Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-05 / 153. szám
«ST MFC V*» yörloD 1969. JÜLITJS 5., SZOMBAT DEBRECENIEK - PÁRMÁBAN Pármába utazott Tar Ferenc, a debreceni Csokonai Színház igazgatója és Czakó Mária debreceni operaénekesnő. Tar Ferenc — a Verdi énekes társaság meghívása alapján — a Pármában tartandói nemzetközi énekhangverseny zsűrijének tagja lesz, Czakó Mária pedig részt vesz az évenként ismétlődő énekversenyen. Lakbér és cigaretta Július 1-től kezdve 5—12 százalékkal emelték Francia- országban az 1948 előtt épült régi lakások bérét. A lakbéremelési intézkedés körülbelül 1 700 000 bérlőt érint. Az olasz kormány ugyanakkor 25 százalékkal felemelte a cigaretták árát. BALNA-KVÓTA A tizenhat országot magában foglaló nemzetközi bálnavadászati bizottság londoni ülése az 1969—70-es idényre 731-ről 231-re csökkentette Norvégia bálnavadászati kvótáját, ugyanakkor Japán és a Szovjetunió kvótáját változatlanul 1943-ban, illetve 967- ban állapította meg. Szövetkező — szövetkezetek MA MAR NEM MEGY ÜJ- DONSAGSZAMBA, ha arról hallunk, hogy két vagy több termelőszövetkezet összefog, és közösen épít korszerű sertéstelepet, hűtőházat vagy a társulás valamelyik formájában együtt értékesíti áruit. Más célú, de lényegileg azonos együttműködés alakult ki már sok helyen a fogyasztási szövetkezetek között is. A kisipari szövetkezeti hálózatban szintén vannak példák a gazdasági kapcsolatok erősítésére, különféle feladatok közös megoldására. Sőt mind gyakoribb az is, hogy más-más rendeltetésű szövetkezetek vesznek részt a közös vállalkozásban. Főként a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásában figyelhető meg az az új vonás, hogy állami vállalatokkal — konzervgyár, pincegazdaság, baromfifeldolgozó üzem stb. — és állami gazdaságokkal egyesítik erőiket. A termelés és a kereskedelem korszerűsítése, az utóbbi években meggyorsult fejlődés s gazdaságirányítási rendszerünk szükségessé, illetve lehetővé tette az ilyen kooperációkat. Elsősorban a tsz-eknél van kiemelkedő jelentőségük, .mert népgazdaságunk nagy, befejezetlen beruházása, a szocialista mezőgazdaság, rengeteg befektetést igényel. Arra csak kevés közös gazdaság képes, hogy a saját erejéből és a megszerezIPARITANULÚ FELVÉTEL! A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (BUDAPEST XXI., CSEPEL, KISS JANOS ALTB. U. 19—21.) FELVESZ 14—16 éves, általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat KŐMŰVES, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ, ÉPÜLETLAKATOS SZAKMÁKBAN IPARI TANULÓNAK, továbbá VILLANYSZERELŐ (emelt szintű évfolyamra) TANULÓNAK jeles tanulmányi eredménnyel. Valamennyi tanuló részére tanulóotthont, • teljes ellátást és ösztöndíjat ad a vállalat. Jelentkezés írásban vagy személyesen a fenti címen. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyre: esztergályos, marós, lakatos, ív-, lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat, férfi raktárkiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Felveszünk továbbá műszer- és technológiai-szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, raktárkiadókat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen is 44 órás munkahét, minden szombat szabad. (Az alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgozunk.) Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingyenes. Munkabér megegyezés szerint. Béren kívül 500 Ft kütszolgálati átalányt, az Alföldön még külön területi pótlékot is fizetünk felvétel esetén útiköltséget térítünk. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzést is lehetővé teszünk. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79/83., vagy a, Kőolajipari Gépgyár Kirendeltségén Százhalombottán Horváth üzemvezetőnél. Algyőn Satkovics munkahelyi vezetőnél. hető hitel segítségével maga építsen szakosított, modern állattenyésztő telepeket, s valósítson meg más, ugyancsak költséges beruházásokat. Annak viszont nincs értelme, hogy mindegyik tsz külön-külön törekedjen létrehozni azt, amit közösen ésszerűbben, gazdaságosabban és hamarabb tető alá lehet hozni. Felmerült mindezzel kapcsolatban az a nézet is, hogy leghelyesebb, ha egyesülnek a tsz-ek, mert akkor nem kell semmiféle társulásról, kooperációról gondoskodni, hiszen maga a megnövekedett társasgazdaság úgy intézi ügyeit, ahogyan legjobbnak látja. Nyilvánvaló azonban: attól nem lesz több anyagi eszközünk, mert mammutgazdasá- gokat alakítunk ki. Pénz, építőanyag, beruházási kapacitás annyi van, amennyi. Ezen semmit sem változtat az, hogy a tsz-ek átlagos területe — mondjuk — háromezer vagy tízezer hold. Bizonyos méreteken felül már kizárólag gazdasági szempontból sem kell — sőt: nem is helyes — a méretek további növelésére törekedni. Hazánkban már kialakultak azok a mező- gazdasági nagyüzemi méretek, amelyek a világ legfejlettebb technikáját is Jcépesek befogadni és eredményesen használni. VAN AZONBAN MÁS MEGFONTOLNIVALÓ IS. Az, hogy minél nagyobb területű és taglétszámú a tsz, annál nehezebben látják át a tagok az egész gazdaság munkáját, életét. Márpedig alapvető követelmény, hogy a tagok, a tsz tulajdonosai, ismerjék szövetkezetük helyzetét, gazdálkodását, s meg tudják ítélni, hányadán vannak. Enélkül lehetetlen, hogy alapos véleményt mondjanak saját gazdaságukról, s érdemben, tényleges gazdaként határozzanak a szövetkezet valamennyi lényeges ügyében. A szövetkezetek gazdasági együttműködésének az a módja, hogy egyik részvevő tsz sem adja fel önállóságát, de a külön-külön szerény gazdasági erőket egyesíti, módot ad korszerű beruházásokra. A lényeget tekintve ugyanerről van szó más típusú szövetkezetek, illetve szövetkezetek és állami vállalatok kooperációja esetén is. Tévedés lenne persze azt gondolni, hogy a társulások, közös vállalkozások vagy vállalatok mentesek bizonyos veszélyektől. Ha nem ügyelnek rá, akkor elkülönülhet létrehozói toil, fenntartóitól a közös vállalkozás. Fölébe nőhet a szövetkezeteknek, ami súlyos hiba lenne, mert gyengítené vagy kizárná működésének társadalmi irányítását, ellenőrzését, ami ebben az esetben a benne részt vevő szövetkezetek háttérbe szorítását jelentené. Ma még van néhány olyan akadály, ami nehezíti a nem azonos rendeltetésű szövetkezetek gazdasági együttműködését, főként pedig szövetkezetek és állami vállalatok kooperációját. Ezek az akadályok elsősorban abból adódnak, hogy a szövetkezeteket, illetve a vállalatokat érintő pénzügyi, s a gazdálkodásra vonatkozó egyéb jogszabályok nincsenek teljes összhangban egymással. Leginkább az állami vállalatoknak okoz ez nehézséget, mert a rájuk érvényes rendelkezések egyike- másika még nem teszi lehetővé, hogy ésszerű gazdasági együttműködést valósítsanak meg szövetkezetekkel. MEGGYORSÍTJA AZ EGESZSEGES FEJLŐDÉST, ha mind a szövetkezetek, mind az állami vállalatok igyekeznek minél előbb pontosan felmérni —, és erről az irányító fórumokat tájékoztatni —, hogy milyen gyakorlati problémákkal találják szemben magukat, amikor közös vállalkozásba akarnak kezdeni. Jó szolgálatot tesznek ezzel, mert 1 megkönnyítik a még rendezetlen kérdések tisztázását, s olyan intézkedések kidolgozását, amelyek előbbre viszik jól átgondolt, közigazgatásilag megalapozott, az egész népgazdaságnak is hasznos kooperációk ügyét. G. P. Porfálmosqs — bérorsózás Minden községben lesz ruhatisztító Csodálkozva látják a ceglédiek, hogy itt is, ott is mossák az üzletek portáljait, kirakatait. Minek köszönhető a „nagytakarítás”? Talán annak, hogy a takarításnak is van már gazdája. A Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalat július elsején megnyitotta ceglédi takarító részlegét. Kő-, zületek, magánosok és az üzemek kérésére megtisztítják az ablakot, kitakarítanak. Mint megtudtuk, szeptembertől Gödöllőn, Vácott és Szigetszent- miklóson is bevezetik ezt a hasznos tevékenységet. A posta most viszi a leveleket azokba a községekbe, ahol a vállalatnak nincs még ruhatisztító fióküzlete. Helyiséget kérnek a tanácselnöktől, s ha megkapják, már ők rendezik be. Ha minden jól megy, nemsokára minden faluban lesz tehát „patyolat”. Még egy újdonság: az ócsai strand melletti épületet megveszi a vállalat. Eddig 45 ócsai asszonyt foglalkoztattak azzal a bérmunkával, amelyet az Űj pesti Fonótól és a Pamut- textilművektől vállaltak. Az orsózással most újabb 45 asz- szonynak tudnak munkát adni. Ehhez a gyárak adják kölcsön a szükséges gépeket. IZOTÓPHAJÓ A DUNÁN A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet „Bálna” nevű kutatóhajója kísérletsorozatot végez a Duna Győr fölötti szakaszán — az úgynevezett zuhatagi részen. Izotóppal besugárzott kavicsokat helyeznek el a Dunában, és így kísérik nyo- inon a hordalék vándorlását és sebességét. Budapest — 1968 Elkészült és rövidesen megjelenik a Központi Statisztikái Hivatal Budapest városi igazgatóságának gondozásában a fővárosi 1969. évi statisztikai zsebkönyv. A Budapest életét a számok tükrében vizsgáló kötet adataiból kiderül, hogy 1968-ban a fővárosban 26 percenként kötöttek egy házasságot, minden 22. percben esik egy születés és minden 23. percre egy haláleset. Ha kismértékben is, de 1968-ban nőtt a házasság-, kötések és a születések száma az előző évihez viszonyítva, de sajnos, hasonlóan növekvő tendenciát mutat a halálesetek száma is. A statisztikusok megállapították, hogy 1968-ban a kereskedelem forgalma majdnem 34 milliárd forintot tett*ki a fővárosban. Lakás az elmúlt esztendőben 12 534 épült Budapesten. Szegedi tervpályázat Szeged megyei jogú városi tanácsának végrehajtó bizottsága, valamint az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium közreműködésével tervpályázatot hirdet a szegedi belváros rekonstrukciójára. A részletes pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők, az ÉVM gazdasági hivatalában. A kiírás szerint figyelembe kell venni, hogy a Tisza mindkét partjára kiterjedő belvárosban az előzetes számítások szerint az ezredfordulóig a jelenlegi 20 ezerről 35—40 ezerrel emelkedik a lakosok száma, a város összlakossága pedig előreláthatólag meghaladja a 200 ezret is. Az építészeti és a forgalmi vonatkozású feladatok megoldására is kiterjedő pályamű- veket október 13-ig kell elküldeni a Szegedi Városi Tanács vb. építési és közlekedési osztályának. A legjobb munkák díjazására és megvásárlására összesen 210 ezer forintot irányoztak elő. Buszok és bútorszállítókocsik Nagysorozatban gyártott az első félévben NDK megrendelésre 311. típusú városi és városközi közlekedésre egyaránt alkalmas autóbuszokat az Ikarus gyár székesfehérvári üzeme. A 30 és 32 személyes kisautóbuszokat, amelyek között több a luxuskivitelű, folyamatosan veszik át az NDK-beli szakemberek. Ezekben a napokban fejeződött be a székesfehérvári gyárban tíz, ugyancsak NDK megrendelésre készült bútorszállító kocsi szerelése is. Ezek Csehszlovákián át saját „lábukon” jutnak el rendeltetési helyükre. Ql Foci — szünet (Kertész rajza) ekem nincs bukszám. Minek. Úgyse lenne benne soha semmi. Az a három-négy forint ellötyög a zsebemben is. Aztán onnan is hamar kikerül. Elköltőm. Valahogy úgy vagyok a pénzzel, nem bírom, ha, van. Csalánkiütést kapok tőle. Gyorsan túladok rajta. Egyszer volt egy bukszám. A nadrágom farzsebében hordtam. Tizenöt éve. Háromnégy forint gurigáit benne. Strandra mentem, közös ruhatárba adtam a ruhát. Ellopták. A bukszát. A farzsebből. A nadrágot nem. Na, még az hiányzott volna... Azóta nincs bukszám. Családom többször kísérelt meg merényletet bukszátlanságom ellen. Rendszerint ünnepek, névnap, azaz ajándékozási alkalmak előtt. „Nem komoly ember, akinek nincs bukszája”, mondta egyszer apám. „Kis bukszát hozok, ha a nagy fölösleges”, igy az anyósom. „Hetente kilyukad a nadrágod zsebe”, így a feleségem. Nem, nem és nem! Nekem nem kell buksza. Hogyne, felszállók a tömött autóbuszra, fizetni kell, s akkor keresgéljem! Arról nem is szólva, hogy nadrágot cserélek, s a buksza otthon marad! Mert mennyivel egyszerűbb most. Hazamegyeklevetkőzöm, s a marék aprót az asztalra teszem. A hamutartóba. Egy pillanat alatt át tudom tekinteni az egész vagyonomat. De gyors számvetést tudok készíteni akkor is, ha a zsebemben csörög a pénz. Gyakran van az embernek gyors helyzetfelismerésre szüksége. „Be kéne menni a presszóba!” — óvatos zsebbe nyúlás. „Sört igyunk vagy konyakot!" — látszólag szórakozott zsebbe nyúlás. Hét-nyolcvanba kerül a könyv a könyvüzletben — kiváncsi zsebbe nyúlás. Átmentem a tiloson, fütyül a rendőr — kaján zsebbe nyúlás. Merthogy kúpéra ő engem meg A buksza nem tud büntetni! Sem most, sem máskor. Lehetetlen. S a buszellenőr sem. Némi büszkeséggel mondhatom, rendkívül kifinomult ujjaim tapintása. A fémpénzt legmélyebb zsebű nadrágomban is felismerem. Igaz, ezek az új forintosok, tíz-, húszfilléfe- sek jó ideig némi zavart okoztak, de most már egyenesben vagyok. Ritkán csapom be magamat, s még ritkábban a közért-pénztárost. Őket különben sem lehet becsapni. Hosszan sorolhatnám még a bukszátlanság előnyeit. Mondjam tovább? Kétségtelen, hátrányai is vannak. Feleségem gyengéd megjegyzéséről fentebb tettein már említést, nevezetesen, hogy kilyukad a zseb. Persze, ennek a zsebkilyukadásnak is megvannak a maga fokozatai. Először csak megnyúlik az amúgy sem kifogástalan minőségű zsebvászon. Aztán szitaszerűvé válik, s ezt követi a pókháló. Ebben a stádiumban a forint figyelmeztető jelzést ad le hideg bör- csiklandozás formájában. Engem mindig arra figyelmeztet: ideje a zseb tartalmán túladni. Ha elővigyázatlan vagyok, megvan a baj. Egy pillanat műve, a játékos tízfilléres végigszalad a lábamszárán. Leugrom a földgolyóról, vigyori sikoly-kacaj keverék hagyja el a szómat, ami népesebb társaságban felettébb feltűnő és kínos Az sem előnye a bukszátlanságnak. nem vitás, hogy ha netán szaladni kell, csörög az apró, mint a csengő. Az utasok azt hiszik, indul a villamos, a háziasszonyok az utcára rohannak, „megjött a szódás!”, „itt a szemetes!”, gondolják másutt. De bukszát akkor sem veszek! Valamit valamiért. En vállalom. Deregán Gábor
