Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

1969. JÚNIUS 5., CSÜTÖRTÖK PISI «serei kJCívUw S Bevonulás előtt A honvédelmi nevelés állo­másait végigkísérő Tanterem­től — a körletig című interjú- sorozatunk végén megígértük: mindarról, amit az illetékesek és a kiskatonák elmondtak ne­künk, meghallgatjuk a legér­dekesebb, a bevonulás előtt álló fiatalok véleményét is. Helyszín: a megyei kiegészí­tő parancsnokság, ahol a pa­rancsnok, dr. Endrődy István alezredes vendégei vagyunk. Bemutatom beszélgetőpartne­reinket. A dömsödi Kovács István 20 éves, munkás a Cse­pel Autóban. Jászai Tibor 18 éves, a 227-es szentendrei ipa­ri szakmunkásképző iskola ta­nulója. A taksonyi Szépvölgyi Jakab 21 éves, rakodó a tsz- ben. Szóvá István 22 éves asz­talos Pilisszentkeresztről. Az üllői Turcsányi Ferenc 20 éves, foglalkozása ács. És Sza­bó Gy. János főiskolai hallga­tó Dunaharasztiról. A cikkso­rozatban elmondottak meg­győzték-e a leendő katonákat? — a fiúktól erre kérünk vá­laszt. Újságíró: — Haladjunk sor­rendben. Első témánk az isko­la és az MHSZ honvédelmi ne- velőmunkája. Szabó Gy. János: — Hadd mondjam meg elöljáróban, válaszaim nemcsak az én vé­leményemet tükrözik. Az Ál­lategészségügyi Főiskola és az orvosi egyetem kollégiumában vitafórum elé kerültek a cik­kek, így több főiskolás véle­ményét is tolmácsolnám. Min­denekelőtt igen hasznos, hogy már az iskolában kezdődik a katonai előképzés, korán kap­nak elméleti, gyakorlati infor­mációkat a honvédségről a diákok. De még nagyon az elején járunk a mozgalomnak: tapasztalataim szerint sok is­kolában az oktatásnak nincse­nek meg a személyi és tárgyi feltételei. Az általános elvek jók, de ezekből szerintem csak néhány év múlva lesz általá­nos gyakorlat. Jászai Tibor: — A feltéte­lektől függetlenül az egyéni kezdeményezésen sok múlik. Tudok olyan iskoláról, ahol a honvédelmi óra helyett kertet gyomlálni vitték a fiúkat. Ugyanakkor a mi szakmun­kásképző iskolánkban kitűnően megszervezték a honvédelmi oktatást, tisztek jönnek hoz­zánk látogatóba, diákkonfe­rencián tárgyaltunk a katonai szolgálatról stb. S mindez azért alakulhatott így, mert az igazgatónk, a KlSZ-veze- tők, szóval néhány ember igen komolyan veszi a témát. Az ipari iskolások szerintem szí­vesebben vonulnak be, minta középiskolások vagy az egye- temisták, akik egy időre kies­nek a tanulásból. Bár hallot­tam, a gödöllői egyetemről például kijárnak a tanárok korrepetálni egy olyan alaku­lathoz, ahol 11 hónapot tölte­nek el az egyetem előtt az elő- íelvételisek. A szakmunkások egy évig dolgozhatnak az isko­la után, majd a két év alatt sem szakad meg munkaviszo­nyuk. Mi továbbképzést vá­runk a katonaságtól. Kovács István: — Az isko­lái oktatást megnehezíti, hogy az erre kijelölt tanárok közül sokan nem voltak katonák, az ezzel kapcsolatos szakmai is­mereteket ők is most tanul­ják. Szerintem még nagyobb gondot okoz, ahol tanárnők­nek kell a katonai tudást a diákok fejébe sulykolni Szabó Gy. János: — Még két megjegyzés. A középisko­lákban, csak az első osztá­lyosok vesznek részt hon­védelmi oktatásiban. Később viszont, pontosan a legfogé­konyabb években, amikor egyre közelebb kerül a diák a katonai szolgálathoz, sem­miféle felkészítés nincs. Miért? Másodszor: javasol­nám, ne csak tisztek tart­sanak előadást a tantermek­ben, „öreg” és újonc kato­nákkal is beszélgethessenek a diákok. A cikksorozatban is, a velünk egykorúaktól még meggyőzőbb volt hallani a katonaéletről. Ami az MHSZ-t illeti, egyikük sem vett részt kiképzésben, de az olvasot­tak alapján bizonyára érde­mes lett volna. Újságíró: — A kiegészítő parancsnokság munkájáról leírtak, egyeznek-e személyes tapasztalataitokkal ? Szóvá István: — A „kieg”- ről eddig keveset tudtunk, sokkal kevesebbet, mint kel­lene. Minden esetre tapasztal­hattuk, hogy az egészség- ügyi, szociális és egyéb kö- rülményeiíniket tényleg alapo­sán figyelembe veszik a kivá­logatásnál és nyugodtan kér­hetjük a tisztek segítségét. Újságíró: — Milyen gon­dolatokat ébresztett bennetek beszélgetésünk a tábornok­kal? Turcsányi Ferenc: — Tá­bornokot még látni is rit­kán lehet, az ilyen magas ran­gú katonák életéről, munká­járól pedig nem is hallottunk még. Érdekes volt. Szabó Gy. János: — A kis­katonák és a vezérőrnagy kö­zötti kapcsolatról szóló rész ragadta meg legjobban az én és kollégiumi társaim fi­gyelmét Jó tudni egyrészt hogy úgymondjam „odafent” is törődnek az emberrel. Más­részt ezt valamiféle il­letve társadalmi jspec'.alitá.s- nak éreztük; mert nem való­színű, hogy például a Penta­gon tábornokai a kiképzésen túl úgy és annyi gondot for­dítanának a kiskatonák éle­tére, mint nálunk. Újságíró: Az egyik alaku­lat parancsnoka és a katonák elbeszélése alapján ki mit vár a két évtől? Jászai Tibor: — Műszerész vagyok, természetesen mű­szaki vonalon szeretnék dol­gozni, tanulni a laktanyában. „Lelkiekben” nagyjából fel­készültem az első — mint ol­vastuk — legnehezebb hóna­pok megpróbáltatásaira. Szépvölgyi Jakab: — Tsz- ben dolgozom rakodóként, a két évtől nem várok tovább­képzést, hacsak ott nem ta­nulok meg valamit, amiből esetleg majd hasznom lesz. Bevonulok, mert be kell vo­nulni. Turcsányi Ferenc: — Én ács vagyok, talán lesz olyan te­rület, ahol számítanak a szakmámra. A rend, a fe­gyelem szerintem csak annak okoz gondot, aki nem szokta SZÖVETKEZETÜNK a lakosság szolgálatában • RÁDIÓJÁT, TELEVÍZIÓJÁT meqjavitjuk plllsvörösvárl műhelyünkben, klvánsáqára a lakásán is. Telefon: Pilisvörösvár 204. • MÉRETES CIPÓT tetszése szerinti fazonban készítünk. • CIPÖJAVITASI MUNKÁK solymári, pilisvörösvárl, piliscsabai, pilísborosjenői. pilisszentivárni, tinnyel, nagykovácsi, pilisszántói részlegünkben és felvevőhelyünkön. • FODRÁSZATAINKBAN modern, az Imént úlvonalű frizurát készítünk. igényes, úlvonalű frlzi felsorolt községekben, • KOZMETIKAI RENDELES és szépséqápolásl tanácsadás Solymáron és Pilisvörösváron. Észak-Budai Járási Vegyes Ktsz. Solymár meg otthon vagy a munkahe­lyén. Szóvá István: — Asztalos a foglalkozásom, de nem bá­nom, ha mást fogok tanulni a két év alatt. Megnyugtató, hogy a laktanyában is lehet szórakozni, tv-t nézni, elő­adásokat hallgatni, szóval, hogy nem szakadunk el a kinti élettől sem. Kovács István: — Ahova beosztanak, ott próbálok helytállni. Legnehezebb lesz a korai felkelés, a parancsokat megszokni. Szabó Gy. János: — Az ál­lategészségügy ugyan nem profilja egyetlen alakulatnak sem, de kémiai, biológiai tu­dásomat szeretném, ha figye­lembe vennék majd a kikép­zésben. Az egyik cikkben szó volt arról, hogy néhol az „öreg” katonák kiskirály­kodnak az újoncok felett. Er­re a „velem is kitoltak az idősebbek, most én tolok ki a kopaszokkal” rossz hagyo­mányra, senki sem, én sem akarok felkészülni. Minden fizikai megpróbáltatásnál rosszabb az iiyenféle megaláz­tatás. Ha a laktanyában iga­zán demokratikus fórum a KISZ, ezek a túlkapások nem fordulhatnak elő. Újságíró: — alkotmányunk 61. §-a írja: „A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kö­telessége”. Hogyan értelmezi­tek ezt a mondatot? Szabó Gy. János: — Hadd válaszoljak én, ha megengedi­tek, mindannyiunk nevében. Akár örül valaki, hogy ka­tona lesz, akár nem, az or­szágot védő hadseregre szük­ség van. És nemcsak azért kell a katonai szolgálatot le­tölteni, mert behívtak, mit csináljunk. Végül is lakhelye sok lehet az embernek, de hazája csak egy, és itt él­nek szülei, hozzátartozói. Az országot, a társadalmat és ki-ki a hozzá legközelebb álló embereket is védi — katona­ruhában. Ezt valóban ne­vezhetjük szent kötelesség­nek. Eddig az interjú, amely ter­mészetesen csak vázlata le­hetett majd félnapos beszél­getésünknek. A most meg­szólaltatott fiúkkal azonban lesz még alkalmunk foly­tatni a párbeszédet. Hét in­terjú után önként kínálta ma­gát az ötlet: kísérjük el óikét további útjukra is. A me­gyei kiegészítő parancsnok­ság közreműködésével maj­dan. a bevonulás után, újra találkozunk valamennyiük­kel. Szitnyai Jenő A PÁRTPOLITIKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Kétfrontos harc egy célért SOKAN EMLÉKEZNEK MÉG arra, hogy pártunk leni­ni megújhodásának folyama­tával egyidejűleg új kifejezés került politikai életünk szótá­rába: a kétfrontos harc. Poli­tikánknak ez a jellemzése, meghatározása, új volt abban az értelemben, hogy pártunk Központi Bizottsága közel ti­zenhárom évvel ezelőtt, az 1949—1956-os években elkö­vetett hibák tanulságaként ál­lította munkánk előterébe. Azt is lehetne mondani, hogy a kétfrontos harc alapgondola­tait mindenütt megtaláljuk a lenini útmutatásokban. Lenin fejtette ki először, hogy a for­radalmi marxizmus, a kom­munizmus eszméje és politi­kája csakis az álforradalmi, szektás, dogmatikus irányza­tok, valamint a reformisták, a nyílt opportunisták elleni harcban fejlődhet és bonta­kozhat ki maradéktalanul. A kétfrontos harc nemzetközi forrásaira azért is szükséges hivatkozni, mert még ma is találkozunk olyan nézetekkel, amelyek szerint a kétfrontos harc alkalmazása valamiféle magyar sajátosság. Minden bi­zonnyal a magyarországi ta­pasztalatok is gazdagítják, erő­sítik a marxizmus—leniniz- mus idevonatkozó tanulságait, de a valóság mégis az, hogy a kétfrontos harc a marxizmus —leninizmus tanításainak szerves része, a kommunista pártok politikájának nemzet­közi érvényű tapasztalata. PARTUNK POLITIKÁJA — a kétfrontos harc alkalmazá­sával — az elmúlt tizenhá­rom esztendőben jelentős eredményeiket hozott. Gondol­junk csak a munkásmozgalom megvédésére és megerősítésé­re, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a gazdaságirá­nyítási reform kidolgozására és bevezetésére. Mindezekben kifejeződik a párt politikájá­nak helyessége, hatékony al­kalmazása. Mégié hiba lenne azt gondolni, hogy e téren már nincsenek problémák, vagy nem léteznek helytelen néze­tek pártunkban, társadalmi életünkben. Mielőtt ezeket sorra vennénk, ismételten alá kell húzni: a kétfrontos harc lényege a párt elvi politilcájá- nak védelme a következetes, helyes alkalmazása. Továbhi fontos vonása: a konkrétság, vagyis a történelmi körülmé­nyek, az időszerű feladatok pontos számbavétele, a ta­pasztalatok elemzése és a megfelelő tanulságok kidolgo­zása. Ugyanis a kétfrontos harcból adódó feladatok fejlő­désünk különböző szakaszai­ban másként és másként ve­tődnek fel. Ahogyan társadal­munk fejlődik, ahogyan vál­toznak a párt és az ország előtt álló feladatok, módosul­nak a kétfrontos harc követel­ményei is. Az eddig emondottak azt is bizonyítják, hogy helytelén lenne a kétfrontos harcot va­lamiféle középútnak, centrista irányzatú politikának tekinte­ni. Baloldali politika ez, amelynél igazán forradalmibb irányzatot társadalmunkban megvalósítani nem lehet. A párt tehát nem a szélsőségek között valahol középen halad, hanem a munkásmozgalom baloldalán. Hozzá kell ehhez azt is tenni, hogy amikor a kommunisták tőlünk „bal- rább” álló irányzatokról be­szélnek, akkor valójában ál- baloldalról van szó, amelyek­re az álforradalmiság, szek- tarianizmus, a dogmatikus vo­nások a jellemzőéin A két­frontos harc politikája tehát olyan baloldali politika, amely egyaránt szembeszáll az ál­baloldali, álforradalmi, vala­mint a jobboldali reformista, revizionista irányzatokkal. A kétfrontos harc politikája nemcsak, hogy nem centrista, hanem egyúttal harcol a cent- rizmus minden irányú jelent­kezése ellen is. Ez a feladata szükségszerűen következik a centrizmus lényegéből. A cent­rista irányzatnak a legfőbb jellemvonása, hogy megpró­bálja összeegyeztetni a bal- és jobboldali nézeteket, elvtelen kompromisszumokat kötni a különböző irányzatok között A KÜLÖNBÖZŐ HELYTE­LEN FELFOGÁSOK között találkozni egy olyan elképze­léssel is, amely szerint-..két i- fronips politikánk valamiféle mértani arányt próbál megva­lósítani a szélsőséges irány­zatok elleni harcban. E né­zetek képviselői valahogy így vélekednek: ha ütünk egyet „balra”, akkor feltétlenül üt­ni kell jobbra is, mert külön­ben azt hiszik, hogy jobbol­dali revizionisták vagyunk. És megfordítva: ha fellépünk valamilyen jobboldali jelen­ség ellen, valamit tenni kell a „baloldal” ellen is, mert kü­lönben azt hiszik, hogy a szektátokat védjük. A két­frontos harcnak az ilyen fel­fog ísa teljesen ellentétes en­nek: a politikának a lényegé­vel. Pártunk politikája nem divatból, óhajokból vagy lát- szastból, hanem a konkrét helyzetből indul ki. Ez pedig azt jelenti, hogy az adott hely­zet állapján kell eldönteni, hogy a. párt politikájának vé- delmétien milyen irányzatok ellen kell harcolni. . Hozzá kell azonban eh her azt is tenni, hogy történelmi tapasz! alataink szerint a párt politikáját veszélyeztető hely­telen irányzatok gyakran, egy- időbem, vagy egymást köve­tően jelentkeznek. Ha például politikai életünkben külön­böző jelenségek hatására erő­södnék a szektás irányzatok, akkor azonnal megélénkülnek a jobboldali nézetek is. A KÉTFRONTOS HARC­NAK van még egy nagyon fontos szabálya. Talán úgy is lehetne mondani előfeltétele: a párt határozott, világos, kö­vetkezetes marxista politiká - ja. Enélkíil nem lehet két­frontos harcot folytatni. Ha nincs a pártnak kidolgozott, helyes politikája, amely a társadalmi harc porondján küzdők számára politikai fix pontokként szolgál, akkor a jobboldali veszély könnyen polarizálhatja a szocializmust féltő tömegeket. Még egy momentumra rá keli mutatni: a kétfrontos harc nemcsak országos politi­kai feladat, necsak a Központi Bizottság vagy általában ve­zető pártszervek feladata. A lényege — mint mondattuk — a párt politikájának helyes végrehajtása. Ebből követke­zik, hogy a politika végrehaj­tása, alkalmazása minden pártszervezet, sőt minden kommunistának elsőrendű kötelessége. A kétfrontos harc feladatai tehát minden párt- szervezetne, minden kommu- . »istára..,. kötelező érvényűek. "Minden munkahelyen, min­den községben és városban védeni, óvni kell a párt a he­lyes politikáját, törekedve an­nak helyes végrehajtására. JÖL TUDJUK, hogy előre­haladásunk egyik legfonto­sabb feltétele a párt helyes politikája és ennek minden irányú védelme. Ezeket tük­rözi a kétfrontos harc, mert csak így lehet biztosítani pár­tunk politikájának elviségét és következetes gyakorlati végrehajtását / V. I. MORFONDÍROZOK: LESZ-E ELEGENDŐ BURGONYA JÖVŐRE? Drága uram! — mondaná az olvasó, nem gondolja, hogy ez túl csípős tréfa. Jövőre?... A boltok előtt sorbaállnak csak kilónként 18 forintért krumpliért, hagymát ha lehet, kapni, ön pedig az 1970-es szép reménjű esztendőt kutat­ja?... Igen — válaszolnám —, rendben van, de engedje meg, hogy vitába szállja önnel, öt perc alatt megmagyarázom és alátámasztom érvelésemet. Kezdjük a hagymával. Ez a kisebb gond. A hagyma kellő mennyiségben és minőségben megterem hazánk szép és hí­res tájain és ha szárítva nem exportálnánk, a régiből len­ne is annyi, hogy a megké­sett időjárás ellenére utolérje az újat, a frisset, a kelendőt. Itt kisebb zökkenővel van dolgunk, aggodalomra semmi ok. Hogy ön szerint az időjá­rást is „be kellett volna ter­vezni"? ... Ugyan kérem, hol él ön. Néha még mást sem tu­dunk „betervezni”. A krumpli az igazi problé­ma, és ne hagyjuk, hogy a hagynia miatt felhő boruljon következtetésünk tiszta ég­boltjára. Ha megengedi, most csupán Pest megyéről szólok — bár tudom, Somogy és Sza­bolcs a pityóka igazi hazája —, ám ha Pest megyében rossz a burgonyaellátás, kép­zelje el, milyen a főváros­ban!... ön, aki tegnap bur­gonyát őhajtott családjával együtt fogyasztani, és nem kapott, gondoljon arra: 1966- ban Pest megyében még 23 ezer holdon vetettek burgo­nyát, ma pedig már csak 16 ezer holdon. A burgonya ve­tésterülete tehát állandóan csökken. Miért nem volt ab­ban az időben „vész”? ... Jo­gos a kérdés, mi sem köny- nyebb azonban a válasznál. Képzelje el, 1966-ban egy ka- tasztrális holdon még 76 má­zsa burgonya termett, a tsz- ek bányavidékekre utaztak, krumplijukat ajánlva Sőt, szerveztek házhoz szállítási akciót is. Kinek kellett a sok fölösleges burgonya? A ku­tyának se!... Úgy bizony! Még 1967-ben is holdanként 56—59 mázsa burgonya hízott; a földekben, mígnem 1968-ra kellemetlen csalódást akozott: már csak 41 mázsát volt haj­landó teremni. Ha ön meg­tudja, Szabolcsban 130—140 mázsás termés sem ritka, ugyancsak meglepődik. Ám ott savanyú a homok, nálunk meg meszes. „A csoda bánja, csak lenne krumpli" — érvel­ne ön, és sajnos, be kell lát­nunk, ebben van némi igaz­ság. De hadd árasszam el ér­veimnek bő patakjával! Az időjárás és a vetésterület ál­landó csökkenése mellett meg kell említenem, új mechaniz­musunkból adódó gazdálko­dási szabadságunkat is. Van ma hazánkban olyan szerve­zet, amely rá tudja venni a tsz-t, termesszen krumplit, ha az neki nem éri meg? Nincs. Minek is lenne! A tsz csak akkor termel burgonyát, ha a felvásárlási ár megfelelő, ha nem fizet rá és a többi... Rá­fizetett a tsz korábban a bur­gonyára?... Igen, sajnos elég sokszor ráfizetett, mert az a „tisztességes haszon", amit a jó hírű kereskedők emleget­nek, nem nála, hanem más szerveknél mutatkozott Kö­vetkezésképpen a tsz állan­dóan és szorgalmasan csök­kentette a burgonya termesz­tését Pest megyében. Csak Pest megyében?... A MÉM egyik vaskos jelentésé­ben a következőket olvashat­juk a burgonyaproblémáról: ... Országosan 80 ezer k. holddal csökkent a burgonya vetésterülete... fajtaválasz­tékhiány van... a burgonya termesztése még nem korsze­rű ... kevés műtrágyát hasz­nálnak ... gyengén védekez­nek a kártevőkkel szemben... javasolható, hogy inkább több burgonya legyen az ország­ban, még esetleges termelési árdotáció felhasználásával is... stb.... ön tehát megnyugodhat, krumplihiány nemcsak Pest megyében van, nemcsak itt terem kevesebb, nemcsak itt hanyagolták el korszerű ter­melésének és kereskedelmé­nek megszervezését... Ha 1968-hoz viszonyítjuk, 1969- ben csak 57,6 százalékban szerződtek a tsz-ek a felvá­sárlókkal. Minek következté­ben a krumpli jó részét sza­bad piacon értékesítik majd. Ha lesz elég, amit értékesít­senek. Ön nevetett, amikor a cím­ben írtam, lesz-e jövőre elég burgonya. Nos, hiába kaca­gott, mert jövőre sem lesz elég. Nem akarok jós lenni, de ez biztos. 1966-ban—1967- ben Dunát lehetett volna re- keszteni krumplival. Le is ment az ára és senkinek sem jutott eszébe, hogy dotáció kellene, mert ez egy fontos népélelmezési cikk. Mind ke­vesebb helyen és területen termeltek. Most jó az ára, jö­vőre majd többet vetnek, de abból csak 1971-ben eszünk! Azt állítja, van még ex­port—import lehetőség is a világon. Hogy az NDK-ban, Lengyelországban boldog örömmel megraknak vagono­kat krumplival, hogy ide szál­lítsák. ön megint téved, mert mióta világ a világ, burgonyát ősszel vesznek s nem .tavasz- szal! Hogy ezt valakik elfe­lejtették?... Oh, hát minden­re nem lehet gondolni! En­gedjen már fel a szíve, ked­ves barátom, Magyarország az egyetlen, ahol a kenyér ol­csóbb, mint a burgonya. Há­rom forint néz farkasszemet néggyel... Gondolom, ennyi idő alatt már a pulthoz is ért. Ne panaszkodjon: egy fő egy évben 150 kiló burgonyát fo­gyaszt el. Best megyének 800 ezernél több a lakossága. Tud­ja ön, mennyi krumpli az? .., -sz -d

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents