Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

iSSäMüdao 1969. JÜLIUS 2., SZERDA Orkánkabát Hollandiába Két éve dolgozik együtt, bedolgozóként Gyomron, a Baross utcában Törőcsik Já­nos és Csibére Pál szabó. Fő­leg orkánkabátot, legújab­ban pedig grabona anyagoól készült motoroskabátot gyár­tanak. A Fővárosi Kézmű­ipari Vállalathoz szállítanak, s onnan a termékek Hollan­diába és Ausztriába kerül­nek. Jelentős mennyiség megy a motoroskabátból a Szovjet­unióba és Csehszlovákiába. A két kisiparos munkájára reklamáció még nem érke­zett. Ideális házasság „Müllerék igazán tökéletes házasságban élnek” — mond­ja az egyik szomszédasszony a másiknak. „Mennyiben?” „A férfi horkol, a nő pedig süket”. MEGVALÓSUL A REGI ALOM 1974-ben megnyílik a La Manche-csatorna alatti alagút Réges-régi terv válik valóra: az európai kontinenst Angliá­val összekötő víz alatti út épí­tése 1971-ben megkezdődik. A jelenlegi előirányzatok szerint kb. 3. milliárd frankba fog kerülni (ennyi egy közepes nagyságú kohászati üzem fel­építésének, felszerelésének költsége) és építése 3 év alatt fejeződik be. A tenger alatti alagúton óránként kib. 4500 ko­csi haladhat át 2 irányban. Az alagút rentabilitására vonatkozó előzetes számítások szerint a La Manche alagút már az első évtől kezdődően nyereséges, lesz. A szakemberek értékelése szerint, ha nem építenék meg az alagutat, hajókat, repülő­gépeket, kikötőket és légiki­kötőket kellene építeni, hogy lebonyolíthassák az állandóan növekvő átkelő forgalmat. Ezek gyártására, illetve építé­sére fordítandó összegek pedig messze meghaladnák az alagút építésének költségeit. A fehér alvilág Nem is sejti a Miskolcról Sárospatakra igyekvő autós, amikor a legszebb útszakasz­hoz, a bodrogszegi határba érkezik — jobbról lent a Bod­rog kanyarog, árterén át pe­dig a tokaji Kopasz-hegyig látni —, hogy 200 méternyire az országút másik oldalán rejt­ve marad előtte egy sajátos látnivaló. A szőlőhegy oldalá­ból évszázadokon keresztül I hordták maguknak az építke­zéshez, habarcsba kavarva használható anyagot; a vulká­ni hamuból keletkezett horzsa- köves riolit tufát az itteniek. Egymáshoz közel, több helyen is kibontották a hegyoldalt és ! egyre mélyebbre jutva egy­másba csatlakozó termek so­kaságát vájták ki a fehér anyagból. Még a háború előtt is megfordultak itt a falube­liek szekerei, de azóta sokáig nem törődött vele senki. A fe­hér .alvilágról” ma is keve­seknek van tudomása. A föld alatti teremkomplexu­mok némelyikét újabban hasznosítják. Egyikben a tar- cali Állami Gazdaság boroshor­dói sorakoznak, másikban pe­dig a Szövetkezetek Borsod megyei Értékesítő Központja nagy mennyiségű burgonyát tárol. Az állandó hűvös hő­mérséklet mindkét célra ki­válóan alkalmas. IPÄRITANULÖ FELVÉTEL! A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat {BUDAPEST XXI., CSEPEL, KISS JÁNOS ALTB. U. 19—21.) FELVESZ 14—16 éves, általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat ' KŐMŰVES, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ, ÉPÜLETLAKATOS, SZAKMÁKBAN IPARI TANULÓNAK, továbbá VILLANYSZERELŐ (emelt szintű évfolyamra) TANULÓNAK jeles tanulmányi eredménnyel. Valamennyi tanuló részére tanulóofthont, teljes ellátást és ösztöndíjat ad a vállalat. Jelentkezés írásban vagy személyesen a fenti címen. KŐMŰVES, ASZTALOS (nyugdíjas is), ÁCS, FESTŐ, VILLANYSZERELŐ (nyugdíjas is). VÍZSZERELÖ (nyugdíjas is). FŰTÉSSZERELŐ. PARKETTÁS, PARKETTACSISZOLÓ, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS. LAKATOS SZAK- ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT, kőművesek mellé SEGÉDMUNKÁSOKAT (16. évet* betöltött fiúkat is), ÉJJELIŐRÖKET, TAKARÍTÓNŐKET, SZÁLLÍTÓMUNKÁSOKAT azonnali belépéssel FELVESZÜNK Munkásszállás díjtalan. Jelentkezni lehet o „Prosperitás" Ktsz munkaügyi osztályán; Budapest IX., Viola u. 45. Bánatot takar a statisztika Mezőgazdasági munkavédelmi kutatócsoport az agráregyetemen Számok, adatok, összeha­sonlító százalékarányok. És a statisztika mögött elárvult családok, apa vagy anya nél­kül maradt gyerekek, gyerekü­ket elvesztő szülők fájdalma, tragédiája. Megelőzhető, elke­rülhető véletlen halálok. 1968-ban a népgazdaság egé­szében 615 halálos üzemi bal­eset történt. A közismerten balesetveszélyes építőiparban 66, a szállítás és hírközlés te­rületén 75 — a mezőgazda­ságban 260! E ' közül 20S ha­lálos baleset tsz-tagot ért. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a 3 napon túl gyógyuló üzemi balesetek miatt kiesett munkanapok szá­ma állandóan emelkedik. Sza­bolcsban például 1676-ról 2188- ra, Hajdú megyében 1467-ről 1819-re, Békésben 2481-ről 2856-ra, Somogybán 1190-ről 1580-ra emelkedtek 1967-től 1968-ig a tsz-ek üzemi balese­tei. Pedig a számok még csak nem is fedik teljesen a valósá­got. Sok helyen elmulasztották, elmulasztják a balesetek beje­lentését. Mi az oka a sok balesetnek? Miért emel­kedik a tsz-ekben ilyen elké­pesztő arányban a halálos és a súlyos baleset? A közvetlen okok közt első helyen a traktorral, vontatóval, lovas kocsival és egyéb jármű­vekkel kapcsolatos szerencsét­lenségek állnak; traktorral felborult és agyonnyomta; traktorról, pótkocsiról leesett; traktor elgázolta; a traktor­lendkerék, kardántengely fel­csavarta; lovas kocsiról leesett, felborult — olvasom a statisz­tikában. A kátyús, vízmosásos, gidres-gödrös utak, a meredek lejtőjű, egyenlőtlen földek, a talaj térkép hiánya, a fegyel­mezetlenség, a KRESZ meg­szegése és az ittaság szerepel, mint balesetet okozó körül­mény. A szűk férőhelyeken, istállókban alig 1,8 négyzet- méter hely jut egy-egy állat­ra, a szükséges 3,12 négyzetmé­ter helyett, — így aztán az ál­latgondozók öklelésnek, ta­posásnak, rúgásnak vannak kitéve. A növényvédő szerek­kel dolgozókat mindenütt ok­tatják ugyan a raktározással, felhasználással kapcsolatban. Mégis előfordul, hogy a ren­delkezésre álló védőruhát, vé­dőeszközt a méreggel dolgozók nem használják. Tavaly a Szolnok megyei Rákóczifal- ván és Soroksáron a Kertésze­ti- és Szőlészeti Tangazdaság­ban tömeges vegyszermérge­zés történt. Nem a vegyszer­rel dolgozókat érte a baleset, hanem a, vegyszerrel kezelt földön a kertészlányokat. A korszerűtlen, zsúfolt mun­kahelyek mellett egyes erő- és munkagépek konstrukciós hiá­nyosságai, a szeszfogyasztás, a szakértelem hiánya, könnyel­műség, az óvórendszabályok előírásainak megszegése, a biz­tonsági fegyelem megsértése komolv veszélyeket rejt. A SZOT munkavédelmi osz­tálya a tavalyi 615 halálos bal­eset közül 486-ot feldolgozott. Megállapította, hogy a minisztériumok és a tanácsok csak 77 esetben in­tézkedtek a hasonló balesetek elkerülése érdekében, s mind­össze 9 esetben indítottak fe­gyelmit. Általában a szeren­csétlenül járt dolgozó maga­tartásában keresik a baleset okát és nem a műszaki, tech­nológiai, munkaszervezési in­tézkedések hiányában. Nem intézkednek a leggyakrabban balesetet okozó körülmények felszámolására. A vezetők, bri­gádvezetők nem mindenütt kö­vetelik meg a védőeszközök használatát. A mezőgazdaság és különö­sen a termelőszövetkezetek baleset-elhárítási tevékenysé­ge jóval az iparé mögött ma­radt. Kisebb követelményeket állítottak a tsz-ekkel szemben. Munkavédelmi szervezet csak részben alakult ki, kezdetleges volt a balesetek kivizsgálása, alacsony színvonalú a munka- védelmi oktatás. A korábbi jogszabályok ajánló jellege miatt csak ott és annyira fog­lalkoztak munkavédelemmel, ahol a vezetők, a tsz-elnökök maguk is fontosnak tartották. Merőben új alapokra helyez­te a tsz-ek munkavédelmét a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 45/1968. (XII. 14.) MÉM szártfú rendelete. A rendelet meghatározza az óvó rendszabályok alkalmazását, a balesetelhárítás feladatait, megszervezését, nyilvántartá­sát, bejelentését. Egészségvé­delmi és biztonsági ismeretek­ből vizsgára kötelezi a tsz el­nökét, helyettesét, az üzemi ve­zetőket, a növényvédelmi szak­mérnököt, a szaktechnikust, a műszaki vezetőt, a biztonsági megbízottat és minden olyan tsz-tagot, aki fizikai dolgozók munkáját irányítja. A felügye­letet és az ellenőrzést az ille­tékes tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára bízza. A rendelet hatása , máris érezhető. Mint mondják, a mai helyzetet össze se lehet hasonlítani az egy-két évvel ezelőttivel. Nógrád, Pest, Csongrád és. Heves megyében már tartottak munkavédelmi konferenciát. Szolnok, Fejér és Zala megyében már levizs­gáztatták a tsz-ek vezetőit. A tanácsok konzultációs lehető­séget biztosítanak a vizsgázók­nak. Néhány tsz elnöke megkér­te a tanács és az SZMT mun­katársait — tartsanak vizsgá­latot. helyszínszemlét náluk. A Mezőgazdasági és Élelme­zési Minisztérium kidolgozta és megjelentette a Mezőgazda- sági balesetelhárító és egész­ségvédő óvó rendszabályokat. (A 75 ezer példányban ki­adott könyvből ugyan néhány megyébe már nem jutott.) Az agrártudományi egyete­men mezőgazdasági munkavé­delmi kutatócsoportot hoztak létre, megindult a mezőgazda- sági munkavédelmi szakmér­nöki képzés — ugyancsak az agrártudományi egyetemen — 2 éves levelező oktatással. A kezdeti nehézségek leküz­déséhez még sok türelem, meg­győző, okos szó szükséges. Kádár Márta ALKALMI VÉTEL Barátságos arcú öreg­ember. A váci ház előtt ül­dögél, olvas. — Mennyi idős, Gyur- kovics bácsi? — Hát kérem, már a hetvennegyedikben vagyok. — A felesége mesélte az imént, hogy a napokban volt egy értékes óravásár­lása. Az öreg elmosolyodik. Leteszi az újságot. Most veszem észre, testén ope­rációk helye: forradások, a háborúban szerezte. Sze­mei fáradtan hunyorognak. — Nem volna szabad ol­vasnom, tudja, de nem bí­rom megállni. Legszíveseb­ben a Képes Újságot néze­getem és a Pest megyeit. Nagyon sok érdekes dolog van manapság. En hinni se mertem volna, hogy a Holdba is felmennek. Szemei mosolygósak. — Ja, de maga a vásár­lásra kíváncsi. Elmondom én, kérem, de ugye, nem nevet ki? — A Teleki térre járok vásárolni, illetve/* leg­többször csak nézelődni. A múltkoriban is kimentem. Adódott egy alkalmi vétel. Középkorú nő árult szép, piros dobozban karórát. Gondoltam, megveszem; annál is inkább, mert hu­szonhat forintért adta. Jó vétel — nyaltam meg a szám szélét, igyekeznem kell, nehogy meggondolja magát. Beszélt a nő min­denfélét, elmagyarázta, ho­gyan kell kezelni az órát. Az óra pontos — jelentette ki, svájci gyártmány, még egy másodpercet sem késik. En meg se néztem. Hittem neki. Áldomásként meghí­vott egy korsó sörre. Ahogy csellengek a bódék között, egyszercsak odalép hozzám egy férfi. — Eladó az óra? — kér­dezi. — Természetesen — mondtam —•, kilencven fo­rint. Kiveszem a dobozból; nagyon szép formájú. Meg­hallgatom. Nem ketyeg. Megrázom — csörög. Ej­nye, no, mi a fene lehet. Felnyitom a bicskámmal és akkor látom, hogy a belse­jében szerkezet helyett egy kis csavar zörög. Gondol­hatja, hogy az a férfi mi­nek nézett engem. — Mulatságos történet, Gyurkovics bácsi. — Hát ez, kérem — holt­biztos. Nyári Ferenc Az évszázad betegsége Reggel beszáll a kocsiba. Tegnap vette az új, kitűnő, kékesszürke Skodát. Begyújt­ja a motort, oldalt néz, a kül­ső visszapillantó csonkja me­red rá. Úgy látszik, az éjjel letörték. Felavatták a kör­nyékbeli srácok' — még min­dig jobb, mintha bevésték volna az oldalába, hogy „a t ó”. Elindul. Máskor ilyenkor már 30 perce álldogált a bu­szon. Most befordul balra nagy ívben, bekapcsolja a rá­diót. Mögötte dudálnak — be­lenéz a belső visszapillantóba —, sőt reflektoroznak is. Egy kicsit csodálkozik, rálép a fék­re, még harsányabban üvölt mögötte a duda, az illető jobb­ról mellékanyarodik, kihajol az ablakon és ordít: „te cam­mogó strici” és elporzik Tra­bantján. Ránéz a sebességmé­rőre: 65 km. fékezés után. Na lesz mit meséljen: első alka­lommal már egy ámokfutóval találkozott. Arról nem szól, hogy megfájdult a feje az éles dudától. Élvezi a reggeli tánczenét, kényelmesen hátradől, a bu­szon sohasem ülhetett, mert ahányszor helyet foglalt, min­dig szemrehányó tekintettel méregették és ezt már unta. Inkább átadta a helyét. Fi­gyelmesen megáll egy zebra előtt, bár a kocsi eleje rácsú­szott egy kicsit az átkelőhely­re. Látja, hogy egy öregedő hölgy ráüt a kocsira és beha­jol a nyitott ablakon. „Mész hátrább a kocsiddal, te play boy!”. Bizonyára klimaxos a nő, gondolja, de azért érzi, hogy elfutja a vér az arcát és a pulzusa lüktet. Rágyújt egy cigarettára — persze, a buszon ezt se lehet. Tábla mutatja, hogy terelőút, mert felüljárót építenek. Ezt elfelejtette. Be kell kanyarod­nia egy keskeny utcába, ahol összetorlódtak a kocsik. Lé­pésben haladhat csak. Ránéz az órájára, még elkésik, elég nagy kerülőt kell tenni. Most megáll a kocsisor.. Megindul­nak. Megállnak. Megindulnak. Megállnak. Megismétlik még ugyanezt néhányszor. Is­mét ránéz az órájára. Ilyen­kor száll át az utol­só buszra, amely tíz perc alatt a munkahelyén van. Elkésik. Mintha szúrást érezme a szíve körül és türelmetlen vibrálást az idegszálain. Kinyitja a másik oldal ab­lakait is. Jó ez a huzat. Ilyet se lehet csinálni az autóbu­szon. Most újból rátér a szé­les főútvonalra, rákapcsol, a belső sávon előz. A megálló­ból egy busz kanyarodik ki, mint egy nagy kígyó kúszik mellette, szinte már súrolja, ő arrébb viszi a kormányt, de ez sem elég, még arrébb, még arrébb, most már rá keli, hogy menjen a villamossínek­re, de jön a villamos. Kiveri a veríték. Hirtelen fékez és megáll. Nagy lökést érez. A fene. biztos hátulról belesza­ladtak. Nagy tömeg. Rendőrök, mentők. A mentőorvos ott a helyszínen megvizsgálja. „Ma­gas vérnyomás, erős pulzus, kis izomgörcs, sérülés nincs, semmi az egész, kinetózis, az évszázad betegsége. Bizonyára régen vezet. Kicsit hagyjon fel az autózással, járjon bu­szon.” Berkovits György

Next

/
Thumbnails
Contents