Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

1969. JÚLIUS 24., CSÜTÖRTÖK PF. Sí HEGYEI ^Mirhuo 3 MÁS ÜT Az építőipar gyors átalaku­lását a laikus szemlélődő is könnyen megállapíthatja, hi­szen elég, ha fölméri tekinte­tével a panelekből formált la­kóházakat, például Vácott, a Földvári téren, vagy Gödöllőn, a különböző intézetek — mint a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet — új épületeit. Az át­alakulásnak, a korszerűsödés­nek azonban vannak ezeknél is nyomatékosabb, ám kevésbé szembetűnő jelei. Ilyenek — többek között — a korszerű termelésszervezési módszerek s eljárások, amik segítségé­vel az utóbbi esztendőkben meggyorsult a nagyberuházá­sok kivitelezése, megcsappant a szervezetlenségből adódó fönoakadásik száma, s ezek hatásaként egy-egy új létesít­mény előbb kezdett kamatoz­ni mindannyiunk hasznára. Néhány esztendeje még csak mint kísérletekről számolha­tott be a sajtó — lapunk is — az ún. hálódiagramos rend­szer, majd annak egyik válto­zata, a CPM-eljárás alkalma­zásáról. Napjainkban egyre több nagyobb beruházáson al­kalmazzák ezeket. Lényegük, hogy matematikai modellek segítségével térben és időben rangsorolják a feladatokat, hálószerűén a szemlélő elé ve­títik a munkafolyamatok logi­kai és technikai kapcsolatait. A látszatra papírtevékenység a Papíripari Vállalat szent­endrei papírgyárának beruhá­zásán öthónapos időnyereség­hez segítette a kivitelezőket, sikerrel vizsgázott a Duna- menti Hőerőmű Vállalat építé­sénél, a Nagykőrösi Konzerv­gyár rekonstrukciójánál. A gyorsan korszerűsödő épí­tőipar nem egyszerűen új utat, hanem más utat kezdett jár­ni ezekkel az eljárásokkal, mondhatni, igyekszik fölzár­kózni a nemzetközi átlagszín­vonalhoz. A hálódiagramos rendszer csatát nyert, s nem jósolunk kevesebb sikert egy másik módszernek sem, me­lyet kísérleti szakaszban már alkalmaznak — többek között — a Dunai Kőolajipari Válla­lat beruházásán. Az ún. erő­forrásallokációs — ERALL — eljárás a kor eszközét, az elektronikus számológépet ve­szi igénybe, s annak segítségé­vel dolgozza ki a beruházás optimális ütemét, a munka sorrendjét, a saját erőforrások és kooperációs eszközök fel­használási összhangját, azaz mindazt, ami egy ilyen bonyo­lult nagyberuházáson döntő szerepet játszik a sikerben. Természetes, hogy az emlí­tett példák elválaszthatatlanok az építőipar általános korsze­rűsödésétől, a gépi munka nö­vekedésétől éppúgy, mint a házgyárak létrehozásától. Mégis, az említett termelés- szervezési módszerek elsősor­ban nem a jelent, hanem sok­kal inkább a jövőt képviselik. Az iparszerű építőtevékenység magas fokú szervezettségét, a „nagyüzemi” építés hajszálra pontos koordinációját. Azt a tényezőt tehát, melynek döntő szerep jut a hatékonyságban, a meglevő eszközök maximális kihasználásában — hiszen hiá­ba van rengeteg gép egy-egy építkezésen, ha a szervezett­ség hiánya miatt órákat áll­nak, mert éppen más gép dol­gozik —, s ezzel az építési idők megrövidítésében, a ko­rábban oly sűrű „elcsúszások” megszüntetésében. Abban, hogy hazai építőiparunk a szó teljes értelmében Ipar le­gyen. Azaz; miközben más utat jár, maga is mássá, töké­letesebbé legyen. M. O. FELVÉTELRE KERESÜNK férfi munkaerőket 17 éves kortól textilfestő és kikészítő munkakörbe betanított munkásoknak. Magas kereset» lehetőség. Albérleti szobáról gondoskodunk. Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZÖVÓGYAR Budapest IV„ Baross u. 99. „Valahol vala © ii naj van Mi „tizedeli" az MGV kombájnjait? // Az eső ledöntötte a gabo­nákat. Az eső késleltette az érésüket és kiszámíthatatlanná tette aratásuk menetrendjét. Az eső a szokásos — aratásra fordítható időt — két héttel lerövidítette. Magyarán mondva, az eső „kitolt” a mezőgazdasággal. Amikor pedig kiderül az ég, olyan helyzetet hagy hátra, amelyben minden gépnek, emberi erőnek gyorsan, egy adott jelre „fel kell kelnie!”... Egyszerűbben: megyénk ringó gabonatábláin éjjel-nappal aratni kellene. Aratnak is. Akik olyan sze­rencsések, hogy jó géppel arathatnak. Nyáregyházán vi­szont Vida György tsz-elnök hajába több ősz hajszálat font az aratás, mint az eddigi, egész évben végzett munka. — Két hete hoztuk a Mo- nori Mezőgazdasági Gépjavító Állomás abonyi telepéről a kombájnt — mondja az elnök. Állandóan baj van vele. Motort kellett cserélni,^ és egyéb hibája is akadt. Még ezer szerencse, hogy a pilisi Hunyadi Tsz három kombájnt is vett. Egyiket leszerződtet­tük. így aztán le tudjuk vág­ni a 280 hold búzánkat, a 220 hold árpát és a 180 hold ro­zsot. A pilisi Hunyadiban Föld- várszki Kárólyné főkönyvelő magabiztosan jelenti ki: ... Két éve vettünk kombáj­nokat, darabját 160 ezer fo­rintért Sok pénzt adtunk ki, de megérte. Nincs baj velük, mint azelőtt az MGV gépei­vel. A harmadik kombájnun­kat holdanként 280 forintos bérért adtuk ki. Két év alatt ingyenben” lesznek, mert ha az MGV gépeivel aratnánk, az egy év alatt 208 ezer forintba kerülne. A pilisi Üj Élet is vett két kombájnt Az SZK—4-esek jól dolgoznak. nincs velük gond. A tsz saját szerelőműhelyében elvégzi gyorsan a javítást, ha elakad a gép a gabonában. Gombán, az Oj Élet Tsz- ben Poprádi Ferenc elnököt a guta kerülgeti. Az aratás ed­digi lázgörbéjét így lehetne megfogalmazni: (Számozzuk meg 1-től 4-ig az MGV által aratásra „ítélt” kombájnokat, s kövessük sorsukat.) 1. Bugyiból, az MGV tele­péről jövet a kombájn olaj­csöve meghibásodott Emiatt a dugattyú besült A gép egyelőre használhatatlanná vált 2. Próba közben derült ki, hogy a 2. számú gép motorja rossz. Kiszerelték. 3. Dolgozott egy-két napig, utána megmakacsolta magát Poprádi Ferenc szavai; .......A v ágóasztal egyik fele a port kotorja, a másik magasan fel­áll, mintha az esőt kémlelné.” 4. Rövid használat után cső­döt mondott. A gombai tsz a Monori Ál­lami Gazdaságtól kapott az­óta segítséget, de a 251 hold őszi árpát gyorsan le kellett volna vágni ... Aztán a köl­csönvett gépeknél nem is le­het pontosan kiszámítani, mi­kor adják oda. Miért nem vásárolt kom­bájnt a tsz? Az Üj Élet Ve­zetői szerint lett volna pén­zük, de váriak ... Jobb, tö­kéletesebb konstrukciókra... Most aztán esőstől jön a gond! Ám nemcsak a kombájno­kat tizedeli a „magyar influ­enza”, a traktorokkal is sok baj van. A monori Oj Élet Tsz DT 75-ös traktorának eltört a kup­lungja. Nem kevesebb, mint három hónapig kellett várni az alkatrészre, amíg újból munkába foghatták. A kiskun- lacházi „Üj Barázda” Tsz MTZ 50-esének lánccsapszegei koptak el. Pótlásuk nagy ne­hézségbe ütközött. A PBK bil­lenőplatós pótkocsik alváza gyengére sikerült, gyorsan „lerobbannak”. Pest megyé­ben 22 darab van ebből a sze­rencsétlen konstrukcióból. Gyártotta; a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Hódmező­vásárhelyen. De sorolhatnánk a példákat tovább, énekelve a közismert slágert: „Valahol, valami baj van .. J hogy a kombájnok, a motorok ilyen sűrűn meghibásodnak. Poprádi Ferenctöl, a gombai Uj Élet Tsz elnökétől azt kérdeztem: „ön szerint a négy kombájn meghibásodása mű­szaki zavar miatt, vagy embe­ri hanyagság miatt követke­Hol?... Mateovics József, a zett be?” — Az elnök így fe­Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat megyei igazgatója és Gracor Mihály termelési osz­tályvezető szerint az MGV Pest megyei egységei (Aszód — Budapest — Bugyi — Ceg­léd — Érd — Monor — Vác- hartyán) évente százezer óra garanciális gépjavítást végeznek, de ebből mindössze IP száza­lék jut az általuk megjavított, illetve felújított gépekre. Leg­több gond az új gépekkel van, amelyeknek garanciális javí­tását — 6 vagy 12 hónap — ők végzik. Az MGV összesen 98 erőgéppel rendelkezik, de ebből csak 50-et ad ki tsz-ek- be, bérmunkára, a többi cse­realapot képez. Mintegy 55 kombájnjuk dolgozik a megyei földeken. 1989. június 20-áig 1964 normálhald aratást vé­geztek el gépeik. A többit már mind a tsz-ek, állami gazdasá­gok a saját gépparkjukkal végzik el. — Csak az alkatrészekkel volna baj? — érdeklődöm. — Főleg az okozza a hibá­kat, de az is baj, hogy a törzs, gárda tagjai, akik itt nevelőd­tek. átmentek a tsz-ekhez — állítja Mateovics József. — A felújított motorok azért hibá­sodnak meg, mert a tsz-ekben nem úgy bánnak velük, mint az újakkal. — De a kombájnoknak ez a gyors, tartós meghibásodása csak nem emiatt következett be? Hiszen azokon a saját em­berei ülnek... Az "MGV vezétői 'azt mond­ják: 1969-ben a tsz-ek a me­gyében 99 új kombájnt kap­ták. ők egyet sem. A korábbi években a tsz-ek megvették tőlük a jobb kombájnokat, ne­kik már olyanok maradtak, amelyekkel kukoricaszárat is vágtak... A tsz-ek kényelmes helyzetben vannak. A gombai tsz is megvásárolta tőlük a 9 traktorból és 9 emberből álló munkacsoportot, mert azt jó üzletnek találták, de kom­bájnt nem vásároltak. Miért?... A régi gépekhez a gyárak már nem készítenek alkatrészt. azért mert a széria „lefutott”. Az újakhoz pedig — mert nagyjavítást még nem igényel­nek — szintén kevés alkat­részt gyártanak. Például hi­ánycikk a 900x24-.es gumi, a kardánkereszt, a különböző hűtők. Két típusú bálázógép van forgalomban, egyik szov­jet, másik NDK. Nincs hozzá vágótárcsa. — Miért nincs az országban egy olyan gyár, ahol a mező­gazdasági gépalkatrészeket le­gyártanák? — a logikus kér­désre érdekes választ kapok: „Mert a készletek így is na­gyok. Sok-sok millió forint fekszik gépalkatrészekben és ez népgazdasági szempontból nem előnyös. Nekünk 12 mil­liós készletünk van.” Előnyös viszont, hogy gépek állnak és akadozik a munka?... Az Alkatrészkészletező Válla­lat nehezen látja el őket a szükséges alkatrészekkel, rossz a külföldi gyárakkal a kapcso­latuk. — A tsz-ek hogyan tudják akkor beszerezni a szükséges alkatrészeket? Egy jól szerve­zett állami vállalat, mint az MGV, talán csak jobban ké­pes a beszerzésre. (?!) Mateovics József elvtárs ke­sernyésen mosolyog. — A tsz-ek sokszor sokkal könnyebben be tudnak szerez­ni alkatrészt, mint mi. .. Mert adják a demizsont.. „Róka fogta csuka, csuka fogta róka” — így lehet jelle­mezni az alkatrészproblémát. Nyilván a megoldás nem a megyei hatáskörű vállalaton, az MGV-n múlik és nekik na­gyon sok mindenben igazuk van. Ám abban talán mégsem, lelt: „Véleményem szerint em­beri hiba volt. Az 1. számú géppel például a kombaj nos az olajcső törése után is nyugod­tan ment, és csak akkor állt le. amikor a hűtővíz forrása már gyanússá tette a dugattyú állapotát.” Sok országos gond, bürokrá­cia és rossz szervezés is van még, de az az egyes számú kombájn például...(!) Nagyon jó lenne, ha ezt az MGV-nél is elismernék! Szüts I. Dénes A külkereskedelmi sajtókonferenciája Szerdán délelőtt a Külke­reskedelmi Minisztériumban dr. Bíró József miniszter saj­tókonferencián tájékoztatta az újságírókat a gazdasági élet csaknem egészét érintő külkereske­delmi kérdésekről, az áru­forgalom első félévi ala­kulásáról, a gazdasági ösztönzőknek tő­kés exportra és az áruössze­tételre gyakorolt hatásáról, a KGST-országokkal folyó terv­egyeztetésekről, a mezőgazda- sági cikkek exportjáról, az ex­portjogot nyert vállalatok gazdasági kapcsolatok bizott­sága június elején értékelte a tőkés cégekkel létrehozott kooperációs megállapodásokat. Megállapította, hogy ta­valy 28 megállapodás szü­letett, az idén eddig tíz kooperációs szerződést ír­tak alá a vállalatok és több olyan tárgyalást foly­tatnak, amelyeknek befejezé­se még ez évben várható. Ta­valy a kooperációs szerződé­sek alapján hozzávetőlegesen kétmillió dolláros export bo­nyolódott. Ez ?z idén termé­szetesen tovább növekszik, munkájáról, a nemzetközi kooperációkról. I mert több, 1968-ban kötött A sajtókonferencia egyik té- i szerződés szerint most kezdő­mája a nemzetközi ipari koo­peráció volt. A nemzetközi dött meg a termelés és az áru- szállítás. Szervezettebb gazdálkodás — nagyobb jövedelem (Ili) A tszcs-k szakszövetkezetekké válásának néhány tapasztalata a dabasi járásban Kovács János, az Örkényi „Haladás” Termelőszövetkezet párttitkára a faluban működő szakszövetkezetről nagyon jó véleménnyel van. Közös föld­területükön jól és eredménye­sen gazdálkodnak. A tsz is jól gazdálkodik. A tagok évi át­lagkeresete 1968-ban 19 200 forint volt. Ez havi átlagra vetítve jobb, mint amit a szakszövetkezet fizet. A tsz termelése magas fokú gépesí­tettségről, a fejlett agrotechni­kai eljárások igénybevételéről tanúskodik. A tsz és a szak- szövetkezet együttműködésé­nek lennének Qrkényben is távlatai. Tanyaközpontjukat 50 méter sem választja el egy­mástól. Csaknem „összeémeit” a szarvasmarha- és sertésistál- lók, ólak. Nyilvánvaló hogy más községek példájára itt is közeledniük kell a két gazda­ság vezetőinek és jobb megér­tést kell tanúsítanunk egymás iránt. A tszcs-k szakszövetkezetté válásáról nyílt véleményt mondott a párttitkár. „Jó, hogy ezt a szervezeti formát választották, de még erőtelje­sebb módon kell törekedni a közös földterület növelésére, a közös telepítésekre, beruházá­sokra, az alapok növelésére. Sajnos, a szakszövetkezet tag­jai közül nagyon kevesen dol­goznak a szakszövetkezetben. Gazdaságilag nem is kénysze­rülnek a közös tevékenységre, a közös munkába való bekap­csolódásra. Örkényben sok jó gazda van, akik egyéni föld­területükön kiválóan növelik a hozamokat. Sponga Ferenc, Sponga Illés, Deák Ágoston, Doricsák István jó példát mu­tat. Doricsák György, aki egyébként a szakszövetkezet vezetőségi tagja, 5,5—6 hold­ján olyan eredményeket ér el, hogy bárki csak csodálni tud­ja. Kistraktort vásárolt, autó­jával a terményeit szállítja s árulja kutakat fúratofct, alma- pincéjébe hűtőberendezést sze­relt fel. Persze a szakszövet­kezetben nem dolgozik, de nem is ér rá, annyi az elfog­laltsága otthon. Jó gazda és jó kereskedő. Ezért is tudott emeletes házat venni. Felkeressük Doricsák Györ­gyöt, de Örkényi házában csak a nagymamát találjuk. Az ud­varról így is megcsodálhatjuk a gépesített gazdaságot, a traktort, a kis „hűtőházat”. Sajnos, Doricsák György a szőlőben van — mondja az idős asszony. Egy óra múlva otthon lesz. Későbbi látogatá­sunkkor a kaput már berete­szelték a hívatlan vendégek elől. Az asszony, Doricsákné csak a kapuig ereszt be ben­nünket, s kelletlenül eltaná­csol a portáról. „Miért nem jelentették be magukat” — kérdezi. így sajnos le kell mon­danunk arról, hogy beszámol­junk a gazdálkodás eredmé­nyes módszereiről. Arról azonban nem, hogy megállapítsuk, a szakszövet­kezeti munkára való ösz­tönzés csak gazdasági erő­vel mehet végbe, s nem kény­szer útján. Abban a pillanat­ban, amikor a szakszövetke­zet konkurrálni tud a „ma­gángazdaságokkal”, már nem lesz „cikk” otthon kapál- gatni, földet művelni. És eh­hez a legjobb út a közös te­vékenység magas fokú szer­vezettsége, a közös beruhá­zások, telepítések szorgal­mazása. Jó lenne, ha Ör­kényben megbékélne egymás­sal a tsz és a szakszövetke­zet és közös erővel .fejleszte­né mezőgazdaságát és állat- tenyésztését. A kisüzemi szemléletet, amelyet, mint meglevő nehézséget említett Ihászt József elvtárs, az MSZMP járási bizottságának első titkára — csak így lehet megváltoztatni. Az emberek szocialista tudatáért, annak kialakulásáért gazdasági esz­közökkel harcolunk. A ter­melőszövetkezetnek és a szak- szövetkezetnek ezért kellene minden erővel a közös vál­lalkozások gyümölcsöző út­jára lépnie. Sajnos, a „külön út” pél­dáját találhatjuk meg még Alsónémediben is, ahol a 21—22 milliós öntözőberen­dezés közös működtetése pe­dig létérdeke a két szövet­kezetnek. Nagyszerű alkalom kínálkozna Újlengyel és Uj­hartyán számára a közös szarvasmarhatelep létesítésé­re, vagy Tatárszentgyörgy, Dabas volt gyóni része, Uj- hartyán és Újlengyel közös vállalkozására, amelynek ke­retén belül szőlőfeldolgozót építhetnének. KüLön-külön nem tudják elképzeléseiket megvalósítani, de együtt, kö­zös erővel minden bizonnyal felépülhetne a költséges be­rendezés. Minden szakszövetkezetnél dolgoznak kommunisták, erős és jól működő pártszerveze­tek vannak. Lépjenek talán először öle egységre a terme­lőszövetkezetbeli, vagy másik szakszövetkezet kommunis­táival, hozzanak létre ala­pot a gazdasági vezetők, szak­emberek barátságára, együtt­működésére, később az egész tagság közös erőfeszítésére. Korunkban csak a koncent­rált erőkifejtés hoz gyors gazdasági hasznot,' csak az teszi lehetővé a gyors „lépés­váltást”. Találunk-e jó példát a szakszövetkezet és a ter­melőszövetkezet közös tevé­kenységére a dabasi járás­ban? Igen, találunk, még­hozzá Bugyi községben. (SZ. i. d.) (Folytatjuk) Amsdeimöret Törökbálinton Hallottak már Amsden őszibarackról? Híres, ízletes gyü­mölcs. A Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdaságának munkásai a napokban kezdték meg szüretelését. Ebből a fajtá­ból mintegy hatvan mázsás holdankénti átlagra számítanak. Az idei őszibarackterv pedig 400 vagon, melynek 70 százaléka hűtőkocsikban, hűtővagonokban tölt el pár napot — utazással, mivel exportra kerül. A gazdaságban gyakorlati munkán vesz részt a tatai Mező- gazdasági Szakközépiskola. Tanulói segítenek az őszibarack- szedésben. (Foto: MTI—Hadas)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents