Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
Renáte Holland-Moritz: Vetélytársnök Szocialista erkölcs ide, meg oda, Theobald Knösel főkönyvelő bizonyos titkos viszonyt folytatott a titkárnőjével, Melittával. Knöselné asszony úgy bukkant a dolog nyomára, hogy egy napon szeretett Theobaldjá- nak zöldkockás zakóját kefélte, és a zsebében egy kis jegyzetfüzetet talált. Némi kíváncsisággal átlapozta a füzetkét: a férje akkurátus kézírásával ott állt a bejegyzés, hogy mikorra kell a vállalat évi mérlegének készen lennie. Máshelyütt azt olvasta, hogy február 8-ra a férje színházjegy rendelését irányozta elő, március 20-hoz beírta „házassági évfordulóról nem elfeledkezni!”, majd május 5-én valami furcsaság következett. Knöselné most már leült. Jobban szemügyre vette azt a furcsaságot, még a kefét is letette a kezéből, s megállapította: május 5-nél gyorsírásos jegyzet van, melynek értelme a következő: „Melitta születésnapja! Nem elfelejteni!” Theobald ezt nem írhatta ide, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tud gyorsírni. Akkor viszont ki írta ide? Hát maga a titkárnő! Knöselné kezdte érteni a dolgot. Ceruzát vett elő és gyorsírással bejegyezte Melitta kisasszony sorai alá: „Nem fog menni a dolog! A férjem nem tudja elolvasni a gyorsírást”. Visszacsúsztatta a jegyzetfüzetet a zakó zsebébe. Másnap este, miközben a férje elköltötte a vacsorát, karján a zakóval kivonult az előszobába, hogy ismét átkefélje. Meglepetésére a saját bejegyzése alatt megtalálta Melitta válaszát. „Köszönet a figyelmeztetésért. De remélem, a férje mégsem feledkezik el arról, hogy a születésnapomra ígért briliánsgyűrűt megvegye”. Knöselné elképedt. Briliánsgyűrű? Ez már mégis csak sok! Ö a legutóbbi születésnapjára egy pár perionharisnyát, meg három és fél márkáért cukorkát kapott. Ez a Melitta pedig, aki bizonyára több mint tíz évvel fiatalabb, 5 tehát tisztességtelen a verseny, immár brili- 5 ánsgyűrűre áhítozik. Néhány percnyi fejtörés; után bekerült a kis zsebfüzetbe a viszont- 5 válasz: „Gratulálok, őrizze meg soká gyér-; meki hiszékenységét! De ha a születésnapján! mégis csalódás érné, hajlandó vagyok elkül-; deni magának a saját briliánsgyűrűmet”. | Zutty! Ez aztán telitalálat. Már másnap megjött Melitta válasza. „Bo-> csásson meg a felvágásért. Természetesen bri-j liánsgyűrűről álmodni is kár. Egyébként bor-! zasztó zsugori alakhoz ment feleségül”. Végre valahára megnyugodott Knöselné! asszony. Tehát egy fiatalabb és bizonyára ná-: Iánál csinosabb lány sem tudja jobban kezel-: ni a férjét, mint ő. Barátságos hangnemben; írta vissza Melittának: „Nemcsak zsugori, ha-! nem rendkívüli udvariatlan is. Előfordult már | valaha, hogy megkérdezte magától, hogy van,; avagy hogy segíthetne-e valamiben?” „Dehogy, még soha!” — közölte Melitta. — j „Tulajdonképpen borzasztó alak, nem is tu-í dóm, miért tartok ki mellette.” Kis idő múltán Knösel főkönyvelő úr megkérdezte a titkárnőjét. — Tulajdonképpen mit firkálsz annyit a jegyzetfüzetembe, úgysem tudom ezeket a nevetséges hieroglifákat elolvasni. — Milyen kár — mondta Melitta. — Neked kívánok újra, meg újra jó éjszakát. Knösel elégedetten nevetett. Mennyire szeretheti őt ez a lány! Meg is kérdezte tőle. el- jönne-e aznap este moziba. Melitta vonakodva válaszolt: — Ma este sajnos nem megy. A férfi csalódottan nézett rá, de amikor a dolog másnap és a következő napon is megismétlődött, gyanakodni kezdett. Ügy látszik egy másik férfiú van a dologban, jó lesz vigyázni. Eltökélte , hogy egy nap követi hazáig. Óvatosan, nyolc-tíz méterrel ment mögötte, s lám, valóban: Melitta befordult egy kávéház ajtaján. Habozás nélkül belépett ő is, de a lánynak nyomát se látta. Áhá, ott vannak még a boxok! Benézett az elsőbe, a másodikba — üresek voltak. Éppen bekukkantott volna a harmadikba is, amikor megtorpant, mert a közelből felcsendült a felesége hangja: „És tudod, Melitta, az a vén szamár egy pohár pezsgőtől már berúg, és evés közben mindig összepiszkítja a nyakkendőjét.. A film egyik jelenete tomas és James Bond-filmek szuperhősét kívánta nevetségessé tenni Steno, a rendező két forgatókönyv-írójával, CostelUmövdl és Pipolóvaí egyetemben, Jaroslav Dietl írta, Martin Fric rendezte a csehszlovákok Életem legjobb nője című filmszatíráját. Filmjük hőse Láda, a negyvenéves hivatalnok, aki, hogy kielégíthesse a kívánt anyagi javakkal huszonegy esztendős, második feleségét, nagystílű szélhámosságba kezd. Ellenőrként jelenik meg az egyik kisvárosi banknál s azzal a mesével ámítja el a legszemfülesebb hivatalnokokat is, hogy hamis , bankjegyek kerültek forgalomba és az ő kötelessége azok kiválogatása. Ám a gyengéd 1 lelkű szélhámos zseniálisnak hitt ötlete megfeneklik a postamesternő iránt fellobbant 1 szerelmén s így nemcsak a 1 már összegyűjtött hatvanezer 1 „hamis” koronát hagyja veszni, hanem még a saját pénzét, is. S hogy mégse állítson be üres kézzel telhetetlen második feleségéhez, az elsőhöz ' fordul anyagi támogatásért. Így lett a világ egy zseniális ■ bűnügyi szenzációval szegé- ' nyebb, a néző pedig egy tanul- • Sággal gazdagabb: egy tehet- , séges rendező is készíthet át■ lagfilmet. — p — Tallózva a filmszínházak nyári produkciói között: jelentősebb bemutatóval nerr találkozhatunk. Színes, látványos film akad szép számmal igazi művészi élményt nyújtc alkotás azonban nem. A héten mutatták be A be. szélő köntös című színes ma. gyár filmet, amelyet Fejét Tamás írt és rendezett Mik. száth Kálmán regénye nyo- mán. Kecskemét és Nagykő- rös város vetélkedését, Les- tyák Mihály szabómester fiá. nak szerencséjét és a szél Cinna szerelmét bizonyára so. kan olvasták ifjúkorukban Mikszáth Kálmán regényének meséje derűs, fordulata: kalandfilm lehetőségét kínált« az író-rendezőnek, Fejér Ta. más azonban egy meglehetősen unalmas és érdekteler produkciót készített a mik. száthi történetből. Ezek után hiába a neve: szereplőgárda — Paper Antal Kállai Ferenc, Görbe János Gobbi Hilda, Rajz János Zenthe Ferenc és a többiel — a várt siker elmarad. Cin. na, a szép cigánylány szere, pében Detre Anna főiskola hallgató csak szép, de modo, ros és erőtlen még játéka. Szintén színes filmként ve. títik a mozik a Dorellik jön című olasz szuperkrimi-paró. diát. Hajsza, szélhámosság szerelem és közel félezer gyilkosság — parodizálva. A: EGY LÁDA SÖR pincéből. De hat pirosat nem fizet, azt nem! — A szennyvíz is ott vezet — mondják. Ez se mese, ez is való. Az új telektulajdonos megbizonyosodott, hogy a világ errefelé is éppen olyan valóságos, mint Pesten. Nyoma sincs romantikának. — Nagyszerű — mondja éppen ezért otthonosan. — Eltolatom a kutat hivatalos úton. SzAhí»rénvi T pl hez tartozik, kijjebb tolja i kerítést. A szegélyen az utcai nyomó kút. Azt hogyan tolja arrább Arra jön a víztársulat alkal mázott ja, kapóra. Mint szak értőtől, kérdi az új telektulaj donos, hogyan kéne a kutat el tolni? — Eltolhatom — mondja a alkalmazott. — Nagyszerű, és mit ké érte? — Egy láda sörért eltolom A víztársulat embere jól értesült. Tudja, hogy nem ké lehetetlent. Az új telektulajdo nos gebines egy árnyékos pest mellékutcában. — Rendben — mondja a te lektulajdonos, már ki is szá mította, milyen olcsó ez : szomjas munkaerő, százasb. se lesz neki. — Fogjon hozzá M iként e tavaszidőben 1 friss vízszagra a kút szá jához gyűlnek a darazsak, ak ként sokasodik a segítség : láda sör hírére a kút körül Három csákány kér már he lyet, össze-összeakadva, egy másnak koccannak a szűk he lyen. Kisvártatva elhallgatnak < csákányok, s a víztársulat al kalmazottja harmadmagáva vakarja fejét a telektulajdo nos színe előtt. — Baj van. — Kevés a láda sör? — Kevés bizony. Vagy les: két láda, vagy hozzá se fo gunk. — Az előbb egy is elég volt — Igen, de akkor még nen tudtuk, hogy ott vezet a tele fankábel. Hihetetlen bár, de való: : telefonkábel a kút tövében Az új telektulajdonos sajá szemével meggyőződik. — Há jó — mondja, sejti már, mi ként a telket, a romantiká sem adják ingyen. Csengenek, bonganak a csá kányok egy darabka idei| Négyen vannak már. A telek tulaj a kert végiben hallj: négy közül a negyediket, : nagyhangút. — Tegyen le öt kilót, é hozhatja a lábasát. Rövidesen ott állnak előtte Már a fejüket se vakarják csak vigyorognak: — Hat kiló, főnök — mond ja —, ez nem megy keveseb bért. A tulajdonos érti, miről vai szó, otthonos e nyelveze minden ágabogában, a gebin — Minden valamirevaló embernek van már hobbyja — förmedt rám a feleségem —, csak neked nincs. Mert téged minden untat, mert neked semmi sem elég eredeti. Találj ki végre valami újat, ami még senki másnak nem jutott eszébe! Kitaláltam! Megmintáztam juh túr ó- ból a Eiffel-tornyot, íz Empire State Buildinget, a pisai ferde tornyot és a csődéi pálinkafőző- kunyhót, hogy csak 1 jelentősebb alkotásaimat említsem. Odahaza helyreállt a családi béke, feleségem lábujjhegyen lárva, lélegzetvisszafojtva figyelte művészi tevékenységemet. Vitathatatlanul újszerű hobbymnak csakhamar híre ment a faluban, és a kul- lúrház igazgatója felszólított: itt az ideje, iogy megrendezzem első gyűjteményes kiállításomat. Szerény ellenkezésemet izzal szerelte le, hogy 1 kiállítás már szerepel az első félévi munkatervben, s a felügyeleti szervek szigorúan számonké- rik a tervteljesítést. A kiállítást maga j járási főesztéta nyitotta meg. Sajátos iobbymat úttörő kezdeményezésnek Fütyülök az ízlésre minősítette, s arra biztatott, hogy forduljak bátrabban a mai és a hazai témák felé. Később módját ejtettem, hogy négyszemközt kérjem ki a véleményét spontán kísérletezésem gyarló következményeiről. — A világért sem szeretném befolyásolni művészi elképzeléseiben és alkotói módszereiben — tért ki a véleménynyilvánítás elől. — Csak gyúrja tovább nyugodtan a túrót, ne zavartassa magát. Tovább ostromoltam. — A magamfajta kezdőnek úgy kell az értő kritika, mint a kiszáradt földnek a jótékony eső ... — Nem, kedves barátom, szó sem lehet róla. Nagy okom van rá, hogy ne mondjak véleményt a műveiről... — Attól tart, hogy megsértődnék? Hogy nem bírnám elviselni a kendőzetlen igazságot? — Ugyan! Szó sincs róla! Sajnos, az évek során megtanultam, hogy az én beosztásomban csínján kell bánni a dicsérettel és a kritikával ... Hadd említsek néhány példát. Egy cukrászati kiállításon csak úgy mellesleg megjegyeztem, hogy a magam részéről ki nem állhatom a marcipánt, édeskés úri rafinériának tartom. És pár nap múlva azzal jött haza a feleségem a cukrászdából, hogy állítólag felsőbb utasításra indexre került a marcipán ... De ez még semmi. A kísérleti lakótelep átadásakor nosztalgikusan felsóhajtottam: „Hol vannak már a kívül- belül fehér házikók? Hol vannak a kicsi, fehér, meszelt szobák? Es hol vannak a búboskemencék?” S az egyik fővárosi lap gúnyos cikkéből tudtam meg, hogy attól fogva az újonnan épült házakat kívül-belül fehérre meszeltették, s a lakásokból sem hiányzik a búboskemence... A múlt nyáron új szállodát és éttermet avattunk. Az igazgató kitartóan agitált, hogy rendeljek valami ritka ételkülönlegességet. Hosszan kutattam az emlékezetemben, s végül tejbe- grízt kértem daga- dóval. Nos, azóta állandóan kint lóg a tábla a bejáratnál: „Mai ajánlatunk: tejbegríz dagadóval.” Remélem, sikerült meggyőznöm arról, hogy tartózkodnom kell a vélemény- nyilvánítástól. Ha nem akarom kötelezővé tenni a saját ízlésemet, amely természetesen olyan, amilyen... — Ha szabad megjegyeznem, ezúttal indokolatlan az óvatosság. — Hát jó, ha megígéri, hogy fütyül az ízlésemre, akkor esetleg... — Már hogyne fütyülnék! — Szóval az az érzésem, hogy ebben a műfajban nem szerencsés anyag a juhtúró. Ez a stílus és ez a mondanivaló, úgy érzem, inkább krumplipürét kíván ... — Ez az! Kezdettől fogva éreztem, hogy valami nem stimmel. Hát persze! A fenébe a juhtúró- val! Jöjjön a krumplipüré! Böcz Sándor GIZIKÉ i A megszólításokkal gyak-l ran van problémája minden-', kinek, így nekem is. Gyako-l ri eset, amikor az ember i nem talál rá a megfelelőre,] vagy csak olyan kényszer-j megoldásfélét választ. Sokszor és sokfelé sodor- \ nak dolgaim, így gyakran ke- \ rülök eszpresszóba, aholl mint köztudomású, általában\ jóval több a vendég, mint a; felszolgáló, ennek követkéz-\ lében, mikor az embernek! már fogytán az ideje és a\ türelme, megreszkírozza, l hogy a közelben elsuhanói felszolgálónő figyelmét fel-i hívja magára. És itt a kér-] dés: de hogyan? Kartársnő?] Elvtársnő? Kisasszony? Hal-] ló, kérem? Tündérbogárka? I Nos, ezt a gordiuszi csomót ] évek óta úgy oldom meg.l hogy bármilyen felszolgáló- ] nőnek hangosan odaszólok: ] — Giziké! Es lett légyen bármi is ai neve a megszólítottnak, mégi eddig mindig odafordult i hozzám, majd barátságos; mosollyal kísért intésemre • oda is jött és kivétel nélkül \ ezzel kezdte mindegyik: — Nem Giziké vagyok, ha- i nem... — és megmondta a l nevét. Beutalót kaptam a siófoki: Bányász-üdülőbe. Csodálatos; hely, minden van ott, mégi házi presszó is. Első este vacsora után oda-i ballagtam a presszópulthoz, és az éppen kávét főző csinos asszonykának bevált módszeremmel így szóltam: — Giziké, kérek egy jó duplát. Ekkor a csinos asszonyka mosolyogva felém fordult és kedvesen megkérdezte: — Honnan tetszik tudni a nevemet? Meglepetésemet gyorsan leküzdöttem és merően a szemébe nézve válaszoltam: — Megéreztem. Mire ö ugyancsak merően rám nézett és csak ennyit szólt: — Jó szöveg. Es olyan erős kávét főzött, hogy csak hajnal felé tudtam elaludni. (v. L) Ázsia legrégibb szobra Afganisztán területén az ország legrégibb lakosaitól származó egyedülálló műalkotást találtak. Fából kifaragott emberi fejről van szó. A szakértők szerint az i. e. XX. században készült. Ez a legrégibb szobor, amelyet eddig az ázsiai kontinensen találtak. I ^ ÍVJ yaralóhely. A kertekben ^ lix elevenség, a táj kopácso- ^ lásoktól zeng, mindenütt ma- I gánépítkezések. Autók félláb- S bal a járdán. A tulajdonosok $ tréningben, atlétatrikóban, ^ szemellenzős vászonsápkók- ^ ban, tevékenységi láztól bu- ^ zognalk. Ásó, kapa a kezükben, ^ nyesőolló, gereblye. Szomfoat- ^ vasárnap kirázzák magukból, ^ mint valami porzsákból, a fő- ^ város hétre való nyűgét. ^ Legalábbis így gondolják, s ^ itt a szennyezetlen, kéktiszta ^ levegő alatt terül el álmaik 5 romantikus földje, hol nincs S fúrás és nincs gyűlölködés, se 5 csalás, se hamisság, se mó- ^ szer, ártatlanság honol és bé- ^ ke, jóakarat és nyugalom. ^ Efféle várakozásokkal bont- ^ ja a régi kőoszlopot az új te- ^ lektulajdonos. S minthogy a í közút széles szegélye is telkéVSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSS
