Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
1969. JÚLIUS 22.« KEDD "%f£írlav> A vasárnapi műszak mérlege: 350 vagon gabona Meggyorsult az aratás az állami gazdaságokban is Megyeszerte kihasználták a t kedvező időjárást az aratók: [ több mint 290 termelőszövetkezeti kombájn tartott vasárnapi műszakot a gabonaföldeken. Sokhelyütt már hajnalban — mihelyt a felszikkadó harmat engedte — munkába álltak az arató- cséplőgépek, s ahol a be- takarítaniraló megkívánta, alkonyatig dolgoztak. Kusza Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője szerint körülbelül 2500 holdról vágták le a termést, s 350 vagon gabona került biztonságba, fedél alá. Foton, Törökbálinton, de a megye sok más mezőgazdasági üzemében már a búza betakarításával is végeztek. Komolyabb fennakadásról, géphibásodásról nem érkezett jelenvís, a száraz, meleg idő a kombájnszérűk és a felvásárló telepek dolgozóinak gondját is enyhíti. Csökkent a gabona nedvességtartalma, a homokosabb területekről közvetlenül a kombájn mellől szállítják raktárba a szemet. Pest megyében, mint legutóbb hírül adtuk, az őszi kalászosok egyharmadát takarították be a termelőszövetkezetek. Az állami gazdaságokban ennél valamivel jobb az arány, — az árpa learatásán kívül a búza 35 százaléka került le a földekről. Erdőss Andor, az Állami Gazdaságok Pest-Nóg- rád megyei Főosztályának igazgatóhelyettese közölte: úgyszólván valamennyi aratási munkát kombájnnal végeznek, száz százalékos a gépesítés foka. A betakarítás — most már nálunk is zavartalan, az arató-cséplőgépeket nyomon követik a szalmalehúzó meg a kazlazó brigádok. Hántják a tarlót, vetik a másodnövények magját. Ami a terméseredményeket illeti, azok gazdaságonként meglehetősen változóak. Kiemelkedően jól fizet a gabona a gödöllői tangazdaság és a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság tábláin. s. p. VALASZ CIKKÜNKRE Föloldódik a kesernyés íz A lap július 13—i, vasárnapi számában cikk jelent meg Pa- dányi Anna tollából „Némi kesernyés íz” címmel. Ezzel kapcsolatban közölném észrevételemet. A cikk alaphangjával általában, különösein végének segítő optimizmusával egyetértek. De van benne néhány olyan kitétel, amely téves informáltságból származhat. A Vaskohászati Gyárépítő Vállalatnak nincs Nagykátán részlege. A vállalat gyáregysége Tápiószelén van. Ami a konfekcióüziem építését illeti, sem a megyei, sem a járási pártbizottságnak nem volt célja, hogy az ingázást a nagykátai járásban megszüntesse. A cél az volt, hogy a nem foglalkoztatott, szakképzetlen, főleg női munkaerőt fokozatosan munkához juttassa. Tehát a helyi iparosításnál általában nemcsak az a lényeg, hogy tavaly körülbelül hatszáz ember megszűnt ingázó lenni a járásban, s ebből Nagykátára is jut egynéhány, hanem az, hogy mintegy két Szervezettebb gazdálkodás — nagyobb jövedelem (LJ A tszcs-k szakszövetkezetekké válásának néhány tapasztalata a dabasi járásban A dabasi járásban ez év tavaszáig 12 termelőszövetkezet és 11 termelőszövetkezeti csoport működött. 1969 tavaszán a 11 tszcs szakszövetkezetté alakult át. Mi tette lehetővé az új gazdálkodási formára való áttérést? Milyen előnyökkel jár a tagság számára az új szervezeti forma? Milyen problémákat kell megoldani a szakszövetkezetek és a termelőszövetkezetek kapcsolataiban? Ezekre, és sok más kérdésre kerestünk választ a dabasi járásban. Ihászi József elvtárs, az MSZMP járási bizottságának első titkára a szakszövetkezetté válás gazdasági okait elemezve rámutatott: a dabasi járásban az alacsonyabb típusú mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági és politikai jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy a szövetkezeti gazdaságok használatában vagy tulajdonában álló összes földterületnek több mint 60 százalékán gazdálkodnak. Gazdálkodásukra az évről évre bővülő közös tevékenység jellemző. Valamennyi üzemnél kialakultak a termelőszövetkezeti gazdálkodási forma elemei, mint például a közös nagyüzemi terület, táblás gazdálkodás, nagyüzemi agrotechnika, gépesítettség, közös állattenyésztési telepek. A közös tevékenységnél a termelőszövetkezetekhez hasonló üzemi szervezettséget alakítottak ki, gazdálkodásuk színvonala általában megközelíti a tsz-ekét, sőt, egyes esetekben meg is haladja. Az újhartyáni szövetkezet borai ma már országos hírűek, közismert az Örkényi szamóca, az újlengyeli alma, a tatárszentgyörgyi spárga, a bugyi paprika, a dabasi uborka. Az ócsaiak kiváló baromfitenyésztésükkel, az alsónémediek sertéstenyésztésükkel hívták fel magukra a járás határain túl is a figyelmet. Megértek tehát a szervezeti változás gazdasági feltételei. Bujáki János elvtárs, az MSZMP járási bizottságának titkára érdekes számokkal bővítette ki az elmondottakat. 1561-ben a tszcs-knek alig volt erőgépük, 1965-ben 56-ra, 1969-re pedig 90-re emelkedett számuk. Majdnem minden szakszövetkezet saját kombájnjával aratja gabonáit. A tszcs-k közös vagyona 1964- ben 55 millió 383 ezer forint volt, 1968-ban pedig már 138 millió 178 ezer forint. 1964- ben a beruházások értéke 38 milliót tett ki, 1968-ban már 91 milliót. A tszcs-k tiszta vagyona 1964-ben 23 millió volt, 1968-ra 65 millióra emelkedett. A gazdaságok ‘erősödését jelezték a közös telepítések is: a szakszövetkezeteknek jelenleg 786 hold szőlőtelepítésük és 602 hold közös gyümölcstelepítésük van. A juhállomány megközelíti a 2000 darabot, a kocaállomány 115, és ennek 1300 körüli szaporulata van. A szarvasmarha-állomány 296. A gazdasági alapok nagymértékű erősödése is feszítette már a tszcs-k kereteit és átalakulást sürgetett. Bujáki János elvtárs hangsúlyozta: a szakszövetkezetté válás legdöntőbb tényezőjének a közös tevékenység erősödését tartották. Ennek érdekében valamennyi helyszíni beszélgetéskor a közös üzemi területek növelését javasolták a gazdasági vezetőknek. Jellemző a most már szakszövetkezeti tagság egyetértésére, hogy 1970. január elsejével további 3800—4000 hold szántó- területtel növekszik a szövetkezetek közös területe. Ezzel a dabasi járásban a szakszövetkezetek közös üzemi területe 20 ezer kát. hold körül lesz. Mit jelent ez a szakszövetkezeteknek ? ... Például az al- sónémedi „Kossuth” és „Zöldmező” szakszövetkezetek 700— 700 kh. szántóval növelik közös gazdaságukat, s ez lehetővé teszi számukra a tizes öntözőfürt 1650 kát. holdjának teljes, közös üzemeltetését. A bugyi „Egyetértés” szakszövetkezet 500 holddal növeli közös gazdaságát, de növeli a dabasi „Törekvés”, a „Gyóni Géza”, az Örkényi „Béke”, a táborfalvi „Petőfi”, a tatárszentgyörgyi „Úttörő”, az újhartyáni „Új Élet”, az újlengyeli „Aranykalász” is. Több helyen a szántó 25 százalékában jelölték meg a közös területhez való hozzájárulást és a tagi gazdaság felső határértékét 8 kát. holdban állapították meg. A tartalmi változásokról a járási pártbizottság első titkára a következőket mondotta: — A dabasi tszcs-k már meg alakulásukkor átlépték az alacsonyabb típusú gazdaságokra jellemző határokat. Most, szak- szövetkezetekké való szerveződésük alkalmából a közgyűlések jóváhagyták az alapszabályok változtatását, kimondták, mennyi földdel köteles a tag a közöshöz hozzájárulni. A közös területek növelése, az alapok növelése, a tsz-ekkel való közös beruházások keresése lett a cél. De az emberek tudatában élő maradi szempontokat is le kell még küzdeni a továbbfejlődés érdekében. Melyek ezek a visszahúzó tendenciák, milyen alapokon keletkeztek? Szüts I. Dénes (Folytatjuk) év alatt több mint kétezer új munkahely létesült a járásban a helyi munkaerő foglalkoztatására. Kétségkívül — a cikk elején felsorolt okok miajtt — ez Nagykátán nehezebben ment, de a Telefongyár kihelyezett részlegén kívül már az építés szakaszában is 60—100 nőt időszakosan foglalkoztatott a Ceglédi Szeszipari Vállalat most épülő szárítóüzeme. Bedolgozás is van a községben, budapesti háziipari ktsz-ek részére. A Telefongyár idehozatala azért is előnyös, mert a gyár háromszor annyi nőt tud majd foglalkoztatni, mint a kézműipari vállalat tudott volna: ha nem lettek volna gondok a konfekcióiparban, akkor is meg kellett volna tenni ezt a lépést. Csak a hitelesség kedvéért jegyzem meg, hogy nem a megyei tanács, hanem a járási pártbizottság lépett közbe a megyei pártbizottság segítségével, hogy a konfekcióvállalat igen erős ellenállását leküzdve, amelyet bizonyos megyei szakosztálytanácsi illetékesek is támogattak, vegye meg a Telefongyár a nagykátai üzemet. Kicsiben egy olyan eset volit ez, minit a Kortársaink című film problematikája. Egy kevés reménnyel kecsegtető, de már megkezdett folyamatot kellett leállítani, s egy jobb, korszerűbb, társadalmilag hasznosabb folyamat vágányára átállítani. Ilyesmi előfordul az életben, s a „Kesernyés íz” is oldódik, amint az emberek azt látják, hogy számításaikat a másik alternatívában is megtalálják, talán jobban, mint abban, amibe beleélték magukat. Elvtársi üdvözlettel Antalfia Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt nagykátai járási bizottságának első titkára ,E2erentei láz"-ban égünk? A monori szénellátásról Kisebbfajta filmforgatáson érzi magát az ember, ahol mindennap ugyanazt a tömegjelenetet ismétlik. A hajnal óta a TÜZÉP előtt várakozó emberek körében a vélt vagy való sérelmek közül mindig ugyanaz a kérdés ütközik ki: — Miért nincs elegendő berentei szén? Amikor felkerestem Barta Lászlót, a monori TÜZÉP-te- lep vezetőjét, már vége volt az aznapi ,forgatásnak” az ostromlott pénztár üvegablaka előtt — csend fogadott. — Mindjárt elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy a valóságos helyzet egyáltalán nem igazolja a látszatot. —, mondja a telepvezető. Az alapvető ok: hogy a közkedvelt német brikett exportálását, mint erről már korábban olvashattunk is, az ottani hazai igények megnövekedése miatt beszüntették. Ezt követően soha nem tapasztalt mértékben megnövekedett a hasonlóan jó minőségű berentei kockaszén iránti kereslet. Olyannyira, hogy a számos más széníajta ellenére, a vevők nagyobb része csak be- renteit keres. Minden erőfeszítésünk ellenére is, meg kell értetnünk azt, hogy a berentei bánya egymaga nem képes ellátni hiánytalanul az ország valamennyi TÜZÉP-telefrét — így a monori telepet sem. Ezt a körülményt aztán egyes „jól értesültek” igyekeznek félremagyarázni, pánikhangulatot keltenek a szénigénylők körében. Hovatovább, ahogy itt megyfigyelhettem, valóságos „új munkaág” alakult ki. Vannak megbízott figyelők. akik a különböző tényleges vagy kitalált információk alapján tudni vélik, hogy melyik állomáson vesztegel, vagy mikor érkezik Monorra a várt szállítmány. Ök aztán „megbízóiktól” felveszik a pénzt meg az utalványt, s heteken át már hajnalban helyet bérelnek a kapu előtt. Nem beszélve arról, hogy szoros kapcsolatot tartanak a fuvarosokkal, hogy együttes erővel, azonnal rácsaphassanak a szállítmányra. A „berentei láz”-ban égők pedig busásan megfizetnek az effajta protekcióért. Ügy látszik, a „berentei ügynökség” a legjobb üzlet ezekben a napokban. — Tehát kevés a berentei szén? — A fenti okokat ismerve, ismét csak azt mondhatom, hogy ebből a szénfajtából a jövőben sem tudjuk kielégíteni a mesterségesen felfokozott igényeket, annak ellenére, hogy a rendelt szén mennyiségének 30 százalékát teszi ki. Megnyugtatásul szeretném felhívni a lakosság figyelmét egy másik „elfelejtett” berenteire. a dióformájúra. Minden tévhit ellenére, minősége ugyanaz. Vagy készséggel ajánlhatom még a nemesített várpalotai lignitet. Ettől sem kell idegenkedni, mert annak ellenére, hogy lignitnek hívják, nemesített eljárással, 30 fokkal magasabb kalóriaértéket lehet vele elérni, mint a „legendásnak” hitt berenteivel. Igen, a tüzelővásárlók fedezzék fel végre, hogy nemcsak berentei van a „világon”. Baky László Tanulságok, több félévre A z egyszerű megállapítás önmagában sokatmondó: az Egyesült Izzó Tv Képcsőéi Alkatrészgyára hosszú évek óta most első ízben teljesítette féléves termelési tervét. Az egyszerű megállapítás azonban rendkívül bonyolult tevékenység, sokféle fáradozás, szellemi és fizikai erőfeszítés végső summázata, s az eredményben része van a gyár vezetésének épp úgy, mint a különböző üzemek irányítóinak, s a szakmával most ismerkedő fiataloknak. A sikeres első félév számokba foglalható adatai meggyőzőek. A váci gyár öt százalékkal teljesítette túl termelési tervét, s ez pénzben tizenegymillió forint többletnek felel meg. Az alkatrészgyártás 1,3 százalékkal, a képcsőgyártás 3,2 százalékkal, míg az üveggyár 29,5 százalékkal teljesítette túl az év elején megszabott programot, s a tervezettnél például négyezerrel több, ösz- szesen 140 ezer képcső készült az első félévben. Akik ismerik a képcsőgyár múltját, jól tudják, hogy évről évre ellentmondásosan, „fekete” első, s „fehér” második féléveken át vezetett az út, s a mostani első félévi tervteljesítés ezért is fontos fegyvertény. Ezért is, de: más tanulságokért is. Éppen az eredmények, az első menet megnyerése serkenti — sőt: kötelezi: — a képcsőgyári kollektívát arra, hogy mérlegelje az összetevőket, megkeresse azokat a csomópontokat, melyekből kiindulva tovább építheti az egyenletes termelés útját. Az első félévi eredmények ugyanis magukban hordják a feszültségeket, a gyáron belüli, s kívüli ellentmondásokat, s jó néhány olyan tapasztalatot is, melyek bátran állandósíthatok, korántsem csak képcsőgyárf Sajátosságok. A feszültségek, s átmeneti kiegyensúlyozatlanságok meglétét igazolja, hogy a gyár — hasonlóan majd’ minden iparvállalathoz — a második negyedévben jóval erősebb tempóban dolgozott, mint az elsőben, s hogy júniusban végképp hajrát diktált — igaz, a hagyományos kéthetes leállásnak is része volt ebben —, hiszen 19,5 százalékkal túlteljestette az e hónapra megszabott termelési feladatokat. Az egyenletes, csúcsok és hullámvölgyek nélküli termelési ritmus megteremtése érdekében tehát sok a tennivaló, ám öreg hiba lenne erre csakis a gyáriakat noszogatni. Az egész nagyvállalati szervezetnek tökéletesebben kell lélegeznie ahhoz, hogy Vácott is egyenletes ritmusra válthasson a kollektíva; legyen elég anyag, a megrendelt gépek, kooperációs alkatrészek időben érkezzenek stb. A másik, s ugyancsak nem másodrendű tanulság, hogy a gyár különböző egységei között igen nagyok az eltérések, s így nyilván a leterhelés mértéke is elütött a hat hónap folyamán, önmagában persze nem baj, hogy az alkatrészgyártáson belül a dumetgyártás 9,9 százalékos túlteljesítéssel listavezető, s az sem, hogy a kísérleti időszak megrövidítésével az üveggyár 29,5 százalékos túlteljesítést volt képes elérni. A túlteljesítések egyrészt a kollektíva tettrekészségét, másrészt a kapacitások rugalmas kihasználását, a gyári szervezet igazodó képességét tanúsítják, de baj lenne nem észrevenni a túlteljesítésben rejlő negatív részt is. Nevezetesen azt, hogy tökéletesíteni kell a tervezési munkát, csökkenteni a termék iránti igények előrejelzése, s a meglevő kapacitások kihasználásának előzetes megtervezése közötti eltéréseket. Van ellenpélda is: a képcsőgyártás is túlteljesítette termelési tervét, de valamennyi típusból majdnem azonos mértékben, azaz az előzetes kalkulációkat később, a valós igények alapján nem kellett korrigálni. Az, hogy eigy-egy gyár, vállalat terve manapság nem szentírás, természetesen velejárója a gazdaságirányítás mai rendjének, a termelési szervezet fokozódó rugalmasságának, a piaci, fölhasználói igények jobb figyelembevételének és kielégítésének. Jó is, hogy nem szentírás a terv, hogy nem előre meghatározott sémákhoz faragjál, a valóságot, hogy abból a termékből akarnak sokat kibocsátani, amelyre rendelés van, amelyre kereslet mutatkozik. Ott azonban, ahol ismétlődnek a túl nagy túlteljesítések, a szervezettségre érdemes figyelmet fordítani, hiszen vagy „álátérvézite'fc”,' vagy piackutató tevékenységük nem volt eléggé körültekintő. Azért hangsúlyos ez, mert egy-egy termelőegységet átmenetileg lehetséges túlterhelni, hosszú távon azonban csak kedvezőtlen következményekkel egyetemben. A z lehet a látszat, hogy jól '*■ dolgoztak a képcsőgyáriak, hát most — „megkapták érte”. Szó sincs erről, hanem' éppen az elért eredmények megbecsüléséről. Mert biztató volt ez az első félév, s tiszteletre méltóak a benne sűrűsödő erőfeszítések. Egyetlen dolog ellen hadakozunk. Az- ellen, hogy akár a képcsőgyárban, akár másutt, úgy véljék: ha teljesítettük, amit terveztünk, s még inkább, ha túlteljesítettük, akkor minden rendben van. Az eredmények elemzése, a lehetséges hibaforrások fölkutatása, a jövőbeni veszélyek megelőzése ad valós megbecsülést az eredményeknek, s főként: ez teremt alapot a további sikerekhez. Mészáros Ottó A húszezredik... A Vörös Csillag Traktorgyárban elkészült a 20 ezredik dömper. Az első dömpert 1951-ben készítették, ettől az évtől kezdve gyártják folyamatosan. A húszezredik — a világ számos országában ismert típusból, — a Dutra nevű konstrukcióból készült. A nevezetes dömpert ünnepélyes keretek között adták át az Avtoexport magyarországi képviselőjének (MTI foto.)
