Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

Renáte Holland-Moritz: Vetélytársnök Szocialista erkölcs ide, meg oda, Theobald Knösel főkönyvelő bizonyos titkos viszonyt folytatott a titkárnőjével, Melittával. Knöselné asszony úgy bukkant a dolog nyo­mára, hogy egy napon szeretett Theobaldjá- nak zöldkockás zakóját kefélte, és a zsebében egy kis jegyzetfüzetet talált. Némi kíváncsiság­gal átlapozta a füzetkét: a férje akkurátus kézírásával ott állt a bejegyzés, hogy mikorra kell a vállalat évi mérlegének készen lennie. Máshelyütt azt olvasta, hogy február 8-ra a férje színházjegy rendelését irányozta elő, március 20-hoz beírta „házassági évfordulóról nem elfeledkezni!”, majd május 5-én valami furcsaság következett. Knöselné most már leült. Jobban szemügy­re vette azt a furcsaságot, még a kefét is le­tette a kezéből, s megállapította: május 5-nél gyorsírásos jegyzet van, melynek értelme a következő: „Melitta születésnapja! Nem elfe­lejteni!” Theobald ezt nem írhatta ide, azon egysze­rű oknál fogva, hogy nem tud gyorsírni. Ak­kor viszont ki írta ide? Hát maga a titkárnő! Knöselné kezdte érteni a dolgot. Ceruzát vett elő és gyorsírással bejegyezte Melitta kisasszony sorai alá: „Nem fog menni a dolog! A férjem nem tudja elolvasni a gyorsírást”. Visszacsúsztatta a jegyzetfüzetet a zakó zsebébe. Másnap este, miközben a férje elköltötte a vacsorát, karján a zakóval kivonult az elő­szobába, hogy ismét átkefélje. Meglepetésére a saját bejegyzése alatt megtalálta Melitta vá­laszát. „Köszönet a figyelmeztetésért. De re­mélem, a férje mégsem feledkezik el arról, hogy a születésnapomra ígért briliánsgyűrűt megvegye”. Knöselné elképedt. Briliánsgyűrű? Ez már mégis csak sok! Ö a legutóbbi születésnapjára egy pár perionharisnyát, meg három és fél márkáért cukorkát kapott. Ez a Melitta pedig, aki bizonyára több mint tíz évvel fiatalabb, 5 tehát tisztességtelen a verseny, immár brili- 5 ánsgyűrűre áhítozik. Néhány percnyi fejtörés; után bekerült a kis zsebfüzetbe a viszont- 5 válasz: „Gratulálok, őrizze meg soká gyér-; meki hiszékenységét! De ha a születésnapján! mégis csalódás érné, hajlandó vagyok elkül-; deni magának a saját briliánsgyűrűmet”. | Zutty! Ez aztán telitalálat. Már másnap megjött Melitta válasza. „Bo-> csásson meg a felvágásért. Természetesen bri-j liánsgyűrűről álmodni is kár. Egyébként bor-! zasztó zsugori alakhoz ment feleségül”. Végre valahára megnyugodott Knöselné! asszony. Tehát egy fiatalabb és bizonyára ná-: Iánál csinosabb lány sem tudja jobban kezel-: ni a férjét, mint ő. Barátságos hangnemben; írta vissza Melittának: „Nemcsak zsugori, ha-! nem rendkívüli udvariatlan is. Előfordult már | valaha, hogy megkérdezte magától, hogy van,; avagy hogy segíthetne-e valamiben?” „Dehogy, még soha!” — közölte Melitta. — j „Tulajdonképpen borzasztó alak, nem is tu-í dóm, miért tartok ki mellette.” Kis idő múltán Knösel főkönyvelő úr meg­kérdezte a titkárnőjét. — Tulajdonképpen mit firkálsz annyit a jegyzetfüzetembe, úgysem tudom ezeket a ne­vetséges hieroglifákat elolvasni. — Milyen kár — mondta Melitta. — Neked kívánok újra, meg újra jó éjszakát. Knösel elégedetten nevetett. Mennyire sze­retheti őt ez a lány! Meg is kérdezte tőle. el- jönne-e aznap este moziba. Melitta vonakod­va válaszolt: — Ma este sajnos nem megy. A férfi csalódottan nézett rá, de amikor a dolog másnap és a következő napon is meg­ismétlődött, gyanakodni kezdett. Ügy látszik egy másik férfiú van a dologban, jó lesz vi­gyázni. Eltökélte , hogy egy nap követi hazáig. Óva­tosan, nyolc-tíz méterrel ment mögötte, s lám, valóban: Melitta befordult egy kávéház ajta­ján. Habozás nélkül belépett ő is, de a lány­nak nyomát se látta. Áhá, ott vannak még a boxok! Benézett az elsőbe, a másodikba — üresek voltak. Éppen bekukkantott volna a harmadikba is, amikor megtorpant, mert a közelből felcsendült a felesége hangja: „És tudod, Melitta, az a vén szamár egy pohár pezsgőtől már berúg, és evés közben mindig összepiszkítja a nyakkendőjét.. A film egyik jelenete tomas és James Bond-filmek szuperhősét kívánta nevetsé­gessé tenni Steno, a rendező két forgatókönyv-írójával, CostelUmövdl és Pipolóvaí egyetemben, Jaroslav Dietl írta, Martin Fric rendezte a csehszlovákok Életem legjobb nője című filmszatíráját. Filmjük hőse Láda, a negyvenéves hivatal­nok, aki, hogy kielégíthesse a kívánt anyagi javakkal hu­szonegy esztendős, második feleségét, nagystílű szélhámos­ságba kezd. Ellenőrként jele­nik meg az egyik kisvárosi banknál s azzal a mesével ámítja el a legszemfülesebb hivatalnokokat is, hogy hamis , bankjegyek kerültek forga­lomba és az ő kötelessége azok kiválogatása. Ám a gyengéd 1 lelkű szélhámos zseniálisnak hitt ötlete megfeneklik a pos­tamesternő iránt fellobbant 1 szerelmén s így nemcsak a 1 már összegyűjtött hatvanezer 1 „hamis” koronát hagyja vesz­ni, hanem még a saját pénzét, is. S hogy mégse állítson be üres kézzel telhetetlen máso­dik feleségéhez, az elsőhöz ' fordul anyagi támogatásért. Így lett a világ egy zseniális ■ bűnügyi szenzációval szegé- ' nyebb, a néző pedig egy tanul- • Sággal gazdagabb: egy tehet- , séges rendező is készíthet át­■ lagfilmet. — p — Tallózva a filmszínházak nyári produkciói között: je­lentősebb bemutatóval nerr találkozhatunk. Színes, látvá­nyos film akad szép számmal igazi művészi élményt nyújtc alkotás azonban nem. A héten mutatták be A be. szélő köntös című színes ma. gyár filmet, amelyet Fejét Tamás írt és rendezett Mik. száth Kálmán regénye nyo- mán. Kecskemét és Nagykő- rös város vetélkedését, Les- tyák Mihály szabómester fiá. nak szerencséjét és a szél Cinna szerelmét bizonyára so. kan olvasták ifjúkorukban Mikszáth Kálmán regényé­nek meséje derűs, fordulata: kalandfilm lehetőségét kínált« az író-rendezőnek, Fejér Ta. más azonban egy meglehető­sen unalmas és érdekteler produkciót készített a mik. száthi történetből. Ezek után hiába a neve: szereplőgárda — Paper Antal Kállai Ferenc, Görbe János Gobbi Hilda, Rajz János Zenthe Ferenc és a többiel — a várt siker elmarad. Cin. na, a szép cigánylány szere, pében Detre Anna főiskola hallgató csak szép, de modo, ros és erőtlen még játéka. Szintén színes filmként ve. títik a mozik a Dorellik jön című olasz szuperkrimi-paró. diát. Hajsza, szélhámosság szerelem és közel félezer gyil­kosság — parodizálva. A: EGY LÁDA SÖR pincéből. De hat pirosat nem fizet, azt nem! — A szennyvíz is ott vezet — mondják. Ez se mese, ez is való. Az új telektulajdonos meg­bizonyosodott, hogy a világ errefelé is éppen olyan való­ságos, mint Pesten. Nyoma sincs romantikának. — Nagyszerű — mondja ép­pen ezért otthonosan. — El­tolatom a kutat hivatalos úton. SzAhí»rénvi T pl hez tartozik, kijjebb tolja i kerítést. A szegélyen az utcai nyomó kút. Azt hogyan tolja arrább Arra jön a víztársulat alkal mázott ja, kapóra. Mint szak értőtől, kérdi az új telektulaj donos, hogyan kéne a kutat el tolni? — Eltolhatom — mondja a alkalmazott. — Nagyszerű, és mit ké érte? — Egy láda sörért eltolom A víztársulat embere jól értesült. Tudja, hogy nem ké lehetetlent. Az új telektulajdo nos gebines egy árnyékos pest mellékutcában. — Rendben — mondja a te lektulajdonos, már ki is szá mította, milyen olcsó ez : szomjas munkaerő, százasb. se lesz neki. — Fogjon hozzá M iként e tavaszidőben 1 friss vízszagra a kút szá jához