Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
19«9. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK PESt MEC ^Cirtap 3 ÍAdatok — szomjúságról VÍZ... VÍZ... VÍZ... A WHO adata: „A világ minden Iakósa közül kilencnek nincs megfelelő ivóvize. Emiatt évente 5 millió gyerek pusztul el és 500 millió ember betegszik meg*’. A világ kis sarka Pest megye. A vízgondok — ha hasonlíthatatlanul enyhébb formában — nálunk is léteznek. A Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szerint a megye az ország egyik legbonyolultabb vízrajzi területe. Főleg a Duna, kisebb részben a Tisza vízgyűjtője. A Duna és közvetlen környéke vízfelesleggel rendelkezik, ugyanakkor a távolabbi területek már vízhiányosak. A különböző vízgazdálkodási elgondolások a .megyében mind a Duna vízfeleslegét akarják eljuttatni a távolabbi vidékekre. A felszínen most hasznosítás nélkül lefolyó vizek összegyűjtésére nagy lehetőség kínálkozik. A jelenlegi évi 18 millió köbméter „szabad” vizet 53 millió köbméterre lehet növelni víztárolók segítségével. Topográ- fiailag 136-ot lehetne kialakítani, de műszaki és közgazdasági szempontok alapján csak hatvanat érdemes megépíteni. A megye 184 településéből jelenleg 52-ben van vízmű. ! Vízvezetékből 69 ezer városi és 186 ezer falusi ember iszik. A közkutakból 165 ezren hordják a vizet. A csatornázás áldását városban 18, falun 13 ezer ember élvezi. Budapesten kívül a megyében sok_ hévíz található. A legjelentősebbek Abonyban, Cegléden, Nagykőrösön, Törteién és Túrán bugyognak, és évente 1,6 millió köbmétert adnak. Sajnos, hetven százalékuk semmibe vész, nem hasznosítják. A mezőgazdasági vízgazdálkodás adatai is a további fejlesztést sürgetik. Tavaly 45,5 ezer holdat öntöztek permetező és felületi módszerrel. Van még tennivaló az árvízvédelemnél is. A különböző kisvízfolyásokból csak 663 kilométernyi a rendezett szakasz. A Duna. 120 kilométeren szeli át a megyét. Eddig csak a terület 13 százaléka védett. 80 négyzetkilométer még a hullámok szabad prédája Budakalászon, Letké- sen, Vámosmikolán és Szentendrén. A budakalászi és a letkési árvízvédelmi munkálatokat már megkezdték. A hét vízgazdálkodási és talajvédelmi társulat a megye területének 72 százalékát érinti. Jelenleg 30 vízműtársulás működik és további tíz áll szervezés alatt. Ma minden egyes lakosra naponta 250 liter víz jut. Ez a meny- nyiség a távlati fejlesztési tervek megvalósításával 450 literre emelkedik. Akármilyen paradoxul hangzik: még ez sem elég. SÍNEK KÖZÖTT A nagymarosi építőtábor kétszáz lakója a Nagymaros— Szob vasútvonal villamosítását segíti. Az idén négy turnusban dolgoznak az egész embert kívánó talajmunkán a fiatalok. Foto: Urban A megyei NEB megvizsgálta Mi akadályozza a művelődési intézmények munkáját? Az okokát kutatva: miért nem elég hatékony művelődési intézményeink tevékenysége, a közelmúltban sok kérdésre választ adó vizsgálatot végzett a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A Pest megyében jelenleg működő kilenc művelődési központ, negyvenöt művelődési ház, százhét művelődési otthon és tizennyolc klubkönyvtár közül negyvennyolcban folytattak elemző vizsgálatot. A cél annak megiállapítása volt, milyen a művelődési intézmények állapota, kihasználtsága, pénzügyi ellátottsága. A vizsgálat megállapította, hogy a megye népművelési munkájának hatékonyságát nemcsak az általában ismert és hangoztatott objektív tényezők — a televízió térhódítása, a vendéglátó^ ipar fokozódó konkurrenciája, a több mint másfél ezer bejáró kevés szabad ideje és a főváros sokszínű művelődést biztosító közelsége — akadályozzák, hanem az is, hogy a művelődési intézmények többsége kifejezetten elhanyagolt. Egy részük nagyobb felújítással korszerűsíthető, de akadnak olyan épületek is, amelyek jelentős összegű tatarozással sem tehetők alkalmassá a mai igényekhez igazodó népművelési munkára. Ugyanakkor nagy a száma azoknak az épületeknek, amelyekben a nagytermen kívül nincsenek szakkörök, klubok, tanfolyamok, öntevékeny művészeti csoportok működéséhez szükséges kisebb helyiségek. Az ok: a jelenleg művelődési otthonként használt épületek általában nem ilyen célokra épültek — -többségük vendéglő volt —, és Csak több átalakítás, felújítás vagy tatarozás tette lehetővé, hogy egyáltalán működjenek. Szinte általános megállapítás, hogy a helyiségek többsége rosszul fűthető, és ezért télen nem, vagy csak nagy ráfordítással működtethető. Az ajtók, ablakok rosz- szak, a termek padlózata korhadt, színpadjaik kicsik és korszerűtlenek, a szükséges -öltözők nem állnak a rendelkezésre. Csemőben például a művelődési otthon épülje a termelőszövetkezet tulajdona, ezérl felújítását a tanács nem végeztetheti, a termelőszövetkezet pedig nem végzi, mert a művelődési otthon üzemeltetése a község feladata. Ez az álkellett. Néhány perc múlva megálltak, s várták. Majd visszamentek. Az őrnagy halott volt, a vér még nem alvadt meg átvágott torkán. II. <1945 nyarán a hatos láger melletti réten fölavatták az emlékművet. Egyszerű, simára csiszolt gránitoszlop, tetején bronzból öntött vörös csillag, s a gránitfalba vésett betűk: „A Senkik Védőszentjének azok, akik mindent neki köszönhetnek.” Ennyi, nem több. Összeszámolták: száztizenketten voltak itt. A többi hová lett? „Még a partizánoknál elesett”. „Újra elfogták”, ilyen, s hasonló mondatok hangzottak el. Nézték a megjelent vendégeket, akik az ünnepséghez illő arccal, de mégis kétkedve hallgatták mindazt, amiről beszéltek. Egy magányos fegyveres? A Senkik Védőszentje? „A túlfeszített idegállapotban a legendák könnyen születnek” — mondta valaki, aki éppen néhány napja érkezett meg több évtizedes emigrációból. „Az éhezés különösen könnyen okoz kényszerképzeteket” — felelte egy másik vendég, s eszébe jutottak víziói, mikor a börtönben éhségsztrájkolt. III. Minden évben összejöttek az emlékműnél. Minden évben kevesebben. 1950-ben a központi lap rövid, de éles hangú cikkben támadta a „romantikus legendát”, mely a mozgalom harcos múltjával, proletárfegyelmezettségével összeférhetetlen. A lap cikke nyomán a területileg illetékes bizottság még másnap ledöntette a gránitoszlopot. A csillagot a bizottság székházának tetejére rakták föl, a gránitból pedig egy helyi művész mellszobrot akart kiügyeskedni, de míg azon fáradozott, hogy a mélyre vésett „Senkik Védőszentjé- nek” sort kikerülje, az anyag megrepedt. Így végül is megelégedett azzal, hogy a bizottság titkárának lakásához lépcsőkorlátot csinált belőle. Néhányan, akik a központi lap cikke ellenére eljöttek a hagyományos napon, a réten nem találtak mást, mint a szétvert betonalapot, s a letaposott füvet. Nem kérdeztek semmit, tudták, mi történt, mi történhetett. Hazamentek, s 1951-ben már senki nem jött el. A betonalapot gyom nőtte be, a pázsit fölébe tarackfű telepedett. IV. Az osztályfőnök már harmadszor olvasta el Hevér Jucó dolgozatát. Azt adta feladatul a gyerekeknek, hogy írják meg azt a legérdekesebb történetet, amely valamikép a faluhoz, s a fölszabaduláshoz kapcsolódik. Hát ez a Jucó... hiszen ő megmondta, hogy igaz történetet kér, s nem ki találtat. Van fantáziája ennek a kölyöknek, lsedig csak tíz éves, hiába, a televízió korában a gyerekek értelmi... „A Senkik Védőszentje” ... Amikor nagy nevetve elmesélte a dolgot a tanácselnöknek, az meghúzta a vállát, s azt mondta: már miért hazudna az a gyerek? Így volt, így igaz ez. A fiatal tanító helytörténeti munkájának e részét a népfront járási titkára kiemelte, s odaadta egy újságírónak. A történet rövidesen megjelent a képeslapban, s néhány nap múlva a posta hozni kezdte a leveleket a tanító címére. Régi rabok voltak, akik ajánlották: szívesen állnak rendelkezésére ... V. ' A tudományos kutató, miután végigolvasott minden anyagot, melyet a tanító küldött el neki, fejcsóválva referált az osztályvezetőnek bizonyos fiatal pedagógusok bő fantáziájáról. Igazad van, mondta a kutatónak, küldd neki vissza, s írd meg, hogy minket tények érdekelnek, a fantasztikus irodalomban a könyvkiadók illetékesek... Mészáros Ottó lapot oda vezet, hogy az épít- I részéről, amelyek igénybe vetet egyre romlik, és évek múl- szik szolgáltatásait. Az idézett nehézségek ellenére, amelyik művelődési intézményben lelkes, tapasztalt, képzett, községét-városát ismerő és munkáját szerető népművelő dolgozik, va már csak igen tetemes összeg ráfordításával hozható rendbe az, ami rria még kevés pénzért is tatarozható lenne. A megvizsgált negyvennyolc intézmény közül huszonhat épülete felel meg jelenleg céljának, tíz felújítással alkalmassá tehető a további munkára, de tizenkét épületen már ez sem segíthet. Ezt az arányt alkalmazva a százhetvenJd- lenc megyei művelődési intézményre: negyvennyolc alkalmatlan és használhatatlan épületet jelent! Ami szintén nem segíti a népművelő munka hatékonyabbá tételét: a művelődési otthonok berendezése általában kopott, értékük a felére csökkent. A népi ellenőrök alig találtak járásonként egykét olyan népművelési intézményt, amely esztétikus berendezésével, díszítésével von- zaná a modern bútorzatú lakásokból, presszókból, cukrászdákból a lakosságot. Az utóbbi években nincs szervezett kerete a bútorcserének, mert a megyei tanács már nem biztosít hitelt — mint tette a korábbi években — ilyen célra, a járási-községi tanácsoknál pedig alig jut pénz erre. És ugyanez vonatkozik az intézmények, technikai felszerelésének a beszerzésére is. Több művelődési ház még ma sem rendelkezik a legalapvetőbb szemléltető eszközökkel — televízió, rádió, lemezjátszó, magnetofon, vetítőgép —, amelyek nélkül ma már nem képzelhető el színvonalas, korszerű népművelési munka. Míg a korábbi években á megyei tanács művelődési osztálya — ha ötletszerűen is — de juttatott a művelődési intézmények részére különböző technikai felszereléseket, addig ezek beszerzése ma — szinte kivétel nélkül — az intézmény költség- vetésének terhére történik, a költségvetés a legtöbb helyen azonban a bérekre és az üzemeltetési költségekre is csak szűkösen elég. A művelődési intézmények állami támogatása az utóbbi években csak csekély mértékben változott. Ugyanakkor még mindig csak elvétve találkozhatunk olyan példával, hogy a helyi üzemek, termelőszövetkezetek, kisipari szövetkezetek kulturális alapjukból támogatnák a művelődési intézményeket. Az ilyen címen előirányzott jelentős összegek továbbra is elfolynak "reprezentációra, zárszámadási-közgyűlési eszem- iszomra, kirándulásokra. A megvizsgált negyvennyolc intézmény közül mindössze tizenkettő dicsekedhet (!) azzal, hogy o helybeli termelőszövetkezet egyik-másik évben kisebb összegű támogatást nyújtott munkájukhoz. Ez az ösz- szeg 1967-ben összesen hatvannyolcezer forintot, 1968- ban pedig már csak ötvenegyezer forintot tett ki! Mi az oka ennek? Egyrészt az intézmények vezetői nem törekednek a termelőszövetkezetekkel való jó kapcsolat kialakítására, másrészt sok helyen a termelőszövetkezetek vezetőit nem érdekli a népművelés, ezért nem Is áldoznak rá. A vizsgált negyvennyolc intézményben 1968-ban 1795 bevételes rendezvényt tartottak. Ezek között 1357 bál vagy más táncos rendezvény szerepel. Ez azt mutatja, hogy a művelődési intézmények csak úgy tudják gazdasági egyensúlyukat fenntartani, ha a helyes műsorpolitika rovására a szórakoztató ipar szerepét vállalják magukra. Következésképpen szükséges lenne a művelődési intézmények anyagi támogatásának növelése, elsősorban azon szervek eredményes munka folyik. Ilyen helyen az intézmény művelődési színvonalával sincs baj: kielégíti a dolgozók kulturált művelődésiszórakozási igényét és a működés is gazdaságos. Sajnos, az intézmények vezetésében gyakori a fluktuáció. Oka: hiányzik az igazgató anyagierkölcsi megbecsülése, ugyancsak az igazgatók közül sok nem rendelkezik a szükséges szakmai felkészültséggel. Az elmondottak bizonyítanak: az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani a művelődés anyagi feltételeinek biztosítására. Ez nemcsak a megye feladata kell hogy legyen, hanem, a helyi szervek, tanácsok, üzemek, termelőszövetkezetek kötelessége is. p. Aczél György előadása a Magyar Tudományos Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia szerdán Rusznyák István elnökletével ülést tartott, amelynek napirendjén _ a tudománypolitika időszerű kérdései szerepeltek. Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára előadásában az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveinek tükrében elemezte a magyar tudományos élet helyzetét, az Akadémia helyét és szerepét, a tudományos kutatómunka továbbfejlesztésének legfontosabb elvi és gyakorlati, valamint szervezési kérdéseit. Sirályháború A mediterrán zóna jellegzetes lakói, a szerecsen sirályok, úgy látszik, meghonosodnak a fehér-tói természetvédelmi területen. Az idén hat pár ezüstfehér tollazatú és koromfekete fejű madár fészkelését figyelték meg. Letelepedésük azért is meglepő, mert rokonaik, a dankasirályok üldözik a jövevényeket. Az ornitológusok a „szerecsenek” védelmére keltek: a fészkelőhelyek közvetlen környékéről kitelepítették a veszekedő dankasirályokat. Felszabadulási emléktúrák ISMERKEDÉS KOMÁROMMAL Jövőre ünnepeljük felszabadulásunk 25. évfordulóját. Az ünnepi időszakban az IBUSZ felszabadulási túrákat indít szerte az országba. A 2— 3 napos autóbuszkirándulások során baráti találkozókat, koncerteket, bemutatókat tartanak. A túrákra meghívják a szomszédos, baráti országok hazánkban tartózkodó turistáit is,: valanaint.»a szovjet testvér- városokBól’ hozzánk érkezőket. Az 1970-es esztendőt a Magyarok Világszövetsége „jubileumi évnek” nyilvánította, s ebből az alkalomból igen sokan látogatnak majd haza a nagyvilágban szerte élő magyarok közül. A nagy, országos túrák mellett megszervezik a szomszédos „ölelkező” megyék lakosainak cserelátogatását is. A Pest megyei üzemekben, a szabad szombatot kihasználva, Komárom megyei látogatásokat szerveznek. A viszont érkező vendégeknek Esztergom mot, Szentendrét, Ceglédet, Nagykőröst mutatják be. A Fót—Vácratót—Vác útvonalon is több túrát rendeznek. A kirándulások időpontja többéire egybeesik az illető városok felszabadulási évfordulójával. A szokásos utaktóí eltérően most elsősorban nem a régi idők emlékeit, hanem a 25 év eredményeit igyekeznek bemutatni a megyébe érkezőknek. Dunakeszi fejleszti intézményeit A, Dunakeszi Községi Tanács nagytermébe szerdán délelőtt vendégek érkeztek a minisztériumokból, más járásokból- községekből. Itt tartotta a Hazafias Népfront megyei elnöksége a város- és községpolitikai társadalmi bizottság megbeszélését. A sok napirendi pont közül dr. Veiner Lajos Dunakeszi tanácselnökének előadása volt a legérdekesebb. Ez a falu is magán viseli az agglomerációs övezet minden sajátosságát — mondotta — s bár rohamosan fejlődik, intézményei ezzel semmilyen téren nem tudnak lépést tartani. Most a bizottság elé terjesztették távlati fejlesztési tervüket. A jelenleg rendelkezésükre álló pénzösszegből elsősorban a víz- és villanyhálózat vakfoltjainak megszüntetésére gondolnak, valamint a lakás- építkezésen kívül az iskolai túlzsúfoltság megszüntetésére. Dr. Veiner tanácselnök végül sorra vette a községiéi, lesztés valamennyi ágát, s örömmel közölte, hogy egyes tárcákban nagyobb az előbb- relépés, , mint remélték. Amikor a terv készült, még szó /sem volt például a közel háromezer lakásos OTP-lakóte- lepről. Ifjú szakmunkások! KIEMELT BÉREZÉS, 44 ÓRÁS MUNKAHÉT, MINDEN SZOMBAT SZABAD. A legmodernebb technológia mellett alkalmazunk benneteket a kőműves, ács, vasbetonszerelő, fűtés-, víz-, gáz-, villanyszerelő, festő-tapétás, parkettás, asztalos, lakatos, műköves, gépszerelő szakmákban. Szállásról gondoskodunk. Utazási hozzájárulást térítünk. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Budapest XI., Dombóvári út 19.
