Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
1969. JÚNIUS 8., VASÁRNAP rear MEGYEI ^MívlíS, » ^fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ^ IJÓVÁHAGYÁS ( s S ^ Évszázadok óta zúgtak a s gyönyörű hársák az omladozó ^ S bástyafal árnyán, és eljött az ^ K idő, amikor Európa vette szá- sj K jára őket. Húsz ország botani- K S kusai sereglettek össze csodá- N 5 latukra. A hajdani színház S 8 alagsorában — más mindent § § betöltötték a liszteszsákok — ^ § Így zokogott egy izlandi tudós 8 Ka bankett tetőpontján: \ — Hogy nálunk miért csak \ 8 törpe nyirek nőnek?! S a Egy emberként határozták el ^ § a híres hársak bekerítését. ^ § Akta szerkesztődött. Lediktálta egy heves ifjú, s aki munka közben csókot lo- n pott gépírónője hamvas nya- S kára, és ezért két egyforma po- S font kapott. Kiszignálták. Alá- ^ Írták. Megint aláírták, iktatták. 8 Felterjesztették. Végleg jó- § váhagyták. Alig fél év alatt. — 8 Nálunk aztán tényleg nincs 8 bürokrácia — vágta ki kévé-§ lyen a pénzügyi osztály veze- ^ tője, s rögtön ki is adta a 8 megrendelést a „Tupír” föd- 8 rászszövetkezetnek, amelyet az 8 egykori patkőkovácsok alapi- 8 tottak, hogy legyen vajas ke- ^ nyerük továbbra is. 8 — Ebben nincs pénz — mór- s gott a föfodrász-főkovács. — 8 Hét hárs köré alig kell kéri- ^ tés! 8 — Fenét hét hárs! Hetven 8 hárs az, komámuram! — Hét az! IU van, la! Gépeléshiba folytán — oka 8 volt a lopott csók — az aktá- 8 ban tizedére csökkent a fák 8 száma. Rendkívüli értekezlet § ült össze nyomban. — Egy jóváhagyott akta ^ megváltoztathatatlan! — így igaz! — Most mi legyen? — Igazság. Vagyis ami gépel- K ve vagyon. Hét hárs. A többi § hatvanhárom azonnal kivágan- § dó. 8 Csak a hivatalsegéd jajdult 8 fel. 8 — Es mi lesz a hírnevünkkel? ^ — Örökké élni fog — meredt 8 a jövőbe az ülés. — Példás 8 ügykezelésünk híre szétgyűrü- ^ zik a nagyvilágba ... És így is lett. Darázs Endre 8 s HARRY GOLDEN: A kék öltöny hadművelet Műszeres vizsgálat M ikor vásárol az ember télikabátot vagy nehéz, bélelt felöltőt? Természetesen nyár közepén, júliusban. De augusztus még jobb. Nyáron olcsóbban hozzájuthatsz egy finom gyapjúkabáthoz vagy c sötétkék szerzsöltönyhöz, me- i lyet a fickónak a múlt télen r nem sikerült eladnia. r A New York-i East Side-on c többnyire az év legmelegebb s vasárnapját szánják a vásár- 2 lásra. Felsorakozik az egész r család, és kiadják a jelszót: 1 most pedig öltönyt veszünk 2 Hymie-nek. Feltétlenül vasár- 1 napnak kell lennie, mert a > „szakértő” csak akkor ér rá. A r szakértő tulajdonképpen való- « ságos műértő, minden család- s ban akad egy ilyen nagybácsi c vagy idősebb unokatestvér, aki talán éppen szabász egy ruhagyárban, s így mindent \ tud a textíliákról és a kidolgo- é zásról. j Történetünk idején még be- 1 csalogatok álltak a boltok e előtt, s megpróbálták rávenni r a járókelőt, hogy térjen be j hozzájuk. A szakma gyöngyei e száz meg száz embert ismer- v tek fel arcról, s a keresztnevü- j kön kiabáltak rájuk: „Hé, Jo- a seph, gyere már be, ilyen árut c máshol nem találsz!” De akadtak finomabb fogásaik is: ér- a tésére adták a jövendő „kun- r csaftnak”, hogy valami különleges jóban lesz része. „Ha j bemész, keresd Maxot, és e mondd meg neki, hogy mutas- a sa meg az öltönyt, amit a bá- e tyámnak tétettem félre.” A be- r csalogatok olyan fontos embe- t rek voltak, hogy külön szak- f í szervezetet is alapítottak New g York-i Becsalogatok Szerveze- a te néven. [( De térjünk vissza a család- t hoz. Forró augusztusi vasár- a nap. Már együtt mindenki, a c papa, a mama, az idősebb báty, s a külön odarendelt szakértő és persze, a tizenkét éves Hymie, rj aki első neki vásárolt öltönyét s kapja majd. A szakértő min- dig tudja, hova indulnak, is- e mer egy jó kis helyecskét, ezért a a családtagok határozottan e lépkednek, sikeresen rázzák le s c az útjukba kerülő tucatnyi be- csalogatót. De egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy Hymie eltűnt: egy ügyes csalogató kiszagolta, hogy ez most a „Hymie-hadművelet”, és magával ragadta a gyereket. Most hát bekukkanthatnak minden üzletbe. S amikor megtalálják, Hymie már ott áll egy kis dobogón, s az eladó szájából patakzik a szó: „Nézzék meg, csak nézzék, hogy milyen ragyogóan áll rajta! Engedjék, hogy legalább eláruljam, mennyibe kerül.” De a válasz kurta és elutasító: „Hymie, azonnal vedd le!” S még talán egy barackot is kap a fejére szigorú intelmek kíséretében: „Ne merj elmozdulni mellőlünk!” É s végre megérkeznek az előre kiválasztott üzlethez. A becsalogató kíséri őket, és úgy tesz, mintha a vevők érkezése csakis az ő érdeme lenne. Az anya viszont odahúz egy kis széket a próbatükör mellé, de lehetőleg úgy helyezkedik el, hogy belássa az egész terepet. Harcias pózba vágja magát, mert ez a legjobb taktika. Leszereli az eladó szóáradatát, és minél leki- csinylőbb hangon így szól: „Ugyan, nem kell ide sok beszéd, csak egy kis öltönytakarunk ennek a fiúnak.” Az eladó nem elveszett ember. Rávágja azonnal: „Van egy öltönyünk, pontosan olyan, amilyen maguknak kéne” — s ezzel már indul is az alagsori raktárba. Körülbelül ezer öltöny hever a pultokon, és a fenti szekrényekben, de azért ő mindenesetre lemegy az alagsorba, hogy ezzel is érzékeltesse: az öltöny valami soha nem látott különlegesség. S amikor visszaérkezik, megkezdődik az alku, két briliáns szellem csatája. „No, mit hozott nekünk? Talán valami vacakot, amit szégyell idefent tartani?” — lendül támadásba az. anya, s ezzel kiegyenlíti az eladónak a raktártaktikából származó előnyét. Az eladó nem válaszol, kiteregeti az öltönyt, a család férfitagjai ösztönösen közelebb jönnek, s előtérbe tolják a szakértőt. A kereskedő segít Hymie-nek bebújni a nadrágba, hátul elsimítja a kabát ráncait, s ezzel ismét támadási felületet nyújt az anyának. „Mit csinál maga ott a fiú háta mögött? Csak ne ma- chináljon. Mi úgy szeretnénk látni a dolgokat, ahogy vannak!” Az eladó két lépéssel arrébb megy, de most már ő is előveszi egyik legkiválóbb érvét: „Ezt az öltönyt a saját unokaöcsémnek tettem félre, de amikor láttam, hogy milyen jóképű a gyerek, nem tudtam < ellenállni, és felhoztam ezt a $ különleges öltönyt.” Az anya J úgy tesz, mintha nem hallotta í volna, csak kommandírozza a $ fiát, hogy forduljon jobbra- $ balra, s aztán a hátát is mu- $ tassa. És most a szakértő nagy pil- ; lanata következik. Mindenki J reá figyel, kivéve Hymie-1, aki J leül a poros padlóra. A szak- $ értő leveszi a gyerekről a ka- $ bátot, megtapogatja, belemé- $ lyeszti kezét a zsebekbe, aztán ! kiviszi az ajtóhoz, a napvilágra.! Egy végső áhitatos mozdulatot í tesz: szemét becsukva össze-J dörzsöli az anyagot, majd j ugyanígy a bélést. Végezetül 5 így szól: „Nem rossz darab.” j Az anya megvetően néz rá, s! így szól: „No, szép kis szak-J : értő” — pedig tudja, hogy most! iaz eladó előnyösebb helyzetbej : került. A z izgalom tetőfokára hág.; Mindenki tudja, mi kö-; i vetkezik, s hogy ilyenkor egy j i rossz hangsúlynak, egy alkal- ! ! matlan szemöldökrándításnak J ; is fontos szerepe lehet. Az! ■ anya — a lehető legteljesebb 5 !közönnyel megkérdi: „No, ésj ! mit kérnek ezért a használt 5 I ruháért, amit egész télen nem $ :sikerült eladni?” ! Ez sikerült! Az eladó a vé- $ ! dekező pozícióba szorult.! !,Hogy-hogy használt, és még 5 ! hogy nem tudtuk volna elad- J ! ni... ?” Folytatná, de az anya 5 jmost már üti a vasat: „Talán$ > nem így van ? Hát akkor ma- $ i gyarázza meg nekem, hogy $ ! miért van itt egy vastag téli $ s öltöny a nyár legforróbb va- s VsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjS, TIZENNYOLC NYELVŰ BALATON Módszertani foglalkozások« és tanfolyamokon készítetté fel a Baletton vidék új idegen vezetőit az idei szezonra. A idegenvezetők összesen 18 ide gén nyelven beszélnek majd vendégekkel. A TIGRIS SZÍNES OLASZ FILMVÍGJÁTÉK Nem mind arany, ami fénylik — tartja a közmondás, és A tigris című színes olasz film esetében nagyon is igaz. Hiába fémjelzi a filmet a rendező Vino Risi és a főszereplő Vittorio Gassman neve — ők készítették néhány esztendeje az emlékezetes Előzés című filmet is! — ,A tigris ezúttal nagyra nőtt szelíd házimacska csupán. Már ami a film művészi rangját illeti. A történet a három forgatókönyvíró — Age, Scarpelli és Risi — ellenére is meglehetősen vérszegény. A film főhőse Francesco Vincenzini — Vittorio Gassman játssza — egy olasz ipari vállalat energikus, negyvenöt esztendős római igazgatója. A befutott férfi mintaképe. A világ előtt. Valójában azonban — hogy lányának gyermeke születik s így nagyapává lép elő — a lelke mélyén már az öregedéstől retteg. S hogy megnyugtassa A Tigris — Vittorio Gassman és partnere — Eleonora Parker □nmagat — most eu iemeie- § tének aranykorát — bizonyí- 8 :ani akar, s ki más is lenne er- ^ :e jobb médium annál a fiatal ^ Lánynál, aki miatt a fia ön- ^ gyilkosságot kísérelt meg. A ^ oizonyítás túlzottan jól sike- * rült: egyre nevetségesebb 8 helyzetekbe kerül a lány iránt § érzett vak szenvedélye miatt. ^ Már-már késznek mutatkozik ^ irra is, hogy elhagyja család- ^ iát és Párizsba szökjön a ^ Lánnyal, a lány józansága ^ azonban megmenti ettől az 8 itolsó nagy bukástól. Vincenzi 5 visszatér családjához, amely $ ágy fogadja, mintha nem tör- $ tént volna semmi, csak a fia ^ jelzi diszkrét hunyorítással, $ hogy mindenkivel történhet 8 □aj, még a nagy Tigrissel is. S Ennyi a film. Hogy a néző 5 mégsem jön ki bosszankodva $ a moziból, az elsősorban Vit- $ \orio Gassman vérbő komé- $ iiázásának az érdeme. _ n _ V T irpák Tihamér még léhány éve a Tücsök és Bo- ;ár Kiszerelő Vállalat (TÜBO- XI) főmérnöke volt, de csap- livalóan dolgozott. Tudatlanságával kilógott a TÜBOKI nűszaki kollektívájából, amely egészében véve értette i dolgát. Az illetékesek dön- .öttek: leváltják Tirpákot és >lyan posztra helyezik át, ahol tudatlansága nem fog feltűnést kelteni. így került az ígyik ingatlankezelőség műszaki hibafelmérő csoportjának élére. Tirpák elfoglalta új őrhe- Lyét. Hetekig serényen tanulmányozta a csoport munkamechanizmusát. Végül összehívta munkatársait: — A bérlők rengeteget panaszkodnak csoportunkra Nem értenek egyet megállapításainkkal. És miért? Mer! 1 hibafelméréseknél önök eddig szubjektív megérzéseikre támaszkodtak. Ennek vége Modernizáljuk a munkát majd a műszerek beszélnek Még annyi hibát sem fogún! elismerni, mint eddig, elvégre amúgysem lehet több a hiba mint amennyinek a kijavítására keretünk van, de meglátják: a lakók, akik önöknél nem hittek, majd hisznek s műszereknek. Itt van dr. Virgula bejelentése. Azt mondja a lakás helyiségeinek méretéhez képest kicsik a fűtőtestek továbbá az ajtók és az ablakok megvetemedtek s a réseken át besüvölt a szél, végű a szoba fala erősen nedves Önök persze kimennének ehhez a doktorhoz, és megpróbálnák lebeszélni őt a hibákról. Persze hogy ő nem hinne önöknek. De majd hisz s műszereknek! Reggel együti szállunk ki dr. Virgulához. A következő műszereket hozzá! ki magukkal: egy collstokot egy kézi számológépet, égj gyertyát, egy asztali ventillátort ,meg egy krumplinyomót Megértve? Másnap reggel a hiba. felmérési csoport megszállta dr. Virgula otthonát. Tirpá! munkához látott. — Tehát hideg a lakás, doktor úr. Nézzük csak. Ezzel £ collstokkal megmérjük a szoba szélességét, ez öt méter most a hosszát, ez hat méter És most jön a számológép csivirem, csavarom, tessék éppen 30 négyzetméter. Nerr én mondom, doktor úr, hanem a műszer! Megint a collstok a szoba magassága 3 méter. A gép szépen kiszámítja a helyiség térfogatát: tessék, 9C légköbméter. A falvastagság következik, így ni. Most as ablakok mérete... Ez is megvan. Legvégül a radiátor bordáinak számlálása; tizenöl borda. Egy kis csendet kérek Tirpák percekig tekergette /égül örömmel közölte a dokiorral : — Minden a legnagyobb 'endben. Itt senki sem fáz- lat, itt állandó 21 foknak keld ennie. Mi következik, doktor ír? Ó, igen, az ajtó repedései, rehát itt befúj a szél. Na majd a műszerek. Kérem az asztali ventillátort. Látja, ioktorkám? Ide tartom a repedéshez. Nos, a lapátok meg >e moccannak. De ellenőrizzük még a műszert is: gyújtsuk csak meg ezt a gyertyát Ha itt huzat van, elfújja a Lángot. Elfújta? Nem fújta el. A műszeres vizsgálat eredménye: negatív, hehehe. És még mi is van: ja persze, a nedves falak. Ez volna az? Jó. Kérek egy kalapácsot. Most szépen kitörök egy darabot ebből az úgynevezett nedves falból. így ni. Szabad a krumplinyomót? A faldarab- kát behelyezem a nyomókészülékbe, így ni. Tessék, doktor úr, jó erősen nyomja ösz- sze. Ha ugyanis nedves a fal, akkor most itt, alul csurogni kell a víznek. Még erősebben tessék! Csurog vagy nem csurog? Nem csurog. Tehát a műszeres vizsgálat eredménye ismét negatív. Remélem, doktor úr, elégedett s nem gyanúsíthat bennünket felszínességgel. A műszer csalhatatlan, csak az ember tévedhet. Kartársak, mehetünk. A műszeres vizsgálatot követő napon Tirpák összeesett. Kartársai azonnal elszaladtak Virgula doktorért. A doktor menten ott termett, megvizsgálta a hápogó Tirpákot, és így szólt: — Nézze, szubjektív megérzéseim szerint önnek nikotinmérgezése van. De műszerekkel nem tudom kimutatni Márpedig a műszer beszél. Tudja mit? Ne törődjék vele, Horváth József rssssssssssssssss/ssssss ESZTERGOM RESTAURÁLJÁK A KERESZTÉNY MÚZEUM ÉPÜLETÉT ÉS MŰKINCSEIT Közös állami és egyházi vállalkozással felújítják az esztergomi érseki pakkban levő keresztény múzeumit. A felbecsülhetetlen értékű műkincsek resturálása a tervek szerint 10 év alatt történik meg. Az épület 10 millió forintos költséget igénylő felújítása lényegesen hamarabb — härpm év alatt — befejeződik. larnapjan? Erre válaszoljon! \ szegény eladó felelni pró- >ál:: „Figyeljen ide, asszo- íyom ...” De ismét félbeszakítják, most már csak azért is. ,Azt mondja meg, mennyibe terül?” A férfi magánkívül /an a dühtől, már nem ura a gondolatainak, és csak úgy rá- /ágja: „Tizennégy dollár.” Tizennégy dollár?” — kérdi az ipa és a szakértő kórusban, az mya pedig felnevet, s ez jel- idás a családnak, hogy min- ienki hahotára fakadjon. Nevetnek is mind, kivéve az el- idót és Hymie-t, aki épp most érdeklődik, hogy merre van a nellékhelyiség. Miközben az eladó elindul, íogy megmutassa neki, az mya újabb csapást mér rá: ,De vigyázz a nadrágra, Hy- nie, mert megyünk máshova!” üsend. „Mondjátok meg Hy- nie-nek, ha visszajön, hogy /egye le az öltönyt” — szól az mya ismét, de ezúttal senki- lez sem intézi szavait, s már .ndul kifelé az üzletből. Az ipa levetkőzteti a fiút, s ő js kifelé tart, miközben a sze- •encsétlen eladó kullog utá- íuk, és úgy kérdi: „Hát mi rosszat mondtam? Ezt az öl- ;önyt az unokaöcsémnek tar- :ogattam, aki vér a véremből, íús a húsomból.” Már mindannyian az utcán /annak, a kereskedő oda is cövetné őket, de az anya kéz- egyintéssel visszaküldi: ,Nincs miről beszélnünk.” El- nennek még két-három üz- etbe, de ez csak cselfogás, az Sast Side-i protokoll előírása. Sosem bocsátanák meg masuknak, ha az első boltban vásárt csinálnak anélkül, hogy körülnéznek máshol is. Az ;gyik üzletben, ahol éppenséggel tizennégy dollárt kérnek ölük egy öltönyért, az anya elkiált: „Ez tizennégy dol- ár!?” Az előbb egy másik □oltban mutattak valamit igyanennyiért, de az valóságos nestermunka vol|!” Í gy aztán délután négy és öt között visszamennek a egelső üzletbe. Az eladó meg- epetést színlel, de valójában nár várta őket. Az anya ezúttal barátságosan szól hozzá: ,Jól van, fogja a tíz dollárját, is hadd legyen a fiúnak egy ■endes öltönye.” Az eladó most iuttogóra fogja a hangját: „Issen engem úgy segéljen, a salát rokonom ellen vétek, amikor odaadom a neki szánt öl- önyt tizenkét dollárért.” Az ilkut megkötötték. Mindany- lyian odasereglenek. A szak- irtő meggyőződik róla, hogy ígészen biztosan ugyanazt az iltönyt kapták-e, majd elin- lulnak haza, fáradtan, de na- ivnn-na?Vfin holdo£an. Miért megy a lap? — Nagypapa, mi az, hogy emberfeletti erő? — Elcsépelt frázis, hegauiOb húsz eve nem iallottam. — Es ti.rampendru.ck alhercegre emlékszel? — Nem én. Miért is emlékeznék? — Hát mert éppen ötvennégy eve, a világ- iáboru kitörésének napján megölte a szerelőjét. Most olvastam a Divat és Textiloen. L'e már éltél akkor. — Élni éppen eltem, de talán felületesen olvastam aznap az újságot. Gondolod, hogy íppen a herceg érdekelt? — Pedig az volt az évszázad gyilkossága. Nézd ezt a képet. Krampendruck alherceg megitatta Simák Rózáit tömény hiperman- jánnal, aztán leöntötte forró veronáilal, es emberfeletti erővel a robogó gyorsvonat alá 'iötözte. Értem már. Az alherceg hetvenhat éves törpe volt és emberfeletti erő kellett iozzá, hogy a robogó vonat alá kötözze a szeretőjét. — Na lám, magad is rájöttél. De nem olvashatnál valami hasznosabbat? — Ugyan, nagypapa! Ez roppant érdekes, mindenki erről beszél. Nem szeretném, ha műveletlennek tartanának. — Nem olvashatnád inkább a Virágtenyésztést? — Azt is olvasom. Irtó izgi! Már ötödik iete hozzák, hogy Bregovács ulánusörmester, meg egy szép virágáruslány, Pitlik Bella, fel- iarabolták Pruszlikovics Zénót, és egy faliérába rejtve be akarták csempészni a főpos- l.ára. Ez már csak híres esemény volt. Erre lem emlékszel? — Én mindig azt hittem, hogy Pruszlikovics darabolta fel Bregovácsot. Tudod, ak- ’cor éppen a disszertációmon dolgoztam. Lám-lám, hát erről híres az a nap? Nem olvashatnád inkább a Nyolc Világrész Hír— Az előbb tettem le. Nézd! Huszonöt éve, hogy artatmatlanna tették Emasszer Döméi, a jeivitág rémét, aki megszökött az Alagútból. Nyolcvan mesterdeteitiív rohant a sarkában, de egerutat nyert a nagy tolongásban, es bemenekütt a Vigadó romjai köze. Megfojtotta a föszakácsnót, aztán jelronant a tetőre, és beugrott a zajló Dunáoa, közben eltörött az orrcsontja. Később erről ismerték fel, amikor revolverrel kenyszerítette a perjelt, hogy a hátán cipelje. Aztán előkerült a második szénégető holtteste ... — Nem érdekel! Annyi becsületes emberi elfelejtettek, Smasszer Dömét nem tudják elfelejteni? — Nagypapa, téged semmi sem érdekel, csak az egyetemi előadásaid. Arra sem emlékszel, mikor Klocsekné sorra beolvasztotta a szeretőit a libazsíros bödönbe? De se bukott volna, ha nem olyan rendszerető, és rá nem ragaszt a bödönökre egy-egy cédulát az áldozat nevével. Az adóvégrehajtó vette észre, hogy az eltűnt főpolgármester neve lóg az egyik bödönön. Látod, ez itt Klocsekné az Adóügyi Közlönyben. — Ez? Ez Palánki Szilviának, a primadonnának a fiatalkori képe. Klocsekné olyan ronda volt, hogy elvitte az ember álmát. — Én sem tudtam három napig aludni, mikor elolvastam, hogyan kell felismerni a hullát. — Kíváncsi vagyok, hogy ezt hol olvastad? — A Tudományos Hírmondóban. — Micsoda? Az nem lehet! * — Te nem olvastad? Pedig te vagy a főszerkesztője. Itt van ni, hogyan agnoszkálták Lajtántúly táborszernagyot, miután Blúzos Lidi meggyilkolta, hogy ellopja tőle a boszniai okkupáció haditervét, és a kémek a vízbe dobták. Látod, ez itt a Blúzos Lidi képe blúz nélkül. Vagy mit gondolsz, miért fogy újabban a Tudományos Hírmondó százötvenezer példányban? D. L.
