Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

%'Mírtán 1969. JÚNIUS 8., VASÁRNAP Vaddolgok VALUTÁT ÉRŐ SEMMISÉGEK Elhullajtott agancs Hogy akár 2000 dollárt is szívesen megfizet a nyugati vadász, a mi keleti vadász- területünk egy-egy kapitális szarvasbikája kilövéséért, azaz a fején viselt ágas- bogas trófeáért — köztu­dott dolog. Ám a szarvas­bika évente elhullajtja fej- díszét és az már, hogy a ne­mes állat ezzel is hozzájárul devizabevételünk növelésé­hez, sokkal kevésbé közis­mert. Ott feküdt azelőtt értékte­len lim-lomként az avar­ban a szarvas férfiúi büsz­kesége és többnyire ott is korhadt eb Hacsak valaki fel nem szedte, hogy farigcsál­jon helőle valamit. De né­hány éve aranyat ér! Jó árat fizetnek érte Svájcban, Nyugat-Németországban, ahol részben lakásdísz, részben az arrafelé is egyre divatosabb vadászéttermek dekorációja, főképpen azonban a díszmű- ipar nyersanyaga lesz belőle. Keresi nagyon a külföldi ipar a magyar agancsot. Erő­sebb, tömörebb és így job­ban megmunkálható annál, amit más országok szarvasai hullajtanak el. Ki hinné, hogy az elhullaj­tott agancsok tavaly 50 ezer dollárral emelték exportmér­legünket? Igaz, hogy ennek csekély töredéke a szarvas­gyöngyért folyt be. Mert a szarvas gömbölyded és erősen fénylő szemfogából is szép dísztárgyak készülnek. Utazó vadak Évente mintegy 80 ezer eleven nyulat, 50—150 őzet, 30—50 szarvast vásárolnak francia, olasz, osztrák, nyu­gatnémet vadászterület-tulaj­donosok, néhány vaddisznót külföldi állatkertek. Jelentős vadmadár exportunk is, a mes­terséges fpgply- és fácánne­velés csak’ erősiti. Évente át­lag 40—50 ezer fogoly, 35 ezer fácán utazik tőlünk nyugati országokba, általában tenyészcélra, többnyire saját állományuk vérfelfrissítésére használják, ötezer fácánka­kas pedig, amint megérke­zik úticéljához, mindjárt puskavégre kerül. A házigalamb vadászati cél­ra történő kivitele, amióta zsákba gyömöszölését a kö­zönség felháborodása miatt a fővárosban megszüntették, bi­zonyos mértékben hanyat­lott. Újabban csak vidéken fogdossák össze a galamb- exportállományt. Mirelit békacomb Eleven vadexportunkhoz nemcsak négylábúak és szár­nyasok tartoznak, a hüllők rendjét például a béka kép­viseli. Persze, egyedül a kecs­kebéka ízletes combja miatt Más rokonát ugyanis sehol sem eszik. Nyugati országok konzerv­gyárai csupán tavasszal vásá­rolják, viszont tömegesebben nálunk ősszel fogható, amikor a rizsföldekről leeresztik a vi­zet. Ebben az időszakban azonban a külföldi konzerv­gyárak gépezete már más élel­miszerek tartósításával foglal­kozik. Ezért aztán tavaly a MA­VAD. amelynek a békaexport | szintén profilja, Tolnamözsben 1 hűtőházat rendezett be, kizá­rólag békacomb mélyfagyasz­tására. A múlt évi kísérleti fagyasztáshoz 200 ezer béka közel öt tonna súlyú combját használták fel és télen az ele­ven béka tavaszi áránál ma­gasabban értékesítették. Ter­mészetesen ezek után idén már ennél is több béka combja ke­rül a fagyasztóba. A csiga is étel Magyar asztalra békacomb még csak kerül néha-néha. de csiga?! A francák, a svájciak, a nyugatnémetek azonban igen kedvelik. Váljék kedves egészségükre, annál is inkább, mert évi ezer tonnát vásárol­nak tőlünk konvertábilis va­lutáért. Élve j könnyen szállítható, annál .nehezebb vadászata. Ko­ra hajnalban kel fel a vadász, de csak hűvös időben. A me­leget nem szereti a csiga. Ki korán kel, mégis aranyat lel­het, mert a reggeli órákig akár egy mázsát is összeszed­het, amiért már 500 forint Üti a markát. Már amennyiben valamennyi befogott csiga há­zának átmérője a három cen­timétert meghaladja. Két-há- roméves korára növekszik ek­korára a csiga. Legendák keringenek arról, hogy mesterségesen tenyészt­hető, amit azonban ez idáig még senki sem talált fel. így hát — amit különben számo­sán megtesznek évről évre — hiába fordul bárki a MA- VAD-hoz tenyészalapanya­gért. Szokoly Endre „ÉLETÜNK“ Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a Kelet-Magyarország szerkesz­tősége „Életünk” címmel pá­lyázatot hirdetett olyan mun­kák megírására, amelyek a felszabadulás eseményeivel, a lakosság, az üzemek, iskolák és intézmények megváltozott életével foglalkoznak. A pá­lyamunkákat 1069. november 20-ig lehet beküldeni. Az első helyezettet 5000, a másodikat 4000, a harmadikat 3000 fo­rintos díjjal jutalmazzák. A legjobb pályamunkákat folya­matosan közük a lap hasáb­jain. Bálványok Veress Pál festőművész munkáiból a Fényes Adolf-te- remben a tárlatot péntek este nyitotta meg Bálint Endre fes­tőművész. A kiállításon több mint negyven képen láthatók bálványvariációk, egyebek kö­zött olajakvarell, tempera és monotípia-kivitelben. DÁMBORJAK A kiskunsági erdőgazdaság védett vadrezervátumában és a gyulaji vadrezervátumban megszülettek az idei dámbor- jak. A kedves fehérpettyes kis jószágok anyjuk kíséretében „sétálgatnak” az erdei tisztá­sokon. A nyíri rezervátumban a vadászok becslése szerint az idei tavaszon 30 dámvaddal gyarapszik az állomány. A CEGLÉDI BŰNSZÖVETSÉG Sikkasztok a szeszfőzdében Hiányieplezés, gurstással — Pálinka a hasmelegítőben Gyártás feketén Hogyan kerül pálinka a hasmelegítőbe? Hová tűntek hektoliter számra szeszfélesé­gek? Mi „folyt el” az elköny- veletlen reprezentációra? Miért keltek időnként „ván­dorútra” a pálinkáshordók? Ezekre és még sok hasonló kérdésre keresett és talált vá­laszt a majd fél évig tartó nyomozás során a rendőrség a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat ceglédi szeszfőzdéjében. Ki­sebb lopások kivizsgálásával kezdődött az ügy, amely hét­ről hétre újabb és meglepő fordulatokat vett, s végül egy nagyszabású bűnügyhöz, nem kis létszámú s „nagyüzemben” dolgozó sikkasztó társaság le­leplezéséhez vezetett Hordók vándorúfon A bűnszövetség fő- és mel­lékszereplőinek szerencsétlen szám a 13. Pontosan ennyien foglalnak majd helyet a vád­lottak padján, ahol viszontlát­hatjuk Pető Andrást, a szesz­főzde vezetőjét, Tarai János raktárkezelőt, Németh János főtechnológust, Papp Sándor segédmunkást, Zsengellér Fe­renc műszakvezetőt, s rajtuk kívül még finomítókat, gyár- egységvezetőt, segédmunkáso­kat. Pillantsunk hát be e bűnügy szövevényeit évekre visszame­nően felderítő vádiratba. Fazekashoz jöttünk... • ••//■ ,művészt találtunk' Körön kívül nehéz Dönt a közönség S. Tóth József tószegi faze­kasmester 48 éves, tehát elérte az emberi élet delét. Ilyenkor­ra a lázadók megszelídülnek, az útkeresés már nem az övék. Mégis, a kivételek erősítik a szabályt. Mert műhelyében, a délutáni csendes beszélgetés a forgó korong mellett, a régi emlékek idézése és a jövő ter­vei ezt bizonyítják. Adva volt egy nagyon szegény fiú, aki 18 éves korában már tud­ta, mi az Pesten alkalmi mun­kásként lézengeni. Ez is előre­lépés volt a parasztsors után, amibe beleszületett. Nem messzire tőlük kis fazekasmű­hely bújt meg a fészer alatt. A mester ott gyártotta a lekvá­rosfazekakat, tálakat, ivókat. Közönséges agyagból sorjába, minta, cifrázás nélkül. — Csak minél olcsóbb le­gyen, az kell a népeknek, mert nagyon szegények — oktatta a szomszédék gyerekét, Tóth Jós­kát. ha targoncán segítette a vásárba a zörgő cserepeket. Ottragadt a fészer alatt. For­gott a korong, simult az agyag, megbabonázta a szemét. Elő­rukkolt a kéréssel. — Mester úr, egy kicsit majd én... így tanulta ki a mesterséget. A szülei sopánkodtak, föld he­ni, az agyaggal való tudatos bánásmódot. így történt, hogy amikor két évvel ezelőtt a Népművészeti Intézettől eljöttek hozzá, a bi­zottság tagjai így búcsúztak: — Fazekashoz jöttünk, mű­vészt találtunk. Erre a mondatra azóta is büszke. A hírnév nem fonja körül nagyon szép népi kerá­miáit. Jelentkezett az ÁRTEX- nél, tartózkodóan fogadták. Emese és Hunor „ŐSMAGYAR“ SARK-RÉSZLETEK Művészi értékű — kézzel fa­ragott, magyaros motívumé — sakkot készít a pécsi népmű­vészeti szövetkezet. Az „Emese” névre keresz­telt sakk-készlet figurái egy- egy honfoglaló magyart ábrá­zolnak. A népi iparművészeti tanács jóváhagyta a szép, íz­léses bábuk forgalombahozata- lát. A „honfoglalók” megte­remtője Balásy Gyula dombó­vári faragó népművészmester, aki rendkívüli türelemmel, fi­nom szerszámokkal — hársfá­ból — alakítja ki a fugurá- kat. Az ARTEX külkereskedel­mi vállalat bemutatta külföl­dön is az „Emese” sakk-kész­letet és nagy érdeklődést kel­tett vele, úgyhogy további harminc készletet rendelt be­lőle. Ezért a pécsi népművé­szeti szövetkezetben külön fa­ragó részleget szerveztek, amelynek tagjai — Balásy Gyula irányításával — sakk­figurákat készítenek. A nép­művészmester különben má­sik sakk-készletet is tervezett, amely a „Hunor" nevet kaptá, és ennek figurái ugyancsak „ősmagyarok”. lyett fazékból akar megélni? Legényfejjel szakmát tanulni? Ugorjuk -át a háborút, lép­jünk 1949-be, amikor először tette ki kapujára a kis deszka­táblát: cserép, kanta, agyag­tál kapható. Egy hajnalon felébredt. Nincsen ez jól. Az­zal teljen az élete, hogy lek- városbödönt gyártson futósza­lagon az abonyi—szolnoki vá­sárra?. Ha csak tehette, be­ment a városba. Pestre, Szol­nokra. Nézte a kirakatokat. Vonzották az új formák, ami­ket még nem próbált. Aztán rászánta magát, bement a boltba, és érdeklődött, hogy juthatna szakirodalomhoz. — Ismét megtaláltam ezzel a lelki békémet. Az agyagban korlátlanok a lehetőségek, a korong téralkotásra is módot ad. A hagyományokra épülő modern formát kell .megtalál­Munkája, a mintapéldányok tetszettek, mégsem küldtek rendelést. Néhány darabját le- zsürizték. Szerinte aki kívül van a körön, kár próbálkoznia. Készül a virágcserép, az itató. A fakemencét az évek során elektromossal cse­rélte fel, tisztességben, szép házban tartja el öreg édesany­ját, neveü nagy fiát. Közben gyötrődve keresi az újat, cse­rép-, kerámia-, forma- és máz­tanulmányokat folytat. A la­kásban és a műhely polcain gyűlnek a meghökkentően ere­deti amforák, virágtartók, pad­lóvázák. — Egyszer el kell érnem va­lamit — hajtogatja. S biztos benne, hogy igaza van. Az abonyi falumúzeumban nemsokára megnyílnak előtte a kapuk. Művei a legszigorúbb zsűri, a közönség előtt vizsgáz­nak. — komáromi — 1965-ben történt, hogy Né­meth János — a palackozó üzem szakmai irányítója — a palackozó raktárban várható leltár előtt belső ellenőrzést tartott s, hiányt fedezett fel. Nyomban megkérte Pető And­rást, hogy a hiány eltusolásá- ra a szomszédos szeszfőzdéből „kölcsönözzön” pálinkát. A főzde vezetője két hordóban 12 hektoliter almapálinkát át is guríttatott a palackozóba, ahol „behúzták” tartalmát egy má­sik hordóba. Volt hiány, nincs hiány. Persze csak papíron. Tudni kell ugyanis, hogy ak­koriban a főzdében készült szeszféleség állami tulajdon — a Magyar Likőripari Vállala­té — volt, míg át nem került a néhány méternyire levő palac­kozóba, ahol viszont már vál­lalati tulajdonnak könyvelték. Így ez az egyetlen hordógurí- tás több mint 100 ezer forint kárt okozott a MALIV-nak! Németh természetesen nem tudta visszaadni a kölcsönvett pálinkát, sőt 1966. novemberé­ben újabbat kért: három hor­dóban 18 hektoliter vörösszil- va-pálinka vándorolt át né­hány markos munkás segítsé­gével illetéktelen helyre. Ké­sőbb leltárt tartottak a palac­kozóban, s ekkor egy hordót visszagurítottak a főzdébe, ösz- szekeverve tartalmát kékszil- vapálinkával. Megint a MA- LIV-ot érte kár, nem keve­sebb, mint — újra a fogyasz­tói árat véve — 178 ezer fo­rint, amiből a visszagurítás után több mint 58 ezer forint megtérült. Utóbb ezt a bevált módszert alkalmazta a palackozó hiá­nyának fed esés ere Tarai János raktárkezelő is. Röviden összegezve: az évek során 1200, liter alroapáünka, 1784 liter silvapalinfea. 5W*B- ter Calvados került a főzdéből a palackozóba, s innen a lel­tárok után csak 584 liter ju­tott vissza eredeti helyére... Pálinka — mint honorárium Mint mondottuk, a vándor­ló hordók a hiányok leplezé­sét szolgálták. De hát hogyan keletkezhetett ekkora hiány egyetlen telepen? Több oka volt. Például a korszerűtlenül, kézzel végzett töltés, ami nemegyszer többlettöltésit eredményezett. Aztán olyan kerámiakulacsokban bocsátot­ták forgalomba a szeszt, ame­lyeknek nagy volt nedvszívó hatásuk és párologtatásuk. Nem nyúlt hozzájuk senki, mégis apadt bennük az ital. Ezeket a kulacsokat újra fel kellett tölteniük, a mennyisé­geket azonban nem bizonyla­toltak, mondván: belefér a megengedett kálóba. A hiány harmadik okának — hogy úgy mondjuk — már „szájhagyományai” voltak. Az üzemben dolgozók közül so­kan rendszeresen iszogattak s éves viszonylatban ez is kitett néhány hektót. Voltak, akik igen rafinált módszerekkel kicsempészték a finom italo­kat az üzemből. A folyamato­san elkövetett lopások, nép­szerű eszköze volt a teásüveg. Reggel teával teli hozták, dél­után páünkával dugig vitték. Ennél is ötletesebb megoldást találtak ki azok, akik gumi­AZONNALI BELÉPÉSRE KERES szövőátképzós női betanított munkásokat a HPS Soroksári Gyára Budapest XX., (Soroksár), Marx Károly u. 294. Albérletről gosdoskodunk költséghozzájárulással. Minden második szombat szabad. tömlős hasmelegítőt csavarj tak maguk köré. Tetemes mennyiség viszont ajándékként került sokak bir­tokába. Pető András például ünnepek alkalmával literszám osztogatta ingyen az italokat ismerőseinek. További 270 üter eltűnt szeszféleség fűződik a repre­zentációs keret túllépéséhez, engedély nélküli felhasználá­sához. A társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító hűt­len kezelésért vádolt Fehérvá­ri Jánosnak, a ceglédi gyár­egység akkori vezetőjének ténykedését kell Itt megemlí­tenünk. Ö ugyanis honorá­riumként is alkalmazta a pá­linkát: túlóráért, többletmun­káért fizetett így például ka­zánjavítókat, vasutasokat, földgyalúsokat.. I Cefredézsma Különös rejtélyt jelentett azonban a nyomozóknak és szakértőknek, hogy az emlí­tett hiány időközben lassan csökkenni kezdett. Hogyan? Pető András — miután Né- methtői nem kapta vissza el­gurított pálinkáit — hogy most már saját hiányát fedez­ze, a következő machinációba fogott. Zsengellér Ferenc, Papcsák István és Papp Sán­dor közreműködésével — megkerülve az állami ellenőr­zést — nagyüzemi „fekete­főzéssel” szeszt állított elő. Ezzel jelentős mennyiségű cefrét használt fel. Másrészt adócsalást követett el, ugyan­is az így készült pálinka után a vállalat nem fizetett egy fillért sem. Pedig kellett vol» na — majd 140 000 forintot... A ceglédi szeszfőzde sik­kasztó bűnszövetségének ügyében lezárult a nyomozás, elkészült?“ a vádirat.1 111 Szitnyal Jenő Boltos garázda Garázdaságért indít bűnvá­di eljárást a Gödöllői Rend­őrkapitányság Sallai Zoltán ellen. A 26 éves férfi Bag köz­ségben lakott féleségével^ né­hány hete azonban a házas­pár szétköltözött. A minap Sallai az asszony lakására ment, s miután nem talált senkit otthon, erőszakkal be­hatolt a házba. Bent kinyitot­ta a gázcsapot, majd baltát ragadott és tömi-zúzni kez­dett, mindent tönkretett, ami csak elé került. A garázda férjet a rendőr­ség őrizetbe vette. Fogyó fogyóeszközök Az Americana New York-i luxusszállóból a vendégek 10 hónap alatt 18 600 szalvétát, 38 200 ezüstkanalat, 533 ezüs- tözött kávékészletet, 6070 ezüstvillát és -kést, és sok ezer különféle egyéb „emlék­tárgyat” vittek el. A híres New York-i Waldorf]—Astoria szállóban meg minden nagy banketten vagy 700 ezüstkanál tűnik el. Az igazgatóság, ne­hogy a szálló hírnevén csorba essék, sohasem tesz panaszt. GEORGETOWN Kártyán nyert mandátum A Colorado államban levő Georgetown községi tanácsá­ban megüresedett egy hely. A választások során a két jelölt: David Kinsell és Richard Ben­nett pontosan egyenlő számú szavazatot kapott. Elhatároz­ták tehát, hogy a sorsra bízzák a döntést. Megkevertek egy csomag kártyát, azután mind­ketten húztak egy lapot. Kin­sell négyest húzott, Bennett királyt — ő lett a tanácstag.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents