Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-19 / 165. szám
Utcai névtáblák nyomában Számozzák a házakat Az egész világon tíz évenként tartanak népszámlálást. Hazánkban 1970. január 1-én kezdődik. Ez a munka sok gondot, feladatot ró a tanácsokra. Mindenekelőtt rendszerezniük kell az utcaneveket és a házszámokat. Hogy a munkát megkönnyítsék, jelzőtáblákat helyeznek el azokban az utcákban, ahol a régiek használhatatlanná váltak, és a házszámozások hiányosságait is pótolják a régi és az új épületeken. Arany és gyémánt oklevelek Oroszváry János és Szabó Dezső nyugdíjas pedagógusok 50 évvel ezelőtt, 1919-ben, Marton Pál 60 éve, 1909-ben szerezte meg tanítói oklevelét. Eredményes működésükért az új tanév elején arany, illetve gyémánt oklevelet kapnak. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1969. JÜLIUS 19., SZOMBAT it NEEE napirendjén : Az ipari tanulók helyzete jfaSálj/íii nivtf a helfjiiket! A járási és városi Népi El- j lenőrzési Bizottság napokban tartott ülésén a kisiparosok tanulóinak munkakörülményeivel foglalkozó vizsgálat anyagát tárgyalta meg. Harminchárom kisiparosnál tartottak ellenőrzést, hogy megállapítsák: a szakmunkástanulókat a ' vonatkozó rendszabályok előírása szerint foglalkoztatják-e. A régi idők „inasától” a mai szakmunkástanuló-képzésig hosszú volt az út — állapította meg a bizottság —, de a fejlődésben nem lehet megállás, hiszen a követelmények egyre nőnek, aminek érződnie kell a kisipari tanulóképzésben is. Ezért emelkedett a mérce az elméleti oktatásban is. rad a gyakorlati munkától, alkalomszerű a munkavédelmi oktatás is. Nemcsak a szakmunkástanuló iskoláknak, a KIOSZ-nak, de valamennyi ifjúsággal foglalkozó szervezetnek úgy kell formálnia ezeket a fiatalokat, hogy ne csak jó szakemberekké váljanak, hanem olyan emberek legyenek, akik a társadalmunkban megtalálják a helyüket. Peresztegi Rózsa Sódert, vascsövet loptak A rovott múltú Szűcs István 38 éves állami gazdasági alkalmazott és Mikus Sándor, 25 éves kőműves — lopott. Munkahelyük véleménye: Szűcs István bizalmasabb munkakörre alkalmatlan, cinikus természetű, Mikus Sándor gyenge jellemű, megbízhatatlan személy. A Csemői Állami Gazdaság — munkaadójuk — építkezett. Az építési anyagok őrzésével az egyik munkást bízták meg. A múlt év őszén az egyik csemői lakos saját háza építéséhez sódert és vascsöveket keresett. Beszélt Szűccsel, AÉna-e részére í ©anyagot. SÍGcs' megígérte,7 és beszélt is az egyik vontatóvezetővel, hogy vigyen egy fuvar sódert a gazdaság építkezési helyéről. Fel is raktak nyolc mázsa sódert és két vascsövet, és elszállították. Mindketten tagadták bűnösségüket, illetve csak részben ismerték be. A bíróság azonban — a tanúk vallomása alapján megállapította bűnösségüket. Enyhítő körülményként értékelte a kár viszonylagos csekélységét, és azt, hogy a kár megtérült. Szűcs Istvánt a bíróság — csakúgy, mint Mikus Sándort — négyhónapi szabadság- vesztésre ítélte, egyben elrendelte a Szűcs István korábbi, próbaidőre felfüggesz- 'íí’Sáfc.U"" hat-hónapi szabadság-1 ‘vésztésések végrehajtását is. Az ítélet nem jogerős. Tánc és illem Csak úgy, a küszöbön át figyeltük meg. Csupa fiatal, alig túl a tizenötön. Most ismerkednek a tánc örömeivel, a társasági magatartással. Éppen össztánc van. Fiatalos tűz, ritmus a Fegyveres Erők Klubjának nagyterme. Mindenki nagy igyekezettel, lelkes átszellemültséggel ropja a táncot. Dr. Mák Lászlóné, vagy ahogy a gyerekek hívják; Hédi néni, nemcsak tánctanár, hanem az illemre is oktatja őket. Éles szeme a legapróbb terem az egyik pár mellett, ahol a fiú keze az illendőnél egy gondolattal lejjebb van. Hédi néni egy pillanatig sem késlekedik: — Fiam, ismételten figyelmeztetlek a helytelen kéztartásra, ha már a partnered nem figyelmeztet! (íme, a szellemes közvetettség, hogy a kislány is értsen belőle!). A tánciskolások nemcsak táncolni tanulnak meg szépen Hédi néni jóvoltából, hanem az illedelmes viselkedésből is idejében és bőven kapnak lecA lakosság ellátásában nagy szerepet játszik — jelenleg és a jövőben is — a kisiparosok hálózata. Ugyancsak részt vállal a magánipar a jövő szakmunkásainak képzéséből is. Fontos, hogy a fiatalok már tanulóidejük alatt megszeressék és kedvvel végezzék szakmájukat. Van még tennivaló, hogy az elavult szemlélet megváltozzék és még kedvezőbb feltételek közt történjék a tanulóképzés. Megállapította a vizsgálat, hogy még ma is napirenden van a tanulók túlfoglalkoztatása, és szabálytalanság akad a szabadságok kiadása körül. A tanulók elméleti eredménye több esetben elmai pül a tsz-ben a téglagyár Építőanyag gyártásához látnak hamarosan a jászkara- jenői Uj Barázda Tsz-ben. Szénporral kevert agyagból készítik tégláikat. A gyártáshoz szükséges berendezések legtöbbjét már beszerezték, üzemépületükben folyik a villany szerelése. A munkát téglagyári gyakorlattal rendelkező szakemberek végzik. A tsz reméli, hogy kifizetődő lesz ez az új vállalkozás. A mű születése hibákat is messziről észreveszi. Már látjuk is, amint ott két. V. A Dél-Pest megyei képzőművészek ceglédi stúdióján készül az akt-kroki. Dráma a sínek között (A történet igaz. Színhely: Ceglédbercel, vasúti megálló. A drámai pillanatok még most is az idegekbe kapaszkodnak.) A VASŰTI TÖLTÉSEN ballagunk. Balra hatalmas fák. Az ágak közül fény tör elő, a levelek zizzenő énekét zeneszó kíséri. Vasárnap este van, szórakozni indulnak az emberek. Várjuk a pesti vonatot. Néhány perc van még. Kattog a túlsó vágány, előbb Cegléd felől érkezik a személyvonat. Pergő képkockák: a világos ablakok mögött suhanó arcok. Szikrázik, sistereg a fék. Megáll a vonat. Máris füty- tyent a kalauz, „mehetünk”. Ilyenkor kevés az utas. Gyorsulnak a kerekek, elhúz az utolsó kocsi is. Messziről pislog már vissza a piros lámpa. Idősebb férfi botorkál ott, a másik oldalon. Most szállt le. Megáll, figyel, bizonytalanul lépked. Kezében fehér bot, fekete üveg takarja el szemét. Vak. A két vágány között magas drótkerítés. Átmenni nem lehet. Segíteni keil neki. — Hová megy? — kiáltok át neki. Megtorpan, felém fordul. — Monoton vagyok? — kérdez visz- sza. — Nem. Ez Ceglédbercel. Hallgat. Kezében nagy táskát szorongat. — Miért itt szállt le? — Két fiút kérdeztem. Ök mondták, hogy megérkeztünk. Nem' hiszem, hogy tévedés. Becsapták szegényt. Vár, nem mozdul. — Menjen be az állomásra, ott majd megmondják, hogy mikor jön a következő vonat. Remeg a hangja. — De merre induljak? — Forduljon jobbra és egyenesen előre ötven métert. Cegléd felől, a kanyarban tehervonat bukkan elő. Két kilométerre innen. A mozdony lámpaszemei egyre nagyobbak lesznek. — Jön már a miénk is — mondja valaki. Halljuk, hogy Pest irányából is vonat közeledik. A vak a másik oldalon megáll. Tapogat botjával. Megdermedünk. A sínek közé lép. Botladozik. Egy asszony felkiált. — Jaj, elgázolja! A HÄTA MÖGÖTT dübörög a teher. A rémület pillanatokra megbénít. Az agy ösztönösen dolgozik. Segíteni kell! Hogyan? A kerítésen átmászni nem lehet. Talán megkerülni. Arra nincs idő. A mi vonatunk is ideér ad- dí”. Pest felől. Szűkül a rés. két. irányból erősödik a robaj. Vakító fénnyel rohan felénk erről is, arról is a két nagy szem. Az út oldalt lezárult. Előttünk a kerítés. A vak még mindig a sinek között. Kiáltozom. — Álljon fel! Forduljon meg! Lépjen fel a peronra! A botját keresi. — Ember! Siessen! Éles fütty. A két vonat sebesen közelít, a távolság egyre csökken. Rémes kép: mintha a halál robogna felénk a sötétből a csattogó sineken. A vak most hallotta meg a közelgő veszélyt. Egyik lábát már felrakta a töltés szélére. Talán! De hirtelen megcsúszott, visszaesett. — Jobbra lépjen! Ugorjon! REMEG A FÖLD IS. Előbb a Pest felőli vonat ér ide. Eltakarja előlünk a másik oldalt. De halljuk, hogy most robog át a Ceglédről érkező teher. Kegyetlen, drámai pillanatok. Élesen az agyba hasít a döbbent felismerés: talán éppen előttünk ... A tehetetlenség fojtogat. Mit csinálhattunk volna mást? Talán ... talán sikerült kiugrania ... Elhalad a tehervonat. A vak ember ott áll a vágány mellett, a táskáját keresi. Visszalépek. Indul a vonatunk. A lépcsőről kiáltok. — Menjen egyenesen, ott az állomás! A hang irányába fordul. Sötét szemüvege megcsillan a lámpafényben. Kezét a magasba emeli, integet. Még látom, amint elindul az épület felé. Alakja egyre kisebb. A > kanyar után már eltakarják a fák. Kohlmayer Ádám Melyiket szeressem? Foto: Péterffy Gyermekeinkről van szó! Jelentős támogatásra lenne szükség ötvenegy gyerek szalad a rádióhoz. Az ember elindult a holdra. Itt szereznek tudomást a világ eseményeiről, itt olvashatnak, játszhatnak, nézhetik a diafilmeket, ez a második otthonuk. Tanév közben háromszoros a létszám, most sok gyerek nyaral, vagy szabadságon levő szüleivel pihen néhány hetet. De ősszel újra visszajön a többi is, és lehet, hogy még főbb lesz a jelentkező, mint tavaly. A Mészáros Lőrinc iskola Dózsa György úti napközi otthona mellett újra benépesül á Táncsics, Várko- nyi, Földváry iskola napközije. A város fejlődése, az egyre több munkalehetőség növeli azoknak a családoknak a számát, ahol csak a napközi segítségével tudják megoldani a szülők a gyerek felügyeletét, ellátását. Annak ellenére, hogy a művelődésügyi osztály évről évre nagyobb költségvetési összeggel segíti elő a napközik otthonosabbá tételét, itt, a Dózsa György úti épületben nagyon mostohák a körülmények. Szűk az udvar, a háromszobás magánház termeiben 160 gyereket kell elhelyezni. A művelődésügyi osztály a rossz épületet évenként rendszeresen karbantartja, tatarozza. Azon már mit sem lehet segíteni, hogy a 240 személyre engedélyezett konyhát olyan melléképületben kell működtetni, amely erre a célra nem felel meg. Innen hordják az ebédet a kisegítő iskola három napközis csoportjának is. A konyha helyén régen istálló volt, és a viz, szennyvízelvezetés rendszerét nagy összegekkel sem lehetett megoldani. Az épületben állandó a szennyvízfeltörés, a mellékhelyiségek is korszerűtlenek, egészségtelenek. A KÖJÁL, a munka- és balesetvédelmi felügyelet, a művelődésügyi állandó bizottság vizsgálata mindig megállapítja az épület alkalmatlanságát. A nehézségek ellenére a többi napközihez hasonlóan évek óta magasabb az itt elhelyezett gyerekek tanulmányi átlaga, mint a többieké. A Mészáros és Hámán iskola közel ezerszáz tanulója közül eryre több jelentkezik a Dózsa György úti napközibe, ezzel a helyzet csak rosszabbodik. A művelődésügyi osztálynak az a törekvése, hogy évről évre bővítse a felvételi lehetőséget, csak akkor valósulhat meg, ha végső megoldásként valamelyik központi épületben alakítanák ki a foglalkoztatótermeket és a konyhát. Ehhez jelentős anyagi támogatásra volna szükség, hiszen egy ilyen átalakítás várható összege — a művelődés- ügyi osztály felmérése alapján — 1 millió 500 ezer forint. Szabó Alfréd Gázcseretelep lesz Kőröstetéthnen Kőröstetétlenen egyre több ház tetején magasodik az égnek a televízió antennája. A község életében történt változásokat valóban ezen és a háztartások gépesítésén lehet észrevenni. Az utóbbi időben a palackos propán-bután gáz használatára térnek át a községben. Eddig nem volt lehetőség arra, hogy Kőröstetétlenen cserélhessék ki a kiürült palackokat telire a gáztulajdonosok. A Jászkara- jenő és Vidéke Földművesszövetkezet úgy határozott, hogy cseretelepet állít fel a községben. Erre a célra átmenetileg megfelel a szikvíz- lerakat helyisége. így tehát hamarosan megszűnik a gáztulajdonosok gondja. Sportműsor Vízilabda: szombaton délután fél négykor Cegléd—Kazincbarcika, délután két órakor Cegléd—Miskolc vízilabdacsapata mérkőzik a városi uszodában. Vasárnap, délelőtt 9 órától a lövészet, kerékpár és teke sportágakban, spartakiád megyei versenyének döntőjére kerül sor. Hét végi műsorkalauz A Kossuth Művelődési Központban ma este tánc, holnap: tánczenei koktél. MOZIMŰSOR Szabadság: ma és holnap: Az utolsó éden (nyugatnémet), Kossuth: vasárnap: Ungern báró végső tévedése (szovjet), Dózsa: vasárnap: Az álmodozások egyszeregye (lengyel). Abony: ma és holnap: Kali- magdora kedvese (csehszlovák) Törtei: ma és holnap: A veréb is madár (magyar), Ceglédbercel: Holdudvar (magyar), Jászkarajenő: ma és holnap: Heroin (NDK).