Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

FEST HEGYEI &£irltw 1969. JÜLIUS 31., CSÜTÖRTÖK Bővülő múzeumok Szinte naponta érkeznek újabb híradások arról, hogy bővülnek, gazdagodnak, szé­pülnek a megye múzeumai. Elkészültek már a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum, bő­vítésének tervei. A több mint ötmillió forintos kivitelezést még az idén megkezdik. Egy másik, Szentendréről érkezett híradás viszont arról számol be, hogy a napokban a hon­védség műszaki alakulatai át­szállították a múzeum kőtárát a Vaczek-villa kertjébe, ahol rövidesen szabadtéri kőtár nyílik. Nagykőrösön tatarozzák az Arany János Emlékmúzeumot. Ezzel egy időben átrendezik a kiállítás anyagát. A tervek szerint az emlékmúzeum meg­nyitására november 2-án, a város felszabadulásának 25. évfordulóján kerül sor. Augusztusban kezdik el Nagytarcsán a falumúzeum bővítését, a község és a me­gye közös összefogása nyomán. Vácott is átalakítási és fel­újítási munkálatok kezdődtek a Vak Bottyán Múzeumban. Raktárnak alakítják át a mú­zeum pincéjét, a jelenlegi rak­tárak helyén pedig új kiállí­tási helyiségeket rendeznek be. 120 éve 120 éve, 1849. július 31-én, a se­gesvári ütközetben esett el Petőfi Sándor, a magyar nép örök büsz­kesége, a legnagyobb költők egyi­ke. 1848 dicsőséges napjai elvá­laszthatatlanok nevétől. A forra­dalmi napok eseményeit szerverle, irányította. Költeményei százezre­ket lelkesítettek, mozgósítottak harcra. Petőfi a nép felemelkedé­séért élt, harcolt és halt meg. Egy volt a forradalommal, nevének va­rázsa, életművének harcratüzelő hatása, több mint egy évszázad óta sem vesztett erejéből. Szerte a világon megbecsülés, szeretet öve­zi emlékét. A magyar nép minden haladó megmozdulása az ő nevét írta zászlajára. Neve, személyes példamutatása lelkesít mindenütt, ahol a népek szabadságküzdelmet vívnak a zsarnokság, az elnyomás ellen és azokban az országokban is, ahol a felszabadulásért folyta­tott küzdelem már győzelemre ve­zetett, Petőfi ma is tanítója, buz- dítója a mind szebb holnapért sík- raszálló embereknek. A HERNÁDI PÉLDA Szövetkezet és művelődési ház együttműködése Termelőszövetkezet és mű­velődési ház együttműködésére ilyen sokat ígérő terv még nem született a megyében, mint amilyen a dabasi járásbeli Hernád községben a közel­múltban. Az elképzelés köve­tendő példát nyújt, mert ugyan kitői várhatnánk jelenleg a nem túl jól dotált, sokszor egészen elemi — stá­tusbeli, tatarozási, parkosítá­si, takarítási gondokkal is küz­dő — művelődési házak támo­gatását, ha nem egy-egy jól működő községbeli szövetke­zettől, vállalattól? A hernádi kísérlet jószerint két ember nevéhez fűződik. A Március 15 Termelőszövetke­zet részéről Cserháti Fái el­nökhöz, mezőgazdasági mér­nökhöz és Kálmán Ferenc párttitkárhoz. Ma már a falubeliek legna­gyobb része a szövetkezetben dolgozik. Nagyarányú beruhá­zásaik, baromfitelepük, kelte­tőtelepük, keltetőállomásuk — kilencvenezer csirkét kel­tetnek egyszerre —, húsüze­mük valósággal szívja a hely­beli munkaerőt, de néhány részlegükben még mindig munkaerőhiánnyal küzdenek. Felismerték, hogy a fiatalság vonzásához, megtartásához kevés a jó kere­seti lehetőség megadása, más is kell, például szociális, kul­turális létesítmények. így az­után, amikor nemrég tervet készítettek irodaház építésére, külön szövetkezeti művelődési otthont is száiidékoztak emel­ni mellé. Csakhogy egy új, huszonkétmilliós beruházásuk, a sertéstelep létesítése, elvitte pénzüket. így ezért fordultak a községi művelődési ház felé. Ezt tíz éve építették. Az ak­kori koncepció főként a nagy­teremre helyezte a hangsúlyt. Azóta bebizonyosodott, hogy a különböző foglalkozások in­kább több kisebb klubhelyisé­get igényelnének. Az alig egy évtizede létesített, egy éve még mélységes érdektelenséggel övezett épület tehát elavultnak tekinthető. Egy esztendeje azonban életet teremtett benne új igazgatója, Sápi Péter ta­nár. Az igazgatást másodállás­ban végzi havi négyszáz fo­rintért. Mióta elvállalta meg­bízatását, alakítottak egy if­júsági klubot. Népszerűségé­nek talán legfőbb záloga, hogy az igazgató csak patronálja, a programot önkormányzatára, demokratikus úton választott vezetőségére bízza ... Bürok­ratikus és más akadályok azért nehezítenek. Bélyegszakkört szeretnének alakítani, de csak tizenhét jelentkező van, s a filatéliai szabályzat szerint hú§g tag kell. Zenei szakkörük nemrég feloszlott, mivel nem találtak vezetéséhez előírás szerint felsőfokú képesítésű ze­netanárt A legtöbb nehézség azonban anyagi eredetű. Szí­vesen kölcsönadták volna pél­dául nagytermüket egy-egy termelőszövetkezeti rendez­vényhez — de ki takarítson utána? Nemrég a termelőszövetkezet vezetősége felkereste a herná­di művelődési házat szerződés- kötés céljából, jelentős anyagi támogatás szándékával. A ter­vek szerint a következőkről lesz szó: havonta ötszáz forint­tal honorálják az igazgatót. El­vállalják a takarítási, fűtési, világítási költségeket. Ez eddig mintegy tizenháromezer forin­tot tesz ki évente. Ezenfelül felajánlották, hogy körülbelül százezer forint értékben tatarozzák az épületet, terme­ket bővítenék, klubszobát épí­tenek, televíziót, bútort vásá­rolnak. A szerződést a közeljövőben jogilag is szentesítik. Mind a felsőbb művelődési intézmé­nyek, mind a járási szerveze­tek messzemf/iően támogatják. A termelőszövetkezet pedig máris tapasztalhatja pénze ka­matozását: a közeljövőben ag­rárszakkör kezdi meg működé­sét a művelődési házban. Közéletünkben és a napi saj­tóban egyaránt számos olyan vitának lehetünk tanúi, ame­lyekben sokan hangot adnak aggodalmuknak, nem szorult-e háttérbe az új mechanizmus életbelépése, első intézkedései folytán a művelődés ügye. Eb­ben a helyzetben különösen út­mutatónak tekinthető a herná­di példa. P. A. Anyám Anyám, — ezen az éjszakán nyújtsad felém kezed, s á szesztől éber szép emlékezet hintázó szárnyán szálló kisfiad, feléd kinyújtott jöbbkezét — kezeddel elfogadd! S tenyéren át a vérerek, örök, de hallgatag, és mégis harsogó szavával add erőd — s magad, hogy azt, — amit az élő gondolat szívemben fájón most ismét idéz, ne múltban lássam, de úgy, mint az, — ki messze néz! Borbély Tibor A SZIGETEN Kikötés előtt a horányi komp. Foto: Gábor DEDIKÁL AZ IRÜ Néhány napja Budapestre érkezett az Európa Könyv­kiadó vendégeként a magyar olvasóközönség körében leg­olvasottabb lengyel író, Sta­nislaw Dygat, akinek Bú­csúzások, Bódeni tó és Utazás című regénye egyaránt nagy sikert aratott. Az író ma délben találkozik olvasóival az Európa Könyvesboltban (Budapest, VII. Lenin krt. 20.) és dedikálja magyarul meg­jelent műveit. Ava Gardner ismét filmezik Ava Gardner, aki egyre rit­kábban jelenik meg a film­vásznon, főszerepet vállalt a Tam Lin című filmben, amely ősrégi angolszász legendát ele­venít meg. Ava Gardner legutóbb 1966- ban játszott filmszerepet: Er­zsébet királynét, Ferenc Jó­zsef feleségét, alakította a Mayerling című filmben, amely Rudolf trónörökös öngyilkos­ságáról szól. FILM Mezítláb a parkban Hogy lehet az, hogy ebben az amerikai vígjátékban a leg­képtelenebb helyzetek is ter­mészetesek és hihetők? Mi az oka annak, hogy a Mezítláb a parkban komikumának túlzá­sai realitásokká szelídülnek a néző agyában? Miért, hogy a banálisnak tűnő történet — két egymást rettenetesen sze­rető fiatal mézeshetei, lakás­alapítása, berendezkedése, első veszekedése és kibékülése — mégis jóízű kacagásra ingerel? Az író miatt. Neil Simon jól ismert hasonló című színda­rabjából — nálunk is bemutat­ták — ő maga írta a forgató- könyvet és teljes mértékben átmentette sikerült darabjá­nak erősségeit: a szellemesen tartalmas szöveget, a rutinos dramaturgiai fordulatokat és a színvonalasan könnyed bájt, amely belengi az egész filmet. Az író a főszereplő ebben a filmben — s amennyire ez jó, csaknem ugyanannyira hiba is, hiszen a forgatókönyv is tulaj­donképpen színházi darab ma­radt HIVATALOK VETÉLKEDŐJE Öröksége: két akta M arika finom arcú, őzike­szemű, tizenhat éves ipa­ri tanuló. Négyes rendű, szor­galmas, kedves. Csepelen so­kan ismerik — a Tanácsház té­ri közértben dolgozik. Csak azt nem tudják, hogy álruhában jár. tulajdonképpen többszörös örökösnő. Öröksége méghozzá szemlátomást gyarapszik. Ez az örökség ugyanis kézzelfog­hatóan nem egyéb, mint egy aktahegy. Idézések, meghagyá­sok, illetékkirovások, határo­zatok, végzések. Végzés? Ez a kifejezés befejezett intézkedést ígér. Csakhogy végrehajtatlan végzés kevesebbet ér a semmi­nél — annyival, amennyit az ilyen örökség illetékeként le kell róni, függetlenül attól, van-e, lesz-e valaha valami haszna, öröme belőle az ille- téklerovónak. Labirintus ez, zsúfolva ügy­iratszámokkal, hivatkozási szá­mokkal, felbecsült összegekkel és százalékaikkal. Rohánszky Marika 14 éves korától teljesen árva — apja- anyja halála az árvaságon kí­vül újabb nyomasztó teherté­telül ráhagyott Csepelen egy szobakonyhás házacskát is kis kerttel, a Szatmári utca 50- ben. De ebben a házban min­dennek és mindenkinek jut hely, egyedül a kis „örökösnő­nek” semmi. Ingóságai foglal­ják el a helyet — és az, aki ezeket éppoly jogtalanul hasz­nálja öt év óta, amilyen jog­talanul bejutott és él a házban. Marika édesanyja halála előtt két évvel elvált a férjé­től, Rohánszky Józseftől, akit a bontóperi végzés a közös szerzeményű ingatlanban levő családi lakás elhagyására ítélt. A férfi akkor elköltözött, ki­jelentkezett, a házban Marika és édesanyja maradt. 1962. március 11-én mondták ki a válást, az elvált férj nyomban újra nősült. 1964. december 17-én meghalt Marika édes­anyja, a férj megbizonyosodott a kórházi portán volt felesége haláláról, feltörte a lakás zá­rát. és az új asszonnyal beha­tolt a házba. Marika jól emlékszik a szer­dai napra, amelynek reggelén mamáját kórházba vitték. Fél egy körül, amikor bement hoz­zá. már eszméletlen volt. Ak­kor látta utoljára. Három órá­ra meghalt. A kórházból a kis­lány nagynénjéhez, anyja nő­véréhez ment Halásztelekre, a Kossuth utca 72-be. Azóta itt van, mert lakását öt éve apja második felesége bitorolja. — Hetek múlva kértük a kislány holmiját „Ha hazajön, megkapja” — mondta az em­ber. Haza? Ez az ember verte a húgomat. Amikor súlyos be­teg lett, eldobta magától, és nyomban ismét megnősült. Még el sem temették, feltörte a lakását, és bevitte az új nőt, annak előző házasságából szár­mazó gyerekével. A szoba­konyhás lakásból szó szerint kiszorították Marikát, a férfi saját lányát, saját örökségé­ből. Hatvannégy december 21-én jártam ott először a kis­lány ruháiért, válaszul meg­vertek (látlelet is van). Az anya harmincnegyedik születésnapja előtt két nappal halt meg. Az apa — furcsa vé­letlenként — harminckilence­dik születésnapja előtt négy nappal, 1967. október 16-án. Azóta öt év telt el. Papíron a szülők közös szerzeményű ingatlanának háromnegyed résznyi tulajdonjogát Rohánsz­ky Marikának ítélte a hatóság jogerősen (felét anyja után, fe­lének felét apja után). Egyne­gyed résznyi tulajdon az apa új házasságából származó, je­lenleg állami gondozott kis­fiúé. A második feleség özve­gyi jogon az egész ingatlannak csupán haszonélvezeti jogát kapta meg. Kézzelfoghatóan mégis egyedül ő húzott hasz­not, teljesen függetlenül papí­roktól, hivatalos eljárásoktól — egyszerű, kipróbált, mind­máig megtorolhatatlan zárfel- töréses alapon. Aki bejutott, akárhogyan jutott be. utcára nem teszik. Ha viszont valaki ajtón kívül maradt azért, mert az övébe más tolakodott be akár zárfeltöréssel —, azt nem teszik be sehova. Ma ez az ál­talános gyakorlat: lakásügyi végzésekben megnyilvánulhat bármiféle igazságtétel, valóra váltására nincs sok remény. Ennek a furcsa rendnek kö­szönheti Rohánszky Marika, hogy apja visszatetsző életmó­dot folytató második felesége, akinek gyerekeit állami gon­dozásba vették, ő maga pedig váltogatja nem öreg, nem nő­nemű, nem bejelentett „albér­lőit”, öt éve lakbért sem fizet — a jogos örökös ingó és in­gatlan vagyonát úgy használja, mintha sajátja lenne. Es ha megítélnek bizonyos összeget lakbér címén? Legfeljebb ak­kor sem fizeti! Bármit meg­ítélnek, nem cselekszik soha az ítélet értelmében. Mert ak­kor mi van? Minden marad a régiben, legfeljebb néhány ak­tával gyarapodik Marika örök­sége, és gyámját, nagyr.énjét legfeljebb újabb költségekkel, illetékekkel terhelik meg — semmiért. A „jogos tulajdonos” köte­lessége, hogy házadót, illetéke­ket fizessen, más dolog, hogy ez a ház így csak nyűg és ke­serv. Osztatlan közös tulajdon, ha­szonélvezeti jog, lakáshaszná­lat: jogi terminus technikusok, szakkifejezések. Néma fogal­mak. De ezek tették lehetővé az igazságtalan helyzet mozdu­latlanságát. A helyzet kialakulását vi­szont egy közismert hivatali hozzáállás tette lehetővé. A hi­vatalok közötti illetékességi vi­ta, amely itt kerületek vetél­kedőjévé harapódzott. H a illetékességi viták he­lyett például a csepeli gyámhatóság az anya halálá­nak nyombani tudomásulvéte­lekor cselekszik az árva érde­kében, zárolja a kislány ingó­ingatlan örökét —, akkor ma nem lenne nincstelen kisemmi­zett Rohánszky Marika, aki még testi ruháit, bútorait sem tudja megkapni attól, aki a lakásában lakik. Egy-két hiva­tali forduló még hátra van. A csorba még kiköszörülhető. Péreli Gabriella A rendező, Gene Saks cellu­loidszalagra adaptálta ezt a színházat a Szó szoros értelmé­ben. így szinte lefényképezett színházi előadást látunk, bár a teatralitást lényegesen enyhíti a színészek kitűnő, egységes stílusú és valóban filmszerű játéka. A neves Jane Fonda talán most még híresebbé vált a fantáziadús és temperamentu­mos szerelmes fiatal feleség szerepében, akinél nem sok az öt emelet lift nélkül, nem szá­mít a lyukas tető, a fürdőkád­nélküli fürdőszoba, a gardrób­ból kinevezett hálószoba, mert ő naiv és természetes fiatalsá­gával romantikus, izgalmas, változatos házaséletre vágyik — természetesen a vígjáték túlzásaival: a februári hideg­ben is legszívesebben mezít­láb sétálna a parkban, vagy az életművész Velasco — a kitű­nő Charles Boyer — különc bolondságait utánozná. A jóképű férj — Robert Redford — azonban inkább a józanságot és a mértéktartást képviseli, természetesen a ko­mikumon belül. Mindezek el­lenére azonban összeveszésük után ő sétál mezítláb a park­ban szomorúságában és része­gen. A háztetői kibékülés után, úgy álltunk fel a moziszékből, hogy sokat kacagtunk és szó­rakoztunk és azzal a meggyő­ződéssel tértünk haza, hogy ha nem is kellemes mínuszban mezítláb sétálni a parkban, egyáltalán nem jobb a fantá­ziátlan, száraz, konvencionális házasélet sem. Berkovlts György Stsö reá t k í'/i cs its munkakörbe 16. évüket betöltött Fi A TAEOKAT FFLVÉSTÜNK Leányotthon! elhelyezésről gondoskodunk. Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUT- SZÖVŐGYÁR Bp. IV., Baross u. 99. FELVETEIRR KERESÜNK FÉRFI MUNKAERŐKET 17 éves kortól textilfestő és kikészítő munkakörbe betanított munkásoknak. Maga-« kereseti lehetőség Albérleti szobáról gondoskodunk Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZOVOGVAR Budapest IV„ Baross u. 99.

Next

/
Thumbnails
Contents