Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

ft Si BIEG 1369. JÚLIUS 6., VASÁRNAP Egy éjszaka a Rövidzárlat Budaörsön Éjféli „vendég" a határról Motorroncs az országúton — Major alezredes jelent­kezem! Tompán, szaggatottan búg a telefonkészülék. A feketegom­bos kapcsolók közt sárga lám- pácska villog. Hang és szín. Bűntettről, balesetről, segélykérésről ér­kező híreknek lehetnek elője­lei. A telefon hangja feszült­séggel tölti meg itt az embert. Este 8 óra. Pest megyei Rendőrfőkapitányság, közpon­ti ügyelet. A szobában három rendőrtiszttel az éjszaka hí­reit várjuk. Major Ferenc al­ezredes, ügyeletvezető íróasz­talán gépelt jelentés a nap eseményeiről: Ráckevén több ezer forintos lopás ügyében nyomozás kezdődött... Nagy- kátán egy verekedő ellen sú­lyos testi sértésért bűnvádi eljárás indult... A Duna- parton holtan találtak egy asszonyt, aki már korábban is öngyilkosságot kísérelt meg... Mondatok egy nap fekete krónikájából. Telnek a percek. A cigaret­ták füstszálai a szobára ké­kesfehér fényt vető neonlám­pa felé kanyarognak. Pillan­tás az ablakból. Az utca má­sik oldalán világosság szűrő­dik ki a közlekedésrendészeti osztályról. Ott is ügyeletet tartanak. Az eső halkan per­metezi az épület előtt parkí­rozó rendőrautókat. A telefon csendes. Az egyik nyomozó könyvet húz elő tás­kájából. Izgalmas krimi... Vibrál a sárga lámpa a ké­szüléken. — Budaörs határában 61 percig szünetelt a vilamosfor- galom — jelentik — mert is­meretlen tettes, vagy tettesek rövidzárlatot okoztak a felső­vezetéken. Röpke telefonváltás illeté­kesekkel. Kopog és csenget az írógép, papírra futnak a so­rok — készül az est első je­lentése. 9 óra. A nyomozó már a könyv második fejezeténél és az ötödik cigarettánál tart. Ebben a fejezetben egy rend­kívül rejtélyes gyilkosság tör­ténik ... A baleseti ügyelet jelenti: Örkényben személygépkocsi A PÉCELI VEGYES KTSZ felvételre keres ffépítrasi íiswBó? adminisztrációban is gyakorlattal rendelkező wises stffi awiw'ót. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Pécel, Maglódi út 31. Központi iroda. kerékpárossal karambolozott A kerékpárost koponyaalapi töréssel szállították kórházba. A vizsgálat megkezdődött Ejfél múlt. Nyílik az ajtó. Két rendőr között sötét ruhás férfi lép a szobába. A határ­ról hozták. K. L. 39 éves gép­kocsivezető Jugoszláviába ki­rándult, hogy onnan átszökjön Olaszországba. Rövid trieszti csavargás után azonban meg­gondolta magát. Hazafelé in­dult. Elfogták. — Elváltam a feleségemtől, anyagi gondjaim voltak. Mondtam magamban, akkor inkább kimegyek. De aztán a nyelvet sem beszéltem, pén­zem se volt, minek maradtam volna... Hangja unottan egykedvű, a közömbösség rászáradt arc­vonásaira. Elvezetik. 1 óra 30 perc. Búg a tele­fon. Közlekedési rendőr a vo­nalban. A dabasi kapitányság súlyos balesetet jelentett az 5-ös útról... Az URH-s kocsi „kilő” a fő- kapitányság elől. Keresztező­désben vijjog a sziréna. A ko­csi tetején ütemesen forog a kék fény. Megtorpan az éj­szakai járókelő, utat enged autós és motoros. Néhány perc, a főváros már csak tá­voli pislákoló fénypontok tö­mege. Országút. A két ref­lektor éles fehér sávot fúr a sötétben. Szélfoszlányok csap­nak be az ablakon. A sebes­ségmérő vörös vonala a 100-as számhoz kúszik. Növekvő fe­hér pont velünk szemben az úton: mentőkocsi. Jelzünk, megáll egy pillanatra. A hely­színről jön, a karambolozó motorost szállítja. — Súlyos, de nem életve­szélyes a sérülése — kiálta­nak át a kocsiból. Dabas. Karavánná torlódó gépkocsisor a baleset helyszí­ne körül. A megvilágított út- darabon félredőlt, összeron- csolódott motor. Üveg- és vas­szilánkok között a vér sötét­lő folt. Árokba borult lovas­kocsi. Izgatott, kapkodó szavú emberek. A hajtó hangja re­meg az idegességtől. — Egyszerre nagy reccse- nést hallottam hátulról. A lo­vak megvadultak... Az a fia­talember meg ott feküdt a föl­dön. Egyenesen a kocsiba ro­hant a motorral, pedig égett a lámpám ... A rendőrök kezében mérő­szalag. Féknyom nincs. Teljes sebességgel történt a karam­bol. A motoros az utolsó pil­lanatban sem vette észre a fogatot. Elaludhatott. A motor kiloimétermutatója most is a 80-as számon áll. Hajnali 3 óra. Üllői úti kli­nika. Tolókocsi gördül a fo­lyosóra. A fiú eszméleténél van. Mócza Mihálynak hív­ják, 20 éves. Az NDK-ba szer­ződött munkára, onnan hozta haza éppen új motorját. — Reggel indultam Világosszürke az ég a körút felett. Főkapitányság, ügyelet. A telefon nem szólalt meg, mióta elmentünk. A cirkáló URH-s járőrök sem jelentettek eseményt. A nyomozó a XII. fejezet­nél tart, s már alapos gyanú­ja van, hogy ki a gyilkos ... Reggel 8 órakor lopást je­lentenek a Dunakeszi Házgyár területéről. A főkapitányságon kezdő­dik a hivatalos munkanap. Kezdődik? Folytatódik. Szitnyai Jenő Foto: Urbán LESZKEN ŐSZÉT Miroslav Svoboda- csapat Az észak-kaukázusi Leszken Őszét község úttörőszervezete Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök fiának — Miroslav Svobodának a nevét vette fel, aki 1941 szeptembe­rében a csehszlovák ellenállók soraiban küzdött, és 1942 már­ciusában pusztult el a maut- hauseni koncentrációs tábor­ban. KERÜLŐ­PUSZTA A délnyugati országrész rá­dió- és televízióműsora vételi viszonyainak javítására a a Nagykanizsa közelében levő Kerülőpusztán 180 méter ma­gas közvetítő adóállomást épí­tenek. A munkák az odavezető út építésével még ebben az évben elkezdődnek, 1970-ben pedig megépítik az óriás tornyot, s azt követően 1971-ben kezdő­dik az adóállomás műszereinek szerelése. Az állomás techni­kai berendezése egy időben 10, televízióműsor vételére al­kalmas. A mintegy százmillió forin­tos költséggel épülő óriás to­rony egyik állomása lesz an­nak az URH-rádióláncnak, amely Európa déli országai­val köti össze Magyarországot. 2976-ból 2... Miért Fekete János és nem János Fekete? John Black, Iván Csórni), Johann Schwarz, Jean Noir, de Fekete János. Hogy nálunk a családnév megelőzi az utó­nevet, az olyan különlegessé­ge nyelvünknek, amelyet el­képesztő szívóssággal őrzött meg hosszú évszázadokon át. Abból ered, hogy nálunk a jelző a jelzett szó előtt áll. Nem ló fehér és csacsi szür­ke, hanem fehér ló és szür­ke csacsi. Valamikor ugyan­így volt ez a finneknél és a többi rokonainknál is, de ők idegen nyelvi hatásokra már feladták ezt a különál­lásukat. így a családi és az utónév­nek ez a sorrendje raj­tunk kívül ma csak Ja­pánban található meg, bár HOLNAP Döntő a Dunakanyarban Vetélkedő a fedélzeten — Bemutató polgári védelemből Hétfő reggel Pest megyei fia­talok népes társaságával fedél­zetén indul kőrútjára a Vigadó térről a Dunaiöldvár sétahajó. Ez alkalommal nemcsak egy­szerű kirándulásról van szó a Dunakanyarba, hanem nagy­szabású, egész napon át tartó versenysorozatról, amelynek egyik nem min­dennapi helyszíne a séta­hajó fedélzete lesz. Az utasok egyben versenyzők: a megye minden részéről ösz- szesereglő szakmunkástanulók. A rendezők alapvető feladat­ként tűzték ki a honvédelmi ismeretek tantárgy, ezen belül a polgári védelmi ismeretek elméleti és gyakorlati tudását, s emellett szerepet kap még az ügyesség, a találékonyság is. A megyei KISZ, a szakszer­vezetek megyei tanácsa, a me­gyei tanács ipári osztálya, a polgári védelem megyei pa­rancsnoksága, a megyei MHSZ, a KISZÖV megyei elnöksége, valamint a KIOSZ megyei tit­kársága „szövetkezett” a siker érdekében. A versenyt a megye vala­mennyi szakmunkástanu­lójának részvételével a Tanácsköztársaság kikiál­tásának 50. évfordulója, valamint alkotmányunk születésének 20. évforduló­ja tiszteletére hirdették meg. Azóta már lezajlottak a já­rási és városi kerületi elődön­tők, ahonnan a legkiválóbban szerepelt szakmunkástanulók kerülnek fel holnap a sétaha­jóra, vagyis a döntőbe. A Du- naföldvár fedélzetén népdal­éneklési versenyre, hangszer­szóló- és társastánc-bemuta- ra. valamint „ki mit tud?” ve­télkedőre kerül sor. Majd dél­után Vácott, a Pokol-csárdá­nál, rendezik meg a nőifod- rász- és a honvédelmi ver­senyt. Ezt követően polgári védelmi alakulatok tartanak látványos gyakorlatot a fiata­loknak. Az esti program: ün­nepélyes eredményhirdetés és díjkiosztó a csárdában, majd a versenyzők és vendégek tűzi­játékban gyönyörködhetnek. a két nyelvnek semmi köze sincs egymáshoz. A világ többi — mai ismere­teink szerint 2976 — nyelvén erőszakot kell elkövetni min­den telefonkönyv, bibliográ­fia, általában minden név­sor összeállításánál. De ezenkívül is sikerült nyelvünknek néhány specia­litását megőriznie. Ilyen pél­dául, hogy az egynél többet jelentő határozott és hatá­rozatlan számnevek után nem többes, hanem egyes számot használunk: sok gól esett, három csörtében győzött a bajnok stb. Legjellegzetesebb különle­gességünk azonban a tár­gyas ragozás, vagyis nyel­vünknek az a sajátossága, hogy meghatározott igék ese­tében pusztán az ige­alakkal nemcsak a cse­lekvő személyt tudjuk meghatározni, hanem azt is, akire a cselekvés vo­natkozik. Például látlak, nézed stb. Ez az ősi forma azonban nálunk nem maradt meg olyan gaz­dagságban, mint például a mordvinoknál, akik mind más-más igealakot használ­nak, aszerint, hogy az egyes és a többes szám összesen hat személye közül melyik cse­lekszik és aszerint is, hogy ez a cselekedet az egyes és többes szám hat személye kö­zül melyikre vonatkozik. Eb­ben tehát túltesznek rajtunk mordvin testvéreink, de a nevek tekintetében mégis mi voltunk a következeteseb­bek ... BESZÉLŐ COMPUTER Emberi hangon válaszol a feltett kérdésekre egy Sie­mens-computer. A berendezés szókincse egy képzett rádió­bemondótól származik, akinek a szavait egy Vocoder (Voice Coder) leszűkített frekvencia­terjedelemmel kodírozza, elektronikus impulzusokká alakítja és a tározóba juttat­ja. A mindenkori válaszhoz szükséges szavakat a computer innét keresi ki és adja be a vocoder szintetizáló részébe, amely az impulzusokat ismét hangrezgésekké alakítja. X -ÖZOUNÖVSí Erdei találka (6) Indulj! NDK-ból. Nagyon elfáradtam. Hazáig ... pár kilométer lett volna még — suttogja. kiáltott Va- nagsz a taxisofőrre, amint be­ugrott a kocsiba. — Hová? — Csak egyenesen és minél gyorsabban. Elkésem. A Pobeda robogni kezdett. Vajon tényleg felismertek? — idegeskedett Vanagsz. — Me­nekülnöm kell. — Hová vigyem? — Mondtam már, hogy hajt­son egyenesen! — Zsebében megmarkolta a pisztolyát. Ha gyanúsan viselkedik, végzek vele — döntötte el. A vezető egykedvűen bólin­tott: — Rendben van. — Gyorsabban. Mondtam, hogy elkésem! A taxi maximális sebesség­gel száguldott. Vanagsz hátra­tekintett és észrevette, hogy két kocsi is jön utánuk. Ül­döznek — állapította meg, s a rémület hatalmába kerítette. A vezetőhöz hajolt és rekedt hangon ráparancsolt: '— Még gyorsabban! — Gyorsabban nem lehet, — válaszolta az unottan. — Háromszoros pénzt fize­tek. Vanagsz előhúzta zsebéből utolsó százrubelesét és oda­dobta a vezetőnek. — Kanyarodjon az erdei te­mető felé. Ott hagytam egy csomagot, — mondta kisvár­az i tatva. Majd kiugróm és eltű­nők — gondolta közben. A taxi befordult egy mel­lékutcába, sokáig kígyózott a keskeny sikátorban, majd rá­futott a temető felé vezető út­ra. Vanagsz keze már a kilin­csen volt, amikor meglátta, hogy a temető kapuján három katona fordul ki éppen. Köny- nyen lehet, hogy véletlenül ke­rültek oda, sőt, Vanagsz majd­nem biztos volt benne, hiszen senki, még ő maga sem tudta, hogy végül is ide fog kilyu­kadni. — Hajtson a repülőtérre! — És a csomag? — csodál­kozott a vezető. — Mondtam már, hogy sie­tek. — Igen, de eddig pont az el­lenkező irányba jöttünk! — Én fizetek, mi köze a többihez — szakította félbe gorombán Vanagsz. A Pobeda megfordult: — A sebesség marad! Elhagyták a Daugava-hidat, s a kocsi ablaka mellett elsu­hantak a külváros házacskái. — Gyorsabban, — sürgette a vezetőt. — Lekésem a repülő­gépet! Hirtelen meggondolta ma­gát, már nem akart a repülő­térre mennni. — Menjen egyenesen az or­szágúton — parancsolta. A kocsi már majdnem kiért Rigából. Ligetek, nyaralók mellett robogtak el, szemben személy- és teherkocsik sora, aztán, végül az út mindkét oldalán erdő. A vezető régóta nyugtalan­kodott. Gyanús ez az utas! A temetőbe indul valami cso­magért, aztán eszébe jut, hogy a repülőtérre kell men­nie, most pedig kihajtat a vá­rosból. Még kirabol vagy el­szedi a kocsit — gondolta ijed­ten a gépkocsivezető. Ettől a pasastól mielőbb meg kell szabadulnom. De miként? A legegyszerűbb, ha... A kereszteződésnél, ahol a rendőr állt, a sofőr nagyot rántott a volánon, s a kocsi csikorogva állt meg, szabály­talanul az út baloldalán. Éles fütty hallatszott. A vezető ki­nyitotta az ajtót és a közleke­dési rendőrhöz sietett. Vanagsz nem várta meg a fejleményeket. Kiugrott a taxiból és eltűnt a sűrű bo­zótban ... Ide-oda futott az erdőben, hogy elveszítsék nyomát eset­leges üldözői. Egy óra múlva vasúti töltéshez ért. Tehervo­nat lassított a kanyarban és Vanagsznak sikerült felka­paszkodnia az egyik vagonra. A vonat nyugatnak haladt. A férfi még mindig piszto­lyát szorongatta. Dolgozni nem dolgozhatom, — morfondíro­zott. — Mit tegyek? Hol rej­tőzzem el? Rigában nem je­lenhetek meg, mert elkapnak. El kell jutni a rejtekhelyre, kiásni a rádiót és megkérdeni a központot. Jelenteni, hogy a kapcsolatot nem tudom létre­hozni. Tanácsot kérek. Bár­mi legyen is, el kell innen mennem. Át a határon. Az elhatározástól kissé meg­nyugodott. Aucénál észrevét­lenül lelépett a vonatról. Bement az állomás faépüle­tébe, ivott valamit. Benézett a váróhelyiségbe, figyelte, ho­gyan biliárdozik két vasutas. Megvacsorázott a büfében, majd eltűnt az erdőben. ...Négy nap és négy éjsza­ka osont Vanagsz a rejtekhely felé. A határszéli erdőben, egy öreg nyárfa alól kiásta a rádióadót, s néhány vastag pénzcsomagot. Köröskörül csend volt. Biztonságban érez­te magát. Egyszeriben nyugodt, de ha­tározott hangot hallott a háta mögül: — Fel a kezekkel! Vanagsz először azt hitte hallucinál. A felszólítást azon­ban megismételték. Futásnak eredt. Egy fa mögül fiataltiszt ugrott elő. Vanagsz futtában rálőtt, s az elesett. A bokrok közül magas, egyenruhás alak ugrott elő, s kiverte kezéből a pisztolyt, földre teperte és hátracsavarta a karját. Reggel a biztonsági szolgá­lat megkezdte kihallgatását: — Mondja meg a valódi ne­vét? A kém meg sem próbált ta­gadni. Tetten érték, a játszmát elvesztette. — Leonyid Nyikolajevics Zarinysnak hívnak, — vála­szolta. — Milyen megbízatást ka­pott? — Az volt a feladatom, hogy találkozzam egy személlyel, akinek átadok tízezer rubelt és fél évig mellette dolgozom rádiósként, önálló feladattal később bíztak volna meg. — Hová és mikorra tűzték ki a találkozót? — Tizedikére, a botanikus kert bejáratánál. — írja le a külsejét annak az embernek, akivel találko­zott. — Nem találkoztam vele, s fogalmam sincs, hogy kicsoda. Nem mentem el a találkozás­ra, mert már a vonatban sej­tettem, hogy figyelnek. Tud­tam. hogy nem csak magamat buktatom le, hanem őt is. (Folytatjuk) i

Next

/
Thumbnails
Contents