Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-15 / 161. szám

I A PASA XIII. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1969. JÚLIUS 15., KEDD Mi a kiút? ICát’piihca került a termelőszövetkezetek közös pince építése Történelmi testvériség a kiállításon A magyar és bolgár kultúra több évszázados sorsközössége különösen figyelemre méltóvá teszi azt a kiállítást, amelyik szombaton nyílt meg a mű­velődési ház előcsarnokában. A fényképes dokumentumok, a nagyméretű tablók egy ba­ráti ország életéről beszélnek, hétköznapjairól, új alkotásai­ról, történelmi emlékeiről ad­nak számot. Fényképen is nagyszerű él­mény a szófiai Alexandr Nevszkij templom múzeumi hajója. Azt bizonyítja, hogy a bolgár nép az elmúlt évszáza­dok történelmi és kulturális ereklyéit az utókor alázatával őrzi. Burgasz tengerparti la­kónegyede, a tudósok nemzet­közi üdülője a víz mellett éppúgy az új alkotások közé tartozik, mint az a látványá­ban is impozáns cementmű, amelyet egy falu közelében építettek fel. eredményei. A Napos-part egyik legszebb szállodája az „Internacionale”. Ezen különösen; de vala­mennyi reprezentatív épületen észrevehető az a törekvés, hogy a bolgár népművészet hagyományait az új épületek struktúrájában és díszítőele­meiben is alkalmazzák. A történelmi múlt a testvér­néppel rokon. Az 1848-as sza­badságharc bukása után Kos­suth Lajosnak először Bulgá­ria adott menedéket, a máso­dik világháború fasisztaelle­nes küzdelmeiben pedig 16 ezer bolgár harcos halt hősi halált hazánk területén. Ezek az emlékek akkor is elevenné válnak, ha azokat a nálunk is jól ismert tájakat látjuk fény­képeken, amelyek a közös KONZERVGYÁR gazdaságok területein végzett munkából adnak ízelítőt. A gépesített szőlősorok több tízholdnyi táblái, a tusevói szövetkezet korszerű majorsá­gi településrendszerben épült központja madártávlatból ké­szített felvételei is szemet- gyönyörködtetők. A fotókiállítás — amelyet a budapesti Bolgár Kultúra In­tézete bocsátott a város ren­delkezésére — az itteni bemu­tatás után a Német Demokra­tikus Köztársaságba kerül, hogy ott is demonstrálja egy felszabadult nép negyedszáza­dos munkájának eredményeit, A kiállítás július 20-áig, reggel 9 órától 12 óráig, dél­után 4 órától 7 óráig megte hinthető. öt-hat esztendővel ezelőtt a Dózsa, a Hunyadi, a Petőfi és a Szabadság termelőszövet­kezet összesen 730 hold új szőlőt telepített, melyek már termőre fordultak. A zavarta­lan és jobb értékesítés bizto­sítása érdekében, ezek a ter­melőszövetkezetek vezetői már három esztendővel ezelőtt fel­vetették egy közös, nagy szőlő- feldolgozó és bortároló pince építésének gondolatát. Terveket készítettek és az előkészítő munkálatok szer­vezésével Huszár Kálmánt, a Hunyadi Termelőszövetkezet elnökét bízták meg. A napok­ban felkerestem Huszár Kál­mánt, s megkérdeztem, hogy miként áll a terv, mennyire haladtak e nagy jelentőségű, fontos építkezés megvalósítá­sának kérdésében? Miért kell? Miután a közös homokon a szőlőtermelés több trágyát igényel, s nagyobb költséggel jár, az csak a jó értékesítés biztosítása mellett kifizető — mondotta. A szőlőként való értékesítés árai mellett, a ter­melés rentabilitása nem lát­szik megoldhatónak. A homok­területek hasznosításának be­vált módja a szőlőtermelés, de az sok vtunkával ■ és költség­gel jár, amit elő kell terem­teni. Ezért telepítettek a régi öregek a szőlő közé gyümölcs­fákat, ami azonban a nagy­üzemi termelésnél nem old­ható meg. Ez a probléma ve­zetett bennünket a közös fel­dolgozó- és tárolópince építé­sének gondolatához, ami lehe­tővé tenné a palackozás, és egyéb módon való jobb bor- ■ értékesítést. Kész tervek — Az elgondolások szerint, ti közös pincét a konzervgyár közelében a Pálfájai úton építenék fel, egyelőre 10 ezer mázsa szőlőfeldolgozó kapaci­tással, ami 30 ezer mázsára lenne bővíthető, 25 ezer hek­toliter bor tárolási lehetőségé­vel. A távlati tervek kereté­ben pedig, a konzervgyár ipar­vágányának meghosszabbítá­sával bekapcsolódnánk a köz­vetlen vasúti , forgalomba, majd a pince mellett nagy, közös műtrágya-tárolótelepet állítanánk fel, ami szintén A TÜZES LOVAKON SZÁ­GULDOZÓ, s a gazdagokat sarcoló régi betyárok emléke­zete hazánk és a szomszéd né­pek történetében a múlt ro­mantikus ködébe veszett. Nagyapáink még sokat beszél­tek róluk. Bevették magukat a hegyek­be, az erdőkbe, a nádasokba, a kalandos, szabad betyáréle­tet választották. Voltak köz­tük azonban jobbmódúak, sőt, előkelő származásúak is, aki­ket többnyire kalandvágy, vagy szerelmi csalódás kerge­tett közéjük. Ezeket a betyá­rokat nem lehet azonosítani a kisembereket károsító tyúk- és egyéb tolvajokkal, akiket lekicsinylőleg kapcabetyárnak neveztek. Az igazi betyárok berontottak az uraságok kas­télyaiba, megsarcolták az or­szágutakon járó vásárosokat, s azután az útszéli csárdákban nagy mulatságot csaptak. A csárdások szívesen várták őket. A kútgém megbeszélt ál­lításával, kötélre teregetett különböző színű ruhafélékkel jelezték, hogy jöhetnek: nincs nagyon hiányzik termelőszö­vetkezeteinknek. — Elgondolásainkat az ak­kori hitelpolitika lehetőségei alátámasztották, s az építési terveket megrendeltük az Agroterv vállalatnál, melyek a múlt őszre elkészültek. A tervek első szakaszának meg­valósítása 13 millió forintba kerülne. Közben azonban a hitelpolitikai formulák meg­változtak, melyek szerint csak a költségek kis részéhez kap­nánk segítséget, saját erőnk­ből pedig nem vagyunk képe­sek *a nagy beruházásra, s így az építkezés ügye függőbe ke­rült. Meg kell csinálni — Termelőszövetkezeteink­nek életbevágóan fontos kö­zös pincetervét nem adjuk fel. Minden körülmények kö­zött meg kell keresni a meg­valósítás útját. A hajdan hí­res körösi szórványszőlők lassan kipusztulnak, s ha jobb értékesítéssel a termelőszövet­kezeti szőlőtermelésnek meg­felelő rentabilitást nem tu­dunk biztosítani, az könnyen a szőlők gondviselésének el­hanyagolásához vezethet, s 10—20 év múlva bekövetkez­het az, hogy Körösön szőlőt és bort csak patikában lehet receptre kapni! — Így fejezte be nyilatkozatát a Hunyadi Termelőszövetkezet elnöke. Kopa László A vasútállomás kultúrter­mében a XIX. vasutasnap al­kalmából az állomásfőnök Hamza Lajos köszöntötte a dolgozókat. „Az első félév munkaeredményei oly bizta­tók — mondotta —, hogy az élüzem feltételeit máris tel­jesítettük. A vasútállomás dol­gozói teljesítették ama válla­lásukat is, hogy elérjék a szo­cialista munka szolgálati hely címét. A rövid beszéd után Kovács Antalné, Bessesek Béla kiváló A Bolgár Népköztársaság az elmúlt negyedszázadban olyan eredményt mutatott fel a me­zőgazdaságban és az iparban egyaránt, amely a szocialista társadalom kereteiben valósul­hatott csak meg ilyen szinten és ebben a formában. A Ro- dopa-hegységben épült víz­duzzasztó, a világifjúsági ta­lálkozó alkalmával felavatott „Festival" sportcsarnok ennek az országépítő munkának az dolgozó kitüntetést kapott. Rostás Tibor rendelkező for­galmi szolgálattevő, Varga Dá­niel málházó, Pintér József és Bekö Zsigmond raktáros so­ron kívüli előléptetést kaptak. Emellett pénzjutalmakat is osztottak ki Szűcs Ambrus, Kiséri Ambrus, Kunos József és Hamza Lajos állomásfő­nöknek. A hivatalos ünnepséget kö­zös vacsorán a Cifrakertben folytatták az állomás dolgozói. Ünnepség a vasútállomáson Legelő helyett a karámban Sivár a nyári szállásuk a szarvasmarháknak az Arany János Termelőszövetkezetben, jobban éreznék magukat a dús füvű legelőn. Oda azon­ban nem mehetnek, mert a le­gelő füvét újravetették, s eb­ben az évben csak kárt tenné­nek benne. A karámban él­vezi a júliusi napfényt a te­henészet „sztárja”, Julcsa is, a zöldtakarmány mellett jnég 8 kilogramm prémiumabrakot is fogyaszthat, mert naponta 26 liter tejet ad: társai nem irigylik, hanem igyekszenek a nyomában járni, Maxi és Arany Julcsa „babérjaira” pá­lyázik. Foto: Kiss Betyár világ Nagykőrösön i. veszély, és a künn hagyott strázsa idejében figyelmeztette többnyire víg pásztorcimbo­rákkal mulató társait, ha pan­dúrok közeledtek. Ha kevesen voltak a pandúrok, a mene­külés helyett sokszor harcba szálltak velük, és meg-meg- futamították őket. A BETYÁROK VÁRO­SUNKKAL kapcsolatos sze­repléséről kevés írásos fel­jegyzés maradt fenn, s ezek­hez a régi öregek legendasze­rű emlékezéseit igyekeztem összegyűjteni. Hogy Nagykő­rösön és környékén is jártak betyárok, igazolja az a fel­jegyzés, mely szerint 1852. jú­nius 11-én hajnalban a Ceg­léd—nagykőrösi országúton, Kőrös közelében, Fazekas Dá­vid jászsági betyár és bandá­ja meglepett és kifosztott 40, Pest felé igyekező vásárosko­csit, pedig akkor már az or­szágúton katonai járőrök cir­káltak. Ezen a napon volt ugyanis a nagy császárlátoga­tás, amikor déltájban a ceg­lédi úton I. Ferenc József ér­kezett városunkba, országjáró kőrútján. Kocsisorral jött, mi­után akkor még erre nem volt vasút. A régi közlemények szerint a betyár ki akarta ra­bolni a császárt és kíséretét is, de ettől a szándékától el­állt, mert a hajnali rablásról értesülve, a mépsanyarga- tó intézkedéseiről ismert Bach osztrák miniszter, aki a császár védelmét irányította, több száz katonát vezényelt az országúira. Ezt a híres be­tyárt különben a következő esztendőben besúgták. Jász- jákóhalmán a pandúrok rá­gyújtották a házat, elfogtált és a bíróság halálra ítélte. A RÉGI ÖREGEK ELBE­SZÉLÉSE szerint, meg-meg­fordult Kőrösön egy másik híres betyár: Bogár Imre is. Többször iszogatott emberei­vel a barátszilosi legelők szé­lén állt öreg csárdában és a pótharaszti erdő melletti pusz­tacsárdában is meg-megfor- dult. Az 1920-as években még beszéltem Pótharaszton egy idős asszonnyal, alti kislány­korából emlékezett rá, mint jóképű, délceg, csinos legény­re. Bogár Imre egyébként Csongrádról származott, s Ja­kab, Márton és Mihály testvé­rével „dolgozott” a bandában. Egy alkalommal, az öregek el­beszélése szerint, egy körösi nagygazda béklyózva legélő ritkaszép csikaját is „elkötöt­ték”, pedig Gönczi-féle béklyó volt a csikó lábán. Gönczi Pál akkori nagykő­rösi kovácsmester említett béklyókészítménye arról volt híres megye-, sőt országszer­te, hogy azt nem fogta a re­szelő. Kopa László (Folytatjuk) Késve és hevesebb.•• ... gyümölcs érkezik a kon­zervgyárba, mint tavaly. Meggyből 197 vagon helyett mindössze 45 vagonnal dol­gozhattak fel. A ribizlibeér- kezés is egyre kevesebb, az utóbbi napokban már csak 10—11 mázsát vásárolt fel a gyár. A sárgabaraekszezon sem indul olyan gyorsan, mint ta­valy. Július 9-ig az elmúlt év­ben' 27 vagonnal kapott a gyár, az idén mindössze 5 va­gonnal. Ugyanez tapasztalható az uborkafelvásárlásnál is, a múlt évben ilyenkor a 22. va­gonnál tartottak, az idén még csak 13 vagon csemegeuborkát savanyítottak a szezonra el­készült új savanyítóüzemben. A borsószezon lassan befe­jeződik, az eddig elkészült borsókonzervekkel 1034 vasúti teherkocsit tölthetnének meg. A borsószezon valamivel hosz- szabbnak ígérkezik, mert ta­valy július 4-én már befeje­ződött a borsótartósítás. Igaz, hogy volt még • Őszi borsó is, két vagonnal, az esős idő most segít az őszi borsó­nak, úgyhogy a borsóvonalak csak átmeneti pihenőt tart, hatnak. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Tóth István és Dávid Julianna: Julianna, Hartyáni János és Dobos Má­ria: Ildikó, Nyúzó Imre és Bálint Anna: Tibor, Juhász Ferenc és Varga Erzsébet: Er­zsébet, Demcsik Pál és Kis Katalin: Monika, Matuz Mi­hály és Angyal Márta: And­rea, Bársony Ambrus és Nagy Ilona: Zsuzsanna, Tóth János és Pesti Margit: Margit, Kocsák Jenő és Útasi Sára: Monika, Balia István és Bolyós Ilona: István, Nagy János és Tóth Lí­dia: Ildikó, Tóth-Kertész Já­nos és Ábrahám Anna: Já­nos, Mikis Kelemen és Várko- nyi Erzsébet: Zsolt, Sebők Ist­ván és Szabó Márta: Márta, Sópajti Imre és Rapi Anna: Anna, Szívós Ambrus és Csa­pó Mária: Judit, Rátóti János és Szűcs Ibolya: Zsolt, Götler Nándor és Tóth Erzsébet: Il­dikó, Czakó István és Bőszény Ilona: Tünde, Fehér Deák Já­nos és Kis Irén: László, Gró- nai János és Tóth Terézia: József, Tóth Imre és Róka Lídia: Lídia nevű gyermeke. Házasságot kötöttek: Szabó István és Obstler Mária, dr, Marsak György és Tóth Sa­rolta, Nagy Aladár és Albert Mária. Meghaltak: Andó István (Pálfái Bánom d. 18.), Nagy Sándor (Mizsei u. 23.), Tolnai Balázs (Táncsics M. u. 6.), Gyarmati Sándor (Bokros d, 21.), Dán Kálmán (MentoVich u. 6.), Besenyei Ignác (László- falva Hori u. 45), Alföldi Vi- dorné Soheer Irén (Ady E. u, 12), Dobnák Riohárd (Teleki u. 3). Mit látónk ma a moziban? Harc a sátánnal. Nagy té­tért folyik a játszma. Magya­rul beszélő szovjet film. Kor­határ nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Ikonok vilá­ga. Magyar híradó. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. szerencsés VÁSÁRLÁST! a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat nagykőrösi szaküzleteiben.

Next

/
Thumbnails
Contents