gyűlnek a darazsak, ak ként sokasodik a segítség : láda sör hírére a kút körül Három csákány kér már he lyet, össze-összeakadva, egy másnak koccannak a szűk he lyen. Kisvártatva elhallgatnak < csákányok, s a víztársulat al kalmazottja harmadmagáva vakarja fejét a telektulajdo nos színe előtt. — Baj van. — Kevés a láda sör? — Kevés bizony. Vagy les: két láda, vagy hozzá se fo gunk. — Az előbb egy is elég volt — Igen, de akkor még nen tudtuk, hogy ott vezet a tele fankábel. Hihetetlen bár, de való: : telefonkábel a kút tövében Az új telektulajdonos sajá szemével meggyőződik. — Há jó — mondja, sejti már, mi ként a telket, a romantiká sem adják ingyen. Csengenek, bonganak a csá kányok egy darabka idei| Négyen vannak már. A telek tulaj a kert végiben hallj: négy közül a negyediket, : nagyhangút. — Tegyen le öt kilót, é hozhatja a lábasát. Rövidesen ott állnak előtte Már a fejüket se vakarják csak vigyorognak: — Hat kiló, főnök — mond ja —, ez nem megy keveseb bért. A tulajdonos érti, miről vai szó, otthonos e nyelveze minden ágabogában, a gebin — Minden vala­mirevaló embernek van már hobbyja — förmedt rám a fele­ségem —, csak ne­ked nincs. Mert té­ged minden untat, mert neked semmi sem elég eredeti. Ta­lálj ki végre valami újat, ami még senki másnak nem jutott eszébe! Kitaláltam! Meg­mintáztam juh túr ó- ból a Eiffel-tornyot, íz Empire State Buildinget, a pisai ferde tornyot és a csődéi pálinkafőző- kunyhót, hogy csak 1 jelentősebb alkotá­saimat említsem. Odahaza helyreállt a családi béke, felesé­gem lábujjhegyen lárva, lélegzetvissza­fojtva figyelte művé­szi tevékenységemet. Vitathatatlanul új­szerű hobbymnak csakhamar híre ment a faluban, és a kul- lúrház igazgatója fel­szólított: itt az ideje, iogy megrendezzem első gyűjteményes kiállításomat. Sze­rény ellenkezésemet izzal szerelte le, hogy 1 kiállítás már sze­repel az első félévi munkatervben, s a felügyeleti szervek szigorúan számonké- rik a tervteljesítést. A kiállítást maga j járási főesztéta nyitotta meg. Sajátos iobbymat úttörő kezdeményezésnek Fütyülök az ízlésre minősítette, s arra biztatott, hogy for­duljak bátrabban a mai és a hazai té­mák felé. Később módját ejtettem, hogy négyszemközt kérjem ki a vélemé­nyét spontán kísérle­tezésem gyarló kö­vetkezményeiről. — A világért sem szeretném befolyá­solni művészi elkép­zeléseiben és alkotói módszereiben — tért ki a véleménynyil­vánítás elől. — Csak gyúrja tovább nyu­godtan a túrót, ne zavartassa magát. Tovább ostromol­tam. — A magamfajta kezdőnek úgy kell az értő kritika, mint a kiszáradt földnek a jótékony eső ... — Nem, kedves barátom, szó sem le­het róla. Nagy okom van rá, hogy ne mondjak véleményt a műveiről... — Attól tart, hogy megsértődnék? Hogy nem bírnám elvisel­ni a kendőzetlen igazságot? — Ugyan! Szó sincs róla! Sajnos, az évek során megta­nultam, hogy az én beosztásomban csín­ján kell bánni a di­csérettel és a kriti­kával ... Hadd em­lítsek néhány példát. Egy cukrászati ki­állításon csak úgy mellesleg megjegyez­tem, hogy a magam részéről ki nem áll­hatom a marcipánt, édeskés úri rafiné­riának tartom. És pár nap múlva azzal jött haza a felesé­gem a cukrászdából, hogy állítólag fel­sőbb utasításra in­dexre került a mar­cipán ... De ez még semmi. A kísérleti lakótelep átadásakor nosztalgikusan fel­sóhajtottam: „Hol vannak már a kívül- belül fehér házikók? Hol vannak a kicsi, fehér, meszelt szo­bák? Es hol vannak a búboskemencék?” S az egyik fővárosi lap gúnyos cikkéből tudtam meg, hogy attól fogva az újon­nan épült házakat kívül-belül fehérre meszeltették, s a la­kásokból sem hiány­zik a búboskemen­ce... A múlt nyáron új szállodát és étter­met avattunk. Az igazgató kitartóan agitált, hogy rendel­jek valami ritka ételkülönlegessé­get. Hosszan kutat­tam az emlékezetem­ben, s végül tejbe- grízt kértem daga- dóval. Nos, azóta ál­landóan kint lóg a tábla a bejáratnál: „Mai ajánlatunk: tejbegríz dagadóval.” Remélem, sikerült meggyőznöm arról, hogy tartózkodnom kell a vélemény- nyilvánítástól. Ha nem akarom kötele­zővé tenni a saját íz­lésemet, amely ter­mészetesen olyan, amilyen... — Ha szabad meg­jegyeznem, ezúttal indokolatlan az óva­tosság. — Hát jó, ha meg­ígéri, hogy fütyül az ízlésemre, akkor esetleg... — Már hogyne fü­tyülnék! — Szóval az az ér­zésem, hogy ebben a műfajban nem sze­rencsés anyag a juhtúró. Ez a stílus és ez a mondanivaló, úgy érzem, inkább krumplipürét kí­ván ... — Ez az! Kezdet­től fogva éreztem, hogy valami nem stimmel. Hát persze! A fenébe a juhtúró- val! Jöjjön a krump­lipüré! Böcz Sándor GIZIKÉ i A megszólításokkal gyak-l ran van problémája minden-', kinek, így nekem is. Gyako-l ri eset, amikor az ember i nem talál rá a megfelelőre,] vagy csak olyan kényszer-j megoldásfélét választ. Sokszor és sokfelé sodor- \ nak dolgaim, így gyakran ke- \ rülök eszpresszóba, aholl mint köztudomású, általában\ jóval több a vendég, mint a; felszolgáló, ennek követkéz-\ lében, mikor az embernek! már fogytán az ideje és a\ türelme, megreszkírozza, l hogy a közelben elsuhanói felszolgálónő figyelmét fel-i hívja magára. És itt a kér-] dés: de hogyan? Kartársnő?] Elvtársnő? Kisasszony? Hal-] ló, kérem? Tündérbogárka? I Nos, ezt a gordiuszi csomót ] évek óta úgy oldom meg.l hogy bármilyen felszolgáló- ] nőnek hangosan odaszólok: ] — Giziké! Es lett légyen bármi is ai neve a megszólítottnak, mégi eddig mindig odafordult i hozzám, majd barátságos; mosollyal kísért intésemre • oda is jött és kivétel nélkül \ ezzel kezdte mindegyik: — Nem Giziké vagyok, ha- i nem... — és megmondta a l nevét. Beutalót kaptam a siófoki: Bányász-üdülőbe. Csodálatos; hely, minden van ott, mégi házi presszó is. Első este vacsora után oda-i ballagtam a presszópulthoz, és az éppen kávét főző csi­nos asszonykának bevált módszeremmel így szóltam: — Giziké, kérek egy jó duplát. Ekkor a csinos asszonyka mosolyogva felém fordult és kedvesen megkérdezte: — Honnan tetszik tudni a nevemet? Meglepetésemet gyorsan leküzdöttem és merően a szemébe nézve válaszoltam: — Megéreztem. Mire ö ugyancsak merően rám nézett és csak ennyit szólt: — Jó szöveg. Es olyan erős kávét főzött, hogy csak hajnal felé tudtam elaludni. (v. L) Ázsia legrégibb szobra Afganisztán területén az or­szág legrégibb lakosaitól szár­mazó egyedülálló műalkotást találtak. Fából kifaragott em­beri fejről van szó. A szakér­tők szerint az i. e. XX. szá­zadban készült. Ez a legrégibb szobor, amelyet eddig az ázsiai kontinensen találtak. I ^ ÍVJ yaralóhely. A kertekben ^ lix elevenség, a táj kopácso- ^ lásoktól zeng, mindenütt ma- I gánépítkezések. Autók félláb- S bal a járdán. A tulajdonosok $ tréningben, atlétatrikóban, ^ szemellenzős vászonsápkók- ^ ban, tevékenységi láztól bu- ^ zognalk. Ásó, kapa a kezükben, ^ nyesőolló, gereblye. Szomfoat- ^ vasárnap kirázzák magukból, ^ mint valami porzsákból, a fő- ^ város hétre való nyűgét. ^ Legalábbis így gondolják, s ^ itt a szennyezetlen, kéktiszta ^ levegő alatt terül el álmaik 5 romantikus földje, hol nincs S fúrás és nincs gyűlölködés, se 5 csalás, se hamisság, se mó- ^ szer, ártatlanság honol és bé- ^ ke, jóakarat és nyugalom. ^ Efféle várakozásokkal bont- ^ ja a régi kőoszlopot az új te- ^ lektulajdonos. S minthogy a í közút széles szegélye is telké­VSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSS

Next

/
Thumbnails
Contents