Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-27 / 146. szám

PhSl HEGYEI KMirlan 1969. JÜNIUS 27., PÉNTEK Mesterrajzok Lipcséből KIÁLLÍTÁS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Százhuszonegy éve alapítot­ták a Lipcsei Képzőművészeti Múzeumot és a város határain kívül ez az első kiállítás, amely most a budapesti Szép­művészeti Múzeumban nyílt meg. A vásárváros múzeuma öt évszázad grafikusainak mintegy negyvenezer rajzát foglalja falai közé. Száznegyvenhárom remeket válogatott első .külföldi ven­dégszereplésére” a lipcsei közgyűjtemény, és a buda­pesti kiállítás fél ezer év né­met, olasz, francia és német- alföldi grafikáját reprezentál­ja kitűnően. Hiszen olyan ritkaságokkal kezdődik a be­mutató, mint a Házikönyv Mesterének Szerelmespár só­lyommal című alkotása. A név szerint ismeretlen, 1500 körül tevékenykedő német művészt legismertebb alkotása, az úgy nevezett „Hausbuch” alapján tartja Számon a művészettör­ténet, és ez az ezüstvesszővel rajzolt finom, lírai alkotás kevés fennmaradt műve kö­zött a legszebbek közé tarto­zik. Martin Schongauernek, a nagy Dürer elődjének és pél­daképének tollrajzát látjuk mellette, majd a német rene­szánsz olyan, Dürerhez méltó hatalmas alakjai következnek, mint ae ifjabb Hans Holbein és az idősebb Lucas Cranach. Bemininek, a kor hatalmas szobrász-gráf ikus-építészének, a római Szent Péter templom és a párizsi Louvre meste­rének életművéből százhar­minc grafikai lapot őriznek Lipcsében, s a hozzánk érke­zett öt mű között megtaláljuk egy átszellemülten mozgalmas Térdelő angyal festőién finom fekete krétarajzát. Nápolyban dolgozott a nápolyi születésű Bernini kortársa, Salvator Ro­sa, akinek ugyancsak kétszáz rajzát őrzik Lipcsében, s a kétszázból hatot küldtek Bu­dapestre, köztük a könnyedén mozgalmas, bravúros Lovas­csatát. S még egy világhírű mestert említsünk Itália ege alól: Piranesit, akinek most bemutatott Építészeti vázlata egy a római mester megszám­Házikönyv Mestere: láthatatlan híres épületgrafi­kájából. A holland-németalföldi mű­vészek bőséges anyagánál is meg kell elégedni Ruisdael, Ostade, Avercamp, Bloemaert nevének említésével. Az óriás Rembrandt tollal és ecsettel készített rajzára — egy Hát­tal álló nő-t ábrázoló tömör és jellemzőerővel teli lapjára — sem jut' hely néhány szónál több az ismertetésben, ha nem akarják említés nélkül hagyni a lipcsei múzeum talán leggazdagabb rész-gyűjtemé­nyét, a múlt századi és mo­dern német grafikusok mun­káit őrző részleget. A modem német művészet alkotásait a művek születésé­vel egyidőben kezdte gyűjteni a lipcsei múzeum, és ez a ha­A perlaszi győző 1799. június 27-én, 170 éve született Kis Ernő honvéd tá­bornok, a tizenhárom aradi vértanú egyike. Fiatal korában hivatásos ka­tona,-ténylegesen hazafi volt. Már a függetlenségi harc első napjaiban a honvédség fej­lesztésére adományozta csalá­di ezüstneműjét és vagyoná­nak egész jövedelmét. Első nagy győzelmét a délvidéki harcokban, a perlaszi ütközet­ben érte el. Lovasrohamai so­rán maga vezette huszárait, és az élen rontott mindig az el­lenségre. A honvédség tábor­nokká léptette elő, majd mint főhadikormányzó, a kormány mellett ő irányította a magyar haderő szervezését. 1849 ta­vaszán egy ideig a hadügymi- niszteri teendőket is ellátta. Komoly része volt a honvéd­ség kifejlesztésében, és ily mó­don abban, hogy a császári hadsereg egymagában nem volt képes a magyar szabad­ságharc lelkes magyar seregeit legyűrni. Szerelmespár sólyommal gyomány ma, az NDK művé­szeinek gyűjtésében is to­vább él. A század elejéről Käthe Kollwitznak, a forra­dalmár művészasszonynak döbbenetes rajzait láthatjuk, s mellette a kitűnő modem szobrász egyik szénrajz-vázla- tát. A múzeum hajdan gazda­gabb volt ilyen remekművek­ben, ám a hitleri kultúrpoliti­ka 1937-ben több száz reme­ket, modem és baloldali mű­vészek alkotásait tépte ki a gyűjteményből. A megmarad­tak közül most annál na­gyobb örömmel fogadjuk Bu­dapesten az egyetemes' művé­szetnek olyan képviselőit, mint a lenyűgöző vízfestmé­nyekkel szereplő mester, Emil Nőidé, az egykor üldözött, most NDK-ban élő eypresz- szionista Schmidt-Rottloff és a társadalomkritikával teli Otto Dix művészetét. Az NDK-beli kortárs művé­szet skálája Hans Theo Rich- tertől Lea Grundigig, Otto Nageltől Max Schwimmerig terjed, s gyűjteményük erősíti azt a véleményt, hogy nagy­szerű kiállítás tárul a látogató elé. Zs. A. Pusztulás fenyegeti magyar hírlapgyűjteményt Mikrofilmre veszik a régi újságokat Világszerte nagy gondot okoz a könyvtáraknak az újságok pusztulása. A középkor perga­menje vagy az újkor rongypa­pírja és merített papírja állja az időt, de a mind több fare- szeféket tartalmazó rotációs- papír hamar oxidálódik, elsár­gul, elporlad. Erről a gondról tájékoztatták tegnap az Orszá­gos Széchényi Könyvtár hír­laptárának vezetői az újságíró­kat. A hazánkban egyedülálló gyűjtemény 47 ezer kötet magyar, 7 ezer kötet ide­gen nyelvű hírlapot, to­vábbá több mint 100 ezer kötet folyóiratot tartalmaz. A nagymértékű pusztulás miatt már két ízben kellett korlátoz­ni a hírlaptár olvasói szolgála­tát. A szakemberek régóta kí­sérleteznek már, hogy tudnák megmenteni az értékes hírlap­kincset. Számos eljárást dol­goztak ki az eredeti lappéldá­nyok végleges konzerválására, ám a legjárhatóbb útnak a mikrofilmezés kínálkozik. Minthogy a művelődésügyi mi­niszter is jóváhagyta: a magyar hírlapállomány veszélyeztetett anyagát 10 éven belül, teljes anyagát 15 éven belül lefényképe­zik, s lehetővé teszik a filmsoroza­tok belföldi és külföldi forga­lomba hozatalát is. 45 ezer kö­tet fényképezéséről van szó, amelyet egy most szervezés alatt álló, 45 tagú részleg fog majd elvégezni. Nagy teljesít­ményű felvevő-, előhívó és másológépek segítik az érté­kes hírlapanyag megörökíté­sét. Ki „a furcsa szomszéd”, aki képeket fest, de nem ad el soha, s aki eszerint a levegő­ből él. A kis öregasszony el­indul a rendőrségre... S egy­re bonyolódik az a kémre­gény, amelynek közlését foly­tatásokban július 1-én, ked­den kezdjük meg. A rendkívül izgalmas törté­net külön érdeme, hogy teljes realitással mutatja be: milyen sokrétű, alapos, türelmes, ap­rómunka kell ahhoz, míg cgy- egy kémet nyakoncsípnek. A varázsló Színes, szélesvásznú mesefilm Porcelán szamovárok A nagymúltú Herendi Por­celángyár, amely számos ural­kodónak készített porcelán­tárgyakat, termékeinek leg­szebb egyedi darabjait őrzi múzeumában. A gyűjtemény­ben található az a művészi ki­vitelű porcelán szamovár, ame­lyet annak idején I. Miklós cárnak készítettek. A szamo­vár megtetszett a külföldi ve­vőknek, és ezért megkezdték kisebb sorozatú gyártását. Ko­rábban nyugati piacon értéke­sítettek néhányat, legutóbb pedig a Konzumturistnak ké­szítettek egy kisebb sorozatot. „Viri a varázslat, biri a pa­rádé ... hipp és hopp!” Balog Gyuszi ezernyi kalandja en­nek a varázsmondatnak kö­szönhető. Csilicsala bácsi cso­dái minden kisgyermek szívé­ben ott él: könyvben olvas­hatták, a rádióban hallhatták és nemsokára a mozikban is láthatják a népszerű szerző­pár, Török Sándor és Tóth Eszter írásából készülő színes, szélesvásznú mesefilmet. Világszerte kevés az igazán jól sikerült mese-, illetve gyer­mekfilm. Nálunk legutóbb az Egri csillagokat és a Pál utcai fiúkat mutatták be — monda­nunk sem kell: óriási sikerrel. A MAFILM kettes stúdiójá­ban tegnap kezdték meg „A varázsló” című film forgatá­sát Palá&lhy György rendezé­sében. A mesefilm Balog Gyu­szi három kalandját eleveníti meg, Csilicsala bácsi három csodáját, melyet a MOKÉP karácsonyi ajándékul szán a mozi ifjú szerelmeseinek. A tegnapi kamerapróbára mi is ellátogattunk. A három gyermekszereplő — Laluja Ferenc, Nagy Károly és a 4 éves Kovács Krisztiárt — mel­lett Agárdi Gábor, Gobbi Hil­da, Szendrő József, Tóth Judit és Egri István játsszák a főbb szerepeket. Megismerkedtünk a három „csodával”: a robot­emberrel, a „Baba” nevezetű, szófogadó lóval, és a megele­venedett hóemberrel. Remél­jük, Balog Gyuszi kalandjai­val és Csilicsala bácsi csodái­val elégedettek lesznek a fia­tal kritikusok is — idén kará­csonykor. T. E. Vissza a mélyből... JVi Egy „napóleonos” oldal ezer font sterling Egy londoni aukción 22 ezer font sterlingért vette meg egy névtelen vásárló Napoleon Szent Ilona szigetén írott em­lékiratainak 22 oldalát. Az 1816-ban papírra vetett fel­jegyzéseket részben sajátkezű- leg a császár, részben diktálás után a titkára írta, az 1789-es egyiptomi és szíriai hadjárat­ról. ___________ T ÉRZENE A BALATON PARTJÁN Július 1-től térzenét adnak a Balaton-part öt legforgal­masabb üdülőtelepén. Bala- tonfüreden már hagyományo­sak a délutáni szabadtéri kon­certek. Alkalmanként térzené­vel szórakoztatják Badacsony, Keszthely, Hévíz, Siófok üdü­lővendégeit is. I indent elrendezett és mindent átgondolt. Különben már hetek óta készült az öngyilkosságra, ta­lán akkor fogant meg benne az el­határozás, amikor megbizonyosodott Margó hűtlenségéről. Előzőleg, a gyanús jelek sárga felhőjében ku­tatva még nem gondolt a halálra, nem, inkább a düh, a rombolásra serkentő düh tombolt szívében, s a remény: talán mégsem igaz a kósza hír, a jó barátok adta figyelmez­tetés merő irigység, komázó tréfa. Aztán egyre több gyanút ébresztő momentum gyűlt, s ezzel hétköznap­jainak rendje is felborult. A gyár­ban 'idegesen dolgozott, néha min­den ok nélkül hangos, haragos, sza­vakat használt beosztottjaival szem­ben, semmit sem talált jónak, a legkisebb szabálytalanság kihozta sodrából. Még az igazgatóval is ösz- szeveszett, csúnya, parázs vita ke­letkezett közöttük, hosszú évek ba­rátsága omlott össze rövid fél óra alatt. így ment hosszú hetekig. Az em­berek csodálkozva figyelték, s mert jó megfigyelő volt, az arcokról mindent leolvasott. Nyitott könyv­ből sem olvashatott volna külön­bül. Kétség és remény között ver­gődött, olykor órákig elnézte ötödik emeleti lakásának ablakából a hulló hópelyheket. Most már tavasz van. Nem az ablakból, hanem a virá­gos erkélyről néz le a mélybe, az épülő házak betonlapjain ugráló gyerekekre, mert szünetel a munka, ma vasárnap. Érdekes, mióta megbizonyosodott a felesége hűtlenségéről, akivel húsz éve él együtt, valami egyszerű nyu­galom öleli körül. Talán az egyheti konok, mély töprengés, az önmagá­val folytatott ádáz vita, a lassan le­targiába süppedő filozofálás utóha­tása ez? Vagy a belenyugvásé? A lezárt ügy melankóliája? A tehetet­lenség fájó beismerése? E llépett az erkély korlátjától, beljebb az árnyékba. Ez a má­jus, mintha megbolondult volna. Délelőtt tíz óra és 26 fok meleget mutat a hőmérő. Szinte izzik a le­vegő, odalenn a betonlapokon, für­dőruhában ugrándoznak a gyerekek, visítva élvezik a betont öntöző em­ber vízsugarait. Átkozott meleg! Dehát mit törődik ő ezzel. Egy órán belül számára se hideg, se me­leg nem lesz. Se gondolat, se vágy, se szégyenérzet, sem barátok, kajan mosolyú ismerősök, vagy szánakozó, gyöngéd kézfogások. Egyszerűen és véglegesen megoldódik minden, megszűnnek az utcai bolyongások, az itthoni bormámorba fojtott éj­szakák. Egyszóval semmi sem lesz, csak nagy nyugovás lesz két méterre a föld alatt. És minden olyan jól egybevág. Margó, a vidé­ken lakó édesanyjához utazott. A fia katona valahol Dunántúlon. Ka­posvár környékén viseli az angyal­bőrt, a levelek készen', csak semmi sietség, nincs rá szüksége, minden­nek eljön az ideje. Mint ahogy an­nak is eljött, amikor — ma két hete — megbizonyosodott Margó hűtlen­ségéről. Ki gondolta volna, hogy egy olyan jelentéktelen senki kis em­berrel kezd ki, szinte elképzelhetet-' len. Pedig valóság! Alikor, késő délután már mindent tudni akart. A felesége után ment, aki azt mondta, egy barátnőjével van találkozója. Valóban találkozója volt, de azzal a senki, semmi em­berrel, akinek — rövid séta után — fölment a lakására. A szemközti lépcsőházban húzódott meg, ott élte át élete legnehezebb óráját. Le­küzdhetetlen vágyat érzett, hogy rájuk törjön, ám a szégyen, a bot­ránytól való félelem, az esetleges gúnyos mosoly visszatartotta. És ami a legborzalmasabb, ott, szé­gyenének helyétől alig pár méter­nyire döbbent rá: nagyon, nagyon szereti az asszonyt, s talán még job­ban kívánja, mint húsz évvel ez­előtt, amikor tizennyolc éves volt Margó. Buta, konok gondolatok! S ez a hőség! Júniusban sem lesz ilyen. Butaság ismét a távoli holnapra gondolni. Rövidesen összefutnak az emberek, valaki lepedőt dob össze­zúzott csontjaira, míg megérkezik a hullaszállító. Mert orvosra már nem lesz. szükség, annyi szent. Az öt emelet, biztos halál. És fejjel lefelé ugrik, úgy még biztosabb. Vajon Margó hogy néz a barátai szemébe? És hogy néz a fiúk, a katona fiúk szemébe? I smét az erkély korlátjához lép. Odalent a gyerekek a hideg zu­hany után még vidámabban hancu- roznak, a szemközti ház erkélyére idős nő lép, kezében orgonacsokor, mögötte húsz év körüli fiatalember. Igen, a fia. Azt még szerette volna látni, hiszen nagyon szereti. A fáj­dalma és megdöbbenése óriási lesz, bár az ördög ismeri ki a mai fiata­lokat. Lehet, hogy Margó kimagya­rázkodik előtte és minden megy to­vább, a szigorú hétköznapok rend­jében. Azért mégis... A fia sírni fog, hazaengedik szabadságra és vi­rágot hoz a sírjára. Biztosan orgo­nát, most az virít, olyat mint a szemközti erkélyen lát. Beles a szobába. Az asztalon a két levél — fehér papir, fekete sorok —, azután ismét a mélybe néz. Egysze­rűen csak mélyen áthajlik a korlá­ton — gondolja — a lábával rúg egyet és... Élesen, követelőzőén, szinte pa- rancsolóan felcseng a telefon. Ügy érzi, agyát hasítja a hang, a már előre hajló teste megmerevedik, és hirtelen hangos-dühösen felnevet. Ez az önmaga számára is idegen ne­vetés visszarángatja a mélyből. Be­megy a szobába és szokott, beideg- ződött mozdulatokkal emeli fel a te­lefonkagylót. A vonal túlsó végén katonás hang: — Halló! Becsei-lakás! — Igen. — Becsei Antallal beszélek? — Igen. — Kérem, sajnálatos hírt kell kö­zölnöm önnel. A felesége, Becsei Antalné, született Kadra Margit ez­előtt egy órával autószerencsétlen­ség áldozata lett. Kérem, szívesked­jék befáradni a beleseti kórházba. — De hogy... hogy... és milyen autó, hiszen a szüleihez utazott vo­nattal ... — Kérem, ez a tényállás: a Bala­ton felé vezető úton történt. A fele­sége egy CE 74—52-es számú Wart­burgban ült... Lecsapja a kagylót. A CE 74—52- es számú Wartburg azé a senki, semmi emberé, akivel Margó meg­csalta. Tehát nem utazott a szülei­hez, hanem a szeretőjéhez ment, az­után a Balatonra indultak, hogy vé­gül a halálban kössenek ki. Z úgó fejjel botorkált ki az er­kélyre, kezében a két búcsúle­véllé^. Az egyik pillanatban valami zavaros elégtételféle önti el, a má­sik pillanatban azonban üvölteni szeretne a fájdalomtól. Hirtelen a fia arca kerül lelki szemei elé: hogy fogom megmagyarázni az egészet, hogy tudom tisztába tenni előtte az anyja emlékét. Tépi, marcangolja a búcsúlevele­ket, s a foszlányokat a mélybe dobja. Holdi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents