Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
VÉSZI ENDRE: Szökési kísérlet Miért szép? A KÖNYV A szerelemért mindent Az apai nagybácsi, akihez most Tóni bekopogtat, nyugdíjas bőrmunkás, és ellentétben a legtöbb öregemberrel, kevés szavú, magányos jellem. Sárga, telepi házban lakik, de erre most új városnegyed épül, s a tervrajzon ezt is lebontásra ítélték. Ha erre sor kerül, majd beköltöztetik az öreget a megépült házak egyikébe. Még két nap hiányzik hús- véthoz. Tóni, alighogy letette holmiját, elindul kereszt-kasul a városba, hogy különféle mozikba jegyet vásároljon. így szokta mindig, amikor Pestre jön: négy-öt moziba. Az öreg sosem tart vele. Naphosszat az ablak előtt ül, olcsó szivarját szívja, miközben az új épületek lassan bekerítik. Retteg attól a pillanattól, amikor itt kell hagynia a megvénült lakást, melynek minden rovátkájába belevette magát a múlt pora, akár a lepárlódott só. A második napon, az ebédnél, megkérdi az öreg: — Aztán csönd van otthon? Még sosem kérdezte ezt. Legtöbbször a személyesség hiányzik szavaiból. Az összecsukható vaságy, amin Tóni alszik, kegyetlenül gödrös, de a fiatal szervezet alvást kíván. Éjféltájt felriad: semmi, csend. Az öreg még mindig az ablaknál ül. Göndör, hideg füst bodorodik a feje körül. — Szép volt a mozi? — szólal meg váratlanul, mint aki tudja, a fiú nem alszik, szólhat hozzá. — Apád legényember korában sokat hált ezen a vaságyon — mondja hosszú csend után. Ezek a nagy hallgatások évszakokra osztják fel az együttlétet. Mintha egymást kpvetné tél, tavasz, nyár, ősz. Tóni most magára gondol. Zsebében a friss segédlevél. Még ünnep előtti nap sorra vesz néhány gyárat. Nem akar visszamenni, itt marad Pesten. Az öreg biztosan adna neki helyet, a vaságyat is ki lehet cserélni. Ünnep napján jönnek a szomszédok, főtt sonkát, tojást, süteményt tesznek le az asztalra. Vacsora után az öreg nem vonul vissza szivarfüstje mögé, szokatlanul bőbeszédű. Nem is érthető a váratlan hangütés. — Apádnak mindig büdös volt a munka, de megjátszotta magát. Ez nem igaz, tiltakozik magában a fiú, hiszen előtte áll az örökké nyugtalan ember. Látja őt lámpafényben szónokolni, homlokig szénpo- rosan, kokszhegyek között. — Átvert az mindig mindenkit — folytatta konokul az öreg —, nincs abban kitartás. Valami hiányzik belőle. Ha égett a ház, mindig idejött erre a vaságyra. Miért mondja ezt neki? Mintha valaki belevágna az arcába. Haragszik az öregre. W//W////////////W////////7//////////Z Nem, nem marad itthon, elmegy kószálni. A Körúton autók, emberek, villamosok úsznak az ezüstkék estében. Egy fénycső merőlegesen és izzóan a sötétségbe fúródik, mint egy óriás hőmérő. Elvarázsolt világ, váratlanul előbukkanó jelenségekkel. És íme, előtte megint ott siet apja, az alacsony, sovány férfi, kibomló hajfürtjeivel. Mint aki égő házból menekül. És valahol ott úszik a vaságy. Meggyorsítja lépteit, éhséget érez. Egy büfében zajos emberek közé fúrja magát, s papírízű virslit eszik. Az apa eltűnt. Megint oldódik valami. A fiú egyszerre társai közt érzi magát, a falkában, amint félmeztelenül rohannak a Du- na-parton. Szeretne harsogóan fölnevetni, eszébe jut a kajak. Még júliusban történt, hogy fölfordult vele, de hát most kinek beszéljen erről? A kajak a gyári sportegyesületé. A mélység magához akarta szippantani, akárhogy is, de vissza kellett szerezni, mert ötezer forintba kerül, és egész életében törleszthetné. Az ilyesmit levonják szigorúan. O maga is kimerült a kapkodásban, az izmaiban és a gyomra táján görcsöt érzett. Teljes nyíltsággal tűzött a nap, a folyó domború volt, mint egy pontosan csiszolt lencse, a csárda teraszán megvillant a pincér fehér kabátja, a tányércsörgés is idehallatszott, és őt meg a kajakot a halál fenyegette. iS ez olyan ellentétes volt, hogy a lefelé húzó áramlásban is nevetni kellett. volna. Az ünnepet követő estén megint szemben ülnek j egymással: az öreg és a fiú. j — Holnap utazol? — Kidob? Az öreg vállat vont. Megint hosszú csönd. Fülé- i ben ott trappot a falka. Ned- i vés földillatot érez. Gödröket i ásnak, pontosan kijelölt rend- ; be: itt lesz a part. A város tü- | deje. Beszippantja a füstöt, és j kileheli az oxigént. Fenyők, | nyárfák, platánok. Az öreg finoman ráncolt, vé- i kony arcbőrén megrándult egy i erecske. — Csak azért kérdezem,: hogy mikor utazol, mert lejár i a szabadságod. — Itt maradok Pesten. Van | munkám — határozza el ma- j gát Tóni. Az öreg mintha nem halla- i ná, legalábbis nem válaszol, j Nincs folytatás. Hajnalban csomagol a fiú. i Nem tudja szó nélkül megáll- I ni. — Azt a vaságyat máshol ] is megtalálom — ereszti szavait az öreg hátának. — Azt igen — az öreg las- i san feléje fordul. — Vagy ha j úgy akarod — mutat a vas- j ágyra —, aludjatok benne két- ! ten, osztozkodjatok rajta. Te meg az apád. Mert biztos, hogy ö is szökni akar. Mikor legutóbb itt járt, már a szállás érdekelte. Szedi a betyárbútort, mert megint ég a ház. Unja az asszonyt, a várost, a családot. Abban a városban ő is benne van, a házakban, mindenben — ezt írta nekem egyszer. Sose bírtam a nagy szavakat. Benne vagy, gondoltam, egészen addig, amíg benne vagy. Az ajtóban megveregeti a fiú karját. — Karácsonyra feljössz? Ha élek még akkor. A csöndes kérdés mögött trappot a falka. Az orrában az otthoni mozi sűrű emberszagát érzi. Sötétben ér haza, a köd súlyos, mint egy télikabát. De tudja minden háznak, minden üzletnek a helyét. Majdnem mindenki az ismerőse. Tízezer embernek köszön, kétezerrel tegeződik. S a megmentett kajak ott alszik a csónakházban, mint valami személyes ismerős. Édesanyja fogadja. Szorosan a fiú mellé áll. — Apád délután fölment Pestre. Megint rájött a nyavalya. — Nem baj. Én itthon vagyok. Nekilát, hogy kicsomagolja a bőröndjét. Puha kis talpak csosszannak a padlón, beléptek öccsei. jW irt az ütés kétszer' fáj az embernek: először, amikor kapja, másodszor, amikor rágondol. Most éppen rágon- doltam. Imádott Pannikámmal már harmadik hete jártunk jegyben, amikor mélabúval kellett tudomásul vennem, hogy a törékeny választottamnak mennyire imponálnak a szolid lelkek. Mert a szelídséggel csakugyan hadilábon állok. Teli szájjal magyaráztam neki, hogy az ember ereje sérthetetlenségének egyik biztosítéké. Próbáljon csak valaki velem szemtelenkedni. lesöp- röm a térképről. Egyébként ő is nagy nyugalommal lépkedhet az olyan ember oldalán, amilyen én vagyok. Védelmezem az utcán, társaságban, éjjel-nappal, amikor velem tartózkodik. Belém csimpaszkodott, s nagy bogárszemét rám függesztve mondta: — Ugyan, Károly, sokkal többet ér a szikrázó ész, mint a dülleszkedő erő. Az nem baj, hogy te ilyen nagy darab vagy, de szolid lélek lakozzék benned. Hát mondd, nem szebb, ha az ember a felebaráti szelídség lovagjaként éli le életét, ha nem fitogtatja az erejét, sőt el is tűri az emberi gyarlóság fricskáit?!... Valaki a tömegben akkorát lökött rajtunk, hogy kitértünk az eredeti irányból, s imádott Pannikám nem tudta kellő mértékben beadagolni a szokásos lelki fröccsöt. Már éppen nyelvemen volt a szó, amikor rápillantottam kereken mosolygó arcára, s mordulás helyett nagyot nyeltem. És aznap csak nyeltem, egészen a búcsú pilanatáig. Ha nem lettem volna olyan mérhetetlenül szerelmes belé, bizony misz- likre tördeltem volna néhány alakot. lie a türelemnek is vége szakad egyszer... Mint minden vasárnap, most is kimentünk a folyóra. Rengetegen menekültek ide a forróság elől. A kedvelt strand kedvelt fái alatt minden talpalatnyi helyet elfoglaltak. Az izzadó testek sora egészein a vízpartig húzódott, ahol néhány, felnőtt és gyerek iszapgombóccal dobálta egymást. Kart karba öltve lépdeltünk a heverészők felett a víz felé. Óvatlan pillanatban belébot- lottam egy iszappal bekent férfiúba. A botlás kissé nagyra sikerült, mert a kulimá- , szos test egyet pördülve a ten- i gelye körül, nekiütődött a | mellette napozó hölgynek. A j hölgy sikoltott, a férfi felpat- j tant. — Pardon — mondta he- j lyettem mosolyogva Panni-; kám. — Ez nem pardon! — ugrott elém a támadó állásba helyezkedő vakarcsnyi alak. — Ez kihívás! Maga, maga... nagy mélák. Ez a jelző számomra a legsértőbb a világon. Karom ütésre lendült, de Pannikám apró kacsói megakadályozták, hogy lesújtson. Csak a szavakra jutott lehetőségem: — Maga meg... — dadogtam dühömben — meg egy nyámnyila nyápic. Úgy látszik, számára ez volt a leginkább sértő kifejezés, mert felágaskodva, iszapos tenyerével bemázolta az arcom és az akciót csattanó ütéssel | meg is toldotta. | Rögvest ott helyben, a röhögő néző szeme láttára felfalom a szokásos ebéd után palacsintaadagomnál csöppe sem nagyobb férfiút, ha az én drága Pannikám testével nen nyújt' neki fedezéket — Ugyan, Károly — mondt csilingelő hangon, majd hátra fordulva a kakaskodó figurá hoz szólt: — Maga pedig tűn jön el, amíg nem késő... Apró karocskáival a foly felé vonszolt. Vizet merített tenyerébe és óvatosan lernest arcomról az iszapot... — Látod. Karcsi, így szeli den sokkal vonzóbb vagy - suttogta... IV éhány nappal az incider után a közeli kiskocsmába találkoztam a nyámnyila nyá pic Csurgóval, az én volt ré| kedves kollégámmal. Megkö szöntem neki a közreműke dósét, hiszen azóta sokkal jót ban ragaszkodik hozzám az é kicsi Pannikám. Jellemei mintha több arasszal nőtt vö na a szemében. Vészt jósló ábrázattal köze ledtem Csurgóhoz: — Tudod — lassan tagolv mondtam a szavakat — kite nőén csináltad. De, te vaké rék. arról szó se volt, ho§ szájba is vágj!... Zemléri Ottó Szeszélyes nyár CSEHSZLOVÁK FILMSZATÍRA Három öregedő barát — Dura fürdőmester, Rock kanonok és Hugó, nyugalmazott őrnagy — utolsó nagy kalandját meséli el Jiri Mencel rendező kitűnő atmoszférájú filmje, a Szeszélyes nyár. A film története szinte karcolat- nyi: a vándorcirkusz érkezése, Annának, az artistalány nak harsogó fiatalsága é szépsége egyszeriben felka varja a három barát idill életét. A korukhoz képest ne vetséges igyekezettel próbál ják meggyőzni magukat, hog: mindenki annyi idős, amenv nyinek érzi mag- . Anna ki A három öregedő barát használja virtuskodó maga- ^ mutogatásukat, egymás után í csábítja el a három férfit so- ^ kát sejtető mosolyával, majd ^ szégyeníti meg őket gúnyos^ szenvtelenségével. A célhoz § csak Dura fürdőmester telivér $ felesége ér el, aki a törékeny, ^ fiatal bűvésszel áll bosszút $ férje vélt hűtlenségéért. A ^ cirkusz hirtelen távozása szó- % morú grimaszt ragaszt a há- $ rom pórul járt szoknyavadász $ arcára, be kell látniuk: ez-^ után már csak szavakban él- $ hetik át a nagy kalandot. Az $ élet visszatér megszokott, ^ unalmas körforgásához, mint ahogy a telivér asszony is $ Durához, a hitvesi ágyhoz. 5 á hétköznapok egyszerű, $ egyszer mindenkivel megtör- $ ténő tragédiáját mutatja be $ megértő iróniával Jiri Mencel $ s ebben kitűnő társakra talált $ a három öregedő cimborát 5 alakító, Rudolf Hrusinsky, \ Vlastimil Brodsky és Franti- \ sek Rehak játékában. Jaromir \ Sofr operatőr munkáját a $ hangulatos képek és a szép $ színek dicsérik. Jiri Sust ze- $ néie jól illeszkedik a film > ironikus hangulatához. —P— KARAI LÁSZLÓ; Amikor rádköszöntem fehér füst szállt az udvarokról és fölparázsló rőzsekévék szüretidéző illatával ölelt magához bennünket a falu. Kék meg aranyszalagot kötözött csuklónkra az alkony és összenevettünk mert récék meg verebek fürödtek lábnyomainkban. A csönd megállt a közelünkben és harmathozó szelek cibálták a pihenni készülő mezőkre egymást vigyázó tekintetünk őrtüzeiből a lángot. Könyv: a tudomány, az irodalom és más ismeretek terjesztésének és megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. Könyvkiadás: irodalmi, tudományos, ismeretterjesztő és egyéb könyvek sokszorosítással, többnyire nyomtatással történő közzététele. Könyvművészet: a szép könyv előállításának művészete. Könyvhét: a könyvpropagandát szolgáló könyvünnep. (Részletek az Üj Magyar Lexikon könyvre vonatkozó ismereteiből.) Számok: 12 könyvkiadó évente átlagosan 3000 könyvet jelentet meg 40 millió példányban. 1927. Supka Géza kezdeményezésére könyvnapot rendeznek Magyarországon. 52-ig fejlődik háromnapos ünneppé, azóta „ünnepi könyvhét”. Tavaly hazánkban 21 és fél millió forintért kelt el könyv ezen a hét napon. A könyvművészet fejlődésének elősegítésére 1957-ben könyvművészeti bizottságot alakítottak. Ez dönti el, melyik könyvet illeti „Az év legszebb könyve” elnevezés. e — Becsukod a szemed: hogyan képzelsz el egy könyvkiadót? — (körkérdés). — Nagy mesekönyveket lapoznak ... Teli van rajzokkal a szoba fala, ott van a Sébastien, a Mazsola meg a Vackor. És ki-be futkároznak az ajtókon az író bácsik ... Heller Katalin elemista. — Rengeteg könyv. Felfutnak a falra a polcok. Középen hatalmas barokk íróasztal, ott ül a szerkesztő, csontkeretes szemüvegben. Az íróasztalt ellepik a kéziratok. Klauber András gimnáziumi tanuló. — Grafikusok, tipográfusok. Nagy, kerek asztalnál ülnek és vitatkoznak. Mindegyik elolvasott egy, kéziratot, és most a könyvbeli megvalósítást tervezik. Milyenek legyenek az illusztrációk, a védőborító... Gaszt Béla elsőéves főiskolás. Modern íróasztalok. Nyitott ablak. Tavaszi kánikula. A műszaki vezető rövid ujja ingben ül, kezében a telefon, a debreceni nyomdával vitatkozik, mikorra lesz készen az ívlevonat. A szemüveg az íróasztalon fekszik: egyszerű,fekete. A könyvkiadók élete külsőségeiben megegyezik a hivatalokéval. Polcok. Elszórtan könyvek. A falakat tarka védőborítók díszítik. A másik íróasztalon kézirat. Benne a sötétkék tintás javítások. Az Európa Könyvkiadó a világirodalom színe-javát adja közre magyar nyelven. Műszaki vezetőjük: Gergely Tibor. — A mi művészetünk szakmai művészet. Gyakorlatilag olvasható könyvet ken csinálnunk, esztétikailag: szépet és ízléseset. A betűtípus megválasztása a tartalomtól függ. És szubjektív, formabontó művészetet nem hozhatunk, mert alárendeltjei vagyunk a könyv hangulatának, nekünk elsősorban azt kell átélnünk. A könyvet eladhatóvá kell tenni : figyelemmegragadóvá Az „Európa” 170 könyvet ad ki egy évben: ennek 60 százaléka modern irodalom. — Mit és hogyan? — Négy belső lektorral és háromszáz külsővel. Harmincnégy nyelvet fordítunk. Rajta tartjuk a kezünket a világ irodalmán — mondja Csertői Oszkár. — Feldolgozásra ezer- ezernégyszáz mű kerül. — Mire nálunk megjelenik, talán már nem is modern? — Biztosan hallott már a Modern Könyvtár-sorozatunkról. Ennek jó néhány könyve egy időben jelent meg az anyaországéval. Például Sartre „Szavak”-ja. Persze, legtöbbször azért van elcsúszás, de az igazi világsikereket hamar olvashatják nálunk is. A könyvkiadó kapcsolatot tart az írókkal: Sartre a kéziratát Magyar- országra küldte, Franciaországban gépelt példányról nyomtatták... — Nekünk más, egészen más a profilunk. És talán nehezebb is. Nem állnak rendelkezésünkre kész művek, az ízlésünk dönt: megérdemli-e a kézirat a nyomdafestéket. .Elég, ha számot mondok: Sj évente tízezer kéziratot hozónak be a Szépirodalmiba, ösz6 szesen 220 ezer gépelt oldalt, 8 ebből 125 a kiadásra alkalmas. 8 Egy kéziratot három lektor ol- ^ vas el. Ha az alkotót tehetségesnek találják, de írását nem ^ közölhetőnek, útmutatásokkal, § tanácsokkal segítik. A kiadó kritikai műhely. Nem az a 5 célja, hogy állást foglaljon, 8 hanem hogy írás közben javít- ísa, alakítsa a regényt, az elbeszélést, tanácsokkal támogassa ^ az írót. ^ A Szépirodalmi Kiadó egy 5 budapesti bérház negyedik 6 emeletén van, alatta egy^ na- 8 pilap szerkesztősége. Kőszeg 1 Ferenc szobáról szobára vezet, 1 ^ bemutatja a lektorokat, a gra- 1 fikus képszerkesztőt, a műsza- § ki vezetőt. Aztán az egyik ■ ^ szobában összegyűlünk, és fel- .& teszem a kérdést: & — Miért szép a könyv? ^ __ Mert az ember van ben5 | ne. 1 8 — Mert él.-fc — És elpusztíthatatlan, i Zsoldos Vera és Pintér Lász• $ ló, akik a küllemre ügyelnek, • S mosolyogva mondják: • 8 — Mert annak kell lennie. > $ „Az év legszebb könyve” dí- ) $ jat tavaly öt könyv kapta meg, ■ ^ ebből három a Szépirodalmié. o I „A tartalom és a forma egy- 1 8 sége ...” — sulykolták belénk " ^ a gimnáziumban versek elem- - $ zésekor. Ez a fél mondat nem7 X csak a költészetre érvényes. És fezért szép — a szép könyv. Tamás Ervin
