Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

1969. JÜNIUS 29., VASÄRNAP

Dokumentum a magyar beatról:

EXTÁZIS 7-TŐL 10-IG

AK1 valamifajta beatpa- rádét várt, afféle táncdal- íesztivál-pótlékot, az csalódott. Aki a sztáregyüttesek „szerzői” filmjében hitt, illetve tagjaik életének és művészetének bálványozandó — vagy éppen ennek az ellenkező — bemutatásában, az sem járt jó úton. Aki a beal- imádat kultikus extázisá- mak hangi és képi megfogalmazását gondolta, az se tippelt jobban.

Ugyanis az Extázis 7-töl flO-ig — amelyet a tv után most a mozik is bemutattak 1— nem beat-dokumentum- film, hanem dokumentumfilm a beatről — és ez nagy különbség. Kovács András filmje szinte tudományos esszé a beatzene művelőiről, rajongóiról, tárgyilagos megértőiről, és engesztelhe- ftetlen ellenségeiről. A rendező vitákat provokál teen- agerekkel, akik rajonganak, egyetemistákkal, akik megértik, hogy ettől a zenétől nem lehet extázisba esni — ibár vannak okos és megalapozott ellenérveik — és úgynevezett felnőttekkel, akik gyűlölik a beatet és nem értik,. hogy milyen ifjúság az, amelyik ezért szinte tűzbe

megy. Beszélget a zenészekkel is, és ekkor kiderül, hogy nem istenek, beatpapok ők, hanem olyan fiatalok, akik társaiknak azt a zenét szolgáltatják, amit követelnek tőlük, sőt azt is tudják — a legjobbak: Illés, Omega — és tudatosan, elméletileg megalapozottan vallják, hogy mint a Kodály-iskolán felnevelkedett nemzedék, ők az elsők, akik a népzenét felhasználva megteremtették a magyar beatet. Közbeszól a szociológus is, aki szerint a beat nem is stílus, hanem műfaj, nem a hagyományos értelemben vett tánczene, nem érzelgős és édeskés — és itt ezen a ponton most már a teenagerek nem értik: hogyan is szerethetik a felnőttek ezt a szentimentális tánczenei stílust.

A filir. tehát szociológiai igénnyel elemzi a különböző rétegek, illetve korosztályok viszonyát a beathez. Nem áll be egyik táborba sem, csupán tárgyilagosan szemlélő, nem ítéli el az extázist — amely, mint kiderül, nem is olyan gyakori —, hanem igyekszik magyarázni, megérteni. Nem ítéli el az ellentábort sem — bár ők, az a

'SssssssssAsssssssss/ssssssssssssssssj'sssrsrsssAfsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss.

Egy mozaik születése

Barcsay Jenő kiállítása Szentendrén

C zentendre nagy napokra

^ készül. Az első szentendrei szabadtéri játékokra. A nagy eseményhez illő különleges élmény várja a városba látogató idegeneket. Olyan kiállítás, amelyet még nem rendeztek sem itt, sem másutt. Egy mozaik születésének hiteles története. Olyan kitűnő művész, mint a Kossuth-díjas Barcsay Jenő tolmácsolásában.

Két esztendeje született a gondolat: a -felépítendő szentendrei művelődési házat Bar- csay Jenő mozaikja díszítse. Miért éppen az idős mesterre gondoltak? Szentendre város Vezetőinek csakúgy, mint a megye vezetőinek, még élénken élt az emlékezetében a Nemzeti Színház Barcsay-mozaikjának átütő sikere. A másik ok pedig: p mester kora tavasztól késő őszig Szentendrén lakik már négy évtizede, és életműve minden festők közül a legszentendreibb.

Abban a szerencsében részesültem, hogy ott lehettem műtermében, amikor Barcsay Jenő meglepődve és meghatódva csak annyit mondott: gondolkozni fog a dolgon, mert az ötlet már az első hallásra megnyerte tetszését, és nagyon jólesik számára, hogy éppen rá gondoltak, a város valóban nagyon közel áll szívéhez, és nem tagadja, hogy művészete e városból fogant, csak éppen azt nem tudja még, lesz-e hozzá elég ereje ekkora feladat sikeres megoldásához.

Néhány héttel később, Szentendrén jártamban, becsengettem műteremházába. Csak sokára bukkant elő jól ismert, törékeny alakja a bokrokkal védett házból. A hangja izgatott volt, beszéde gyorsabb a szokottnál. Mi történt vele? Hova tűnt megszokott nyugalma? — töprengtem a kaputól a műteremig, aztán egyszerre rám is átragadt az a vibráló feszültség, amely az alkotás kín-keserves óráit jellemzi. A műteremben félig kész rajzok, vázlatok. Megtört hullámzó vonalak, amelyek önmagukban nem távlatot, hanem síkot sugallnak, csak a törésekben feszül a sík és tér izgatott ellentmondása. És különböző fejek és figurák egymásba kapcsolódó ritmusrajzai, amelyek már nemcsak síkban, térben is érzékeltetik az emberi test harmóniáit. Tíz-tizenkét ilyen vázlat volt csupán még készen, papírra fogalmazott gondolatok, ötletek, lehetőségek, amelyek már magukban hordozták annak tényét, hogy a néhány nappal korábban tolmácsolt gondolat — a nagy mozaik elkészítésének lehetősége — munkává, anyaggá változott, és kezdetét vette egy hosszú és nehéz alkotó folyamat, amelyet talán már maga a mester sem tud többé visszfogni, megállítani.

A ttól kezdve gyakran meg- fordultam a szentendrei műteremházban. Bevallom, nem mindig csak a mesterrel való találkozás vezetett, hanem a készülő művel való találkozás nagyszerűsége is, mert talán mondanom sem kell, hogy minden látogatás tartogatott számomra valami újat, valami mást a készülő műről, mint amit előző alkalommal láthattam. Kezdetben leginkább csak rajzokat, aztán már olajképeket is, figurális kompozíciókat, szentendrei

néhány felnőtt, igencsak elfő-; gult, tájékozatlan és meg-: fontolatlan kirohanásaival nem teszi magát szimpatikussá.

A film igazi értékét a megnyilatkozások, a viták adják, amelyek ifjúságunkról bizonyos keresztmetszete t nyújtanak. Mindezekből kiderül — és ez a film állás- foglalása is —, hogy egyáltalán nem válaszvonal a nemzedékek között a beatmánia, vagy ellenmánia. A lényeg: nemcsak beat van, hanem más is.

Kovács András — mint tőle megszoktuk — nem az érzelmekre, hanem az értelemre támaszkodik. Talán ezért lengenek túl a viták, amelyek közben csupán a vitatkozók arcát látjuk.

Mindenesetre „okos” film született a magyar beatről, amely mértéktartó intelligenciával bebizonyította, hogy ez a fajta extázis nem a világ harmadik csodája, sőt nem is egy „romlott” nemzedék magamutogatása — hiszen gondoljunk csak vissza néhány; évtizedre, vagy akár évszá-j zadra: voltak ott is extázi-j sok...

Berkovits György j

Folyóiratszemle

A élelmiszergazdaság fogalma gyorsan közismertté válik. Ezt igazolja, hogy hónapról hónapra találni á folyóiratok lapjain az élelmiszergazdaság különböző kérdéseivel foglalkozó cikkeket vagy tanulmányokat, jelen esetben a

hét... A júniusi szám Körkép rovatában Somlyó György hosszabb tanulmányának első részletét közli a szerkesztőség, A szép- és nem-szépirodalomról címmel. A szerző, mint cikke címe is mutatja, sokat vitatott — s főként: félreértelmezett — kérdéscsoportot választott témául s sikerrel birkózik vele, még akkor is, ha némely helyen a túlzott részletezés — s a túl bő példatár — lelohasztja az olvasói érdeklődést. Témaismeret, s alkotói tehetség szerencsés találkozása Fenákel Judit Vet- kőztető című novellája, melyet a

KORTÁRS

közöl júniusi számában. Maréknyi való élet, szenvedélyes ábrázolásmód — így őrzi meg az írást az olvasói emlékezet. Kevésbé vigasztaló viszont, hogy kilenc fiatalt mutat be verssel vagy prózával a folyóirat, de egyikük sem képes befészkelni magát az olvasó szívébe, eszébe. Túl öreg, túl bölcs, túl keserű fiatalok ezek a fiatalok. Két mű befejező

wrsss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssss*

részletét is az e havi számban találjuk, mindkettőről megemlékeztünk korábbi folyóiratszemlénkben, s véleményünk megmásítására a befejezés elolvasása sem késztetett. So_ mogyi Tóth Sándor remek részletmegfigyeléseket tartalmazó Gabi című kisregénye egészében elmarad a tehetséges szerző korábbi munkáitól. Egri Viktor Párbaj című drámája közéleti töltésével most is maradéktalanul leköti az olvasót, s a személyi drámák kibomlása is hiteles. Kár — mint korábbi folyóiratszemlénkben is említettük ■*-, hogy publicisztikus elemek rontják a hatást, s okoznak szerkezeti egyenetlenségeket. örömmel üdvözölhetjük a folyóirat új rovatát, az Olvasó népért címet viselőt, amelyben három írást adott közre egyszerre a szerkesztőség. Mindegyik szerző egy-egy részterületet dolgoz fel igen nagy alapossággal — pl. a kórházi könyvtárak helyzetét —, s jó ügyet szolgálnak ezzel, bár itt-ott vizsgálódásuk, s főként a számszerű tények halmozása öncélúvá válik.

(m)

júniusi száma közöl ilyet Bognár József A tervgazdálkodás és a szocialista piai

élelmiszer-gazdaságunkban címmel a kérdés leglényege, sebb részleteit emeli ki, s te- kinti át, nevezetesen az integ. ráció mai jelentését ezen < területen, s a tágulási képes, séget. A folyóirat másik, ve. zetőnek tekinthető anyagi Ferge Zsuzsa munkája, ak igen aktuális, de mégis ritkár tárgyalt kérdéshez nyúlt. Cik. ke már címével sokat mond Társadalmi mobilitás, a társa, dalom nyitottsága. Hazánkban ahol döntő társadalmi váltó, zások mentek végbe, érthe. tőén nagy volt a társadalmi: mobilitás, azaz a társadalorr egyik rétegéből a másikb; való átlépés — „fölfelé” és „le. felé” —, s a szerző igen érdé. kés vizsgálatokkal, valamim adatokkal bizonyítja megálla- pításait. Szépe György cikk«

— Nyelvi funkciók, generath nyelvészet, népköltészet — annyira szakszerű és részle. tező, hogy a folyóirat átlago: olvasójának aligha képes ért hetőt mondani. A június számból még két írásra ér. demes fölfigyelni. A Magyai világ rovatban a rádióban el. hangzott Kerülő út című dokumentumműsor írott szövegé olvastuk. A két szerző, Ricl Nóra és Gácsi Sándor, annal ellenére, hogy a téma igen so. kát és nagyot kínált, nem ak. mázták ki a lehetőségeket, : így csupán írott fényképet, d többet nem tudtak nyújtani

Juhász Ferenc nagy léleg zetű költeményének — Anyán

— részletét közli Az elhagyót ház címmel az

új írás

júniusi számának élén. A köl tő — sajnos, ismétlésekn kényszerülünk — ismét meg döbbentően hiteles költészete nyújt híveinek és rajongóinak de: ismét szószövevények

mondatindák, képhalmazoi mögé rejti azt. Kár, nagy kái hogy ezt az igazán nagy köl tészetét éppen azok nem értik mert nem érthetik, akik mii liói közül az Anyám maga i származott... Csurka István ponyvakísérletének befejez részét — Luciánó, az első rés a májusi számban — élvezet tel olvastuk, bár a végkifejle elég kurta-furcsa volt. Min denképp nyereség azonbai Csurka új oldalának mégis mérésé, s maga a szórakozá sem megvetendő. A szépírás anyag a két említetten kívü átlagos, s különösen a próza művek szegényessége — nem. csak ebben a folyóiratban — feltűnő. Mintha egyre nagyobi lenne a távolság az élet írt drámák, s a folyóiratok lap. jain föllelhető művek között s erről aligha az — élet te

í

5 Vitalij Gabelko:

\ Nem elég konkrét

Jakov Zapjatih tervezőmérnök karcolatot írt, és azonnal ^ megmutatta az üzemi faliújság, a „Kurbli” szerkesztőjének. — ^ Jakovkám, kedves — szólt a szerkesztő —, már ne is haragudj, ^ de a „Kurbli”-ban mégsem közölhetjük ezt az írást. Valahogy i nem elég konkrét, túl általános. Mivel én nem közölhetem, azt \ javaslom, vidd a megyei lap szerkesztőjének.

Zapjatih nem találta rendjén valónak, hogy egy ilyen kis $ írással személyesen állítson be a megyei lap szerkesztőségébe, $ éppen ezért elküldte postán. A karcolat a szerző legnagyobb ^ csodálatára megjelent a megyei lapban. A tervezőmérnök, azaz $ az újdonsült karcolatíró, rohant a faliújság szerkesztőjéhez, ^ hogy megköszönje a jó tanácsot.

^ De akkor megcsörrent a telefon:

— Zapjatih — kiáltotta az iroda főnöke. — Kvaszov hivat, ^ sürgősen.

Jakov letette a ceruzát, és menet közben megigazítva a § nyakkendőjét, sietett a szakszervezeti bizottságra.

Kvaszov savanyú arccal fogadta:

^ — Zapjatih, nem tudtam, hogy te ilyen sértödékeny vagy.

^ Miért nem jöttél ide a panaszoddal? Azt a beutalót, bár más- S nak szántuk, azonnal odaadtuk volna neked. Te pedig ehelyett í — piff-puff, dirr-durr — egyenest az újsághoz.

— Miféle üdülöjegyet? — csodálkozott Jakov.

— Figyelj ide, Zapjatih, hagyd a fenébe ezt a firkálást. ^ Nem komoly dolog ez — és ujjúval odabökött az asztalon fek- ^ vő újságra. Itt van! Fehéren feketén: „Es Volk a beutalójával ^ már a tergerparton üdül.” No, hát a főmérnök utazott el a § Krímbe. Ö részesült ebben a kedvezményben. Hát mi van eb- S ben? Es te azonnal futsz az újsághoz...

— Igen, de én ezt csak úgy általában írtam... — mor- ^ molta az orra alatt zavartan az újonc szerző. — Volk, ez csak $ olyan általánosító figura. Valamennyi karcolatíró így altaláno- ^ sít.

— Ezt nem vártam tőled — intett a kezével ismét az írásra § a helyi szakszeréezeti főnök.

Az ebédszünet előtt az igazgatási osztály igazgatójának a

$ vonalán keresték:

$ — Zapjatih! Kiril Petrovics kéreti önt.

Az ajtótól a főigazgató asztaláig bordó szőnyeg vezetett.

— Foglaljon helyet — intett a főigazgató az oldalt állá \ székre. — En mindig odaadó, becsületes dolgozónak tartottam ^ önt, mint embert pedig korrektnek, aki nem képes meggondo- ^ latlan dolgok elkövetésére. Bevallom, csoportvezetővé szándék \ koztam kinevezni önt. Erre maga felfújja ezt a kis jelentéktelen ^ történetet, amiről most az egész megye beszél.

^ — Kiril Petrovics, higgyen nekem, én semmit sem fújtam

S fel — mondta halkan, felállva Zapjatih.

| — Hagyja csak. Hisz ezt maga írta. „Az Oroszlán úrfi ez^ alatt Nyúl komát gallérjánál fogva tartotta fogai között.”

\ — Ez allegória, hogy úgy mondjam, a műfaj sajátossága,

^ általánosítás, ha úgy vesszük.

— Általánosítás? A szakszervezetek városi bizottságától i egy különleges bizottság jön hozzánk, hogy ellenőrizze a mun- \ kunkat...

Az igazgató bánatosan nézett Zapjatihra, és az asztal fiók. 5 jából cigarettát kotort elő.

'sssssssssssssss/sfsssssssssssssssssssssss/s/ssss/sysssssssssssssssssssssss/s/s/s/s/sssj

árkádok íveit, ablakok mélye- S ™ dóséit, néha szigorúan vett | °1 geometriai formákat, máskor ^ÍVl oldottabb, líraibb képi meg- ^ fogalmazást s végül, az el- ^ múlt év őszén két színes, ki- ^n; csinyített vázlat-variánsát a ^ 'f műnek, amely már akkor ma- te gában hordozta monumentaH- § tását. $ze

Sok kiállításon, múzeumban ^ ~ megfordultam már, nemcsak ^ 11 idehaza, más országokban is, ^ de a Ferenczy Károly Múzeum | a most megnyílt tárlatához ha- i I sonlót még nem láttam sehol. ^ " Még soha nem követhettem ^ végig egy kiállításon a mű § jt születését. Ezúttal huszonhat ^ rajz és huszonhét olajkép mu- ^ i<< tatja az utat a látogatónak c s di műhöz, amelynek fekete-fehér ^ n. es színes kicsinyített mását $ ^ egyaránt láthatja és a kettő $ n- szintéziséből hű képet nyer- ^ ^ hét: milyen is lesz tulajdon-^' képpen a szentendrei művelő- ^ dési ház háromszor tizenegy- ^ méteres színes Barcsay-mo-^ zaikja, amelynek legfőbb ^ "j mondanivalója korunk nagy ^ ^ gondolata, az együvétartozás, ^ pi oz egymásrautaltság. Két mo-^‘ numentálds figuracsoportja ^ j1 példázza ezt, s ami keretül í (, szolgál hozzá, az maga Szent- $ endre jeüegzetes mediterrán ^ 4,1 építészeti stílusa. Fojtottan ^c izzó, sötét színei mögül derű- ^n: sen csillan ki az arany háttér, ^ s<= mintegy hangsúlyozva az élet ^aT nehézségei közepette is az életet szépségét. $m

^ cs

A kiállítás megrendezése a ^ fg Ferenczy Károly Múzeum fia- ^ ie tál művészettörténészének, ^ di Petényi Katalinnak eddigi | ja legsikeresebb munkája. &s

Prukner Pál z/z

A SZENTENDREI MOZAIK KARTONTERVE