Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

Utcai névtáblák nyomában Számozzák a házakat Az egész világon tíz éven­ként tartanak népszámlálást. Hazánkban 1970. január 1-én kezdődik. Ez a munka sok gondot, feladatot ró a taná­csokra. Mindenekelőtt rend­szerezniük kell az utcaneveket és a házszámokat. Hogy a munkát megkönnyítsék, jel­zőtáblákat helyeznek el azok­ban az utcákban, ahol a ré­giek használhatatlanná vál­tak, és a házszámozások hiá­nyosságait is pótolják a ré­gi és az új épületeken. Arany és gyémánt oklevelek Oroszváry János és Szabó Dezső nyugdíjas pedagógusok 50 évvel ezelőtt, 1919-ben, Marton Pál 60 éve, 1909-ben szerezte meg tanítói oklevelét. Eredményes működésükért az új tanév elején arany, illetve gyémánt oklevelet kapnak. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1969. JÜLIUS 19., SZOMBAT it NEEE napirendjén : Az ipari tanulók helyzete jfaSálj/íii nivtf a helfjiiket! A járási és városi Népi El- j lenőrzési Bizottság napokban tartott ülésén a kisiparosok tanulóinak munkakörülmé­nyeivel foglalkozó vizsgálat anyagát tárgyalta meg. Harminchárom kisiparos­nál tartottak ellenőrzést, hogy megállapítsák: a szakmunkástanulókat a ' vonatkozó rendszabályok előírása szerint foglalkoz­tatják-e. A régi idők „inasától” a mai szakmunkástanuló-kép­zésig hosszú volt az út — ál­lapította meg a bizottság —, de a fejlődésben nem lehet megállás, hiszen a követelmé­nyek egyre nőnek, aminek érződnie kell a kisipari tanu­lóképzésben is. Ezért emelkedett a mérce az el­méleti oktatásban is. rad a gyakorlati munká­tól, alkalomszerű a mun­kavédelmi oktatás is. Nemcsak a szakmunkástanuló iskoláknak, a KIOSZ-nak, de valamennyi ifjúsággal foglal­kozó szervezetnek úgy kell formálnia ezeket a fiatalokat, hogy ne csak jó szakemberek­ké váljanak, hanem olyan em­berek legyenek, akik a társa­dalmunkban megtalálják a helyüket. Peresztegi Rózsa Sódert, vascsövet loptak A rovott múltú Szűcs István 38 éves állami gazdasági al­kalmazott és Mikus Sándor, 25 éves kőműves — lopott. Munkahelyük véleménye: Szűcs István bizalmasabb munkakörre alkalmatlan, ci­nikus természetű, Mikus Sán­dor gyenge jellemű, megbíz­hatatlan személy. A Csemői Állami Gazdaság — munkaadójuk — építke­zett. Az építési anyagok őr­zésével az egyik munkást bízták meg. A múlt év őszén az egyik csemői lakos saját háza épí­téséhez sódert és vascsöve­ket keresett. Beszélt Szűccsel, AÉna-e részére í ©anyagot. SÍGcs' megígérte,7 és beszélt is az egyik vontató­vezetővel, hogy vigyen egy fuvar sódert a gazdaság épít­kezési helyéről. Fel is rak­tak nyolc mázsa sódert és két vascsövet, és elszállították. Mindketten tagadták bű­nösségüket, illetve csak rész­ben ismerték be. A bíróság azonban — a tanúk vallo­mása alapján megállapította bűnösségüket. Enyhítő kö­rülményként értékelte a kár viszonylagos csekélységét, és azt, hogy a kár megtérült. Szűcs Istvánt a bíróság — csakúgy, mint Mikus Sán­dort — négyhónapi szabadság- vesztésre ítélte, egyben el­rendelte a Szűcs István ko­rábbi, próbaidőre felfüggesz- 'íí’Sáfc.U"" hat-hónapi szabadság-1 ‘vésztésések végrehajtását is. Az ítélet nem jogerős. Tánc és illem Csak úgy, a küszöbön át fi­gyeltük meg. Csupa fiatal, alig túl a tizenötön. Most is­merkednek a tánc örömeivel, a társasági magatartással. Ép­pen össztánc van. Fiatalos tűz, ritmus a Fegyveres Erők Klubjának nagyterme. Min­denki nagy igyekezettel, lelkes átszellemültséggel ropja a tán­cot. Dr. Mák Lászlóné, vagy ahogy a gyerekek hívják; Hé­di néni, nemcsak tánctanár, hanem az illemre is oktatja őket. Éles szeme a legapróbb terem az egyik pár mellett, ahol a fiú keze az illendőnél egy gondolattal lejjebb van. Hédi néni egy pillanatig sem késlekedik: — Fiam, ismételten figyel­meztetlek a helytelen kéztar­tásra, ha már a partnered nem figyelmeztet! (íme, a szellemes közvetettség, hogy a kislány is értsen belőle!). A tánciskolások nemcsak táncolni tanulnak meg szépen Hédi néni jóvoltából, hanem az illedelmes viselkedésből is idejében és bőven kapnak lec­A lakosság ellátásában nagy szerepet játszik — jelenleg és a jövőben is — a kisiparosok hálózata. Ugyancsak részt vál­lal a magánipar a jövő szak­munkásainak képzéséből is. Fontos, hogy a fiatalok már tanulóidejük alatt megszeres­sék és kedvvel végezzék szak­májukat. Van még tennivaló, hogy az elavult szemlélet megváltozzék és még kedve­zőbb feltételek közt történjék a tanulóképzés. Megállapította a vizsgálat, hogy még ma is napirenden van a tanulók túlfoglalkozta­tása, és szabálytalanság akad a szabadságok kiadása körül. A tanulók elméleti ered­ménye több esetben elma­i pül a tsz-ben a téglagyár Építőanyag gyártásához lát­nak hamarosan a jászkara- jenői Uj Barázda Tsz-ben. Szénporral kevert agyagból készítik tégláikat. A gyártás­hoz szükséges berendezések legtöbbjét már beszerezték, üzemépületükben folyik a vil­lany szerelése. A munkát tég­lagyári gyakorlattal rendelke­ző szakemberek végzik. A tsz reméli, hogy kifizetődő lesz ez az új vállalkozás. A mű születése hibákat is messziről észreve­szi. Már látjuk is, amint ott két. V. A Dél-Pest megyei képzőművészek ceglédi stúdióján ké­szül az akt-kroki. Dráma a sínek között (A történet igaz. Színhely: Ceglédbercel, vasúti megálló. A drámai pillanatok még most is az idegekbe kapasz­kodnak.) A VASŰTI TÖLTÉSEN ballagunk. Balra hatalmas fák. Az ágak közül fény tör elő, a levelek zizzenő énekét zeneszó kíséri. Vasárnap este van, szó­rakozni indulnak az emberek. Várjuk a pesti vonatot. Néhány perc van még. Kattog a túlsó vágány, előbb Cegléd felől érkezik a személyvonat. Pergő képkockák: a világos ablakok mögött suhanó arcok. Szikrázik, sis­tereg a fék. Megáll a vonat. Máris füty- tyent a kalauz, „mehetünk”. Ilyenkor kevés az utas. Gyorsulnak a kerekek, elhúz az utolsó kocsi is. Messziről pis­log már vissza a piros lámpa. Idősebb férfi botorkál ott, a másik oldalon. Most szállt le. Megáll, figyel, bizonytalanul lépked. Kezében fehér bot, fekete üveg ta­karja el szemét. Vak. A két vágány között magas drótkerítés. Átmenni nem lehet. Segíteni keil neki. — Hová megy? — kiáltok át neki. Megtorpan, felém fordul. — Monoton vagyok? — kérdez visz- sza. — Nem. Ez Ceglédbercel. Hallgat. Kezében nagy táskát szoron­gat. — Miért itt szállt le? — Két fiút kérdeztem. Ök mondták, hogy megérkeztünk. Nem' hiszem, hogy tévedés. Becsap­ták szegényt. Vár, nem mozdul. — Menjen be az állomásra, ott majd megmondják, hogy mikor jön a követ­kező vonat. Remeg a hangja. — De merre induljak? — Forduljon jobbra és egyenesen előre ötven métert. Cegléd felől, a kanyarban tehervo­nat bukkan elő. Két kilométerre innen. A mozdony lámpaszemei egyre na­gyobbak lesznek. — Jön már a miénk is — mondja valaki. Halljuk, hogy Pest irányából is vonat közeledik. A vak a másik ol­dalon megáll. Tapogat botjával. Meg­dermedünk. A sínek közé lép. Botlado­zik. Egy asszony felkiált. — Jaj, elgázolja! A HÄTA MÖGÖTT dübörög a teher. A rémület pillanatokra megbénít. Az agy ösztönösen dolgozik. Segíteni kell! Hogyan? A kerítésen átmászni nem lehet. Talán megkerülni. Arra nincs idő. A mi vonatunk is ideér ad- dí”. Pest felől. Szűkül a rés. két. irány­ból erősödik a robaj. Vakító fénnyel rohan felénk erről is, arról is a két nagy szem. Az út oldalt lezárult. Előt­tünk a kerítés. A vak még mindig a sinek között. Kiáltozom. — Álljon fel! Forduljon meg! Lépjen fel a peronra! A botját keresi. — Ember! Siessen! Éles fütty. A két vonat sebesen köze­lít, a távolság egyre csökken. Rémes kép: mintha a halál robogna felénk a sötétből a csattogó sineken. A vak most hallotta meg a közelgő veszélyt. Egyik lábát már felrakta a töltés szélére. Ta­lán! De hirtelen megcsúszott, vissza­esett. — Jobbra lépjen! Ugorjon! REMEG A FÖLD IS. Előbb a Pest felőli vonat ér ide. Eltakarja előlünk a másik oldalt. De halljuk, hogy most ro­bog át a Ceglédről érkező teher. Ke­gyetlen, drámai pillanatok. Élesen az agyba hasít a döbbent felismerés: ta­lán éppen előttünk ... A tehetetlenség fojtogat. Mit csinálhattunk volna mást? Talán ... talán sikerült kiugrania ... Elhalad a tehervonat. A vak ember ott áll a vágány mellett, a táskáját ke­resi. Visszalépek. Indul a vonatunk. A lépcsőről kiáltok. — Menjen egyenesen, ott az állomás! A hang irányába fordul. Sötét szem­üvege megcsillan a lámpafényben. Ke­zét a magasba emeli, integet. Még látom, amint elindul az épület felé. Alakja egyre kisebb. A > kanyar után már eltakarják a fák. Kohlmayer Ádám Melyiket szeressem? Foto: Péterffy Gyermekeinkről van szó! Jelentős támogatásra lenne szükség ötvenegy gyerek szalad a rádióhoz. Az ember elindult a holdra. Itt szereznek tudomást a világ eseményeiről, itt ol­vashatnak, játszhatnak, néz­hetik a diafilmeket, ez a má­sodik otthonuk. Tanév közben háromszoros a létszám, most sok gyerek nyaral, vagy sza­badságon levő szüleivel pihen néhány hetet. De ősszel újra visszajön a többi is, és lehet, hogy még főbb lesz a jelentkező, mint tavaly. A Mészáros Lő­rinc iskola Dózsa György úti napközi otthona mellett újra benépesül á Táncsics, Várko- nyi, Földváry iskola napközi­je. A város fejlődése, az egyre több munkalehetőség növeli azoknak a családoknak a szá­mát, ahol csak a napközi se­gítségével tudják megoldani a szülők a gyerek felügyeletét, ellátását. Annak ellenére, hogy a mű­velődésügyi osztály évről évre nagyobb költségvetési összeg­gel segíti elő a napközik ott­honosabbá tételét, itt, a Dó­zsa György úti épületben na­gyon mostohák a körülmények. Szűk az udvar, a háromszo­bás magánház termeiben 160 gyereket kell elhelyezni. A művelődésügyi osztály a rossz épületet évenként rend­szeresen karbantartja, tata­rozza. Azon már mit sem le­het segíteni, hogy a 240 sze­mélyre engedélyezett konyhát olyan melléképületben kell működtetni, amely erre a cél­ra nem felel meg. Innen hordják az ebédet a kisegítő iskola három napkö­zis csoportjának is. A konyha helyén régen istálló volt, és a viz, szennyvízelvezetés rendszerét nagy összegekkel sem lehetett megoldani. Az épületben állandó a szenny­vízfeltörés, a mellékhelyisé­gek is korszerűtlenek, egész­ségtelenek. A KÖJÁL, a mun­ka- és balesetvédelmi felügye­let, a művelődésügyi állandó bizottság vizsgálata mindig megállapítja az épület alkal­matlanságát. A nehézségek el­lenére a többi napközihez ha­sonlóan évek óta magasabb az itt elhelyezett gyerekek tanul­mányi átlaga, mint a többie­ké. A Mészáros és Hámán iskola közel ezerszáz tanulója közül eryre több jelentkezik a Dózsa György úti napközibe, ezzel a helyzet csak rosszab­bodik. A művelődésügyi osz­tálynak az a törekvése, hogy évről évre bővítse a felvételi lehetőséget, csak akkor való­sulhat meg, ha végső megol­dásként valamelyik központi épületben alakítanák ki a fog­lalkoztatótermeket és a kony­hát. Ehhez jelentős anyagi tá­mogatásra volna szükség, hi­szen egy ilyen átalakítás vár­ható összege — a művelődés- ügyi osztály felmérése alapján — 1 millió 500 ezer forint. Szabó Alfréd Gázcseretelep lesz Kőröstetéthnen Kőröstetétlenen egyre több ház tetején magasodik az ég­nek a televízió antennája. A község életében történt vál­tozásokat valóban ezen és a háztartások gépesítésén le­het észrevenni. Az utóbbi idő­ben a palackos propán-bután gáz használatára térnek át a községben. Eddig nem volt lehetőség arra, hogy Kő­röstetétlenen cserélhessék ki a kiürült palackokat telire a gáztulajdonosok. A Jászkara- jenő és Vidéke Földműves­szövetkezet úgy határozott, hogy cseretelepet állít fel a községben. Erre a célra át­menetileg megfelel a szikvíz- lerakat helyisége. így tehát hamarosan megszűnik a gáz­tulajdonosok gondja. Sportműsor Vízilabda: szombaton dél­után fél négykor Cegléd—Ka­zincbarcika, délután két óra­kor Cegléd—Miskolc vízilab­dacsapata mérkőzik a városi uszodában. Vasárnap, délelőtt 9 órától a lövészet, kerékpár és teke sportágakban, spartakiád me­gyei versenyének döntőjére kerül sor. Hét végi műsorkalauz A Kossuth Művelődési Köz­pontban ma este tánc, holnap: tánczenei koktél. MOZIMŰSOR Szabadság: ma és holnap: Az utolsó éden (nyugatné­met), Kossuth: vasárnap: Un­gern báró végső tévedése (szov­jet), Dózsa: vasárnap: Az ál­modozások egyszeregye (len­gyel). Abony: ma és holnap: Kali- magdora kedvese (csehszlo­vák) Törtei: ma és holnap: A veréb is madár (magyar), Ceg­lédbercel: Holdudvar (ma­gyar), Jászkarajenő: ma és holnap: Heroin (NDK).

Next

/
Thumbnails
Contents