Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

ÍMŰÉEÖ j\ PESTME&YEI HÍRLAP' KPLÖNK1APASA XXII. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM 1969. JÚLIUS 5., SZOMBAT A magtár készen áll - a sztár Látogatás az Arany János Termelőszövetkezet határában Ismét itt a nyár, az aratásra visszajött. A rekikenő hőség­ben messziről hallatszik a kombájnok zúgása, a tábla végében járnak már. A kicsé­pelt szalmát sorbarakják, hogy a bálázók munkáját megköny- nyítsék. így nem vész el a törek, gazdaságosabb a szal­mabegyűjtés. A traktorok szorgalmasan hordják a ki­csépelt termést a szérűre, ahol sajnos, a cséplőgépből átala­kított tisztítógép áll. Mint a beteg embert, a gépet állják körül az emberek, tanakod­nak, mi is lehet a hiba. Itt találom meg a termelő- szövetkezet elnökét, Szegedi Jánost is. — Csak nincs valami ko­moly baj? — Nincs. A próbaaratáson még minden rendben volt. A kezdés mindig nehezebb, az­tán mindenki belejön, az em­ber és a gépek is. — A szérűről hova szállít­ják a kicsópelt gabonát? A tervezettnél csak minimá­lissal termett kevesebb. A továbbiakban Kecskeméti Dezső, a termelőszövetkezet párttitkára kalauzol. Nézzük meg, először az állatokat, ja­vasolja, és már indulunk is az istállók felé. A kifutókban vidáman han- cúroznak a kisborjúk, csak egy-két korty vízre szaladnak be az istállóba. Nekik tetszik ez a nagy meleg Ahogy me­gyünk a karámok mellett, egyre nagyobbak a lakók. A hízóbikák is nagyságrendben sorakoznak a következő istál­lóban. Teljesen elkülönítve élnek az ellésre váró tehenek,, ők több és jobb táplálékot kapnak. A fejőstehenek béké­sen kérődznek az udvaron. — Nem lenne nekik jobb kint a legelőn? — Bizony, jobban éreznék magukat kint a szabadban, de ezt a nyarat itt kell tölteniük. Most tavasszal vetettük újra a legelő füvét, és az első évben nem lehet az állatokat ráengedni, mert kitapossák. Az istállójuk üres, csak a táb­lákról olvashatjuk a tehenek nevét és azt, hogy melyik mennyit ad. A gümőkórmen- tes állomány büszkesége a Julcsa nevű tehén, amelyik naponta 26 liter tejet ad. Ezért neki „célprémium” is jár, mindennap 8 kilogramm plusztakarmány. A tehenészet­ből a sertések istállójához mentünk, útközben még a csi­kók karámját is megtekintet­tük. Nyolc csikó tanulja itt mindazt a „tudományt”, amit egy felnőtt lónak tudni kell. A legidősebbek már megis­merkedtek a hámmal is, de még nincs rájuk szükség — élvezhetik az utolsó, munka nélküli nyarat. — A magtárba. Eredetileg 32 vagon gabona tárolásá­ra készítették, de egy kis módosítással 45 vagonnal is befér. Gondunk a tárolással nem lesz, mert a Terményforgalmi­nak 20 vagon kenyérgabonát rögtön leszállítunk. Az összes termés úgy 45 vagon körül alakul. Tizennyolc vagon őszi árpára, 12 vagon rozsra és 25 vagon búzára számítunk. A magtár ajtajából odalá­tunk a borsócséplő gépre. Ma van az utolsó cséplési nap, a termelőszövetkezet befejezte a borsószezont. — Elérték-e a tervezett ter­mést? — Hétszáz mázsát tervez­tünk a borsóból, a tavaszi szá­razság azonban majdnem köz­beszólt. Hatszázötven mázsa szemes borsót adtunk a kon­zervgyárnak, de értékesítet­tünk a szabadpiacon hövelyes borsót is, mintegy 55 mázsát A Szabadság Termelőiszö­vetkezet Csongrádi úti átvevő­telepére most már napról napra több szabadföldi ubor­kát és paradicsomot szállíta­nak be a termelőszövetkezet szorgalmas tagjai. A szabadföldi zöldségter­melésben Daru Ambrus, Forgó Mihály és Tóth Albertné ve­zetnek. A telepen Barabás Ferenc főikertésszel elbeszélgettünk az eddigi termelési eredmé­nyekről. — Az eredmények bizta­Nagykőrös a telexhálózatban Az utóbbi esztendőkben ál­landóan bővül a telexhálózat, amély lehetővé teszi, hogy a hálózatba bekapcsolódott bél­és külföldi intézmények és nagyvállalatok közvetlenül, gyorsan érintkezzenek egy­mással, A telefonrendszerű hívás után, a telexírógépen leírják a közölni kívánt szöveget és a hívott féltől, ugyanaz az író­gép, ugyanarra a papíi'lapra adja meg az azonnali választ. A telexhálózatban Nagykő­rösről a konzervgyár és az Irőgéptechnikai Vállalat sze­repel. (-k-) Hétköznapi nekrológ mák voltak. Egyikük — gör­Valahányszor arrafelé visz az utam, mindig megállók egy pillanatra. Az öregeket nézem, akik a Temetkezési Vállalat bejárata melletti üvegablakos táblán a gyász- jelentéseket böngészik. Né­melyikük talán továbbmen­ne, eredeti szándékának megfelelően, de az ott áll­dogáló két-három ember és a hely megilletődöttségre kényszerítő pillanata megál­lásra késztet. Többen előve­szik a szemüveget és lábujj­hegyre ágaskodva próbálják kibetűzni a tábla felső ré­szén elhelyezett gyászjelen­tés szövegét. Fiatalt — különösen gyer­meket — még sohasem lát­tam a tábla előtt.. Kicsit szorongva gondolok arra, hogy a természet könyörte­len logikája szerint egy idő múlva én is megállók majd böngészni a gyászjelentése­ket. Hetipiac volt és a két idős bácsi csaknem egyidő- ben érkezett a Temetkezési Vállalat bejáratához. Ahogy kicsit magasabbra ágaskod­va. az öreg derekat nyújtóz- tatva olvasták a híradást a gyászról — nagyon egyfor­csös, az időtől fenyesre kop­tatott botra támaszkodott — odafordult a másikhoz: — Melyik Balogh volt ez? — Amelyik lent lakott a vizeskertek mellett. Arra, a kórház felé. — A Szűcs Marinak a férje? — Az, az. Aki ott lakott a Bánomban. — Hisz akkor ismertem! — Maga is? — Persze! Hiszen szom­szédok voltunk. Áldott jó ember volt az öreg Balogh. Halk sóhaj kíséri a visz- szaemlékezést. — Nekem meg gyerekkori jó barátom volt. Sokát ját­szottunk együtt, később is sokszor megtáncoltattuk a lányokat. — Az, az! Ismertem a Jó­zsit, tudom, hogy szerette a szoknyát! — De azért rendes ember volt Hűséges és dologtudó. — így igaz. Ügy művelte azt az iszapos földet, hogy mi, a szomszédai, néha már csak bámultuk a szorgalmát. — Művelte bizony, pedig akkor — emlékszem — olyan száraz volt az időjá­rás nyaranta, hogy a csóna­kázótó kevés lett volna egy ürgelyuk kiöntéséhez. — Így igaz, ahogy mond­ja. Manapság nem lehet pa­nasz. Az esőre biztos nem. — Nem is. Akkora zápor volt felénk az éjjel is, hogy csak úgy csattogott a veran­da előtt a víz. — Bátyámuram merre la­kik? — A Tázerdőben. Homo­kos rész, de most jó termé­sünk lesz. — Meglehet, mert a ve- jem, aki a Dózsában dolgo­zik, az is azt mondja, hogy jól fogja a szőlő is az időt. — Az bizony nem rossz! Az öreg arca megsimul, amikor elfordul a gyászje­lentéseket tartalmazó táblá­tól, és beszélgető társára te­kint. — Mert a Balogh Józsi is szerette a jó bort! Nyolc éve minden nyáron f7~ ** •• •• Koroson A LOVASISKOLÁT MÉG NEM LÁTTÁK - HÍZÓVERSENY A Vas- és Fémipari Mun­kások Szakszervezete évek óta városunkban üdülteti a dolgozók gyerekeinek egy részét. A többiek a festői szépségű Esztergomban pi­henik ki az iskolaév fára­dalmait. Igazi „falusi” le­vegő szívása is cél, hiszen a gyerekek többsége budapesti, s míg szüleik üdülőkben töl­tik a szabad időt, a gyerekek­nek sem árt egy kis hízókúra. — Erre nem is panaszkod­hatunk! — mondja a táboro­zás vezetője, Szenttornyai Jó­zsef. Már két ízben miénk volt az elsőség, a táborok hí- zási versenyében. Itt, a kol­légiumban valóban „házi” kosztot kapnak a gyerekek, és nekik elsősorban erre van szükségük. Na és pihenésre. — Hogyan foglalkoztatják a gyerekeket egész nap? — Ha jó az idő, a strandon vagyunk, sokszor teljesen egyedül, mert a város lakói jórészt délelőtt dolgoznak. Rossz idő esetén sincs prob­léma, mert a Pálfájában vagy a Cifrakertben mindig van alkalom a mozgásra és a játékra. Mi is élvezzük az új ifjú­sági parkot, és a gyerekek már nagyon megkedvel­ték. — Ebben az évben hányán j érkeztek? — A tábor létszáma 185 gyerek, 15 nevelő és egy vé­dőnő, aki az egészségükre vi­gyáz. — Most mit csinálnak a gyerekek? — Két órától négyig csen­des pihenő van, ilyenkor al­szanak, olvasnak. Utána uzsonna, jön a kötelező har­madik levélírás, amelyikben tudatják szüleikkel a haza­érkezés időpontját. Lassan a második hét végére érünk, jön a váltás, mert még egy csoportot várunk. Az utolsó nap nagy ese­ménye az a vetélkedő, melynek Nagykőrös a té­mája. Az anyagot ma­guk gyűjtötték, búvárkod­tak ki a városról szóló könyvekből. — Nekem mondja! Hiszen legénykorunkban sok éjsza­kát töltöttünk együtt a kan­csó mellett. No persze — pödri meg ma is hetyke kis bajuszát az öreg — lányok is voltak a közelünkben! A lassan döccenő nevetés valahogy hasonlít a szűk ut­ca kockakövein megbukó jú­lius eleji, kora reggeli nap­sugárhoz. — Aztán én máig is meg­iszom a jó bort! Meg bizony! Méghozzá szóda nélkül — mert a kútban is akad víz, meg mostanában a felhők­ből is esik. — Hát a kövidinkát — ha jól kezelték — én is el­szopogatom. — Az én fiam a Szabad­ságban dologzik. Azt mond­ja, jó a boruk! — Meglehet... A kételkedő kifejezésre a másik öreg felkapja a fejét. — Nem hiszi?! Kis szünet után: — Jöjjön, kóstolja csak meg! Talán szabadkozás, talán csak az öreg kor tétovázása — de lassan mindketten el­döcögnek a borozó felé. Karai László Jó a kapcsolatunk a könyv­tárral is. — Pesti gyerekeket bizo­nyára érdekli a mi lovasisko­lánk? — Nem is hallottam róla, hogy ilyen is van. Jó hogy mondja, legalább azt is meg­nézzük, ha meg lovagolhat­nak is a gyerekek, biztosan sokáig emlékezetes élmény marad számukra. — Van jelentkező a körösi „üdülőbe”? — A szakszervezet ezt a két üdültetési helyet (Kőröst A város keleti részén több­ször tíz holdnyi gyümölcsöst — elsősorban barackost — találhat az arra járó. A homokos terület gazdái, Czira Sándor és munkatársai úgy tájékoztattak bennünket, hogy ebből a gyümölcsből az idén a tavalyinak kétszeres Tsz SK 5:0 (3:0) Építők: Soós — Kristóf, Gu­lyás II, Fercsik, Bari, Orsányi, Pólyák (Erki), Horváth 1, Horváth 11 (Bata), Tolnai D., Scheiber. Az Építők-pályán lebonyolí­tott járási bajnoki mérkőzés játékvezetője nem érkezett meg, s ezért Farkas Albert, a Kinizsi játékosa vezette le a találkozót. Az első félidőben a meleg miatt nem volt nagy iram és helyenként a törteliek is ügye­sen adogattak a mezőhyben. Szünet után Gulyás II előre- vonulásával színesebb lett a körösiek csatárjátéka, de a vendégek is többször veszé­lyeztettek. Közepes iram és színvonal, valamint érdekes gólok jellemezték a tavaszi ,idény befejező mérkőzését. Góllövők: Horváth I, Hor­váth II, Pólyák, Bata, Gulyás II. Kézilabda Vecsési VIZÉP—Nagykőrösi Kinizsi 11:5 (7:2) Kinizsi: Nagy D. — D. Ko­vács F. (2), Varsányi G. Kucher, Bertalan (1), Szőke (1), Zubányi M. (1). Csere: Kecskeméti, Nagy A. Játékvezetői műhiba miatt megóvták a május 11-i, 23:18- as vecsési győzelemmel végző­dött megyei bajnoki férfimér­kőzést a körösiek. Az újra ját­szásra most került sor. A zá­poreső utáni sáros, iszapos ta­lajon, hideg időben a maga­sabb hazaiak jobban alkal­mazkodtak a kedvezőtlen kö­rülményekhez és így ismétel­ten győzelmet arattak. Kemény összecsapások és színvonalta­lan játék jellemezték még a találkozót. ★ Bem SE (Cegléd)—Nagykőrösi Kinizsi 19:12 (7:5) Kinizsi: Kecskeméti — D. Kovács F. (1), Szőke (1), Ber­talan (2), Kucher (1), Varsányi G. (2), Zubányi M. (2), Csere: Nagy D., Matuska (2), Nagy A. (1), Danes. Vasárnap az elején könnyel­műen, hibásan adogató kőrö­és Esztergomot) továbbra is megtartja. A gyerekek . igen szívesen jönnek, jól érzik magukat. Csak a kollégium befogadóltépességén múlik, hogy nem nagyobb a cso­portunk. Ezért nem jöhet több fiú sem, mert a fiúkol­légiumban mindössze 45 gye­reket tudunk elhelyezni. A csendes pihenőnek vége. Az idáig néma ház hirtelen megélénkül, gyereklárma tölti be az épületet. Uzsonna után. irány a strand! Foto: Kiss mennyiségét tervezik a szü­retre. Nemcsak a gazdag ter­mő év, hanem a jó időjárás is ezt ígéri. A májusi hű­vösebb napok — remélik — nem késleltetik a sárgaba- radkszüretet. Mi mit remélhetünk? Lehet, hogy olcsóbb lesz? siek ellen hamar 3:0-ás vezetést szereztek a vendégek, akik az élmezőnyben tanyáznak. A fül­ledt melegben elemi hibákat is vétettek az első félidőben a Kinizsi-fiúk. A 40. perc után már többnyi­re pozícióharc volt, amit a Bem SE ügyesen rá tudott kényszeríteni a helyiekre. Szabó Sándor, a körösi szár­mazású vendégkapus kiválóan védett. A Kinizsi kitámadott, a végére kifulladt — bár jóné- hány tiszta helyzetet kihagyott — és a vendégek biztosan nö­velték előnyüket. (sulyok) Vasárnapi sportműsor Atlétika Gödöllő, vasárnap: vidóiü területi seregszemle. Kézilabda Vác, vasárnap: Váci Sparta­cus—Nagykőrösi Kinizsi férfi felnőtt és ifjúsági megyei baj­noki mérkőzés. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Búcsúzás Johannes R. Becher regé­nye NDK-filmen. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: 35. Világma­gazin. Előadás kezdete: fél 6 óra­kor. Egy férfi kétszobás lakással Jelige: nősülnék. Magyarul beszélő, színes lengyel filmvíg- játéka. Korhatár nélküli. Kísérőműsor: Asszociációk. Előadás kezdete: 8 órakor. Köszönetét mondunk mind­azoknak. akik a szeretett, drága, felejthetetlen férj. édesapa, nagyapa, id. Len­gyel Ádám temetésén részt vettek, részvétnyilvánitá- sukkal fájdalmunkat eny- \ híteni kívánták. Emléke le- : gyen áldott, örökké éljen ! szívünkben. A gyászoló Len- jgye^család. Talán olcsóbb is lesz? C ::::: D r.n: D :mk T 3 SB Y kJ =S |\ S3 Labdarúgás Nagykőrösi Építők—Törtéli tóak. A fólia alatti termelé­sünk 1 millió 700 ezer forintos tervéből már millió 100. ezer forintot teljesítettünk. Na­ponta jelenleg mintegy 20 mázsa paradicsomot és 10 ezer darab tölteni való tompa és hegyes paprikát adunk a ke­reskedelemnek. Kilencven hold szabadföldi paradicsom és 40 hold uborka termelésünk is szépen indul. A paradicsomból holdanként 200 mázsa, az uborkából 100 mázsa átlagtermésre számí­tunk. Szabadföldi kertészetünkben emellett 25 hóid káposztát, 10 hold zellert, 15 hold tompa és paradicsompaprikát terme­lünk. Negyven hold dinnye­vetésünk is szép. Egy hét múl­va már kezd érni a sárgadiny- nye. Az idén belevágtunk a virág- kertészetbe. Nyolc féle szín és fajta változatban 3 ezer tő kri­zantémot ültettünk, melyeket a fagyok elől majd fóliataka­róval védünk —, fejezte be nyilatkozatát a főkertész. (kopa) A Szabadság Tsz-ben egy hét múlva érik a sárgadinnye Holdanként 200 mázsa paradicsomtermésre számítanak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents