Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

PEST MEGYEI &CMm> 1969. JŰLIUS 13.. VASARNAP MII' MOND A TUDÓS... Okosodik-e az emberiség? Századunk húszas és har­mincas éveiben humángeneti- kusok attól tartottak, hogy a világ lakosságának szellemi képességei nemzedékről nem­zedékre csökkennek, mert mi­nél intelligensebbek voltak a szülők, annál kisebb volt a gyermekek száma. Ez a felte­vés szerencsére nem igazoló­dott. Amikor intenzivebben fog­lalkoztak ezzel a kérdéssel, ki­derült a vizsgálatok során, ha e statisztika készítésébe bevonjuk a nőtleneket és a hajadonokat, valamint a gyer­mektelen házaspárokat, akkor a gyenge tehetségűeknek csu­pán átlagos szaporodását ész­leljük, ugyanakkor a tehetségesebbeknél a szaporodás aránya megha­ladja az átlagot. Ezt bizonyították az NSZK- ban, Amerikában, Angliában, Svédországban és más orszá­gokban újabban folytatott vizsgálatok. Az intelligenciának tehát pozitív, tartós értéke van — így fogalmazza meg a kérdést W. Lenz professzor, a Münste- ri humángenetikai intézet igazgatója. Lenz a többi kö­zött megállapítja, hogy az utó­dok genetikai minőségét az okok három csoportja hatá­rozza meg: a kiválasztás és a partnerek kombinációja, va­lamint a mutáció hatása, vagyis az ugrásszerűen fellé­pő öröklődő változások követ­kezményei. Befejezésül még röviden érintünk egy problémát, amelyről már sok vita folyt. A kérdés úgy vetődik fel, hogy az ember intelligenciája nö­velhető-e irányított genetikai változásokkal, vagyis például az agysejtek mesterséges sza­porításával. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy bármiféle manipulálás az öröklött adottságokon az utópia birodalmába tarto­zik. A kapcsolatok a genetika és egy ember tehetsége között olyan bonyolultak és egybefo- nódóak, hogy nem tudjuk őket egyes génhatásokra szétszedni, még akkor sem, ha későbbi nemzedékeknek esetleg sike­rülne bizonyos változásokat végrehajtaniuk a genetikai adottságokon. GORDONKA­LECKE Bette Davis még mindig je­lentős filmszerepeket játszik. Legújabb szerepéhez gordon­kaleckéket kell vennie. „Nehéz ügy — mondotta a híres mű­vésznő, — mivel egyáltalán nem értek a zenéhez. De re­mélem, sikerül majd illúziót keltenem." Némi kesernyés íz Megoldódik a női munkaerőfelesleg elhelyezése Nagykátán Mintegy . kétezerhétszáz nagykátai bejáró dolgozó tölt napi négy-öt órát utazással. Közöttük hétszáz-nyolcszáz a nő. Tudott dolog, hogy a vál­lalatok a teljes bérösszeg ket­tő-négy százalékát fizetik be kommunális adóként. A bejá­ró dolgozók helyben, Nagyká- tán való foglalkoztatása tehát havonta körülbelül száznegy­venezer forintot jelentene a községnek... Ráférne: jelenlegi fejlettsé­gi szintjén, a településnek nem sok a vonzereie a beruházni kívánó vállala­tokra. Nem nyújt sem utat, sem vizet, sem csatornát, sem épületet. Az sem csábítja az építkezni, terjeszkedni, vidék­re települni szándékozó gyá­rakat, hogy a község az úgy­nevezett hármas kategóriában van, a beruházásnál nem túl nagy kedvezményeket élvezne a vállalat. Súlyosbítja a hely­zetet, hogy az ötvenes évek szűkebb látókörű községpoliti­kája központi fekvésű épüle­teket, telkeket adott el olyan szövetkezeteknek, amelyek vi­szonylag kevés embert foglal­koztatnak. A kisajátítás pedig drága. így aztán abból a ti­zenöt vállalatból, amellyel az elmúlt három évben már konkrétan tárgyaltak, mind­össze kettő telepedett le a községben. A dolog még ennél is sok­ARV ES FOGYASZTÓ Falun is korszerű bútorok Püspökhatvanban — Jakus Lászlóné községi tanácstitkár szerint — évente 10 új ház épül. Nagyon sokan megtold­ják épületüket még egyszobás: val, fürdőszobát, mellékhelyi- wégeket alakítanak ki. így van ez mindenfelé. Nagyon sok bútorra van hát a falusi em­bereknek szükségük. Ám most nem a bútorok értékesítéséről, gyártásáról vagy áráról írunk, hanem arról, vajon a falvak lakossága milyen bútort vásá­rol új házaiba, szobáiba, mi­lyen bútort keres, elégedett-e a bútorok minőségével, for­májával, régi vagy új módon rendezi-e be lakását? A püspökhatvaniak Buda­pesten, Vácott és Aszódon vá­sárolnak. Aki kényesebb íz­lésének akar hódolni és na­gyobb választékot óhajt, az Pestre utazik. De nem panasz­kodnak a váci és az aszódi bú­torboltok áruira sem. Szokol Jánosné Püspökhat­van, Béke utca 25. szám alatti lakos például Aszódon vette bútorát. — Egy könyvszekrényt, he- verőt, kisasztalt, két fotellel és egy ágyneműtartót vásároltam — mondja. — ötezerhétszáz forintba került. A bútor vilá­gos színű, sima, modern. Eze­ket szeretjük mi már vidéken is. A világos bútor jobb han­gulatot teremt, mint nagy­anyáink sötétbarnára pácolt ágyai, szekrényei. A modem bútort könnyebb takarítani is, azonfelül könnyebbek, gyorsan elmozdíthatok, magasabb lá­bakon állnak és így könnyebb előhalászni valamit, ha a kis­lány alá gurítja, vagy ejti já­tékait. Tudom, ezek kicsi dol­gok. de a bútornak elsősorban praktikusnak kell lennie. Knetik László iskolai igaz­gatóhelyettes 14 700 forintért fELVÉTELRE KERESÜNK FÉRFI MUNKAERŐKET 17 eve., kortól textilfestő és kikészítő munkakörbe betanított munkásoknak Magas kereseti lehetőség Albérleti szobáról gondoskodunk Jelentkezes levőiben: HAZAI PAMUTSZÖVOGVAR Budapest IV., Baross u. 99. vásárolt bútort a Rákóczi úton, Pesten. Ez már igénye­sebben elkészített, szép garni­túra.-‘■Sá fyí Ferenc a téeszben te­henész. Lakása a Kossuth utca 10-bsn van. A lakásban lánya1 kalauzol. A bútort — mond­ja — Pesten vették. Szép heve- rők, az egész falat befogó szekrények, modern vonalú székek állnak a szobában. A másikban viszont a heverőkre magasan polcozva ágyazták be az ágyneműt — Nagy hiba, hogy kicsi ágyneműtartókat készítenek — panaszkodik az asszony. — A falusi emberek nyáron paplannal, de télen dunnával takaróznak még ma is. A faluban sok a liba, sok a toll, sok a párna. De hová rak­jam? ... Az ágyneműtartó már tele van. Cerovszki Mihály és Völgye- si Anna a szomszédban idén kötöttek házasságot Pesten vettek 18 000 forintért bútort, A bútorok vonalával, színével általában elégedettek. Legtöbben szóvá teszik: hiánycikk a dupla rekamié, pedig volna keletje. A heve- rők keskenyek és a székek sokszor megroppannak a tes­tesebb férfiak, vagy asszonyok alatt. Az öregek Püspökhat­vanban -is még a régi háló­szobabútort keresik, de ami kapható, nagyon drága. Érdekes eset történt dr. Cso­rna János orvossal. Neki a ta­nács építtetett szép, három­szobás lakást. Az orvos a fo­lyosóra beépített szekrényt szeretett volna, de a helybéli asztalos ezt nem vállalta. Ál­talában jó volna pedig ha lennének előregyártott — kis­kereskedelemben is kapható — falelemek, konyhai vagy fürdőszobai szekrényekkel, amelyeket a lakásokba csak be kellene állítani. Mit mond a falu asztalosa. Lukács Mihály a bútorigé­nyekről ? — Én édesapámtól örököl­tem az ipart. Ö sok bútort ké­szített, de én már alig kapok megrendelést. Mindenki ké­szen vásárol, hiszen válogat­hat a sok szép, modem bútor között. Inkább ajtókat, ablako­kat, nagy néha színes bútort rendelnek ... „Minél drágább legyen, akkor jó!” — ezt mond­ják a falusiak, amikor meg­rendelik. Az olcsó áruban nincs bizodalmuk. Mint beszélgetésünkből ki­derül, Lukács Mihály még nőtlen ember. „Ha megnősü­lök, Varia bútort vásárolok az Otthon Áruházban. Húsz-hu­szonötezerért. Nem csinálok bútort magamnak, miért is ve­sződnék vele!”... — Mi volt az orvoslakás be­épített szekrényével? — ér­deklődöm. — El tudtam volna készíte­ni, de keskeny volt a fal. Ah­hoz már építészetileg is meg­felelő falakat kellene készíte­ni. A falusi házak építésekor azonban még mindig a hagyo­mányos módszert követik, óriási méretű szobákat építe­nek, amit aztán télen nem tudnak rendesen átfűteni. A berendezések korszerűsítése már megkezdődött és ez látha­tó a bútoroknál is. Nekem, mint asztalosnak, egyetlen ész­revételem: az apám által ké­szített bútor 50 évig bútor volt, a maiak negyed időt is alig húznak ki. A tartósságra is jobban kellene törekedni. — A nagypapák sem készít­tetnek már önnel bútort? — Nem. Falun a fiatalok íz­lése dominál, és a modern bútoré a jövő. — sz—d — kai nehezebb, bonyolultabb. Egy éve kezdett üzemelni Nagykátán. a Vaskohászati Gyárépítő Vállalat részlege. 1970-ig ezer főre akarják nö­velni dolgozóik létszámát, de egyelőre munkaerőhiánnyal küzdenek, mind szakmunká­sok. mind segédmunkások esetében: a bejárók egy része ragaszkodik régi munkahelyé­hez, ott elért keresetéhez, az esetleges jobb fővárosi mun­kakörülményekhez, nem be­szélve Budapest egyéb vonz­erejéről. Az is igaz viszont, hogy az egész járásban tavaly hatszáz ember szakított a be­járó életmóddal, s vállalt munkát helyben. 1987-ben ötszáz nőnek a községben való foglalkoztatá­sa látszott megoldottnak. A Pest megyei Vegyi- és Divat­cikkipari Vállalat tizenkét-ti- zennégymillió forintos beru­házásba, konfekcióüzem épí­tésébe kezdett. Ez együttjárt természetesen a munkáskép­zéssel. így hamarosan a helyi művelődési házban nyolcvan asszony négyhónapos konfek­cióvarrónői tanfolyamot vég­zett el — hatszáz forintot fi­zettek érte személyenként. Negyven nőt a vállalat taní­tott be a munkára az egyik kis, akkor még ideiglenesnek tekintett községbeli üzemében. Két év alatt pedig összesen ötven ipari tanulót vettek fel Nagykátán a konfekciókészítő szakmába. 1968-ban azonban a Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat visszalépett: nem találták eléggé nagynak ahhoz a kon­fekció iránti keresletet, s álta­lában nem látták eléggé prob- lémátlannak az iparág hely­zetét, hogy ekkora vállalko­zásba fogjanak. Az épülő üze­met bőrdíszműkészítésre hasz­nálták volna. Ekkor közbelépett a megyei tanács — tanácsi vállalatról van szó —, s a községbeli vezetés is. A sze­mükben, tervezett volumené­ben bizonytalannak tetsző tás­kagyártás helyett helyesebb­nek látták, ha más vállalat költözik a nagykátai üzemépü­letbe. Így került a Telefongyár részlege Nagykátára. A be­rendezkedés már folyamatban van, a terv szerinti munka­kezdés: november elsején. Mintegy százhúsz asszony, lány taníttatása látszott hiá­bavalónak. Oda kellett állni a község vezetőinek a házi­asszony elé, aki négy hónapig tanulta a szakmát, hatszáz fo­rintot fizetett a tanfolyamért. Oda kellett állniuk a szülő elé, akinek gyereke egy-két évet töltött ipari tanulóként a mes­terségben — úgy látszott, hiá­ba. Becsülettel megtették, egyéni beszélgetéseken, ta­nácsüléseken, szabad pártna­pokon ... De Nagykáta vezetői nem titkolják: a keserű íz mindmáig megmaradt. A huszonöt, harmadéves ipari tanuló mindenesetre el­Ifjú szakmunkások! KIEMELT BÉREZÉS, 44 ÓRÁS MUNKAHÉT, MINDEN SZOMBAT SZABAD. A legmodernebb technológio mellett alkalmazunk benneteket a kőműves, ócs, vasbetonszerelő, fűtés-, víz-, gáz-, villanyszerelő, festő-tapétás, parkettás, asztalos, lakatos, műköves, gépszerelő szakmákban. Szállásról gondoskodunk. Utazási hozzájárulást térítünk. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: 43. sí. Állami Építőipari Vállalat Budapest XI., Dombóvári út 19. helyezkedett a megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat már említett kisebb helyi/'*' üzemében. A másik huszoncu, lei még csak egy évet töltött a mesterségben, a Telefon­gyár megértő-segítő készségé­nek jóvoltából kétféle képzés között választhat náluk: vagy két évig betanított munkás­ként dolgoznak, s utána egy hathónapos átképzés révén műszerész szakmunkássá vál­hatnak, vagy bekapcsolódnak a gyárban folyó emelt szintű iparitanuló-képzésbe, ahon­nan három év múlva, mint műszerészek, a középiskolák harmadik osztályába iratkoz­hatnak ... (A huszonöt lány közül huszonnégy élt a felkí­nált lehetőségekkel.) Rajtuk kívül jelenleg még nyolcvan nagykátai nő jár be a fővárosba, a Telefongyárba, hogy ott ismerkedjen a szak­mával. Másfél év múlva felépül a községben az új iparitanuló-intézet azontúl helyben folytathatják a beiskolázást. (Eddig Nagy­kátán négy helyen helyezték el az ipari tanulókat: ez az állapot hovatovább tarthatat­lanná vált.) Kétszázötven-háromszáz em­bert foglalkoztat majd a Te­lefongyár nagykátai részlege, kilencven százalékban nőket. Fizetésük, kereseti lehetősé­gük ezernyolcszáz forintig terjed. 1975-ben a tervek sze­rint ezer-ezerötszáz fővel dol­gozik már az üzem. A pers­pektívában, amelyet letelepe­dése nyújt,' megoldódik az érettségizettek elhelyezkedé­se. S általában, a kvalifikált munka, a kulturált munkakö­rülmények, ha úgy tetszik, a „fehér köpeny”, bizonyára vonzóvá teszik majd az új üzemet az asszonyok, lányok előtt. Nem jártak rosszuk Padányi Anna Üdülők a kollégiumban — Mi újság az üzemétkez- tetésben? kérdeztük Révész Imrétől, a Pestvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgató­jától. — A legfrissebb hírünk: korszerűsítettük a gödöllői Ganz Árammérő konyháját és büféjét, s új konyhát építünk a Dunakeszi Járműjavítóban — mondta. Ami még újdon­ság: az IBUSZ-szal összefog­va nyáron is hasznosítjuk a gödöllői Agrártudományi Egyetem kollégiumát. A szo­kásos SZOT-beutalókkal két­hetes turnusokban érkeznek ide a családok. Nemrég jött az első 560 fős csoport, s mint el­mondták, meg vannak eléged­ve az ellátással, a város ven­dégszeretetével. Mozgalma­sabb most ez a vidék, mint korábban bármikor — remél­jük ezután minden nyáron így lesz. — P — Sűrített levegős írógép Az Egyesült Államokban sű­rített levegővel működő írógé­pet szabadalmaztattak. Per­cenként 720 leütéssel lehet dolgozni rajta. Fogmosáspróba A japán drogériákban a ve­vők kedvük szerint kipróbál­hatják és kiválaszthatják a számukra legkellemesebb ízű fogpasztát. Az üzletben külön­böző fogpaszta fajták között választhat a vevő, ezeket apró zárt tubusokban, ingyen bo­csátják rendelkezésére. A tu­busok tartalma egyetlen fog­tisztításra elegendő. A fogmo­sást ugyancsak ingyen fel­ajánlott olcsó kis plasztik, fog­kefékkel a helyszínen elvégez­hetik. • JÚLIUS 26-27-ÉN Lovasnapok Aranyérmes elfogat — Apajpusztán Ökörsütés, betyárnóta Vágta... Séta..: Ügetés... Galopp... Gémeskút, pirosra és zöldre festett akadályok, fiatal zsokék a hagyományos sildes, fekete sapkában. Vas­tag rúdon ökör forog a tűz fölött. A sülthús illatát fel­kapja a szél. A MEDOSZ Pest megyei bi­zottsága, a Pest megyei Ide­genforgalmi Hivatal és a Kis­kunsági Állami Gazdaság eb­ben az évben újra megrende­zi a tavaly nagy sikert aratott kiskunsági pásztor- és lovas­napokat. Apajpuszta várja vendégeit a kétnapos rendez­vénysorozatra, július 26—27- én. — Élfogatunk az acheni versenyen vendégszerepeit, most kaptuk a telefonjelen­tést: négy első díjat szerzett és az emlékversenyt is meg­nyerte Fülöp Sándor, a fogat hajtója — büszkélkedik Me­gyeri Vilmos, az állami gaz­daság igazgatója. A kiskunsági lovasnapok a régi fogatkultúra, a pásztor és a népi lovasjátékok fel­elevenítésére hivatottak. Ki­kerül a mezőre a Ifetalmas labda, aztán pörgekalapot csapnak a fejükbe a legények és a „lófoci” után megkezdő­dik a hagyományos „sapkalo­pás”. — A lovak és lovasok — idén először — három megyé­ből érkeznek: Bács-Kiskun, Szolnak és Pest megyéből. Ellátogat Apajpusztára a dánszentmiklósi, az üllői, a la- josmizsei, a kerepesi, a felső- pakonyi és a dömsödi fogat, és a lovasnapok történetében először kerül sor a hazai faj­tájú tenyészkancák díjazására. Arató- és bundapálinka mel­lett hallgathatják majd a kül­földi és hazai vendégek az eredeti pusztai és betyárnótá­kat. S ha közben megéheznek, megkóstolhatják a birkapör­költet, vagy választhatnak a régi betyárételek közül. Meg­nézhetik a nyájterelő versenyt, a fürge pulikat, a pillanatké­peket, pásztorok, csikósok és juhászok életének mindennap­jaiból. T. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents