Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-22 / 167. szám

Pts T nit.yn i: { 19ti9. JULIUS 22., KEDD IV okiildöttség Moszkvából Polina Alekszejevna Voro- nyinának, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettesének vezetésével hétfőn öttagú nőküldöttség ér­kezett Budapestre, a Főváro­si Tanács meghívására. A vendégeket a repülőtéren Csi- kesz József né, a Fővárosi Ta­nács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, dr. Prieszol Olga, a Budapesti Pártbizott­ság osztályvezetője és Ladá­nyi Mihályné, a Fővárosi Ta­nács vb-főosztályvezetője fo­gadta. CEGLED A kultúrházban is nyár van 1 FILMESEK NEM PIHENNEK — Milyen nyári programot kínál a ceglédi Kossuth Mű­velődési Központ? — kérdez­tük az ott dolgozó munkatár­saktól. És mindjárt követke­zett a második kérdés. Nyár közepe van, itt a megérdemelt pihenés ideje, egyáltalán mű- ködnek-e az egyébként nép­szerűségnek örvendő klubok, tanfolyamok, szakkörök ? Ha igen, van_e látogatottság? Hi­szen ilyenkor, aki teheti, sze­di a sátorfáját, és ha nem többre, két hétre elhagyja a városit... — A Kossuth Művelődési Központ ajtaja egész nyáron nyitva áll a szórakozni vágyók előtt — mondották. — Akik pedig szabad idejüket haszno­san akarják eltölteni, azok is megtalálhatják — az érdeklő­dési körüknek megfelelő — időtöltést. Rendszeres foglalkozás vár­ja a filmművészeti és az ama­tőr kisfilmes klub tagjait. Akik a fotózás művészetébe akarnak betekintést nyerni, azok előtt is nyitva áll az aj­Bemutatjuk népköztársaságunk intézményeit (9) A bíróságok SZOCIALISTA BÍRÓSÁGI rendszerünk első átfogó tör­vénye az alkotmány, amely VI. fejezetében lerakta a mai bírói szervezet alapjait. Az al­kotmányra épül a bírósági szervezetről szóló alapvető törvényünk, az 1954. évi II. törvény is. Hazánkban az igazságszol­gáltatást a Magyar Népköz- társaság Legfelsőbb Bírósá­ga, a megyei bíróságok és a járásibíróságok gyakorolják. Már az alkotmány utal arra, hogy a törvény az ügyek meghatározott csoportjára kü­lön bíróságok létesítését is elrendelheti; ilyen külön bíró­ságok a katonai bíróságok. A bíróságok között vannak olyanok, amelyeknél a per megindul, amelyek tehát az első ítéletet hozzák; ezek az első fokon eljáró bíróságok. Vannak viszont olyanok, ame­lyekhez csak akkor kerül az ügy, hogyha az elsőfokú íté­lettel szemben jogorvoslatot terjesztenek elő. Ezek a fel- lebbviteli bíróságok, amelyek­nek ítélkező tevékenysége arra irányul, hogy felülvizs­gálják az elsőfokú bíróságok döntéseit. BÍRÓI szervezetünk alapegysége a járásbíróság. Egyes városokban, illetve Bu­dapest kerületeiben a járás- bíróságokkal egyenlő jog­állású és hatáskörű városi, illetve városi kerületi bíró­ságok működnek. A járásbíró­ságok (városi, városi kerületi bíróságok) mindig első fokon eljáró bíróságok. Általános hatáskörű bíróságoknak is ne­vezik őket; ez azt jelenti, hogy mindazokban az ügyekben ítélkeznek, amelyeket vala­melyik törvény kifejezetten nem utal más bírósági szerv hatáskörébe. A MEGYEI BÍRÓSÁG (Bu­dapesten a vele egyenlő jog­állású és hatáskörű főváro­si bíróság) első fokon azok­ban az ügyekben jár el, ame­lyeket a törvény kifejezetten a hatáskörébe utal, másod­fokon pedig a járásbíróságok (városi, városi kerületi bíró­ságok) ítéletei, határozatai ellen beadott fellebbezések, óvások tartoznak a hatáskö­rébe. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG a Magyar Népköztársaság leg­főbb bírói szerve. Hatásköre négyirányú. Első fokon ítél­kezik a törvény által hatás­körébe utalt, illetve a leg­főbb ügyész által előtte kez­deményezett kiemelkedő fon­FEL\ FTElRf KERESÜNK férfi munkaerőket 77 éves kortól textilfestő és kikészítő munkakörbe betanítón munkásoknak Mjea, keie-eti lehetősek Albérleti szobérOI koriiioskoOnnk le!en“ke?e< legeiben! HAZAI PAMUTSZÖVOGVAR Budapest IV„ Baross u. 99. tosságú ügyekben. Dönt a megyei (fővárosi) bíróság és a külön bíróságok ítéletei, ha­tározatai ellen benyújtott fel­lebbezések (fellebbezési óvá­sok) ügyében. Dönt a Leg­felsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a bíró­ságok jogerőre emelkedett íté­letei, határozatai ellen emelt törvényességi óvása felett, s végül elvi döntéseket hoz, és ezekben a bíróságokra kö­telező irányelveket állapít­hat meg. A bíróságok tanácsokban ítélkeznek. Az első fokon el­járó rendes bíróságok egy hivatásos bíróból és két né­pi ülnökből álló tanácsok­ban, a másodfokon eljárók pedig három hivatásos bíró­ból álló tanácsban hozzák íté­leteiket. Mint ismeretes, a közel­múltban zajlottak le ország­szerte a népi ülnökválasztá­sok. A népi ülnökök (számuk országosan mintegy 18 000) megválasztásuk alapján nem kerülnek munkaviszonyba, lé­nyegében társadalmi tevé­kenység formájában látják el bírói megbízásukat. A bíró­ság elnöke által megállapított sorrendben vesznek részt az ítélkező munkában, egy évben azonban — fontos és kivé­teles ok nélkül — legfeljebb egy hónapra vehetők igény­be. Azt tervezik, hogy a ko­molyabb pereket a jövőben úgynevezett „nagy tanács­ban” két szakbíró és három népi ülnök közreműködésével lenne helyes tárgyalni. A je­lenlegi büntető eljárásban az úgynevezett előkészítő szakban a bíróság döntő többségében jogi kérdéseket vizsgál. Ezért ésszerű az az elgondolás is, hogy a bíró­sági ügyeknek ebben a sza­kaszában felesleges a népi ülnököket igénybe venni; he­lyesebb, ha ők az érdemi dön­tésnél vannak ott, magára a tárgyalásra koncentrálják a figyelmüket. ALKOTMÁNYUNKNAK és a Magyar Népköztársaság bí­rósági szervezetéről szóló 1954. évi II. törvénynek a hi­vatásos bírák és népi ülnö­kök választására vonatkozó rendelkezései még nem lép­tek teljes egészükben hatály­ba. Ez idő szerint a népi ül­nököket, továbbá a Legfelsőbb Bíróság elnökét választják, a többi hivatásos bírói állásokat pedig kinevezés útján töltik be. Ha a bírósági tevékeny­ségről szólunk, említsük meg azt is, hogy hazánkban je­lenleg több szerv végez igaz­ságszolgáltatási jellegű tevé­kenységet; különböző jogvi­tás ügyekben gyakran pár­huzamos hatáskörrel rendel­kezik a bíróság, a szabály­sértési hatóság, a társadalmi bíróság, a munkaügyi döntő- bizottság, a gazdasági döntő- bizottság stb. Tevékenységü­ket több szerv — lényegében egymástól függetlenül — irá­nyítja. Az illetékes szervek most foglalkoznak azzal, hogy a felesleges széttagoltságot, párhuzamosságokat miként le­hetne megszüntetni. Dr. Újlaki László tó. Hiszen a fotózásnak, most van itt igazán az ideje, gaz­dag a nyár témaválasztéka. — Működik-e az ifjúsági klub? — Természetesen. Igaz, a csütörtöki összejövetelen nincs „telt ház”. Itt jobban érezhető a nyár. A fiatalokat jobban csalogatja — és ez természet« is — a strand, a kirándulás és a jó értelemben vett kereseti lehetőség. Sok fiatal dolgozik, s „nem szokta a cigány a szántást” alapon, bizony — különösen a diákoknak — nem sok kedvük marad a csütörtöki összejöve­telekre. Hetvenöt tagja van az ifjúsági klubnak. Egy-egy es­tén most 15—20 fiatal látogat­ja, akik szívesen veszik bir­tokukba a magnót, a lemezját­szót, az asztali focit. Augusz­tus végén, szeptember elején aztán elkezdődik a harc a szó­rakoztató játékokért. És tart egészein május végéig __ ( cs — i) Ilyen óriási butéliákban — azaz üstökben — főzik a sört Kőbányán. Nyersanyaga az árpa és a komló, megyénkben is jócskán terem: a „leve” azonban még gyakran hiánycikk a vendéglőkben. (Foto: Urbán.) Mónus állt a tapétaajtó előtt, azt várta, hogy kinyíljon. Nem hívatták. Ö kért kihallgatást az akadémia parancsnoká­tól. Amíg ismételgette magában: hogyan fog jelentkezni, iz­gult. Többszörösen izgult. Nagy dolog az akadémia parancs­noka elé járulni. Meg tegnap óta mintha elektromossággal töltötték volna fel az agyát. Gondolatai cikáztak. Minden kö­rülményt latra tett. Az őrület környékezte. Hát ha mégis igaz ... Az lehetetlen. Szidta is magát, miért engedett a párttitkárnak. Azt mondta: „olyan kommunistákra van szüksége a hadseregnek, mint amilyen te vagy Mónus elvtárs”... Itt az akadémián, ahol még azt is lenyomozzák, hogy ki volt az illető ükapja, nem lehet elhallgatni semmit. Pedig ő igazán nem felelhet sógoráért. Még akkor sem, ha miniszter- helyettes. Igaz, több volt mint sógor. Elvtárs és barát. Kinyílt a tapétaajtó és a segédtiszt intett, hogy bemehet. Mónus leplezve remegését, megállt a vezérőrnagy előtt. — Vezérőrnagy elvtárs jelentkezem, államtitkot kell kö­zölnöm. A vezérőrnagy meglepődötten hallgatott és hellyel kínálta Mónust. — Tegnap hajnalban letartóztatták a sógoromat.... A parancsnok tanácstalanul figyelt. Gondolatait rendezte, aztán megszólalt. — Tudomásul vettem. Erről senkinek nem kell beszélni. Őszintén szólva nem értem. Lehet: tévedés az egész. Meg különben is. Érti, hogy az ilyesmit, bizalmasan sem kell el­mondani. Menjen vissza a foglalkozásra. Tanuljon. És ameny- nyire lehet, függetlenítse magát az esettől. Hamarosan avatás lesz. Mint tisztre, önre is sok kemény feladat vár. Mónust kicsikét megnyugtatták a vezérőrnagy higgadt szavai. Jó volt elhinni, hogy valóban lehetséges, csak téve­dés az egész. Talán napokon belül minden rendeződik. — Van még valami jelentenivalója? — kérdezte a vezér­őrnagy. — Nincs. A parancsnok bizonytalanul mosolygott, kezet fogott Mó­nussal és az távozott. Az órát, a mindig nevető szakaszparancsnok szakította meg. Jelentette a tanárnak, hogy Mónust hívatják. Pár perc múlva Mónus Pista keresztkérdések pergőtü­zében állt. Arra gondolt, hogy micsoda egyenlőtlen játszma ez. Négyen faggatták. Valami különös vallomást akartak be­lőle kicsikarni. Két óra hosszat tartott az idegek játéka. — Értsék meg — mondta Mónus, felrúgva a katonai kö­töttségeket —, semmi olyat nem tudok mondani, ami önöket érdekelné. — Hogy beszél!? — förmedt rá az egyik főhadnagy. — Azt hiszem, még egyenruhában van. Válogassa meg a sza­vait, mert gondolom hallott róla, hogy tudunk mi másképpen is társalogni... Mónus Pista életében most először érezte a félelmet. Gon­dolatában felidézte a vezérőrnagy szavait. Pár óra telt el azóta és most itt van ... A hálóteremben Mónus pakolt. Felszerelését szedte ösz- sze. Egy elbocsátó cédulát kapott, azt kellett végig hurcolni a fegyvermestertől, a könyvtárosig: hogy hiány nélkül hagyja el a tanintézetet. — Miért szerelsz le? — fagatta Tobak Jóska barátja. Mónus mosolygott és zavarát leplezve magyarázta: — Tudod, a párt más területre küld. — S amíg ezt ki­mondta, fülig vörösödött, mert tudta; most hazudik. — Melyik az a más terület? — Még nem közölték velem. Egy aktatáskával hagyta el az akadémiát. Arra gondolt, villamosra száll, úgy gyorsabban otthon lesz. Aztán mégis gyalog bandukolt, hogy később érjen haza, mert otthon olyan minden, mintha temetés lenne: az anyja az egyik sarokban sír, nővére a másikban zokog. Pista a parkhoz ért és leült egy padra. Kábult. Ügy érez­te magát, mintha sokat ivott volna. Révetegen bámulta a homokban játszadozó óvodásokat. — Lám — suttogta maga elé — az élet megy tovább. Milyen érdekes is az élet. Egy kézlegyintéssel ketté lehet vágni. Igaz is. Mihez kezdek?... Mihez? A Lámpagyárba nem mehetek vissza. Ott mindenki ismer. Csak röhögnének rajtam és'mondogatnák: „Mónus Pista felmászott az uborka­fára és letörött alatta az ág!” Kimerültén botorkált haza. A pasaréti villa már nem volt olyan mint két nappal ezelőtt Az őr eltűnt a ház előtt bódéjával együtt. A kertben is szomjasan haldoklott a sok nyári virág. o Mónus Pista elindult a Váci úton. A gyárban a személyzetist kereste. VINCZE GYÖRGY: A kihagyott hely — Szerszámkészítő? Kell a jó szerszámos. Eddig hol dol­gozott? — Régebben a Lámpagyárban dolgoztam. — De most hol dolgozott? — A hadseregben voltam. — És miért jött el onnan? — El kellett jönnöm, leszereltek. — Nem értem, most amikor annyira toboroznak, magát meg leszerelték? — Megbocsát. Nem mindegy, hogy szerszámkészítő hon­nan jött? — Túl agresszív a kérdése!? — A személyzetis kitessé­kelte az irodából. Az újpesti Duna-parton ült Pista. Egy kivénhedt gőzös uszályokat vonszolt maga után. Nézte a hajót. Alig cammo­gott. Kavicsokat dobált a vízbe Azon tanakodott, hogy mára elég volt a kilincselésből. Még két napot rászán a próbálko­zásra és ha nem sikerül a szakmában elhelyezkedni, akkor beáll valahová segédmunkásnak. A munkanélküliség elveszi az ember erejét. Munka nél­kül legyengül az ember testileg, lelkileg, hiszen úgy teng a világban, mint felesleges senki. Akire nem számítanak az már lényegében nem is él... Gondolatai ismét felkavarták. Abban azonban még min­dig bízott, amit a vezérőrnagy mondott: lehet tévedés az egész... ... Egy hét múlva elhelyezkedett Kőbányán. Furcsa volt is­mét üzemben dolgozni. Aztán megszokta. Csak a délutánok voltak hosszúak. Amikor hazaért újra és újra megtámadták a gondolatok. Ilyenkor letette a könyvet és nézte a plafont, mintha jövendőt akart volna leolvasni róla. Tobak Jóska járt már Mónuséknál. Az avatás napján délután kultúrműsor volt a szabadtéri színpadon. Ő nem oda ment. Mónusékhoz indult Pasarétre. Izgult a Pistával való találkozás előtt. Amíg a kaputól a villáig ért, azon tanako­dott, miként is kezdje. Becsengetett. Az ajtó kinyílt. Idegen férfi jelent meg. — Kit keres? — kérdezte. — Mónusékat, — felelte. — ök már régen elköltöztek innen.. ..Vagy ha úgy tet­szik: elköltöztették őket. Unottan, közönnyel beszélt a férfi. Tekintetével végig­mérte Tobakot. — Valahol a déli környékén laknak. Tobak érezte, hogy a költözködés és a költöztetés különb­sége sok mindent magában rejthet. A Nagyegyed utca egyik bérházának hatodik emeletén megtalálta Mónusékat. Pista a szobában olvasott, aztán felemelte tekintetét. Az újdonsült tisztet vette szemügyre. Tobak nem tudott szólni. Mereven állt. mert érezte, hogy Pistában — megjelenésével — hegedő sebeket tépett fel. Mónus segítségére sietett. — Elegáns vagy. És a többiek? — A többieket is felavatták. Csak Cserest, tudod, azt a különcöt, őt leszerelték. A te helyedet kihagytuk. A körletben is, meg az étkezdében is. Ügy hírlett, visszajössz. De most már végre, beszélj. — Jó; természetesen számítok a diszkréciódra. Mónus elmagyarázta sogora ügyét. Keze remegett. És most fél év távlatából is a vezérőrnagy higgadt szavai jutot­tak eszébe. Talán tévedés' az egész... Mónus és Tobak évekig nem látták egymást. Ezerkilenc- százötvenhat november közepén találkoztak ismét. Pista pu- fajkában volt, nyakában géppisztoly. Másodmagával akart fellépni egy teherautóra. Társa idősebb férfi volt Szintén pu- fajkában, géppisztollyal. Pista bemutatta Tobaknak. — A sógorom. Nem beszélgethettek sokáig. Teherautóra szálltak. Sokan voltak. Munkások. Valamennyien pufajkában, géppisztolyo- san. A teherautó elindult. A ködös pesti utcába belehasított a dal: — Fel vörösök, proletárok ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents