Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-28 / 147. szám

PEST HEGYEI 1969. JÜNIUS 28., SZOMBAT Nyolcvan év Kiszakíthatatlanul Kattan a fotós vakuja. Az egyik kezében a gép farkas­szemet néz a riportalannyal, a másikban villan a lámpa. Be­szélgetünk. Életéről, céljairól, arról a 80 évről, amit köztünk eltöltött. Felesége időnként beleszól: kijavítja, bővíti, ke­rekíti mondatait, ilyenkor Be­nedek Péter bácsi szaporán bólogat. Mikor búcsúzunk, ki­jön a ház elé, onnan integet. SZOBOR A konyha öregbema polcán áll. Egy miskolci szobrász mintázta róla. Nézem, de a bronz nem tudja visszaadni a szem simogató gyengédségét, a ráncok barátságát, azt a kö­zelséget, amit mellette minden ember érez. A polcon — a szobor mel­lett — néprádió. „Ritkán hall­gatjuk. Megvagyunk mi egy­mással.’’ A felesége nevet, hellyel kínál, elővesz egy öreg, poros könyvet, melyet a fér­jéről írtak. Mert Benedek Pé­ter híres ember. Parasztfestö. — Szerettem én nagyon a ceruzát. Két ujjam közé fog­tam, még leheltem is, hogy jobban fogjon. Lovas kocsikat rajzoltam, meg képeskönyvek­ből embereket. Az apám nem bírt velem, elvitt a pap úrfhoz, hogy nézze mán, mit csinál ez a rosszcsont. A pap nem hitte, hogy a rajz a kisgyereké. — Leültem, aztán neki is csináltam egyet. Erre felug­rott és azt mondta, ezt a fiút tanítani kell. De nem vót pénz erre... Benedek Péter nem tanult piktúrát. — De azért csak nem hagy­tam magam, festegettem víz­festékkel, rajzoltam grafittal, ahogy eszembe jutott. Szeret­tem a képeskönyveket. Emlék­szem, Rákóczi Ferencet is on­nan másoltam le. Egy ültőm­ben nekiláttam, még a sze­mem is fájt utána. A falutn- beliek pedig csodálkoztak: Úszódon az emberek nem értek rá festeni. Csak gyö­nyörködni. Ritkán. És akkor megsimogatták a kisfiú feje- búbját, és mentek ki újra és újra a földekre. — Nagyon érzékeny vótam. És szerettem mindent megfi­gyelni. Akkor aztán elkezdtem a menyecskéket rajzolni, meg a legényeket. Dolgoztam, azon vettem a vízfestéket, olyan kis gombokat, meg ecseteket, és volt egy palatáblám, arra szögeztem ki a vásznat. FELFEDEZTÉK Ma is úgy fest, mint az­előtt. Talán csak az ecsetje több, meg az ősz hajszála. A mészfehér parasztházat körül­veszi a kert, szép időben ott fekszik a kifeszített vászon a táblán, és a festékszíneket messziről észrevenni. A kato­nákat, a legényeket, a tyúko­kat, a menyecskéket, a mai falu neszeit kitapintó és múlt­ra utaló ódonságát, természe­tességét. — Én magamban festek. Becsukom a szemem, és a szí­nek, meg az emberek csak úgy nyüzsögnek bennem. Soha nem tudom meg és nem is ér­dekel, hogyan lettem paraszt­festő. Szerettem rajzolni és sokat síró gyerek voltam. Ecsetje elé állt Móricz Zsig- mond. — Mikor meglátta magát — megölelt. Voltak kritikusai. Kiállítá­sai. Értékelték festményeit, dicsérték, szidták, de ő csak rajzolt, ahogyan érezte, mert ismerte a parasztokat, sorsu­kat, színeiket. — A szín nagyon fontos. Az adja a lelket. Az. örömet, a bajt, a gondokat. Szeretem a világos színt, az a boldogság színe. Az ablakon redőny nincs. Mindig ide süt a nap. — Kora hajnalban beköszön, aludni sem tudunk tőle, — mondja az asszony. — A televízió is csinált fil­met róla, meg volt itt a szob­rász, Szendrői Árpád... — és felmutat újra a bronzszo­borra. Képei. Elsárgult lapokon láthatja viszont ő is. Nem tud­ja hova kerültek. Elajándékoz­ta őket. Sok embernek tarto­zott hálával. — A „Vesszőfutást” a szob­rásznak csinálom. Remélem örülni fog neki, megérdemli. A szeretet vezette a vászo­nig. Festményeiben szülőhe­lyéhez hű maradt: a Kalocsa környéki népi motívumokat érzi át újra és újra. Húsz éve Cegléden él. A külvárosi, fe­hér parasztházban. Egyszerű­en, kiszakíthatatlanul. — Régebben azért könnyeb­ben ment a festés. Nagyon re­meg a kezem, sokszor elpisz- kítom a vásznat és a javítás hosszú munka. Két hónapig eltart egy kép. De nem bánom. Ez az életem. 1969. június 29-én, holnap lesz 80 éves Benedek Péter parasztfestő. Kívánunk neki hosszú életet, jó egészségben. Az ő nyelvén: világos színe­ket. Tamás Ervin Foto: Urban Tamás Versailles... 1919. június 28-án, 50 éve írták alá a német kormány és a 27 szövetséges hatalom kép­viselői az első világháborút lezáró versailles-i békeszerző­dést. A benne foglalt feltételeket nem az a törekvés sugalmaz­ta, hogy a jövőben kiküszö­bölje .a számba jöhető, hábo­rút kiváltó okokat, csaík hogy a győztes imperialista álla­moknak területi és gazdasági előnyöket biztosítson, gyen­gítse a német gazdasági kcai- kurrenciát, és előkészítse az orosz szovjethatalom elleni harcot. A szerződés főbb pontjai: területek átengedése határos államoknak; 1935-ig a Rajna bal parti vidékének megszál­lása; a Saar-vidék közigazga­tásának átengedése; a határ- menti övezetek demilitarizálá- sa; a hadkötelezettség meg­szüntetése, a németországi folyamok nemzetközivé tétele; jelentékeny természetbeni jut­tatások; nagy összegű jóváté­tel fizetése; a háborús adóssá­gok elismerése és — amit ter­mészetesen a németek már akkoriban sem teljesítettek — a háborús bűnösök kiszolgál­tatása... vriaBad IZfoinBaT Csárdáskirálynő Cegléden Villanypásztor Nagykőrösön A pokolbeli Beltagot Vácott Mindig öröm számomra, ha a hétvégi műsorajánlatom ösz- szeállításánál érdekes és bősé­ges választék áll rendelkezé­semre. Nos, a mostani hétvége pontosan olyan, amilyent sze­retek. Színházi és ismeretter­jesztő előadások, kitűnő rádió- és tv-műsorok, valamint iz­galmas, új könyvek között vá­logathattam. Kezdjük talán a fiatalok­kal: felhívom a figyelmüket a Váchartyánban ma este hét órakor, a művelődési otthon­ban megrendezendő, járási tánczenekarok vetélkedőjére. A benevezett hat zenekar közül a vetélkedő után két zenekar hajnalig fog táncze­nét szolgáltatni a fiatalság­nak. Szombaton még Vecsé- sen, Űri községben és vasár­nap Gyömrőn, Tápiósülyön és Pilisen lesz ötórai tea. Érdekes esemény lesz szom­baton délelőtt Nagykörösön, az alszegi csordajáráson, ugyanis a legeltetési bizottság ott mutatja be az érdeklődők­nek a villanypásztort. Ugyan­csak szombati esemény Ceglé­den, a művelődési központ­ban a szolnoki Szigligeti Szín­ház vendégjátéka: az örökzöld Csárdáskirálynő kerül színre. A főördög parancsára a po­kolból kiszabadult Belfagor szombaton és vasárnap Vácra látogat, és az érdeklődők a Madách Imre Művelődési Központ mozitermében talál­kozhatnak vele. Még csak annyit, az ördög maszkjában a kitűnő olasz színész, Vitto­rio Gassmann jelenik meg. Vácott vasárnap este 7 óra­kor, a gépipari technikum dísztermében hangversenyez a Budapesti Madrigálkórus. Ügy vélem, aki szereti a kórusmű­veket, annak különösebben nem kell ajánlanom ezt a hangversenyt Most jelent meg Hegedűs Géza regényciklusának új kö­tete, a Kettesben a Tragédiá­val. A könyv egy vidéki szí­nésznő 1954-es Éva-szerepé- nek keretében mesél az előző évtizedekről. A múltjára em­lékező hősnő végletes és ellen­tétes sorsú és alkatú embe­rekkel találkozott addigi élet- útján: igazi és látszatarisz­tokratákkal, SS-hóhérokkal, komformistákkal, jó és rossz szeretőkkel, ÁVH-s tisztekkel és mártírokkal, lelkes és osto­ba funkcionáriusokkal, báva nyárspolgárokkal és különféle csibészekkel. Ügy gondolom, ennyi is elég, hogy az olvasni szerető emberek érdeklődését felkeltsem. A rádió és tv hétvégi mű­sorai is érdekesek. Szombat este 19.42 perckor a Kossuth adón közvetítik G. B. Shaw: Warrenné mestersége című, maró szatírában megírt ko­médiáját. A tv-ben 20.20-kor vetítik a Hemingway regé­nyéből készült amerikai fil­met. Az Akiért a harang szól című világhírű regény film- változata sikeresen használja ki Ingrid Bergmann és Garry Cooper nagyszerű színészi kés pességeit, és hatásosan idézi fel a regény feszült atmoszfé­ráját. Még egy tv-műsorra szeretném figyelmeztetni Önö­ket, a már közkedveltnek mondható Világirodalmi Ma­gazin legújabb adására, mely vasárnap 20.20-kor kezdődik. A kitűnő külföldi szerzők mű­veiből összeállított műsor szer­kesztője Szántó Erika. Valamit még a kirándulást kedvelőknek és turistáknak is szeretnék ajánlani, de nem merem megtenni, hiszen nem vagyok időjós, és az ő prog­ramjukban az időjárás mindig döntő tényező, ezért inkább csak jó és kellemes időt kí­ván Karácsonyi István TISZABERCEL Bessenyei-szoba A Szabolcs megyei Tisza- bercelen született 1747-ben a magyar felvilágosodás nagy alakja, Bessenyei György. A nyíregyházi járási és a tisza- berceli községi tanács, vala­mint a nyíregyházi Jósa And­rás Múzeum közösen emlék­szobát rendez be az író szülő­házában. A korabeli bútorok­kal berendezett szobában he­lyezik el a Bessenyei emlékét Őrző tárgyakat, dokumentu­mokat. Az emlékszobát októ­berben nyitják meg. 460G óvodai hely 700 tanterein A helyi tanácsok tervei sze­rint ez év végéig országosan, mintegy 4600-zal gyarapszik az óvodai helyek száma, az is­kolai tantermeké pedig több mint 700-zal. ötven új műte­rem is épüL Az általános is­kolai napköziotthon-hálózat pedig 560 hellyel bővül. Ezen­kívül az idén befejezik 485 ál­talános iskolai és 586 középis­kolai diákotthoni hely építé­sét. Az újonnan épülő közokta­tási intézmények egy részét már az 1969—70-es tanév kez­detére, a többit még az idén átadják rendeltetésének. IPARITANULÚFELVÉTEL! A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (BUDAPEST XXI., CSEPEL, KISS JANOS ALTB. U. 19—21.) FELVESZ 14—16 éves, általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat KŐMŰVES, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ, ÉPÜLETLAKATOS, SZAKMÁKBAN IPARI TANULÓNAK, továbbá VILLANYSZERELŐ (emelt szintű évfolyamra) TANULÓNAK ie*es tanulmányi eredménnyel. Valamennyi tanuló részére tanulóotthont, teljes ellátást és ösztöndíjat ad a vállalat. Jelentkezés írásban vagy személyesen a fenti címen. Az „Idegenvezető kerestetik’ győztesei a szerkesztőségben Szidtuk és dicsértük a mű­sort, de együtt izgultunk a pomázi Vécsei Máriával há­rom héten át. És megszületett a végeredmény. Jó hír: Má­ria holtversenyben első lett. Aztán a „táblácskák” döntöt­tek — Engedi Sándor utazik Tokióba, Vécsei Mária vesz részt a 17 napos moszkva— szocsi Express-úton. Igaz, ví- gaszdíjat is kapott: egy „Ze­nit” fényképezőgépet. Most itt ül ő is a szerkesztőségben. — Örülök a második hely­nek is. Most vasárnap „ma­szek” megyek Olaszországba és majd szeptemberben Szo- csiba. Az idegenvezető iga­zolványokat is megkapjuk csak egy rövidített tanfolya­mot kell elvégeznünk. És mit szól az első helye­zett, Engedi Sándor? — Kelebiából jöttem. Ott töltöm most katonai szolgála­tomat: határőr vagyok. Azt hiszem, engem lepett meg leginkább az első helyezés és elmondani nem tudom, meny­nyire örülök a tokiói útnak. Oda az ember életében csak egyszer juthat el. Augusztus­ban, vagy szeptemberben in­dulok — még nem döntöttem. Azért egy kicsit félek a re- pülőúttól... Az ötödik helyezett, a jász- árokszállási Rigó András: — Romániába utazom, de hallottam olyanról, hogy eset­leg el lehet cserélni a díjat. Jobban szeretnék az NDK-ba menni, hiszen németül tanu­lok és sok fiatalt régi ismerős­ként üdvözölhetnék. Az „Idegenvezető kereste- tik”-rőí sok bírálat jelent meg a lapokban: kritika a vetél­kedőről. Mit szólnak ehhez? — Általában voltak ezek a kritikák. Tény — a televízió nem vetélkedőt renkdezett, hanem műsoridőt töltött ki az „Idegenvezető kerestetik”-kel. Nem a szük­ségszerűség vezette az Exp- resst, sem ennek megrende­zésére — van éppen elég ide­genvezető — ők a propagan­dát látták benne, mi próbál­tunk vetélkedni. Nekünk még­is csak köszönni valónk le­het... T. E. Szövetkezve a lehetetlennel Tüzes ketrecben élhetek, de az éj hipnózisában átrepülöm az eget, alattam háztető-csorda, törpe sokaság, szövetkezve a lehetetlennel, engedelmessé válik a világ; kilométerköveit döntöm a roppant időnek, értékeseim, élve, elém jönek: séta, beszéd, csók, emlékekből új variációk. Az elismerés nemcsak háziköntösöm, ' magántulajdonommá válik sok idegen öröm. — Forgó óriáskerék: röpíts, ne legyek nyakig földbe ásva, legalább amíg tart a csillagok áradása. Fürtös Gusztáv Amit szabad Jupiternek I gazán megnyerő, hogy hitvesem milyen tárgyilagos nőtársaival szemben. Séta közben ő maga hívja fel egyik-másikra a figyelmet, ha az valamiképp kiemelkedik az átlagból. — Nézd, nézd — riaszt — ezt a gyönyörű bronz hajat, az édes fitoska orrát! S micsoda termet, valóságos műremek, nemde? Stoppol a szemem — úgy van, ahogy az asszony állítja, de azért az eszem is stoppol, mit lehet tudni, jólesik-e neki, ha én is di­csérem, ezért csak immel-ámmal helyeselek. — Hát igen, megjárja! De a dereka mintha hosszabb lenne a kelleténél! Nem győzöm bámulni, szinte szikrát hány szeme a haragtól. — Ugyan, menj már — ami szép, az szép, mit kell kákán is csomót keresni! És hallod, a járása, akár a gazelláé. Nem elképesztő? Valósággal költői hév­vel dicséri a konkurrenciát. Én azonban nem tartok vele. — Libeg, csámpásan libeg, na persze, két számmal kisebb cipőt visel, ezért veri össze cintányérként a bokáját. Feleségem dühöng: — Vak vagy, fád alak! De vigyázz! Ezt nézd,meg, ezt, ebben csak nem találsz hi­bát? Valóban nem, de azért lebiggyesztem aj- helytállóak i kam, és sunyin lesem, csakugyan ennyire odavan-e érte. Csakugyan — hát én még ilyet nem láttam — ontja a dicshimnuszt. — Hallod, ezeket az arányokat — mint egy kis cukorbaba! És tudja, mit kell viselni! A test és a ruha megtestesült harmóniája! így van, de azért elhárítva mondom: — Butának látszik, nézd azokat az üres szemeket. Akár a mákgubók. — Buta! Mert nem vesz észre, mi? — Mi­lyen szép, magas homloka van! Esküszöm, szívesen cserélnék vele! Hát ez már sok — ekkora szerénységet. Irigység, féltékenység meg se fordul fejé­ben, és hogy ne higgye, mindig csak ellenke­zem vele, a következő saroknál én szólok neki. Van miért, és így nem csoda, ha lelke­sedem! — Ili! Ili! Ezt nézd meg, ezt a fekete gyö­nyörűséget. Hallod, micsoda délceg szépség, az előbbiek rossz utánzatok ehhez képest. Csak úgy perzsel a tekintete — és nézd, mo­solyog, de hogyan? Ili — hát ha nem lennél a feleségem ... Goromba sziszegés a válasz! — Mit? Hogy tetszik mondani? Ha nem lennék a felesége? Na, most megismertem a perverz ízlését. Ez a gunár nyakú liszteszsák tetszik neki a rosszul borotvált szakállával! — Na de kérlek, én ... én ... — Hallgass! Elhallgass! De jól van fiam, jól van, ez jár a tisztességes asszonynak! A feleségével sétál, s akkor az ilyen lepcses szájú pancamárik vigyorában gyönyörkö­dik ... Nagy S. József Ki „a furcsa szomszéd", aki képeket fest, de nem ad el so­ha, s aki eszerint a levegőből él. A kis öregasszony elindul a rendőrségre... S egyre bo­nyolódik az a kémregény, amelynek közlését folytatá­sokban július 1-én, kedden kezdjük meg. A rendkívül izgalmas törté­net külön érdeme, hogy teljes realitással mutatja be: mi­lyen sokrétű, alapos, türelmes aprómunka kell ahhoz, míg egy-egy kémet nyakoncsípnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents