Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
PEST *1 ELVEI zMírlm* ~'""r"'*"S'S"S'**SS*"XSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* NEMES NAGY AGNES! A látvány A kék. A zöM. A folyamágy. A tárgyak változásai. Amint a látvány bent tapasztja végig a koponyám falát, mint körmozi. Es éjszaka is felzavamak, északi fénye van a falnak, és fényes kések: bútorok — s fölránt fektémből az a páfrány, s rég-rothadt, bonyolult fonákján a spórák is vele, mint bonyolult nagyvárosok légifelvétele — Mert élesek, mert élesek a képek mind, mert élesek, vakít ez a hangtalan zsúfolódás, amint jönnek és körbemennek az ón, a kén, a madarak, a repülések, kiterjedéstelen, elektronhéjuk-vesztett égitestek sűrűségébe összehajtva, labdába gyúrt gyökök, amint forognak végeérthetetlen egy szüntelenül égető jelenben, ahol nincsenek térközök. Egy fában lakom. Lombja évszaktalan, az égig ér, a dadogásig, és látom zsúfolódni zárva-termő gyümölcseit. '""y""""""'y/y"""""ssss/ss/sy/s//sss/s/s/ssssss//sssss///ss/sss/ss/sss/ss/sss/s/sssssss//ssssss//ss/sss/ssssssssssssssss Két kajak volt ott a parton, az egyik kétszemélyes, a másik egyes. A Zöld Calival együtt a kettesbe szállt. Én akkor már nem is akartam I kajakozni. A nagykanyarig sem. Zöld ült előre; Cali így vélte taktikusnak. Bárgyú képpel állhattam a parton, Zöld visszanézett, kacagott Cali nem fordult vissza, csak kiáltott: — Mi van? „Az van, hogy annyira székes a hátad, hogy alig látok Zöldből valamit. Te víziló!” Zöld nyújtózkodott az evező után, hosszú kenderhaját meglobogtatta a szél, amely épp akkor támadt az erdő felől. Cali egyensúlyozza a ladikot; homokba szúrja az evezőjét, s másik kezével igazít valamit Zöld ülésén. Az én kajakomon elől, a kék vásznon óriási fehér ragasztott folt éktelenkedik. Valamelyik egyesülettől tarhálta ezeket a járgányokat az Öreg; ott evezett valamikor. Vagy harminc éve. Állítólag menő volt, most kövér és kopasz, de még mindig mutatósabban úszik akármelyikünknél. Cali előreadja a táskarádiót Zöld combjára. Indulnak. Két- három evezőcsapással egyenesbe hozzák a kajakot, középre haladnak, és megcélozzák a kiserdőt. Nem megyek. Lehasalok a homokba. Az öreg valamivel távolabb horkol, mellette liheg Cézár, a vadászkutyája. Cali mesterien evez. Az ég előírásszerűén kék, a víz kékesszürke. Éktelenül forró a homok. Muszáj vizes helyre hemperedni. Egyenletes tempóban húznak. Elhaladnak, a vágóhíd mellett, két perc, és elnyeli őket a kanyar. Kezdődhet a játék... A nagy part alatt Cali mindenkivel kikapcsoltatja a rádiót. Legyen csend! Nagy sóhajjal maga elé ejti az evezőt. A vízre hajló vén fűzfák hűvöse simogató, fényeshátú halak csapnak fel egymás után körben, távolról már odalátszik a kiserdő meg a romos kápolna, Cali elkap egy galy- lyat, lehúzza, megállnak. Csend. Libeg a ladik, és az következik, hogy Cali megérinti a lány haját. — ígérd meg, akármi lesz is. ezt a percet, soha nem felejted el. Amíg csak élsz! Nem néz a lányra, az hiába fordul vissza, hiába keresi tekintetét, babrál az evevővel. Zavartan köhög, s aztán nyúl csak a lány keze után. — Megcsókolhatom a kezedet? Ebbe itt mindenkinek bele kell egyeznie. A hangulat miatt is. meg különben is; ártatlan dolog. — Bocsáss meg! A lány némán bólint, vagy tiltakozik: nincs mit megbocsátani. Cali kezébe adja a lehúzott fűzfaágat. — Tudtad te, hogy a fűzfa II íg a 40-es évek elején történt Budapesten, a Moulin Rouge bárban, hogy egy fiatal, széles vállú, izmos artista egyszercsak elkomoly- talankodta a próbákat Ahelyett hogy a maga revüszá- mát gyakorolta volna, utánozni kezdte az egyik pincért, aztán egy törzsvendéget majd egy művészkollégát. Mindenki meglepődött, de a főnök rendreintés helyett összecsapta a tenyerét és felkiáltott: „Ragyogó! Pompás! Ezzel az istenáldotta tehetséggel ötször annyit kereshetnél, mint azzal, amit most csinálsz. Ez valóságos vagyon!” Alfonso — hiszen róla van szó — jól gazdálkodott a talentumával. Változatos életének élményei, tapasztalatai, s egy lelkiismeretes művész műgondja mind benne van a számaiban — ennek is köszönhető, hogy ő az egyik legszélesebb skálájú komikusunk. Kiváló kabarészínész: több mint egy évtizede a Vidám Színpad tagja, önálló előadóművész: két előadóestje sdtkerszériát ért el az Egyetemi Színpadon. Re- vükonferanszié és rendező: 1967 őszén a Budapest Táncpalotában olyan színvonalas vidám revüt komponált és rendezett, amelyről magyarok és idelátogató külföldiek egyaránt elismeréssel szóltak. De szövegíró is: maga írja saját számait, miként a közelmúltban látott néhány perces kis- filmsorozatot: „ Alfonso az alul járóban”, „Alfonso a telefonfülkében”, „Alfonso a talponállóban.”. Ifjú korában artistákén! kezdte, így járta be Európát valamint Törökországot, Iránt, I rákot, Szudánt, Szíriát, Egyiptomot. Artista korának emlékét őrzi mozgása, izmainak engedelmessége, különö- nősen kifejező pantomimkész- sége, az utazásét pedig kiterjedt nyelvtudása. Aki valami! ért idegen nyelveken, észrevehette, hogy Alfonso paródiáiban, például az angol i francia és szovjet filmek jel- | legzetességeit bemutató tréfás jelenetben mindig a kérdéses nyelven beszél és méghozzá sosem halandzsaszöveget. — Egy nép művészetét, lel- kületét kifejezni valóban csak a saját nyelvén lehet, itt nincs helye halandzsának — mondja Alfonso. — Magam elé legalábbis én ezt a követelményt állítottam. Voltak és varrnak példaképeim: Buster Keaton, t Stan Laurel és Laurence ííardy ; (Stan és Pan), valamint Chap- ; Un. Bár úgy érzem, nem má- | soltam őket, művészetük nem | is annyira példa, mint mérce | számomra. Ij gyanazzal a rezzenéste- j lenül komoly arccal be- iszél, amely annyira ismerős a i színpadról s a tv képernyőjé- i ről, és amely épp komolyságá- : val olyan ellenállhatatlanul i mulatságos. — Két évig bohóc voltam — ■ folytatja olyan komoran, hogy ! önkéntelenül elmosolyodom. Aztán 1945-ben, a háború i után a szegedi színházhoz ke- | rültem, itt kezdtem karakter- : szerepeket játszani. S azóta • mindmáig adósa vagyok Sze- ! gednek — mert itt ismét vala- : mi mást csinálhattam, mint J korábban. ! A tavalyi nyár ismét Sze- : gedre szólította Alfonsot, az S Ünnepi Játékokon, a János vi$ összeszorítom a szemem, hogy ^ szinte fáj. Jó volna elaludni,« aztán majd lesz valami! Bogarak mászkálnak a nya- ^ kamon. Csak legalább jönne ^ néhány srác, és össze lehetne^ hozni egy kis buüfocit itt a^ homokban. Igen, Másra kell ^ gondolni. Mire? Az jelenték-s télén. 8 — Zöld, szeretlek, — motyo-8 gom... | — Mit mondasz, Dani? Zöld ül mellettem a homok- ^ ban. Szárad a haja. Mosolyog.^ Felugróm, a víz közepén üre- ^ sen himbálózik a kétszemélyes ^ kajak, az egyik pecázó gye-8 rek gébeszkedik utána. | — A barátodnak felforrt a ^ víz az agyában, meghülyült. — ^ Zöld egészen komolyan néz ^ rám, szemében aggodalom. De ^ nagyon szép! — Meghülyült,5 komolyan. 8 — Cali? 8 — Ö. Mint egy olcsó pojáca,^ úgy dumált nekem mindenfé-^ le ócska baromságot. 8 — Cali? Zöld szótlanul legyint, has-| rafordul mellettem. Letörlöm homlokomról a ho- | mokszemeket, meg a hirtelen^ kigyöngyöző izzadtság-csöppe- ^ két. Olcsó pajácaü Szegény^ Calikám! Az égre kell néznem. ^ Csadálatosan kék az ég. Zöld előrenyújtja kezét a ^ homokba, válla felragyog. $ Megmosom a szemem. Cali, szemben a magas par- Sí ton, fejesugráshoz készülődik. § SZAKONYI KÁROLY: FŐIDŐBEN — Na, már itt vagyok, csak kihúztam a kávéfőző dugóját Halló! Halló, Ancsa! — Jó, haUom! Azt nézem, hogy most mit fog mondani, hol tölti a szilvesztert? — Csak kihúztam a kávéfőző dugóját. Megkínálnálak egy csészével... — nevetett. — Hallod? — Jó, azt nézem, hogy most mit fog hazudni. — Ja nem is figyeltem. Ez most a felesége? Egészen csinos. — Nem tudom a nevét de mintha már láttam volna valamelyik filmben. Talán azt Is Pietro Germi rendezte. — Ezeket mind ő rendezi, mi? Ért ezekhez a dolgokhoz. Ancsa belebúgott a készülékbe: — Állati! — Micsoda? — Hát nem nézed a képet? — Ja, igen, igen, csak elhelyezkedtem ... — Kati maga alá gyűrködte a díszpárnákat a heverőn. Behúzódott a sarokba, összegömbölyödött, ügyeskedve szürcsölt a feketéből. Bal kezének hosz- szú ujjaival átfonta a zöld telefonkagylót. Szétbomlott vörös hajának lugasából nézett ki a televízióra, a kékfényű szobában. — Ancsa? öntök egy kis kaffét a kagylóba, jó? Elég erősre sikeredett, hogy aztán megint ne tudjak aludni... — Rosszkedvűen felnevetett, igazgatta a fenekét a puha párnák között. — Klassz pasi, nem? — Ez az Ugo Micsoda? — Tognazzi. Hát nem? — Kicsit töpszli. — TöpszU a fejed! — Jaj, bocsáss meg, drágám, nem tudtam, hogy beleestél. Bizonytalan dünnyö- gés a vonal másik végén. Kati szürcsölt a kávéból. — Na jó, nézzük! Tognazzi a szalon óráját nézi. A terített asztal. Chianti, meg pezsgő. Tognazzi fehér ingben, szmokingnadrágban. A felesége kis köténykében sürög-forog. Eteti az urát. A gyerekek. Tognazzi az órát nézi, mennie kell. „Majd a televízióban, éjfélkor... majd integetek...” Ancsát mintha csiklandoznák: — Fogadjunk, hogy átveri őket! — Naná! A rohadt dög! — Csak arra vagyok kíváncsi, melyik nőhöz megy? — A rohadt dög! — hajtogatta Kati. Tognazzi érzékeny búcsút vesz a családjától. Rohan. Snitt. Hát persze, annál a nőcskénél! Aki az Elcsábítva és elhagyatva című filmben is játszott. Kis fekete nő, olyan, mint egy fiatal párduc. Ülnek a tévé előtt, éjfélkor. És Tognazzi, a stúdiózenész a képernyőn pezsgős poharat emel, kacsint... — Nézd, micsoda rohadt dög! Látod? Ancsa hangja: — A fene egye meg, ugrál a kép. Valahol bekapcsolhattak egy mosógépet. Mosógépet, főidőben! — Hát nem látod? — Kati felháborodottan magyarázza: — Ül a nőiénél! Persze, a haverokkal ló előre felvetette ezt a szilveszteri képet. Látod? Halló! Csend. Csak a tévéből hallatszott a lehalkított szöveg. Meg az olasz muzsika. Kati letette a csészét, végighasalt a heverőn, arca elborult. Két- szer-háromszor belefújt a kagylóba. — Halló! Halló! — Na, megigazítottam. A fene egye meg őket! Mosógépet kapcsolnak be főidőben!.» Es mi lesz a harmadik nővel? Mert még ahhoz is el fog menni, fogadjunk! Halló! Kati? — Itt vagyok. — Mondom, még ahhoz is el fog menni. — Jó, hallom .,. — Ml bajod? — Semmi. — Á, te hülye, hát ez csak egy film. — Tudom. Tudom, hogy ez csak egy film. Van ott a kezed ügyében óra? Hány óra lehet? — Nem, sajnos az óra a másik szobában van. Talán negyed tizenegy. Halló! Kati hanyatt dőlt. Aztán oldalt fordult, a falnak. Ancsa hangja utána kúszott a zöld készülékből: — Na, mit mondtam? Már ettől is búcsúzik! Állatian bírom! Kati ráugrott a zöld kagylóra. Térdepelt. — Mi a fenét birsz ezen? Bediliztél? Csend. Olasz filmmuzsika. Harmonika, vagy verkli, ahogy Erdős litván; ZÖLD 'gy virágzik százéves szerelmében ?! Ezek a fűzfák százívesek. Ide egyperces szünet teli. Édes csendnek. Majd lassan, óvatosan tovább: — Az a kolostor meg ott az srdőszélen ezeréves, csodálatos :ű nő a mohos kövek mellett. Ha te ott partra lépsz, meglátod, minden éledni, fényleni, iugárzani kezd. Hát nem bű- zöletes messziről is? A lány válasza csak az lehet: bűvüle- tes. Mert valóban nagyon szép minden. Ekkor meg lehet csókolni a !ány_ vállát. Lágyan, lehelet- szerűen, majd újabb egy perc send után a nyakát, szenve- iélyesen... Zöld görögös arcélét rajzolhatom a homokba magam elé. Hsak egy hajfürt a homlok fölött. ami felidézi. Két kis srác aecázik mellettem. Gilisztával Hetik a kishalakat, könyökig maszatosak, ahogy trancsíroz- sák a szerencsétlen sorsú csúszkál ókat. Az öreg nyújtózkodik, mellettem. Fadarabot dob a vízbe álmosain, Cézár utána ugrik nagy robajjal. — Jössz úszni? — Nem megyek. — Bünteted magad? — Aha! — Akkor szia, Dani. — Szia, öreg. Sírnék, ha nem szégyellném magam. Beleesek egy lányba, egyszer az életben, aztán defekt és egyebek. Magamhoz ölelem a forró homokot. Zöld, szeretlek, Zöld, imádlak! — Két hete úgy van bennem ez a mondat, mint egy szálka. Szavalt szenvedélyesen, nagy láng lobogott, tábortűz, táncolt az arcán a pirosság. Rekedtes volt a hangja, majdnem misztikus. Csoda. Borzongató hallgatás. Zöld, szeretlek, Zöld, imádlak ... Ez a sor egyre visszatért, szél zúgott benne. Zöld, látod, nem tudlak lerajzolni magamnak! Cali soha nem téveszti el a szertartást. Együtt találtuk ki három éve. Mikor megjöttek a kajakok, meg a barackszedő lányok. Azóta minden nyáron: sláger. Tavaly le is írtuk; Cali kollégiumi szekrényében van a forgatókönyv. Cali ott tart már Zölddel valahol a kiserdő körül. Any- nyira jó ez a szöveg! És Cali soha még nem tévesztette el a szertartást. Ebbe bele lehet hülyülni. Mert nincs mese. Bele a feiet a vizes homokba. hadd hüllőn! Fekete karikák táncolnak el előttem hosszú percekig; úgy Alfonso tézben a csőszt alakította. Idén nyáron pedig a Margitszigeten lép fel a Mosoly országa ajtónálló szerepében. De a fáradhatatlan komikusnak — aki idén a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címet is elnyerte — korántsem ez az egyetlen nyári terve. r — Jugoszláviába készülünk a társulattal — újságolta, majd hozzáteszi: — Nemrég Bécs- ben jártunk, s a színház állandó műsorát, az Urak és elv- társak-at adtuk elő. Ezzel először került színre teljes politikai kabaréműsor Nyugaton. Azt hiszem, nem kell magyaráznom: Bécsben bőven akad „ellendrukker”, sok magyar disszidens, aki azt hiszi, hogy mi itthon csak szájkosárral beszélhetünk. Nos, alaposan rácáfoltunk erre a hitükre, és frenetikus sikerünk volt. 1 lfonso egyéni tervei közt ™ szerepel egy önálló estje a tv-ben. Viszontlátjuk itt majd a televízió ismerős műsorszámait, a hírektől a telesportig, reklámoktól a színházi közvetítésig — természetesen paródia formájában, úgy, hogy a cím ez is lehetne: „Alfonso televízió, Budapest”. (Zilahi) 1 BARTÓK- I KVARTETT s $ Több mint egyhónapos külföldi turnéra utazott pénteken $ a Bartók-kvartett. Az Európa- $ hírű együttes az NSZK-ban ad $ három koncertet, ezt követően $ pedig Angliában lép többször ^ hangversenydobogóra. Augusz- ^ tus 13-án Londonban a BBC § Rádiótársaság által rendezen- $ dó nyilvános hangversenyen is $ fellép a kvartett. Részt vesz az | együttes a edinburghi zenei ^ fesztiválon, amelynek esemé- ^ nyeit számos rádióállomás ^közvetíti majd. rsssssssssss/sssssssss* i I NAGYDÍJ 5 A Polonia, a lengyelek vl- 5 lágszövetsége népi tánc- és $ énekfesztivált rendezett Rzes $ szówban, a világon élő összes ^ lengyelek számára. Ezen a 5 magyarországi Bem József J Kulturális Egyesület népi ^ táncegyüttese elnyerte a küi- $ ügyminiszter nagydíját. LEÁNYFEJEK
