy darabig válaszolni sem tudott a csodálkozástól, aztán dadogni kezdett. — De hát.. miért éppen kettőt? És azonkívül... — Azonkívül kapnak még tizenkét rádiót — mondtam ellentmondást nem tűrő han­gon —, három magnetofont és hét... — Kedves uram — szakítot­ta félbe Lilo a felsorolást — én nem vagyok a Rosemarie! És ha azt hiszi, hogy a nevet­séges ajándékaival elkápráz­tat akkor nagyon téved. Kü­lönben is menyasszony va­gyok. — Kérem, hát nem a Tech­nika Háza? — kérdeztem én. Akkor megszakadt az ösz- szeköttetés. őrület, nem? Ily módon kel­lett megtudnom, hogy Lilo menyasszony ... Fogtam a te­lefonkönyvet, nézegetni kezd­tem ... Mutzik egyháztanácsos száma 2236, a Trautwein ba­lettiskoláé 2237. Tárcsáztam. — Mutzik — jelentkezett egy kemény, férfias hang. — Jó napot — mondtam. — Itt az Orion Revüszüiház. Küldünk önhöz két fiatal tán­cosnőt továbbképzésre. De először vizsgálja meg az alak­jukat. .. — Hogyan, kérem? — hüle- dezett az egyháztanácsos. — Meg kell vizsgálnia, hogy az alakjuk megfelelő-e? — ismételtem... — A lábuk tökéletesen rendben van, de sított meg, s hogy életműve betetőzése végül is az volt, amikor a kínai nép forradal­mát összekapcsolta a világ né­peinek forradalmi mozgalmai­val, s közöttük is elsősorban a győztes orosz proletárforrada­lommal. Szun Jat-szen nagy államférfihez illően fölismerte azt a történelmi igazságot, hogy egyetlen nép forradalma sem szakítható el a világot át­fogó forradalmi mozgalmaktól, hogy csakis a nemzetközi mé­retű egység segítheti e forra­dalmi mozgalmak helyi — or­szágonkénti — győzelmét. Hozzá kell tenni: a kínai for­radalom első s igazi vezéralak­ja nem volt proletárforradal­már, sem osztájyhelyzeténél, sem világnézeténél fogva nem is lehetett az. Mégis a na­gyokra jellemző — történelmi értékű — megérzéssel eljutott odáig, hogy fölismerte a prole­tariátus történelmi szerepét és jelentőségét, s a fiatal szovjet proletárállammal való kapcso­latok fontosságát. A szerző időrendi sorrend­ben követi nyomon a forrada­lomnak szentelt élet esemé­nyeit, s ez jól áttekinthetővé teszi a művet, ugariakkor né­mileg leegyszerűsíti is, mert dátumokhoz, s nem logikusan összekapcsolódó eseményekhez kötődik. Erénye a műnek, hogy igen gazdag dokumentum- anyagra támaszkodik, bőven idéz eredeti leveleket, kiáltvá­nyokat s más anyagokat, gyen­géje viszont, hogy néhány he­lyen túlmagyaráz, összekeveri a tanulmánystílust az agitatív publicisztikával. Egészében mégis ^teljesíti a vállalt felada­tot, hűen ábrázolja azt az éle­tet, mely a forradalom szolgá­latában telt el, s melyet a for­radalom tett teljessé, történel­mileg is maradandó értékűvé. (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.) : Kína történelme nem szű- | kölködik érdekes, ellentmon- j dásos s korszakokat jelző — s ; uraló — alakokban. Mégis, a [szovjet szerző — akinek több 1 könyve van már Kínáról — , tagadhatatlanul azt a férfit vá- ! lasztotta ki, akinek meghatá- j rozó szerepe volt Kína törté- 1 nelmében, s akinek élete ösz- jszeforrt mindazzal, ami Kiná- | ban a századfordulón s az azt [követő két évtizedben történt, [ s akinek alakja ma is tisztán [ áll a történelem ítélőszéke [előtt, bármi is legyen róla a [ mai hivatalos kínai vélemény, i A dél-kínai parasztfiú sajá- [ tos utat tett meg. A szegény- [ ségből a jólétet adó orvosi [ praxisig jutott el, s onnét lé- [ pett át a forradalmárok üldöz­tetéssel, börtönnel, küzdeimek- i kel teli útjára, hogy végül is i a Kínai Köztársaság alnöke- i ként — a „köztársaság atyja- i ként” — fejezze be életét. Szun 'Jat-szen — eredeti nevén Szun Ven — élete sokféle feldolgo- ; zási módot kínált, hiszen any- nyi minden megtalálható eb­ben az életben. Egy filozofikus fő mély gondolatisága, a for­radalmár szenvedélyessége, a néphez való kötődés követke­zetes kimutatása — sok más lehetőség mellett. Jermasov nem a regényes, a tényeket az írói fantáziával feloldó formát választotta, hanem — lényegé­ben — a politikai életrajzét. Azzal a többlettel, hogy nem csupán Szun Jat-szen szemé­lyét mutatja be, hanem azt a gazdasági-társadalmi alapot is, melyről alakja és mozgalma sarjadt, melyen küzdelme, pártja nyugodott. Maga Szun Jat-szen mon­dotta: ,Életem fő jeladatának a forradalmat tartottam.” Vas­következetességgel képviselte a maga fogalmazta életelvet, s ma már tudjuk, hogy nem egy, hanem több forradalmat való­ott följebb ... Na, tudja már j azt maga jól. — Igen, de kérem ... — aj tanácsnok hangja érezhetően [ remegni kezdett. — Én igazán [ nem nagyon foglalkoztam'! ilyen fiatal hölgyekkel... Mi- j csoda kísértés! — majd hozzá: tette — Rendben van, jöhet- [ nek! Első győzelmem után bol- [ dogan tettem vissza a kagylót. [ Most már csak Leopold bará- ! tóm maradt hátra ... Az ő i száma 2807. Milyen érdekes [ véletlen: ugyanis, mint isme- [ retes, a Tej központé 2808. Az [ övé egy számmal kisebb a te- ! jesekénél, az enyém meg egy- i gyei nagyobb. Elszántan tár- ! csáztam Leopoldot A 2807-et... ; Jelentkezett. — Jó reggelt — rikkantot- ! tam. — Kérem szépen, mi tör- : tén a tejszállítmányokkal? s Önöknek 30 liter tejet és 25 j font túrót kellett volna külde- ! ni ük a címemre! Talán elfe- [ ledkeztek róla? Egy félórán! belül most már itt legyen,! megértették? És kérek még 8 $ tábla vajat is. Leopold úgy látszik bele- ! ment a tréfába. — Igenis kérem, hová küld- ! jük mindezt? — kérdezte. — Természetesen hozzám, 5 tökfej — szóltam és bemond- $ tam a nevemet és címemet. $ — Rendben — felelt tömö- $ ren Leopold, és letette a kagy- $ lót Egy félóra múlva megérlke- 5 zett az áru. Ugyanis véletlenül valóban $ a Tejközpont volt... •;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents