Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-11 / 158. szám

1969. JÚLIUS 11., PÉNTEK MST HEGYEI K^Cívlav :t BUDAPEST Elutazott a CSKP küldöttsége Csütörtökön elutazott Bu­dapestről a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának küldöttsége, ame­lyet Jozef Kempny, a CSKP KB titkára vezetett. A kül­döttséget a Ferihegyi repülő­téren Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottsága titkára búcsúztatta. Fellobbant az Ipoly-völgyi málnaháború Felvásárló újra a MÉK - Közvetlen tsz-export Az idén a tavaszi szárazság, majd a hűvös időjárás miatt, a bogyós gyümölcsök érése kö­rülbelül két hetet késett. Ez az oka annak, hogy a csaknem VECSÉSRŐL, SOROKSÁRRÓL Megérkezett az új búza a Ferencvárosi Malomba Vecsésről, az állami gazda- j Tavaly 12 ezer vagon ke- ságfoól, meg Soroksár határa- nyérgabonát vásárolt fel bél, a Kertészeti Egyetem tangazdaságából útnak indí­tották tegnap az első idei új búzaszállítmányt a fővárosba. A több pótkocsiból álló gabo­naküldeményt — a hagyomá­nyoknak megfelelően — a Fe­rencvárosi Malom zászlókkal fellobogózott udvarán ünnepé­lyes külsők között fogadták délelőtt 10 órakor a Budapesti és Pest megyei Gabonafeldol­gozó és Felvásárló Vállalat ve­zetői. Csele Ferenc igazgató rövid köszöntőjében többek . között elmondotta, hogy az utóbbi évek leggazdagabb termését kezdték el a gazdaságok be­takarítani. A vállalat felvá­sárlótelepei alaposan felké­szültek a gabona fogadására és biztonságos elhelyezésére. Nagykátán jól sikerült a 800 vagon befogadására alkalmas gabonasiló nyomáspróbája, Monoron, Pilisen, Abonyban és Tápiószelén több mint ezer vagon tárolására alkalmas színt építettek. Ennek ellenére további gondokat okoz a bő­ség, a termés egy része ugyan­is nem fér be a magtárakba, s átmenetileg kényszermegol­dásra, szabad ég alatti táro­lásra is szükség lesz. Arról azonban gondoskodnak, hogy ne érhesse károsodás az ér­tékes termést. Greifenstein István, növény- termesztési agronómus, az új­búzaszállítmány egyik kísérő­je, a gabonatermesztők üd­vözletét hozta a fővárosiak­nak, hangoztatta, hogy bár a tangazdaságnak nem fő pro­filja a búzatermesztés, mégis 19 mázsás holdankénti átlag­termésre számítanak. Közben a malom szakembe­rei laboratóriumi vizsgálat alá vették a küldeményt, s mint megállapították, a minő­ség is megfelelő. A sok eső miatt inkább a nedvességtar­talom okoz gondot. Ez is arra figyelmeztet: több tennivaló hárul a szárítókra. vállalat, ebben az évben 14— 15 ezer vagon átvételére szá­mít. Legfrissebb értesüléseink szerint Pest megyében eddig az őszi árpa 70 százalékát aratták le, s a napbkban kezdték meg helyenként a ke­nyérgabona betakarítását. s. p. minden esztendőben megis­métlődő málnaháborúról csak most adhatjuk az első haiije- lentést. Ez a háborúság Pest megyét, jelentős bogyósgyü- mölcs-termelése következté­ben, különösen érinti. Főleg a Az ipolytölgyesi Ipolygyöo- gye Tsz már az első szamóca­átadás után fel is bontotta szerződését a MÉK-kel. Sza­mócáját a tsz a belföldi pia­con jobb áron értékesítette, mint amennyit a MÉK adott szobi járást, ahol jóformán volna. Málnáját már fel sem minden szövetkezet termel ilyen gyümölcsöt, s csaknem éviSÍI évre valamennyi pa­naszkodik, a termés átvételé­nek módját kifogásolja. A HUNGAROFRUCT nem szerződik A háborúskodás elkerülésé­re, az új gazdasági mechaniz­mus adta lehetőségeket ki­használva közös vállalkozást létesített hét Ipoly menti |sz. Tervük az volt, hogy erejüket egyesítve szamóca, málna és íeketeribiszke termésük értéke­sítését megkönnyítik, szakíta­nak a MÉK-kel, ellenben köz­vetlen kapcsolatba lépnek az exportkereskedelemmel és a konzerviparral. A túlérett és éppen ezért olcsóbb, úgyneve­zett lémálnát például el sem adják, hanem közös vállalko­zásuk szobi telepén pulpot ké­szítenek belőle exportra, illet­ve szörpöt hazai fogyasztás­ra. S a gyümölcsöt, elsősorban az exportminőségűt szintén közösen értékesítik. Múlt évben — most leg­alábbis ezt mondják — szü­netelt a háborúskodás a sza­móca és a málna körül. Köz­vetlenül az exportot lebonyo­lító HUNGAROFRUCT-tal szerződött a közös tsz vállalat és az átvételnél nem is merült fel komolyabb kifogásolni va­ló. A valóság viszont az, hogy mégsem lehetett minden rend­ben, csak előfordult valami összezördülés, s eközben az egyik tsz-vezető állítólag olyan súlyos szavakat használt, hogy a HUNGAROFRUCT megsér­tődött. Ezért aztán idén egyál­talán nem volt hajlandó szer­ződést kötni a szobi közös vállalattal. A HUNGAROFRUCT tehát nem tárgyalt, azt mondta, forduljanak a MÉK-hez, kös­senek vele szerződést. A MÉK viszont hallani sem akart. a közös tsz-vállalatról, A gyümölcsátvételnél az­tán megint kiújult az ellensé­geskedés. A tsz-ek felháboro­dottan hangoztatják, hogy le­minősítik a gyümölcsüket, s szerintük exportfeltételeknek megfelelőt is olcsóbb áron ve­szik át. kínálja. A rekeszekért fizetni keli Más tsz-ek is igyekeznek a MÉK megkerülésével eladni gyümölcsüket. Azt mondják, a HUNGAROFRUCT kihasznál­ja kiviteli monopolhelyzetét és támogatja a MÉK*et. — Szó sincs róla — hangoz­tatja ezzel szemben a MÉK ellenkezőleg, a tsz-ek szobi közös vállalkozását támogat­juk. Idén öt vagon szamóca és tíz vagon málnapulp szállí­tására szerződtünk vele. Tíz vagont már át is vettünk. Ami pedig a leminősítést illeti, a MÉK szerint az ex­portra szánt rekeszekben is sok szamócaszemhez tapadt föld, az előirt nagyságnál ki sebb átmérőjű is bőven akadt és túlérett szintén. Nagyon gyakran a málnánál sincsenek tekintettel a szedők az export- követelményekre. — Egyes tsz-ek, szerződést szegve megkerülésünkkel ad­ják el a gyümölcsüket, ez sincs rendjén. De hogy a mi rekeszeinkkel árusítanak más nak, az még erősebben kifo­gásolható. Nyolcvanezer re készt adtunk át csak a szobi járás tsz-einek, egyenként 12 forint az értéke és 1 forint 20 fillér bért kell fizetniük da­rabjáért. Ezt a károsodást nem vállalhatjuk. Vagyis a málnaháborúban újabb fejlemények várhatók. Szuper közös vállalkozás A hét tsz vezetősége, illetve közös vállalkozásuk végleg be szeretné fejezni a háborúsko dúst. Az ország számos zöldség­es gyümölcstermelő tszrének közös vállalkozásáról ugyanis előrehaladott tárgyalások folynak. Külföldi kooperáció­val kapcsolatos nagyszabású vállalkozásról van szó. Nyugati szabadalom alapján gyártott gépekkel felszerelt —3 pori tó üzem épülne, ugyancsak külföldről behozott előregyártott elemekből, úgy hogy jövő tavasszal már tel' jes üzemmel megindulhat a kiszárított zöldségek és főleg gyümölcsök porítása. Szokoly Endre Lehetőségek leltára . z első hallásra furcsán tói a váci gyfeegy^g fonöcsar- A hangzó kifejezést aGyap- nokának fölépítésén a_t egeszen a „ frílrnnv­júmosó és Szövőgyár főköny­velője használja, akivel arról beszélgetünk: a gazdasági re­form mi mindenre késztette és készteti a vállalatokat. Az öt gyáregységre tagolódó Gyapjú­mosó és Szövőgyár mint köz­vetlen fogyasztásra termelő üzem, napról napra érzi — nem egy esetben alaposan meg­érzi — a piaci változásokat, a kereslet és kínálat közötti eltéréseket, mindazt, ami hat a gyár tevékenységére, s visz- szahat arra, miként állják meg helyüket a piacon. A főköny­velő a legfontosabbként emlí­ti: a gyorsan változó igények teljesítéséhez lehetőségeik pontos ismeretére van szükség, arra, hogy a vezetés minden esetben tudja, mit vállalhat felelősséggel, miben mi a koc­kázat s így tovább. A másfél esztendő, mely a reform bevezetése óta eltelt, a gyáraknál, a vállalatoknál bi­zonyossággá tette a fölisme­rést: a megváltozott körülmé­nyek, a termelés rugalmassá­ga elkerülhetetlenné teszi a lehetőségek leltárának fölállí­tását. A termelés rugalmassá­gához, a gyors átállásokhoz, a piaci igények mielőbbi kielé­gítéséhez ugyanis tartalékokra van szükség, s e tartalékoknak ott kell lenniük a lehetőségek leltárában. Tizennyolc hónap eredmé­nyei, gondjai között tallózva, valóban hamar megszülethet a megállapítás: a lehetőségek leltára, a tartalékok pontps is­merete, s továbbiak képzése egyre inkább jellemző vonása a gazdálkodásnak. Azért hang­súlyos ez, mert a korábbi irá­nyítási rendszer — merevsé­gével — éppen a tartalékok el­rejtésére, elhallgatására ösz­tönzött, arra, hogy a gyárak, a vállalatok „alátervezzék” le­hetőségeiket, létrehozva ezzel a könnyű túlteljesítés alapjait. Napjainkban, amikor semmi­féle felsőbb diktátum — a tör­vények kivételével persze — nem hat a termelőüzemekre, a tartalékok megítélésében is más a helyzet, a korábbi rej­tegetés értelmét vesztette, s egyre inkább a föltárás és hasznosítás válik gyakorlattá. A lehetőségek leltára, azaz pontos ismerete adott mó­dot arra, hogy a Gyapjúmosó és Szövőgyár a múlt évben biztonsággal vállalhatta a többlet szovjet export teljesi- tését, az új vevőként jelentke­ző mongol és ír partner igé­nyeinek kielégítését — több más mellett. Mert a lehetősé­gek leltára, azaz tartalékaik alapos fölmérése átfogta a vállalati tevékenység egészét, a széntüzelésű erőműtelep olaj­olajtüzelésre való átalakításá­A ghóf — Két balfék — legyintettek a lá­nyok, amikor beállítottunk a rikító kék öltönnyel. — Ezek jól bevásároltak. A magasépítőknél dolgoztam július­ban, összejött ezer forint. Valami szép szürkéskék ruhát kellene venni, ma­gyaráztam, s nekiindultunk Lajossal. — Szürkéskék ez, hát nem? — Két balfék — legyintettek a lá­nyok. — Ezekre kell valamit bízni! Lajos a legrégibb barátaim közé tar­tozott. Munkás volt, kazánfűtő a gyógy­szergyárban. Egy utcába udvaroltunk, ő a szomszéd házba. A lányok barátnők voltak, barátok lettünk mi is. Dolgunk végeztével esténként megvártuk egy­mást, s aztán beugrottunk egy-egy fél­decire az állomásnál a csehóba. Az ő vendége voltam, lefogta a karomat, ha fizetni akartam. Mindig az ő vendége voltam. „Majd ha végzel, kiskomám, majd akkor* fizethetsz”, mondta, s az egészségemre kívánta a büdös pálinkát. Azt ittuk, az volt a legolcsóbb. Én akkor diák voltam, a főiskolát kezd­tem. Sokat császkáltunk együtt. Kettesben is, meg négyesben is. Egyik este — va­lószínűleg a nagyobb mértékben elfo­gyasztott féldecik hatására — kezet fogtunk, irány az éjszaka! Lajos „vas­tag” volt aznap, fizunap volt. Éjszakai mulatókba mentünk, drága italokat it­tunk és nőket akartunk fogni. Illetve, akartunk is, meg nem is. Vén presszó­nő ült a Lidóban az asztalunkhoz, s amikor csókolózásra került a sor, fel­fordult a gyomrom. — Ghófom — súgtam La jósnak —, próbáld meg te. — Eh — legyintett kedvetlenül..: Négyesben a Rákos partjára rándul­tunk ki. Nagy családi söröket cipeltünk a sportszatyorban és fürdőruhában a gyepen táncoltunk a táskarádió zené­jére. Ha színházba mentünk, Lajos rop­pant elegánsan kiöltözött, finom szürke csíkos öltöny, csúcsos díszzsebkendő, lakkcipő. —* A ghóf — nevettek a lányok. Raccsolt. „Megjött a ghófom”, szokta mondani Klári. Lajos ilyenkor összevágta a bo­káját, mélyen meghajolt, kezet csókolt. — Tiszteletem, csókohom a fciszti- handját. Nyújtottam kézcsókra én is a kezem. Rácsapott. Valóban raccsolt, nemcsak játszotta. Klári műszaki rajzoló volt az egyik tervezőintézetben, imponált neki a „ghófosan” elegáns magatartás, a racs- csolás. összejövetelekre magával vitte Lajost, s ő volt a társaság fénypontja. Nem mondták meg, hogy kazánfűtő a gyógyszergyárban. Aztán — hónapok teltével — a sze­relmek összetörtek. Előbb a Lajosé. Mégis, esténként elém jött az utcasa­rokra, szótalan volt, nem tudott szaba­dulni az emlékektől. Kerékpárját a csehó kerítésének támasztotta, s két- három féldecivel többet ittunk, mint azelőtt. Kísérgettük egymást a kihalt utcákon, Kláriról érdeklődött, s kínos volt, hogy nem tudtam jót mondani. Aztán már csak ketten maradtunk. Laj(* meg én. Nem kellett elém jönnie az utcasarokra. Leginkább 6 látogatott meg engem. A kerékpárra könnyen felpattant. Volt, hogy naponta kétszer is eljött. Sakkoz­tunk. Nagyon értettük egymást. Ha éj­szakás volt a gyárban, délelőtt aludt, délután jött. Ha valaki kereste volna, otthon altár ne keresse, jöjjön égyene- sen a Rekettye utca harmincegybe. Egyszer este fél tízkor nyomta meg a csengőt. Aznap korán ágyba bújtam, kiugrottam. „Te”, mondta, „öltözz fel, elughunk a Liget Éttehembe, megiszunk egy-két-kilenc poháh boht s eljö­vünk ...” Felöltöztem. Megittunk egy liter bort s eljöttünk. Nem is tudom, miért men­tünk. De szép este volt. Később, a hónapok, s még inkább az évek teltével találkozásaink megritkul­tak. Néha összefutottunk az utcán, ke­restük a régi hangot, s siettünk. Aztán elvégeztem a főiskolát, meg­nősültem, de a „ghófot” nem felejtet­tem el. Sokat meséltem róla a felesé­gemnek, készültünk, hogy elmegyünk hozzá. Egyik szombat este rendesen fel­öltöztünk, és valahogy úgy, mint annak idején Lajos, háromcsillagos Cabinet brandyt vettünk a presszóban, selyem­papírba csomagoltattam. „Na.’ nagy­fülű”, mondtam magamban, „öreg ha­verod nem felejtett el...” Kedvesen fogadtak. Szimpatikus volt a felesége is, s a gyerekágyban bömbölt a „kis ghóf”. Kicsomagoltam a három- csillagos brandyt... Rettenetes volt az az egy óra, amit i ott töltöttünk. Ugrálták körülöttünk, az 1 udvariasságtól azt sem tudták, mit csi­náljanak. Megtisztelve érezték magukat „A tanár úr...” Rettenetes volt. Meg- tisz-tel-ve... még a Lajos i s! „Hát ghófom, ennyire nem ismertél te en­gem? Ennyire nem voltunk mi bará­tok?” Egy fél liter büdös pálinkát kellett volna vigyünk, az állomási csehóból. Deregán Gábor a vállalat saját építőrészlegé­nek létrehozásáig. Ahogy itt, úgy másutt is törvényszerűen végbement és végbemegy ez a folyamat. Vég­re — bármily furcsán hang­zik is — reális képe lesz a gazdasági vezetésnek arról, mire képesek, s mire nem, hol van szükség gyors beavatko­zásra, s hol mennek rendben a dolgok. Miért, hát eddig nem volt reális kép egy-egy terme­lőegység vezetői előtt? A ter­melés egész szervezetéről alko­tott kép realitása vagy torzu­lása nem a szándékokon s az akaraton múlott, hanem azon, hogy a gazdálkodási viszonyok mások voltak. Elkülönítették például a‘termelést és a piaci hatásokat, s a gyárak alig va­lamit tudtak arról, mi termé­keik sorsa a piacokon. Raktá­rakban maradnalf-e vagy kap­kodnak utánuk? Nem fűződött különösebb érdekük ahhoz sem, hogy a gyártásfejlesztés­ben mire adjanak pénzt s mi­re nem, hiszen az állam állta a számlát, s így érthető, hogy a gyárakban sok esetben fölös gépek, berendezések halmo­zódtak fel. A reform a piaci értékítélet útjának szabaddá tételével, a vállalati hatáskörben és pénz­eszközökkel megvalósítandó beruházások arányának jelen­tős növelésével — ezernyi más mellett — egyre jobban meg­világította a döntések és in­tézkedések nyomában járó fe­lelősséget, s ezzel azt a köve­telményt is, hogy a döntések­hez s intézkedésekhez az adott körülmények pontos ismerete, sokoldalú elemzése szükséges. E lhamarkodott állítás len­ne azt mondani, hogy már napjainkban mindenütt pontos és kimerítő a lehető­ségek leltára, hogy mindenütt világosak a frontok, s ma már a vállalatokat — éppen lehetőségeik leltárának isme­rete miatt —■ nem érhetik meglepetések. Ma még nem kimerítőek ezek a leltárak, de — egyre pontosabbak. Ma még sok kérdésben kuszáltak a gazdálkodás frontjai, de — gyors iramban rajzolódnak ki negatív és pozitív hatások erővonalai. Ma még érik meg­lepetések a vállalatokat, de — fokozódik annak reális lehe­tősége, hogy e meglepetéseket nagy megrázkódtatások nélkül viselje el a rugalmas, tehát át­állásokra képes vállalati szer­vezet. Mindaz, ami tizennyolc hó­nappal ezelőtt elkezdődött, nem lezárt, hanem tartós fo­lyamat. Sokféle finomításra, tökéletesítésre van szükség, átfogó, országos értelemben, s vállalati viszonyok közepette is. Tökéletesíteni kell a lehe­tőségek leltárát, a tartalékok tárházát is. Ahol megteszik ezt, ott azért is sokat tettek, hogy ne csak lehetőségeik, de — eredményeik is növekedje­nek. M. O. a UTÓSOK! Július i-én vált esedékessé a KÖTELEZŐ GÉPJARMO­SZAVATOSSAGI BIZTOSÍTÁS is«9. n. félévi díj». A hé végéig pótlék- mentesen fizethető. Befizetőlap, felvilágosítás az Állami Biztosító fiókjainál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents