Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-25 / 170. szám

4-zMirkm 1969. JÚLIUS 25.. PÉNTEK HAMISKODÚ LEXIKONOK Ha van valami, amiben hinni tudtam szinte fönn. tartás nélkül, hát ax a lexi­kon volt. A lexikon! Most azonban szertefoszlott ez a hitem is, és megrendült végképp a bizodalmám. Móra Ferenc születés­napja rendítette meg hi­tem. Ügy emlékeztem, hogy 1879. július 19-én született és 1934. február 8-án halt meg. Nem lexikon az ember feje — gondoltam magam­ban, és hogy megbizonyo­sodjam a valóságról, elő­vettem a legújabb Magyar Irodalmi Lexikon 1965- ben megjelent második kö­tetét. A 275. oldalán Móra Ferenc neve után ezt talál­tam: (Kiskunfélegyháza, 1879. júl. 17—1934. febr. 8.). — Lám, lám — korholom magamat —, ennyire nem szabad bízni a memóriánk­ban! — és szeretettel meg­simogatom hűséges segítő­társam födelét. Még elgon­dolni is szörnyű, hogy mi­lyen kéjgyönyörrel borí­taná rám a vizeslepedőt a Ludas Matyi, kedvelt iro­dalmi hetilapomról, az Élet és Irodalomról nem is be­szélve, ha azt írom az új­ságban, hogy Móra Ferenc július 19-én lett volna ki­lengvén éves, nem pedig július 17-én. Nyugodt lelkiismerettel tettem tehát le a főszer­kesztőm asztalára a lap jú­lius 17-i számába szánt kis emlékező dolgozatomat. Később valahogy mégis kételyek merültek fel a redakcióbán. Lázas nyomo­zásba kezdtem. Fölhívtam telefonon a Tudományos Akadémiát, ahol azt aján­lották, hogy érdeklődjem ' meg az Életrajzi Lexikon szerkesztőségében. Megér­deklődtem. A válasz: az Irodalmi Lexikon adata té­ves, Móra a kiskunfélegy­házi anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint július 19-én született. Ezután levettem a polc­ról a kezemügyébe akadó összes lexikont. Először az 1927-ben ki­adott Irodalmi Lexikont — ennek is Benedek Marcell1 volt a szerkesztője —, amely szintén 1879. július 19-ét jelöli meg Móra szü­letése napjául. Ugyancsak 1927-ben je­lent meg a Napkelet Lexi­kon is. Itt csak a születési évszám, 1879 látható. Két évvel korábban, 1925-ben jelent meg a Vi­láglexikon, a Világ című napilap vállalkozásaként. A Világnak abban az időben Móra Ferenc már népszerű főmunkatársa, vasárnapi tárcaírója voU. Ez csak tudja az igazságot? Any- nyira nem tudta, hogy rö­vid közleményében két vaskos tévedést követett el. Mórát három évvel meg­fiatalította, amennyiben születési évéül 1882-t jelöl­te meg. Mit mond az 1936-os Ré­vai Kis Lexikon? Azt mondja, hogy Móra Ferenc 1879-ben született, és — 1933-ban halt meg! Egy év­vel tehát megrövidítette amúgy is túlrövidre szabott életét. — Elég! — sóhajtottam szédelegve a sok hamis lexikonadat forgószelében, mert úgy éreztem, hogy a hitelüket vesztett lexiko­nokkal a tudás annyira szíklaszilárdndk vélt funda­mentuma csúszott ki aló­lam. Magyar László mm túl sokat beszélsz A titkárnő vörös körmeit ■™ nézte, ahogy röpködnek íillentyűröl billentyűre. A aö, tekintetét, fölemelve a iyorsírói füzetből, időn­ként rápillantott. Csak úgy, unalomból, minden érdek- .ődés nélkül. Ö mereven, ígyenes derékkal ült a .ötelban. Piszkos, olajfoltok- ial telehintett overálljában így érezte magát a vastag izonyegek, párnázott ajtók, »kai fotelek s világos búto­rok között, mint a rózsák közt kibúvó szarnárkóró. El- /igyorodott. Mindig ilyen hü- yeségek jutnak az eszébe. Mit csináljon? Már az anyja •ízt hajtogatta: elátkoztak té- íed, nem tudod tartani a szá­dat. Már miért lenne ez ltok? Igaz, ide is a szája jut- .atta. A diri előszobájába. Amikor letelefonáltak a mű­helybe, hogy „Biri Károlyt küldjék fel a nagyirodára, az .gazgató elvtárshoz”, s neki átadták — kárörvendő Kép­pel — az üzenetet, legszí­nesebben köpött volna egyet. Három évig volt ipari tanuló, egy éve szabadult, de a dirit kétszer látta. Még a szakmun­kásavatáson se’ volt ott. Va- .ameiyik samesza veregette a vállukat, „jól van gyere­kek” alapon. Közben a KISZ- oen meg arról szövegeltek, hogy ennek a gyárnak meny­nyire szívügye „az utánpót­lás”. Ö meg, marha fejjel, ko­molyan vette, s másnap tüzet csinált a műhelyben, hogy hetek óta söpörnek, meg lá­dát hordanak. Hát ez a szak­matanulás? Miért nem vesz­nek fel elég segédmunkást?! Mekkora botrány lett abból is. Fiú, te túl sokat beszélsz, mondta a műhelyfőnök, s lát­ta a képén, legszívesebben po­fonvágná. Na ja, dehát szo­cializmus van, nem verjük a dolgozót, mégha csak nasi is. A lényeg, hogy másnap már rendes melón voltak. Miért nem lehetett botrány nél­kül megcsinálni? Ilit a fotelban, inkább csak ^ a szélén, egyenes derék­kal. Tagok mentek el mellet­te, be a dirihez, meg ki onnét, irattartók a hónuk alatt, ha­táridőnaplók a kezükben, gondterhelt ábrázaták, mint­ha éppen most dűlne össze a gyár. Ö meg ül. Mintha le­vegő lenne. Több, mint fél órája ül. Ráér, nem? Az ő zse­be látja kárát, hiszen teljesít­ményben hajt. Ezek a tagok fontosabbak. Halaszthatatlan, mondta az egyik, a malacké­pű, amikor a titkárnő nem akarta beengedni. Mennyi ide­gen pofa! Soha nem látta őket, pedig négy éve van a gyárban. Mit csinálnak ezek? Beszaladnak a szobájukba, vissza a dirihez, újra a szo­bába? Dógyújtott, még szerencse, nogy zsebrevágta a cigis csomagot. Pedig azt hitte, öt perc az egész. Öt perc alatt kioszthatják az embert, nem? Tudta, hogy nem ússza meg szárazon a múlt h'eti dolgot. Arra azért nem gondolt, hogy egész a diriig mennek veie. Lehet, hogy kirúgják? Na és. Fölakasztja magát talán? Elő­veszi az újságot, rábök egy hirdetésre, s azt mondja: ide megyek. Hol nem kell ma egy idomszerész? A diri biz­tos kiosztja. „Kérem ... hm ... izé... szaktárs ... a főnö­kei ... a műhelybeli elvtársak jelentése szerint... ööö... maga... a nagy nyilvános­ság előtt a vezetők tekinté­lyének, hogy úgy mondjam... nem tett jó szolgálatot...” Valahogy így beszél, emlék­szik, a két alkalom közül az egyiken, amikor látta, föl­szólalt. Valami KISZ-aktíva, vagy mi volt, éppen azt kér­ték tőlük, hogy munka után készítsenek el ezt meg azt, ahogy ez szokás, hiszen vala­mit produkálni kell, még ak­Fazsindelyes csűr Serény munka folyik a szentendrei falumúzeumban. Az idén 8—10 új építménnyel gazdagodik a skanzen. Már befe­jeződött a Tisza felső vidékéről. Botpaládról ideszállított régi fazsindelyes csűr újbóli felépítése. (Foto: Urbán) JUHÁSZ GYULA: >» Es mégis... O, mint repül az ember, Ikarusz óta hogy megnőtt a szárnya, Lenéz bízó szemekkel Világrészekre és az óceánra. Eltörpül a magasság Es elenyésznek mind a messzeségek, Az ember diadalmát Harsogják győztes szárnyakon a gépek. Köszöntelek, ti bátrak. Ti boldogok, kik az egekbe törnek, Kik vígan nekivágnak Os rejtelméknek és titkos jövőnek. Sírok fölött kerengve Az elmúlás szelében szép az élet. Ezt hirdeti elesve Egy repülő, aki örvénybe tévedt. (1934.) Tv-kamera — régész A' tarquiniai etruszk nekro- polisz — halottak városa — — mintegy 100 kilométerre te­rül el Rómától. A freskókkal díszített sírok legnagyobb ré­szét az utóbbi tíz évben ta­lálták meg és tárták fel és közben a régészet történeté­nek egyik legszenzációsabb 1 feltárási eljárását alkalmaz­Kirakatban a füzetcsomagok ! Idén nincs hiány tanszerekből Közeledik az új tanév ták. A feltárásokhoz Tarquinia térségében ugyanis igénybe vették a legmodernebb tech­nikát. ami lehetővé teszi, hogy felkutassák a sírüreget, mi­előtt még szabaddá tették vol­na tartalmát. így például a közelmúltban egy tv-kamera objektívjével „vizsgáltak” meg egy még fel nem tárt sírt. Az adást az Eurovízió is sugározta. Tudjuk — nem szép dolog, hogy írunk róla, de mit csi­náljunk — ez a dolgunk: nem­sokára megkezdődik az 1969/70-es tanév, és aki még pótvizsgázik, annak augusztus végére bizony össze kell szed­nie magát. Aki pedig nem, an­nak szíve környékén már ott a kétségbeesés, pár nap, és újra be kell ülni az iskolapa­kor is, ha nincs értelme. Ahogy a parkkal tették, a gyár előtt, két hétig ott me­lózott az egész nasisereg, meló után, s egy hónap múlva az egészet szétrondították, mert kiderült, a buszparko­lót ott helyezik el. Röhej. A srácok csak röhögtek. Főként, amikor később egy értekezle­ten dicséretet kaptak, hogy több, mint ezer óra társadal­mi munkával parkot építet­tek ... Minek kellenek az ilyen dolgok? Csak azért, hogy az a kis benzin, amely a srácokban van, az is elpá­rologjon? P gyáltalán: megkérdezi a ^ diri, hogy mi volt az áb­ra? Vagy régen befűtötték, s majd csak hallgathat? Akkor is megmondja! Meg! És ha a diri nem ad időt? Ha jól le­szúrja, s kész, mehet, isten áldja? Ijía és? Egy kiosztással több, vagy kevesebb, édes- mindegy. Ez is benne van a nyugdíjban. Ő ugyan szólt a KISZ-ben, hogy a műhelyben összejött a főnökséggel, de Jocó csak a vállát húzta, s a kezét tárta, öregem, mondd meg mi a francot tudok én csi­nálni? Elmondom a legköze­lebbi titkárin, ott fölírják, az­után nem történik semmi. Hát hányszor mbndtam már el, hogy az egész szerszámüzem egy bordély, hogy finom le­gyek, mert Árva úr, meg a sameszai... Te is tudod. Fő­leg nálatok, az etalongyártás­ban bűzlik a mocsár, az a ló­fej Pécsik azt hiszi, hogy köz­vetlen leszármazottja Napó­leonnak. Dehát aki Árva úr, az üzemvezető legjobb főmű­vezetője! Ezt mondta Jocó, s ő mit felelhetett rá? Azt, hogy akkor meg minek szövegelünk a KISZ-ben, hogy így a mun­kahelyi nevelés, meg úgy, ha a srácok ezt látják?! Árva meg a többi disznóságait, bratyizá- sát, kivételezéseit? Erről ve­gyenek példát? P gy pillanatra a lélegzete ^ is elállt. Lehet, hogy Jo­có mégis szólt, s a bizottságiak mentek a dirihez? Lehet, hogy ezért hívták? A diri majd azt mondja: „Kedves Biri elvtárs, nagyon köszönjük, hogy föl­hívta, figyelmünket a szer­számüzemben uralkodó álla­potokra, melyek ugye, kétség­telen, nem férhetnek össze a dókba, körmölni, tanulni, resz­ketni a felelésektől. Mentségünkül szolgáljon — nemcsak mi vagyunk a ke­gyetlen figyelmeztetők, hi­szen a papír-írószer boltokban is megjelentek a transzparen­sek, szép, színes plakátok: „Már most vegye meg tanszer reit!” És ilyenkor nekünk rea­gálni kell az eseményre, jelen szocialista erkölcs és munka­helyi légkör követelményeivel, s melyet maguk, mint a gyár egyik ifjúsági szocialista bri­gádjának tagjai, végkép nem tűrhetnek . !.” Túl szép lenne. Megint a fantáziája. Hát talán nem tudják a nagyirodán, hogy Árva mit csinál? Meg Pécsik? Árva mellett már a harmadik párttitkár kopott el, két évnél tovább egyik sem vállalta, hallott éppen eleget róla. Pedig például az öreg Sáfránynál nem kell klasszabb káder. Ö tényleg az öregről mintázza le, milyen is az, ha valaki kommunista. De még Sáfrány bácsi se’ vállalta. Hát akkor miért tartják Ár­vát? i titkárnő abbahagyta a A gépelést, bement a füg­gönnyel elválasztott részbe, s néhány pillanat múlva egy csészével a kezében jött ki. Eléje tette. Kávé volt benne. Meglepetten nézett a nőre, aki rámosolyodott, kicsit fölénye­sen, de talán — csak ő képzeli így? — az együttérzés némi darabkájával is a szája szög­letében, s azt mondta: „Igya csak meg.” Beletette a két cukrot, s igyekezett megfogni úgy a vakító fehér porcelánt, hogy ne maradjon rajta a ke­ze szürkés nyoma. A nő ki­szúrta. „Ne gyerekeskedjen már” — ezt mondta. „Majd el­mossák.” Ez a néhány szó va­lahogy föloldotta benne az ed­dig bevallatlan, de létező fe­szültséget. Míg a kávét itta, hátrább csúszott a fotelben, hátát nekivetette a támlának, s kényelmesen elhelyezkedett. „Ügy látszik, hideg kaját is kellett volna hoznom” — mondta főként azért, hogy ne hallgasson, mint egy kuka. A nő mosolygott. Kicsit cinko­san. Ettől fölbátorodott. „Nem tetszik tudni, mi vár rám” — kérdezte, s fejével a párnás aj­tó felé bökött. A nő, míg visz- szaült a géphez, miután a csé­szét bevitte a függöny mögé, a vállát húzta. „Az igazgató elvtárs szólt, hogy hívjam föl.” Újra ütni kezdte a gépet. Két­esélyes, mondta, most már ma­gának. Ördög leszek, vagy an­gyal. Nem nagy a választék. Mindegy. Idomszerészeket minden gyár keres ... Mészáros Ottó esetben érdeklődni, megfe- lelő-e a tanszerellátás a me­gyében? A Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalattól Uvai Andomé ad tájékoztatást: — Mi csak a megyei váro­sokat látjuk el. Bizony, ahogy az iskolaév befejeződött, mi már megkezdtük a szállítást a PIÉRT-től, hogy ne lehessen fennakadás a tanszerellátás­ban. Örömmel jelenthetem, hogy július hónapban már minden megyei kirakatban he­lyet kaptak a vonalzók, tollak és füzetcsomagok. — Hiánycikk? — Apróbb hiányok még vannak, de hiányzó tanszerek­ről szerencsére nem beszélhe­tünk. Még füzetborítókból és órarendekből kell a közeljö­vőben szállítanunk. — Újdonságok? — Műanyag, színes tolltar­tók, olcsó golyóstollak. Pest megye kétmillió forintért ka­pott tanszereket. Legtöbbet Vácnak szállítottunk. A kisebb községekbe a fo­gyasztási szövetkezetek juttat­ják el a füzeteket és a tanulás egyéb kellékeit, ök is kiszállí­tották már a megyébe árui­kat, tehát most már a diáksá­gon a sor, hogy elkerüljék az utolsó napok fárasztó sorba­állásait. Kiderült viszont, hogy majdnem valamennyi újon­nan megtalált és értékes fal­festményekkel díszített kripta üres volt! Az elmúlt évszáza­dok sírrablói már régen ösz- szeszedték és elhurcolták ' az ékszereket és használati cik­keket, amelyeket az etruszkok eltemették halottaikkal. FELÚJÍTJÁK AZ ÓVODÁT Visegrádon a tavalyi árvíz megrongálta az óvodát, falai­ra épületgomba rakódott. Fel­újítását most végzik 400 ezer forintért. Az épületet egyúttal korszerűsítik is, központi fű­tést szerelnek a termekbe. EIATORBÁGY KULTÚRNAPOK Tegnap kezdődött Biator- bágyon a négy napos kultúr- randevú. A Viadukt-étterem kerthelyiségében, minden este parádékkal kedveskednek <1 szövetkezeti és kereskedelmi dolgozóknak a „Szövetkezeti, kulturális és kereskedelmi na­pok” rendezvénysorozatának keretében. Lesz majd sláger­parádé, humoristák parádéja, népdalest, fiatal táncdaléne- kesek vetélkedője... Jó szó­rakozást! T. E. ifjú szakmunkások! Magas bérezéssel alkalmazunk benneteket budapesti és Pest megyei építkezéseinken kőműves, ács, vasbetonszerelő, festő, asztalos, parkettás, fűtés-, víz-, gáz-, villanyszerelő, műköves, lakatos, gépszerelő szakmákban. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT, MINDEN SZOMBAT SZABAD. SZÁLLÁST, ÉTKEZÉST TÉRÍTÜNK. UTAZÁSI KÖLTSÉGTÉRÍTÉST FIZETÜNK. Jelentkezés: személyesen. Pest megyei Állami Építőipari Vállalat BUDAPEST XXI., Kis János altábornagy u. 19—21. Boráros térről HÉV-vel 2 megálló.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents